Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-14 / 246. szám

1988. október 14., péntek o Cfj beruházás a Gyomaendrődi Béke Termelőszövetkezetben a barbarikacsa-telep. Az újonnan épített három ólból egye­lőre csak egyet népesítettek be a napokban, ahová megér­keztek az első kiskacsák, szám szerint 8500-an Fotó: Veress Erzsi Szabványosítási világnap Október 14-én, immár 42. éve ünnepük a szabványo­sítási világnapot, annak, emlékére, • hogy 1946-ban ezen a napon alakult meg a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. E napon minden esztendőben szerte a vilá­gon felhívják a figyelmet a minőségvizsgáló rendszer korszerűsítését, az egységes műszaki követelmények ér­vényesülését szolgáló szab­ványosítási munka jelentő­ségére. A szabvány a modern kor termékének tűnik, ám ere­dete sokkal régebbi, mint gondolnánk. Építészeti és egyéb tárgyi emlékek bizo­nyítják, hogy már az ókor­ban több helyütt előírások rögzítették az utak széles­ségét, a téglák méretét, s például a harci szekerek is szabványelőírások alapján készültek. A világnap nemcsak az emlékezésre és az ünnepé­lyes számvetésre ad módot, hanem jó alkalom arra, hogy a szakemberek' min­denütt a világon, így ha­zánkban is felmérjék fel­adataikat. Az egységes mű­szaki követelmények meg­fogalmazásának nagy úttö­rői, Ybl Miklós, Kandó Kál­mán immár csaknem 100 -éve feüsmerték, hogy szab­ványosítás nélkül nincs műszaki kultúra, műszaki haladás. A szabványok je­lentősége és szerepe az utóbbi évtizedekben tovább nőtt, és a műszaki fejlesz­tés előmozdítása mellett új feladatokkal bővült. Ilyen például a világméretű mű­szaki-gazdasági és kereske­delmi együttműködés elő­segítése, a fogyasztók ér­dekeinek fokozottabb vé­delme, vagy a környezetkí­mélés. Magyarországon ma csak­nem 10 ezer országos szab­vány van érvényben, s évente mintegy ezer új ké­szül. Ezeknek körülbelül fele nem vadonatúj szab­vány, hanem a korábbiak korszerűsítése, ha az idő túlhaladta azokat. A szab­ványosítási szakemberek folyamatosan hozzáigazít­ják az előírásokat a nem­zetközi szabványokban meg­fogalmazott piaci követel­ményekhez, az így kialakí­tott szabványok a minőség mércéjéül is szolgálnak. A peresztrojka és a sajtó Kerekasztal-beszélgetés az SZKTH-ban A tömegkommunikációs eszközöknek a peresztrojká­ban betöltött szerepéről foly­tattak eszmecserét a hazánk­ba akkreditált szovjet tudó­sítók és miagyar újságírók csütörtökön, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában tartott kerékasztal1-beszélige- téseni. A rendezvényen Nyikolaj Kosztyucsenko, aiz SZKTH igazgatója köszöntötte a Pravda és a Szovjetszkaja Kultúra, az Izvesztyija, a Koms.zomol.szkaja Pravda és a Szovjet Televízió tudósí­tóit, valamint a TASZSZ és a Nioviosztyi hír- illetve saj­tóügynökség budapesti iro­dáinak vezetőit, s a magyar újságírókat. Ezután Igor Dvurecsensizkiij, a szovjet nagykövetség sajtóügyekkel foglalkozó első titkára átte­kintette a szovjet sajtó hely­zetét, megváltozott társa­dalmi szerepét. Kiemelte, hogy a Szovjetunióban zajló reformfolyamatok a tömeg­kommunikációt sem kerülik el: a sajtónak is át kell, jut­nia az átértékelés, a meg­tisztulás időszakéin, s ez ko­rántsem, problémamentes. Még mindig gyakran küz­denek a bürokráciával, a kritikus hangvételű cikkek visszafogásával. Sokszor gon­dot jelent az is, hogy a tu­dósítók nem juthatnak hoz­zá a szükséges információk­hoz. Alekszandr Kuzmin, a TASZSZ szovjet hírügynök­ség budapesti irodájának ve­zetője utalt arra, hogy a legutóbbi időkig számos bí­rálat érte az ügynökség: te­vékenységét, elsősorban anyagaik száraz, „túl hiva­talos” nyelvezetéért, s hogy a cikkek elvesztik aktuali­tásukat, miire megjelennek. Emiatt törekszenek a mint­egy 4 millió szavas napi je­lentés gyorsabb feldolgozá­sára, s 'igyekeznek mihama­rabb. eljuttatni azt a világ 8 ezer kiadványába. Visszakerült családjához az eltűnt Horváth Renáta Csaknem egy évig tartó, közérdeklődéssel kísért nyo­mozás végére került pont csütörtökön a Budapesti Rendőr-főkapitányságon: a Horváth család végre visz- szakapta régen eltűnt kislányát, az azóta egyéves „hölggyé” cseperedett Renátát. Csaknem egyévi nyomozás után visszakerült családjához Horváth Renáta Miimt a nagy port felvert bűnügy korábbi sajtójelenté- seiből ismeretes: az akkor két hónapos csecsemőt tavaly decemberben vitte el egy ismeretlen nő a VII. kerü­leti Majakovszkij utca 65/A szóm alatti Halló önkiszol­gáló étterem elől'. A nagy erőikkel, széles körű lakossá­gi segítséggel' megkezdődött rendőrségi vizsgáltat a na­pokban vezetett eredmény­re: a BRFK szerdán közzé­tett szűkszavú közleménye bejelentette, hogy rendőr­kézre került Páll Lászlómé, 33 éves foglalkozás nélküli, dunakeszi lakos, aki alapo­san gyanúsítható a bűncse­lekmény elkövetésével. Az ügy részletéiről csü­törtökön sajtókonferencián tájékoztatták az újságírókat a BRFK munkatársai. Szabó Ferenc rendőr ezre­des, főkapitány-helyettes el­mondta: a rendőrség óriási erőket mozgósított az eltűnt 'gyermek felkutatására; gya­korlatilag az egész ország bűnüldöző szervei részt vet­tek valamilyen formában: a nyomozásban. Bár az eljá­rásjog szabállyal szerint a nyomozást az idén júniusi­ban megszüntették, az ügyet mégsem tették ad acta; to­vábbra iis utána jártak a szép számiban érkező lakos­sági jelzéseknek. A több szálon; futó vizs­gálat során: végül is az a verzió vezetett sikerre, amely feltételezte, hogy a bűncse­lekményt egy gyermek után' erősen vágyódó — feltehe­tően lelkileg sérült — nő kö­vette el. Ebben a körben több ezer asszonyt ellenőriz­itek, s a hosszadalmas „ap­rómunka” során így jutottak el Páll LászIónéhoz. Az őri­zetbe vett asszony vaüomása nyomán kirajzolódtak a „piszchodráma” körvonalai. A gyermektelen asszony már hosszú idieje eredmény­telenül vágyódott gyerek után, ezért 1983-ban férjével örökbe fogadták testvére Ró­zsa nevű kislányát. Időköz­ben azonban megromlott a családi kapcsolat; Palimé el­vált férjétől, s a gyereket az apáinál helyezték el. Felte­hetően a gyerek utáni vá­gyódás volt az okozója an­nak, hogy az asszony az el­múlt év nyarán környezeté­vel, élettársával, s talán még önmagával is elhitette: gyer­mekáldás elébe néz. Ennek megfelelően viselkedett, öl­tözködött, s a vélt 'terhes­séggel még a Margit kórház­ban is eltöltött három na­pot. Karácsony közeledtével kérte volt férjét, hogy az ünnepekre engedje el a kis­lányt. A férfi megtagadta a kérést, az amúgy is rende­zetlen körülmények között élő asszony erre nyakába vette a várost, céltalanul bolyongott az utcákon, pá­lyaudvarokon aludt. Az emlékezetes napon, de­cember 23-án éppen a Halló bár előtt vezetett el az út­ja, amikor megpillantotta az őrizetlenül hagyott babako­csit, benne a pingvinmintás takaróval 'bebugyolált gye­reket. A hirtelen jött ötlet­től vezéreltetve — gyors te­repszemle után — megra­gadta a gyerekkocsit, és sie­tős léptekkel eltolta. A Le­nin körút egy félreeső ka­pualjában kikapta a csecse­mőt a kocsiból, taxit fogott, s apja III. kerületi lakásá­hoz vitette magát. „Meg­szültem a gyermeket, most jövök a Margitból” — állí­tott be édesapjához, akinél csavargásai során gyakran megfordult. A korábbi „terhesség” okán az élettárs, a rokonság elhitte az asszony szavait, aki egyébként hamarosan iratokról is „gondoskodott”. A III. kerületi anyakönyvi hivataltól másolatot kért a korábban örökbe fogadott lánya anyakönyvi kivonatá­ról, majd a papírt — meg­lehetősen primitív módsze­rekkel — meghamisította. Az ellopott kislány ettől fogva — az élettárs neve után — mint Szabó Erzsébet kezdett „új életet”. A sajtótájékoztatón a BRFK munkatársai elmond­ták azt is, hogy az álanya jól bánt „gyermekével”. A kicsi szépen fejlődött, most is jó egészségben van, im­már igazi családja körében. A házkutatás alkalmával előkerültek azok a holmik is — a kezeslábas-rugdalózó, a takaró —, amelyeket a kisgyermek eltűnésekor vi­selt. Ezeket az egyértelmű tárgyi bizonyítékokat azon­ban hamarosan orvosszakér­tői vizsgálat egészíti ki. Páll Láiszlóné jelenleg a BRFK őrizetében várja a vizsgálat lezárását; „családi állapot megváltoztatása” vétség miatt folyik ellene eljárás. Valóban egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható Páll Lászlóné? Erről kérdezte dr. Békés Imrét, az ELTE bün­tetőjogi tanszékének vezetőjét az MTI munkatársa. — Büntető Törvénykönyvünk szerint az, aki más családi jogállását megváltoztatja, így különösen gyermeket kicserél, vagy más családba csempész — s ebben az esetben ez utóbbi­ról van szó —, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabad­ságvesztéssel, javító-nevelő munkával, vagy pénzbüntetés­sel büntethető. Abban az eset­ben lehetne knásként megítélni a bűncselekményt, ha az illető asszony például a gyermek egészségét, testi épségét sér­tette volna. A gyermek eltűnése után vi­ta volt a büntetőjogászok kö­zött, hogy ez egy másik (bűn- cselekmény-e, mégpedig a sze­mélyi szabadságtól megfosz­tás. (A Btk. egyébként ezt is hasonló büntetéssel fenyegeti.) E bűncselekménynek azonban vannak minősített esetei is, például, ha aljas indokból kö­vetik el, a sértettet sanyargat­ják, illetve neki jelentős ér­deksérelmeket okoznak. A vita akörül folyt, vajon a gyermek­nek van-e személyi szabadsá­ga, vagy sem. Véleményem szerint a cse­csemő szabadságát lényegé­ben a szülő gyakorolja. Ami­kor szüleitől elveszik a gyer­meket — minthogy az akara­tuk ellenére történt <—, az a személyi szabadság megsérté­sének minősül. De — mint em­lítettem — ennek maximális büntetése is egy év. A minő­sítésnek ebben az esetben azért nincs jelentősége, mert nem beszélhetünk jelentős érdek­sérelemről. Az esetből az -a következte­tés vonható le, hogy itt nem esik egybe a törvény tényleges szövege, és a társadalmi-erköl­csi elvárás. A hatályos tör­vény nem szabályozza az ilyen bűncselekményeket, mert sze­rencsére ez idáig rendkívül rit­kán fordultak elő Ilyen ese­tek. Am ez a mostani ráirá­nyította a figyelmet arra, l ogy Büntető Törvénykönyvünket egy új paragrafussal kell ki­egészíteni, amely lényegesen súlyosabb büntetést helyez ki­látásba. Kormányszóvivői tájékoztató Honosítják a Munka Törvénykönyvét A Minisztertanács ülé­sét követő tájékoztatót — Marosán György kormány- szóvivő távoJlétében — Baj­nok Zsolt, a Magyar Hírlap, a Minisztertanács lapjának főszerkesztője tartotta. Be­vezető nyilatkozatában ki­emelte: az, hogy az ifjúsá­gi turizmus ügyét első na­pirendi témaként tárgyalta a kormány, jelzi; igen fon­tosnak tartja ezt a sokáig sokak által mellékesnek tartott kérdést. Ami a na­pirendre tűzés konkrét okát illeti: a hetvenes években meglehetősen gyorsan, di­namikusan fejlődött a gye­rekek turizmusa, a nyolcva­nas években azonban meg­torpanás, sőt, visszaesés kö­vetkezett be. Több mint kétmillió általános és kö­zépiskolás gyerek szabad­idejének hasznos eltöltésé­ről, egészségéről van szó, s a megtorpanás azt jelenti, hogy közülük tulajdonkép­pen másfél millió semmi­lyen formában sem részese az ifjúsági turizmus élmé­nyének. A kormány meg­határozta és megfogalmazta a fejlesztés* feladatait. Köz­ponti támogatás növelésé­re a jelenlegi körülmények között nincs lehetőség. Ar­ra azonban van mód, hogy a rendelkezésre álló forrá­sokat koncentráltabban, cél­irányosabban, ésszerűbben használják fel. Az ülésen döntés született arról, hogy a tanulók 50 százalékos vas­úti kedvezményét kiterjesz­tik a HÉV-utazásokra is, sőt, mintegy 40 kilométeres körzetben a helyi buszjára­tokra is, amennyiben vo­nattal, HÉV-vei nem elér­hető térségekről van szó. A tanulmányi kirándulások ezentúl beépülnek az iskolai tan tervekbe. Halmos Csaba államtit­kár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a Munka Törvénykönyvét, és annak végrehajtási ren­deletét érintő módosítások­ról tájékoztatta a sajtó kép­viselőit. Hangsúlyozta: a Munka Törvénykönyve mó­dosításának egyik fontos célja, hogy összhangban le­gyen a gazdasági társasá­gokról szóló törvény szö­vegével, és ami talán ennél is fontosabb, szellemével. Azok a körülmények, lehe­tőségek, amelyek a gazda­sági társaságok kapcsán 1989. január 1-jétől kiala­kulnak, érintik a dolgozók munkaviszonyát, a mun­káltatók kötelezettségeit, s érintenek nagyon sok olyan szabályozást, amely a Mun­ka Törvénykönyve hatáskö­rébe tartozik. Ezek közül kiemelte a kollektív szerző­déseket érintő változásokat, módosítási javaslatokat. Az első és lényeges változás — mondotta —, hogy a kollek­tív szerződés megkötésére valamennyi gazdálkodó szer­vezetnél legyen lehetőség. A módosítás kiterjed arra is, hogy a gazdálkodó szer­vezetek a kollektív szerző­désben szabályozhassák mindazokat a kérdéseket, amelyek a munkáltató és a munkavállaló között a mun­kaviszonyt érintően felme­rülhetnek. Üj elem a szabá­lyozásban, hogy 1989. janu­ár 1-jétől vezessék be a kollektív keretszerződés in­tézményét. A vétó, azaz a kifogásolá­si jog kérdésével kapcsolat­ban elmondotta: a módosí­tó javaslat szerint a vétójog abban az esetben léphet életbe, amikor munkavi­szonyra vonatkozó érvényes megállapodások megsérté­séről van szó, illetve, ha egyes intézkedések a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit aránytalan mérték­ben sértik. A szakszervezeti bizalmiak egyetértési jogát érintő módosítást illetően a kormánynak nem sikerült megállapodnia a SZOT-tal. Egy korábban született ha­tározat szerint a szakszer­vezeti bizalmi egyetértése szükséges az alapbér meg­állapításához, a jutalomhoz, a kitüntetéshez, a rendkí­vüli fizetett szabadsághoz. Az ÁBMH azt javasolta a Minisztertanácsnak, hogy szűnjön meg ez az egyetér­tési jog, mert az sérti a munkáltató önállóságát. A kormány egyetértett ezzel az indítvánnyal, a SZOT azonban fenntartotta kü­lönvéleményét, ezért olyan döntés született: a szakszer­vezetek szervezzenek tár­sadalmi vitát november kö­zepéig, s a végső szót a Parlament mondja ki ebben a kérdésben. A sztrájkjog törvényi szintű szabályozásával kap­csolatban az államtitkár hangsúlyozta: a kormány­nak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy ez a rendezet­len kérdés mielőbb meg­oldódjék; a Magyar Nép- köztársaság ugyanis koráb­ban kötelezettséget vállalt egy nemzetközi alapok­mányban a sztrájkjog hazai szabályozására. A főbb ren­dező elveket tekintve a kor­mány azonos platformon van a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával. A sztrájkjog szabályozásának tételes elemeit a Miniszter- tanács legközelebbi ülése elé terjesztik, és december­ben a Munka Törvényköny­vének módosításakor a Par­lament elé viszik ezt a kér­dést. A Magyar Rádió mun­katársa arról érdeklődött, hogy az egészségügyi dol­gozók közül milyen csopor­tokat érint az október 1-jei hatályú béremelés, s a pe­dagógusok bérezésében mi­lyen megoldást találnak a jelenlegi gondok áthidalá­sára. Tudakozódott arról is: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda munkatár­sai és szerkesztőségi alkal­mazottai részesülnek-e a korábban bejelentett 15 százalékos központi bér­emelésben. Válaszában Halmos Csaba kiemelte: a Tervgazdasági Bizottság szerdai ülésén ho­zott döntéseket a kormány megerősítette. \ Szociális és Egészségügyi Miniszté­rium, valamint az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete együttesen határoz arról, hogy az idei — 50 millió forintos nagyságrendű — bérpolitikai intézkedés kiket és milyen mértékben érint. A minisztérium és a szakszervezet tájékoztatása szerint ez az egy évre vo­natkozóan 300 millió forin­tos költségvetési kihatású intézkedés a betegellátás szempontjából meghatározó fontosságú diagnosztikai és terápiás egységekben a ma­gasan kvalifikált szakem­ber-utánpótlást szolgálja. A televíziónál, a rádiónál és a Magyar Távirati Irodánál foglalkoztatott újságírók szintén központi béremelés­ben részesülnek, a megfe­lelő forrásról a költségvetés gondoskodik. A pedagógu­soknál meglevő bérfeszült­ségek megoldására 270 mil­lió forintra van szükség. Ezt a javaslatot a pénzügy- miniszter a Parlament elé terjeszti, s az Országgyűlés felhatalmazását kéri, hogy a költségvetésből ezt az ősz­szeget megkaphassák a pe­dagógusbérek bruttósításá­ra. A Tervgazdasági Bi­zottság kötelezte a tanácso­kat arra, hogy e döntés meghozataláig gondoskod­janak a megfelelő források­ról. Ezek a bérpolitikai in­tézkedések október 1-jei hatállyal léptek életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents