Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

1988. november 19., szombat * A Szovjetunióban tanultak Találkozás egy jubileum alkalmábál Szabó Mihály Kolarovszki Mihályné Kótum Károly Negyven évvel1 ezelőtt uta­zott el felsőfokú tanulmá­nyai megkezdésére a ' ma­gyar ösztöndíjasok első cso­portja a Szovjetunióba. A je­les évfordulóról ma, szomba­ton emlékezik meg a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság Országos Elnöksége a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen. La­punk néhány, megyénkben élő volt szovjet ösztöndíjas megszólaltatásával csatlako­zik e jubileumhoz. Lássuk hát, kinek, mit' jelentett a Szovjetunióban töltött né­hány esztendő? Szabó Mihály, az Unicon Ruhaipari Vállalat igazgató­ja, 1952-ben kezdte tanulmá­nyait Moszkvában,, a Bau­mann Műszakii Főiskolán. „Itthon anyagi okok mi­att nem tudtam volna egye­temre járni. Ezért Moszkva nekem elsősorban a tovább­tanulás lehetőségét jelentet­te. Nem volt könnyű ez az időszak:, hiszen a nyelvi ne­hézségeket az egyéves előké­szítőn sem sikerült igazán leküzdeni. Fél évig bizony gondot jelentett odakint, hogy jegyzeteljek, vagy in­kább figyeljek ... Aztán, be­lejöttünk, hiszen a nap 24 órájában oroszul kellett be­szélnünk. Igen, még a kol­légiumban is, mert úgy he­lyeztek el minket, hogy egy szobában volt koreai, német, magyar ... így a közös nyelv csakis az orosz lehetett. 1958-ban végeztem. Ennyi idő alatt megismertem egy népet, annak szokásait, éle­tét, s bár akkori barátaim­má! már megszakadtak a kapcsolatok, azért szívesen gondolok vissza életemnek erre az időszakára. A kint tanult magyar ösztöndíja­sokkal évente, kétévente összejövünk, jólesik felidéz­ni fiatalságunkat, Moszk­vát ... Annak idején volt egy kis énekkarunk, én vol­tam a karnagy. Mikor össze­jövünk, előfordul, hogy is­mét összeál a kórus. És énekelünk, ahogy ákkor ré­gen, ...” Kolarovszki Mihálynénak, a Békéscsabai Konzervgyár osztályvezetőjének is sok élménye fűződik a Szovjet­unióhoz ... «1963. szeptemberében ke­rültem, ki Odesszába és 1967. decemberében védtem meg a diplomámat az Élelmiszer­es Hűtőipari Technológiai Főiskolán. Véletlen — ha­mar hozzáteszem, szerencsés véletlén —, hogy ott tanul­tam tovább, hiszen az érett­ségi megszerzése után itt­hon,, , vegyésznek jelentkez­tem, de nem vettek fel az egyetemre. Gondoltam elhe­lyezkedem a konzervgyár­ban, kitanulom ezt a szak­mát. Már dolgoztam, mikor olvastam az újságban, hogy konzervipari szakra lehet je­lentkezni a Szovjetunióba. Gondoltam egy nagyot, meg­próbáltam, és sikerült. Na­gyon szerettem kint lenni. Mindenki életében az egyik legszebb, leggondtalanabb időszak a diákévek, hát még nekünk, akiknek megadatott, hogy állami ösztöndíjasok lehettünk. Normális anyagi­ak, barátok ... Sok idő el­telt azóta, már csak két ba­rátnőmmel tartom a kapcso­latot. Itt az üzemben 1971- ben alakult meg az MSZBT- tagcsoport, melynek ügyve­zető elnöke vagyok. Így pró­bálom azóta ápolni a barát­ságot a két nép között.” MWMMMMMMW A Mezőhegyesi Állami Gazdaság ménesmesterének, Kótum Károlynak legfris­sebb a diplomája hármójuk közül. „Mindig is érdekéit a me­zőgazdasági Szüleim is ezen a területen dolgoztak. Az orosz nyelvet is szerettem, és a 'lovakat... A lovak mindig közel álltak hozzám. Szóval annyira összejött minden. Nem csoda hát, ha szívesen tanultam állami ösz­töndíjasként a Moszkvai Mezőgazdasági Akadémia ló- tenyésztési szakán. Hogy mit jelentett szá­momra ez a néhány év? Ba­rátságot. Igen, elsősorban barátokat. Egy kaukázusi is- kolatársammail többször is találkoztunk azóta. Ű is ló­tenyésztő és a szocialista or­szágok lótenyésztési kong­resszusain rendszeresen lát­juk egymást. És a jó lovak is az eszembe jutnak, ha a Szovjetunióra gondolok. A lovak, amelyek a kaukázu­siaknak az életet jelentik. Jobban,, mint nekünk ... Ne higgye: azzal, hogy hazajöttem, életem e kor­szaka ltezárullt. Az MSZBT égisze alatt évente találkoz­hatnak azok, akik egy intéz­ményben tanultak. És még valamit hadd tegyek hozzá mindehhez: reménykedem abban, hogy mi, akik kint tanultunk, betöltjük felada­tunkat, segítünk kialakíta­ni gazdasági,lag is gyümöl­csöző kapcsolatainkat a két ország között. Szükség van erre, hisz nem titok, nehéz az .együttműködés a KGST- országok között. . Nagy Ágnes . Fotó: Gál Edit Fotó: Fazekas Ferenc Banner Zoltán estje elé Sikerkönvvek Via Mala „Az Elő-Rajna egyik kesr kény mellékvölgyében, az Yzolla-völgyben állt egy ma­gányos ház, mellette egy fű­részmalom. »A Jeff«-nek nevezték emberemlékezet óta ezt a telepet, amióta csak a Lauretz család ott la­kott. Az Yzolla-hágón átke­lő vándorok közül sokan ész­re sem vették a házat, amely mintegy kétszáz lépésnyire az országúttól, egy beszögel- lésben húzódott meg, egy hétszáz méter magasságba emelkedő hegycsúcs szürke, kopár sziklafala alatt.” Ebből a festői és titokza­tos környezetből, indulnak a cselekmény szálai; innen vág neki az életnek, menekül kétségbeesetten egy borzal­mas éjszakán Silvelie Lau­retz. A szép, fiatal pincér­lány célja, hogy megszaba­duljon a szörnyű apától és egy bűntett kísértetétől, s hogy végre boldog legyen Andi oldalán. De vajon erő­sebb lehet-e a szenvedély a múlt terhénél? Nem fogy-e el az ember ereje, mielőtt megvalósíthatná álmait? A Via Mala vastag könyv, több mint hatszáz oldal, nem a mai olvasó kevés idejéhez és „behatárolt” türelméhez szabott. De olyan lebilincse­lő olvasmány, amit egysze­rűen nem lehet letenni. A csodálatos természeti leírásokkal izgalmas és mélyreható lélekboncolgatás párosul, s nemcsak egy kü­lönös tájba és rejtélyes csa­ládba enged betekinteni, ha­nem egy igen titokzatos ál­lamba is: a két világháború közti Svájcba. Kiderül, hogy ez „a fasiszta nagyhatalmak közé ékelt kis ország csak messziről olyan békés és mintaszerű”. „Az én repülőgépem” címmel hetven év erdélyi irodalmának legszebb ver­seiből összeállított előadó­estjével mutatkozik be hét­főn este a békéscsabai kö­zönség előtt Banner Zoltán művészettörténész és elő­adóművész. A kolozsvári Utunk irodalmi, művészeti hetilap művészeti rovatveze­tője volt, a közelmúltban te­lepült át Magyarországra, s jelenleg a Munkácsy Mi­hály Múzeum munkatársa. Ez a fellépés a TIT Értel­miségi Klubjában az első hivatalos szereplése, amióta Békéscsabán él és dolgozik. — Ez a város