Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-22 / 253. szám

1988. október 22., szombat o UH32SS' Az értékeket védjük meg, a hibákból okuljunk Pártaktfva-értekezlet Békésen (Folytatás az 1. oldalról) A vitáiban huszonkét ten vettek részt. Kocsor László, a Békési Kosárgyár pámttit- kára; Dávid Sándor, a váro­sa KISZ-biizottsóg titkára; Makoviczki János, a városi tanács nyugalmazott elnöke; Nosza József meghívott, bé­kési lakos, a békéscsabai vasúti pártbizottság titkára; Tóth Ferenc, a Béköt helyi telepének alapszervi párttit- kára; Varga László, az ipari szakközépiskola és szakmun­kásképző igazgatója; Csüllög Imre, a mezőgazdasági szakközépiskola tanára; Hé- gely Sándor, a Békés Me­gyei Víz- és Csatornamű Váltalat alapszervezeti párt- tátikára; Püski János, a Ka- rnuti Béke Tsz elnöke; Er­dei Ferenc, a városi OTP vezetője, alapszervezeti párt- titkár; Szántó Zsuzsanna, az 1. síz. általános iskola pe­dagógusa; Pataki József, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője; Balogh László meghívott, a Békési Egyet­értés Tsz elnöke, országgyű­lési képviselő; Varga Sán­dor, a HNF városi titkára; Benkő András, a városi pártbizottság munkatársa; Paczuk József, aiz áfész el­nöke; Perecz Sándor, a Bél- megyei Űj Barázda Tsz el­nöke; Szabados István nyug­díjas, alapszervezeti párttit­kár; öreg István, városi út­törőelnök; Takács Ernő, ’gimnáziumi kofflégiumigazga­tó; Uhrin János, a Karnuti Béke Tsz főkönyvelője és Rigler János, a Békési Vi­harsarok Tsz pártbizottsá­gának titkára. Többen szóltak arról, hogy a párttagságon úrrá lett a bizonytalanság és a korábbi egészséges türelmetlenséget a tehetetlenség érzése, sőt, Irt­ott az elkeseredés váltotta fel. A párttagok nincsenek megelégedve a pártértekez- llet óta elént eredményekkel, szorgalmazzák az irányítás korszerűsítését, az indokolt személycseréket, és ennek so­rán a fiatalítást. Két felszó­laló a megyei pántértekez- let összehívását javasolta. Sokan hangot adtak an­nak, «hogy a városi pártap- paiátus és a választott tiszt­ségviselők munkájával elé­gedett a tagság, kívánatos­nak tartják azonban a párt­bizottság és a végrehajtó bizottság személyi összetéte­lének megújítását, a pánt­munkában jártas, tettrekész személyek kooptálását. Fel­vetették, hogy az álpuritán­ság eluralkodott a pártban, amit jól jellemez a párt­munkások viszonylag ala­csony fizetése. Ez a helyzet egyeseket a múltban — amiint a szegedi eset is bi­zonyítja — korrupcióra csá­bított. A területi pártmunka fej­lesztésének fontossága is szó­ba került. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a kiislét- számú munkahelyi alapszer­vezeteket fel kellene oszlat­ni, tagjaikat pedig a lakó­területre átirányítani, ezzel is erősítve az utóbbiakat. A pártéLettel kapcsolatban többen megerősítették, hogy fontos az alulról való épít­kezés, az alapszervezetek önállósága, a pártdemokrá­cia, amelyet az eddigieknél jobban érvényre kell juttat­ni, s nagyobb teret szentel­ni a tagságot érintő, érdeklő kérdéseknek. Egy másik hozzászóló azt mondta el, hogy az alapszervezetek ke­resik a választ olyan kérdé­sekre, hogy hol a párt, mibe szóljon bele, melyek a párt vezető szerepének tartalmi jegyei. Ügy ítélte meg, hogy a Központi Bizottságtól több, részletesebb állásfoglalás keltene. „Kié a párt?” — kérdezte egy újabb hozzá­szóló, majd így fogalmazott; „Erősíteni kélil azt az ér­zést, hogy nemcsak nekünk fontos a párt, hanem mi is fontosak vagyunk a párt­nak.” Legyenek nyíltabbak az ülések — erősítette meg egy másik hozzászóló, majd hozzátette: a párttagokkal egyénenként is többet kell törődni. Ideológiai kérdésekkel foglalkozva egy hozzászóló annak a véleményének adott hangot, hogy fel kell készí­teni a tagságot, egyebek kö­zött a gyors, pontos infor­mációkkal arra, hogy vitá­ba szánjanak a más néze­teket vallókkal, az alterna­tív szervezetek, csoportok képviselőivel. Az aktív, jól informált tagságra azért is szükség van, hogy az akii­ről jövő kezdeményezések 'gyakorlata kialakulhasson. Van a párttagok körében probléma — jelezte egy hozzászóló —, hiszen „egyes párttagok hite csak 7—16 óráig tart”. Ami az ifjúságot illeti, sok a fejekben a kérdőjel és felkiáltójell, miként a me­gyei ifjúsági napok gyulái megnyitójára készült egyik transzparensen is látható volt. A pártnak szüksége van az őszinte ifjúságra — vélekedett a fiatalok hely­zetével foglalkozó hozzá­szóló. Ahhoz, hogy az ifjú­ság értelmes célt lásson ma­ga előtt, megértésre, biza­lomra, példamutatásra van szükség, s a felnőtt társa­dalom egyetemleges felelős­séggel bír a mai ifjúságá­ért, a jövőért. Szó esett végezetül a gyer­mekek és a gyermekszerve­zetek nagyobb megbecsülé­sének fontosságáról, a csa­lád jelentőségéről és fele­lősségéről a nevelésben. A vitát Pataki István- fog­lalta össze. Ennek során töb­bek között javasolta, hogy az aktívaértekezlet bízza mieg a végrehajtó bizottsá­got, hogy szervezze meg az elfogadott dokumentumok és a vita anyagának megismer­tetését a párttagsággal. Ja­vasolta továbbá, hogy az ak­tívaértekezlet ne kezdemé­nyezze megyei pártértekez­let összehívását. Végezetül ahhoz kért támogatást, hogy a pártaktíva elé terjesztett beszámoló kezelésében mu­tatkozó egységet a végrehaj­tásban is érvényesíthessék. A pártaktíva az előterjeszté­seket lényegi változtatás nélkül egyhangúlag elfo­gadta. Tóth Ibolya —Verasztó Lajos A résztvevők egy csoportja Fotó: Fazekas Fefenc A pártonkívüli Pártonkívüliként vett részt az aktívaülésen Lauri- nyecz Pál, aki „friss" tanácselnök Kamuion, egy héttel ezelőtt került erre a posztra, korábban a helyi Béke Tsz állattenyésztési ágazatvezetője volt. — Napjainkban a közhangulaton is nagyon érezhető, hogy la helyzet mennyire bonyolult, felgyorsultak az események, s zajlik a pártélet is. — Milyennek találja ezt a fórumot? — Nagyon őszintének érzem. Eddig ritkán jutottam el ilyen helyekre, inkább mint községi népfronttitkár vettem részt a közéletben. Visszatérve az aktívára, itt is megerősítve látom, hogy nem mindig és nem kizáró­lag a nagy dolgok a sorsdöntőek, hanem sokszor az ap­róbb ügyek is meghatározóak lehetnek. Azt hiszem, a valós helyzetet világították itt meg, s jól érzékelhető, hogy sokan keresik a ihelyüket, s talán nem mindenki tudja, melyik a helyes irány. Egyébként pártonkívüli mivoltomról annyit, nem azért nem vagyok párttag, mert nem értek egyet ezzel a politikával. \Azt hiszem, nemcsak úgy lehet ezért az országért tenni, ha párttag az ember. Egyszer valahol azt mondta Kádár János, hogy sok embernek köztük lenne *a helye, soknak nem. Szerintem >ezt most igazolja az idő. Egymondatos vélemények Az utolsó szünetben arra kértünk néhány résztvevőt, hogy a hozzászólásokról egy-egy mondatban foglalják össze véleményüket. Íme: Haba László (építőipari szövetkezet): — Elég jó a vita, és azért tart ilyen hosszú ideig, mert van alapja annak, amit a felszólalók mondanak. Mórocz Éva (egészségügyi ipártalapszervezeti titkár): — Többnyire ezt vártam, bár volt, aki nem ide tar­tozó dolgokról beszélt, s szerintem a felszólalások han­gulata megegyezik a tagság hangulatával. Tömön Rudolf (városi tanács): — Valamennyi hozzászólás megalapozott, jól felké­szült és azokat a témákat érintette, ami a mai társadal­mat foglalkoztatja. Mundrucz Ilona (kosárgyár): — Mindenki a valós problémákról beszélt, nagyon fel­készült volt minden hozzászóló. Új, független pedagógus-szakszervezet alakul A napokban egy új, független, az általá­nos és a középfokú oktatásban dolgozó pe­dagógusok érdekeit képviselő szakszervezet létrehozását kezdeményezte több általános és középiskolai tanár és tanító. A budapesti és vidéki általános iskolák^ ban és gimnáziumokban dolgozó pedagógu­sok képviselői közös szervezőbizottságot hoztak létre, amely kidolgozza a program- tervezetet és országos mozgalommá kívánja szélesíteni a kezdeményezést. A létrehozan­dó autonóm szakszervezet szorgalmazni fog­ja az együttműködést valamennyi más szak- szervezettel. Csatlakozva az ország külön­böző pontjain élő tanártársaik hasonló tö­rekvéseihez, felhívást fogadtak él. Szerveződő független szakszervezetük fel­vállalja majd az alsó és középfokú oktatás­ban dolgozó valamennyi pedagógus érdek- képviseletét. Állásfoglalás a Keripar ügyében Az MTI csütörtökön este jelentette, hogy a Keripar Vállalat szombathelyi gyára az önállósulásról szóló mi­niszteri határozat késése miatt kilátásba helyezte a munka beszüntetését. A Ke­reskedelmi Minisztérium ez­zel összefüggésben szüksé­gesnek tartotta, hogy állás­pontját az MTI útján a leg­határozottabban leszögezze. A Kereskedelmi Miniszté­rium a Grósz Károly mi­niszterelnök elvtárs részére érkezett ultimátum-táviratot mind tartalmában, mind formájában visszautasítja. Tartalmában azért, mert a szombathelyi gyár kollektí­vája előtt hónapok óta is­mert a Kereskedelmi Mi­nisztériumnak az az állás­pontja, hogy támogatja a szombathelyi vállalat önálló­sítását. Az átszervezéssel kapcsolatos munkákban a szombathelyi gyár képvise­lői folyamatosan részt vet­tek, annak minden mozza­natát ismerik. Ez év augusz­tusától felhatalmazást kap­tak arra, hogy belföldi szer­ződéseiket, export—import ügyleteiket önállóan intéz­zék. A sztrájkot a Kereskedel­mi Minisztérium megalapo­zatlannak és indokolatlan­nak tartja. Egy olyan idő­szakban, amikor a kormány kibontakozási programjának fontos eleme a külföldi tő­ke bevonása, minden, ami ez ellen hat és megrendíti a bizalmat a külföldi befek­tetőkben, ellentétes az or­szág érdekével. A sztrájk ellentétes a vál­lalat érdekeivel is, mert a Keripar gazdasági ered­ményei rosszak. Ezzel ösz- szefüggésben a vállalat olyan nagyságrendű bankhi­telt kényszerült felvenni, hogy biztosítékként a bank vagyonukra jelzálogot vetett ki. A vállalat és a szombat­helyi gyár érdekeit az szol­gálná, ha javítanák a haté­konyságot, piacképesebb áru­kat termelnének, csökkente­nék az önköltséget. A Kereskedelmi Miniszté­rium megítélése szerint ez az eset is felhívja a figyel­met a sztrájkjog sürgős tör­vényi rendezésére. Figyelemmel arra, hogy a Minisztertanács ülése csü­törtökön késő estig tartott, a tárca vezetője a Keripar ügyével nem foglalkozhatott. Péntek reggeli döntése sze­rint a Keripar 'szombat- helyi gyárát négy másikkal együtt önálló vállalattá kell alakítani. Az ehhez szüksé­ges alapító okiratot az elő­írt kormányzati egyeztetést követően az érdekeltek na­pokon belül megkapják. Végezetül a Kereskedelmi Minisztérium sajnálatosnak tartja, hogy a Grósz Károly miniszterelnök elvtárs részé­re érkezett táviratot Szom­bathelyen elfelejtették alá­írni. Állami ós egyházügyi vezetük megbeszélése A megye állami és egyházi vezetőinek rendszeres konzultációja keretében a na­pokban Gyulavári Pál, a megyei tanács el­nöke látogatást tett Gyulay Endre szeged- -csanádi római katolikus püspöknél, aki a püspöki karon belül a romániai menekültek ügyével foglalkozik. Az e témával összefüg­gő tapasztalatok megvitatásán kívül szó esett egyéb megyei egyházpolitikai kérdé­sekről. Kölcsönösen megállapították, hogy a megyében az állam és a katolikus egyház viszonya -kiegyensúlyozott, együttműködése példaszerű. A találkozón — amelyen részt vett dr. Becsei József, a megyei tanács el­nökhelyettese és Lénárt Imre egyházügyi titkár is — megállapodtak abban, hogy az egyház által Gerendáson építendő szociális otthonhoz a megyei tanács egymillió forint­tal járul hozzá. ^ Dőlt betűvel r H VJ; < . v:V; v ^ A visszarendeződés Ez a hét sem volt különb az előzőeknél. Csak úgy zú­dult ránk az információ, a kijózanító, vagy elgondolkod­tató hír. Talán elég csak arra gondolni, hogy hétfőn este megtudhattuk: nem szerveződik Magyarországon kommu­nista párt. A hírt egyébként a rádióban erősítette meg a Politikai Bizottságnak a pártértekezleien nyugdíjazott tagja, ismert szakszervezeti vezető. Mellesleg olyan fi­gyelemre méltó kijelentést is tett, hogy annak idején ö maga is a reformerek közé tartozott. (Az emberinek az jut eszébe, hogy talán mégsem annyira jó ez a nagy nyil­vánosság, mert ha végigkérdezik a Politikai Bizottságból májusban kimaradt ötöket, még kiderül, hogy a reforme­rektől szabadult meg a Központi Bizottság.) Nem lesz tehát — legalábbis egyelőre — kommunista párt Magyarországon, ami azért örömteli, mert a jelek szerint a legkonzervatívabb elemeknek is eléggé kommu­nista még ez a megszokott, minden hibája mellett is be­csült Magyar Szocialista Munkáspárt. Kár lenne ugyanis tagadni, hogy amióta „felfordult” a világ, vagyis, amióta különböző szervezetek jelentették be megalakulásukat, a monolitikus egység megbomlott. Vannak, kiket az esemé­nyek balra, másokat jobbra tántorítottak el. Bár ki tudja már itt, melyik a baloldal, és melyik a jobboldal — mondják sokan. Akárhogy is van, évtizedes tabuk dőlnek itt halomra, s olyan témák kapnak előkelő helyet a lapokban (eseten­ként túlzásoktól sem mentesen), amilyenekről korábban sokan még álmodni sem mertek. (Ha mégis álmodtak ró­la, bizonyára riadtan felébredtek, és még riadtabban kör­benéztek hálószobájukban, nem látta-e'álmukat rajtuk kívül még valaki.) ' Ugyan, ki gondolta volna például, hogy valaha is köz­ponti kérdés lesz a magyar sajtóban az, hogy működhet-e pártszerv olyan vállalatnál, amely ötven százaléknál na­gyobb arányban kerül nyugati tulajdonba. Ugye, hogy nem! Igaz, csak gondolkodni kellett volna az ügyön egy kicsit, és hamar kiderül, hogy a kommunisták sem rosz- szabb munkaerők, mint a nem kommunisták. Mert hát ugye abból, hogy nem igaz a sztálini tétel, miszerint a kommunistákat különleges anyagból gyúrták, még nem következik az állítás ellenkezője! Ha viszont hírverő kol­légáim arra gondoltak, hogy lehet-e majd a nyugati tu­lajdonú vállalatoknál munkaidő alatt pártéletet élni, ak­kor nyugodtan vissza is kérdezhetünk: ugyan miért le­hetne? Hogy van, ahol munkaidőben tartanak taggyűlé­seket, azt persze jól tudom, mint ahogy azt is, hogy en­nek rendezésével talán nem kellene megvárni a kapita­listákat. Elég lenne az ide vonatkozó központi határoza­tot végrehajtani, s komolyan venni más vonatkozásban is a pártfőtitkár-miniszterelnök szavait: a termelésben ren­det kell teremteni. De hát itt már többről van szó. Ez már nem pártügy, vagy nem csak pártügy. Átalakuló világban élünk tehát'. Olyan változások kö­zepette, amelyeknek vannak hívei és ellenzői. A cél vi­lágos: demokratikusan működő, össznépi akaraton fel­épülő szocializmus. A hozzá vezető út már nem ennyire világos. Vonalai ugyan jól láthatók, de buktatói, szenve- cései kevésbé. Pontosabban annyi igen, hog\^ az új típu­sú demokratikus társadalom létrehozását ki kell^izzad- nunk, és meg kell szenvednünk. Kétségtelen, hogy nehéz dolog becsületesen és szélsőségek nélkül végigmenni az ehhez vezető úton. De meg kell tenni, mert nyomasztóan nehezedik ránk a visszarendeződés veszélye. A nyilvá­nosság nélküli és a látszatszervezetekre, a látszattestüle­tekre, no meg a látszatdemokráciára épített világ vissza­térésének réme. Itt már régen nem a politikáról, még- csak nem is a pillanatnyi közérzetünkről van szó, hanem a jövőnkről, a magyarság jövőjéről. Nos, ezért érdemes és kell vállalni a naponta bennünket érő traumákat, meghallgatni az innen-onnan érkező üzeneteket és meg­találni kellő toleranciával az egymáshoz vezető utat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents