Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
1988. október 31., hétfő NÉPÚJSÁG Befejeződött a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának ülése Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes tárgyalásai Indiában Befejezte munkáját Budapesten a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának ülése. A kétnapos eszmecseréről közleményt hoztak nyilvánosságra. Az ülésen részt vett Petar Mladenov, a Bolgár Népköz- társaság külügyminisztere, Jaromir Johanes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Ta- deusz Olechowski, a Lengyel 'Népköztársaság külügyminisztere, Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, loan Totu, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere és Eduard Sevardnadze, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere. A miniszterek áttekintették az európai és a világ- helyzet alakulását. Megállapították, hogy ma is időszerűek a Politikai Tanácskozó Testület ez évi varsói ülésén a nemzetközi helyzetről és annak perspektíváiról elhangzott értékelések. A Varsói Szerződés tagállamai a jövőben is minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy tényleges fordulat következzen be a világpolitikában a béke megszilárdítása, a leszerelés — mindenekelőtt a nukleáris leszerelés —, a széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés kialakítása felé, az egyenjogúság, a függetlenség ás szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a nemzetközi jog minden más általánosan elismert elvének és normájának tiszteletben tartása alapján. Kifejezték készségüket, hogy e célok elérése érdekében készek párbeszédet folytatni minden állammal, minden politikai és társadalmi erővel.' A határok sérthetetlensége és a fennálló területi-politikai realitások alapján az ülésen kiemelt figyelmet szenteltek az európai béke és együttműködés erősítésével kapcsolatos kérdéseknek. A résztvevők ismételten hangsúlyozták országuk arra irányuló törekvését, hogy a közeljövőben komoly eredményekkel záruljon az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozója. Ez megteremtené a feltételeit annak, hogy még 1988-ban megkezdődjenek a tárgyalások a fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről és az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, lökést adna az együttműködés kiszélesítésének a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány és a technika szférájában, az ökológiai biztonság és a humanitárius kérdések területén, valamint az emberi jogok érvényesítésének. Közös vállalkozások létrehozásával, termelési kooperációk megvalósításával és az árucsere-forgalom szerkezeti átalakításával kiaknázhatok azok a bőséges tartalékok, amelyek a magyar—indiai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítéséhez rendelkezésre állnak. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettesnek az indiai kormány tagjaival folytatott tárgyalásain a felek nem csupán azt állapították meg, hogy aiz utóbbi években tapasztalt jó ütemű növekedés ellenére az együttműködés messze elmarad a lehetőségektől, hanem egyúttal megnyilvánult a kellő szándék is a tarta léikok közös feltárására és kihasználására. A kiváló politikai és kulturális szálak kedvező hátteret biztosítanak a kapcsolatok elmélyítésére gazdasági területeken is. A Minisztertanács elnökhelyettesét pénteken fogadta Radzsiv Gandhi indiai korrpányfő. A gazdasági, kereskedelmi és ipari kapcsolatok fejlesztésének általános és gyakorlati kilátásairól esett szó azokon a kétoldalú megbeszéléseken, amelyeket a magyar miniszterelnök-helyettes a bizottsági üléssel' párhuzamosan folytatott Ven- gala Rao ipari, S. B. Csalván pénzügyi, Vaszant Szathe energiaügyi, Dines Szingh kereskedelmi és Krisna Csandra Pant honvédelmi miniszterré!. A Nara- szimha Rao külügyminiszterrel lezajlott eszmecserén a felek megelégedéssel állapították meg, hogy a szóba került nemzetközi témákban nézetazonosság tapasztalható. A vegyes bizottság ülésén rögzítették: mind a magyar, mind az indiai fél tel jes erővel azon van, hogy elérje a Grósz Károly és Radzsiv Gandhi júniusi budapesti tárgyalásain kitűzött célt — az árucsere-forgalom évi értékének 200 millió dollárra történő emelését, 1990-re. A kétoldalú kereskedelmi forgalom az elmúlt két évben a duplájára nőtt, és tavaly máir 120 millió dollár körül mozgott. Közös álláspont volt, hogy az árucserét a listán szereplő hagyományos termékeken kívül újakkal kell bővíteni. Szinltén igényként nyilvánult meg^ hogy a magyar—indiai együttműködésben kapjanak miinél nagyobb hangsúlyt a korszerű formák: a közös vállalkozások, a termelési kooperációk, a technológiacserék, a harmadik piacon eszközölt beruházások, a harmadik piacra irányuló export, műszaki és tudományos csereproigramok. A NEMZETŐR írta: fl Duna védelmében A nyugat-németországi Münchenben megjelenő Nemzetőr című havilapból nemigen szoktunk idézni. Már csak azért sem, mert a fejléc alatti szöveg — „Alapították 1956-ban magyar szabadságharcos írók” — jól jelzi politikai irányvonalát. Most mégis átveszünk belőle egy cikket, mely a szeptember 15-i lapszámban jelent meg. Ebben idegenbe szakadt hazánkfia, Lipták Béla számol be magyarországi tapasztalatairól. Az a Lipták Béla, aki a Yale egyetem „professzoraként” nyilatkozott a bős—nagymarosi építkezésről, s akinek illetékessége az ügyben nagy vihart kavart a magyar sajtóban. A beszámoló több megállapítása kiegészítést, illetve pontosítást kíván, ám ezt mégsem tesszük meg, mert úgy véljük, hogy a cikk önmagáért beszél. Másfelől, célunk nem a vízlépcső építése körüli vita folytatása, hanem — az idézett szöveg segítségével — annak felmutatása, hogy a tegnapi tüntetések szálai hová vezetnek. „A volt vezetők megbocsáthatatlanul felelőtlen cselekedete a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos szerződés megkötése a csehekkel. A részletek közismertek. Itt csupán néhány adattal szeretnénk megvilágítani a probléma gigantikus méreteit. A vízlépcsőrendszer 54 milliárd forint alapberuházást igényel. Ehhez hozzájárulnak még a környezet- és településvédelem, 30 milliárd forintra, vagyis, 700 millió dolárra becsült kiadásai. A fenti beruházáson kívül a vízlépcsőrendszer 6 milliárd schilling, azaz 680 millió DM-es osztrák kölcsönt is szükségessé tesz. Az utóbbit 2015-ig villanyárammal fizetné vissza az ország, és ezután is csak 2 százalékát biztosítaná majd az akkori magyar energiaigénynek. Az eddigi építkezésekkel Bősnél a munkák 50 százaléka elkészült, Nagymarosnál még csak most kezdődött. Az otthoni és a nyugati környezetvédők a munkák azonnali leállítását és az építkezés ügyében népszavazást követelnek. Ma az erdélyi tragédia mellett ez hazánk legnagyobb problémája, ahol a halasztás minden napja jóvátehetetlen következményekkel járhat. (Szerk.) Lipták Béla beszámolója eredménytelen budapesti tárgyalásairól A bős—nagymarosi vízgáttal kapcsolatos budapesti tárgyalásokra Bencsik Béla, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke hívott meg. Barátaim, a család, s az amerikai környezetvédők mind lebeszéltek a részvételről. Szerintük a hatalom célja nerú a tárgyalás, hanem az én lejáratásom lesz. Én mégis úgy döntöttem, hogy mielőtt meghirdetnénk a pénzintézeteknél való eljárást, s a világtüntetést, kell adni egy utolsó alkalmat a megegyezésre. Július 6-án, szerdán este érkeztem Pestre. Itt ért az első meglepetés. Szomorú kép rajzolódik ki: a hatalom nem hallgat a környezetvédőkre. A nemzeti vagyon elkótyavetyélését, a Duna, s a maradék kis haza tönkretételét leginkább a fölfelé nyaló, lefelé taposó, az ausztriai kiszállásokon a markukat tartó víz- ügyis „szakemberek” végzik. Náluk az érdek beszél, nem az érvek. Este együtt vacsoráztunk a Duna Mozgalmak 15-20 vezetőjével. Bátor, okos arcok, halk, tömör mondatok, egy ön- rendelkezésre érett nép vezetői ülnek az asztalnál. A szomszéd asztalnál a Belügyminisztérium civil ruhás megfigyelői söröznek, kiket régi ismerősként üdvözölnek a környezetvédők. Másnap reggel lemegyek a Széna térre telefonálni, a kapuban viszontlátok a tegnap esti BM-esek közül hármat. A televízió „Hét” című programja részére készítenek interjút Vargha Jánossal, Szekeres Lászlóval és velem. Később a tévé vezetősége kivágatja a felvételből Varghát és Szekerest, s belevágja a vízügyi maffiának egy Szántó nevű tagját, aki jelen sem volt. Nincs más választásom, le- tiltatom az adást. Hétfőn Berend T. Ivánnal, az Akadémia elnökével találkozunk. Korrekt, intelligens, halk szavú, szakállas férfi. Megígéri, hogy újra engedélyt kér az Akadémia 1981-es, 1983-as és 1985-ös vízgát elleni jelentéseinek a nyilvánosságra hozására. Kedden az egész napot a vízügyisekkel töltöm. Megnézzük a Hirosimára emlékeztető Dunakilitit, a vizet még biológiailag sem tisztító, félkész győri szennyvízgyárat, Esztergomot. Esztergomban megkérdezem a vízügyiseket: „Hány római kori őrtorony pusztul el a vízgát miatt?”, „Egy sem!” — válaszolják. „Van-e elég időnk feltárni a honalapítás kori emlékeinket, mielőtt megépül a gát” — kérdezem, „Természetesen” — válaszolják. „Akkor most ugyanezt az illetékes régésztől is hallani szeretném!” — mondom. A régész elmondja, hogy a 24 római kori őrtoronyból 23 pusztul el. Kifejti, hogy az ország jelenlegi régészkapacitásával 50 év kellene a királyi város emlékeinek feltárására, s ha megépül a vízgát, akkor talán soha nem tudjuk meg, hogy mi volt a honalapításkori nyelvünk, vallásunk, kultúránk. Megrendültén hallgatom a bátor tudós szavait, s „A sír, hol nemzet süllyed el” jár az eszemben. Szerdán Tóth Jánost, a Duna legnevesebb biológusát látogatom meg. Ö kifejti, hogy az árhullám miatt teljesen kipusztul majd a halállomány, s az „üzemcsatornával” pedig megölik a folyót, mert kivágják a sok oldalágból és érből összeálló „tüdejét” a Dunának. A Parlament tagjai tájékozatlanok, s sokukat köti a pártfegyelem. Ezért a népakarat megnyilvánulására az egyetlen reális út: egy, a nyílt vitát követő népszavazás. Péntek reggel a Hiltonban a Duna Mozgalmak vezetőivel sajtókonferenciát tartunk. Ezen nem vettem észre, hogy meghívás és engedély nélkül felvételt készít a teremben a Magyar Televízió. Az esti hírekben aztán úgy tájékoztatják a nézőt a sajtókonferenciáról, hogy azok egyetlen szavamat sem hallják, mert a kép mögé bevágták a vízügyisek leghazugabb propagandaszövegét. Szomorúan látom, hogy 32 év után még mindig „hazudnak minden hullámhosszon”. Érdekes megjegyezni, hogy négy előadást tartottam, voltak bőven, akik belekötöttek adataimba, hibát kerestek számításaimban, de egyetlen nem akadt egész ott-tartózko- dásom alatt, aki meg tudta volna mondani, hogy miért kell nekünk ez a vízgát? Szombat reggel. Nyers Rezső fogad a Parlamentben. Mivel egyedül van, megjegyzem: „Mint Bibó István”, de nem reagál. Ügy tűnik, hogy hálás a hatalomba való visszajutásáért, s nem akarja kockáztatni azt. Az is lehet, hogy már nincs ereje, ambíciója, hogy irányt szabjon az eseményeknek. Persze velünk ért egyet. Ezután felhívom dr. Paskai László bíboros érsek irodáját, kérve a püspöki kar fellépését a vízgát ellen. Mészöly Miklósnak is telefonálok, ugyanilyen kéréssel fordulva az írószövetséghez és az újságírószövetséghez. II Duna Koalíció ülése Ezzel végéhez is ért magyarországi látogatásom, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem eredményezte sem a nyílt vita megkezdését, sem az építkezések leállítását, inkább csak egy, a Grósz Károly amerikai látogatását előkészítő propagandafogás volt. Ezért indulásom előtt megbeszélést tartottunk a Duna Mozgalmak vezetőivel, kik azt kérték, hogy a Duna Koalíció augusztus 10-i ülésén a következő javaslatot tegyem: 1. A Duna Koalíció azonnal hirdesse meg az október 30- án, du. 2 órára tervezett világtüntetést az összes magyar követség és konzulátus előtt. 2. A Duna Koalíció járjon el a pénzintézeteknél a kölcsönök befagyasztása érdekében. 3. A Duna Koalíció (egyelőre csak- Ausztria ellen) hirdesse meg a turistabojkottot. 4. Amennyiben a szeptemberben összeülő Parlament felfüggeszti az építkezést, s nyílt vitát, majd népszavazást rendel el, úgy a Duna Koalíció visszavonja szankcióit, s nemzetközi akciót indít azzal a céllal, hogy csökkentse az építkezések leállításából adódó anyagi terheket. A munkában részt vállalók, vagy támogatást küldők forduljanak a Magyar Környezetvédelmi Alaphoz: 84 Old N. Stamford Rd., Stamford, CT 06905, USA. (A beszámolót helyszűke miatt kivonatosan közöljük.) Mozdult a világ a Duna védelmében A Duna Koalíció — a világ nagy környezetvédő szervezeteinek akcióközössége — augusztus 10-i gyűlésén úgy döntött, hogy nem várhatunk tovább! Egy év óta eredménytelenül küldjük a tiltakozó aláírásokat Magyarország Elnöki Tanácsának. Az Elnöki Tanács nem tett eleget a nyugati magyarság nyílt levelének, melyben kértük, indítson nyilvános vitát, hogy így megoszthassa a magyar társadalommal a döntés történelmi súlyú felelősségét. A magyar kormány a magyar környezetvédőknek nem adott alkalmat a közvélemény felvilágosítására: nem tette lehetővé az állam polgárainak, hogy az alkotmány 30. d. paragrafusa értelmében éljenek alkotmányos jogukkal, a népszavazással. Nyílt levelünket eddig 232 szervezet és a magánszemélyek tízezrei írták alá. Az aláíró szervezetek több mint egymillió környezetvédőt képviselnek a világ 27 országában, és velük tart a kétmilliónyi nyugati magyar is. Nem volt még példa rá, hogy a nyugati magyarság ilyen egységben lépjen fel és követelje a magyar kormánytól a nemzet érdekeinek hathatós védelmét. A nyugati magyarság eleget tesz történelmi hivatásának: politikai és gazdasági súlyának latba- vetésével segít az ország népének megvédeni mind a Dunát, mind a maradék kis hazát. Világszerte tüntetések a Duna védelmében 1988. október 30-án, du. 2 órakor a bős—nagymarosi vízlépcső ellen tüntetünk a világ összes magyar követsége és konzulátusa előtt. A nyugati környezetvédőkkel együtt emeljük fel szavunkat az Európa népeit összekötő hatalmas folyam, a hazánkat éltető Duna megmentése érdekében. A tüntetést megismételjük november 6-án a csehszlovák, és november 13-án a világ osztrák követségei előtt. A tüntetéseket addig folytatjuk, míg az építkezéseket fel nem függesztik. Velünk egy időben tüntetnek majd a cseh, szlovák, osztrák és magyar környezetvédők Prágában, Pozsonyban, Bécsben és Budapesten. A tüntetés nyelve — a nyugati környezetvédőkre és a sajtóra való tekintettel — természetesen az illető ország nyelve legyen. A beszédek, a hangszórós kocsik hangszalagjai, a feliratok is. Amennyiben városában segíteni kíván, kérem jelentkezzék a Magyar Környezetvédelmi Alapnál: 84 Old N. Stamford Rd., Stamford, CT 06905, USA. Ennek a példa nélküli megmozdulásnak az emlékét könyv formájában is meg kívánjuk örökíteni. Ezért kérjük a tüntetésben részt vevő valamennyi város szervezőbizottságát, a tüntetésekről készített fényképeket küldjék majd el az MKA fenti címére. Pénzügyi akció a Duna védelmében Magyarország vámkedvezményeinek és bankhiteleinek megvonását kérjük addig, amíg fel nem függesztik a bős— nagymarosi építkezéseket! A nyugati környezetvédőkkel együtt közös pénzügyi akciót kezdeményezünk. Felvilágosítjuk a Magyarországnak vámkedvezményt, vagy kölcsönt folyósító intézményeket, hogy anyagi támogatásukkal ők teszik lehetővé a vízgát megépítését, s így a Duna tönkretételét. Megkérjük ezeket az intézményeket, hogy addig, amíg az építkezéseket fel nem függesztik, ne folyósítsanak további kölcsönt Magyar- országnak, mert bármire is adják a kölcsönt, azzal csak a magyar népre káros vízgát építését könnyítjük meg. Az ön segítségét is kérjük ebben az akcióban, Kérjük, maga, vagy szervezete nevében, írásban tiltakozzon a következő címeken: Mr. Michel Condessus, Managing Director, Int. Monetary Fund, 700 19th St, NW, Washington DC 20 431, USA. Mr. Barber Conable, President, The World Bank, 1818 H St, NW, Washington DC, 20 433, USA. Mr. Alois Mock, Foreign Minister, ÖVP, Bundesparteileitung, A—1010 Wien, Kamt- nerstr. 51, Austria. The President The White House, Washington DC, 20 500, USA. A levél vagy távirat szövege lehet ez: „The Hungarian Government is using your loans to build an economically and environmenteliy disastrous dam on the Danube. Please do not provide any economic assistance to Hungary until this project is cencelled”. Magyarul: a magyar kormány az Önök kölcsöneit használja fel arra, hogy egy gazdasági és környezetvédelmi szempontból végzetes vízlépcsőt építsen a Dunán. Ne nyújtsanak semmilyen gazdasági segítséget Magyarországnak mindaddig, amíg ennek a létesítménynek az építése napirenden van. Kérjük, írja meg e leveleket. Önön is múlik, hogy a magyar segíteni akarás, a 16 milliós magyar nemzeti összefogás sikeres példája legyen ez az akció. Szeptember 12-én 30 ezren tüntettek Budapesten, köztük osztrák és cseh környezetvédők is, és követelték a bős— nagymarosi építkezés azonnali leállítását. A tüntetők képviselőinek beadványát átvette Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, és kifogásolta annak kemény hangvételét.”