kínált szál­lást és kenyeret, ezért kü­lönös ünnep lesz a fellépés, amelyre nagy izgalommal készülök. Szeretném a befo­gadást megköszönni — mondta Banner Zoltán, ami­kor műsora elé ajánlást kér­tünk. — 1964 óta foglalkozom az írás, az esszék és a versek mellett előadóművészettel. Erdélyben nem ritka az ilyen szakmai párosítás, a polihisztorság. A feladatok általában csoportosan vár­ták az alkotó értelmiséget, s így gyakran előfordult, hogy más pályákról léptek át oda, ahol éppen szükség volt a munkájukra. ** Amikor el­kezdtem az előadóművészet­tel foglalkozni, akkor már nyolc éve dolgoztam szer­Kertészeti és városgazdálkodási vállalat ELEKI VIRÁGÜZLETÉBE ÜZLETVEZETŐT KERES. Kereskedelmi gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezni: Gyula, Sándorhegy 2. sz. alatt, a kertészeti üzemnél lehet. kesztőségi asztal mellett, s úgy éreztem, az erdélyi köl­tészetet nem elég olvasni, a költészet hatóerejét meg kell hosszabbítani, s ezzel saját munkásságomat is. Olvas­mányok, írásművek alapján nem lehet lemérni, hogy va­jon célba talált-e a gondo­lat. A közönség viszont visz- szajelez, sugallja, mi a fon­tos. Ez a párbeszédes műfaj arra szolgált, hogy kölcsönö­sen feltöltsük egymást ener­giákkal. Volt még egy má­sik ok is, amiért előadói es­teket csináltam. Jancsó Ad­rienne, Tessitori Nóra, György Dénes és Brassai Viktor művészetét akartam feltámasztani és folytatni. Színészek és nem színészek követtek később: Illyés Kin­ga, Varga Vilmos, Nemes Levente. Kicsit mindig is pe­dagógusműfaj volt nálunk az előadóművészet, azt hiszem. — Amíg lehetséges volt... — 1985-ben szerepeltem utoljára, akkor a műsoro­mat letiltották. Addig 10 es­temből 600 előadást tartot­tam, bejártam olyan kis fal­vakat Is, ahová csak lovas szekérrel lehetett eljutni. Nemcsak engem tiltottak be, másokat is. Észrevették a vers erejét; azt, hogy a vers a jó közérzetet szolgálja és a hűségre figyelmeztet. Én azonban nem akarok lemon­dani az előadói estekről • • • N. K. A Gyomacoop Kisszövetkezet MEGNYITOTTA RUHÁZATI ÜZLETÉT Békéscsaba, Czuczor utca 5 1. sz. alatt. Női, férfikabátok, -nadrágok, ruhák, blúzok olcsó áron! N. K. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés FELKÍNÁL 1 DB ROCK 1926-OS GYÁRTMÁNYÉ LOKOMOBIL TlPUSÜ, 5 ATM. GŐZNYOMÁSÉ, SZÉNTÜZELÉSÉ, NAGY TELJESÍTMÉNYÉ KAZÁNT VÍZLÁGYÍTÓ BERENDEZÉSSEL EGYÜTT MEGVÉTELRE. . Az ajánlatokat a (66) 26-611-es telefonon kérjük jelezni Papp Ferenc műszaki főmérnöknél. „Magasra helyeztük a mércét” Beszélgetés politikáról, családról és hétköznapokról a tótkomlósi pártbizottság titkárával — Tótkomlósinak vallom magam — mondja Karasz Györgyné, Marika, a nagy­községi pártbizottság titkára. — Makón végeztem a keres­kedelmi szakközépiskolában, majd 1971-től 1985-ig már • itthon, az áfésznál dolgoz­tam. Megválasztottak alap­szervezeti KISZ-titkárnak, majd a községi KlSZ-bizott- ságban is dolgozhattam. Amikor a gyerekekkel gye­sen voltam, akkor sem hagy­tam abba a mozgalmi mun­kát. Toltam a gyerekkocsit, vittem a meghívókat, agitál­tam az embereidet. 