Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

1988. október 28., péntek o Ülést tartott a megyei NEB (Folytatás az 1. oldalról) ződéseket 1984-ben kötötték. A bírósági kereseteket 1985- ben indították. Azóta meg­született az első és a másod­fokú ítélet, amely új eljárás­ra kötelezte az első fokú bí­róságot. Könyvszakértői vé­lemény is többször készült. Jelenleg a legújabb első fo­kú bírósági döntést az érin­tettek ismét megfellebbezték. A termelőszövetkezetnek a három éve kiszállított, illet­ve legyártott, de át nem vett kazánok miatt 56 millió fo­rintos kára keletkezett. Az is kiderült: a mostani szankciók aligha alkalmasak a szerződéses fegyelem meg­tartására, szilárdítására. Ha valamelyik cég kötbérez, ak­kor a monopolhelyzetben le­vő vállalat elfelejt szerző­dést kötni, nem szállít, és a készterméket sem veszi át. Így járt a Füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, amikor sikerrel indított kártérítési pert, több millió forintos ér­tékben, a Konzumex Külke­reskedelmi Vállalattal szem­ben. Ezután megszakadtak a szerződéses kapcsolatok. És nem a füzesgyarmatiak hibájából. Egyébként is, meglehetősen alacsonyak a kötbérösszegek. Egyszerűen nem éri meg pereskedni. Ezt példázza a következő eset is. A Békés Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szinte egyet­len esetben sem adta át a szerződésben megállapított időben a lakásokat, kötbért viszont a beruházók nem je­lentettek be. Szavatossági jo­gaikat is csak akkor érvé­nyesítették, ha a lakástulaj­donosok ezt kérték az OTP­tői. A népi ellenőrök felve­tették: indokoltnak látják a gazdasági bírságról szóló jog­szabály módosítását. Érthe­tetlen például, hogy a me­gyei főügyészségnek és a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottságnak miért nincs joga közvetlenül gazdasági bírság kiszabását kezdeményezni. Ezt csak a legfőbb ügyész, vagy a KNEB elnöke teheti meg. Kétségtelen, ezeknek a megállapításoknak a nggy része visszaköszön, el lehe­tett volna mondani 10-15 év­vel ezelőtt is. A felszólalók érveket és ellenérveket vo­nultattak fel igazuk elfo­gadtatására. A bizottság egyetértett abban, hogy ez a vizsgálat a jelenségeket tár­ta fel, egyszer a kiváltó oko­kat is meg kellene nézni, elemezni. Ugyanis Magyar- országon nincsenek igazi piaci viszonyok, túlteng a hiánygazdálkodás, a jogsza­bályok nem a reálfolyamato­kat tükrözik, inkább a régi, direkt irányítási rendszer részei. A vállalati önállóság jegyében a gazdálkodó szer­vezetekre kellene bízni, mi­ként járnak el partnereikkel szemben. Mások azon a véle­ményen voltak, hogy az iga­zi piaci viszonyok között is kötnek szállítási szerződése­ket, a hiányos teljesítést ott ist szankcionálják. Nálunk is nagyobb figyelmet kellene fordítani a korrektségre, a szervezettségre, a szerződé­ses fegyelemre. Végül a jelentést egyhan­gúlag elfogadták. (seres) Tankönywerseny­eredményhirdetés Az 1988/89-es tanévre ké­szült tankönyvek előállításá­ban részt vevő nyomdák ver­senyének eredményhirdeté­sét és díjkiosztó ünnepségét csütörtökön rendezték meg a Művelődési Minisztérium­ban'. Az értékelés szerint a tan­könyvellátás színvonala bár elmaradt az előző évekétől, a jelenlegi gazdasági, anyag­ellátási gondok ellenére jó­nak ítélhető. Az általános és a középfokú oktatáshoz szük­séges tankönyvek csaknem mindegyike időben elkészült. A tankönyvverseny elbírálá­sánál figyelembe vették a nyomdák vállalási készségét és a munkák összetettségét !is. linkéi Péter, a Művelődési Minisztérium kiadói főigaz­gatóságának vezetője adta át az elismeréseket. Kiemelke­dő munkát végzett az Alföl­di, a Nyírségi és a Pécsi Szikra Nyomda. A 11 díja­zott vállalat, valamint a bu­dapesti Fényszedő Központ képviselői összesen 1 millió 150 ezer forint jutalmat ve­hettek át, s megkapták a Művelődési Minisztérium di­csérő oklevelét. A szakkia­dók a Borsodi, a Széchenyi, a Szegedi és a Kossuth Nyomda munkáját értékel­ték a legmagasabbra. A ,.Magyarország tudományos felfedezői” cimű új állandó kiállítás megnyitásával egy­idejűleg a közelmúltban múzeummá avatták az érdi Magyar Földrajzi Gyűjteményt. Ké­pünkön székely szoba Változást vagy változatlanságot A következő levelet kaptuk — az Orosházi Üveggyár pártbizottságának 6 tagja, 13 alapszervezeti titkára, 48 párttagja aláírásával — azzal a kéréssel, hogy lapunkban közöljük. A kérésnek — bár a címzettek a gyár kommunistái — eleget teszünk egyrészt, mert megítélésünk szerint ezzel segítjük az üveggyárban kialakult helyzet jobb megismerését, másrészt, mert hasznosítható tanulságokkal szolgál mások szá­mára is. Megjegyezzük, hogy a felhívással és annak sokszorosításával a gyár igazgatója is egyetértett, az üzemi pártbizottság pedig úgy döntött, hogy a felhívást az összehívandó üzemi pártértekezlet hasznosítsa. Elvtársak! Változó világban élünk, körülöttünk minden mozgásban van. Az ország törek­szik gazdaságát felélénkíteni, külföldi tő­két behozni, vegyes vállalatokat létesíte­ni. Pártszervezeteinknek segíteni kell ezt a folyamatot. A gazdaság erősödése érde­kében másfajta, a korábbitól eltérő politi­zálásra van szükség. Ma, akik a változat­lanságot akarják és ennek rendelik alá befolyásukat, azok lényegében a párt fő irányvonalával, céljaival helyezkednek szembe. Napjainkban sok mindent újra kell értékelni. Csak józanul, indulatoktól mentes reálpolitikával érhetjük el cél­jainkat. Pérttagjaink tetteket és nem szó­lamokat várnak! Elvtársak! Az elmúlt hetekben többféle írás, rádió­riport és tv-nyilatkozat hangzott el a gyár helyzetéről, az üzemi pártbizottság egy­ségéről. Véleményünk szerint a valóság helyes megítéléséhez az érem mindkét ol­dalát ismerni kell — ezt a tényt szem előtt tartva adjuk közre írásunkat. Hatá­rozott álláspontunk, hogy kell gyári párt­értekezlet. Mit várunk tőle? Először, hogy tárja fel a pártbizottsá­gon belüli viszály okait, amely oda veze­tett, hogy gyári pártértekezlet összehívá­sa vált szükségessé. Lássa a tagság egy­értelműen, hogy kik a felelősek a jelen­legi helyzet kialakulásáért. Változzon a pártbizottságunk politikai irányvonala. El kell szakadni a régi módszerektől, legyen vége a hatalmi harcoknak, egyes szemé­lyek a testület neve mögé bújva ne tud­ják egyéni érdekeiket a közösség rovására érvényesíteni. Dolgozni szeretnénk békes­ségben egymás marcangolása, kikezdése nélkül. Másodszor, olyan összetételű pártbizott­ságot szeretnénk, amelynek titkára és tag­jai önálló véleményű, egyéni arculatú em­berek és nem egyes csoportok érdekeit kiszolgáló testületi tagok lennének. Java­soljuk a pártbizottság titkárát és a párt- bizottság tagjait — demokratikus jelölő­bizottsági előkészítő munka után — újra választani. Harmadszor: teljes nyilvánosságot aka­runk a pártmunkában. Párttag és párton kívüli egyaránt legyen azzal tisztában, hogy milyen munkát végez a pártbizott­ság; egyes kérdésekben mi a testület ál­láspontja. Az alapszervezetek folyamato­san ellenőrizhessék, hogy az ő testületi tagjaik hogyan politizálnak; van-e véle­ményük és milyen. Legyen a szervezeti szabályzat maradéktalanul érvényesítve, ne lehessen a hatalom birtokában el­nyomni azokat, akik eltérően mernek vé­leményt nyilvánítani. Nagyobb demokra­tizmust, kisebb centralizmust akarunk. El­várjuk továbbá az új testülettől, hogy korrekt kapcsolatot építsen ki a gyár igazgatójával, a társadalmi szervekkel és felsőbb pártszerveinkkel egyaránt. Gazda­sági törekvéseink, érdekeink védelme, munkakörülményeink javítása szorosabb partneri kapcsolatot igényel a szakszer­vezettel. A jövőben a szakszervezeti mun­ka segítése, támogatása a párt egyik leg­fontosabb feladata kell hogy legyen. Az együttműkdés legyen a cél, ne a másik fél lejáratása. Negyedszer: az őszinteség, a nyíltság, a bizalom előbb a gyárban legyen megte­remtve, azután mutogassunk felfelé. A ki­bontakozást előbb az Orosházi Üveggyár­ban kell megvalósítani — nekünk, nem másoknak. Egységet akarunk, a szavak és a tettek egységét. Ne a „húszoldalas” ma- gyarázgatások motiválják a párttagok vé­leményét, hanem az a munka, amit vég­zünk, az a cél, amelyet magunk elé tű­zünk. Nem a szépen és hosszan beszélő, hanem a cselekvő emberekre van szük­ség. Előadás a szocializmus megújításáról Politikai klub foglalkozást tartottak tegnap délután Bé­késcsabán, a városi pártbi­zottság agitációs és propa­ganda központjában. „A szo­cializmus megújításénak problémái” címmel dr. Fá­bián György, a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem adjunktusa tartott elő­adást. Napjainkban mind az ide­ológiai vitáikban, mind a közvéleményben, s így a pro­pagandáiban is sürgető igény egy, a szocializmus valósá­gát komolyan figyelembe ve­vő jövőkép kidolgozása. Csakhogy ez korántsem könnyű feladat — mondotta az előadó. Sokáig nem akar­ták tudomásul venni, hogy válaszút elé érkezett a szo- Cialiifzmus. Először csupán gazdaságilag közelítették meg a kérdést, erre próbál­tak magyarázatot adni, de a nyolcvanas évek elején egy­értelműen kiderült: a szo­cializmusnak ez a működési modellje teljesítőképességé­nek a végső határához ér­kezett, gazdasági, társadalmi és politikai értelemben is. Itt nemcsak a sztálinista mo­dell csődjéről van szó, ha­nem a felülről vezényelt tár­sadalmi formáció alkalmat­lanságáról. Tehát, ha a szo­cializmus fenn akar marad­ni Közép-Kelet Európában, akkor a kihívásokra vála­szolni keil. Egyáltalán, reformálható-e a szocializmus? — tette fel a kérdést és válaszolt is rá. Feltétlenül qnegújítható, de csak komplex módon. A gazdaságii reformon kívül szükség van az ideológia, a politikai intézményrendszer megújítására is. Nagyon fon­tosnak tartja, hogy okulva a múlt hibáiból, a gazdasá­got és az ideológiát ne ren­deljék alá a politikának. Szólít a demokratikus szo­cializmusról, a szocialista gazdasági modell reformjá­ról, értelmezéséről, a szocia­lista piacgazdaság szerepé­ről, a homogén hatalomgya­korlás szükségességéről', az autonóm állampolgári tudat­ról. a párt megújulási törek­véseiről. S. S. „az ősök sírjai avatják az országot h'azává” Anatole France Csöndes nyüzsgés a temetőkben; rendezgetjük a sírokat, rendezgetjük az emlékeket. Tűnődve ballagunk, szemlélő­dünk. A kép nagyon változó, még egy-egy temetőn belül is: emitt ápolt bukszussor, fák, rendezett sorok, sok-sok virág. De a régi és még régebbi sírok, nagy időket átélt fejfák sok helyen már-már mcgközelíthetetlenek. Gs háborúk hőssé nőtt közkatonái, mind összebékülve a múlt időben — az utókor gyarló emlékezete szerint ápolt, vagy elhagyatott sír­halmok alatt. Gs sivár betonerődítmények százszámra, né­hány szál virág helyett vagyont érő csokrok, koszorúk, már­ványlapok a kerítések tövében, szemétdombok — az állam- polgári fegyelem és tisztelet csúfos jelei, példázván, hogy nagyon is gyarlók, esendöek vagyunk. Íme, temetőink, általában és a teljesség igénye nélkül. S hogy milyenek egy-egy településen, mennyit tudtak áldozni mostanában a rendben tartásukra? Ezt nézték meg munka­társaink; Tóth Ibolya Békéscsabán, Szőke Margit Gyulán, Csete Ilona pedig Orosházán. Felsővéginek is, meg Beré- nyi útinak is nevezik a csa­baiak ezt a nagy , temetőt. Látszik, hogy az utóbbi években sokat áldoztak rá; aszfaltutak épültek, méltó ravatalazót emeltek. Fák kö­zött vezet az út, itt is, ott is ismerős névre, nagy névre figyelhet föl a látogató. Jobb­ra nyugszik Achim L. And- dás, nem messze, balra a mai Rózsa Ferenc Gimnázi- , um hajdani első igazgatója. "Nevek, amelyek ma már a megyeszékhely múltjának lapjairól ismertek; az ipar- fejlesztő Rosenthal, a mai István malom egykori tulaj­donosa. A Berényi úti evangélikus temető egy a Békéscsaba közigazgatási területén talál­ható 21-ből, s e 21 közül 7 az úgynevezett lezárt teme­tő. A többi 14 közül 2 a ta­nácsi kezelésű: a gerlai és az egyik mezőmegyeri, a többi egyházi kezelésben van. A városi tanács gondozza a hő­si temetőket, az 1914-ben, az 1944-ben elesettek sírjait, a szovjet hősi temetőt. A ’80-as évek elejére ag­gasztó állapotba jutottak a temetők, majd a ’80-as évek derekától — nem utolsósor­ban tanácsi segítséggel — kezdett javulni a helyzet, ke­rítések, utak épültek. Külön szót érdemel a tervezett új köztemető ügye. Az Oroshá­zi út végén létesülő új köz­temető használatbavételét 1994—95-re tervezik, s a már előkészített 10 hektár mellé az idén újabb 5 hektár terü­letet vettek ki művelésből. fásítanak, rendezik a terüle­tet, kerítés épül, odavezették a vizet, összesen ebben az évben 2 és fél millió forintot költöttek rá megyei támoga­tással. Gyulán az utóbbi 3-4 év­ben jelentősen javult a te­metők állapota. A refor­mátus ótemetőben például ravatalozó épül az egyház- község erejéből és megyei tanácsi támogatással, a vá­rosi tanács .pedig rendbeho­zatta a temetőhöz vezető utat. Emellett más fejlesz­tések is voltak. A Szenthá­romság temetőben megépül­tek a belső főutak, így a körforgalom biztosított. A városi tanács és a temetke­zési vállalat rendbehozatta a ravatalozót. A város általános rende­zési terve a koleratemető mellett jelölte ki az új köz­temetőt. Jelenleg készül az általános rendezési terv fe­lülvizsgálata. Ennek során mérlegelik, hogy a működő temetők területét lehet-e to­vább bővíteni. Ha nem, ak­kor új köztemetőt kell lé­tesíteni és helyét kijelölni. * * * Orosházán az Alvég te­metőben békés csend honol. A megszokottnál több em­ber ténykedik a sírok kö­rül. Gál Bálintné apósa sír­ját rendezgeti, majd a szom­szédos virágágyásokat sza­badítja meg a gaztól. — Nem rokon, de rossz volna a lelkiismeretem, ha a közeli sír gazos maradna. A temetőnek ez a része di­cséri magamagát — mond­ja elégedetten az asszony. Pár száz méterrel odébb idős nénit pillantok meg. — Csodálatos ez a csokor! — Az uram sírjára vi­szem, aki 12 éve halott. Az édesanyámat 1945-ben te­mettem, a vasútároktól nem messze. Oda már nem vihe­tek virágot, mert az a rész megközelíthetetlen. Nézzen csak el arra, csupa sutymó, csupa gaz! Micsoda szégyen! Valóban. Előkelő tisztaság az egyik oldalon, áthatolha­tatlan dzsungel a másikon. — A megállapítás helyén­való — tájékoztat Gyarma­ti István evangélikus lel­kész —, az ötven év alatt elhanyagolt temetőt öt év alatt nem lehet helyrehozni. Megkezdtük mi a bozót ir­tását, de ez a munka nem megy egyik napról a má­sikra — mondja. — Üj te­metői rendet alakítottunk ki, új személyzettel dolgo­zunk. A városi tanáccsal kö­zösen fásítunk. Iskolák, in­tézmények segítik munkán­kat. Mokri Sámuel — az első magyar búzanemesítő — sírját például a mezőgazda- sági szakközépiskola diákjai gondozzák. A kórházalapító dr. László Elekét a városi' kórház dolgozói tartják rendben. A felsorolás ter­mészetesen nem lehet tel­jes. A város temetőiben a kő­sivatag ellensúlyozására tö­rekszik a tanács, és ennek érdekében lombos fákat ül­tet, növeli a zöldterületet, folyamatban van az utak to­vábbi építése. * * * Befejezésül hadd idézzük a gyulai református egyház- község vezetőjét, Nagy Lász­ló esperest, mert amit teme­tőink állapotáról mondott, az nemcsak a gyulaiakra, de valamennyire érvényes: „So­kan példásan rendben tart­ják a sírokat. Gyönyörű a sok élő virág. Ez is a leg­szebb ... Sajnos, mai te­metkezési kultúránk a kő- halmazokat szaporítja. Pe­dig ez veszélyes dolog, mert a holtak kertje elembertele- nedik...”

Next

/
Thumbnails
Contents