Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-05 / 238. szám
1988. október 5., szerda íznam-ttici Kon tatyolá maiidé avlales tebara... „Ki holnapot akar, már ma” Mi lesz a sarkad! cigányok közművelődésével? A csoport tagjai eredeti táncokat tanulnak Gyulai 1. Sz. Postahivatal Munkahelyi művelődés Amióta ez a rovat él lapunkban, jártunk már a megye számos ipari vállalatánál, termelőszövetkezetekben, üzletekben, hogy a munkahelyi művelődés ottani jellemzőiről érdeklődjünk. Ezúttal egy olyan helyszínt kerestünk fel, amilyen még nem szerepelt sorozatunkban. A Gyulai 1. Sz. Postahivatalban Csomós György hivatalvezetőtől és helyettesétől, Kovács Vendelnétől kérdeztük meg, hogy náluk mi folyik közművelődés címszó alatt? — Az utóbbi években a munka intenzitása olyan mértékben növekedett, hogy a napi feladatok lelkiismeretes ellátása teljes embert igényel — mondja Csomós György. — Dolgozóink örülnek, ha azt a kevés maradék energiájukat a családjukra, a gyerekekre fordíthatják esténként. A közművelődés terén elsődleges célunk, hogy minden alkalmazottunknak meglegyen a középiskolai végzettsége. Jelenleg ketten járnak esti iskolába. A következő fontos feladat a szakmai továbbképzés, az általános gimnáziumi érettségi és a postai segédtiszti tanfolyam. Két dolgozónk jár Szegedre postaforgalmi tiszti főiskolára, amely a vezetői munkakörök betöltéséhez szükséges. A kézbesítők a szakmai 'műveltség és a kulturális kiszol- ■ gálás érdekében tízhónapos ágazati tanfolyamra járnak. Lehetőség van a Posta győri főiskolájára beiskolázni hallgatókat, akik a felvételi előtt intenzív előkészítő tanfolyamon vehetnek részt. A kulturális programokról, szórakozási lehetőségekről Kovács Vendelmé beszél. — Főleg a városi rendezvényeken vesznek részt a dolgozóink, a művelődési központ programjain; a várszínház előadásait nézték meg a nyáron. Minden évben szervezünk szanazugi bulit, és családostól ott vagyunk a sportakciókon is. A brigádok közös mozilátogatásokat szerveznek. Népszerűek a pártalapszervezet és a szak- szervezet vitakörei aktuális kérdésekről. A hivatalban dolgozók ötven százaléka harminc éven aluli, a fizikai állományban több a férfi, a szellemiben a nő. Sok a vidéki bejáró, és a kisgyermekes fiatalok közül kevesen vállalják a két műszakot, illetve a reggel 6-tól este 9-ig tartó munkaidőt, — Az adatok önmagukért beszélnek, és a további kérdéseket feleslegessé teszik. Mégis, a munkahelyi közérzethez hozzátartozik még valami. Mit jelent konkrétan a postai munkában, hogy az életkörülmények nehezebbek? — Nagyobb teher hárul ránk — válaszol a hivatalvezető. — az eleve alacsony munkabér és a postai munka- beosztás miatt is egyre jellemzőbb a munkaerőmozgás. Sokan úgy döntenek, máshol próbálnak talán ugyanennyi munkával több pénzt keresni. A forgalom viszont adott, nyáron a turizmussal még fokozódik, és az itt maradóknak kell helytállni. Egyedül a munkakörülmények alakításával, például a rugalmas munkaidővel tudunk valamit enyhíteni a gondokon, és talán megtartani a dolgo„Sarkad váirosi jogú nagyközség életénék szerves része a '.lakosság 7,5 százalékát kite vő cigányság élete. Ennek a néprétegnek kapcsolata a lakosság többségével', a nagyközség társadalmi életébe, a termelésbe, az anyagi és kulturális fogyasztásba való bekapcsolódása gyakori vitatéma, s ezek a viták gyakorta előítéletektől terheseik” — írta Kovács László osztályvezető a nagyközségi tanács 1987. szeptemberi ülésére készített előterjesztésében. Megállapította: a cigány lakosság mintegy 35 százaléka beilleszkedettnek tekinthető, 45 százaléka folyamatban van, 20 százalék még várat magára. * — Kár lenne tagadni, forrnak az indulatok a nagyközségben — fogad Kovács Erzsébet, a művelődési központ megbízott igazgatója. — Csak vegyük a saját esetünket! A nyáron tánciskolái kurzusokat szerveztünk, az össztáncra beengedtük a cigányfiatalokat is — ekkor még nem zártunk ki senkit. Sajnos,, nem tudtak kulturáltan viselkedni, úgyhogy gyakran a rendőrséget is ki kellett hívni. Ez oda vezetett, hogy a magyar gyerekek nem jöttek ... Azt mondták: ha beengeded őket, mi maradunk el! Borzasztóan hangzik, de kénytelenek vagyunk a« ajtóból visszaküldeni őket! És Sarkadon nemcsak a művelődés iháiza nem fogadja a cigányokat ... Nyilvánvaló, a kizárás nem lehet megoldás. Mert ha valami a cigányság egészére vonatkozik, az előítélet. — Hova járhat akkor a sarkadi cigányság? — Moát sehova. Volt a településünkön egy cigányklub, a Kijáró utcában,. Jól működött, de meg kell mondani, ez a hely sem volt randalírozó sok tói mentes. Mikor pedig oda került a cigámyóvodai, a klub egyre jobban kiszorult. Most már véglegesen,. — Van-e egyáltalán az itteni cigányságnak művelődési igénye? — Hogyne! És amióta nincs klub, egyre erőteljesebben jelentkezik. A tanácsitól ígéretet kaptunk, hogy a jövő évben biztosítanak a klub számára egy épületet. * A Kijáró utcáiban és környékén csaknem tel jes egészében cigánycsaládok élnek. A vitatott épületben 1976- ban alakult meg a cigány- klub, 1982-től itt van a környék óvodája is. — Miért nem ment ez a „házasság”? — kérdeztük Juhász Károly- né vezetőt. — Nézzen csak körül' — mutatja a két kis termet —, a gyerekeknek elég, de tánc- mulatságra? A fő ok persze nem ez. Itt gyermek,intéz- meny működik, ahol a higiéniára nagy gondot kell fordítani. A termekben körben mindenütt nyitott polcos szekrények, a falakon állatfigurás plakátok. Valóban lehetetlen dolognak tűnik — még csak idieképzelmá is — egy hétvégi diszkót. Uszú- héjat a parkettára, dohányfüsttől bűzlő függönyöket... — Higgye el, én ennek ellenére sajnálom a klubot — teszi hozzá a vezetőnő —, és azt szeretném, ha megint úgy működne, mint valaha. Mert jó dolgok folytak itt. Sok csoport volt: vetélkedők, közös ünneplések, tánc- együttes, zenekar .. . Azzal, hogy az óvodát idetelepítették,, folyamatos működésük megszakadt. * — Már a hetvenes évek végén sorvadásnak indult a klubélet — helyesbít Kovács László, a tanács illetékes osztályvezetője. Ellenben egy felmérésünk azt jelezte, rengeteg az óvodás korú gyerek a környéken, és mégsem járnak. Pedig ez a nevelés csökkentheti az iskolai hátrányt. Ügy gondoltuk, ha a közvetlen környezetben alakítjuk ki az óvodát, a szülők jobban hozzák majd a gyermekeket. így is történt. Az elmúlt évben a cigánygyerekeknek mintegy 90 százaléka már óvodás volt. — De miért éppen a klubházban hozták létre az intézményt? — _ Ügy tűnt, a két dolog összeegyeztethető. Mert a klubot amúgy is csak délután használták. Hozzáteszem, jobb megoldás híjáin döntöttünk így. — Az eltelt hat év alatt nem sikerült jobb feltételeket teremteni a kétféle intézménynek? — Nem! Ez pénzkérdés. Az elmúlt két évben megyei és helyi tanácsi pénzekből összegyűjtöttünk 830 ezer forintot, & ezen most megvásároltuk a Lenin Tsz Szalon,tai utcai épületét. Hogy miből újítjuk fel, azt nem tudom. A tanács költségvetésében nem szerepel. De hogy is szerepelne, amikor az oktatáshoz annyira szükséges, nyolctantermes iskolabővítést is csak kötvényekből tudjuk fedezni? Körülbelül még egymillióra lenne szükség, hogy az épületet óvodává alakíttassuk. Reménykedünk, hátha valaki hozzájárul és közben mi is kuporgatunk. A felújítás elkezdődött. A tsz egy gmk-ja vállalta a munkát, úgy is, hogy a végszámlát a jövő évben egyenlítjük ki. így az óvoda jövőre ott kezdheti az évet és visszakerülhet a klub. — Tud arról, hogy milyen feszültség van a művelődési ház körül? — Igen. De ne gondolja, hogy felelősöket kell keresni! A térség elmaradott, felzárkózni, segítség nélkül, hosszú időbe telik. Egyébként sajnálom, hogy a cigányság egy (és a fiatal!) rétege miatt a problémák kiéleződtek, * Rá ez Irén február óta előadó a művelődési központban. Cigányszármazású. Mint mondja, szeret gyerekekkel dolgozni, mert ők még mentesek az előítéletektől, öntudatukat erősíteni kell, személyiségüket megszabadítani a szorongástól. Tanítja, hogy a származást nem kelll: szégyellni, azért nem felelős az ember. De a viselkedésért igen, ha az olyan, —> Április 9-re Ki mit tud?-ot szerveztem — meséli. — Sokan jöttek. Mivel sarkadli vagyok, bár 15 évig Budapesten éltem, magam is kíváncsi voltam az új tehetségekre. Találtam. őket gyűjtöttem magam köré. Korábban Budapesten a Cigány Módszertani és Művelődési Bázis munkatársa voltam, így tudom az országos szövetség, az értelmiség álláspontját. ök a cigányság egységének erősítését hangsú-. lyozzáik. A fővárosi cigányklubokban megismertem az eredeti cigányzenét, és a csoportommal igyekszem is megismertetni a valódi cigány folklórt: a zenét, a táncot, a dalokat, s ezeken keresztül a nyelvet. Mert Sarkadon magyar cigányok élnek, akik elvesztették nyelvüket, kultúrájuk vegyes, dalaik „magyarnótásak”. Újra meg kell tanulni az eredetit. És talán közelebb kerülnek ezzel az oláh cigányokhoz is ... Sikerként könyvélem el, hogy majd minden házban ott van a Káji Jag együttes lemeze, hogy a Gerlén megrendezett cigánybálba rengetegen jöttek,: magyarok és oláh meg magyar cigányok. Csoportom bemutatkozott mintegy 200 főnyi cigányközönség előtt májusban is, amikor előadást és fórumot tartott Farkas Pál, a Ciigányújság felelős szerkesztője. Most Szarvasira 'készülünk, ahol októberben rendezik meg a cigány kulturális napot. Oda színdarabot viszünk, amelynek a cselekménye a felszabadulás előtt játszódik. A darab a félelemről szól. — Van-e félelem ma a cigányokban? — Végül is igen. Nem mintha régen annyira elfogadták volna őket, áim mostanában, főleg Budaipesten felbukkantak szervezett bandák. Köztük a cigányellenesek 'is. Itt meg feszültséggel és előítélettel találkozik az ember . . . — Hely híján hol próbál a kis csoport? — Megbeszéltük, Szarvasra még a művelődési központban készülhetünk. Egyébként nálUnk, otthon. Az emeleti nagyteremben már gyülekeznek a gyerekek, a kísérő felnőttek. Általiéiban 20 tagú a csapat. Időnként, ha a produkció úgy kívánja, kiegészül felnőttekkel1 is. Most nincs itt mindenki, jószerivel inkább azért jöttek, hogy mutassanak valamit műsorukból. Irén