Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

1988. október 10., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Emberi együttérzés Századik születésnap Szemenyei Jánosné, a nagyszénás! szociális otthon lakója 1988. október 3-án ün­nepelte 100. születésnapját. Az idős asszony 6 éve él az otthoniban. Szemenyei János­né, született Horváth Erzsé­bet 1888. október 3-án Szen- tetoimyán született, szegény paraszti csalódban. Házassá­got 1906-ban kötött Szeme­nyei János kovácsmesterrel. Kilenc gyermek született a házasságból. Erzsilke néni 1928-báni, negyvenévesen maradt özvegy, az akkor még négy kiskorú gyerme­kével, akiket egyedül nevelt feli Az idős asszonynak ma is 3 éllő gyermeke, 16 unokája, 25 dédunokája, 17 ükunoká­ja van. Az intézetben tar­tott születésnapon velük együtt köszöntötték az inté­zet vezetői, dolgozói és az úttörők Erzsiké nénit. Luptovics János intézetvezető, Nagyszénás Szeptember 11-én elestem kerékpárral és nagyon sú­lyosan megsérültem. A kö­rülöttem levő emberek or­vost hívtak, aki percek alatt a helyszínre érkezett. A mentők hamar megérkeztek és bevittek a kórházba. A lányomnak egy gerllai fiatal­Az új autóbusz-állomás átadása óta Békéscsabán a 14-es járat nem áll meg a Itemető sornál, hanem be­megy a pályaudvarra. Ezzel kapcsolatban szerettem vol­na több alkalommal az ille­tékessel, a Volán-vállalatnál beszélni. Azonban sikertele­nül, mert vagy nem volt benn, vagy nem ért rá, azaz ember szólt. Ügy látszik, vannak még emberek, akik egyszerűen emberségből, együttérzésből segítőkészek. Jólesett, s szeretném mind­azoknak megköszönni, akik a segítségemre siettek. Horváth Istvánná, Békés valamennyi alkalommal el­érhetetlen volt. Pedig jó lenne, ha meghallgatnák az utast is, annál is inkább, mivel korábban írásban is elküldtük észrevételeinket, panaszainkat, de eddig nem méltatták válaszra. Szalay Nándorné, Békéscsaba Hallgattassák meg az utas is! Az MHSZ szeghalmi kiképzőbázisán minden évben a sor­köteles fiatalok részére gépjárművezető-képzést szerveznek. Erre az idén negyvenketten jelentkeztek. Akik az augusz­tustól decemberig tartó tanfolyamon és a vizsgákon megfe­lelnek, A, B és C kategóriájú jogosítványt kapnak. A nép­hadseregben majd mint gépkocsivezetők szolgálnak Fotó: Oravszki Ferenc ŐSZI SZÖVETKEZETI HETEK BÉKÉS MEGYE FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEIBEN. 1988. október. Az áfészek, takarékszövetkezetek és lakásszövetkezetek a tagság szolgálatában. Október 13—20-ig gyermekek és időskorúak hete a korszerű táplálkozás jegyében az áfészek boltjaiban. Vásároljon üzleteinkben, vegye igénybe kereskedelmi, pénzügyi és egyéb szolgáltatásainkat! Kereskedelmi akcióinkat támogatja A DÉLTEtX, A DÉLRÖVIKÖT, A PIÉRT ÉS A KUNSÁG FŰSZERT . VÁLLALATOK. ____________y K ellemes időtöltés Borsodban A Bucsai Üj Barázda Ter­melőszövetkezet nyugdíjas tagjai meghívást kaptak egy kirándulásra. Fehér László pántfcitíkár irányításával, Ko­vács Pál karcagi idegenve­zetővel indultunk az útra. legelőször Mezőkövesdet érintettük, a régi gépeket tekintettük meg^ a múlt és jelen összebasanílításá'ban értékeltük a látottakat. Fel­kerestük a Kis Jankó Bori emlékházát is; több érde­kességet tekintettünk meg ebben a városban. Miskolc- nak érintettük a híres gyár- városát, amiről, sok tájékoz­tatót kaptunk. Továbbhalad­va Sárospatakon az új, im­pozáns kulitúrházait néztük miéig és ezenkívül jó néhány érdekes épülettel találkoz­tunk, majd a Rákóczi Mú­zeumot néztük meg. To­vábbhaladva Széphaliomra, ahol Kazinczy Ferenc és hozzátartozói pihennek. To­vábbi utunk célja Hollóhá­za, a porcelánmúzeum meg­tekintése volt, majd az ér­dekes templom, amelyet tiszta betonból emeltettek. Visszautünkön a boráról nevezetes Tokajt érintettük, ahol egy pincében borkós­tolót tartottunk, miközben több nevezetességről hal­lót tűnik. Innen Nyíregyháza- Sóstóra utaztunk, a fürdő környékét, a tájházakat te­kintettük meg, a zsupfedie- les régi házaikat, az érdekes egykori berendezések látvá­nya kötötte le figyelmün­ket. Debrecenben a Déri Múzeumot láttuk és sok ér­dekességről hallattunk, majd Hajdúszoboszlóra érve va­csoráztunk meg és teljes megöléigedéssel tértünk ha­23' Béres Attila, Bucsa Igazi Gül-Baba, avagy Zénó krumpliból. A „természeti alkotás” Busznak Mihály békéscsabai kertjében látta meg a napvilágot Fotó: Fazekas Ferenc Visszhang A szeptember 28-i Népúj­ság címlapján a Démász szakemberei Végegyháza ha­tárában „magasfeszültségű” vezetéket szerelnek. Magas- feszültségről . nem lehet be­szélni, mert ilyen szakkife­jezés nincs, csak a szótár­ban, hogy „a szegedi sür- gönykaró j|ij de magas”. Már többször találkoztam így e kifejezéssel, s ezért te­szem szóvá. Fazekas Istvánné, Mezőberény * * * Köszönjük olvasónk ész­revételét és elnézést kérünk a pontatlanságért. Üjkígyóson a lakosság kezdeményezésével újabb utcában, a Szent István utca egy részénél elkészült egy 384 méter hosszú és 4 mé­ter széles kövesút. A teljes költsége 1 millió 439 ezer forint, mely­ből a lakosság 183 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A helyi Aranykalász Mgtsz 540 ezer forinttal, míg a Kemlkál 180 ezer forint értékű munkával segített be. A rostált követ a Békés­csabai MÁV Pályafenntartás adta. „Tiéd, Tiétek” E sorok írója az a sok­sok tízezer kisgyerek, akik ma a nap nagy részében ab­ban reménykednek, hogy valaha megláthassák szülei­ket, testvéreiket, s mindazt, amit nemcsak érezni, hanem látni is jó volna. Olyan gye­rekek, aki kirigykedve né­zik ablakukból az egymást kergető, labdázó, önfeledten játszó kis társaikat. Nyilván már tudják — vak és nyo­morék gyerekekről van szó, akik soha nem akarták, hogy így kelljen élniük, és nem értik, hogy miért pont ők azok... Ezekért a gyerekekért lét­rejött egy alapítvány — „YOUR’ S” (JORZ) néven, melynek egyszerű jelentése — „Tiéd, tiétek”. Létrejött továbbá azokért, akiknek szülei ma még nem tudhat­ják, hogy gyermekük egy­szer arra a segítségre szo­rulhat, amelyért ők szinte minden áldozatot meghoz­nának — de hiszen ez ter­mészetes is. Az emberben önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, jogosan követeljük-e meg az élettől azt, hogy a ma egy­re rohamosabban szaporodó gyógyíthatatlan betegségek közül egyikben sem kelljen szenvednünk, ha erre a leg­alapvetőbbre képtelenek va­gyunk. Ezek a gyerekek sen­kitől sem kívánnak lehetet­len tízezreket, de talán any- nyit igen, hogy a hónap va­lamely időszakában egy-két üveg sörrel, néhány kávéval kevesebbet Igyunk, egy-két doboz cigarettával keveseb­bet szívjunk, vagy esetleg a szokásos heti lottóinkból a hónapban egyszer 2-3 darab­bal őket segítsük. Karácsonykor, a szeretet ünnepén ajándékozunk, s ajándékot kapunk. Ezen a napon ajándékozzuk meg magunkat azzal az örömmel, mellyel ezeket a gyerekeket hozzásegítjük ahhoz, hogy álmaik egyszer valóra vál­hassanak. Az alapítvány az említet­teken kívül segítséget kíván nyújtani bármilyen egyéb betegségben szenvedő gyerek részére is, akinek gyógyulá­sát nem szocialista ország­ban végzendő műtét vagy gyógykezelés elősegíthetné. Mindehhez az alapítvány egy kis „játékkal” is hozzá kíván járulni. Minden ma­gánszemély — az általa fel­ajánlott 25 Ft-os összeg után — egy úgynevezett nyere­ményszámot kap, melyek egy tárgynyeremény-soroso- láson vesznek részt. A nye­reményszám a személyi szám és az adott évben be­fizetett 25 Ft-os összeg „da­rabszámát” tartalmazza. Pél­dául 2 680215 063812. Termé­szetesen minden egyes befi­zetés .külön sorszámot kap. Akik 12 db-bal rendelkez­nek, azok vehetnek részt egy úgynevezett főnyeremények sorsolásán. Egyrészt az egy­szerűség, másrészt azért, hogy — az adott vállalat, in­tézmény, helység dolgozói, lakói — milyen létszámban kívánnak segíteni, kérjük a vezetőséget, hogy a vállalat, intézmény stb. esetleges fel­ajánlásaival együtt a dolgo­zókét is havonta utalják az alábbi egyszámlára: OTP Vas Megyei Igazgatósága, 3758. Kérjük továbbá, hogy negyedévenként a felajánlók személyi számát a befizetett összeggel az alapítvány cí­mére szíveskedjenek bekül­deni. Az alapítvány a tárgynye- remény-sorsolást minden év augusztus 30-án tartja, elő­reláthatólag az MTV közre­működésével. A sorsoláson a rászorultaknak alkalmuk lesz megköszönni mindazok­nak, akik segítenek és to­vább kérni mindazokat, akik ezt még nem tették meg. Kívánjuk valamennyiük nevében, hogy segítsünk in­kább mi, minthogy mi szo­ruljunk rá a segítségre, de ha arra szükségünk van, azt joggal kérhessük a másiktól. „YOUR’ S” Alapítvány, Szombathely Évek óta bevett szokása a Pesten élő Józsi sógornak, hogy nyaranta egy-egy hét végén gondol nagyot és merészet, aztán elővezeti a négyüteműt, felszerszámozza, megitatja, a párját maga mellé ülteti az első zsöllyébe, az unokákat a saroglyába gyömöszöli, aztán közé csördít a lóerőnek és poroszkálnak az Alföldre látogatóba. A mit sem sejtő rokonok, nem kapva értesí­tést az eseményről, elhagyják a városi bér­lakást, és a hétvégi kertben szorgoskodnak, vagy éppen csak pihengetnek. Józsiék hát megérkezvén, nem fogják ki a négyütemű­ből a lóerőket, hanem tudván az útirányt, tovább poroszkálnak, és mint derült égből az istennyila, bevágódnak a „birtokra”. Az öröm mindkét részről egyformán megvan, hiszen ismét láthatjuk, hogy valamennyien megvagyunk, s ha a gazdasszony homloka mögött át is suhan az élelmiszerkészlet helyzete, az sem viszi el a kedvet a szíves­látástól. Miután a négyüteműt beterelik a fák hű­vösébe, kezdetét veszi a szóértés. Megtud­juk, hogy az esztregálás még mindig állva történik, és ettől a sógor lábaiban a vissz- erek szaporodnak, de amúgy minden rend­ben lenne, csak az asszony gyengülő egész­sége okoz gondot. Látjuk, hogy az unokák életrevalóbbak, mint tavaly voltak, és Jó­zsiék is meggyőződnek arról, hogy egy év­vel idősebbek lettünk, de a kis házikóban már villany világít, s a selejtes tv-készü- lék még jól szolgálja a híradást. Igen, persze a vizet is be kellene vezetni. Hogy­ne, minden megvan hozzá, csakhát a szak­tudás az hiányzik. Hej, nem. oda Buda (és Pest), szól a sógor, és kikapja a négyüte­műből a szerszámos ládát; colstok, mérés. Itt erre visszük a vezetéket, ide kerül a szivattyú, erre a helyre meg rögzítjük a nyomótartályt. Aztán mire elkészül a paprikás, többé- kevésbé haladunk is a munkával, estére meg is leszünk vele, ha az isten és az egyetértés is segít. Közben cserélődnek a gondolatok erről is, meg arról is. Telik az idő, halad a dolog, és fogy a sör is, egy­szóval, jól vagyunk, s amikor másnap a rokonok elporoszkálnak, megnyugvással tu­datosul bennünk, hogy hasznosan teltek az órák. örültünk egymás látásának, megbe­széltük gondjainkat, örömünket. Így van ez rendjén. Másnap a helyi újságot kinyithatja bár­ki, nem talál benne képekkel illusztrált tu­dósítást, vagy csak sima kommünikét, mi­szerint: „A hét végén W. József eszter­gályos városunkba látogatott, s erre az út­jára elkísérte felesége, született A. P., va­lamint két unokája. A vendégeket B. Já­nos írnok „magánbirtokán” fogadta, ame­lyen megjelent A. D., az írnok mindenese és unokája. A felek kölcsönösen tájékoz­tatták egymást az időszerű esztergálási és kiskerti gondokról, véleményt cseréltek egészségi helyzetükről, majd vízgépészeti és szállítási feladatokat koordináltak, mely­nek eredményeképpen a kerti lakban üzembe helyezhetővé vált a zuhanyzó”. Ilyen híradást, mint fentebb említettem, nem talál az olvasó, hiszen sok hasonló látogatás esik az országban egy-egy hét végén, és nem lehet mindenről kommüni­két megjelentetni. S ez így van rendjén. * * * Napokkal az esemény előtt csörögnek a telefonok a Területi Centrum Bizottságán, hírül adván, hogy a Legfelsőbb Bizottság tagja, a Legfelsőbb Hivatal titkára látoga­tást kíván tenni a területen. A Centrum vezetői tehát megteszik az előkészületeket. Elkészül a programtervezet, amelyet egyez­tetnek, pontosítanak, utasítások röppennek a híradási vonalakon a meglátogatandó vá­rosokba, üzemekbe és gazdaságokba. Elké­szülnek a beszédek és az ebédek kézira­tai, étlapjai. Felsöprik az utcákat, tiszta munkaruhába öltöztetik a gépek kiszolgá­lóit, egyszóval, megyen minden a maga út­ján. Az adott napon elsőként a bizottsági em­berek pattannak ki a négyüteműből, s mi­re a Legfelsőbb Látogató is kiszáll, a ma­gas növésű, kidudorodó zakós, régen fel­mérte a helyzetet. Megnyugvással láthat­ják, hogy se közel, se távol nincs egy em­ber sem, csak a Területi Centrum vezetői. Látogatók

Next

/
Thumbnails
Contents