1978-ban született a fiunk, 1980-ban a lányunk. Bizony a két gye­rek mellett nemigen tudtam volna tanulni, dolgozni, ha a férjem nem segít. A mar­xista esti egyetemen tanul­tam éppen, amikor 1982-ben megkerestek: vállalnám-e a tagságot a pártbizottságban, a végrehajtó bizottságban. A II. országos nőkonferenciára is ekkor jutottam el: Nem hiszem, hogy jó. ha külön­választjuk a nő- és férfipoli­tikát, hiszen egymás nélkül nem boldogulunk. Egyetlen féle jó politikát kell megfo­galmaznunk, ezt érzem én ki a .párttagok szavából is. — Hogyan egyezteti össze magánéletét a munkaidőt nem ismerő közéleti elfog­laltsággal? — A férjem is mozgalmi ember, a Serköv-nél dolgozik és egyben alapszervezeti párttitkár. Biztatott: vállal­jam el bátran ezt a felada­tot. Akkor persze még 1985- ben nem gondoltuk, hogy a magánéletünkre ennyire ke­vés idő jut. Mi magunkkal és a gyermekeinkkel szem­ben is magasra helyeztük a mércét. De sokszor megyek haza úgy, hogy már lefeküd­tek a . gyerekek aludni! És még akkor jön az újságolva­sás. mert naprakész ismere­tekre van szükség. — Mondják, a párttitkár- asszony ajtaja mindig nyitva áll a betérők előtt. Milyen gondokkal keresik meg? — A munkaközvetítéstől a lakásigényig mindenfélével. Előfordult már az is, hogy a munkavállalóval kudarcot Vallottunk; nem felelt meg a követelményeknek, vagy egy-kettőre otthagyta a cé­get. Sok kisnyugdíjasnak kértünk és kaptunk a társa­dalombiztosítástól méltányos­sági nyugdíjemelést. Amikor még nem voltam párttitkár, sokszor úgy kép­zeltem, a politikai vezető­nek csak egy szavába kerül, hogy valamit elintézzen. Mennyire nem így van ez. Pedig mindig csak a mások jogos dolgait próbálom el­rendezni. Van úgy, hogy va­lamiért elveszítem a kedvem, elbizonytalanodom. Főként az keserít el, ha valaki az értekezleten ezzel a kérdés­sel fordul hozzám: „Hosz- szúak leszünk?” Hát éppen csak annyi ideig beszélünk, ameddig szükséges. Hagynunk kell, hogy az emberek el­mondják a gondjaikat. Per­sze megértem én, sietnek munka után a családjukhoz, a háztájiba. Fotó: Gál Edit — No és a községpolitika? — Mi, Tótkomlóson külö­nösen nehéz időket éltünk át az utóbbi években. Nem vagyok elégedett, mégis el kell ismerni, hogy ez a köz­ség folyamatosan fejlődött. Vannak persze gondjaink: nem kielégítő a kenyérellá­tás, kevés az élelmiszerbolt, azokban is nagy a zsúfolt­ság. Látjuk, tervezünk, in­tézkedünk és amit helyi szervezéssel, ésszerűsítéssel meg lehet oldani, megtesz- szük.-*■ Kikapcsolódni hogyan tud az elfoglalt közéleti asz- szony, az édesanya? — A családban, összetar­tunk, testvérek és unokatest­vérek. A hét végén találko­zunk valamelyikünknél és késő estig beszélgetünk, gyakran politizálunk. Ügy gondolom, ezt a munkát le­het jobban is végezni. Meg­próbálom a tőlem telhető legtöbbet, legemberibbet nyújtani. Ügy érzem, elfo­gadott a tagság. Bede Zsóka Szlovák gasztronómiai napok á Körös Hotelben 1988. november 20-tól december 2-ig este 18 órától 24 óráig Az ételeket ikészíti: AZ INTER HOTEL TÁTRY, HOTEL DUKLA, EPERJES kollektívája. A zenét tánczenekar szolgáltatja. Asztalfoglalás: a Körös Hotelben. Telefon: 21-777. \ _________________ _______________/ \ Ka rasz Györgync, Marika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents