Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
1988. november 15., kedd Emléktáblát a tábornokoknak! Hosszú ideje már, hogy október hatodikén újra és nyilvánosan is emlékezünk a 13 aradi vértanúra, az 1849. október 6-án kivégzett honvédtábornokokra. Az osztrák önkény és Haynau hivatásos bosszúvágya vette célba az oroszok előtt kapituláló seregek főtisztjeit, hogy mint .lázadó főnökök” bitófa alá, golyó elé kerüljenek. Ismert tény, habár sok részlete még felderítésre vár, hogy kilenc honvédtábornok, későbbi aradi vértanú Gyulán tette le a fegyvert Anrep oíosz tábornok tisztjeinek kezébe, majd a reményteli ígéretek ellenére valameny- nyiüket átadták az osztrákoknak. A vár és a kastély közötti területen (egyesek szerint augusztus 22-én, mások szerint 23-án) a kora reggeli órákban ment végbe a lefegyverzés. Gyula egyik történetírója, a korábban neves gyulai hírlapíró, Kohn Dávid írja egyik könyvében: „A honvédtisztek valameny- nyien tábornokaik köré csoportosultak. Reggel hat óra körül megkezdődött a lefegyverzés szomorú aktusa. Ez pedig úgy történt, hogy orosz törzstisztek jelentek meg mindegyik honvédtiszti csapat előtt, s szalutáltak a csoport élén álló tábornoknak és kérték előbb az ő, majd tisztjei kardját és pisztolyait. Az így lecsatolt kardokat és fegyvereket a tér közepén halmozták fel. Knézich tábornok, tisztjei élén a kastély oldalszárnyán levő pinceajtó mellett volt. A pinceajtó s köztük azonban egy szekér állott, azon egy borral telt nagy hordó, melyet a pincébe kellett volna legurítani, de ezt a fegyver- letétel utánig halasztották. Amikor egy orosz őrnagy Knézich elé lépett és előtte szalutálva kérte kardját, a tábornok a kard végét fogva, a markolatot a kocsikerék elé tette s odaszólt a kocsisnak: indíts! A kocsis elértette a tábornok szándékát s megindította a lovakat, úgy hogy a szekér kereke a markolatot letörte, s ekkor Knézich a markolat nélkül maradt kardhüvelyt és a benne levő pengét adta az orosz őrnagynak, aki pár pillanatig tétovázva nézett, de aztán a megicsonkult kardot a szekér elé dobta... Knézich házigazdája, Czé- gényi István, aki szemtanúja volt a jelenetnek, felszedte a markolat nélküli kardot, hazavitte házába, hol a hatvanas évek elejéig rejtve tartván, átadta azt id. A volt Czégényi-ház, ahol Knézich Károly tábornok szállása volt Mogyoróssy Jánosnak, aki a gyulai múzeumot kezdte akkoriban alapozni. A Knézich tábornok markolat nélküli kardja ma is a múzeumnak egyik legértékesebb ereklyéje”. Ma is! Czeglédi Imre múzeumigazgató nyitja ki a raktárszentélyt (lehetne ez persze sokkal korszerűbb is), és. az egyik polcról leemeli a tábornoki kardhüvelyt és benne a markolat nélküli pengét. Elmondhatatlan pillanat: a lefegyverzés után 139 évvel kezemben tarthatom a kardot, mely Knézich Károly honvédtábornok kezének szorítását őrzi, melyet a szabadságharcban viselt, melynek a markolatát inkább létörette, minthogy átadja, épen. ö az egyik, akinek szálláshelyén, a gyulai Jókai utca 8. számú, egykori Czégényi- házon emléktáblát kíván elhelyezni a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Kör, 1989. március 15-én. a következő felirattal: „Ebben a házban szállt meg fogolyként Knézich Károly honvédtábornok, aradi vértanú 1849. augusztusában". A másik - tábornok, Nagysándor József szálláshelye a református parókia, a Petőfi téren. Ide is márványtábla kerül, megegyező felirattal. Hírek szerint a Köröstáj Baráti Kör kezdeményezését követi Gyúlán az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, és emléktáblát kíván elhelyezni a mostani Kossuth Lajos utca 13. számú házon, ahol Kiss Ernő honvédtábornok. aradi vértanú szállása volt. Kilenc főtiszt Gyulán tette le a fegyvert. Innen kerültek Aradra, Haynau vészA református parókia, itt Nagy-Sándor József tábornok szállt meg 1849 augusztusában Fotó: Gál Edit bírósága elé. Az ítélet már a tárgyalás előtt készen volt: „A vezéreket felköttetem, az ellenségnél szolgálatot vállalt osztrák tiszteket agyonlövetem” — írta Haynau 1849. augusztus 24-én Kari von Schönhals cs. kir. al- tábornagynak. Valamennyiük (Knézich Károly, Nagysándor József és Kiss Ernő mellett Aulich Lajos, Lá2ár Vilmos, Lahner György, Damjanich János, Török Ignác és Leiningen-Wester- burg Károly) szálláshelye ismert, ezeket a gyulai múzeum baráti egyesületének tagjai Kohn Dávid „Gyula város utcái és terei” című könyvének (1937) adatai alapján azonosították. Emléktáblát a tábornokoknak ! — szól e cikk címe. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy a nemes szándék, mely elindította a mozgalmat, méltóképpen megvalósul. Annál is inkább, mert lehetőségeink korlátozottak, emlékhelyeink ugyanúgy. Ezek a gyulai házak azonban, melyek egyetlen éjszakára befogadták a kilenc honvédtábornokot, ne legyenek, nem lehetnek megjelölés, emléktábla nélkül. Emléktáblát a tábornokoknak! Sass Ervin Képeslapok Békésről „A világ első levelezőlapját 1869. október 1-jén a magyar és osztrák postaigazgatás adta ki. Az új küldeményfajta olcsósága, egyszerűsége következtében igen hamar nagy népszerűségre tett szert. 1873-ban már hat és fél millió levelezőlapot kézbesített a magyar posta ... Nemsokára megszületett a gondolat, hogy e lapokat valamilyen képpel is el lehetne látni... A képes levelezőlap egy-két> évtizeden belül szinte az egész világon elterjedt.” — olvasható a felirat Békésen, a galériában, ahol mintegy 200 képes levelezőlapot ámítottak ki abból az alkalomból is, hogy a békési múzeumot 50 évvel ezelőtt állapították. A képeslapok mind Békésről szólnak, visszavezeti ve a szemlélőt a város múltjába. Régen lebontott épületeket láthatunk, ott leheltünk a népélet számos (sok évtizeddel ezelőtti) megnyilvánulásán, a fonóban, ott áll előttünk a békési „víz- hordó ember”, akit nyilván az egész falú ismert az első háború előtti időkben, láb juk a csónak ázóegylét (ilyen is volít!) pavilonját, a szeszgyárat, a piacot, a gimnáziumot, a híres-nevezetes Nagyházat, mely ma a Jan- tyiik Mátyás Múzeum otthona. Vannak lapok, melyeken tisztán olvashatók a feládó sorai: üdvözletek, hírek Békésről valahová az országba. „Boldog új évet kíván kedves Apámnak szerető Laczikája" az egyiken, míg a másikon „Kedves Pistám”- inaik küldd szerető nagyatyja a képet a békési fonóról (képünk). Több tablón szívszorító sorok-képek az első világháborúból, nyírfakéreg lapok a második bóli. És az egész, úgy ahogy van, egy évszázad időszakasza Békésről, békési szemmel1. November végéig nyitva van, érdemes megnézni. (s. e.) Elkészül! a Mitológiai enciklopédia Elkészült, s a jövő héten már kapható lesz a Mitológiai enciklopédia, a Gondolat Kiadó ez évi legnagyobb vállalkozása. A kétkötetes munka a Szovjetunióban 1980-ban megjelent, A világ népeinek mítoszai című könyv magyar fordításaként lát napvilágot. A magyar kiadás egyike a könyv legelső külföldi változatának. Az enciklopédia mintegy 4100 szócikkben nyújt áttekintést a témakörről. Bemutatja a távoli népek és a kisebb kultúrák mítoszait is, így a többi között az abhá- zok, az adigék, az ajnok, a baskírok, a vietnamiak, a grúzok, a jávaiak és az etiópok vallásos elképzeléseiről is olvashatók fejezetek. Részletesen ír a már ismert mitológiákról, s a legújabb kutatások eredményeire támaszkodva korrigálja és korszerűsíti az eddigi ismereteket. önálló tanulmányok foglalkoznak egyebek között az irodalom és a mitológia, valamint a történelem és a mitológia viszonyával. Mintegy félezer szöveg közti illusztráció és a 160 oldalnyi színes melléklet gazdagítja a tartalmat. A könyv végén betűrendes névmutató segít az eligazodásban. A magyar kiadás szerkesztője Hoppál Mihály, a neves néprajztudós önálló fejezetet írt A magyar mitológia címmel. A kötet 30 ezer példányban jelenik meg, éra 1000 forint. Lipták Pál képei Győrben (A győri Kisalföld írja:) A külföldi képzőművészeti tárlatokon nem szokás a vendégkönyv. Megpróbálom elképzelni, miit írt volna a vizuálisan és esetleg másképp az iskolázatlan átlag magyar néző a párizsi Picasso Múzeumban a Mester bicilkl (nyeregből és -kormányból fabrikált bikafejéről. A vendégkönyv hiánya külföldön nem jelenti azt, hogy mindenki felkészült, szakértő, okos és kulturált, ha kiállításról van • szó. Egyes helyeken fegyveresek védiiík a modern alkotásokat, s ez inam azonos azzal, hogy a Louvre-ban a Mona Lisa most már csak többszörös üvegfalon keresztül látható, vagy a Milói Vénusz mellett ott pásztói az URH adóvevővel ellliútot/t múzeumi őr. A vendégkönyv is jó valamire. Az emberek kiadhatják az é'liet más területén felgyűlt mérgüket. A művészt lie lehet ütni, nyakaz- ruit, fejezni, és az egészet el lehet nevezni demokráciának. Az ilyen demokrácia hdtydtt művész és közönség is bizony jobban járt volna a vizuális neveléssel. Lipták Pál békéscsabai festő kiállításán, Győrött a városi könyvtárban van vendégkönyv, amelybe min-, denki azt ír, amit akar. Nincs különösebb félnivalója a művésznek, életben fog maradni, bár a normától — kinek a normájától, milyen normától? — eltér. Olajképein a lovak, a templomtornyok, a napszaki hangulatok. a békési emlékek, a miiről súlytalanságban lebegő tárgyak, figurák és a mértani játékok nem hasonlítanak — csak Lipták Pál lovaihoz, templomaihoz, békési hangulataihoz. Ha majdan egyszer az eredetiség, a nem mindenáron való, de különbözni tudó képesség is nélkülözhetetlen feltétel lesz a publikum érték ítélétébeni, ő és rokon léllkű társai is boldogabbak tehetnek. Azt hiszem, a téma teljes elhanyagolása következtében az sincs kellőképpen tisztázva, mivel és hogyan fest a festő. Nem, nem az ecsettel és festékkel, erre egyébként az is bizonyíték, hogy bármelyiket felcserélheti bármivel'. Dolgozhat géppel, vakaróval, növényi .nedvekkel, feketekávévá!, és valami biztosan kijön. Egyet azonban nem nélkülözhet és nem cserélhet fel semmivel, ez pedig az elme, a világ- szemlélet, a tapasztalat. Lip- iták Páltól nem lehet elvitatni, hogy olyannak lássa, gondolja, értelmezze környezetét, amilyennek gondolja képei tanúsága szerint. És természetes, hogy mindig másnak látja, mégpedig nem abban az értelemben, ahogy az impresz- sziomisták száznegyvened- szer is megfestették ugyanazt a szénaboglyát. Lipták felbontatja, újra rendezi és alkotja a realitás tényeit, fokozatosan mind kevésbé törődve az apró részletek hűségével. Ez azonban nem jeleníti azt, hogy nem hűséges mondjuk a békési tájhoz, vagy esiettleg önmagához. Mindezt azonban nem lehet beírni egy vendégkönyvbe. Ide egyszerűbb bejegyezni, hogy tetszett, vagy nem tetszett. Lipták tárlata ebben az értelemben érdekes, élgondolkodtató. P. M. Lipták Pál Néha kisüt a nap című festménye
