Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 277. szám

1988. november 21., hétfő

o

Do you speak English?

Sprechen Sie Deutsch?...

Nem a technikán múlik!

•

Idegennyelv-okta tásunk csődjéről és honfitársaink hiányos kommunikációs készségéről annyiszor és a legkülönbözőbb fórumokon szó esett már, hogy talán nem is tehet ezzel kapcsolatban újat mondani. Miközben körülöttünk rohamosan változik a világ, és változnak az emberek, úgy tűnik, e tekintetben sajnos, nem változik semmi. Az iskolai és a tanfolyami oktatás szinte eredménytelen, sokan plusz időt és plusz pénzt fordítanak magánórákra, s még ezek után is csak kevesen tudnak (hogy helyesen, azt nem is mondom, egyáltalán) megszólalni oroszul, németül stb.

Valami azért mégiscsak változott. (De lehet, hogy csak magyarázatot, biztatást keresek ...) Egyre többen ismerik fel, hogy nekünk, magyar anyanyelvűeknek létkérdés legalább egy-két idegen nyelv ismerete. Hogy akár szakmai, üzleti, vagy turistaúton, nem jutunk egyébként messzire. Sokan egyszerűen csak a műholdas televíziós adásokat szeretnék élvezni, amihez — kivéve a zenés, táncos műfajokat — ugyebár, nem árt, ha értünk angolul, franciául.

Különösen a műszaki, orvosi tudományok esetében elengedhetetlen, de másutt is fontos a tallózás a naprakész szakirodalomban, ami megintcsak „világnyelveken” íródik. Aki pedig belekóstolt már a szépirodalom, vagy sajtó eredetiben történő olvasásába, aligha mond te erről az örömről.

Továbbképzések, tanulmányutak, szakmai viták és jelentős kiadások egyfelől, a tanárok részéről és kisebb- nagyobb elszántság, szorgalom, vagy esetleg elutasítás a másik oldalon, a tanulók felől. Miközben az élet megy tovább, s olyan túl sok előrelépés sajnos, nem tapasztalható. A nyelvtanárok (ahogyan a tanárok általában) — közismert — sem erkölcsileg, sem anyagilag nincsenek kellőképp elismerve a jelenlegi oktatási rendszerünkben, s egyáltalán az egész társadalomban. Nyilván összefügg ezzel, hogy hiányoznak a szakemberek, és rengeteg a megfelelő képesítéssel és tehetséggel nem rendelkező oktató. Márpedig sok nem várható el attól az előadótól, akinek tudása alig haladja meg a hallgatókét...

Az alapvető gondot mégsem itt, sőt, nem is a technikai felszereltségben, vagy annak hiányában látom. Sokkal inkább a hozzáállásban, a szemléletben! Túl sokat vitatkoznak még mindig hanganyagról, diakockákról, meg az éppen leghatásosabbnak kikiáltott módszerről, a slágerkazettáról. Nem ezen múlik. Régen is voltak jó és rossz tankönyvek, ma is vannak, és nyilvánvalóan a jövőben is jöhetnek még jobbak, sajnos, gyengék is. S régen is megtanultak magyarok idegen nyelveket, ma is akadnak olyanok, akiknek ez sikerül, és a jövőben is.

A jó könyv, a hozzátartozó modern technika természetesen hasznos tehet és nagyon célravezető, de nem elsődleges szempont. A felismerés mindennél fontosabb; a rádöbbenés, hogy nekem tudnom kell valamit, hogy az a tudás hozzátartozik a munkámhoz, a szórakozásomhoz, a jó közérzetemhez. S ha az ember azt látja majd maga körül, hogy ismert politikusok, tudósok, művészek, vezető beosztású személyiségek tolmács nélkül boldogulnak országhatáraikon túl is, akkor már csak egyetlen lépés kell a felismeréstől az elhatározásig.

Niedzielsky Katalin

„II nagyüzemen belül meg lehet találni a kisvállalkozások lehetőségét”

Deszélgetés Szabd Istvánnal, a TOT elnökével

Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke az elmúlt héten megyénkben járt; részt vett a rendkívüli Teszöv-elnökségi ülésen, melyről lapunkban pénteken beszámoltunk. Az ülés szünetében rövid beszélgetésre kértük Szabó Istvánt.

— Mostanában különböző fórumokon megkérdőjelezik a termelőszövetkezeti mozgalom eredményeit, a termelés hatékonyságát, mondván, hogy az messze elmarad a nemzetközi színvonaltól —, és a földek visszaadását hozzák szóba. Mi erről az ön véleménye?

— A véleményem az — kezdte válaszát Szabó István —, ha a hatékonyságunkat kritizálják úgy ösz- szességében, nincs igazuk. Ez nem jelenti azt; hogy egyes üzemeknél, vagy egyes régiókban, gyengén vezetett mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban nincs javítanivaló. Ha eszközellátottságukat vizsgáljuk, akkor egyáltalán nem vagyunk túlzottan eszközzel ellátva, se mezőgazdasági gépekkel, sem pedig épületekkel. A ' magyar mezőgazdaság állami gazdaságokra, termelőszövetkezetekre, háztáji gazdaságokra, kiskertekre és hobbikertekre van alapozva, tehát megtaláljuk a legmodernebb technikát, de ez a legmodernebb technika nincs túlsúlyban, és megtaláljuk az élőmunkát, és ez biztosítja ezt a hatékonyságot, ezen kell finomítani.

Ami a kérdés másik részét illeti: ez a mi rendszerünk, ez nagyüzemi párti, az is marad, ez egy nagyon fontos kérdés. A nagyüzemen belül meg lehet találni a kivállalkozások lehetőségét, ez a folyamat elindult, ez él, gépeket adnak ki, állattenyésztő telepeket

adnak ki, önelszámoló ipari egységek vannak a termelő- szövetkezetekben, állami gazdaságokban, és ezt kell folytatni tovább. Ha valaki, akár családi vállalkozásban, a nagytáblából kér magának hibrid kukoricát, cukorrépát, az étlőmunika-igényes növényeket termeszteni, azokat oda kell nekik adni a közmegegyezés alapján, tehát fifti-fifti alapon. Azt hiszem, a búzát, meg a kukoricát, amik gépesítve vannak, azokat úgysem akarják. Sokan felvetik az alternatív szervezetek részéről a kérdést, elsősorban nem is a mezőgazdaságban dolgozók —, azt hiszem, nem rosszindulatból, inkább figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét —, úgy gondolják, hogy kevesebb eszközzel, kevesebb műtrágyával, meg lehetne spórolni.

— A Békés Megyei Mező- gazdasági Termelőszövetkezetek Elnöksége október elején levelet intézett a TOT elnökségéhez, melyben többek között megfogalmazták: a megyei szövetkezeti mozgalom gazdaságai válságos helyzetbe kerültek, meggyengült az érdekképviselet, tisztázatlannak látszik az agrártermelés jövője. Mi a levél további sorsa?

— A levél tartalmával egyetértünk. Mi is foglalkoztunk a TOT-nál ezekkel a kérdésekkel, tehát rásegített ez a levél. A felvetett problémák megoldására kicsi a TOT, még azt is merném mondani, hogy a MÉM is, bár nem szeretnék a nevében nyilatkozni, erre kevés maga a Politikai Bizottság. Itt a Központi Bizottságot látom annak az erőnek, aki ezekre a kérdésekre általánosságban is és részleteiben is választ tud adni. Ez is emberi közelségben van, mert a jövő év első félévében a Központi Bizottság áttekinti az agrártermelést,

az agrárpolitikát, ezen belül a szövetkezeti mozgalmat, a mezőgazdasági termelést, és bízunk benne, hogy az érdekképviselet helyzetét is.

