Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-10 / 242. szám
1988. október 10., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Emberi együttérzés Századik születésnap Szemenyei Jánosné, a nagyszénás! szociális otthon lakója 1988. október 3-án ünnepelte 100. születésnapját. Az idős asszony 6 éve él az otthoniban. Szemenyei Jánosné, született Horváth Erzsébet 1888. október 3-án Szen- tetoimyán született, szegény paraszti csalódban. Házasságot 1906-ban kötött Szemenyei János kovácsmesterrel. Kilenc gyermek született a házasságból. Erzsilke néni 1928-báni, negyvenévesen maradt özvegy, az akkor még négy kiskorú gyermekével, akiket egyedül nevelt feli Az idős asszonynak ma is 3 éllő gyermeke, 16 unokája, 25 dédunokája, 17 ükunokája van. Az intézetben tartott születésnapon velük együtt köszöntötték az intézet vezetői, dolgozói és az úttörők Erzsiké nénit. Luptovics János intézetvezető, Nagyszénás Szeptember 11-én elestem kerékpárral és nagyon súlyosan megsérültem. A körülöttem levő emberek orvost hívtak, aki percek alatt a helyszínre érkezett. A mentők hamar megérkeztek és bevittek a kórházba. A lányomnak egy gerllai fiatalAz új autóbusz-állomás átadása óta Békéscsabán a 14-es járat nem áll meg a Itemető sornál, hanem bemegy a pályaudvarra. Ezzel kapcsolatban szerettem volna több alkalommal az illetékessel, a Volán-vállalatnál beszélni. Azonban sikertelenül, mert vagy nem volt benn, vagy nem ért rá, azaz ember szólt. Ügy látszik, vannak még emberek, akik egyszerűen emberségből, együttérzésből segítőkészek. Jólesett, s szeretném mindazoknak megköszönni, akik a segítségemre siettek. Horváth Istvánná, Békés valamennyi alkalommal elérhetetlen volt. Pedig jó lenne, ha meghallgatnák az utast is, annál is inkább, mivel korábban írásban is elküldtük észrevételeinket, panaszainkat, de eddig nem méltatták válaszra. Szalay Nándorné, Békéscsaba Hallgattassák meg az utas is! Az MHSZ szeghalmi kiképzőbázisán minden évben a sorköteles fiatalok részére gépjárművezető-képzést szerveznek. Erre az idén negyvenketten jelentkeztek. Akik az augusztustól decemberig tartó tanfolyamon és a vizsgákon megfelelnek, A, B és C kategóriájú jogosítványt kapnak. A néphadseregben majd mint gépkocsivezetők szolgálnak Fotó: Oravszki Ferenc ŐSZI SZÖVETKEZETI HETEK BÉKÉS MEGYE FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEIBEN. 1988. október. Az áfészek, takarékszövetkezetek és lakásszövetkezetek a tagság szolgálatában. Október 13—20-ig gyermekek és időskorúak hete a korszerű táplálkozás jegyében az áfészek boltjaiban. Vásároljon üzleteinkben, vegye igénybe kereskedelmi, pénzügyi és egyéb szolgáltatásainkat! Kereskedelmi akcióinkat támogatja A DÉLTEtX, A DÉLRÖVIKÖT, A PIÉRT ÉS A KUNSÁG FŰSZERT . VÁLLALATOK. ____________y K ellemes időtöltés Borsodban A Bucsai Üj Barázda Termelőszövetkezet nyugdíjas tagjai meghívást kaptak egy kirándulásra. Fehér László pántfcitíkár irányításával, Kovács Pál karcagi idegenvezetővel indultunk az útra. legelőször Mezőkövesdet érintettük, a régi gépeket tekintettük meg^ a múlt és jelen összebasanílításá'ban értékeltük a látottakat. Felkerestük a Kis Jankó Bori emlékházát is; több érdekességet tekintettünk meg ebben a városban. Miskolc- nak érintettük a híres gyár- városát, amiről, sok tájékoztatót kaptunk. Továbbhaladva Sárospatakon az új, impozáns kulitúrházait néztük miéig és ezenkívül jó néhány érdekes épülettel találkoztunk, majd a Rákóczi Múzeumot néztük meg. Továbbhaladva Széphaliomra, ahol Kazinczy Ferenc és hozzátartozói pihennek. További utunk célja Hollóháza, a porcelánmúzeum megtekintése volt, majd az érdekes templom, amelyet tiszta betonból emeltettek. Visszautünkön a boráról nevezetes Tokajt érintettük, ahol egy pincében borkóstolót tartottunk, miközben több nevezetességről hallót tűnik. Innen Nyíregyháza- Sóstóra utaztunk, a fürdő környékét, a tájházakat tekintettük meg, a zsupfedie- les régi házaikat, az érdekes egykori berendezések látványa kötötte le figyelmünket. Debrecenben a Déri Múzeumot láttuk és sok érdekességről hallattunk, majd Hajdúszoboszlóra érve vacsoráztunk meg és teljes megöléigedéssel tértünk ha23' Béres Attila, Bucsa Igazi Gül-Baba, avagy Zénó krumpliból. A „természeti alkotás” Busznak Mihály békéscsabai kertjében látta meg a napvilágot Fotó: Fazekas Ferenc Visszhang A szeptember 28-i Népújság címlapján a Démász szakemberei Végegyháza határában „magasfeszültségű” vezetéket szerelnek. Magas- feszültségről . nem lehet beszélni, mert ilyen szakkifejezés nincs, csak a szótárban, hogy „a szegedi sür- gönykaró j|ij de magas”. Már többször találkoztam így e kifejezéssel, s ezért teszem szóvá. Fazekas Istvánné, Mezőberény * * * Köszönjük olvasónk észrevételét és elnézést kérünk a pontatlanságért. Üjkígyóson a lakosság kezdeményezésével újabb utcában, a Szent István utca egy részénél elkészült egy 384 méter hosszú és 4 méter széles kövesút. A teljes költsége 1 millió 439 ezer forint, melyből a lakosság 183 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A helyi Aranykalász Mgtsz 540 ezer forinttal, míg a Kemlkál 180 ezer forint értékű munkával segített be. A rostált követ a Békéscsabai MÁV Pályafenntartás adta. „Tiéd, Tiétek” E sorok írója az a soksok tízezer kisgyerek, akik ma a nap nagy részében abban reménykednek, hogy valaha megláthassák szüleiket, testvéreiket, s mindazt, amit nemcsak érezni, hanem látni is jó volna. Olyan gyerekek, aki kirigykedve nézik ablakukból az egymást kergető, labdázó, önfeledten játszó kis társaikat. Nyilván már tudják — vak és nyomorék gyerekekről van szó, akik soha nem akarták, hogy így kelljen élniük, és nem értik, hogy miért pont ők azok... Ezekért a gyerekekért létrejött egy alapítvány — „YOUR’ S” (JORZ) néven, melynek egyszerű jelentése — „Tiéd, tiétek”. Létrejött továbbá azokért, akiknek szülei ma még nem tudhatják, hogy gyermekük egyszer arra a segítségre szorulhat, amelyért ők szinte minden áldozatot meghoznának — de hiszen ez természetes is. Az emberben önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, jogosan követeljük-e meg az élettől azt, hogy a ma egyre rohamosabban szaporodó gyógyíthatatlan betegségek közül egyikben sem kelljen szenvednünk, ha erre a legalapvetőbbre képtelenek vagyunk. Ezek a gyerekek senkitől sem kívánnak lehetetlen tízezreket, de talán any- nyit igen, hogy a hónap valamely időszakában egy-két üveg sörrel, néhány kávéval kevesebbet Igyunk, egy-két doboz cigarettával kevesebbet szívjunk, vagy esetleg a szokásos heti lottóinkból a hónapban egyszer 2-3 darabbal őket segítsük. Karácsonykor, a szeretet ünnepén ajándékozunk, s ajándékot kapunk. Ezen a napon ajándékozzuk meg magunkat azzal az örömmel, mellyel ezeket a gyerekeket hozzásegítjük ahhoz, hogy álmaik egyszer valóra válhassanak. Az alapítvány az említetteken kívül segítséget kíván nyújtani bármilyen egyéb betegségben szenvedő gyerek részére is, akinek gyógyulását nem szocialista országban végzendő műtét vagy gyógykezelés elősegíthetné. Mindehhez az alapítvány egy kis „játékkal” is hozzá kíván járulni. Minden magánszemély — az általa felajánlott 25 Ft-os összeg után — egy úgynevezett nyereményszámot kap, melyek egy tárgynyeremény-soroso- láson vesznek részt. A nyereményszám a személyi szám és az adott évben befizetett 25 Ft-os összeg „darabszámát” tartalmazza. Például 2 680215 063812. Természetesen minden egyes befizetés .külön sorszámot kap. Akik 12 db-bal rendelkeznek, azok vehetnek részt egy úgynevezett főnyeremények sorsolásán. Egyrészt az egyszerűség, másrészt azért, hogy — az adott vállalat, intézmény, helység dolgozói, lakói — milyen létszámban kívánnak segíteni, kérjük a vezetőséget, hogy a vállalat, intézmény stb. esetleges felajánlásaival együtt a dolgozókét is havonta utalják az alábbi egyszámlára: OTP Vas Megyei Igazgatósága, 3758. Kérjük továbbá, hogy negyedévenként a felajánlók személyi számát a befizetett összeggel az alapítvány címére szíveskedjenek beküldeni. Az alapítvány a tárgynye- remény-sorsolást minden év augusztus 30-án tartja, előreláthatólag az MTV közreműködésével. A sorsoláson a rászorultaknak alkalmuk lesz megköszönni mindazoknak, akik segítenek és tovább kérni mindazokat, akik ezt még nem tették meg. Kívánjuk valamennyiük nevében, hogy segítsünk inkább mi, minthogy mi szoruljunk rá a segítségre, de ha arra szükségünk van, azt joggal kérhessük a másiktól. „YOUR’ S” Alapítvány, Szombathely Évek óta bevett szokása a Pesten élő Józsi sógornak, hogy nyaranta egy-egy hét végén gondol nagyot és merészet, aztán elővezeti a négyüteműt, felszerszámozza, megitatja, a párját maga mellé ülteti az első zsöllyébe, az unokákat a saroglyába gyömöszöli, aztán közé csördít a lóerőnek és poroszkálnak az Alföldre látogatóba. A mit sem sejtő rokonok, nem kapva értesítést az eseményről, elhagyják a városi bérlakást, és a hétvégi kertben szorgoskodnak, vagy éppen csak pihengetnek. Józsiék hát megérkezvén, nem fogják ki a négyüteműből a lóerőket, hanem tudván az útirányt, tovább poroszkálnak, és mint derült égből az istennyila, bevágódnak a „birtokra”. Az öröm mindkét részről egyformán megvan, hiszen ismét láthatjuk, hogy valamennyien megvagyunk, s ha a gazdasszony homloka mögött át is suhan az élelmiszerkészlet helyzete, az sem viszi el a kedvet a szíveslátástól. Miután a négyüteműt beterelik a fák hűvösébe, kezdetét veszi a szóértés. Megtudjuk, hogy az esztregálás még mindig állva történik, és ettől a sógor lábaiban a vissz- erek szaporodnak, de amúgy minden rendben lenne, csak az asszony gyengülő egészsége okoz gondot. Látjuk, hogy az unokák életrevalóbbak, mint tavaly voltak, és Józsiék is meggyőződnek arról, hogy egy évvel idősebbek lettünk, de a kis házikóban már villany világít, s a selejtes tv-készü- lék még jól szolgálja a híradást. Igen, persze a vizet is be kellene vezetni. Hogyne, minden megvan hozzá, csakhát a szaktudás az hiányzik. Hej, nem. oda Buda (és Pest), szól a sógor, és kikapja a négyüteműből a szerszámos ládát; colstok, mérés. Itt erre visszük a vezetéket, ide kerül a szivattyú, erre a helyre meg rögzítjük a nyomótartályt. Aztán mire elkészül a paprikás, többé- kevésbé haladunk is a munkával, estére meg is leszünk vele, ha az isten és az egyetértés is segít. Közben cserélődnek a gondolatok erről is, meg arról is. Telik az idő, halad a dolog, és fogy a sör is, egyszóval, jól vagyunk, s amikor másnap a rokonok elporoszkálnak, megnyugvással tudatosul bennünk, hogy hasznosan teltek az órák. örültünk egymás látásának, megbeszéltük gondjainkat, örömünket. Így van ez rendjén. Másnap a helyi újságot kinyithatja bárki, nem talál benne képekkel illusztrált tudósítást, vagy csak sima kommünikét, miszerint: „A hét végén W. József esztergályos városunkba látogatott, s erre az útjára elkísérte felesége, született A. P., valamint két unokája. A vendégeket B. János írnok „magánbirtokán” fogadta, amelyen megjelent A. D., az írnok mindenese és unokája. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást az időszerű esztergálási és kiskerti gondokról, véleményt cseréltek egészségi helyzetükről, majd vízgépészeti és szállítási feladatokat koordináltak, melynek eredményeképpen a kerti lakban üzembe helyezhetővé vált a zuhanyzó”. Ilyen híradást, mint fentebb említettem, nem talál az olvasó, hiszen sok hasonló látogatás esik az országban egy-egy hét végén, és nem lehet mindenről kommünikét megjelentetni. S ez így van rendjén. * * * Napokkal az esemény előtt csörögnek a telefonok a Területi Centrum Bizottságán, hírül adván, hogy a Legfelsőbb Bizottság tagja, a Legfelsőbb Hivatal titkára látogatást kíván tenni a területen. A Centrum vezetői tehát megteszik az előkészületeket. Elkészül a programtervezet, amelyet egyeztetnek, pontosítanak, utasítások röppennek a híradási vonalakon a meglátogatandó városokba, üzemekbe és gazdaságokba. Elkészülnek a beszédek és az ebédek kéziratai, étlapjai. Felsöprik az utcákat, tiszta munkaruhába öltöztetik a gépek kiszolgálóit, egyszóval, megyen minden a maga útján. Az adott napon elsőként a bizottsági emberek pattannak ki a négyüteműből, s mire a Legfelsőbb Látogató is kiszáll, a magas növésű, kidudorodó zakós, régen felmérte a helyzetet. Megnyugvással láthatják, hogy se közel, se távol nincs egy ember sem, csak a Területi Centrum vezetői. Látogatók