Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-14 / 246. szám

1988. október 14., péntek mjdUl-fíTd Vésztő után Sarkadon is Képfőiskola 1988-ban A déri Nicolai Frederic Se­verin Grundtvig által ala­pított felnőttoktatási, nép­művelési intézmény az 1930- as évektől hazánkban is el­terjedt. Elsősorban a pa­rasztfiatalokra támaszkodott. Olyan képzésit, nevelést nyújtott, amely az önkénte­sen jelentkező hallgatók „belső erőit” az új ismeretek átadásával mozgósította. Légköre bensőséges, demok­ratikus, közösségformáló volt. A felszabadulás után néhány helyen még felele­venítették, majd a népmű­velés szélesebb tömegekhez szóló formái (is) háttérbe szorították. A népfőiskoláról ma újra lehet hallani. Sarkadon pél­dául hétfőn esté indították. Fabulya Lászlónéval, a me­gyei művelődési központ fő- munkatársával, a népfőisko­lák egyik felelősével arról beszélgettünk a nyitó elő­adás előtt, hogyan is szüle­tett újjá a népfőiskola me­gyénkben? — Téli esték címmel pá­lyázatot nyújtottunk be az Országos Közművelődési Ta­nácshoz az elmúlt évben, anyagi támogatást kérve az induláshoz. A Kulturális Alapból 200 ezer forintot kaptunk, s ebből segítjük a vállalkozó településeket. Vésztő, Szeghalom, Körösla- dány, Mezőberény, Battonya, Kunágota és a békéscsabai honismereti szakkör részesül belőle. — Mi szükség van ma a népfőiskolákra ? — Az új ismereteket mi­nél gyorsabban át kell ad­ni. A TIT és az Országos Közművelődési Központ véd­nökséget vállalt a mozgalom felett, a népfront is csatla­kozott hozzá, mert az eseti kezdeményezések országos lendületet vettek. — Valamilyen előre ki­munkált, központi tanterv szerint működnek ezek? — Dehogy! Az adott tele­pülés legfontosabb kérdései­vel fogilá lkoznak a résztve­vők. Szeghalmon például a környezetvédelem, Körösla- dányban a tanácsi döntési mechanizmus, Mezőberény- ben a néphagyományok, Sar­kadon a környezetvédelem és városszépítés lesz „teríté­ken”, Vésztőn a család és társadalom témakörét dol­gozták fel. A sarkadi népfőiskola nyi­tó előadását dr. Márton Já­nos, a HNF Országos Taná­csának alelTiöke tartotta a tanácsháza épületében, ön­igazgatás és demokrácia címmel. A mintegy félszáz résztvevő igen nyílt, őszinte hangvételű előadást hallha­tott. Ez felbátorította a je­lenlevőket, s nem egy „ké­nyes” politikai kérdést is fel­tettek. A formailag előadás­nak induló rendezvényből az egykori népfőiskolák ízére jellemző szabad vélemény- csere lett. Az est többórásra nyúlt. A szünetben arról kérdez­tem szomszédaimat, mi von­zotta őket ide? Kiss Lajos: — Én szemé­lyesen ismerem Márton Jáu nost, hiszen sarkadi. Régen láttam, hát kíváncsi voltam rá. Előadása — bár sokat hallani a rádióban, tévében ezekről a dolgokról — na­gyon hasznos volt, mert pó­tolta az információk közötti hézagokat. Bondár Gábor: — Örülök, hogy ismét olyan politikai eszmék léteznek, amelyekkel csak egyetérthetek. Feltétle­nül eljövök máskor is, sőt elhozom szomszédaimat. Lás­sák, hallják első kézből, mi­ről folyik itt a szó! A inépfőiskolás konzultá­ció végeztével a régi műve­lődési forma újjáéledéséről beszélgettünk dr. Márton Já­nossal,-- A társadalom fejlődésé­nek kritikus szakaszához ér­keztünk — mondta —, és csak a közéletiséget, a cse­lekvést vállaló emberek új csapatának közreműködésé­Nyílt, őszinte hangvételű előadás volt vei találhatunk jó megol­dást. 1948 után itt a máso­dik fordulópont. A feladat felvállalása nélkül elmara­dunk az európai fejlődéstől. Ha sikerül a népfőiskolái hálózatot kiépíteni, megszű­nik a központi törekvések féloldalassága, a mindenna­pokban megjelenik a válto­zások igénye és a megvaló­sítás készsége. — Mennyire terjedt el ha­zánkban a népfőiskolái for­ma? — Nagyon kezdeti fokon áll1. Bár jó és követendő tö­rekvés, mgg kell őrizni ön­kéntességét. Ez nem tömeg- mozgalom, hanem a szelle­mi-erkölcsi értékekre igé­nyes emberek közösségi vál­lalkozása. Ma amikor foko­zódik az igény a helyi egye­sületek, politikai szervezetek kialakítására,’ a népfőiskolák tárgyszerű eligazítást adhat­nak. A forma a skandináv országoknak ma is erőssége. — Mihez áll közelebb te­hát a népfőiskola: a műve­lődéshez, vagy a politiká­hoz? — Funkciója szerint első­sorban a közművelődéshez, de politikai tartalmú, amely a társadalmi fejlődés alap­ját nemcsak a kiművelt em­berfőkben, hanem a folya­matosan új ismereteket szer­ző és cselekvő állampolgá­rokban látja, A közművelő­dési intézményeknek ezt a tartalmat eddig csak nehéz­kesen sikerült közvetíteni. Sarkadon, a HNF városi jogú nagyközségi bizottsága és a helyi művelődési köz­pont állította össze a prog­ram tervezetét. Varjú Jó- zsefné, a HNF helyi bizott­ságiának titkára mondja: — A várossá fejlődés nagy munkát ró a sarkadiakra. Szeretnénk biztosítani az ez­zel kapcsolatos összefüggé­sek ismeretét, mozgósítani az egyéneket és a kisközössé­geket a tudatos városépítő munkára. A résztvevők kö­rét elsősorban a közelmúlt­ban megalakult Városszépítő Egyesület tagjaiban és a ta­nácstagokban véljük megta­lálni, de természetesen a le­hetőség bárki számára adott. — Mi lesz az itteni nép­főiskola témaköre? — A környezetvédelem, az építészet, a településfejlesz­tés, a műalkotások, vizek, közterek, parkok helyzete, az élőviliág védelme — megyei kitek intéssel', de főként Sar­kadra értve. Tapasztalatcse­re-látogatást is tervezünk Mezőberénybe és Gyulára. Az előadás-sorozat végén, május körül, oklevelet adunk a népfőiskola részt­vevőinek. Akarnak-e ma az emberek az egykor bevált, szabad népfőiskolái keretek között ismereteket szerezni? Bizo­nyára igen, ha olyan témá­kat tárgyalnak meg, ame­lyek valóban az ütőéren van­nak. Akkor, mint Sarkadon látszott, az aktivitás sem marad el. Erre pedig szük­sége van nemcsak az or­száginak, de az egyes telepü­léseknek is. Szőke Margit Vologya halott Az esküvője napján egy fiatalasszony a szokáshoz fe­leség megkérdi: ki van ott? A férj -válaszol: én vagyok. Amikor eljön az éjszaka, a férj kopogtat az ajtón. A fe­leség megkérdi: ki van ott? A férj válaszol: én vagyok. A feleség nem nyit ajtót. Másnap a férj újra kopogtat, a- feleség megkérdi: ki van ott? A férj újra válaszol: én vagyok. És a feleség nem nyit ajtót. Hosszú napokon át nem hajlandó kinyitni. Végül egy este a férj újra pró­bálkozik, a feleség újra megkérdi: ki van ott? Mire a férj így válaszol: te... te, te! A feleség, kinyitja neki az ajtót és a szívét. . Ez az indiai mese ihlette a Bányai Gábor áltál ren­dezett rádióműsort, Marina Vlady vallomását a szere­lemről. Tordai Teri megszemélyesítésében hallhattuk Szentgyörgyi Rita Te . . . című művét, amely Marina Vla- díy:‘Vlagyimir, avaigy a megszakított repülés című köny­ve alapján készült. A szép francia színésznő és Viszoc- kij, a gyorsan elparázslott szovjet trubadúr héja-nász- szereiméről szólt a történet. (Elképzelek magamnak néhány olvasót, személyesen talán sose találkoztunk, akikkel szívesen megosztom gon­dolataimat. Hosszú hallgatás után szerettem volna derűs sorokkal jelentkezni, de amilyen kusza, kiismerhetetlen és lehangoló a világ, éppen olyan torz recsegés árad az éterhullámokon át. Keressünk tehát egy szerelmi histó­riát, és ne firtassuk az okokat, ha zaklatott mese kere­kedik belőle.) Égi-földi szerelem. Meglátni és megszeretni. Két em­ber, világhírű művészek, újjászületnek egymás közelsé­gében. Száz határon át, ledöntve minden akadályt, mint a mágnesek ellentétes pólusait, ragadja őket egymáshoz a sors. Viszockij gyermeki őszinteséggel azonnal bevallja, ho-gy szereti Marina Vladyt. (Sose hevítettek elérhetetlen szerelmek csábításai, de ma is emlékszem, mennyire megdobogtatta kamasz szí­vemet egy filmvásznon mosolygó kislány. 1955 telén majdnem kicsaptak a csabai kollégiumból, mert megnéz­tem az Özönvíz előtt című filmet, amelynek Marina Vla­dy volt a főszereplője. Szerte a világon bizonyára sok­millió kamasz beleszerelmesedett a szőke csitribe. Talán Vologya is közénk, titkos imádókhoz tartozott?) Ember vigyázz! Nem neked való ez a gyönyörű asszony! Te az utca dalnoka vagy, kikötők, csapszékek kobzos vitéze. 150 rubeledből jó ha vodkára futja, de a két gye­rekedet is illik eltartani. Marina kedves! Maga egy egé­szen másik viliágban él, 15 szobás házában három gyer­meke hancúrozik, mire való az őrült szerelem? Ami, ki hallgat a hideg szóra? Lángolás, tűz, égő, sistergő szen­vedély itt az úr. És persze marakodás, kibékülés, mél­tatlan civódások, egymáshoz menekülés. Keservesen cu­dar é-llete van annak, akit túl sok tehetséggel vert meg a sors, s aki rohanó vágtában próbál tízannyit élni, mint amennyi száz -másnak sem adatik. Ady Endrétől Lati-no- vits Zoltánig magya-r földön is hosszú a névsor, ha az önpusztító zsenikre emlékezünk. (Életem nagy ajándékai közé sorolom a Ruttkai Évá­val való beszélgetéseimet. Soha, évek múltán se tudott belenyugodni, hogyan lehetséges, ha valaki, akire olyan nagy szükség volna, egyszer csak nincs.) Bizony, aki naponta kihívja maga ellen a sorsot, való­ban- eljön érte a fekete menyasszony. Marina Vlady ott­honában is megszólalt a telefon, ismeretlen hang kopog­ta a két szót: Vologya halott. Nagy szerepét, a Hamletet idézve mondhatnánk, „a többi néma csend”. Mégis, megnyugvás járja át szívemet, hiszen szédítő sebességgel ugyan, Viszockij végiigs-isteregte a saját pá­lyáját. Da-lai élnek, s valami ismeretlen színpadon, re­kedtes hangjával1 talán most a legendák hőseit is szóra­koztatja. Beleégette magát egy francia asszony leikébe, aki íme, könyvet írt a szerelmükről. Mi pedig, hallgatói e szorongató históriának, járhatjuk mindennapjaink dö­cögő útját. Hősünknél kevesebb tehetséggel, kevesebb vodkával és kábítókkal, mégsem kevesebb feszültséggel. Ez.se könnyebb. (Andódy) Mit tesz az MTESZ? A reálértelmiség érdekvédelmében Ahogy a konferencia résztvevője látta A közelmúltban tartotta meg első országos érdekvé­delmi konferenciáját buda­pesti székházában a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. A tanácskozáson a műszaki ér­telmiség különböző csoport­jainak, a kutatóknak, á mérnököknek, technológu­soknak, oktatóknak és mű­vezetőknek a képviselői vet­tek részt. Az MTESZ Békés Megyei Szervezete részéről dr. Hídvégi lmréné volt je­len a konferencián, így őt kértük meg, hogy foglalja össze az ott lezajlottakat. — A tanácskozást Juhász Ádám, az MTESZ 1987 már­ciusában megalakult érdek- képviseleti munkaközösségé­nek elnöke nyitotta meg, majd dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára tartott vi­taindító előadást. Elmondta, hogy a műszaki pálya vonz­ereje csökkent, és a reálér­telmiség a társadalmi érték­rendben méltatlan helyre került. Ez a jelenség része annak a folyamatnak, amely hazánkban az értékrend vál­ságával jellemezhető. E helyzet kialakulásáért azon­ban nemcsak a külső kör­nyezetet kell felelőssé tenni, hanem szükség van a szö­vetség, valamint az MTESZ egyesületeinek a megújulá­sára is. Azaz intézményesí­tett érdekvédelemre van szüksége ma a reálértelmi­ségnek. A főtitkár előadásában részletesen szólt a szövetség eddig elért eredményeiről; majd azt fogalmazta meg, hogy mit is akar, mit sze­retne tenni a jövőben az MTESZ. Beszédében kihang­súlyozta, hogy a szövetség az 1970-es évek közepétől fo­lyamatos harcot vívott a műszaki fejlesztés meggyor­sításáért, a világ fejlett or­szágaitól való műszaki el­szakadásunk megállításáért. Azon fáradoztunk — mondta dr. Tóth János —, hogy a politikai és állami vezetés felismerje a világgazdasági korszakváltás lényegét, és annak várható következmé­nyeit, amelyek a tudomá­nyos-technikai fejlesztés gyorsításában, a felsőokta­tás gyökeres korszerűsítésé­ben jutnak kifejezésre. An­nak ellenére, hogy az MTESZ tevékenységével a gazdasági­társadalmi haladást kívánta szolgálni, mégis akadt szá­mos olyan vélemény is, mi­szerint a szövetség tevékeny­sége, érdekképviseleti mun­kája szembeállítja a reálér­telmiséget más társadalmi rétegekkel. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a reálértelmiségnek lassan már sem a vezetés, sem a társadalom előtt nem lett tekintélye, pedig a gazdasági fejlődés kulcskérdése éppen a műszaki fejlesztés meg-' gyorsításában lenne. Ehhez viszont megfelelő tekintélyt kell szereznie a műszakiak­nak. Az eredmények közé so­rolta a főtitkár azt a csak­nem egy évtizedes követke­zetes munkát, melynek ré­vén 1987. december 21-én a Minisztertanács foglalkozott a műszaki értelmiség anya­gi, erkölcsi helyzetével, s több, ma már ismert meg­állapítást tett. A Mit akarunk! — feje­zetcím alatt dr. Tóth János elmondta: „Követeljük a műszakiak hatékonyabb ér­tékteremtő munkája feltéte­leinek javítását, mind a sző­kébb, mind a tágabb kör­nyezet részéről, mind pedig a műszakiak saját szemléle­tének, munkamódszereinek a megváltoztatását a támasz­tott követelmények korsze­rűsítése, a teljesítményelv érvényesítése útján. Korunk létkérdése, hogy a műszaki, tudományos szempontok a mainál nagyobb szerepet kapjanak a társadalmi, gaz­dasági döntésekben. Ezért a párt- és állami szerveknek a jövőben fokozottabban kell építeni az olyan szakmai szempontokat képviselő tár­sadalmi szervezetekre, ame­lyek a műszaki, gazdasági és természettudományi szakterületeken fejtik ki te­vékenységüket.” A szocialista pluralizmus csak akkor bontakozhat ki hazánkban, ha a társadalmi szervezetek — köztük az MTESZ is — önálló felelős résztvevője lehet a politikai és gazdaságpolitikai felada­tok formálásának és megva­lósításának. Az érdekplura­lizmus elismerése egyet je­lent az érdekvédelmi mono­pólium megszűnésével — ál­lapította meg az MTESZ fő­titkára. A vitaindító előadást kö­vető hozzászólók rendkívül ellentmondóan nyilatkoztak. Néhányan azt ecsetelték, hogy a munkahelyeket, mun­kakörülményeket kell olyan­ná tenni, hogy az vonzóvá váljon, alkotni vágyóvá for­málja az értelmiséget. Má­sok úgy ítélték meg, hogy az MTESZ ne foglalkozzoft ér­dekvédelemmel, mivelhogy az a szakszervezet feladata. Az is elhangzott, hogy ha­zánk sorsának alakulása nemcsak a műszaki fejlesz­tések elmaradása miatt ju­tott idáig, hanem ebben ugyancsak sok köze van an­nak, hogy elterjedt egy bi­zonyos igénytelen szemlélet a műszaki értelmiség köré­ben. Ami az MTESZ Békés Megyei Szervezetét illeti, az is feladatának érezte, hogy felemelje szavát ezen a kon­ferencián, már csak a közel ötezer megyei reálértelmiségi érdekében is. Erre azért is szükség volt, mert az érdek- képviseleti munkánk nem kellően elismert, s számos esetben nem kaptunk visz- szajelzést egy-egy új kezde­ményezésünkre, javaslatunk­ra. Az elmúlt időszakban nemcsak megyénkben, de országosan is tapasztalható volt, hogy az MTESZ véle­ményét nem minden esetben kérték ki a megye gazdasági tervező munkáinak előkészí­tésében, a műszakiakat, a reálértelmiséget érintő kér­dések eldöntésében. E ked­vezőtlen tapasztalatok ' nyo­mán az utóbbi néhány év során már az MTESZ kezde­ményezett, és véleményt kül­dött az illetékesek felé, melyben felhívta az állami, társadalmi és politikai szer­vek figyelmét a megyét egy­re jobban érintő problémák­ra. Az MTESZ ajánlkozása nem volt hiábavaló, mert ebben az évben a megye ve­zetése már kikérte vélemé­nyünket Békés megye egész­ségmegőrzési programja, il­letve' a VIII. ötéves terv ki­alakításában. A konferencia nyomán megfogalmaztuk az MTESZ Békés Megyei Szervezetének feladatait is. Elsődlegesen meg kell ismernünk a me­gyei reálértelmiség gondjait, problémáit, melyeket össze­gezve a megyei vezetés felé kívánunk eljuttatni. A prob­lémafeltárással egy időben javaslatokat kívánunk ten­ni a gondok orvoslására is. Lehetőségeinkhez mérten szorgalmazni kívánjuk a na­gyobb vállalatoknál, intéz­ményeknél, városokban az intézőbizottság, vagy egye­sületi csoport megalakítását. Ezen csoportok ugyanis már közvetlenül kialakíthatnak maguknak érdekvédelmi programot. Időszakonként viszont területi fórumok ösz- szehívását tervezzük, ahol még inkább megismerkedhe­tünk a megye reálértelmisé­gének gondjaival, s ennek tudatában kívánunk majd. érdeket védeni, úgy is mint megyei MTESZ-szervezet. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents