Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

1988. október 10., hétfő

o

Válaszol a riporter

Mi hangzott el a rádióban?

A Békés Megyei Népújság október 6-i számában közzétette azt a levelet, amelyet az Orosházi Üveggyár üzemi pártbizottsága írt a Magyar Rádió elnökének. Egy nyílt levélre, gondolom, bárki válaszolhat, így, bár nem én vagyok a címzett — csak a tudósító —, közreadom az elhangzottakat. Teszem ezt azért, hogy bizonyítsam: mondandóm item arról szólt, amit a pártbizottság sérelmesnek talált. Csupán egy testület munkastílusát mutattam be, azét a testületét, amelyet a hatórás vitában nem a tenniakarás, a gyár jövendő sorsa érdekelt igazán, hanem az egymás vádolása, meghazudtolása, a személyeskedés vezérelt. S mivel az aznap délutáni eseményről tudósítottam a rádióhallgatókat, s nem egy előzőről, így a következőképpen fogalmaztam:

(Elhangzott 1988. szeptember 28-án a Kossuth Rádió Esti magazin című műsorában.)

— Szenzáció erejével hatott, amikor júliusban az Üvegipari Művek és az amerikai Guardian cég szerződéstervezetet int alá egy amerikai—magyar vegyes, vállalat alapítására, mely szerint 49 százalékos nyugati tőkével az Orosházi Üveggyárban, a világ legkorszerűbb technológiájával gyártják majd a fl'oatüveget, amely forradalmasíthatja hazánkban a síküveg-előáL- lítást, s ráadásul az amerikai vállalat az üveg jó részét saját nyugati piacain értékesíti.

És a síküveg vihart kavart:. Az üzemi pártbizottság szeptember 16—i ülésén a titkár által, fogalmazott ötoldialas levelet fogadott el, a mélyet elküldött a gyár 480 párttagijának (nekem is van belől® kétfajta változat). Ma délután kiderült, hogy az akkori ülésről jegyzőkönyv nem készült, és a pártbizottság nem minden tagja éntett egyet a benne foglaltakkal). S hogy viilágos légyen a dolog, idézek a levélből néhány sort. „Úgy érezzük, hogy a vállalat és a gyár vezetése energiájának olyan jelentős részét fektette a síküveggyári vegyes vállalat előkészítésébe, hogy az azon kívül maradó többség jövőjével és jelenével való foglalkozás háttérbe szorult. Rövid hónapok választanak el bennünket a hegyes vállalat létrehozásától és a csak nagyvonalúan ismert részvénytársasági átalakulástól. Nem tapasztaljuk, hogy a változások fogadására szükséges tervszerű, tudatos felkészülés megkezdődött volna. Kétségeink merülnek fel a vállalatvezetés módszereivel és egységével szemben. Évek óta húzódik a vállalat szervezetfejlesztése, ami a változásokat halogató taktikának tűnik,

és félő, hogy elkapkodott lépések következnek be.”

Szó van még a levélben a gyárigazgató fizetésemeléséről — amit nehezményeznek —, és arról, hogy a gyári lakásokban főleg vezetők Iáknak. Írtak arról isi, hogy egyre rosszabb a közhangulat. Nos, a .levél1 tartalmát megvitatták az alapszervezetek — 'bár mint ma délután kiderült, nem teljesen maradéktalanul —„ s a tagság véleménye alapján született egy másik, a délutáni üzemi pártbizottsági ülésen megvitatott dolgozat, amely egyébként tartalmában nem sokban tér el az előzőtől. Ebből is egy mondat: „Kérjük a megyei pártbizottság got, hogy a gyár minél nagyobb gazdasági önállóságának biztosításához nyújtson számunkra segítséget."

Ugyanis a levelet el kívánták küldeni az orosházi városi, valamint a Békés megyei pártbizottságnak. Itt egy kis magyarázat: az amerikai—magyar vegyes vállalat még meg sem alakult, de hamarosan az Üvegipari Művek nyolc gyára — köztük az orosházi is — egy részvénytársaság lesz. S ez a kétféle sorsforduló egy kissé megzavarta a fejeket, hiszen két gyár lesz egy kapun belül.

Az üzemi pártbizottság többórás vitája végül személyeskedésbe, vádaskodásba, egymás meghazudtolásába fulladt. Volt, aki a titkár, Lovas Julianna alkalmasságát is megkérdőjelezte, mert olyan döntéseket kényszer í- tett ki a testületből, amely- lyel a tagok nem értettek egyet. „Az inkorrektség az üzemi pártbizottságban munkastílussá vált” — mondták. A titkár az Üvegipari Művek és a gyárvezetés, valamint a társadalmi szervezetek ellen személyes harcot

indított, olyan leveleket írt a pártbizottság nevében — a .gyár és akár a népgazdaság sorsát is eldönthető kérdésekben —, amellyel: a párttagok nem értettek egyet. A vita még tart. Még abban; sem értettek egyet, hogy a második levélben tükröződik-e a 3100 dolgozó és a 480 párttag véleménye. Abban sem foglalt állást a pártbizottság, hogy összehívjon-e pártértekealíetet az Orosházi Üveggyárban. És még azt sem tudom elmondani, hogy a tevéi végül is eljut-e a címzettekhez.

Ugyanaznap 22 órakor a Kossuth rádió Hírvilág című műsorá'ban viszont már elmondtam, ahol az iménti tudósítás rövidített változatát hallhatták a következő lényegi különbséggel.

— A délután fél kettőkor kezdődő és fél nyolcig tartó üzemi pártbizotitsági ülés résztvevői végül is megegyeztek abban, .hogy a testület megújhodására szükség van, és hogy a párt ne személyes vádaskodásokra, hanem cselekvésre fordítsa energiáját. És a tevéi is eljut ma jd a címzettekhez, bár finomítás, átdolgozás után. A címzett a Békés megyei és az orosházi városi pártbizottság. S a dolgozóknak azt aiz óhaját fejezik majd kii benne, hogy tartson párt- értekezletét e két testület. De élőbb a pártegység, valamint a pánt jogainak tisztázása, az üzemi pártbizottság megújítása érdekében, az Orosházi Üveggyárban lesz üzemi pártértekezlet.

S e két tudósítás szintézise hangzott él másnap reggel' a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójának Alföldi hírmondó című programjában.

Cseh Éva, a Magyar Rádió Blékés megyei .tudósítója

Annak rendje és módja szerint, és persze a protokolláris pontokban meghatározottaknak megfelelően történik a fogadás, tájékoztatás és a többi.

Másnapon az újságolvasó, kinyitva a Területi és a Nagyterületi lapokat, képekkel illusztrált tudósításokat és sima kommünikéket láthat, olvashat, miszerint: „Y Zoltán, a Legfelsőbb Bizottság tagja, a Legfelsőbb Hivatal titkára tegnap a Nagyala- posi Területre látogatott, amelynek Centrumában fogadta X. István, a Területi Bizottság Elsője, valamint Z. Brúnó, a Területi Hivatal Másodikja. Erre az útjára a vendéget elkísérte a Legfelsőbb Bizottság Főfőosztályának vezetője és a Legfelsőbb Hivatal Főalosztályvezetője. A vendégeket a Területi Bizottság házában tájékoztatták, majd megbeszélték. Ezt követően ellátogattak a helyi szakállvágó üzembe, ahol N. János vezérvezető és a helyi bizottság titkára köszöntötte a vendéget és tájékoztatta. Megtekintették a szakállvágó műhelyeket, s a látottakat tudomásul vették”.

Ilyen, vagy hasonló híradást olvashat tehát a lapokban akit érdekel, mert az ilyen látogatások nem mindennaposak, tehát eseményszámba tartoznak. S ez rendjén van.

Rendjén van?

Legalábbis a bevett a gyakorlat szerint úgy tűnik. Ám, ha jobban belegondolunk? Lehetséges, hogy akkor lenne rendjén, ha másképpen történne az esemény. Hogy miképpen? Például úgy, hogy a látogatást megelőző napokban nem szólalnának meg a telefonok a Területi Főnökségeken és lentebb sem, vagyis, az érkező Legfelsőbb látogatásáról csak akkor szereznének tudomást, amikor betoppanna a Házba, vagy éppen a szakállvágó üzembe, és ott saját szemével látná, hogy a gépek kiszolgálóin szakadt és koszos a ruha, az utcákon szemetet hordoz az őszi—tavaszi—nyári szél, egyszóval, megy minden, ahogyan szokott. A Legfelsőbb pedig nem tájékoztatást kapna, amelyet tupírozás után még meg is lakkoztak, hogy keményebben álljon, hanem emberekkel beszélgetve, szót értene és megtudná, hogy mi az, ami miatt fennforgás van, vagy éppen arról, hogy miért nincs fennforgás, s a helyzet, miért Helyzet. Így talán Többet Tudna arról, amiről a bevett gyakortat miatt Nem Tudhat.

Erről ennyit.

Mi okból gondoltam el az eddigieket? Amiatt, mert jó néhány hete volt szeren- csám olvasni egyik napilapunkban, miszerint a város vezetője munkatársainak kíséretében ellátogatott az egyik üzembe, s a közölt képeket tanulmányozva meggyőződhettem arról, hogy nem hírlapi kacsával van dolgom, és mivel nem április elsejére esett az eset, arról sem lehetett szó, miszerint a szerkesztőség kívánt megyjc- celni. Úgy bizony. Látogatást tett a hozzátartozó, felügyelete alatt álló munkahelyen, ahogyan azt a felette állóktól látta, megtartva minden protokolláris előírást.

Nem lévén a helyszínen, arról nem tudósíthatok, hogy vajon odabólintott-e a gépeket kiszolgálóknak, de azt tudom, hogy bizonyára ő sem tudott meg semmit arról, hogy mi fordul meg a munkásfejekben. Pedig megtudhatta volna. Hogyan?

Például úgy, ha nem látogatást tesz, hanem elmegy abba a bizonyos gyárba, és később a másikba, harmadikba, és így tovább, a többibe, és a következőbe, és emberi közelségben beszélget az ott dolgozókkal. Elmegy úgy, mintha az lenne a munkahelye, és az ott dolgozók a közvetlen munkatársai. Elmegy, és nyitott fülekkel hallgatja, nyitott szemekkel látja, „és nyitott szívvel fogaUja a szavakat, cselekedeteket, megértve a gondokat, és örülve az eredményeknek.

Emiatt jutottak eszembe ezek a gondolatok, és még valami okán. Nevezetesen azért, mert ha történetesen az előbbi bekezdésben kifejtettek szerint, vagy valami hasonló felfogás alapján mennének a dolgok, valószínűleg a tőlünk nyugatra élő „szenes emberek” sem léptek volna sztrájkba, amelyet bizonyos körökben egyszerűen munkabeszüntetésnek titulálnak.

Nem arról kellene vitatkozni, hogy van-e a dolgozóknak sztrájkjoga, hanem azt kellene kimunkálni, hogy ne legyen lehetősége, oka a végső politikai fegyverre, vagyis, tudni gondjáról, bajáról, öröméről, életéről. Ez pedig úgy lehetséges, ha a munkás hangulatáról tőle, közvetlenül az ő szavait hallgatva értesülünk. A fiatalabbaknak mondom: volt már ilyen a történelemben, s rendjén volt.

Botyánszki János

II gépipari piacképesség mozgatórugói

Békés köztudomásúan mezőgazdasági jellegű .megye. Ami viszont talán kevesebbek előtt ismert, hogy a megye teljes ipari teljesítménye csaknem kétszerese a mezőgazdaság produktumának. A Viharsarok ipari termelésének egyötödét külföldön értékesíti. Az összes exportból származó bevétel 42 százaléka rubel, '58 százaléka pedig konvertibilis elszámolású. Az ipar ágazati szerkezete jelentősen eltér az országostól. Az egyes alága- zatok közül az utóbbi években növelte .részarányát a közlekedésieszköz-gyártás, a fémtömegcikkipar, a vegyipar, a textil- \és textilruházati ipar, a nyomda- és cipőipar. Csökkent Viszont a részarány a gépi berendezések gyártásában. A megye gépiparának piacképességéről a közelmúltban készített egy felmérést a Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei szervezete.

