Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-13 / 245. szám
1988. október 13., csütörtök NYÍLT FÓRUM • NYÍLT FORUM • NYÍLT FORUM „Dunának, Oltnak egy a hangja...” (Visszhang) A fenti címmel közöltünk közel egy hónappal ezelőtt két levelet a magyar— román viszonyról. A levélírók, magyarországi nemzetiségiek lévén, érintették a hazánkban élő kisebbségek helyzetét is. Ez utóbbihoz szólt hozzá egy budapesti olvasónk. Sorait az alábbiakban tesszük közzé. Emlékeztetnénk olvasóinkat arra, hogy Nyílt fórum feleimmel ellátott rovatunkat azzal a szándékkal indítottuk, hogy helyt adjunk azoknak a leveleknek, amelyek — felülemelkedve az egyéni gondokon — egyetemes, országos vagy megyei ügyekkel foglalkoznak. A sorozat elindításakor is jeleztük és most is megismételjük: az itt-ott túlzó megállapításoknak, vitatható nézeteknek is fórumot biztosítunk, ha közzétételükkel valamelyest is segíteni tudjuk a reformfolyamatokat. Premier Kassán Jelenet a kassai előadásból Időnként hazajáró, szülőföldjét mindmáig nagyon szerető csabai lévén mindig öröm számomra, ha kezembe akad topjuk egy-egy száma*. Az idén szeptember Í6- án is részem llehetett ebben az élvezetben. Ezúttal azonban könnyed lapozgatás helyett hosszú töprengésbe nyúló este kerekedett az újságolvasásból1. A negyedik oldal „Nyílt fórum’’ című rovata késztetett egy és más mélyebb átgondolására, és e iLevéL megírására. A rovat két olvasói Levelet közöl'. Mindkettő a napjainkban robbanásszerűen az érdeklődés előterébe került nemzetiségi kérdéshez fűz gondolatokat, 'főleg személyes élmények, tapasztalatok egyfajta konklúzióit. A romáin nemzetiségű szerző tolla tángyilagosabb, a szlovákét több érzelem fűti. Mivel az utóbbival’ kapcsol össze a közös eredet, vele szeretnék némely dolgokban polemizálni. Már mondandóm elején ki kell hangsúlyoznom, hogy amit ír, többé-kevésbé tükrözi a Békésben* élő szlbvákok többségének gondolkodását. Nemzetiségi sorsukkal és helyzetükkel általában elégedettek, a magyar többséggel mindenben együttérez- nek és szolidárisak. Az utóbbit örvendetesnek tartom, az előbbihez azonban szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Teszem ezt azért, hogy a levélíró egyes megállapításait pontosítsaim (illetve vitatkozzam velük), amihez különös .aktualitást szolgáltatnak a nemzetiségi szövetségék közelgő kongresszusai és az előkészületben levő nemzetiségi törvény. Bem utatkoizáskémt: nem vagyok nemzetiségi szakember, de Csabán nőttem fel. Sajnos megíelélő munkahely híján felcseperedésem óta a megyén kívül élék, gyakorlatijáig tiszta magyar környezetben, de megmaradt családi és érzelmi kötődésem a városhoz és a békési tájhoz. Szlávik Györgytől (talán nem bántom meg így sem: Juraj Slávik), a kérdéses Olvasói lévél szerzőjétől eltérően én. mér jobban tudtam magyarul, minit szlovákul, amikor iskolába kerültem, és korosztályomra jellemző módion valószínűleg már sohasem tanultam volna meg rendesen* szlovákul, ha túl a huszadik évemen nem akad véletlenül a kezembe egy szlovák szakkönyv, ami munkámhoz kapcsolódott. Alig értettem belőle valamit, hiszen az irodailimi nyelvet nem ismertem. Korábban a Tra- nosciuson és a funebrálon (evangélikus egyházi könyvek) kívül más irodalom nem jutott el hozzám. De nemcsak: hozzám, másokhoz sem, mármint azokhoz, akik a háború után* nőttünk fel és nem jártunk szlovák gimnáziumba. A régi világban volt Csabán szlovák kalendárium, megjelentek rövid novellák (sót verseskötet is!), ponyvák, hasznos könyvecskék gazdáiknak , háziasz- szomyöknak. Az új rend ugyan eltörölte a Szlávik György által is említett erőszakos magyarosítást, de veié együtt megszűnt minden szlovák nyelvű sajtó kiadása isi. Csabán máig sem változott a helyzet. A Magyaror- zágiii Szlovákok Demokratikus Szövetsége szerencsére kiad egy hetilapot és minden évben egy -kalendáriumot is, ezek azonban sohasem vájtak olyan olvasottakká Csabán, mint a korábbi helyi kiadványok. Örömteli fejlemény, hogy mintegy harmincéves csend után a hetvenes évek vége óta a Tankönyvkiadó gondozásában könyvek (könyvecskék) jelentek meg immár rendszeresen hazai szlovák szerzők tollából'. Ezek még keresik az útjukat a csabai olvasókhoz, és amíg nem találják meg, marad, a Tra- noscius és a funebrál. Szlovákiában kiadott klasszikus vagy modem* irodalmi alkotásokhoz, szlovák nyelvű szakkönyvekhez ugyanis Magyarországon magánember gyakorlatilag nem juthat hozzá. A pozsonyi Madách Kiadó könyvei minden könyvesboltban megtalálhatók, de azok magyarul Íródnak. Szlovák kiadók szlovák könyvei nem kaphatók. A csabai ■ könyvesbolt polcán most is. csak pár mesekönyv porosodik néhány, Csehszlovákia természeti szépségeit bemutató fotóalbum társaságában. A kínállat Pesten sem jobb. Számomra, könyvet szerető értelmiségi számára, marad az évenkénti királndu'lás északi szomszédunkhoz, ahonnan a vámosok nagy csodálkozására mindig sok könyvvel térek haza. Csabától' messze a határ. Aligha ülnek sokan, vonatra azért, hogy beszerezzék az őket érdeklő könyv- újdonságokat. Én így látom a Szlávik György által1 emlegetett, kiadványokkal bőségesen megtérített „szlovák nemzetiségi asztalunkat”. Talán miként ő, úgy én sem vágyók élményeimmel* egyedül. Talán, ennek tulajdonítható, hogy bár Csabán a szlovákok mind jól ismerik Jókait, Mikszáthot, Aranyt vagy Petőfit, alig akad köztük olyan, akinek a könyves polcán volna egy kötet Stúr, Kukuöin, Hviezdoslaw, Kral vagy Je- sensky. Többségüknek e nevek semmit sem mondanak, így büszkék is csak azokra lehetnek, akiket ismernek, vagyis a magyar irodalom naigyjaiira. Gyerekeik kezébe is csak azokat nyomhatják, ha szépre, jóra akarják őket 'tanítani. A helyzeten sokat javíthatnának a tv és a rádió szlovák nyelvű adásai. Fűzik János havi 25 percétől azonban aligha várható, hogy Olyan szintre hozza a hazai szlovákság műveltségét saját nemzete kultúrájában, minit amilyen szintet elért a magyar kultúra ismeretében*. Az utóbbiban a magyarokkal azonos* a tájékozottságuk. A rádió körzeti adói már több idővel rendelkeznek a feladatra. De vajon miért sugározzák még mindig a Bartókon az országos nemzetiségi műsort? Én értelmiségi vagyok, mégsincs vevőkészülékem a harmadik csatornához. Vajon a falusi és tanyasi hallgatók (a szlovákság zöme belőlük ikerül ki) nálam jobban felszereltek? Iskolák. Általános iskolai, gimnáziumi és főiskolai (tanárképző) szinten tanulhatnak fiataljaink szlovákul'. A hatvanas évek elejéig az első 'kettő esetében minden tárgyat, azóta a tárgyak harmadát (történelmet, föld- raj zt, valamint szlovák nyelvet és irodalmat kötelezően). Az assziimetrikusan kétnyelvű oktatás mellett már •illuzórikus lenne elvárni, hogy a fiatalok az érettségi napján egyformán jól tudja- nál szlovákul és magyarul. A jobbak ennek ellenére képesek lesznek hibátlan szlovák terminológiával is elmondani a gimnáziumi tankönyvükből megtanult tételek anyagát; például azt, miként vándoroltak őseik, a magyar törzsek az Uraitól az Etelközön át az akkor még részben szlávok által is 'lakott Kárpát-medencébe. A Csabára közúton érkezőt kétnyelvű helységnév- tábla fogadja. A városi tanács* az ifjúsági* ház, a pánt- bizottság és, a .népfront kapuján szlovákul is olvasható, milyen intézményt rejtenek a falak. Az utóbbi esetében két helyesírási hibával. Hibáktól a Munkácsy Mihály Múzeum nemzetiségi kiállításának bevezető szövege sem mentes. De megtalálhatók a legtöbb helyi vonatkozású kiadvány végén lévő rövid szlovák nyelvű összefoglalóban is (nem mintha az angol vagy a német összefoglalók hibátlanok tennének). Vannak kétnyelvű utcaféliratok is, de szigorúan csak a szlovák vonatkozású utcaneveknél. Valaha volt egy üzlet is (önkiszolgáló a Békési úton), ahol szlovákul is kiírták a polcokra az árucsoportok neveit. Igaz, hibásan, de azóta már levették a táblákat. Nem tudom, hány hivatalban értenek szlovákul, mert sohasem jutott eszembe kipróbálni. Nálam reflex, hogy ha hivatalos személyhez fordulók (hazalátogatásaimkor néha szükség van rá Csabán is), magyarul szólók hozzá. Jó ez? Nem tudom. De mindenképpen egyszerűbb. Tud- tomímalli a legtöbb csabai szlovák ás ezt az utat választja. Végtére is mi megh tanultunk magyarul*. Hogy közben sosem sajátítottuk éli a szabályos szlovák hivatali nyelvet? Hogy emellett még nehézségeink vannak az egészségügy, a zene, a szobrászat, az építészet, az atomfizika, a KRESZ vagy éppen a sport szlovák szakkifejezéseivel1? Nos, ezek mindennapi munkás életünkhöz úgysem létfontosságúak. Valószínűleg ezért mesélheti él Szlévilk György is derűs, elégedett nyugalommal, miiként lett az ő esetében* a csak tótul* beszélő elsős nebulóból a „szlovák nyelven* bőségesen rendelkezésre áillő különféle kiadványokat” már csak szótárral olvasni tudó felnőtt. Képességeinkből szerencsére tellett egy szép új kabátra, a régit még hordjuk egy darabig otthon*, azután* mehet a padlásra a többi kacat mellé. Remélem, csak félreértettük egymást. Kolarovszki János (Ján Kolarovsky) Az 1988/89-es évadját lendületes, humorral — és az attól sohasem idegen —, népi bölcselettel teli bemutatóval kezdte a Magyar Területi Színház Thália Színpada Kassán. Békés József: Sándor, József, Benedek című játékára még bizonyára örömmel emlékezik vissza a Jókai Színház gyermekközönsége, hiszen az elmúlt színházi szezon sikeres előadása volt az Békéscsabán. S mos tálig néhány hónap múlva — 350 kilométert és egy országhatárt átlépve —, a kelet-szlovákiai magyarok A megyei könyvtár ebben az évben is érdekes programokat ígér olvasóinak. Hogy pontosan milyen előadások, találkozók lesznek, arról Elek Tibortól, a könyvtár munkatársától kaptunk tájékoztatást. — A három új sorozatunk közül az egyik nem is igazán új, mert a tavalyi folytatása. „Mai magyar irodalom” címen rendeztünk az elmúlt „évadiban” egy előadás- és beszélgetéssorozatot, melynek keretében a hazai és a határainkon túli, tehát, az egyetemes magyar irodalom különféle területeivel, illetve öt hazai folyóirat szerkesztőségével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az esetenként gyér érdeklődés nem vette el a kedvünket, az idén talán izgalmasabb formában író-olvasó találkozókkal folytatjuk a mai magyar irodalommal való ismerkedést. Első alkalommal Grendel Lajos lesz vendégünk Pozsonyból (okt. 19- én), s ezt megelőzően egy, még a tavalyi sorozatból elmaradt előadásra is sor kerül (okt. 17-én) a csehszlovákiai magyar irodalomról. Az előadást az a Tóth László költő, kritikus tartja, aki néhány évvel ezelőtt még maga is csehszlovákiai magyar írónak számított. További meghívottaink; Mészöly Miklós, Csurka István, Esterházy Péter, Zalán Tibor, Csengey Dénes, Gion Nándor (Újvidék) és egy erdélyi író. A másik két sorozat inkább történelmi, politikai Közel húszéves múltra tekint vissza Békéscsabán a Haán Lajos Szabadegyetem földrajzi tagozata, melyet most ismét megrendez a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés Megyei Szervezete. Az első előadás október 31-én lesz, melyen dir. Gábris Gyula egyetemi docens számol be a Teleki expedícióról. November 28-án Szudár Béla, a Békéscsabai Meteorológiai Állomás tudományos munkatársa mesél lakta települések közönsége szórakozhat, okulhat és épülhet a kicsapott diák, a vándorló mesterlegény és az elcsapott (vándor)színész kifogyhatatlannak tűnő kópé- ságaira felfűzött cselekményen. Rencz Antal, a Békés megyei Jókai Színház rendezője Kassán népi csupán mesét rendezett. Az írói szándékot, a szöveg sugallta naiv, de attól mélyen filozofikus gondolatiságot is át tudta adni közönségének — folytatva azt a népi, paraszti elkötelezettségű ars jellegű. Az egyik címe: „Fejezetek a magyar demokratikus politikai gondolkodás történetéből”. Ma, gazdasági, társadalmi és politikai életünk megújulásának, átalakításának idején számtalan ellentmondás érzékelhető, már a szándékokat illetően is, s ezt nyelvünk, szóhasználatunk is hűen tükrözi. Például a reform szó a túlburjánzó, szinte mindenki által alkalmazott reform- retorika miatt, lassan értelmét, illetve hitelét veszti. Ezzel szemben a jelzők nélküli demokrácia fogalma még szilárdan és tisztán tartja magát. Ma nincs aktuálisabb, korszerűbb eszme a demokráciánál, s ezen most nem az évek óta hangoztatott demokratizmust, demokratizálódást értem. Sorozatunkkal a mai demokrácia-elméletek hagyományait, gyökereit keressük és próbáljuk bemutatni. Azokat a demokratikus magyar politikai nézetrendszereket, amelyek a maguk korában nagy jelentőségűek, ember- és részben politika- formálóak voltak, s amelyekből éppen ezért még ma is sokat tanulhatunk. A sorozat első előadását, október 24-én Boreczky Beatrix (Űj Magyar Központi Levéltár) tartja, Hajnóczy József és kora címmel. A továbbiakban szó lesz még Eötvös Józsefről, Deák Ferencről, Jászi Oszkárról, a ’30-as, ’40-es évek demokratikus törekvéseiről, kiemelve Kovács Imre és Csécsy tengizi élményeiről. Decemberben a Hawai-szigetek vulkánjaival ismerkedhetnek a szabadegyetem hallgatói dr. Kubasek János, az érdi földrajzi gyűjtemény igazgatója segítségével. A Retyezát hegységben szerzett élményeiről Fejes Mihály tanár tart beszámolót a szabadegyetem januári előadásán. Februárban Svédországba, márciusba pedig az - Amerikai Egyesült poétikáját, mely magyarországi, békéscsabai színházi működésének karakterisztikus etemévé vált. A zenés komédia valamennyi szereplője kiemelkedő művészi teljesítményt nyújtott a csehszlovákiai ősbemutatón. A szó nemes értelmében játszottak, önfeledten koméd iáztak a csupa felnőtt néző nyílt színi tetszésnyilvánításától folyamatosan igazolva. A címszereplők: Dudás Péter, Pólós Árpád, Fabó Tibor — „átváltozásaik” szí- nészbuktatóit biztos érzékkel tudták elkerülni. Lengyel Ferenc érdemes művész a nagygazda, Sóvágó alakját tette minden rezdülésével, gesztusával hitelessé. A feleségét Kövesdi Szabó Mária játssA karmesteri pontossággal, fergeteges temperamentummal, széles skálájú művészete gyöngyszemeit megcsillantva. A premier közönsége hosz- szan, ütemes tapssal ünnepelte az előadás megteremtőit — köztük Békés Józsefet és Madarász Iván szene- szerzőt. A bemutatót követően hatvan előadás közönsége részesülhet még hasonló élményben, mint az október 6-ai volt Kassán. Két megjegyzés még idekívánkozik: a Thália Színpad összedolgozóinak száma alig negyven, s színészeik csodálatosan beszélnek — magyarul. Imre gondolatait, tevékenységét, az 1945—1948 közötti időszakról Bibó István kiemelésével, s a sorozat végén terveink szerint Bihari Mihály adná elő a demokrácia mai kérdéseire vonatkozó saját nézeteit. Az előadásokat történészek, illetve politológusok tartják majd. A harmadik sorozatot a megyei levéltárral közösen szervezzük és rendezzük, Erdély XX. sz.-i történelméről, művészetéről, kultúrájáról. A román vezetés diszk- rimináló, sőt erőszakos asz- szimilálásra törekvő nemzetiségi politikája miatt rendkívüli érdeklődés figyelhető meg az utóbbi években közvéleményünkben a romániai magyarság, illetve Erdély sorsa iránt. Ez megkésve ugyan, de végre találkozik a hivatalos magyar kormány- politika figyelmével is. Erdély mai aggasztó helyzete szempontjából a legizgalmasabb és a legszomorúbb a XX. sz.-i történelme, s erről tudunk a legkevesebbet még ma is. Közvéleményünkben az erre az időszakra vonatkozó rosszul tájékozottság, félreinformáltság, felületes ismeretszerzés jelei is felfedezhetők. Részben ezek, és a tudatlanság eredményei a rossz irányú gerjed elmek. Sorozatunkkal a történelmi út és a mai Erdély minél szakszerűbb, pontosabb megismertetéséhez szeretnék hozzájárulni. Az első előadást október 26-án tartja Szász Zoltán (ELTE) a dualizmus kori Erdélyről. Államokba „kalauzolják” el a hallgatóságot. Érdekesnek ígérkezik a „végig az Ama- zonason” című előadás, melyet dr. Balázs Dénes geográfus, szakíró tart. Végül — májusban — dr. Tímár Judit, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa eleveníti fel indiai útiélményeit. Az előadásokat a TIT békéscsabai értelmiségi klubjában tartják. —a Irodalom — történelem — Erdély Három új sorozat a megyei könyvtárban Előadások Tengizröl és sok egyéb másrél Jubileum előtt a Haán Lajos Szabadegyetem
