Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
NÉPÚJSÁG 1988. november 19., szombat Súlyos provokáció Bukarestben Hatórás fogságban a magyar diplomata a Külügyminisztérium küzleménye (Folytatás az 1. oldalról) Bukaresti nagykövetünk az események kapcsán jegyzékben -akart tiltakozni a román külügyminisztériumban. Nagykövetünket azonban ott nem fogadták, és a kikézbesített jegyzék átvételét is megtagadták. Ugyanakkor az ügv folytatásaként nagykövetünket november 15-én a déli órákban loan Totu román külügyminiszter magához kérette és az alábbiakat adta elő: „november 14-én 20.40 óra körül több román állampolgár jelezte illetékes szerveknek, hogy egy CD 241-es személy- gépkocsiból olyan röpcédulákat szórtak, amelyek a román állam és a román állami és pártvezetők ellen uszí- tanak. Az állampolgárok támogatásával a rendőri szerveknek sikerült megállítani a gépkocsit, amelyet a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa Győrfi Károly vezetett, akinek társaságában egy román állampolgár volt. A külügyminiszter azt közölte, hogy a fenti tények és eddigi vizsgálataik alapján olyan fellebbez- heletlen következtetésre jutottak. hogy ellenséges tartalmú, uszító röplapokat szórt a magvar diplomata Erre hivatkozva indítványozta, hogy a Magyar Nép- köztársaság kormánya hívja vissza diplomatáját, és ebben az esetben a román hivatalos szervek nem hozzák nyilvánosságra azokat a cselekményeket. amelyekkel a diplomatát Bukarestben vádolják. Hangsúlyozta, hogy amennyiben nem kerül sor a hazarendelésre, akkor a román fél fenntartja azon jogát. hogy megfelelő intézkedéseket tegyen." Nagykövetünk a leghatározottabban visszautasította a képtelen vádakat, a román hatóságok eljárását, valamint a román vezetés döntését. A magyar Külügyminisztérium az ügy miatt jegyzékben tiltakozott a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége útján. Hangot adott annak a leghatározottabb véleményének, hogy a Győrfi Károly tanácsos elleni vádak teljesen alaptalanok, és a román eljárás súlyos provokáció, amely rontja a két ország amúgy is feszültségekkel terhes viszonyát. Követelte az ügy kivizsgálását, majd azt követően a megnyugtató felelősségrevonást, az okozott politikai, erkölcsi és anyagi kár helyrehozatalát. A történtek kapcsán magyar részről egyben sajnálattal állapították meg, hogy nem ez az első eset, amikor magyar diplomatákat román hivatalos szervek akadályoznak feladatuk ellátásában, zaklatják őket és családtagjaikat. Az ügy rendezése érdekében magyar részről messzemenő türelmet tanúsítottak. Az eltelt időszakban a román fél nem tisztázta a történteket, és nem mutatott készséget az ügy megnyugtató rendezése, a magyar diplomaták normális munka- feltételeinek biztosítására. Ezt figyelembe véve a Külügyminisztérium szükségesnek tartotta az eset részletes nyilvánosságra hozását. A külügyminisztérium ez alkalommal is hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság a Román Szocialista Köztársasággal változatlanul baráti, jószomszédi kapcsolatok ápolására, fejlesztésére törekszik, a felgyülemlett nehézségek konkrét eredményeket hozó, az élet minden területére kiterjedő együttműködés útján rendezhetők. Párizsban véget értek Grósz Károly tárgyalásai Kegyeletes megemlékezéssel kezdődött a hivatalos lá- látogatáson Franciaországban tartózkodó Grósz Károly második, pénteki munkanapja: tisztelettel adózva a francia hősöknek, koszorút helyezett el az ismeretlen katona sírján. _A kora délelőtti órákban megbeszélések, tárgyalások újabb sorozata kezdődött: a főtitkár-miniszterelnök szálláshelyén, a Marigny-palotá- ban elsőként Jacques Chirac volt miniszterelnököt, Párizs polgármesterét fogadta. Jacques Chirac és Grósz Károly találkozóján elsősorban a kulturális kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről esett szó. Grósz Károly elmondta, hogy Magyarország szeretné hasznosítani Párizs jövő évi tapasztalatait az „Európa kulturális fővárosa” rendezvényekkel kapcsolatban, mert a cím — s a vele járó számos teendő — 1995- ben Budapesté lesz. A polgármester megígérte segítségét, sőt, amikor Grósz Károly megköszönte a két főváros kapcsolatainak ápolásában kifejtett tevékenységét, hozzátette: nemcsak a két főváros, hanem a két ország között is szeretne közvetíteni... Grósz Károly ezután a Lassay-palotába hajtatott, ahol találkozott Laurent Fa- biusszal, a francia nemzet- gyűlés elnökével. Fabius érdeklődött a magyar gazdasági és reformfolyamatról, ’ valamint a magyar—román viszonyról. Grósz Károly vázolta a magyar gazdasági és azzal ösz- szefüggő politikai reformtörekvések fő irányait. Kifejtette, hogy a külföldi adósságtörlesztések legnagyobb súllyal a ’90-es évek közepén jelentkeznek, így arra törekszünk, hogy addigra befejezzük a gazdasági-társadalmi stabilizációs programunkat. Mint Grósz Károly hangsúlyozta, politikai, ideológiai felfogásunk és gyakorlatunk annyira különbözik a román vezetésétől, hogy a párbeszédnek egyelőre nincs látható eredménye. Aláhúzta, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben, csupán azt szeretné elérni, hogy a Helsinki Záróokmányban foglalt elvek érvényesüljenek ott is, valamint a két ország viszonyában. Elmondta, hogy eddig 12 ezer romániai állampolgár kapott letelepedési engedélyt Magyar- országon és további várakozók vannak. A fő gond ezzel kapcsolatban az, hogy egyre több románajkú van köztük, akik tovább" akarnak vándorolni és ez előbb-utóbb problémákat vet fel a szomszédos országokkal. Alain Poher, a szenátus elnöke fogadta délben a Luxemburg-palotában Grósz Károlyt. Poher a beszélgetés után ebéden látta vendégül a magyar pártfőtitkár-mi- niszterelnököt. Szállásán újabb találkozó várta Grósz Károlyt: Raymond Barre volt miniszter- elnök kereste fel. A francia politikus messzemenő érdeklődést tanúsított a magyar gazdaság reformfolyamatai iránt, és erre csak részben magyarázat, hogy személyében nemcsak a politikust, hanem a világhírű közgazdászt, pénzügyi szakembert is tisztelik. A magyar pártfőtitkár-mi- niszterelnököt hamarosan elszólhatta a mindkét oldalról gondosan előkészített program: a Francia Gyáriparosok Szövetségének (CCNPF) székhazában kerekasztal- megbeszélési tartott a francia gazdasági és pénzügyi körök legmsrtékadóbb képviselőivel, azokkal, akik a politika- teremtette lehetőségeket a napi gyakorlat „aprópénzére váltják”, az ipar, a kereskedelem irányítóival. Maga a CCNPF tulajdonképpen munkáltatói érdekvédelmi szervezet, s több mint egymillió tagvállalat ávail olyan „alakulat”, amely képes befolyásolni a francia politikai, gazdasági és pénzügyi döntéseket, illetve azok végrehajtását. VARÁZSEREJÜ gyökér ‘ Indiai tudósok megállapították, hogy a Karai! indiai államban levő kari törzs tagjai ősidők óta olyan gyümölcsöt esznek, amelynek valóban varázsereje van. A gyümölcsnek hasonló a hatása, mint a kínai ginszeng- gyökérnek. Latin neve Tri- chocus Zevianicus. A gyümölcs háromszög alakú, és az, aki ezt fogyasztja, annak napokig tjem kell mást ennie, és mégsem veszít erejéből, A tudósok maguk is megkóstolták a gyümölcsöt és megállapították. hogy mandulaíze van és szinte pillanatok alatt megszünteti a fáradtságot és rendkívüli erőt ad. MI OKOZTA PAGANINI HALALAT? Mitől halt meg Paganini? A világhírű olasz hegedűművész- zeneszerző 1840-ben, 58 éves korában hunyt el. A művészvilág illőképpen gyászt ült felette, s aztán személyével kapcsolatban csak szinte utánozhatatlan virtuozitásáról hallott. Majdnem 150 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Nicolo Paganini neve újból a sajtó hasábjaira kerüljön. Paganini hibás orvosi diagnózis áldozata lett. Egy feltevés szerint vérbaj ellen kezelték, pe- -dig „csak” — írja legutóbb a Journal of Royal Society of Medicine —w tüdöhajos volt, és a kezelésére előírt gyógyszerben található hatóanyag a gyenge szervezetű művész idegrendszerét támadta meg, tette tönkre — vélte a tekintélyes angol orvosi szaklap cikke nyomán dr. Mertens belga orvosprofesszor. MORZEJELEK HELYETT... A morzejeleket a hajókon a közeljövőben felváltja egy modern digitális rendszer, ennek segítségével műholdak közvetítésével küldik az üzeneteket, amelyek így lényegesen meggyorsulnak. Ezt a rendszert 1993-ban vezetik be, s 1999-ig minden hajó áttér alkalmazásukra. Az új jeladási rendszerrel állítólag kiküszöbölhető, hogy egyes hajók nyomtalanul eltűnjenek, amire jelenleg elég sok példa van. A morzejeleket Samuel Morse alkotta meg 1840-ben, az első távíróvonal 1843-ban Washington és Baltimore között épült meg. 101 ÉVES VŐLEGÉNY Jobb későn, mint soha — ezzel a jelszóval kötött házasságot az angol Alfred Arnold 101 éves korában. A menyasszony, Joyce Harris, 81 éves: „Első látásra megszerettem, de akkor a hölgy még nemet mondott” — nyilatkozott az új férj. CSODA AZERBAJDZSÄNBAN Kusko azerbajdzsáni faluban a víz felfelé folyik, az autók pedig hegynek felfele gurulnak. Hogy ezeket a híreszteléseket ellenőrizzék, vizsgálati bizottságot alakítottak, amely megállapította, hogy valóban, egy meredek úton egy kamion a kézifék megengedése után teljes teherrel felfelé kezdett gurulni. A vizsgálóbizottság a jelenség kivizsgálását tudósokra bízta. ÖS ROVARFOSZÍLIA Kanadában 390 millió évvel ezelőtt élt rovar ősmaradványára bukkantak. A brit Science tekintélyes tudományos folyóirat szerint egy kis ezüst színű halacska- őséről van szó. Eddig azt hitték, hogy az első’rovarok 340 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A legújabb lelet azt bizonyítja, hogy az első rovarok az első növényekkel együtt jelentkeztek. A fent említett ősrovarnak ,a tudósak szerint két kidülledt szeme volt, két kinövése, amelyekkel valószínűleg a szagokat és a rezgéseket érzékelte, törzse pedig sörteszerű volt. TILOS AZ ERDÖIRTÄS JAVAN Szuharta, Indonézia elnöke megtiltotta az erdőirtást Jáván. Ezen a szigeten jelenleg 3 millió hektár erdő van, s szakértők szerint nem elegendő, mert az ottani klíma miatt a területek legalább egyyharma- dát erdőnek kellene fednie. Jáván eddig mértéktelenül irtották az erdőket, hogy termőföldeket raboljanak, halastavakat alakítsanak ki, turistatelepüléseket és házakat építhessenek. A moszkvai (lll'llllli -ban olvastuk II józanság ára, avagy az alkoholellenes törvény csődje II. Mielőtt megindítottuk ezt a kampányt, amely nem a mértéktelen ivászait okainak megszüntetésére irányult, hanem az iszákosok és az alkohol ellen, jó lett vollna, több oldalról megvizsgálná néhány komoly kérdést és megválaszolni azokat. Brazíliában például éjjel-nappal bárki vehet potom összegért akár egy vödör alkoholt is, amit cukornádból készítenek és üzemanyagnak használnak. Olcsóbb, mint a benzin. Érdekes módon még sincsenek tele az utcák, terek hullarészeg emberekkel. Grúziában vagy Örményországban például a hegyoldalak tömve- vannak szőlővel és minden földiműves pincéjében legalább két hordó bor ál'l, mégis évtizedek óta az oroszországihoz képest heted-, tizedrésznyi az alkoholisták száma. Miért üresek a kijózanítók Tbilisziben és Jerevánban? 1 Japánban, ebben a takarékos és minden tekintetben racionális országban miért állítottak fel 170 ezer alkoholárusító automatát, melyek egy nap aiátt képesek annyi alkoholt kimérni, hogy mindenki leihatja magát akár a sárga földig? És miért van az, Hogy a fejlett országokban az utóbbi 5-6 évben a szeszesital-fogyasztás magától csökkent? Olaszországban és Franciaországban ez a folyamat még régebben elkezdődött, mindenféle külső kényszer és erőszak nélkül, pedig könnyű hozzájutni a borhoz és olcsó is. Az olaszok és franciák észre sem vették, hogy egyre kevesebbet isznak. A tényt a statisztikai hivatal regisztrálta: 1970-től 1986-ig a lakosság évi alkoholfogyasztása Franciaországban 3,7 literre, Olaszországban 5 Literre csökkent. « Rendőr a kapuban, vodka a szamnvárban Miért kell erőltetni az „egészséges életmódot”, ami mára sokak számára rémkép lett? Innen származik például az a nagyszámú kalandorvállalkozás, amelynek során sok falut, kerületet alkoholmentes övezetnek nyilvánítottak, amik aztán csendes gyalázattál sorra megbuktak. Ilyenek a hamis alkoholmentes lakodalmak is — rendőr a kapuban, vodka a szamovárban. Józan ésszel felfoghatatlan az a düh, mellyel a Krímben, Azeibajdzsában, Grúziában. Moldáviában a helyi hatalmak döntésére rövid idő alatt felszántottak és letörölitek a föld színéről több százezer hektár csodálatos szőlőültetvényt, mikor az országban 4 kilogramm az egy főre eső évi szőlő- fogyasztás. Nyilvánvaló, hogy az alkohol elleni küzdelem egyik elvi hibája kéit dolog — az alkoholfogyasztás és a kóros alkohol- fogyasztás — összekeverése volt. Kóros alkoholfogyasztásnak számít, amikor már öncélúvá válik, amikor a munkahelyen és a családban emiatt minden ebek harmincadjára kerül, amikor arra sincsen valaki tekintettel, hogy tönkremegy a mája és halBucinál. Minden más eset csak alkoholfogyasztásnak minősül. Mint tudjuk, „fogyasztotta” Puskin, Turgenyev, Biok -és sok más híres ember, akik viszont nem ismerték a modern antialkoholista irodalmat. A fejlett országokban a túlzott alkoholfogyasztás elleni harc érdekében olyan speciális intézményeket hoztak létre, ahol szociológusok, orvosok és pszichológusok alapos kutatásokat végeznek. Szigorúan büntetik az ittas vezetést, de egyik országban sem tiltják általában az alkoholfogyasztást. Éppen ellenkezőleg, egyre lakályosabb vendéglátó egységeket létesítenek, hogy minél kellemesebb körülmények között fogyaszthassák el ezt a mérget. Tokióban van egy úgynevezett „vidám kerület”, ahol három hektár területen kínálnak ,a különböző ízlésű és péniztárcájú embereknek rengetegféle italt. Háromezer étterem, éjszakai bár, kávéház és talponálló van itt. Ha a moszkvaiak szeretnének inni, rendelkezésükre áll háromezer kényelmes park és kapualj, mert létezik nálunk egy ilyen primitív logika: minél kevesebb kocsma van, annál kevesebb részeg Lesz. A gyakorlat azonban nem támasztotta alá ezt a törvényt, amelyet ráérő bürokraták szoptak ki a kisujjukból. Moszkvában, ahol már régen bezártak minden ifialkimérőt, az elmúlt évben 330 ezer ember került kijózanítóba — majdnem minden napra jutott ezer... ! „Drága tandíjat fizettünk” Nézzük a statisztikát. A körkérdésekre adott válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy országunkban 150-160 millió alkoholt fogyasztó ember van. Ebből 20-30 millió mértéktelen a Ik oho lf ogyasztó, közülük 5-6 millió pedig idült alkoholista. A többi 120-130 millióból 80 millió gyermek, a fennmaradó 40-50 milUió meggyőződéses antialkoholista, vagy akaratán kívül nem ihat. Ez a statisztikai kimutatás maga tükrözi, hogyan keltett volna okosabban szervezni az antL alkoholista hadjáratot. Hogyan értékeljük végül is az 1985 májusában hozott kormányrendelet? - Ismerjük el, hogy hibás volt? Annyit mindenesetre elismerhetünk, hogy egyoldalú volt és célt tévesztett. De mennyi ilyen „nemes szándékkal” hozott határozat született a közelmúltban ... Jobb lenne nem beszélni róluk, de mégis kell. Sőt, össze kellene számolni, mennyi fölösleges időt, erőt, eszközt vesztegettünk el ilyesmire. Ne feledkezzünk meg a gazdasági melléit a morális veszteségről sem! Drága tandíjat fizettünk. Manapság mi akadályoz meg abban, hogy a problémát lényegretöröen és emberi módon kezeljük? Valószínűleg most senki sem restellj bevallani, hogy az 1985 májusában elfogadott kormányhatározat az alig letűnt „pangás időszakának” szellemében fogant, a peresztrojka új szellemének nyomai sem látszottak rajta. Ha a régi módon tovább folytatjuk a durva antialkoholista nyomás gyakorlását, bizonyos területeken kritikus helyzetbe kerülhetünk. Ez év májusára 12 hónap alatt kifogyott az ország teljes cukorkészlete, az a tartalékmennyiség is, amely évről évre meg szokott maradni. Ahhoz, hogy feloldjuk a feszítő cukorhiányt, külföldről kellene behozni egymillió 800 ezer tonna cukrot, ami legalább egymilliárd dollárba kerülne — közölték a Kereskedelmi Minisztériumban. Mindez egy olyan országban történik, ahol a világon a legnagyobb a cukortermelés. Abalkin akadémikus az „Érvek és Tények” című folyóiratban a gazdaság mai nehéz helyzetét azzal magyarázza, hogy a peresztrojka kezdete óta három súlyos csapást kellett a gazdaságnak elviselni: első — Csernobil, második — a nemzetközi piacon fölmerült valutaszerzési nehézségeink, harmadik — antialkoholista kampány, melynek nyomán kolosszális hiány keletkezett a gazdaságban. Hogyan mérjük azt a sérelmet, amit 160 ezer ember önérzetében okoztunk, akik nem voltak képesek lemondani az italról és ezért szerencsétlen, üldözött helyzetbe kerültek. A mostani antialkoholista kampányban mindent összevetve, vesztettünk, és nem a házi pálinkafőzés az egyedüli kár. Hogy kéne ebből a nehéz helyzetből kilábalni? Üjabb intézkedéseket kell hozni. Szüntessük meg az emberi önérzetet sértő, alkoholért való sorbanállást. Adjuk olyan olcsón a tömény szeszt, hogy az egészségre való káros hatás és a büntetéstől való félelem figyelembevételével együtt ne érje meg az embereknek házi pálinkát venni. Ennek következtében csökkenni fog az országban a cukorfelhasználás. Ha összeszámoljuk, mennyi veszteséget okozott már a józanságért folytatott harc, rájövünk, hogy szükségszerűen gyors fordulatot kell végrehajtani: az antialkoholista propagandát a kor szelleméhez kell igazítani. A lakosság már ösztönösen szavazott ebben a kérdésben: a hosszú sorokkal és a tengernyi házi pálinkával. Ennek ellenére a napokban vált ismertté, hogy hős városunkat, Kijevet a jövő évtől alkoholmentes városnak nyilvánítják. Hány emberéletbe és hány rubelbe fog kerülni megint ez a közismerten reménytelen adminisztratív intézkedés? Ha ezt a saját zsebükből fizetnék a bürokraták és nem az államkasszából, az emberek egészségének rovására • ’ ■ Lev Mirosnyicsenko (Vége) Fordította: Frankó Larissza és Gyurkó Edit
