Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 277. szám

1988. november 21., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Katonasírok Gsotár Jenő és 23 román katona Amikor október 29-i lap­számunkban Katonasírok címmel szót emeltem azért, hogy talán illő tenne a vi­lágháborúkban elesett ma­gyar 'katonákat is beillesz­teni a nemzet emlékezeté­be, magam sem gondoltam, hogy milyen mé'ly sebeket tépek fel. Szinte özönlöttek az egyetértő levetek a me­gyéből, de megyén kívülről is. Küzölük kettő ennél is többet mondott. Az egyiket régi jó ismerősöm, barátom, a biharugrai Mikita Pista bácsi küldte. Ebből idézek: Nekünk azt mondták Hor- thyék — Kállay Miklós mi­niszterelnök — „Ott a Don­nál véditek meg hazátokat.” Az amerikaiak is azt mond­ták a katonáknak: „Viet­namban kallll leütni a kom­munista terjeszkedés fejét”, jetent kezzetek kánonának! Menjetek, védjetek meg a nyugati civilizációt ott, s nem Amerika földjén. Af­ganisztánba is elmentek a szovjet fiúk — mit is tehet­tek volna mást —, mint an­nak idején, ’42-ben, hogy elébe álljanak az „imperia­lista” veszedelemnek, mely hazájukat e'lözönléssel fe­nyegeti. De a kubai kato­náknak is megmagyarázták, hogy jó ügyért harcolnak Afrikában, s az amerikai Bensőséges ünnepségre gyűltek össze november 11- én este Geszten a művelődé­si ház nagytermében a köz­ség lakói, vezetői és az ön­kéntes határőrök. Az ok: há­tú' községgé avatás 20. év­fordulója. Az ünnepségen Irázi Ist­ván, a helyi HNF titkárá­nak megnyitója után Szerb József tanácselnök mondott ünnepi beszédet. Többek kö­zött szólt arról, hogy a ha- tárközség-mozgalom. mint politikai mozgalom 1966. nya­rán indult útjára a román— magyar határon levő Csong- rád megyei Nagylak község­ből. A település dolgozói az­zal a kéréssel fordultak a Belügyminisztérium Határ­őrség országos parancsnoká­katonák is megvédtek Dél- Kor eát az északiak invázió­jától, méghozzá önkénte­sen ... Édesapám hat neveletlen gyereket hagyott a fészek­ben, és 38 évesen hősi ha­lált halt a Kárpátokban folyt harcokban. Mi gyere­kek négyen a- második vi­lágháborút szenvedtük át. Én hazakerültem, s elmond­hatom, amit édesapám ne­künk már nem tudott el­mondani, hogy minden há­ború kegyetlen kakas viadal. A hazáit nem puskával, ha­nem a „munka frontján”, itthon, minden népnek saját otthonában kell megvédeni. Szorgalmas munkával, nem­zetéhez való alázatos hűség­gel, az összetartás fegyelmé­vel!, becsülettel... Egyszer a fegyvereknek is el kell hallgatni! A nemze­tek közötti „kakaskodás­nak” semmi értelme, azt hi­szem, a történelem folya­mán nem is volt. A másik tevelet egy ma­gát megnevezni nem kívánó kazincbarcikai olvasó írta, s benne fájdalmas történetet mesélt dl. Sarainak ide vo­natkozó részét amolyan vö- röskenesztes küldetéssel, hu­manitárius megfontolásból tesszük közzé: hoz, hogy a községük visel­hesse a határőrközség cí­met. A példájukat azóta több határ menti község kö­vette, köztük községünk is, amely 1968. november 24-én vette fel a h-f'.rőrközség cí­met. A határőrközség-mozga- lomnak a lényegé, hogy a község lakóinak többsége po-/ litikai elkötelezettségből, ön­ként, minden ellenszolgálta­tás nélkül segíti a határőr­ség munkáját, hogy a lakos­ság ezt komolyan gondolta, ennek bizonyítéka, hogy a település 1975. augusztus 20- án megkapta a kiváló ha­tárőrközség címet. 1976. már­ciusában 16 fővel önkéntes határőrcsoport alakult. A szervezett versenymozgalom­ban is rendszeresen részt Minit helytörténész, a Bor­sod megyei Perkupa község­ben rábukkantam 23 isme­retlen romáin katona és egy magyar honvéd sírjára, akik az 1944. őszi harcok során esteik él, és lettek ott elte­metve. A magyar kaitonáit a niáilla talált tábori lapok cím­zéséből következtetvee Cso- tár Jenőnek hívták, és a Békéscsabán felállított 19. honvéd gyalogezredhez tar­tozott. Erre vonatkozóan a perkupái római katolikus plébánián feljegyzések talál­hatók. Kérem, próbáljanak segíteni Csotár Jenő hon-véd esetileg életben tevő hozzá­tartozóinak felfku tatásában. A román katonák történeté­ről tájékoztattuk a Magyar- országi Románok Demok­ratikus Szövetségét, s meg­ígérték, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a kato­nák kilétének felderítése ér- dékébemi. Már csak azért is, mart eddig nem tudtak róla, hogy román alakulatok Észak - M aigyar országon is harcoltak voLna, A fenti sorokhoz talán fe­lesleges bármiit is hozzáten­ni. Hacsak azt nem, hogy kíváncsian várjuk, tesz-e- a történetnek folytatása. vesznek. 1984-ben a 96 ön­kéntes csoport között a gesz­tiek első helyezést értek el, ezért elnyerték a berettyó- újfalusi Elzett Művek ván­dorzászlaját. A csoport tag­jai közül 9-en Kiváló Határ­őr jelvényt kaptak. A szol­gálat ellátása során az el­múlt két esztendőben az ön­kéntes határőrök a lakosság segítségével 33 határsértőt fogtak el. Ezen kívül segít­séget nyújtanak a közrend, közbiztonság és a vagyonvé­delem terén is. Az ünnepi beszéd után Nemes Gyula alezredes 10 önkéntes határőrnek adott át kitüntetéseket. Az ünnepség után a helyi általános is­kolai tanulók Szász András­áé tanárnő vezetésével ün­nepi műsorral szórakoztatták a község lakóit, ezután pe­dig az orosházi határőrség zenekara húzta a talpaláva- lót. Jantyik Tibor Gyertyák Rokonaim sírjához indul­tam pénteken a békéscsabai köztemetőbe. Előttem két gyerek haladt biciklivel és hol itt, hol ott álltak meg a sírok között. Láthatólag kerestek valamit. — Mit csináltok ti itt? — tettem fel a kérdést a saj­nálatos tapasztalatokból fel­tételezve rossz szándékot. Szerencsére örömteli megle­petés ért. A gyerekek a ki­aludt gyertyákat gyújtották meg újra, ezeket próbálták felfedezni a sírokon. Meg­ható figyelmesség — gondol­tam és megnyugodtam, mert ezzel a „csínytevéssel” még halottaink is megbékélnek. Megtudtam a gyerekektől, hogy hetedikesek és a jami- nai Padrah Lajos iskola ta­nulói. Máté Andrásné Békéscsaba Ismét találkoztunk Október a KPVDSZ kultu­rális hónapja. Üjra eltelt egy egy év és öröm volt talál­kozni a hangulatosan meg­terített asztalok mellett azok­kal a volt kedvel kollégák­kal, akikkel valaha együtt dolgoztunk áfészünknél. Pipis János elnök üdvözöl­te a meghívott vendégeket. Lóczi Mihály főosztályvezető rövid tájékoztatót adott az áfész eredményeiről. Ebéddel folytatódott az ünnepség, volt tombolanyeremény, beszélge­tés, s jó hangulat. Végezetül Dorotovics András, ahogyan ő mondotta, áfészünk legidő­sebb nyugdíjasa, köszöntőt mondott mindnyájunk nevé­ben, hogy ezt a kellemes ta­lálkozást megrendezték ré­szünkre. Nyugdíjasaink nevében: Balogh Erzsébet Tótkomlós Fehér asztalnál, együtt Jól sikerült találkozó és búcsúztató volt Lökösházán október 28-án. A MÁV mű- s? : ki kocsiszolgálat kollek­tívája már hagyományosnak számító találkozóra hívta meg a nyugdíjba vonult dolgozóit, amit egybekap­csoltak nyugdíjba vonuló négy munkatársuk búcsúz­tatásával, Vass Jánosné ko­csitisztító, Gál Ottó csoport- vezető, Dósai M. Ferenc ko­csilakatos és Vindics János kocsilakatos. A találkozón 105-en vet­tek részt, közülük 21 volt régi nyugdíjas. A legidősebb Erdélyi Imre, 79 éves, és jelenleg is nagyon jó egész­ségnek örvend. Gyönyörűség volt látni az évek óta nyug­állományban levőknek egy­mással, a még dolgozókkal való meghitt beszélgetését, örömét. A kitűnő vacsorát Telek János készítette, a vigalom hajnali 3 óráig tartott a községi kultúrházban. A si­kerhez a Békéscsabai MÁV Vontatási Főnökség szak- szervezeti bizottsága a te­rem bérleti díjának anyagi fedezetével járult hozzá. A találkozón részt vevők Lö- kösháza, Gyula, Kevermes, Kunágota és Kétegyháza te­rületéről érkeztek. A fe­szült életvitel oldását, az emberi közeledést, megbe­csülést jól segítette a sze­rény találkozó, ezért köszö­net minden szervezőnek, le­bonyolítónak és résztvevő- iek. Hegedűs Sándor, a kollektíva vezetője, Lökösháza Resti-mese a példamutatásról Sokat vívódtam azo,n, hogy érdemes-e így utólag írni olyan eseményről, ami több mint egy hónapja történt. Ismerősöm félve elmon­dott történetéből csak a napokban értesültem az esetről, de úgy gondolom, maga a „mese” sokaknak szolgálhat példaként — nem csak egyetlen szakmára vonatkoztatva — a meg­szívlelendőket : Történt, hogy nyugdíjas ismerősöm október 4-én unokáját kísérte a vonaton Szegedről Me- zőkovácsházára, hogy együtt tölthessenek né­hány napot. A vonat a mezőhegyesi MÁV-ál- lomásra valamivel 12 óra előtt érkezett be. To­vább utazni busszal szándékoztak, és igen rö­vid volt az idő az átszállásra. A kislány egy­re szomjasabb és türelmetlenebb lett. Látva ezt a busz vezetője kedvesen biztatta őket: — Menjenek csak be a restibe meginni egy üdítőt, szívesen megvárom önöket. A mama és unokája beléptek az Utasellátó Vállalat Békés—Szolnok Megyei Területi Igaz­gatósága által üzemeltetett szerződéses egy­ségbe, ahol délidő lévén meglehetősen sokan tartózkodtak. A pulton 3 felbontatlan üveg üdítő kínálta magát. Kiszolgáló nem volt a közelben, nekik pedig sietni kellett. Feltéte­lezve, hogy az üdítők kínálatát jelezték a ki­rakott üvegekkel (mellette pulton a bontó!) ‘ a mama levett egy üveget, és felbontotta. Elővette a táskáját, és kitett egy húszast a pultra. A fizetésre már nem kerülhetett sor. Történt ugyanis, hogy egy fiatal, barna hajú, középtermetű, vékony felszolgáló rohant át a másik helyiségből, és kikapva a kezéből az üveget, minősíthetetlen szavakkal illette az idős asszonyt. Végezetül pedig így zárta az ügyet: — Vegye tudomásul a kisasszony, hogy amíg én leszek itt a felszolgáló, addig önt ebben az üzletben nem fogjuk kiszolgálni. — Körülöttük mindenki dermedten és némán figyelt. Hal­kan motyogta, hogy hát ő fizetni akart, és siettek. Meglepetésében azonban csak annyi ereje maradt, hogy unokájával elérjen a bu­szig. Útközben félve kérdezte a még mindig szomjas kislány: — Mami mondd, részeg volt a bácsi? — Hát a példamutatása nem éppen a legjó­zanabb! — felelte szomorúan a mama. HM Á. z. Húsz éve határftrközség Geszt A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat AZ AGROSZER KV. BÉKÉSCSABAI tanácsi bérlakással rendelkező ÜZEMEGYSÉGE FÉRFI VAGY NŐI MUNKAERŐT KERES felvételre keres házfelügyelői munkakörbe esztergályos-marós, lakatos, mg.-i gépszerelő, fűtő szakmunkásokat, Jelentkezés írásban vagy személyesen. Cím: Békéscsaba, Irányi u. 4—6. Házkezelési osztály. Telefon: 23-155. valamint művezetőt. JELENTKEZÉS: személyesen, Békéscsaba, Csorvási út 25. szám alatt, vagy a 27-144-es telefonszámon. Száz éve alakult meg a dévaványai ipartestület A dévaványai ipartestület alapító közgyűlését 1888. szeptember 9-én tartották. Első elnöke Jónás Imre — községi jegyző — lett. Vál­toztak az idők, ezzel együtt a szervezetek is. Az ipartes­tület jogutódja a KIOSZ dé­vaványai szervezete. A szervezetnek jelenleg 154 tagja van, amelyből 100-an főfoglalkozásban, 40-en mun­kaviszony mellett, 14-en nyugdíjasként folytatják a kisipari tevékenységüket. Ezenkívül a szervezethez tartozik 6 pártoló tag, 11 kis­ipari alkalmazott és 12 szak­munkástanuló. Az évforduló alkalmából ünnepséget tartottak, ahol oklevelek átadására került sor. Ezeket az okleveleket azok kapták, akik a szerve­zet érdekében sok társadal­mi munkát végeztek, illetve azok is oklevélben részesül­tek, akik az évforduló al­kalmából megrendezett kiál­lításhoz anyagot adtak. Ezt a kiállítást bárki megnéz­hette, de sajnos csak rövid ideig tarthatott, mert a mú­zeumi tárgyakat hamar visz- sza kellett juttatni a múze­umhoz, így ma már nem lehet megnézni. A KIOSZ dévaványai székháza na­gyon szép. Ez annak kö­szönhető, hogy a tagok ren­geteg társadalmi munkát végeztek a székháznál. Az iparosok munkájára nagy szükség volt régen is, és nagy szükség van rá ma is. A lakossági szolgáltatások jelentős részét ők végzik el. Vad Zsigmond Dévaványa Tetszik — nem tetszik Battonyáról elszármazott lévén néhány napot szülő­falumban töltöttem. Jóleső érzés kerített ha­talmába, amikor láttam, hogy mennyit fejlődött községem, sok a portalanított út, sok utcában vezetékes gáz van. Nagyon szép a főtéren a park. fővárosi szintű az el­látása a község központjában épült ABC-boltnak. A Páva névre keresztelt ruházati áruház választéka eléggé sze­gényes. A jövő generációjá­nak a munkalehetőség is biztosított, impozáns lát­ványt nyújt a Ganz gyár­egysége is. A vasútállomásra menet nosztalgia fogott el, látva a dohánybeváltó ren­dezettségét, mely őszintén szólva pár évvel ezelőtt le­hangoló képet mutatott. Megdöbbenésemnek adok viszont hangot a vasúti lak­tanya és az állomásépület rendezetlensége miatt. Nem is olyan régen újították fel az állomás épületét a cente­náriumra való tekintettel, melyről emléktáblát állítot­tak. Kérdezném, hogy az il­letékesek miért nem jutnak el odáig, hogy az egyre szé­pülő és gyarapodó községnek ezt a „szégyenfoltját”, ha kell, hatósági eszközzel is megszüntesse? Léderer Rudolf Budapest A vésztői Kesztyűs Istvánná kertjében teremnek ezek a jó­kora retkek, melyeknek néhány példányát csomagban küld­te el szerkesztőségünkbe. Mint levelében írja, sokat csodá­jára járnak a retekóriásoknak, ezért gondolt arra, beküld közülük néhányat, hadd lássák olvasóink is, mi termett a földjében Fotó: Fazekas Ferenj : ! ü Sí - WBMB-i S'-:*-'. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium pályázatot hirdet GAZDASÁG VEZETŐ IGAZGATÓHELYETTESI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — felsőfokú szakirányú végzettség — vezetői gyakorlat — részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz és a bérigény megjelölése — végzettséget igazoló bizonyítványmásolat és 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány — bérezés megegyezés szerint. A pályázat beérkezésének határideje: 1988. november 30. A pályázat elbírálásáról a pályázók 1988. december 10-ig kapnak értesítést. A pályázatot az intézmény igazgatójárnak címére: Békéscsaba, Jitemniieky u. 1. alá kell beküldeni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents