Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
1988. október 8., szombat »maiMra KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Minden glasznoszty ellenére hiányzik az eszményi légkör íróként könnyebb igaznak lenni Salvador Dali: Titokzatos Rózsa Madonna Dali grafikái — Péter, majdnem tizenöt évig dottigotztál. a Békés Megyei Népújságnál, sízinite naponta találkoztak az oltva- sók a neveddel ebben a lápban. Jelenlegi, három éve már a Népszabadság Békés és Szolnok megyei tudósítója vagy. Az újságíró Kőváry E. Pétert valószínűleg többen ismerik,, mint az írót. Az elsők között nyerted itt el a megyei tanács művészeti ösztöndíját. Tulajdonképpen miért pályáztaid meg? — Amikor A szók virága, az a kis kétszáz oldalas könyvecske megjelent, legtöbben, még a kritikusok is azt hozták feli, hogy roppant izgalmas, de szeretnék részletesebben ismerni a családdal történteket. S hogy akkor is elolvasták volna, ha ezerkétszáz oldal. Kérdezték, hogy miért nem írtam olyan szép vastag könyvet, amilyen a Háború és béke. Azt válaszoltam, ha mögöttem is állma az az anyagi gazdagsági, ami szabaddá tenne a munkára, akikor írnék ... Nem tudom, két-három embertől eltekintve, van-e író egyáltalán Magyarországon olyan 'helyzetben, hogy ne kellene egzisztenciális kérdésekkel foglalkoznia, csak írnia. Nekem itt az évek során 'különböző helyeken megjelent tizenkét novellám. És arra nem jutott időm — az idő pénz, tehát pénzem —, hogy függetlenítsem magam, és ebből a tizenkét novellából kötetet állítsak össze. Amikor a tanács meghirdette az ösztöndíjat, éppen ezért kaptam rajta; hogy legyen 'három, vagy öt hónapom, s azalatt ne 'kelljen a család fenntartására külön munkákat vállalnom. Hogy ebből pótoljam azt, ami kiesik a többletmunkák elmaradása miatt. Ezt sikerűit is megoldani ebből a havi ötezer forintból, mert körülbelül ennyit kell ma egy átlagos újságírónak hozzákeresni a rendes havi fizetéséhez, hogy a család életszínvonalát úgy-ahogy megtartsa. — S mit írtál még a no- velilás kötet után? — Befejeztem a Drótostót- tniüógia harmadik kötetét, Ütött az óránk címmel, amit a Szépirodalmi Könyvkiadó már éli is fogadott. A szerződés szerint négy éven belül jelenik meg, de azzal biztatnak, hogy már jövőre. Ezenkívül született még egy könyv, Apám, a katpolos címmel, most van a.Kossuth Könyvkiadónál, s ebből egy részletet közöl majd a Mozgó világ novemberi száma. — Amióta nem találkozunk Itt nap mint nap a szerkesztőségben, mert már a Népszabadságot tudósítod, s amikor regényt írsz, hogyan telnek a napjaid ? Miikor dolgozol a sajtónak és miikor az irodalomnak? — Be kell osztani. Vagy délelőtt a Népszabadságnak írok és délután magamnak, vagy pedig a hét első három napján tudósítok, s a többin írok. A terveket persze minduntalan felborítják az események. — Tehát az írónak végre lett ideje arra, amire korábban nem volt. Az újságíró a megyei laptól „felkerült” a központi sajtóhoz. Vajon nem hiányzol az itteni olvasóknak? — Valószínűleg keveredik a kettő az emberekben, mert érdekes módon azt tapasztalom itt, Békés megyében, hogy ahol megjelenek, nem ismerik pontosan a helyzetemet. A legtöbben azt képzelik, hogy én változatlanul a Népújságnál dolgozom és írogatok a Népszabadságnak. Azt szokták mondani, hogy újabban sokkal több cikkemmel találkoznak a Népszabadságban ... Valójában három éve, amióta innen elkerültem, nem is nagyon akad írásom a Népújságban. — S miért nem? — Ez először is megint csak pluszmunka lenne. Azt nem szeretném, hogy ha valahol találok egy témát, azt megírjam ide is, oda is. Arra nincs időm, hogy külön járjak valami után. Minden lapnak megvan a maga sajátos kifejezési rendszere, divatos szóval artikulációja, s talán három, vagy négy esetben fordult élő, hogy az írásom valami miatt nem illeszkedett a Népszabadságba, akkor azt felajánlottam a Népújságnak. — Azért, hogy is mondjam, hirtelen nagyon el tudtál menni innen, ettől a laptól. Ha a szíved visszahúzna egy kicsit, biztosan találnál időt, alkalmat arra, hogy ide is írj, nem? — Ebben van talán valami, de hadd mondjam el, hogy 1971-től 1985-ig azért eltelt tizennégy év, s ahogy ezt mondani szokás, én az ifjúságomat adtam ennek a lapnak. Panaszra nem volt okom. Futhattam, ki is futottam magam, úgy éreztem. Kaptam egy új feladatot — erről van szó. Meg arról, hogy ezt is csak egész emberként lehet csinálni. A Népújságnál se vettem félvállról a dolgokat, amit teszek, azt mindig telj.es szívvel. Ez indokolja leginkább, hogy el tudtam menni. A másik, hogy szakmailag és emberileg is olyan ideális helyzetbe kerültem, ami lelkileg sem adott táptalajt a nosztalgiázáshoz. A környezetemben megmaradtak továbbra is azok az emberek, akikhez kötődtem, és szakmailag nagyobb teret kaptam arra, hogy tovább fejlődjek. Túl ezen, a megyei tudósító élete szerintem nagyon izgalmas is. Nekem Békés és Szolnok megyében szinte egyedül kell eldöntenem, hogy mi az, amivel érdemes, mi az, amivel kell foglalkoznom. — Kezdetben a Népszabadságnál több írásod jelent meg, és talán izgalmasabbak is, mint az utóbbi időben. — Minden tudósítót kicsit „nyomnak” az elején. Alapnak is érdeke, hogy megismertessék a nevét. Aztán beáll a megszokott tempóra. A Népszabadságnál dolgozik száz újságíró, nyolc vidéki tudósító. Nem lehet örökké Békéssel és Szolnokkal tele a l ap ... — Péter, kinek van ma könnyebb dolga, a szépírónak, vagy az újságírónak? — Ha úgy szemlélhetném, hogy egyik sem kenyérkereset, és választhatnék a kettő közül, akkor természetesen szépíró lennék inkább. Mert a szépíró élvezheti azt a sokkal kényelmesebb és kellemesebb helyzetet, hogy az eseményektől kicsit félrevonulta^ elemezgetve, figyelve, szemlélve legyen krónikása a jelennek, és mondjon valamit a jövőnek. Remek helyzet, és izgalmas. Mert mi van körülöttünk? Az anarchiától kezdve a gazdasági csődig minden, sokkal nagyobb pezsgés, mint akár öt évvel ezelőtt. Az igazi szépírót persze a korábbi időszak sem tartotta vissza attól, hogy kimondja, amit gondol. Most még ezzel sincs gondja... Újságírónak lenni nehezebb ipost, egy ilyen világban. Meg mindig! S ennek az az oka. hogy nagyon nehéz a maga által elhitt eszménynek megfelelnie. Olyan napi követelmények szorítják jobbról, balról, amelyek észrevétlenül is megmásítják a saját véleményét. Korábban a semmi önállóságot nem engedő sajtóirányítás,' most meg az odamondoga- tás divatja befolyásolja. Ha én véletlenül nem úgy gondolkodom, ahogy ma divat, akkor szembenézek azzal, hogy a közvélemény nem fogad eL hanem azt mondja; Na, ez is ezeknek a szekerét tolja! Én nem éreztem sem korábban, és nem érzem ma sem, a glasznoszty meg a peresztrojka ellenére sem azt a légkört, ami a valódi eszményem, hogy „oda-visz- sza” tolerancia lenne. Korábban hivatalosan nem fogadtatott el az újságírói magánvélemény igazán, nem is volt helye. Ma a közvélemény nem tolerálja sem azt, hogy középen álljál, sem azt, hogy a hivatalos politikát szívből képviseld. Az újságíró ezért ugyanolyan 'nehéz helyzetben van, mint volt korábban. Ez az egyik, a másik — ami miatt, talán ha újból kezdeném, nem biztos, hogy újságíró lennék —, az, hogy nincs erkölcsi megbecsülése ennek a pályának. Ehhez biztosan hozzájárultak maguk az újságírók is, nem voltak eléggé erkölcsösek, besározódtak, hagyták ma-, gukat elterelni, vállalták azt, hogy sokszor olyasmit mondjanak, amit maguk sem hittek, vagy féligazságokat hirdettek. Nagyon sajnálatos az, hogy ezért cserébe éppen azoktól, akik erre rávették őket, most nem védelmet kapnak, hanem odadobják őket koncul a közvéleménynek. Így történhet meg, hogy látszólag minden fölgyülemlett bajunkért az újságírók a felelősek. Mert ők nem mondtak igazat, ők mondtak csak féligazságokat! Mintha mindezt maguktól tették volna! A summája a dolognak az, hogy könnyebb tisztességesnek, igaznak lenni íróként. De ez nem ment fel bennünket — engem sem — az alól, hogy újságíróként is tisztességes legyek. Niedzielsky Katalin Ennek a kiállításnak már a története is fantasztikus. Hát még az anyaga! Egy nagyméretű fotó igazíthat útba, amelyen együtt látható Salvador Dali, a művész, Perrot Moore, a gyűjtemény tulajdonosa és Alexander Korda, a filmrendező. Barátság, alkotó kapcsolat fűzte össze a három kiváló férfiút. Perrot Moore, aki gyűjteményéből a spanyolországi Cadaquesben Dali grafikáiból múzeumot alapított, Magyarországra hozta a kiállítást. Előzőleg az NSZK-ban és Bécsben láthatta a közönség a „szürrealizmus fenegyerekének” hatszázötven rajzát és öt szobrát. És hogy Budapesten a Magyar Nemzeti Galériának igen jutányosán sikerült megszereznie, másfél hónapra (október 31-ig) a kollekciót, az Korda Sándornak is köszönhető, aki a mestere volt Perrot Moorenak. A hatszázötven grafikában szinte az egész Dali-i életmű jelen van, minden motívumával összetéveszthetetlen egyediségével. Annál is meglepőbb ez, mert Dali elsősorban festő, grafikáiban mégis teljes fegyverzetben, minden festői erényével, stílusbravúrjával, technikai sokoldalúságával jelenik meg. Dali volt az, aki az ofszetnyomást, a fotografika újfajta lehetőségét feltárta, miközben tökélyre vitte a klasszikus grafikai technikákat is. Dalit tartja a műtörténetírás a szürrealizmus legszélsőségesebb képviselőjének. Rajzain, illusztrációin is jelen vannak e stílus kellékei — sajátos, Dali-féle megfogalmazásban. A nagyon valóságos, naturalisztikus elemek abszolút nem reális környezetben lépnek elénk. Egyik lapon a szem él önálló életet, a másikon a végtelent és a nemiséget jelképező spirál motívum. Fiókkal ellátott emberalakok, belek, csontok, csigák, hosz- szú árnyékok, emberi tulajdonságokat (és testrészeket) viselő virágok, állatok — se szeri se száma Dali „jelképeinek”. És közben a futu- rizmus, a dada, a tassiz- mus vagy a reneszánsz és a klasszicizmus kelléktára is felvonul rajzain. Illusztrációi a világirodalom remekműveihez kötődnek. A szürrealizmus irodalmi vezérének, a rancia Lautréamont-nak versei ugyanúgy megihlették Dalit, mint Dante Isteni színjátékának sorai. Most itt van kiállítva mind a száz Dante- illusztráció — a Paradicsomhoz, a Purgatóriumhoz és a Pokolhoz. (E rajzok közül harminc már szerepelt tavaly egy francia kiadó jóvoltából budapesti kiállításon, amikor a Helikon Kiadó megjelentette a Dali illusztrálta Dante-művet.) A Biblia Ótestamentumd jelenetei, Madonna-variációk, a Grál-legenda, a Faust, Trisztán és Izolda története, az Énekek éneke, Ovidius-, Boccaccio-, Calderón-, Shakespeare-, Cervantes-il- lusztréciók jelzik, hogy Dalit épp úgy érdeklik a klasz- szikus mesterek, mint ahogy meghökkent Mao Ce-tung, Sacher Mazoch megjelenítésével (akinek nevéből származik a mazochizmus szó), vagy Casanova pomósoroza- tával, erotikus rajzaival. Háborúval terhes korunkban különösen aktuálisnak tartja a nagy* festőelőd, Goya megidézését. Felhasználja kellékeit — a mankót, az emberi csontokat, szörny- alakokat, amikor száz rézkarclapon megrajzolja Goya Caprichos-sorozatát. Illusztrációi, amelyeket az írott (rajzolt) mű mélységes alázata jellemez, öntörvényű remekművek, csakúgy mint sokjelentésű virágsorozata, hippirajzai, portréi vagy városképei. Kádár Márta Nagy Mihály Tibor versei: 7 Érintés Sötét palán csillámuk át az arc: az éj kövébe fénnyel Írott kép. A szem sötét sebe szivárgó nap. Az ágyneműre hullat barna vért... Homályos hártya őriz testiséget, seholsohát a most patakja old. Tűnődő halból zöldarany tekintet villan elő, remeg-ragyog a hold. A villám néz. A mozdulat hajózik percek között. A csillagok lobognak, elalszanak. A tér irányt betűz. A fényes élű tárgyak elmosódnak, a pillanat a pillanatba hódít... Egy érintés rőt mélytengere tűz. Editnek A távolság közelsége. Halálom repedt' üveggolyóját forgatom. Azt íród, írni fogsz, ha várom, hát várom, és unottan hallgatom a híreket, a rockzenét, s egyéb jelhalmazát a központi toronynak. Magam körül a tárgyak rendszerét már nem is figyelem. Régen megszoktak, hogy időnként megsértem felszínük ujjnyommal, karcolással. És az ablak csak arra vár, hogy vesszék el színük a bátortalan, megkésett akácok ... Közelség távolsága. Írsz, ha várok. Künn és benn- éjszaka. Te messze vagy. ....ha újból kezdeném, nem biztos, hogy újságíró lennék” F otó: Gál Edit
