Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

NÉPÚJSÁG 1988. október 28., péntek nyílt fórum • nyílt fórum • nyílt fórum Veszélyes illúziók és a földhözragadt valóság Az utóbbi hónapok felgyorsult politikai folyamatai — a májusi pártértekezlet nyomán — a politikai tabuk zsilipjét áttörve egyetlen nagy áradatban gördítik maguk előtt évti­zedes társadalmi-gazdasági mulasztások, hibák, tévedések minden egyes darabját és történelmi hordalékát... Az ára­dat teremt és rombol egyszerre, felemelkedési lehetőségeket és veszélyeket hordozva magában. Terelheti új modernizá­ciós fejlődés medrébe a józan ész történelmi parancsa, de vak ösztönök is Ieigázhatják a legjobb reményeket is. Régi és új illúziók meddő küzdelmet folytató harcosai mellett itt vannak a kibontakozást tétován kereső milliók, akik ugyan nehezen igazodnak el a felgyorsult változások útvesztőiben, de egyet biztosan éreznek-hordoznak létükben: az értelmes munkát, a mindennapi küzdelmet, a holnapért történd ál­dozatokat a legbriliánsabb ötlet és elképzelés sem pótolhat­ja. Mert ilyen helyzet van ma, de ilyen volt már a múltban is, s ilyen lesz a holnap Magyarországában is, akárki hor­dozza is a bölcsek kövét. Orosházi festők Gárdonyban A társadalom minden nyíltság, nyilvánosság elle­nére sincs tisztában az or­szág gazdasági, politikai helyzetének súlyosságával, s azzal a nagy nemzeti és vi­lágpolitikai felelősséggel, melyet Magyarországnak, a magyar pártnak és kormány­nak, Parlamentnek, érdekvé­delmi szervezeteknek, a régi és új politikai mozgalmak­nak, ha tetszik, ha nem, vál­lalniuk kell. Magyarország sajátos fejlődése kísérleti la­boratóriummá tette Magyar- országot. Hogy mi és hogyan törté­nik Magyarországon — szán­dékunk ellenére — nem csu­pán belügy. Két világrend- szer, s annak vezető hatal­mai vizsgálják árgus szem­mel, hogy a kibontakozás­ban, megújulásban acéllá edződik-e, vagy szétporlik a magyar nép és vezetőinek elszántsága. A Szovjetunió erőt meríthet azokból a si­keres megoldásokból, ame­lyek az alapvető célokat nem veszélyeztelik, s nem járnak végletes kockázatokkal. A szocialista országok kudar­cai lelassíthatják a változá­sokat, visszarendezhetik a sorokat, elhúzhatják a szo­cialista világrendszer veze­tő hatalma belső gondjainak megoldását is. Mert ha az út, amelyet választottunk, nem járható, mások sem fognak arra lépni, s a szo­cialista országok támogatása nélkül, vagy ellenére re­ménytelen dolog sikerben bízni. A fejlett kapitalista országok számára ideálisabb egy kiszámítható és érdekei­ket is figyelembe vevő part­ner — akitől tudják, mi várható el —, mint egy olyan parttalan vitában önmagát elemésztő ország, mely csak megzavarja nemzetközi szá­mításait, konfliktusokat élez, vákuumot teremt — minden haszon nélkül. A Nyugat jól tudja, melyek cselekvésének határai! Ne tápláljunk illúziókat! Ha csődöt mondunk, ha fel­őröljük a nemzet, a párt, a kormány energiáit» a- meg­valósíthatatlan vágyálmok kergetésében, ha „a mindent vagy semmit” lesz a politi­kai cselekvés határa, elfor­dul tőlünk Kelet és Nyugat egyaránt. A társadalmi ha­ladás nem nélkülözheti a történelmi folytonosságot. Erre az utóbbi 40 esztendő történései figyelmeztetnek. Ott és akkor voltunk sikere­sek, amikor nem vágtuk el a szerves fejlődés köldökzsi­nórját, s ott és akkor szen­vedtünk vereséget, amikor a tagadás diadalittas szerepé­ben a tudatosság mítosza ál­tal feltüzelve „csak” meg­forgattuk a világot. Az MSZMP-nek végre olyan programja van, amely nélkülözi a korábbiak béní­tó ideológiai szigorát és centralizmusát, amely moz­gásteret ad a gazdaságnak, politikának, a demokratiz­mus fejlődésének — olyan mozgásteret, amelyet helyze­tünk lehetővé tesz. A prog­ram egy része már gyakor­latként, vagy törvények ter­vezetében, vagy éppen elfo­gadásában lassanként in­tegrálódik a magyar gazda­sági, politikai közéletbe. Nem oldottunk — mert nem old­hattunk — meg mindent, de az sem igaz, hogy semmit el nem' kezdtünk. A politikai változások a párt, az egész nép akaratából jöttek létre. Nem ígértük, hogy az előttünk álló út feszültségek­től mentes lesz, sőt, az át­meneti helyzetrosszabbodást is prognosztizáltuk. Amit 3 évre ígértünk, az a romlás megállítása volt — de szö­vetségesek, partnerek, támo­gatók nélkül ez sem lehetsé­ges. Ha nem teremtünk nemzeti egységet a terhek vállalásában, akkor semmi­lyen program nem valósul­hat meg... Mert a legve­szélyesebb illúzió, hogy ma ebben az országban a fel- emelkedést bárki is, bár­mely csoport, politikai moz­galom önmérséklet és áldo­zatok nélkül megoldhatja. Akik ma benyújtják a szám­lát, vagy nem ismerik az or­szág gazdasági, politikai, nemzetközi helyzetét, vagy éppen azért, mert jól isme­rik, megvalósíthatónak vé­lik egy érzelmileg túlfűtött légkörben a szocializmus erőinek a visszaszorítását. A nyomásgyakorlás azonban kétélű fegyver. Az ellenzé­ki, érdekvédelmi vagy lai­kus politizálásnak is van­nak ugyanis megtanulandó szabályai: reális, a nemzet­közi és hazai adottságokba beágyazott programot kell adni, s csak azt lehet akar­ni, amit lehet. S a nyilvá­nosság jegyében tisztessége­sen részletezni kell a prog­ram megvalósításának esz­köz- és feltételrendszerét. De egyszerre követelni a tel­jesítmény jobb elismerését és béremeléseket; antiinflációs programot és jótékony hatá­sú szociálpolitikát; tisztes­séges nyugdíjakat és kivéte­leket; csökkenést szorgal­mazni az adórendszerben, és nagyobb szeletet követelni a költségvetés tortájából a közoktatásnak, egészségügy­nek. tudománynak; a veszte­séges vállalatok felszámolá­sát sürgetni és aggódni a munkanélküliségért — egyenként mind meggondo­landó, s mind népszerű do- loer, de ez prioritások nél­kül közgazdasági naivitás, vagy politikai szélhámosság. A politika ugyanis a lehető­ségek művészete, s nem a le­hetetlenségeké. Üjból kísért a politikai akarat mindenha­tóságába vetett hit, s újból az elosztás igazságosabbá té­telében keressük a megoldás kulcsát. Mintha ezt már is­mernénk, mintha ebbe már egyszer belebuktunk vol­na... Egy politikát — a nyomás különböző eszközeivel —úgy meg lehet változtatni, hogy a programadó kormány rá sem ismer, de egy ilyen megnyomorított program csak kudarchoz vezethet. A tömegek illúzióinak, vágyai­nak, indulatainak meglova- golása nem csak a progra­mot, az egész nemzetet meg­nyomorítja, mert maradék hitét áldozza fel a hiábavaló erőfeszítések, oltárán, a leg­kisebb eredmény nélkül. Aki ma azt hiszi, hogy az ország sok alternatíva kö­zött választhat, az téved. A megújuló politika számá­ra ma nem széles autópálya nyílt, hanem csupán szűk ösvény adatott meg.. Manő­verezési lehetősége minimá­lis. Az ösvényen keresztbe fektetett minden akadály a problémák megoldásának el­húzódásához vezet. A párt­tagság egy része türelmet­lenségének becsületességé­ben, az újonnan szerveződő politikai mozgalmak mér­tékadó köreinek felelősség- érzetében nem kételkedem, de valóságismeretében igen. Valóságismeretből — tudom — az MSZMP sem vizsgá­zott mindig jelesen, de ez egy okkal több, hogy a nem­zet még egyszer nem té­veszthet utat. Ha nem nyer­jük meg a gazdaság átalakí­tásának, szerkezetváltásá­nak, versenyképessége fo­kozásának csatáit, ha nem sikerül megszabadulni az adósság csapdájából, utópiá­vá válik minden egyéb re­ményre jogosító cél. Ehhez a szűkös, de mégis létező erő­forrásokkal való fösvénysé­gig szigorú gazdálkodásra, a társadalmi-gazdasági célok ésszerű szelektálására, s mindenekelőtt a gazdasági­alkotó energiák felszabadí­tására van szükség, s erre kell elsősorban mozgósítani a politikai demokrácia ener­giáit is. A politikai refor­mok ugyanis szükségesek, de nem elégségesek a gazdasági helyzet megváltoztatására. A magyar társadalom min­den rétegében az utóbbi hó­napokban felerősödött a ro­mantikus hajlandóság, egy kétségbeesett, vakmerő hősi rohamban való hit, mellyel megszabadulhatunk a múlt béklyóitól, s tiszta lappal újra kezdhetjük. A történel­met azonban nem lehet új­rakezdeni, csak folytatni. Nem vált ez be 1948 után, s nincs realitása 1988-ban sem. A nemzetek társadal­mi felemelkedése sokkal in­kább múlik a szívós törté­nelmi aprómunkán, mint a nagy nekigyűrkőzéseken. Ha­ladni kell! — de a józan ész által vezérelve, a történelmi folytonosság erejébe ka­paszkodva, s nem kóbor hi­tekből, érzelmekből, leegy­szerűsítő illúziókból, taga­dásokból hegymászó kötelet fonni, mert mélybe zuhanni könnyebb, mint ellenszélben a csúcsra kapaszkodni. En­nek a mélyből előtörő ele­mentáris erejű hitnek a mé­diuma ma a demokrácia, amelynek hiányát olyannyi­ra megszenvedte ez az or­szág,' hogy a vágy ereje el­söpörhet minden józan meg­fontolást. Aki ma nagyobb demokráciáért száll síkra, az nem feltétlenül akar polgá- di demokráciát. Aki aggo­dalmait hangoztatja egyes politikai folyamatok, moz­gások, érzelmi hullámveré­sét érzékelve, az pedig nem feltétlen konzervatív. A címkézéssel eddig sem men­tünk sokra. Mindkét meg­gondolásnak jól megalapo­zott és ismert okai vannak. A demokrácia azonban egyre gyakrabban — meg­cáfolva eredeti történeti ér­telmét — nem az érdekek felismerésének, nyilvánítá­sának, egyeztetésének és ér­vényesítésének kulturált po­litikai eszközeként, hanem a tagadás démonaként, vagy világot teremtő szellemként jelenik meg —, s mivel a többség nem tud még élni vele —, átengedi teljes fegy­vertárát a partikuláris rész­érdekek képviselőinek, s akiknek legmerészebbek a hályogkovácsai, azok pö­rölyként forgatják a csen­des többség, az anyagi gon­dokkal küzdők, az apátiába hullok feje felett. Nem vi­selhető el sokáig, hogy he­lyi és csoportérdekek kép­viselete tönkre tegye alap­vető és össztársadalmi szük­ségletek társadalmi érdek­ként való érvényesítését. Ebben a helyzetben „a párt vezetése és a kormány nem ígérhet és nem cselekedhet felelőtlenül csak azért, hogy a mai konfliktusokat áttol­ja a jövőbe”. A zavart fo­kozza, hogy a reform jel­szavai mögött a múlt totá­lis tagadásának és a hely­ben járásnak az erői egy­aránt felsorakoznak. A re­form pedig nem lehet más,’ mint evolúció, melyben min­den rossz tagadása, meg­szüntetése, meghaladása a megőrzést szolgálja. A szo­cializmushoz vezető út meg­változtatásának politikai ér­telme: a szocializmus és céljainak megőrzése. Utat tévesztettünk, de a Cél nem változott. Ebben a helyzet­ben ellent kell állni „a min­dent vagy semmit” szélső­séges radikalizmusának, amely nem csodálhatóan gyakran találkozik a rend­csinálás adminisztratív, kon­zervatív felfogása érvénye­sülését szorgalmazók érvei­vel. A szélsőségesek és kor­látáik erősítik egymást, pe­dig régi igazság: eredmé­nyes, hatékony politikát csak a kompromisszumokat teremtő centrumban lehet csinálni. S közben tehetetlenségünk okán erősödik rossz közér­zetünk és hangulatunk, mert olyat akarunk, ami egy­szerre nem megy. A közér­zet gerjesztés nélkül sem lenne jó, de az önbizalom társadalmi méretekben való leépülése az egyes ember­nek, a munkahelyi-mozgal­mi közösségeknek is kedvét szegi. Hangulatból pedig nem lehet jó politikát csi­nálni. A döntésekhez infor­mációk, az eredményekhez pedig idő és türelem kell. Az érzelmek, a sürgetés, a zsarolás_elhomályosítják a döntéshozók józanságát is. Ha, ebben a kérdésben a nyilvánosság azt jelenti csu­pán, hogy a „portás megha­rapta a kutyát”, s a sok portással, akit a kutya ha­rapott meg, nem törődik senki, ez a fajta nyilvános­ság sajnos nem segít az el­igazodásban. Az igazság — különösen, ha az csak a jég­hegy csúcsa —, mit sem ér, ha nem tudunk vele mit kezdeni. Nem igaz az, hogy csak arról kell szólni, amit az emberek hallani szeret­nének, legalább annyira igaz az a goethei gondolat, hogy „az embereknek nem azt kell adni, amit kérnek, ha­nem amit kérniük kellene”. A kórismét és a gyógyítást a politikában együtt kell kezelni, mert ha csupán sok­koljuk a társadalmat a be­tegségtudattal, akkor kiöl­jük lelki energiáit, mielőtt a terápiához hozzákezdhet­nénk. A „minél rosszabb, annál jobb” politikai filozó­fiájából s annak terjedésé­ből nem nőhet ki fordulat, sorsunk jobbrafordulása. Igaza van Pozsgay Imré­nek: „ha nem törjük össze korlátáinkat, összetörjük magunkat korlátáinkon”, s ha ebben újabb keletű illú­ziók korlátái is értendők, akkor közös nevezőn va­gyunk, mert a demokrácia nem parttalan szabadság, a lehetőségek növelése éssze­rű korlátozással jár, mert minden lét korlátolt lét, de egyetlen lét sem állhat csu­pán korlátokból. Rend és demokrácia nem ellentétes fogalmak, hanem a politi­ka, kultúra összetartozó ele­mei. A nemzetnek higgad­tan, józanul kell forgatni a most születő és törékeny demokrácia fegyverét, hogy a rend követelése ne for­dulhasson a demokrácia el­len, s a demokrácia ne tör­je, zúzza szét a rendet. A hozzáértők szakszerűségét nem pótolja népszavazás, miképp az állampolgárok támogatókészségét nem te­szi feleslegessé a legracioná­lisabb terv sem. A demok­rácia fejlesztése, a meg­újulás közben vigyázzunk céljaink épségére, őrködjünk eszközeink tisztaságán, mert másképp „mint oldott kéve széthull nemzetünk”. Dr. Szőnyi Ernő A huszonöt éve aliakult orosházi festők csoportjának néhány tagja — eleget téve a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa meghívásának — a napokban érkezett haza kéthetes gárdonyi útjáról. Az orosházi amatőr képző­művészek egész évben ké­szülődnek arra, hogy zavar­talanul dolgozhassanak a Velencei tó partján levő üdülőben, amelyeknek eme­leti teraszairól szép kilátás nyillik a nádasokkáL tarkí­tott tóra, a hangulatos csó­nakkikötőre, a vitorlásokra, a gondozott parkokra, nya­ralókra. Gohda Géza, az orosházi Petőfi művelődési központ igazgatója elmondta, hogy Békésen, Hajóson, Tihany­ban, Zebegényben és másutt is megfordultak az orosházi festők az elmúlt évtizedben, 1985-től kezdve azonban az üdülési szezon utolsó két he­tét Gárdonyban tölthetik. Így az idén F. Varga Má­ria, Dimák Hajnalka, Krá- lik Ildikó, Feldmann Tibor, Fekete János, Horváth Já­nos, Tóth Bálint csoportta­gokon kívül Nagy Gyuláné, a Szentendrén élő Rajki LAszló és a Budapestre köl­tözött Ökrös András volt Gárdonyban. Az alkotó mun­ka mellllett sokat beszélgettek szakmai ismeretekről, ele­A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa az Orszá­gos Közművelődési Központ támogatás á va 1 másod í zb en hirdet országos falusi vers- és prózamondó versenyt. A vetélkedőre azok a harmin­cadik életévüket betöltött mezőgazdasági szövetkezeti tagok, alkalmazottak (azok családtagjai), valamint a fal­vak bármely lakójának je­lentkezését várják, akik sze­retik a magyar népművésze­tet, a magyar irodalmat, és szívesen mutatkoznak be kö­zönség előtt. A rendezők bíz­nak abban, hogy a pályálzók kedvet kapnak lakóhelyük néphaigyományainak gyűjté­sére és a történelmi mon­dák. legendák, anekdoták, szakrális versek, egyáltalán a magyar folklór és irodalom népszerűsítésére is. A ver­seny két kategóriában — magyar népköltészeti és ma­RUTEX Textilruházati Ipari Kisszövetkezet, Békéscsaba, hurkolóraktárba kereskedelemben jártas női munkaerőt és bérelszámolót KERES. Érdeklődni: Békéscsaba, Csorvási út 15. Tel.: 28-844. mezték az alkotás folyamat- tét, a csoport régi tagjai se­gítséget adtok a kezdőbbek­nek. Meglátogatta őket a „vé­nek tanácsának” nevezett testültet több tagja, olyanok, akik évtizedek óta részt vesznek Orosháza kulturális életében, de volt náluk Mi­hály Gábor, Munkács-díjas szobrászművész — aki csa- nádapácai és Orosházán járt gimnáziumba — féleségével Greguss Ilona restaurátorral, és mindnyájan elismeréssel szóltak az itt folyó munká­ról. A táborban készített alko­tásaikból — melyeket ifj. Szabó István, Kossuth-díjas szobrász zsűrizett — fejen­ként két-három olajképet, akvarélilt, krétarajzot vagy kerámiát adnak a vendéglá­tásért, melyeket a Hazafias Népfront gárdonyi üdülőjé­nek szobáiban, illetve az épület egyéb helyiségeiben helyeznek él. Az orosházi festők cso­portja negyedszázados folya­matos és eredményes mun­kásságáért a közelmúltban megkapta a Békés Megyei Tanács Közművelődéséért el­nevezésű díját. A Gárdony­ban készült alkotásokból ha­marosan kiállítást nyitnak gyár irodalmi — kerül meg­rendezésre. Akik a verse­nyen indulni kívánnak, no­vember 30-ig jelentkezhet­nek a helyi termelőszövetke­zetben!. A megyei elődöntő­ket — a Békés megyeiek de­cember 10-én mérik össze tudásukat — a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek területi szövetségei és a me­gyei művelődési központok közösen szervezik meg az év végéig. A legjobbak a kö­zépdöntőn m u tafck ózhatnak be ismét, melyeket január 7-én és 8-án Gyulán, január 14-én és 15-én Sárospatakon, január 28-án és 29-én Dom­bóváron, február 4-én és 5- én Zalaegerszegen rendeznek meg. A verseny döntője, melyet a rádió ds közvetít, Buda­pesten llesiz a jövő év tava­szán. A döntőbe jutott ver­senyzők jutalma külföldi utazás lesz. Mezőgazdasági Szövetkezetek Üdülője, GYULA, szakács szakmunkást VESZ FEL. Jelentkezni lehet: Gyula, Part u. 5., élelmezésvezetőnél. J A Sarkadi Lenin Mgtsz, „Ökörörmény” (Fekete-Körös) mellett zártkerti parcellákat értékesít Ár: 30-40 Ft/négyzetméter. Érdeklődni lehet: Sarkad, Kürt u. 1. szám alatt, Kocziha Sándorné ügyintézőnél. Telefon: 66-os körzet, 75-846. A Plastolus Ipari Kisszövetkezet gyermekközösségek, kiskereskedelmi egységek részére kedvezményes áron (10 Ft db) kínál festési hibás PVC-labdákat Óvodák, iskolák, üzletek részére nagyobb tételt is biztosítunk. PLASTOLUS, SZARVAS, KOSSUTH UTCA 37. Orosházán.. Koszorús Oszkár Falusi vers- és prózamondó pályázat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents