Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

1988. október 28., péntek NÉPÚJSÁG II nagyvilág vW hírei — ................mi.............. ----------—...................—.... • ' A VSZ KÜLÜGYMINISZTEREI BUDAPESTEN A Varsói Szerződés tagál­lamai Külügyminiszteri Bi­zottságának pénteken kez­dődő ülésére csütörtökön Bu­dapestre érkezett Petar Mla- denov, a Bolgár Népköztár­saság, Oskar Fischer, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, Tadeusz Olechowski, a Lengyel Népköztársaság, Ion Totu, a Román Szocialista Köztársaság, Eduard Se- vardnadze, a Szovjetunió és Jaromir Johanes, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság külügyminisztere. A vendégeket a repülőtéren Várkonyi Péter külügymi­niszter fogadta. Jelen voltak a Varsói Szerződés tagálla­mainak hazánkban akkredi­tált nagykövetei. # lebontják az üj AMERIKAI NAGYKÖVETSÉGET MOSZKVÁBAN Az Egyesült Államok lebont­ja moszkvai nagykövetségének majdnem elkészült új épületét, mert Washington szerint a szovjetek lehallgatóberendezé­seket építettek be a falakba. Mint Ronald Reagan elnök csü­törtökön Washingtonban új­ságírókkal közölte, „az Egyesült Államoknak nincs más válasz­tása, mint az épület lebontása”. Az elnök megismételte azt a tavaly óta hangoztatott vádat, hogy a szovjetek mikrofonokkal is lehallgatókészülékekkel „épí­tették tele” a nyolcszintes épü­letet. Reagan nyilatkozatáról szóló jelentésében a TASZSZ hírügynökség rámutat, hogy az amerikaiak mindeddig semmi­fajta konkrét bizonyítékkal nem támasztották alá állításukat. • RO TE VU ÜJABB LÉPÉSE Ro Te Vu, a Koreai Köz­társaság elnöke csütörtökön utasította a kormányt, hogy vizsgálja felül a nemzetbiz­tonsági törvényt, amely a legfőbb gátlója a kapcsola­tok építésének a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­sággal. A törvény revíziójá­val Ro Te Vu meg akarja nyitni az utat a Kim ír Szénnél való találkozás előtt — közölték szöuli kormány- tisztviselők. Ro Te Vu leg­újabb lépésével az ellenzék követelésének is eleget akar tenni — mutatnak rá megfi­gyelők. Az ellenzéki képvise­lők ugyanis azért szálltak síkra, hogy a Csőn Tu Hvan-rezsim antidemokra­tikus törvényeit változtassák meg. # KISZABADULTAK A HALNAK Végre kiszabadult fogságából a két szürkebálna: a három héttel ezelőtt póruljárt állatok, amelyek Alaszka északi partjai­nál kerültek a jégpáncél fogsá­gába, a szovjet jégtörő hajók, az amerikai szakemberek, és sok-sok önkéntes együttműkö­désének köszönhetően megta­lálták az utat a nyílt tenger felé. A két jégtörő átvágta a bálnákat a tengertől elválasz­tó jégfalat, s az így keletkezett folyosón a „foglyok” távozhat­tak jégbörtöntikből. A mentést irányítók nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy a kiszabadult cet­halak jó egészségben folytat­ták útjukat. A szabadulás előt­ti órákban a bálnák viselkedése megváltozott: a korábbi „fa­gyos letargia” után megélén­kültek, mintha megérezték vol­na, hogy nemsokára szabadok lesznek. (Folytatás az 1. oldalról) gyalósok során mindkét rész­ről megerősítették, hogy a kereskedelmi forgalom nö­velésével, közös beruházá­sokkal, valamint a műszaki ismeretek és technológiai el­járások átadása és a válla­latok közötti kapcsolatok változatos formáinak alkal­mazásával továbbfejlesztik a két ország gazdasági kapcso­latait. Az elutazás előtt a Meh- rabad repülőtér reprezenta­tív különtermében Grósz Károly és Mir Hoszeim Mu- szavi aláírta a tárgyalások­ról szóló emlékeztetőt, amelyben rögzítették a meg­állapodásaikból eredő továb­bi teendőket. Ugyanott Nagy Gábor külügyminiszter-he­lyettes és Ali Mohammad Besarati iráni első külügy­miniszter-helyettes írta aló a két ország közötti, 1989—90- re szóló kulturális csereprog­ramot. A dokumentumok aláírá­sa után Grósz Károly és Mir Hoszein Muszavi közös saj­tóértekezletet tartott. Grósz kérdésekre válaszol­va egyebek között kijelen­tette: — Nagy várakozással készültünk erre az útra, s elmondhatom, hogy nem csa­lódtunk. Tárgyalásaink rend­kívül nyíltak, őszinték és nagyon konkrétak voltak. Megbeszéltük az aktuális po­litikai, gazdasági és nemzet­közi kérdéseket. Hosszan és mélyrehatóan tárgyaltunk a perspektivikus együttműkö­dés lehetőségeiről!. Az alap­vető kérdésekben — úgy ér­zem — teljes egyetértés ala­kult ki. Közös álláspontunk, hogy a két ország közötti politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatok elmélyí­tésén kell munkálkodnunk. Az MTI tudósítójának kér­désére válaszolva Mir Ho- szeáin Muszavi kijelentette, hogy rendkívül sikeresnek tartja Grósz Károly magyar miniszterelnökkel folytatott teheráni tárgyalásait, amelye­ken sok kérdésben egyetért tésre jutottak. Kiemelte, hogy a közép- kélleti térség helyzetén és a világpolitikai kérdéseken kí­vül azokat a változásokat is megvitatták, amelyek a szó­éi allste országokban végbe­mennek. Mint mondotta, „igen érdekes volt számunk­ra, hogy ezekről éppen a szocialista országok átalaku­lásának egyik úttörőjétől kaptunk tájékoztatást”. Mir Hoszein Muszavi bi­zakodását fejezte ki, hogy szoros kapcsolat jöhet létre hazája és a szocialista or­szágok között. A Minisztertanács elnökét és kíséretét katonai tisztelet­adással búcsúztatták a két ország nemzeti lobogóival feldíszített teheráni repülő­téren. Grósz Kárölyt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügymi­niszter, Beck Tamás keres­kedelmi miniszter, és Raft Miklós államtitkár, a Mi­nisztertanács Hivatalának vezetője fogadta, Jelen volt Mohammad Moussa Hashe- mi Golpaiegani, az Iráni Isz­lám Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. KILOPJÁK AZ ÉPÍTŐANYAGOT Gyakoriak a házösszeom- lások Kairóban, ami arra ve­zethető vissza, hogy lelkiis­meretien építők kilopják az anyagot belőle. Most leg­utoljára egy négyemeletes ház dőlt össze, s magával rántotta a két szomszédos épületet is. összesen hét em­ber halt meg, tizenegy meg­sebesült. TELJES SZÍVPROTÉZIS Az olaszországi Taorminá- ban nemrég összejövetelt tartottak a mediterrán tér­ség kardiológusai és szívse­bészei. Az összejövetelen el­hangzott, hogy nemsokára lehetséges lesz a teljes szív­protézis beültetése. A jelen­leg használt műszívek ugyan­is csupán a beteg életben tartását szolgálják, amíg do­nort tudnak szerezni. Az is­mertetett kutatások célja: olyan kis méretű szerkezet előállítása, amely biztosítja a műszív vérellátását. FERRARIK KALAPÁCS ALATT Másfél millió dollárt ad­tak a napokban egy monacói árverésen egy 1953-as Ferra­ri 375—MM sportkocsiért, amilyenből 18 darab létezik csak a világon. A nagysza­bású aukción még 23 Ferra­ri került kalapács alá, a leg­öregebb 1950-es, a legfiata­labb 1974-es évjáratú. A be­vétel rekordösszegű volt: a 24 kocsiból összesen 14 mil­lió dollár folyt be. A legol­csóbb egy 1972-es Ferrari Dina 246 GT volt — ez 76 200 dollárért talált gaz­dára. TŰZBIZTOS CIGARETTA Amerikában, Baltimore- ban kifejlesztették a tűzbiz­tos cigarettát. Négy jellem­zőben különbözik a hagyo­mányos cigarettától: kisebb dohánysűrűség, kisebb a ci­garetta kerülete (21 mm a szokásos 25 mm helyett), a papír kisebb porozitása, és citrátmentes papír használa­ta. Ezek a cigaretták 20 kü­lönböző tesztben egyetlen próbaágyat sem gyújtottak fel. Az utóbbi években az USA-ban minden negyedik tűzhalál cigarettától szárma­zott. ÉRTÉKES KINCSADOMÁNY A világ egyik legnagyobb arany- és ékszerkincsét ado­mányozta egy amerikai tu­dós az Egyesült Államoknak. Az értékes gyűjtemény 1500 éves, és a mohikán kultusz hazájában, Peruban került napvilágra. SZÍNES ATOMOK Amerikában, a Wisconsin egyetemen egy mérnökcso­port olyan mikroszkópot ké­szített, amellyel nemcsak látni lehet az atomokat, ha­nem meg is lehet állapítani, milyen elemekhez tartoznak. Az eljárás a spektroszkópián alapszik, és az atomokat szí­nük alapján lehet megkülön­böztetni. A mikroszkópot először az élő sejtek vegyi elemzésénél és a félvezetők­nél fogják felhasználni. DER SPIEGEL „0 politikusoknak meg kellene fontolni szavaikat” II. Beszélgetés Mihail Gorbacsov főtitkárral — a peresztrojkáról, az oroszokról és a németekről SPIEGEL: Arról a bizalomról szeretnék beszélni, amely, fő­titkár úr, az ön személyes kon­tójára könyvelhető. Nyugaton úgy képzelik, hogy egy erős Szovjetunió az, amely népeivel egyetértésben, békés úton ha­lad. GORBACSOV: És más né­pekkel. SPIEGEL: Természetesen, va­lamennyien egymásra vagyunk utalva. GORBACSOV: Alig le­hetne mást elképzelni. Azok az idők, amikor egy ország, vagy egy erős, hatalmas ál­lamokból álló csoport a vi­lág többi részére rá tudta kényszeríteni véleményét, politikáját, és ezt néha egé­szen brutálisan tette, már elmúltak. Ez azonban nem szünteti meg azt a tényt, hogy azok az államok, ame­lyek eltérő politikát folytat­nak, mentesülnének a meg­különböztetett felelősség alól. Erről már Reagan úr­ral is beszéltem. SPIEGEL: Nemrégiben Gen­scher külügyminiszterrel be­szélgettünk, aki, úgy tűnt, ha­sonlóképpen látja a dolgokat; úgy, ahogyan azokat most mi vitatjuk meg önnel. fOgy hisz- szük, hogy Kohl [kancellár né­zetei sem térnek el ettől a meg­ítéléstől. Nem kell minden olyan megjegyzést, amely a múltban hangzott el, mérlegre tenni . . . GORBACSOV: De a poli­tikusoknak meg kellene fon­tolni szavaikat. SPIEGEL: Ebben egyetértünk. De nem kell mindenre emlé­kezni sem, minden régi dolgot megjegyezni, mert úgy túl nagy a teher. GORBACSOV: Én többre tartom a jó emlékezettel rendelkező embereket, mint azokat, akiknek emlékezete néha kihagy. Emlékezni — az mindig a történelem, ha­gyományok és tanulságok. Mindezt komolyan kell ven­ni. SPIEGEL: A jó emlékezőké- Desség fontos, ha az ember a helyes dolgokat jegyzi meg. GORBACSOV: De a rossz tapasztalatokból is le kell vonni a helyes következte­téseket. Nem szeretem a he­lyesbítéseket. SPIEGEL: ...ezt most bebi­zonyította. GORBACSOV: A jó em­lékezőképességre szükség van, én emellett vagyok. SPIEGEL: Több dolog törté­nik butaságból, mint rosszin­dulatból. GORBACSOV: Mivel most a Szövetségi Köztársaság nagy folyóiratának képvise­lőivel ülök együtt, szeret­ném Önök által olvasóikat arról tájékoztatni, hogy nagyra értékeljük azt az ér­deklődést, amelyet az Önök közvéleménye tanúsít a Szovjetunió iránt, és min­den iránt, ami most nálunk végbemegy. És a legfonto­sabb: látjuk, hogy nagyon sok ember valóban együtt akar működni velünk, kap­csolatokat akar kiépíteni, s azután talán majd barátsá­got is. Hiszen kiváló kapcsolata­ink vannak a Német De­mokratikus Köztársasággal. Mindig nagy öröm számom­ra, ha az NDK dolgozóival találkozom, valahányszor ott vagyok. És a mi polgáraink is nagy figyelmet szentelnek a Szövetségi Köztársaság la­kosságának öntudatában végbemenő fejlődésre. Ez nagyon fontos körülmény. Az emlékezetünkből egé­szen különböző dolgok jö­hetnek felszínre. És ezért fontos az, ami jelenleg or­szágainkban történik — po­zitív hatással egyszer az egyik, másszor a másik ol­dalról —, abból a meggyő­ződésből. hogy kapcsolatain­kat iavítani kell, s hogy közelebb kell kerülnünk egymáshoz. Mindez a leg­szigorúbb értékelési normák szerint is nagyon fontos. Talán még nem is vagyunk egészen tudatában, mennyi­re. SPIEGEL: Főtitkár úr, vagy inkább azt mondjuk, elnök úr? Melyik cim mellett döntsünk, melyik fontosabb? GORBACSOV: Ezt Önök­nek kell eldönteniük, hogy melyik tetszik jobban; ez az Önök gondja (Nevet.) SPIEGEL: Ügy véljük, mind­két hivatal egyformán fontos. Ha ön, reméljük, jövő tavasz- szal a Szövetségi Köztársaság­ba látogat, meggyőződhet arról, mennyit erősödött nálunk a nemzetközi együttműködésbe vetett bizalom. Ez már egyma­gában nagy érték. De a főtit­kár már ismeri a mi orszá­gunkat. 1975-ben — akkoriban a stawropoli pártbizottság tit­kára volt — még ismeretlenül járt-kelt a Szövetségi Köztár­saság lakosai között. GORBACSOV: Érdekes utazás volt az, bár nem egy­szerű. Miért? Akkori bonni nagykövetünk (a mellette ülő Walentin Falinra mutat) valószínűleg emlékezik, hogy a küldöttség vezetője vol­tam: a fasizmus leverésének 30. évfordulója alkalmából látogattunk a Szövetségi Köztársaságba. Leginkább arra a beszél­getésre emlékszem, ami egy benzinkútnál zajlott le, Frankfurt am Main-ban. Amíg az autót tankolták, emléktárgyakat vettünk. A benzinkutas hallotta, hogy oroszul beszélünk. „Látom, hogy oroszok” — mondta. — „Ide figyeljenek, a né­meteket kettéosztották...” Azt válaszoltam: „Miért ve­ti ezt az én szememre? Elő­ször is az bizonyos esemé­nyek következtében történt, amelyeket a németek indí­tottak el. Mindenesetre nem azonosítottuk a fasizmust a németekkel. A fasiszta csa­patok Moszkvánál voltak, a mi jelszavunk pedig így hangzott: A hitierek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam marad”. Beszélgetőpartnerem, 1926- os születésű, folytatta: „Sztálin azt mondta, hogy a német állam marad, még­is kettéosztották.” Válaszol­tam neki: „Mi volt az ame­rikaiak < terve? Mit akartak tenni a legyőzött Németor­szággal, és mit javasoltunk mi? Kinek az ötlete volt, hogy az egész Németorszá­got kis darabokra osszák fel, hogy soha többet ne jöhes­sen létre egy német állam? Hát nem a miénk. Mi egy demokratikus, antifasiszta Németországért voltunk.” A beszélgetés folytatódott. Minden történelmi tényt új­ravitattunk. Akkor azt mondta: „Hisz, tudom én mindezt. Csak látja, mi tör­tént, bár a háború után is voltak kísérletek arra, hogy egységes államot alapítsa­nak.” Erre azt mondtam: „Akkor jött létre a kettős, a hármas zóna stb. így ön több szempontból is rossz helyre címezi a szemrehá­nyását.” Azon az úton, ami termé­szetesen elgondolkodásra késztetett, sok szép találko­zásom is volt még különbö­ző emberekkel, nem csak kommunistákkal és más de­mokratákkal, hajóüzemi munkásokkal, de a szellemi élet képviselőivel is. Jár­tunk a stuttgarti egyete­men. Kötetlen beszélgetést folytattunk nürnbergiekkel. Az volt a benyomásom, hogy a kapcsolat országaink kö­zött javult. És ez történik most is. De most eltérítettek az emlékezésekre ... SPIEGEL: Nem tudjuk itt az egész történelmet feldolgozni. Biztos fontos, hogy az USA és Nagy-Britannia tervcite ki Né­metország felosztását, s hogy annak semmi köze nem volt a Szovjetunióhoz. Engedje meg, hogy még egy kérdést felte- gvünk. Amikor ön tízéves volt, akkor támadták meg a németek hazáját. Nyilván rossz emlékei vannak a németekről, tgy van? GORBACSOV: így. A há­ború súlyos sebeket hagyott népünkben, minden családot érintett. Ebből a következőt lehet levonni: mindent meg kell tennünk azért, hogy so­ha többé ne ismétlődjön meg semmi hasonló. Tovább me­gyek: az önök keleti politi­kájával és a mi oldalunkról tett megfelelő politikai lépé­sekkel kapcsolatainkat új szintre emeltük. Azoknak tartozunk köszönettel, akik ennek a politikának a böl­csőjénél álltak. AUGSTE1N: Akkor engem is dicsérnie kell. Mi azon fára- doztunk, hogy mindent megte­gyünk a magunk részéről a megértés érdekében. GORBACSOV: Vélemé­nyem szerint a jelenlegi po­litikus generációnak, de egész népünknek az a fel­adata, hogy tovább közeled­jenek egymáshoz, az együtt­működést szélesítsék, köl­csönösen fogadják el egy­mást, véleményt cserélje­nek, és végül barátságot kössenek egymással. Ezzel tartoznak a ma élők a há­ború áldozatainak. Nagyon komoly, feladat ez. És ha bárki olyan útra lép, ahol tisztességtelen játékba kezd, például arra tesz kí­sérletet, hogy a másik ol­dalt hátráltassa, ez veszé­lyes és megengedhetetlen. Ez lenne a felelőtlenség csú­csa. Ügy értem ezt, hogy a mai politikus országa lako­sainak legyen a szócsöve, az együttműködést javítsa és fejlessze. Ebben nincs el­lentmondás. AUGSTEIN: Ahogyan önök­nél is, nálunk is viták folynak jelenleg Sztálinról és a sztáli­nizmusról. És a vita egyálta­lán nem egységes. Engem pél­dául — Falin úr ftudja ezt —, otthon majdnem sztálinistának neveznek. Csak azért, mert úgy vélem: bármit is tett Sztálin a szovjet határokon belül, Hitler­rel szemben mégiscsak jelentős vezér volt. GORBACSOV: Ezzel kap­csolatban a számomra ren­delkezésre álló információk alapján, az októberi forra­dalom 70. évfordulóján el­mondtam a véleményemet. Azóta újabb • információkat nem kaptam, amelyek más ítéletre késztetnének. Törté­nelmünk minden szakaszá­nak kutatása folytatódik, és ebben részt vesz társadal­munk minden szellemi ete- ie. Ügv szólt a megállapodás köztünk, hogy itt csak né­hány percig beszélgetünk, de már több mint egv óra el­telt. és még mindig csak beszélünk, beszélünk . .. (Nevet.) Nos, következzen a fontos lépés! Ezennel át­adom Önöknek írásbeli kér­déseikre orosz nyelven adott válaszaimat. (Kézjegyével látja el.) AUGSTEIN: De az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra megenged nekem még egy utolsó kérdést? GORBACSOV: De én nem csak főtitkár vagyok, ha­nem elnök is. (Nevetnek.) AUGSTEIN: Akkor két kér­dést. (Mosoly.) GORBACSOV: Egy—null az ön javára. AUGSTEIN: A kérdés: ki vezeti jelenleg a szovjet jégho- kitabellát? GORBACSOV: A jéghoki­ban az elszántságot és a temperamentumot szeretem a legjobban. AUGSTEIN: ön is játszott? GORBACSOV: Nem, dél­ről származom. Amikor a jéghoki feljött nálunk, min­den más sport iránti érdek­lődésem háttérbe szorult. De ma már nem tudom olyan nagyon jól, mi is tör­ténik a jéghokibajnokságon. AUGSTEIN: Jó, akkor a má- sodik kérdéstől megkímélem. Egyébként szívesen jár szín­házba? GORBACSOV: Igen, rend­szeresen. AUGSTEIN: Egy bizonyos színházba leginkább? GORBACSOV: Sok szín­házba járok. A színházi életben jól kiismerem ma­gam, nagyon érdekes. Nem mindig találkozom magas művészi igénnyel, nem min­dig ugyanazzal a színvonal­lal. Vannak egyszerűen gyenge darabok is. De azt hiszem, színpadaink lépést tartanak a peresztrojkával, és még hallatják szavukat. Azt hiszem, számunkra ér­dekes darab — erről beszé­lek találkozásaim során a színművészekkel és a ren­dezőkkel is — maga a pe­resztrojka. Igazi dráma, ahol jellemek csapnak ösz- sze. a régi és az új egymás ellen harcol, ahol a tudat változik, átalakul. Erről kel­lene írni. Semmi sem drá­maibb. mint maga az élet. AUGSTEIN: Azt hiszem, nincs a világon még egy olyan or­szág. ahol s színház ennyire élő. és iWen naev hatással van, mint a Szovletunlóban. GORBACSOV: Ahogyan a kultúrának egyáltalán. Az úi irányába mozduláshoz hatalmas hajtóerő. De ez sem könnyű. AUGSTEIN: Főtitkár úr, kö­szönjük a beszélgetést. (Vége) Fordította: Niedzielsky Katalin Grósz Károly hazaérkezett Teheránból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents