Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

NÉPÚJSÁG 1988. november 19., szombat Súlyos provokáció Bukarestben Hatórás fogságban a magyar diplomata a Külügyminisztérium küzleménye (Folytatás az 1. oldalról) Bukaresti nagykövetünk az események kapcsán jegyzék­ben -akart tiltakozni a ro­mán külügyminisztérium­ban. Nagykövetünket azon­ban ott nem fogadták, és a kikézbesített jegyzék átvéte­lét is megtagadták. Ugyan­akkor az ügv folytatásaként nagykövetünket november 15-én a déli órákban loan Totu román külügyminisz­ter magához kérette és az alábbiakat adta elő: „novem­ber 14-én 20.40 óra körül több román állampolgár je­lezte illetékes szerveknek, hogy egy CD 241-es személy- gépkocsiból olyan röpcédu­lákat szórtak, amelyek a ro­mán állam és a román álla­mi és pártvezetők ellen uszí- tanak. Az állampolgárok támoga­tásával a rendőri szerveknek sikerült megállítani a gép­kocsit, amelyet a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének kereske­delmi tanácsosa Győrfi Ká­roly vezetett, akinek társa­ságában egy román állam­polgár volt. A külügyminisz­ter azt közölte, hogy a fenti tények és eddigi vizsgálata­ik alapján olyan fellebbez- heletlen következtetésre ju­tottak. hogy ellenséges tar­talmú, uszító röplapokat szórt a magvar diplomata Erre hivatkozva indítvá­nyozta, hogy a Magyar Nép- köztársaság kormánya hívja vissza diplomatáját, és eb­ben az esetben a román hi­vatalos szervek nem hozzák nyilvánosságra azokat a cse­lekményeket. amelyekkel a diplomatát Bukarestben vá­dolják. Hangsúlyozta, hogy amennyiben nem kerül sor a hazarendelésre, akkor a ro­mán fél fenntartja azon jo­gát. hogy megfelelő intézke­déseket tegyen." Nagykövetünk a leghatá­rozottabban visszautasította a képtelen vádakat, a román hatóságok eljárását, vala­mint a román vezetés dön­tését. A magyar Külügyminiszté­rium az ügy miatt jegyzék­ben tiltakozott a Román Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövetsége útján. Hangot adott annak a leg­határozottabb véleményé­nek, hogy a Győrfi Károly tanácsos elleni vádak telje­sen alaptalanok, és a román eljárás súlyos provokáció, amely rontja a két ország amúgy is feszültségekkel terhes viszonyát. Követelte az ügy kivizsgálását, majd azt követően a megnyugtató felelősségrevonást, az oko­zott politikai, erkölcsi és anyagi kár helyrehozatalát. A történtek kapcsán ma­gyar részről egyben sajná­lattal állapították meg, hogy nem ez az első eset, amikor magyar diplomatákat román hivatalos szervek akadályoz­nak feladatuk ellátásában, zaklatják őket és családtag­jaikat. Az ügy rendezése érdeké­ben magyar részről messze­menő türelmet tanúsítottak. Az eltelt időszakban a ro­mán fél nem tisztázta a tör­ténteket, és nem mutatott készséget az ügy megnyugta­tó rendezése, a magyar dip­lomaták normális munka- feltételeinek biztosítására. Ezt figyelembe véve a Kül­ügyminisztérium szükséges­nek tartotta az eset részle­tes nyilvánosságra hozását. A külügyminisztérium ez alkalommal is hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársa­ság a Román Szocialista Köztársasággal változatlanul baráti, jószomszédi kapcso­latok ápolására, fejlesztésé­re törekszik, a felgyülemlett nehézségek konkrét ered­ményeket hozó, az élet min­den területére kiterjedő együttműködés útján ren­dezhetők. Párizsban véget értek Grósz Károly tárgyalásai Kegyeletes megemlékezés­sel kezdődött a hivatalos lá- látogatáson Franciaországban tartózkodó Grósz Károly má­sodik, pénteki munkanapja: tisztelettel adózva a francia hősöknek, koszorút helyezett el az ismeretlen katona sír­ján. _A kora délelőtti órákban megbeszélések, tárgyalások újabb sorozata kezdődött: a főtitkár-miniszterelnök szál­láshelyén, a Marigny-palotá- ban elsőként Jacques Chirac volt miniszterelnököt, Párizs polgármesterét fogadta. Jacques Chirac és Grósz Károly találkozóján elsősor­ban a kulturális kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről esett szó. Grósz Károly el­mondta, hogy Magyarország szeretné hasznosítani Párizs jövő évi tapasztalatait az „Európa kulturális fővárosa” rendezvényekkel kapcsolat­ban, mert a cím — s a vele járó számos teendő — 1995- ben Budapesté lesz. A pol­gármester megígérte segítsé­gét, sőt, amikor Grósz Ká­roly megköszönte a két fővá­ros kapcsolatainak ápolásá­ban kifejtett tevékenységét, hozzátette: nemcsak a két főváros, hanem a két ország között is szeretne közvetíte­ni... Grósz Károly ezután a Lassay-palotába hajtatott, ahol találkozott Laurent Fa- biusszal, a francia nemzet- gyűlés elnökével. Fabius érdeklődött a ma­gyar gazdasági és reformfo­lyamatról, ’ valamint a ma­gyar—román viszonyról. Grósz Károly vázolta a ma­gyar gazdasági és azzal ösz- szefüggő politikai reformtö­rekvések fő irányait. Kifej­tette, hogy a külföldi adós­ságtörlesztések legnagyobb súllyal a ’90-es évek közepén jelentkeznek, így arra törek­szünk, hogy addigra befejez­zük a gazdasági-társadalmi stabilizációs programunkat. Mint Grósz Károly hang­súlyozta, politikai, ideológiai felfogásunk és gyakorlatunk annyira különbözik a román vezetésétől, hogy a párbe­szédnek egyelőre nincs lát­ható eredménye. Aláhúzta, hogy Magyarországnak nin­csenek területi követelései Romániával szemben, csu­pán azt szeretné elérni, hogy a Helsinki Záróokmányban foglalt elvek érvényesülje­nek ott is, valamint a két ország viszonyában. Elmond­ta, hogy eddig 12 ezer romá­niai állampolgár kapott le­telepedési engedélyt Magyar- országon és további várako­zók vannak. A fő gond ez­zel kapcsolatban az, hogy egyre több románajkú van köztük, akik tovább" akarnak vándorolni és ez előbb-utóbb problémákat vet fel a szom­szédos országokkal. Alain Poher, a szenátus elnöke fogadta délben a Luxemburg-palotában Grósz Károlyt. Poher a beszélgetés után ebéden látta vendégül a magyar pártfőtitkár-mi- niszterelnököt. Szállásán újabb találkozó várta Grósz Károlyt: Ray­mond Barre volt miniszter- elnök kereste fel. A francia politikus messzemenő ér­deklődést tanúsított a ma­gyar gazdaság reformfolya­matai iránt, és erre csak részben magyarázat, hogy személyében nemcsak a po­litikust, hanem a világhírű közgazdászt, pénzügyi szak­embert is tisztelik. A magyar pártfőtitkár-mi- niszterelnököt hamarosan el­szólhatta a mindkét oldalról gondosan előkészített prog­ram: a Francia Gyáriparo­sok Szövetségének (CCNPF) székhazában kerekasztal- megbeszélési tartott a fran­cia gazdasági és pénzügyi körök legmsrtékadóbb kép­viselőivel, azokkal, akik a politika- teremtette lehető­ségeket a napi gyakorlat „aprópénzére váltják”, az ipar, a kereskedelem irányí­tóival. Maga a CCNPF tu­lajdonképpen munkáltatói érdekvédelmi szervezet, s több mint egymillió tagvál­lalat ávail olyan „alakulat”, amely képes befolyásolni a francia politikai, gazdasági és pénzügyi döntéseket, il­letve azok végrehajtását. VARÁZSEREJÜ gyökér ‘ Indiai tudósok megállapí­tották, hogy a Karai! indiai államban levő kari törzs tagjai ősidők óta olyan gyü­mölcsöt esznek, amelynek valóban varázsereje van. A gyümölcsnek hasonló a ha­tása, mint a kínai ginszeng- gyökérnek. Latin neve Tri- chocus Zevianicus. A gyü­mölcs háromszög alakú, és az, aki ezt fogyasztja, an­nak napokig tjem kell mást ennie, és mégsem veszít ere­jéből, A tudósok maguk is megkóstolták a gyümölcsöt és megállapították. hogy mandulaíze van és szinte pillanatok alatt megszünteti a fáradtságot és rendkívüli erőt ad. MI OKOZTA PAGANINI HALALAT? Mitől halt meg Paganini? A világhírű olasz hegedűművész- zeneszerző 1840-ben, 58 éves ko­rában hunyt el. A művészvilág illőképpen gyászt ült felette, s aztán személyével kapcsolatban csak szinte utánozhatatlan vir­tuozitásáról hallott. Majdnem 150 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Nicolo Paganini neve új­ból a sajtó hasábjaira kerüljön. Paganini hibás orvosi diagnózis áldozata lett. Egy feltevés sze­rint vérbaj ellen kezelték, pe- -dig „csak” — írja legutóbb a Journal of Royal Society of Me­dicine —w tüdöhajos volt, és a kezelésére előírt gyógyszerben található hatóanyag a gyenge szervezetű művész idegrendsze­rét támadta meg, tette tönkre — vélte a tekintélyes angol orvosi szaklap cikke nyomán dr. Mer­tens belga orvosprofesszor. MORZEJELEK HELYETT... A morzejeleket a hajókon a közeljövőben felváltja egy modern digitális rendszer, ennek segítségével műhol­dak közvetítésével küldik az üzeneteket, amelyek így lé­nyegesen meggyorsulnak. Ezt a rendszert 1993-ban ve­zetik be, s 1999-ig minden hajó áttér alkalmazásukra. Az új jeladási rendszerrel állítólag kiküszöbölhető, hogy egyes hajók nyomtala­nul eltűnjenek, amire jelen­leg elég sok példa van. A morzejeleket Samuel Morse alkotta meg 1840-ben, az el­ső távíróvonal 1843-ban Wa­shington és Baltimore között épült meg. 101 ÉVES VŐLEGÉNY Jobb későn, mint soha — ezzel a jelszóval kötött há­zasságot az angol Alfred Arnold 101 éves korában. A menyasszony, Joyce Harris, 81 éves: „Első látásra meg­szerettem, de akkor a hölgy még nemet mondott” — nyi­latkozott az új férj. CSODA AZERBAJDZSÄNBAN Kusko azerbajdzsáni falu­ban a víz felfelé folyik, az autók pedig hegynek felfe­le gurulnak. Hogy ezeket a híreszteléseket ellenőrizzék, vizsgálati bizottságot alakí­tottak, amely megállapítot­ta, hogy valóban, egy mere­dek úton egy kamion a ké­zifék megengedése után tel­jes teherrel felfelé kezdett gurulni. A vizsgálóbizottság a jelenség kivizsgálását tu­dósokra bízta. ÖS ROVARFOSZÍLIA Kanadában 390 millió év­vel ezelőtt élt rovar ősma­radványára bukkantak. A brit Science tekintélyes tu­dományos folyóirat szerint egy kis ezüst színű halacs­ka- őséről van szó. Eddig azt hitték, hogy az első’rovarok 340 millió évvel ezelőtt je­lentek meg. A legújabb le­let azt bizonyítja, hogy az első rovarok az első nö­vényekkel együtt jelentkez­tek. A fent említett ősrovar­nak ,a tudósak szerint két kidülledt szeme volt, két ki­növése, amelyekkel valószí­nűleg a szagokat és a rez­géseket érzékelte, törzse pe­dig sörteszerű volt. TILOS AZ ERDÖIRTÄS JAVAN Szuharta, Indonézia elnöke megtiltotta az erdőirtást Já­ván. Ezen a szigeten jelenleg 3 millió hektár erdő van, s szak­értők szerint nem elegendő, mert az ottani klíma miatt a területek legalább egyyharma- dát erdőnek kellene fednie. Já­ván eddig mértéktelenül irtot­ták az erdőket, hogy termőföl­deket raboljanak, halastavakat alakítsanak ki, turistatelepülé­seket és házakat építhessenek. A moszkvai (lll'llllli -ban olvastuk II józanság ára, avagy az alkoholellenes törvény csődje II. Mielőtt megindítottuk ezt a kampányt, amely nem a mér­téktelen ivászait okainak megszüntetésére irányult, hanem az iszákosok és az alkohol ellen, jó lett vollna, több oldalról megvizsgálná néhány komoly kérdést és megválaszolni azo­kat. Brazíliában például éjjel-nappal bárki vehet potom össze­gért akár egy vödör alkoholt is, amit cukornádból készítenek és üzemanyagnak használnak. Olcsóbb, mint a benzin. Ér­dekes módon még sincsenek tele az utcák, terek hullarészeg emberekkel. Grúziában vagy Örményországban például a hegyoldalak tömve- vannak szőlővel és minden földiműves pincéjében legalább két hordó bor ál'l, mégis évtizedek óta az oroszor­szágihoz képest heted-, tizedrésznyi az alkoholisták száma. Miért üresek a kijózanítók Tbilisziben és Jerevánban? 1 Japánban, ebben a takarékos és minden tekintetben ra­cionális országban miért állítottak fel 170 ezer alkoholáru­sító automatát, melyek egy nap aiátt képesek annyi alkoholt kimérni, hogy mindenki leihatja magát akár a sárga föl­dig? És miért van az, Hogy a fejlett országokban az utóbbi 5-6 évben a szeszesital-fogyasztás magától csökkent? Olaszor­szágban és Franciaországban ez a folyamat még régebben elkezdődött, mindenféle külső kényszer és erőszak nélkül, pedig könnyű hozzájutni a borhoz és olcsó is. Az olaszok és franciák észre sem vették, hogy egyre kevesebbet isznak. A tényt a statisztikai hivatal regisztrálta: 1970-től 1986-ig a lakosság évi alkoholfogyasztása Franciaországban 3,7 literre, Olaszországban 5 Literre csökkent. « Rendőr a kapuban, vodka a szamnvárban Miért kell erőltetni az „egészséges életmódot”, ami mára sokak számára rémkép lett? Innen származik például az a nagyszámú kalandorvállal­kozás, amelynek során sok falut, kerületet alkoholmentes övezetnek nyilvánítottak, amik aztán csendes gyalázattál sorra megbuktak. Ilyenek a hamis alkoholmentes lakodal­mak is — rendőr a kapuban, vodka a szamovárban. Józan ésszel felfoghatatlan az a düh, mellyel a Krímben, Azeibajdzsában, Grúziában. Moldáviában a helyi hatalmak döntésére rövid idő alatt felszántottak és letörölitek a föld színéről több százezer hektár csodálatos szőlőültetvényt, mikor az országban 4 kilogramm az egy főre eső évi szőlő- fogyasztás. Nyilvánvaló, hogy az alkohol elleni küzdelem egyik elvi hibája kéit dolog — az alkoholfogyasztás és a kóros alkohol- fogyasztás — összekeverése volt. Kóros alkoholfogyasztásnak számít, amikor már öncélúvá válik, amikor a munkahelyen és a családban emiatt minden ebek harmincadjára kerül, amikor arra sincsen valaki tekintettel, hogy tönkremegy a mája és halBucinál. Minden más eset csak alkoholfogyasztásnak minősül. Mint tudjuk, „fogyasztotta” Puskin, Turgenyev, Biok -és sok más híres ember, akik viszont nem ismerték a modern antialko­holista irodalmat. A fejlett országokban a túlzott alkoholfogyasztás elleni harc érdekében olyan speciális intézményeket hoztak létre, ahol szociológusok, orvosok és pszichológusok alapos kuta­tásokat végeznek. Szigorúan büntetik az ittas vezetést, de egyik országban sem tiltják általában az alkoholfogyasztást. Éppen ellenkezőleg, egyre lakályosabb vendéglátó egysége­ket létesítenek, hogy minél kellemesebb körülmények között fogyaszthassák el ezt a mérget. Tokióban van egy úgyneve­zett „vidám kerület”, ahol három hektár területen kínálnak ,a különböző ízlésű és péniztárcájú embereknek rengetegféle italt. Háromezer étterem, éjszakai bár, kávéház és talponálló van itt. Ha a moszkvaiak szeretnének inni, rendelkezésükre áll háromezer kényelmes park és kapualj, mert létezik ná­lunk egy ilyen primitív logika: minél kevesebb kocsma van, annál kevesebb részeg Lesz. A gyakorlat azonban nem tá­masztotta alá ezt a törvényt, amelyet ráérő bürokraták szop­tak ki a kisujjukból. Moszkvában, ahol már régen bezártak minden ifialkimérőt, az elmúlt évben 330 ezer ember került kijózanítóba — majdnem minden napra jutott ezer... ! „Drága tandíjat fizettünk” Nézzük a statisztikát. A körkérdésekre adott válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy országunkban 150-160 millió alkoholt fogyasztó ember van. Ebből 20-30 millió mértékte­len a Ik oho lf ogyasztó, közülük 5-6 millió pedig idült alkoho­lista. A többi 120-130 millióból 80 millió gyermek, a fenn­maradó 40-50 milUió meggyőződéses antialkoholista, vagy akaratán kívül nem ihat. Ez a statisztikai kimutatás maga tükrözi, hogyan keltett volna okosabban szervezni az antL alkoholista hadjáratot. Hogyan értékeljük végül is az 1985 májusában hozott kormányrendelet? - Ismerjük el, hogy hibás volt? Annyit mindenesetre elismerhetünk, hogy egyoldalú volt és célt té­vesztett. De mennyi ilyen „nemes szándékkal” hozott hatá­rozat született a közelmúltban ... Jobb lenne nem beszélni róluk, de mégis kell. Sőt, össze kellene számolni, mennyi fölösleges időt, erőt, eszközt vesztegettünk el ilyesmire. Ne feledkezzünk meg a gazdasági melléit a morális veszteség­ről sem! Drága tandíjat fizettünk. Manapság mi akadályoz meg abban, hogy a problémát lényegretöröen és emberi módon kezeljük? Valószínűleg most senki sem restellj bevallani, hogy az 1985 májusában elfogadott kormányhatározat az alig letűnt „pangás idősza­kának” szellemében fogant, a peresztrojka új szellemének nyomai sem látszottak rajta. Ha a régi módon tovább folytatjuk a durva antialkoho­lista nyomás gyakorlását, bizonyos területeken kritikus helyzetbe kerülhetünk. Ez év májusára 12 hónap alatt kifo­gyott az ország teljes cukorkészlete, az a tartalékmennyiség is, amely évről évre meg szokott maradni. Ahhoz, hogy feloldjuk a feszítő cukorhiányt, külföldről kellene behozni egymillió 800 ezer tonna cukrot, ami legalább egymilliárd dollárba kerülne — közölték a Kereskedelmi Minisztérium­ban. Mindez egy olyan országban történik, ahol a világon a legnagyobb a cukortermelés. Abalkin akadémikus az „Érvek és Tények” című folyó­iratban a gazdaság mai nehéz helyzetét azzal magyarázza, hogy a peresztrojka kezdete óta három súlyos csapást kel­lett a gazdaságnak elviselni: első — Csernobil, második — a nemzetközi piacon fölmerült valutaszerzési nehézségeink, harmadik — antialkoholista kampány, melynek nyomán ko­losszális hiány keletkezett a gazdaságban. Hogyan mérjük azt a sérelmet, amit 160 ezer ember ön­érzetében okoztunk, akik nem voltak képesek lemondani az italról és ezért szerencsétlen, üldözött helyzetbe kerül­tek. A mostani antialkoholista kampányban mindent összevet­ve, vesztettünk, és nem a házi pálinkafőzés az egyedüli kár. Hogy kéne ebből a nehéz helyzetből kilábalni? Üjabb in­tézkedéseket kell hozni. Szüntessük meg az emberi önér­zetet sértő, alkoholért való sorbanállást. Adjuk olyan olcsón a tömény szeszt, hogy az egészségre való káros hatás és a büntetéstől való félelem figyelembevételével együtt ne érje meg az embereknek házi pálinkát venni. Ennek következ­tében csökkenni fog az országban a cukorfelhasználás. Ha összeszámoljuk, mennyi veszteséget okozott már a jó­zanságért folytatott harc, rájövünk, hogy szükségszerűen gyors fordulatot kell végrehajtani: az antialkoholista pro­pagandát a kor szelleméhez kell igazítani. A lakosság már ösztönösen szavazott ebben a kérdésben: a hosszú sorokkal és a tengernyi házi pálinkával. Ennek ellenére a napokban vált ismertté, hogy hős váro­sunkat, Kijevet a jövő évtől alkoholmentes városnak nyil­vánítják. Hány emberéletbe és hány rubelbe fog kerülni megint ez a közismerten reménytelen adminisztratív intéz­kedés? Ha ezt a saját zsebükből fizetnék a bürokraták és nem az államkasszából, az emberek egészségének rovásá­ra • ’ ■ Lev Mirosnyicsenko (Vége) Fordította: Frankó Larissza és Gyurkó Edit

Next

/
Thumbnails
Contents