Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

1988. november 15., kedd Emléktáblát a tábornokoknak! Hosszú ideje már, hogy október hatodikén újra és nyilvánosan is emlékezünk a 13 aradi vértanúra, az 1849. október 6-án kivégzett hon­védtábornokokra. Az oszt­rák önkény és Haynau hiva­tásos bosszúvágya vette cél­ba az oroszok előtt kapitu­láló seregek főtisztjeit, hogy mint .lázadó főnökök” bitó­fa alá, golyó elé kerüljenek. Ismert tény, habár sok részlete még felderítésre vár, hogy kilenc honvédtábornok, későbbi aradi vértanú Gyu­lán tette le a fegyvert Anrep oíosz tábornok tisztjeinek kezébe, majd a reményteli ígéretek ellenére valameny- nyiüket átadták az osztrá­koknak. A vár és a kastély közötti területen (egyesek szerint augusztus 22-én, má­sok szerint 23-án) a kora reggeli órákban ment végbe a lefegyverzés. Gyula egyik történetírója, a korábban ne­ves gyulai hírlapíró, Kohn Dávid írja egyik könyvében: „A honvédtisztek valameny- nyien tábornokaik köré cso­portosultak. Reggel hat óra körül megkezdődött a le­fegyverzés szomorú aktusa. Ez pedig úgy történt, hogy orosz törzstisztek jelentek meg mindegyik honvédtiszti csapat előtt, s szalutáltak a csoport élén álló tábornok­nak és kérték előbb az ő, majd tisztjei kardját és pisz­tolyait. Az így lecsatolt kar­dokat és fegyvereket a tér közepén halmozták fel. Kné­zich tábornok, tisztjei élén a kastély oldalszárnyán levő pinceajtó mellett volt. A pinceajtó s köztük azonban egy szekér állott, azon egy borral telt nagy hordó, me­lyet a pincébe kellett volna legurítani, de ezt a fegyver- letétel utánig halasztották. Amikor egy orosz őrnagy Knézich elé lépett és előtte szalutálva kérte kardját, a tábornok a kard végét fog­va, a markolatot a kocsike­rék elé tette s odaszólt a kocsisnak: indíts! A kocsis elértette a tábornok szándé­kát s megindította a lova­kat, úgy hogy a szekér ke­reke a markolatot letörte, s ekkor Knézich a markolat nélkül maradt kardhüvelyt és a benne levő pengét adta az orosz őrnagynak, aki pár pillanatig tétovázva nézett, de aztán a megicsonkult kar­dot a szekér elé dobta... Knézich házigazdája, Czé- gényi István, aki szemtanú­ja volt a jelenetnek, fel­szedte a markolat nélküli kardot, hazavitte házába, hol a hatvanas évek elejéig rejt­ve tartván, átadta azt id. A volt Czégényi-ház, ahol Knézich Károly tábornok szál­lása volt Mogyoróssy Jánosnak, aki a gyulai múzeumot kezdte ak­koriban alapozni. A Knézich tábornok markolat nélküli kardja ma is a múzeumnak egyik legértékesebb ereklyé­je”. Ma is! Czeglédi Imre mú­zeumigazgató nyitja ki a raktárszentélyt (lehetne ez persze sokkal korszerűbb is), és. az egyik polcról leemeli a tábornoki kardhüvelyt és benne a markolat nélküli pengét. Elmondhatatlan pil­lanat: a lefegyverzés után 139 évvel kezemben tartha­tom a kardot, mely Knézich Károly honvédtábornok ke­zének szorítását őrzi, melyet a szabadságharcban viselt, melynek a markolatát in­kább létörette, minthogy át­adja, épen. ö az egyik, akinek szállás­helyén, a gyulai Jókai utca 8. számú, egykori Czégényi- házon emléktáblát kíván el­helyezni a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Kör, 1989. március 15-én. a következő felirattal: „Ebben a házban szállt meg fogoly­ként Knézich Károly hon­védtábornok, aradi vértanú 1849. augusztusában". A másik - tábornok, Nagy­sándor József szálláshelye a református parókia, a Pető­fi téren. Ide is márványtáb­la kerül, megegyező felirat­tal. Hírek szerint a Körös­táj Baráti Kör kezdeménye­zését követi Gyúlán az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat, és emléktáblát kíván elhelyezni a mostani Kos­suth Lajos utca 13. számú házon, ahol Kiss Ernő hon­védtábornok. aradi vértanú szállása volt. Kilenc főtiszt Gyulán tet­te le a fegyvert. Innen ke­rültek Aradra, Haynau vész­A református parókia, itt Nagy-Sándor József tábornok szállt meg 1849 augusztusában Fotó: Gál Edit bírósága elé. Az ítélet már a tárgyalás előtt készen volt: „A vezéreket felköttetem, az ellenségnél szolgálatot vál­lalt osztrák tiszteket agyon­lövetem” — írta Haynau 1849. augusztus 24-én Kari von Schönhals cs. kir. al- tábornagynak. Valamennyiük (Knézich Károly, Nagy­sándor József és Kiss Ernő mellett Aulich Lajos, Lá2ár Vilmos, Lahner György, Damjanich János, Török Ig­nác és Leiningen-Wester- burg Károly) szálláshelye is­mert, ezeket a gyulai mú­zeum baráti egyesületének tagjai Kohn Dávid „Gyula város utcái és terei” című könyvének (1937) adatai alapján azonosították. Emléktáblát a tábornokok­nak ! — szól e cikk címe. Abban a hitben és meggyő­ződésben, hogy a nemes szándék, mely elindította a mozgalmat, méltóképpen megvalósul. Annál is inkább, mert lehetőségeink korláto­zottak, emlékhelyeink ugyan­úgy. Ezek a gyulai házak azonban, melyek egyetlen éjszakára befogadták a ki­lenc honvédtábornokot, ne legyenek, nem lehetnek meg­jelölés, emléktábla nélkül. Emléktáblát a tábornokok­nak! Sass Ervin Képeslapok Békésről „A világ első levelezőlap­ját 1869. október 1-jén a magyar és osztrák posta­igazgatás adta ki. Az új kül­deményfajta olcsósága, egy­szerűsége következtében igen hamar nagy népszerűségre tett szert. 1873-ban már hat és fél millió levelezőlapot kézbesített a magyar pos­ta ... Nemsokára megszüle­tett a gondolat, hogy e lapo­kat valamilyen képpel is el lehetne látni... A képes le­velezőlap egy-két> évtizeden belül szinte az egész vilá­gon elterjedt.” — olvasható a felirat Békésen, a galériá­ban, ahol mintegy 200 képes levelezőlapot ámítottak ki abból az alkalomból is, hogy a békési múzeumot 50 évvel ezelőtt állapították. A képeslapok mind Bé­késről szólnak, visszavezeti ve a szemlélőt a város múlt­jába. Régen lebontott épü­leteket láthatunk, ott lehe­ltünk a népélet számos (sok évtizeddel ezelőtti) megnyil­vánulásán, a fonóban, ott áll előttünk a békési „víz- hordó ember”, akit nyilván az egész falú ismert az első háború előtti időkben, láb juk a csónak ázóegylét (ilyen is volít!) pavilonját, a szesz­gyárat, a piacot, a gimná­ziumot, a híres-nevezetes Nagyházat, mely ma a Jan- tyiik Mátyás Múzeum ottho­na. Vannak lapok, melyeken tisztán olvashatók a feládó sorai: üdvözletek, hírek Bé­késről valahová az ország­ba. „Boldog új évet kíván kedves Apámnak szerető Laczikája" az egyiken, míg a másikon „Kedves Pis­tám”- inaik küldd szerető nagyatyja a képet a békési fonóról (képünk). Több tablón szívszorító sorok-képek az első világhá­borúból, nyírfakéreg lapok a második bóli. És az egész, úgy ahogy van, egy évszá­zad időszakasza Békésről, békési szemmel1. November végéig nyitva van, érdemes megnézni. (s. e.) Elkészül! a Mitológiai enciklopédia Elkészült, s a jövő héten már kapható lesz a Mitoló­giai enciklopédia, a Gondo­lat Kiadó ez évi legnagyobb vállalkozása. A kétkötetes munka a Szovjetunióban 1980-ban megjelent, A vi­lág népeinek mítoszai című könyv magyar fordításaként lát napvilágot. A magyar ki­adás egyike a könyv legel­ső külföldi változatának. Az enciklopédia mintegy 4100 szócikkben nyújt átte­kintést a témakörről. Bemu­tatja a távoli népek és a kisebb kultúrák mítoszait is, így a többi között az abhá- zok, az adigék, az ajnok, a baskírok, a vietnamiak, a grúzok, a jávaiak és az etió­pok vallásos elképzeléseiről is olvashatók fejezetek. Rész­letesen ír a már ismert mi­tológiákról, s a legújabb ku­tatások eredményeire tá­maszkodva korrigálja és korszerűsíti az eddigi isme­reteket. önálló tanulmányok foglalkoznak egyebek között az irodalom és a mitológia, valamint a történelem és a mitológia viszonyával. Mint­egy félezer szöveg közti il­lusztráció és a 160 oldal­nyi színes melléklet gazda­gítja a tartalmat. A könyv végén betűrendes névmuta­tó segít az eligazodásban. A magyar kiadás szerkesztője Hoppál Mihály, a neves nép­rajztudós önálló fejezetet írt A magyar mitológia címmel. A kötet 30 ezer példányban jelenik meg, éra 1000 fo­rint. Lipták Pál képei Győrben (A győri Kisalföld írja:) A külföldi képzőművésze­ti tárlatokon nem szokás a vendégkönyv. Megpróbálom elképzelni, miit írt volna a vizuálisan és esetleg más­képp az iskolázatlan átlag magyar néző a párizsi Pi­casso Múzeumban a Mester bicilkl (nyeregből és -kor­mányból fabrikált bikafejé­ről. A vendégkönyv hiánya külföldön nem jelenti azt, hogy mindenki felkészült, szakértő, okos és kulturált, ha kiállításról van • szó. Egyes helyeken fegyveresek védiiík a modern alkotásokat, s ez inam azonos azzal, hogy a Louvre-ban a Mona Lisa most már csak többszörös üvegfalon keresztül látható, vagy a Milói Vénusz mellett ott pásztói az URH adóve­vővel ellliútot/t múzeumi őr. A vendégkönyv is jó vala­mire. Az emberek kiadhat­ják az é'liet más területén felgyűlt mérgüket. A mű­vészt lie lehet ütni, nyakaz- ruit, fejezni, és az egészet el lehet nevezni demokráciá­nak. Az ilyen demokrácia hdtydtt művész és közönség is bizony jobban járt volna a vizuális neveléssel. Lipták Pál békéscsabai festő kiállításán, Győrött a városi könyvtárban van vendégkönyv, amelybe min-, denki azt ír, amit akar. Nincs különösebb félnivaló­ja a művésznek, életben fog maradni, bár a normától — kinek a normájától, milyen normától? — eltér. Olajké­pein a lovak, a templomtor­nyok, a napszaki hangula­tok. a békési emlékek, a miiről súlytalanságban le­begő tárgyak, figurák és a mértani játékok nem ha­sonlítanak — csak Lipták Pál lovaihoz, templomai­hoz, békési hangulataihoz. Ha majdan egyszer az ere­detiség, a nem mindenáron való, de különbözni tudó képesség is nélkülözhetetlen feltétel lesz a publikum ér­ték ítélétébeni, ő és rokon léllkű társai is boldogabbak tehetnek. Azt hiszem, a téma teljes elhanyagolása következtében az sincs kellőképpen tisztáz­va, mivel és hogyan fest a festő. Nem, nem az ecset­tel és festékkel, erre egyéb­ként az is bizonyíték, hogy bármelyiket felcserélheti bármivel'. Dolgozhat géppel, vakaróval, növényi .nedvek­kel, feketekávévá!, és vala­mi biztosan kijön. Egyet azonban nem nélkülözhet és nem cserélhet fel semmivel, ez pedig az elme, a világ- szemlélet, a tapasztalat. Lip- iták Páltól nem lehet elvi­tatni, hogy olyannak lássa, gondolja, értelmezze kör­nyezetét, amilyennek gon­dolja képei tanúsága sze­rint. És természetes, hogy mindig másnak látja, még­pedig nem abban az érte­lemben, ahogy az impresz- sziomisták száznegyvened- szer is megfestették ugyan­azt a szénaboglyát. Lipták felbontatja, újra rendezi és alkotja a realitás tényeit, fokozatosan mind kevésbé törődve az apró részletek hűségével. Ez azonban nem jeleníti azt, hogy nem hűsé­ges mondjuk a békési táj­hoz, vagy esiettleg önmagá­hoz. Mindezt azonban nem lehet beírni egy vendég­könyvbe. Ide egyszerűbb be­jegyezni, hogy tetszett, vagy nem tetszett. Lipták tárlata ebben az értelemben érde­kes, élgondolkodtató. P. M. Lipták Pál Néha kisüt a nap című festménye

Next

/
Thumbnails
Contents