— A Békés Megyei Párt- bizottság legutóbbi, november 11-i ülésén határozat született, hogy a megyei pártbizottság forduljon levéllel a kormányhoz, és ebben kérje a megye mező- gazdaságának megsegítését, az évek óta tartó aszály miatt megrendült üzemek központi támogatását. Mi az ön véleménye; van-e realitása a kérés teljesítésének? Ha nincs, ön szerint hogyan álljanak talpra, kapaszkodjanak meg ezek a mezőgazda- sági nagyüzemek?

— örülünk ennek a levélnek, ami elment a Központi Bizottsághoz és a kormányhoz, de hogy máról holnapra ennek eredménye legyen, azt nem tudom elképzelni. Szigorú terv szerint él az ország, de az, hogy az 1988- as veszteségek után az egyszerű újratermelés biztosítva legyen ezeken a jó földeken, ebben biztos segítséget tud nyújtani ez a levél is, tehát a kérésnek van realitása.

— A mezőgazdasági nagyüzemekben lépten-nyomon arra panaszkodnak vezetők és dolgozók egyaránt, hogy a személyi jövedelemadó visszatartja a teljesítményeket, komoly nehézségekbe ütközik a betakarítás, ami végső soron a gazdálkodást veszélyezteti. Hogyan ítéli meg ezt a kérdést?

— Én fegyelmezett állampolgár vagyok, fegyelmezett képviselő, megszavaztuk ezt a törvényt, de most már látjuk ennek a gyengéit. Bár közbeeső következtetéseket is lehet levonni, de véglegeset január—februárban látunk. Enyhíteni kell a sávokon, nem magát a konstrukciót kell kidobni. Én most ezt szigorúnak tartom, hogy a lakosság, a dolgozók több mint 50 százalékát érinti az adó. A teljesítményvisszatartó erejét nem tudom megítélni.

— Hazánkban a felszabadulás óta hozzávetőlegesen egy megyényi termőterület „veszett el”. Itt Békésben is tapasztalható, hogy területükből felparcelláznak a gazdaságok, másfelől ugyanakkor útmenti fasorokat, dű- lőutakat szegélyező fákat, erdősávokat irtottak ki, részben a vízrendezés, részben pedig a termőterület növelése érdekében. Vajon hol az arany középút?

— Lelassult ez, a földtörvény most már védi, korábban korlátlanul lehetett egy gyár építésére, sok más célra kiszakítani területet. Most már azoknak, akik a földhöz hozzányúlnak, fizetniük kell az államnak, részben pedig az érintett mező- gazdasági üzemnek. Nem tudjuk jóvá tenni az elkövetett bűnöket, s ez elég nagy gond', mert nekünk nem sok földünk van, vigyázni kell rá, értéket kell a földnek adni! T. I.

Vonalban voltunk Tótkomlóson

„Gyakran csengett a telefon” — szoktuk kezdeni egy-egy, a telefon mellett eltöltött hétfő délutánról a beszámolónkat,

„Vonalban voltunk” címmel. Ezúttal azonban nem a telefonkészülék szólalt meg sűrűn, hanem: gyakran kopogtattak a tótkomlósi tanácsháza elnöki irodájának ajtaján, ahol november 14-én, hétfő délután 2-től 6-ig vártuk a nagyközség lakóit, telefonhívásukat vagy leveleiket, illetve őket személyesen.

A legtöbben közügyekben emelitek szót. így többek között Gurabi Sándorné, aki többek nevében mondta el: a vásártéren — a nagyközség szélén — egy kis élelmiszerboltot szeretnének, hogy ne kelljen minden be- vásámllásért a település központjába gyalogolni, vagy kerékpározni, mert hosszú az út. Azt is szorgalmazta, hogy a Hajnal soron a járdát aiz úttal összekötő, szinte járhatatlan szakaszt társadalmi munkában rendbe hoznák a környékbeliek, ha ehhez anyagot kapnának a tanácstól. Végüli arról panaszkodott, hogy ha kényszervágásra kerüli a jószág, minit például1 az övék is, akkor 35 százalék kezelési költséget vonnak le.

Csuvár József, Korin János és még többen azt tették szóvá, hogy baj van a kenyérellátással, a késő délutáni órákban nem tehet sem kenyeret, sem töltelékárut, felvágottféléket kapni, ök azt kérdezték, mi tesz azzal az ABC-vel, ami a tervek szerint a település központjában épülne. S még további három téma: mélyíteni költené a faLu közepét átszelő Száraz-ér medrét, ami állóvízzé vált. Szintén a településkörnyezetet érintő észrevétel, hogy az őszi hulladékot, faleveteket, ágakat az utcán, a házak előtt égetik, és hétszámra terjeng a füst. Ehelyett célszerűbb tenne vagy komposztálni, vagy szeméttelepre hordani az Ilyen hulladékot. S végül; lesz-e parabolaantenna Tótkomlóson?

Tuska Mihályné a buszvá- róra panaszkodott, ahol büfé működik, de ha az bezár, nem lehet a melllék helyiségét használni.. A másik nagy és régi panasza, hogy a házuk végében — a Bajcsy-Zs. utca 1. szám alatt — van egy fölvonulási épülőt, mögötte örökké gyűlik a szemét, 16 éve takarítanak mások után. Egy ígéret szerint december elsejéig végire lebontják. Szeretné tudni, bízhat-e az ígéretben'.

De nemcsak panaszok, javaslatok, kérések érkeztek, hanem többen mondtak dicsérő szót is a megszépülő településről!, a tatarozásokról, az új napköziskonyhá- ról Csontosné Gyulai Magdolna azt mondíta el, hogy az úgynevezett 108 lakásos tömb — ez három épületet jelent — lakói Balázs István kezdeményezésére és nagyon aktív közreműködésével játszóteret építettek. Az itt élők összeadták a forintokat — több gyermektelen, iltetve idős lakó is adott pénzt —, így készült el a játszótér, amely a közeiben alakuló közlekedési parkot jól kiegészíti. Végül egy javaslatot is tett olvasónk: jó lenne egy gyalogátkelőhelyet kialakítani a Makói út Kossuth utcai szakaszán, mert az iskola közelében nagy a gyalogosforgalom. S végül még meghívást is kaptunk Lehoczki Istvánnétóli, a szlovák iskola tanítónőjétől, aki az orosz ételek délutánjára hívott meg bennünket. A gyerekek az orosz nyelv hete keretében magúk készítette ételiekkel kínálták egymást, és persze maguk is megkóstolták. A meghívást természetesen elfogadtuk, s a kedves vendégségről rövidesen külön is beszámolónk.

A kérdésékre, észrevételekre Juhász Páltól, a nagyközségi tanács elnökétől és Mitykó Jánosné vb-titkártól kértünk és kaptunk először választ, majd a kenyérellátás ügyével megkerestük az Orosházi Sütőipari Válflala- tot, az ABC-ről és a tölte- lékóiru-eliátásTÓl pedig Pipis János, a Tótkomlós és Vidéke Áfész elnöke adott tájékoztatást.

Amint a tanács vezetői elmondták, az élelmiszerbolt kérdését a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta, és határozat született arról, hogy az áfész a vásártér környékén élőknek létesítsen egy kis ABC-t.

Az ABC-vel kapcsolatban Pipis János áfész-elmök a következőket mondta el1: a megváltozott feltétetek, körülmények között nem tudnak arra vállalkozni, hogy a tervidőszakban a tervezett nagy ABC építéséhez hozzákezdjenek. A tanáccsal, a Mészövvé! történt egyeztetés után az az álláspont alakult ki, hogy a jelen tervidőszak végén építenék egy kis ABC-t, mégpedig Ott, ahöl a leginkább szükség van rá, ez pedig a tanács véleménye alápján ez idő szerint a vásártér. Ami a töltelékáru-, fel vá gottt f or^al'ma'zást ülteti, a nyárion hetente háromszor kaptak árut, most már megint csak kétszer, és ez valóban kevésnek tűnik. A kérdéshez az is hozzátartozik], hogy a lakosság az olcsó árut keresi, azt viszont egyetlen szállító sem vállalja, hogy csak ilyen felvágottat, töltelékárut szállítson.

Táléin a legkritikusabb kérdés volt az elmúlt hetekben a nagyközségben a kenyérellátás. Ezzél kapcsolatban a tanács vezetői azt mondták el, hogy az Orosházi Sütőipari Vállalat és annak helyi sütőüzeme vezetőivel a közelmúltban egy megbeszélésen tárgyaltaik a problémáikról!, annál is inkább, mert Tótkomlóson most már visszatérő gond, hogy hol sok, hol kevés a kenyér, és a minőséggel' sem elégedettek. A vállalat igazgatója ezen a megbeszélésen úgy nyilatkozott, hogy megvizsgálják, és rövid időn belüli orvosolják a panaszt.

Az Orosházi Sütőipari Vállalatnál Sülé Gáborné gyárvezető elmondta, hogy tartottak egy műszaki értekezletet a tótkomlósi sütödében, majd a vállalatnál' is. A hibák alapvetően létszámgondokra vezethetők vissza, ezért úgy határoztak, hogy bővítik a létszámot, vagyis új dolgozót vesznek fel Tótkomlóson dlecember 10-ig; s emellett megszigorítják a munkafegyelmet. Az orosházi gyár, ültetve a vállüaüaf va- . lámeiyik közelii üzeme egyébként besegít, ha Tótkomlóson zavar mutatkozna az ellátásban.

Ami a Hajinál! sori gyalogjárdát ülteti, ahhoz a tanács rövid időn belül biztosít járdalapokat, ez a gond tehát megoldódik. A kényszervágásról szóló rendétet behatárolja a vágóhídhasználát, a vágási díj összegét, és ezen a ,/tól—iig” határon belül a végrehajtó bizottság hatásköre megszabni a százalékot. Gurabi Sándorné panasza nyomán a témát napirendire tűzik és megvizsgálják.

A Száraz-ér rendezésére terv készült, ám a megvalósításhoz püüanaitnyilag sem az Atikönköviizignek, sem a

helyi tanácsnak nincs legalább 10 mililllió forintja. Egyébként a fő baj az, hogy a Száraz-ér nem öntisztuló, nem mozog, nem folyik a víz. Sajnos tisztítás, kotrás után is csak egy ideig megnyugtató egyébként a helyzet. Arait pillanatnyilag meg tehet oldani, az az, hogy a település központjában lévő szakaszt rendbe hozzák. Erről ezekben a napokban tárgyaltnak az Ati- körköviziiggeli.

A parabolaantenna iránti igényeket most mérik fel; ugyanis a költségek miatt lényeges tudni, hogy milyen az érdeklődés, és mely településrészeken, kívánnak bekapcsolódni. A tanács helyet biztosít az antennának és az erősítőberendezésnek a kul- tűrházban.

A KRESZ-parkról csak annyit, hogy ez társadalmi munkában elkészült, a táblákat a tavasszal helyezik ki. A terület fásításában is számítanak az itt élők együttműködésére; megérkeztek a díszfák, cserjék, amiket a községgaizdától! tehet igényéin!.

Végül a buszváróról: amíg „gazdátlan.” volt a helyiség, rendre bezúzták ablakaikat, tönkretették és elhordták a berendezést — még a padokat, vízcsapokat, csöveket is —, ezért adták ki büfének. Ennek nyitva tartását úgy szabályozták, hogy a forgalmasabb órákban lehessen itt várakozni, a mosdót használni.

— 1.1.—