A felmérés eredményei ugyan statisztikai adatként nem használhatóak, a .kisszámú mérőpontok miatt, de az azonos problémák a gyakori hasonlóságok következtében mégis elgondolkodásra késztetőek. A megye gépipari piacképességének véleménykutatásában részt vevő 8-10 vezető, beosztott, de mindenképpen műszaki

szakember egybehangzó véleménye nagyon is figyelmeztető, a továbbhaladás irányára vonatkozóan.

A megye gépiparának piacképességét alapvetően meghatározza a korábbi években kialakított termék- szerkezet, valamint a rendelkezésre álló szellemi és technikai háttér. A korábbi kedvezőnek és stabilnak hitt hazai és szocialista relációjú piaci lehetőségek mára azonban jelentősen megváltoztak. A folyamatos áremelkedések révén fokozatosan beszűkül a belföldi piac, s a szocialista export bővítése is korlátokba ütközik. Marad tehát a tőkés kivitel, amely ugyan valamelyest képes volt növekedni, ám lelkesedésre nincs különösebben okunk. Hiszen az ma már egyre többek előtt ismert, bogy a nyugati exportnövekedés egy hányada a forint leértékeléséből származik, ami viszont nem túlzottan kedvező reánk nézve. Az igazi siker újabb nyugati piacok meghódítása, illetve az ott eladható! úi termékek volumennövekedése lenne. Ám ez csak csigalassúsággal halad.

E jelenség okai közt nemcsak a termékekkel szemben támasztott megnövekedett minőségi követelményeket találjuk, hanem az erősödő konkurenciát is, ami ellen Békés megyének is fel kell vennie a harcot. Ezen hatásokra a gépipari vállalatok hol szervezeti rugalmatlanságuk, hol pedig technikai felszereltségük következtében csak lassan, nehézkesen képesek reagálni. A felmérést végzők becslései szerint a megyei vállalatok termékeinek jelentős része 10-15 éves korú, de az új .gyártmányok döntő többsége is csak a korábbinak egy korszerűsített változata.

Azt, hogy megyénkben a gépipar helyzete idáig jutott, ugyancsak egyforma okokkal lehet magyarázni. A termelő szférában tevékenykedő műszakiakat nem izgatta igazán, hogy egy-egy termék meddig eladható, s emiatt nem volt igény az újításra, korszerűsítésre. Örökös gond a megye szellemi és tudományos szakemberrel való ellátottsága. Nem voltak a megyében híres gépgyártók, akiknek a .tradíciója serkentette volna a szakma fellendülését. Ma egyre több vállalat, üzem próbál lépéseket tenni, de egymástól elszigetelten, s néha szinte reménytelenül.

A szellemi tevékenység alulértékelése, az innovációs láncból meglévő egyelőre összekapcsolatlan részelemek, az anyagi források szűkössége jelenleg nem teszi lehetővé a gyártmány-, illetve a gyártásfejlesztés lényeges felgyorsítását. Ebből adódóan megyénkben nem termékszerkezet-változásról, hanem esetleg csupán a termékek korszerűsítéséről, illetve a .gyártásfejlesztésről lehet beszélni.

A gyártásfejlesztés szükségességét a vállalatoknál meglévő géppark állaga egyébként a terméktől függetlenül is indokolja. A termelő szférában a korábbi években végrehajtott „fejlesztések” nyomán található korszerűbb gépek, berendezések azonban, a bennük rejlő lehetőségek — a termelési folyamat egyéb kapcsolódó elemeinek hiányosságai miatt (anyagellátási

probléma, szervezetlenség, elavult kiszolgáló technika) — nincsenek minden esetben kellőképpen kihasználva. A vállalatok gyártmány- fejlesztési tevékenységük során alapvetően a saját szellemi kapacitásukra, ötleteikre hagyatkoznak. Kevés és nem szervezett a fejlesztési együttműködés, illetve egy sikeres elképzelés megvalósításához szükséges pénzügyi források is nehezen, számos esetben — a vállalatonként eltérő mértékben meglévő — személyes kapcsolatok útján teremthetők meg.

Mindezen jelenségek ellenére Békés megye gépipari vállalatai és szövetkezetei a közelmúlt óta erejükhöz mérten fokozottabb figyelmet fordítanak a gyártmányaik és gyártástechnológiáik fejlesztésére. Tapasztalták ugyanis, hogy a piaci hatások növekvő érvényesülése következtében a termékeik egyre nagyobb köre válik nehezen értékesíthetővé. Nem egy esetben nem is a termék műszaki színvonala, hanem az előállítás során felmerülő költségek miatt.

A megyében vannak olyan termékek (mezőgépipar, forgácsoló szerszámok, híradás- technikai egységek, ipari kazánok), amelyek jelenleg tőkés piacon is eladhatóak. Ahhoz azonban, hogy az elkövetkező években ez a piac megmaradhasson, illetve bővülhessen, elengedhetetlenek a további fejlesztések. A kiút tehát mindenképpen a gyártmányfejlesztésben rejlik. A jelen gazdasági helyzetben ez pedig elsősorban a termék- és gyártási l.icen- ceik átvételével valósítható meg. Bár azt sem szabad elhallgatni, hogy a „lízingelés” is csak egy darabig jelent megoldást, amíg a vállalat képes a visszafizetési kötelezettségeinek eleget tenni. A termékorientáció azonban semmiképpen sem jelentheti a gyártásfejlesztés háttérbe szorulását.

A legalább „európai” színvonalú. távlatokban előnyösebb, jól konvertálható, korszerű gépek, berendezések, gyártási eljárások meghonosítását mindenképpen célul kell tűznünk. Ehhez viszont a vállalatoknál rendelkezésre álló tőkénél jóval többre van szükség. E célkitűzés eléréséhez pedig a megyén belüli termelő egységek együttműködésének szélesítése, a vállalkozói kedv, az ötleteket segítő szervezeti keretek megteremtése és az innovációs műszaki munka jobb megbecsülése tenne a kívánatos.

B. A.

Sikerkönyvek

„Azt hiszem, hogy a telt idomú" nő erősebben hat a férfiakra. Ezért elhatároztam, hogy holnaptól négy zsebkendőt dugok a ruhám mellfodra alá. akkor igazán felnőttnek látszom majd. Valójában tényleg felnőtt vagyok, de ezt senki más

nem tudja, és nem is látszik meg rajtam.

Tavaly novemberben töltöttem be tizennegyedik évemet, és papa születésnapi ajándéka volt ez a csinos napló. Igazán kár írással bemaszatolni gyönyörű, hófehér lapjait. Oldalt kis lakat zárja, a kulcsa nálam. Még Julie nővérem sem tudja kideríteni, mit írok majd bele. Utolsó ajándékom volt ez a drága papától. Apám, Francois Clary marseille-i selyemkereskedő, két hónappal ezelőtt halt meg tüdőgyulladásban.

— És mit írjak bele? — kérdeztem zavartan, amikor ajándékaim között az asztalon megláttam. Papa mosolygott, és homlokon csókolt: — Bernardine Eugénie Désirée Clary polgártársnő történetét — mondta, és arcán aggodalom suhant át...”

A francia forradalom ötödik évében kezdi így naplóját egy kislány. Hogy miről ír benne? Természetesen a családjáról, az első szerelemről, az első csalódásról, itáliai élményeiről, házasságról. Désirée Clary első szerelme Napóleon volt, férje pedig Bernadotte hadvezér, későbbi svéd király. Ebből már látszik is, hogy a regényes napló nemcsak egy kislány asszonnyá válását tükrözi, hanem izgalmas történelmi korszakokba is bepillantást ad. A nagy francia forradalom és az első császárság eseményei peregnek az olvasó előtt. A történet szereplői ismert személyiségek. A napló arról is szól, hogyan osztotta fel Napóleon a meghódított Európát családtagjai között, meg arról is, hogy a házasságok ellenére hogyan kapcsolódott össze sorsa első szerelmével — egészen száműzetéséig, haláláig.

A szerelmes, kalandos élet- történeteket általában szívesen olvassák az emberek. Annemarie Selinko huszadik századi írónő könyvének értékét csak emeli, hogy még a történelmi háttér tükrözésére is gondot fordított, s így művében együtt jelenik meg romantika és történelem. Désirée érdekes olvasmányt ígér.

N. K.