megköti a kendőcské- ket és ileparancsolja a kislányok lábáról a cipőt. Mert a cigány nők mezítláb táncolnak. Magnóról indul a zene, majd bekapcsolódik gitárjával két iskolás fiú *s. Pillanatok alatt forró lesz a levegő, a szilaj ritmusok közepette kipirulnak az arcok, ragyognak a szemek. A kívülálló is érzi: összetartoznak. A jelenlevő felnőttek sem bírják sokáig ültve, ők is a gyerekek közé perdülnek. Míg kifújják magukat, a művelődési ház igazgatójával közösen kérdezzük: mit szeretnének, mi lenne a .megoldás? — Nagyon jó itt a hangulat! — Köszönjük, hogy Bácz Irén felébresztette gyerekeinkben zenénket és tanítja táncainkat! — Szeretnénk cigány néptáncegyüttest! — Nem akarunk a másik házba menni! — Kultúr- csoportnak itt a helye! — Minket is zavarnak az ér- tetllen emberek! — Szűrjék iki a rendbontókat! — Segítsék a jobbakat, italán tanulnak majd belőle azok. akik eddig nem akartak . . . A csoport vezetője megpendíti a gitárt, a zene saját. de népzenei feldolgozás. Szövegét Nagy Gusztáv írta. A dal benne lesz a színdarabban, Cigányul gyönyörűen szól, magyárul is van értelme: „Ki holnapot akar, már ma velem égjen ...” Szőke Margit Október 3-án este az Országos Filharmónia megkezdte az 1988/89-es évadot. Ünnepi nyitánynak beillő zenekari esten Verdi Re- quiemje szólalt meg a Szegedi szimfonikus zenekar, a Vaszy Viktor kórus és a négy szólista részvételével. A hatalmas együttest Oberfrank Géza vezényelte biztos kézzel. Verdi kései művei közé tartozik a Requiem, amelyet az olasz felszabadító mozgalmak egyik legkiemelkedőbb alakjának, Alessandro Manzoninak 1873-ban bekövetkezett halála emlékére szerzett. Erről Verdi így ír: „Semmiféle köszönetét nem érdemiek azért az ajánlatomért, hogy Manzonink halálának évfordulójára gyászzenét írjak. Lelki szükség indított rá, hogy legjobb erőimmel adjak tiszteletet ennek a nagy embernek, akiben épp úgy becsültem az írót, mint az embert, mint a hazafiasság mintaképét. Ha munkámban már előre haladtam, nem fogok késlekedni, hogy Önökkel közöljem: milyen eszközök szükségesek ahhoz, hogy az előadás méltó legyen hazánkhoz és ahhoz a férfiúhoz, kinek elvesztését mindnyájan siratjuk”. Egy év múlva, 1874-ben Milánóban mutatják be a művet Verdi személyes vezénylete mellett. Azóta a legnagyobb karmesterek, zenekarok, kórusok neve alatt növekszik népszerűsége. Túlnő .az egyházi használat keretein, csakúgy, mint Bach h-moll miséje, vagy Beethoven Missa Solemnise. Mégis liturgikus gyászzene, mely 7 tételre oszlik, amelyben á kórustételeket szólóénekek, duettek, tercettek és kvartettek teszik változatossá. Az előadás terhét a Vaszy Viktor kórus viselte. A kar- igazgató, Gyüdi Sándor kitűnő munkáját dicséri a pontos ritmus, az intonáció tisztasága, érthető szöveg- mondás és a széles dinamikai árnyalás. A zenekar feladata magaslatán állt, amikor az igényes kíséretet ellátta. A szólisták — Pelle Erzsébet szoprán, Szonda Éva mezzoszoprán, Réti Csaba tenor és Kováts Kolos basszus — a rájuk bízott igényes feladatokat maradéktalanul látták el, méltóan a nagy előadói apparátushoz. Oberfrank Géza kezében kitűnően szólt a nagy együttes. Az. idény nagy, ünnepélyes nyitánya volt a Requiem, mely szép számú közönséget vonzott. Dr. Sárhelyi Jenő Verdi Requiemje a csabai nagytemplomban Rácz Irén: — A cigány-közművelődésben nem vagyok kívülálló
