Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988, október 29., szombat

Tanulj meg királykodni, király!

Ne tagadjuk, sok bennünk a türelmetlenség. Kis ügyekben és nagy ügyekben egyaránt. Türelmetlen vagy, ha beszélgetnek az eladók a pultnál, ahol vásárolná akarsz; türelmetlen vagy, ha nem tudod, mi miért történik; türelmetlen vagy, ha türelemre szólítanak fél azok, akik szintén türelmetlenek.

Pedig mit is írt Szent István király fiához, Imre herceghez írott intelmeiben? „A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek zsarnokoskodnak.” Tudom, te, tisztéit olvasóm, nem vagy király. Senki sem az, hacsak nem fordítjuk le azt, hogy „király”«a mai napság érthető nyelvre, hogy máris roppant széles sorát találjuk azoknak, akik mégiscsak királyok. Ha türelmesek, kevesebb a baj, de ha türelmetlenek? Ha egyszerűen kiiktatják agyukból azt a folyamatot (vonatkozzon bármire), hogy „fokozatosság”? Ha egyszerre akarnak mindent, pénzt, posztót és mégválitást hozni egy közösségre, kisebbre, nagyobbra, amely szűkében lett hirtelen a pénznek is, a posztónak is és a megváltásnak is, amit valami olyan reneszánsz gyönyörűségnek nevezhetnék, amelyben az ember úgy érzi, hogy ember, hogy valaki, hogy része (fontos része bárhol is legyen!) a nagy egésznek, amit mondhatunk társadalomnak, de nemzetnek, népnek is.

Különös az emberi gondolat! íme, milyen messzire el lehet jutni onnan, hogy „a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek zsarnokoskodnak”?! Ez utóbbinak is számos (számtalan!) válfaja, variánsa lehet és van, mint ahogyan kis zsarnokok és nagy zsarnokok is léteznek e földnek hátán, és darab ideig pompásan megélnek ebbéli hivatalukból.

Pedig a „királykodó királyok” írják egy nép történelmének aranyszínű lapjait! Még akkor is, és úgy is, ha nemcsak anyagi jólét aranyozza azokat a lapokat, hanem sokkal inkább az emberi tartás, a becsület eluralkodása, amikor nem az „automatizált korrupció”, hanem a;z „automatizált becsület” a cselekedetek, szavak, a gondolatok alapja, kezdete és befejeződése.

Elgondolkozom ebben az őszben (melyet igencsak hidegnek nevezhetünk) számos bajunkon és problémánkon, eljutva oda, hogy mindegyikkel hatásosabban, sőt: eredményesebben vehetnék fel a küzdelmet, ha „türelmesen királykodnánk”, kit. hol, hogyan illet e két szó és e két szó mélységes tartalma. Mert bizonyos ám, hogy a türelmetlenség türelmetlenséget szül, hogy az újabb türelmetlenségből könnyen lesz acsarkodó«, sőt, gyűlölködés, mi több. meggondolatlan vádaskodás, amihez (mondják) különösen jelesen értünk.

E néhány kósza gondolathoz adja még egy istváni idézet a tiszta és mozdíthatatlan zárókövet: „Ha hatalmadban akarod tartani a lelkedet, türelmes légy.” Megint á türelem! És a jóra szövetkezés hatalmának lelkekben tükröződő fénye, az okos tettekre sarkalló hit és bizalom, melyet elhinteni, hogy virágba szökkenjen, a jól „királykodó királyok” tulajdonsága.

Legyünk türelmesek a közértben holnap. Máshol is sikerül. És a siker az óriási dolog! Kérdezzük csak meg a színészt, aki úgy hiszi, bukásra ítéltetett, és egyszercsak felmelli a közönség.

Ügy érzi akkor, hogy Sámson ereje költözik a szívébe. karjaiba.

Milliónyi Sámson kellene nekünk mmnapság.

Sass Ervin

Úttörő tsz-tagok

A Battonyai Petőfi Mgtsz segítségével a helyi általános iskola tanulói 1986. január 1-jén úttörő termelőszövetkezetet alakítottak. Az előkészítő munka során Nagylengyelben az elmúlt évben szerzett tapasztalatokat hasznosították. A 100 tagú szövetkezet működési szabályzat alapján és a felnőttekkel azonos szervezeti formában tevékenykedik. A csoportot két szövetkezeti szakember és két pedagógus irányítja. A Petőfi Tsz átadott a gyerekeknek egy épület- egységet, ahol állatok tartására rendezkedtek be. Emellett minden évben választhat a csoport a háztájiba ajánlott terményekből művelésre. Ez évben 60 anyanyúl és szaporulata, 8 nutriacsa- lád, 2 anyakoca, 12 hízósertés, 13 birka és 4 bárány a kis gazdaság állománya. Növények közül 8 kadrát paradicsom, egy hektár kömény és 3 hektár cukorrépa vár betakarításra. Ezek az úgynevezett kézimunka-igényes fajták a csoport minden tagjának elegendő elfoglaltságot jelentenek. A végzett munkáért munkabért, nyereséges gazdálkodás esetén prémiumot kapnak a tanulók. A munkát és a munkaidőt a szövetkezeti tagok önállóan határozzák meg.. Nyáron 20—25-en jártak ki az állatokat gondozni és a növényeket ápolni. Olyan gyerek is akadt, aki összesen 22 alkalommal volt kint a szünidőben mezőgazdasági munkát végezni. Hogy ennek a munkának mi a haszna? A legfontosabb talán a munka (ezen belül a fizikai munka) megbecsülése, a felelősség- érzet kialakítása, a szervezeti élettel való ismerkedés és az állatok, növények védelme, a pénz értékének felismerése. a fegyelem, a tevékeny mindennapi élet megismerése és a kudarcok elviselése.

— lasi —

Okik meglovagolták a „témát”

Ritkán találkozik olyan harmonikusan a helyszín és a képzőművészeti alkotás témája, mint nemrég Mezőhegyesen, ahol Szalag Ferenc festő- és Tóth Béla szobrászművész alkotásait állították ki. Mindkét alkotó életútja összefonódik a lovak jelenlétével. A festőművész elismert lótenyésztő is, Andalgó nevű lovának utódai sorra nyernek versenyeket a patinás tenyészetek paripái előtt. A szobrász már csetlő-botló korában lovaspályán érezte jól magát — okozva váratlan akadályokat — lévén édesapja az öttusa-válogatott edzője. Mindezeket a kiállítást megnyitó dr. Fehér Dezsőtőla Magyar Lóverseny Vállalat igazgatójától tudhatta meg az egybegyűlt népes hallgatóság.

Számos nemzetközi és magyar művészt említhetünk, akik a ló ábrázolását választották témának. 1373-ból maradt ránk a Kolozsvári testvérek Szent-György szobra, sokan ismerik Géricault: Epsomi derby, vagy Csont- váry Kosztka Tivadar: Sétalovaglás a tengerparton című festményét, de folytathatnánk a sort... A két kiállító — híven a hagyományokhoz — nem elvont megjelenítési eszközökkel akarja nézőre hatni, hanem a valósághű ábrázolás keretei között. Van egy biztos terrénum, ahol otthon vannak és harmóniára találnak: a lovak közelében. Munkásságuknak azonban ez csak egy vonulatát jelenti, s kifejezettén a mezőhegyesiek kedvéért jött létre e tárlat. A főiskolai évektől máig tartó- an, két-három évtizedet fog át a bemutatott két kollekció.

Szalay Ferenc Reggeli lovaglása pl. 1956-ban készült, a további 11 képből 4 az utóbbi években, a többi születési időpontja egy évtizeddel korábbi. Az alföldi táj látványát — benne az ember és ló kapcsolatát — lí- raian feldolgozva tette önmaga számára feladattá. A szűkszavú és szigorú képi rendszerben teremtődik meg a drámai pillanat feszültsége alkotásain. A hatóerőt, a képek lírai töltését egyszerre teszi ünnepélyessé és sejtelmessé. Egy-egy pillanatképből, apró mozzanatból indul ki, motívumaiban azonban az általánosíthatót keresi. A paraszti munkát segítő igavonó ló, tengeri hordás közben, sáros úton, vagy verseny előtt egyaránt megfesteni való téma Szalay Ferenc számára.

Tóth Béla is megformázta kedvenc lovát, Lucifert, amellyel valamikor országos

ifjúsági bajnok volt. Egyik legsikeresebb alkotása Gyulán található a vár bejáratánál. A kiállításon e lovasszobor egykori vázlatainak két változata látható. Néhány hónapja avatták a Tatai Diana című (képünk) művét. „Ló és nő — ennél jobb témát szobrász nem kívánhat” — nyilatkozta a művész. Magától értetődő, hogy ennek az alkotásnak a kisplasztikái változata szintén megtalálható Mezőhegyesen. A nyereg nélküli lovak az alkotó szabadságszimbólumai. Szinte a természetesség és tökéletesség keresésére szólít fel kompozícióival. A kilenc érem, két relief és tizenhárom plasztika arról vall, hogy miközben a művész a lovak testének, az arányok, formák rendjének megszerkesztésével viaskodik — közlendői vannak az emberek számára.

((sikós)

Hiszöv elnökségi ülés

Változnak a szabályozók

A jogszabályok adta lehetőséget kihasználva — a már korábban átalakult két szövetkezeten kívül — tavaly és idén 12 szövetkezet tért át a vállalati szabályozási formáról a kisszövetke- zetire. A kisszövetkezetekre vonatkozó szabályozás egyik előnye, hogy a vállalkozói adó kifizetése után semmiféle szabályozás nem korlátozza azt, hogy az adózott jövedelmet mire fordítják. Ezáltal egy ösztönző, jól áttekinthető anyagi érdekeltségi rendszer létrehozása vált lehetővé. Az adózási forma feltétlenül előnyt jelent a vállalati szabályozáshoz viszonyítva, ugyanis a nyereséghez képest fizetendő vállalkozói adó átlagosan 36 százalék, szemben a vállalati szabályozással, ahol az elvonás 57 százalék körül van. További előny, hogy a kisszövetkezetek a beruházások utáni ÁFA-t teljes

mértékben visszaigényelhetik.

Az Ipari Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségének tegnap megtartott elnökségi ülésén megállapították, hogy az átmenetileg kisszövetkezeti szabályozási formát vá- > lasztó szövetkezetek megfelelően éltek a jogszabályok (joghézagok) adta lehetőségekkel. Jövőre a kisszövetkezeti forma megmarad, viszont a jelenleg érvényes szabályozók sok tekintetben változnak. Már szinte biztos, hogy az átalakul ásókat segítő tényezők, mint például a vállalkozói adótörvény, a bérszabályozás, valamint a számvitelre vonatkozó előírások valamennyi gazdálkodási formában egységesek lesznek. Az ilyen szempontokat figyelembe vevő kisszövetkezeti forma tehát indokoltságát mindenképpen elveszíti.

A változások alapján számolni kell azzal, hogy jövőre több kisszövetkezet visszaalakul hagyományos szövetkezetté. Ennek módja azonban ma még nem tisztázott.

Az elnökségi ülés résztvevői megtárgyalták a környezetvédelem helyzetét is. A megye ipari szövetkezeteiben — egy felmérés szerint — évente mintegy 125 tonna veszélyes hulladék keletkezik. Ái hulladékok mintegy 70 százaléka ártalmatlanítható, illetve égethető. A fennmaradó rész átmeneti tárolásáról viszont gondoskodni kell. A Kiszöv műszaki osztálya már korábban kezdeményezte egy szövetkezeti hulladékégető felépítését. Megállapították, hogy a létesítendő égetőmű csak abban az esetben tud jövedelmezően működni, ha nyereségérdekeltséggel üzemel, s ha a szövetkezetek az általuk jelzett hulladékokat rendszeresen szállítják, valamint ha nem csak szövetkezeti hulladékok megsemmisítésére is vállalkozik. Az engedélyek beszerzésére, valamint a mű megépítéséhez szükséges összeg előteremtésére már megkezdődtek az egyeztető tárgyalások.

H. E.

„Elégedett emberek vagyunk”

Gyakori kérdés a nyugdíjba készülőkhöz: mit fogsz csinálni otthon? Egy fiatal korában tevékeny ember életének utolsó szakaszában is nyilván tevékeny marad. Aihogy ereje engedi, dolgozik valahol, fúr-farag, kertészkedik. A „begubózás”, a tétlenség rendszerint búskomorrá teszi az egyént, keserűvé az embert, és sietteti nemcsak a testi, hanem a szellemi öregedését is. Ezek a gondolatok kavarogtak fejemben Kardoskútra igyekezve. Itt, ebben a kisközségben hagyománya van az idős emberekkel való törődésnek. Nem csoda, hogy a közelmúltban éppen i.tt rendezték meg az Orosháza és vonzáskörzetéhez tartozó települések idős embereinek találkozóját. Több százan jöttek el, hogy megnézzék az orosházi művelődési központ Alföld néptánicegyüttesének és társasíánccsoportjának műsorát, meghallgassák a

nyugdíjas versmondókat, a zenei vetélkedő résztvevőit.

Kincses Benjamin és felesége régi ismerőseik körében, az első sorban foglalt helyet.

— A világon senkivel nem cserélnék, oly boldognak érzem magam — mondja némi huncutsággal a szemében Béni bácsi. — Hetvenöt évvel a hátam mögött lenne okom a panaszra, hiszen 10 éves korom óta egyfolytában dolgozom, keserű napokat is megéltem. De nem sírok — mint mostanában oly sokan —,, hanem azt kívánom inkább, hogy soha ne legyen •rosszabb, mint most. Aki annak idején megkóstolta — mert mást nem ehetett — a kását, az avas szalonnát, az tudja csak igazán: mennyország ez, kérem! Feleségemmel jövőre ünnepeljük 50. házassági évfordulónkat, és higgye el, mióta összeházasodtunk, nekem minden sikerül.

Juliska néni csendesen üldögél, hallgatja élete párját, majd így szól: — Elégedett emberek vagyunk, semmiben nem szenvedünk hiányt, még az egészségünk is jól szolgál. Dolgozunk, mert a munka mindig a kezünkben volt. Gyerekeinket ki taníttattuk, most az unokákban gyönyörködünk.

Béni bácsi alig várja, hogy szóhoz jusson: — Négy gyerekünk és nyolc unokánk Van. Nincs az istennek akkora aranya, amiért odaadnám őket.

Nemsokára kezdődik a műsor, beszélgetésre alig marad idő. Csongrádi Pálinétól megtudom, hogy a kardoskúti nyugdíjasklub rendezvényeket, vetélkedőket, dalos esteket is szervez. A 11 tagú asszonykórus nemcsak közös éneklésekért, hanem jókedvű baráti beszélgetésekért is szívesen összejön.

(esete)

„Nem tudom, találkozunk-e még?”

B sors válaszolt...

„A katonai erőviszonyok a szovjet erőfölényét mutatták. A II. Ukrán Front állományába 40 lövészhadosztály, 3 harckocsihadtest, egy harckocsidandár, 2 gépesített hadtest, 3 lovashadtest és 2 megerősített körlet tartozott. A frontparancsnok 750 harckocsivali és ro- hamlöveggel, 10 ezer 200 löveggel és aknavetővel, valamint 1100 repülőgéppel rendelkezett. A debreceni hadművelet (a front harci feladatának fedőneve) fő csapásának iránya Arad—Debrecen volt, kisegítő csapással Szolnok irányába. Ebbe az utóbbiba esett bele Orosháza és környéke is, melyet ,a -második ukrán front 53. hadseregébe tartozó 27. lövészhadtest és a 18. önálló harckocsi-hadtest szabadított fel.” (Részlet: A szocializmus útján — Orosháza, 1944—1974.)

A városkörnyéki harcokban 63 szovjet katona vesztette életét. A második világháború után hozzátartozók ezrei, feleségek, barátok várták vissza férjeiket, fiaikat, cimboráikat — mindhiába. Voltak, akik feladták a reményt, mások rendíthetetlen kitartással keresték (a mai napig is keresik) szeretteiket. Bogye- lán Vaszilij Kolenyikovics is de sokszor állt a kapuban, várva édesapja jövetelét! Bogyelán Kolenyik Romano- vics helyett azonban a gyászhír érkezett meg. 1944-ben hősi halált halt.

A fiú — ma már nagyapa — nemrég járt Orosházán, ahol megtalálta édesapjának a sírját. így emlékezett visz- sza a három évvel ezelőtt történtekre.

— Moszkvában a' Nemzetközi Vöröskereszthez fordultam, hogy segítsenek felkutatni apám sírját. Nyolc hónap múlva levélben értesítettek, hogy a keresett személy Magyarországon halt meg, és Orosházán temették el. A hír hallatán a család azonnal készülődött az utazásra. 1985. szeptember 27-ére végre sikerült elintéznünk mindent, indulhattam Magyarországra. 29- én érkeztem az önök országába. Könnyen idetaláltam.

— Mit jelent ez, „köny- nyen idetaláltam”, hiszen 1100 kilométert kellett utaznia?

— A határig nem voltak nehézségeim. Magyar földön viszont egy kicsit eltévedtem. Nem Orosházán, hanem a román határ közelében kötöttem ki. A jóravaló taxisoknak köszönhetem, hogy végül is — rövid úton — ide találtam. A segítőkész orosháziak jóvoltából pedig annyi év után végre megphillanthattam édesapám sírját — mondja Bogyelán Vaszilij Kolenyikovics.

Felesége, Bogyelán Alexandra Nyikolajevna folytatja a történetet:

— Amikor férjem visszatért Ogyesszába, sok képet hozott magával. A család, a rokonság, az ismerősök nem akartak hinni a szemüknek. Gondozott temetőt, virággal beültetett szovjet katonasírokat láttak a fotókon, köztük a mi szeretett apánkét is. Emlékezés közben mindig hálával gondoltunk magyar barátainkra, akik önzetlenül, komoly segítséget nyújtottak nekünk. Mostani látogatásunkkor ezekhez a barátainkhoz, ismerőseinkhez jöttünk. Az orosháziak fogadtatása, az a figyelem, az a kedvesség, amiben részünk van, leírhatatlan. Apánk utolsó levelének egy részlete jut eszembe. „Nem tudom, találkozunk-e még? Az élet bárhogy alakuljon is. kérlek benneteket, élje- békességben, szeretet ben, boldogságban!”

Ezt kívánjuk mi is minden orosházi családnak.

Csete Ilona