Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-22 / 253. szám

1988. október 22., szombat NÉPÚJSÁG Belojarszki erömübaleset Grósz Károly fogadta Bemard Lown-t Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Ber­nard Lown-t, a Nemzetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért elne­vezésű békemozgalom ame­rikai társelnökét. A szívélyes légkörű talál­kozón részt vett Hollón Zsu­zsa akadémikus, a mozga­lom Magyar Nemzeti Bizott­ságának ügyvezető elnöke. Kádár János, az MSZMP elnöke a nap folyamán a KB székházában ugyancsak fogadta Bemard Lown-t. Ha tíz évvel ezelőtt nyil­vánosságra hozták volna a belojarszki atomerőműben történt tűz tanulságait, le­het, hogy nem történtek vol­na meg a csernobili esemé­nyek — kockáztatja meg az 1978-ban történt, a cserno­bilihez képest szerencsés ki­menetelűnek mondható bal­eset egyik szemtanúja. 1978. december 30-án éj­jel rövidzárlat lángra lob- bantotta az erőmű gépter­mének két kábelét. A tűz rendkívül gyorsan átterjedt az épület más részeire és azzal fenyegetett, hogy eléri a reaktorblokkokat, amelyek közül kettőt leállítottak és azonnal megkezdték gyorsí­tott hűtésüket. A tűz oltá­sára Szverdlovszkból erősí­téseket küldtek, helyszínre érkezett a területi tűzoltó- parancsnok is, aki szemé­lyesen irányította az 1200 ember részvételével folyó ol­tási munkálatokat. Akkor sikerült elkerülni, hogy a reaktorok károsod­janak, ám az eset intő pél­da volt az ágazati vezetés és a tűzoltóság illetékesei számára. Hamarosan külön- lges tanfolyamokat szervez­tek az atomerőművi balese­tek, tűzesetek megelőzése ér­dekében, valamint a sajátos körülmények között történő tűzoltás elsajátítására. A cikkíró szerint azonban leg­alább ilyen hasznos lett vol­na, ha az akkori szokásoké kai ellentétben nem eltit­kolják, hanem a nyilvános­ság elé tárják a történteket. Miniszterelnökünk interjúja az osztrák televíziónak Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök pénte­ken Parlamentben interjút adott Paul Lendvainak, az ORF intendánsának az osztrák televízió részére. KOMCOMOJ1 bCK3 fi a npaBxa óikke nyomán Marina Vlady: Nem magánügy... Mindössze 33 órát tartózkodott Moszkvában, majdnem in­kognitóban. Helsinkiből érkezett, hogy mégegyszer átolvas­sa a „Vlagyimir, avagy félbeszakadt repülés” című könyv orosz fordítását. National Szálló, 5. szint, 305. szoba. Amikor belépek, még mond valamit a műfordítónak. Az asztalon a kézirat, szó­tárak. — Eljöttél?... — Korom és előző találkozásaink feljogo­sítják őt a tegezésre. — Hát itt dolgozunk — mondja szin­te mentegetőzve, utánozhatatlan hangján. Tolakodónak érzem magam, hiszen 700 oldalnyit kell el­olvasnia egy nap alatt, méghozzá két nyelven, és mindent leellenőrizni az utolsó vesszőig. Nehezen szánom rá magam a kérdezésre. — Igaz, hogy a szovjet olvasók hamarosan megvásárol­hatják könyvének orosz nyelvű kiadását? — Mind ez ideig nem tudom elhinni, hogy könyvem meg­jelenik Oroszországban. Jártam a Progressz Kiadónál — Marina boldogan mosolyog —, és a fordítást teljes egészé­ben elfogadták. Tudom, mit jelent számára ez a könyv, mibe került ezt neki megírni. Ügy, hogy mindvégig igazságos maradjon, egy olyan bonyolult, gyakran ellentmondásos, de természe­tesen kiváló tehetségről írva, mint amilyen Vlagyimir Vi- szockij volt. Egy másfél évvel ezelőtti beszélgetésünk jutott eszünkbe. — Könyvet fog róla írni? — Már írom. — Francia kiadó fogja megjelentetni? — Igen, ha egyáltalán megjelenik. — Miért „ha”? — Tudja, ez nagyon... — Marina elgondolkozott, hogy megtalálja a szükséges szót — sikamlós kérdés. — Valamilyen nehézségek vannak a kiadókkal? — Nem. önmagámmal vannak nehézségeim. — Talán nehezére esik az írás? — írni is nehéz..., de a legnehezebb elhatározni maga­mat arra, hogy mindezt kiadjam. — Mert magánügy? — Ez nemcsak magánügy... Rettenetes dolog 42 évesen meghalni. — önéletrajzot bizonyára könnyebb írni? Az embernek lehetősége van arra, hogy egyet, s mást beismerjen, és arra is, hogy elhallgassa azt, amiről csak ő egyedül tud ... — Elmeséltem róla azt, amit tudok. És őszintén meg kell vallanom, hogy korántsem tudok róla mindent, hiszen még önmagunkat is gyakran áltatjuk ... Miért határoztam el mégis a könyv megírását? Egyszer valamikor szükségét éreztem, és már nem tudtam megállni. Az írásra a sajtó­ban egyre többször megjelenő — talán úgy fogalmaznék — aljasságok inspiráltak. Az aljasságokon most a hazugságo­kat, kitalálásokat, egyszóval mindezt értem, ami eltorzítja az ember arculatát, igazi mivoltát. A leginkább az háborít fel, hogy Vologyából angyalt próbáltak gyúrni. Hát nem! ö sohasem és egyáltalán nem volt angyal. Normális ember volt. Mindenkinek el kell mondanom az igazságot, nem akarom, hogy az újságok és a folyóiratok agyonmagasztal­ják, azt akarom, hogy mindenki olyannak ismerje meg, milyen a valóságban volt... A Békés Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás gazdasági vezetői munkakör BETÖLTÉSÉBE FELVÉTELT HIRDET. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: az állomás igazgató járnál, Békéscsaba, Szarvasi út 79/1. HIRDETMÉNY. A Békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz tulajdonában levő — kb. 800 négyzetméter nagyságú ALMÁSKERTEK, a Csorvási út mellett — a KURTA SORI KÜLTERÜLETI SZÁNTÓ­TERÜLETEK, kb. 3000 négyzetméter nagyságban — Mezőmegyer belterületén HÁZHELYEK, mintegy 800 négyzetméteres nagyságban KERÜLNEK ELADÁSRA. Érdeklődni lehet a tsz földügyi ügyintézőjénél. Tel.: 27-377/15-ös mellék. Most pedig két és fél esztendővel később a gépírásos orosz fordítás van előttem, amely egy bizonyos idő elteltével könyvalakot nyer. Az asztalon ott látom a könyv Svédor­szágban és Finnországban megjelent- „testvéreit”. Júlia Abdulova fiatal szovjet fordító (el kell ismerni, ragyogó de­bütálása ez) kezembe adja az első oldalakat. Szemtanúja voltam annak, hogy mennyire birkózott Ab­dulova a könyv tolmácsolásával. Megküzdőit szinte minden szóval (olyan értelemben, hogy a könyvnek maximálisan orosz szellemet kellett sugároznia, és pontosnak kellett len­nie, olyannak, amilyennek Marina megírta). Telefonhívás Párizsból. Párizsba ... Ajándék volt az a nap, amikor a kiadóban azzal tréfálkoztak, hogy a francia változat inkább hasonlít fordításra, mint eredetire. Marinától érdeklődöm, milyen példányszámban adják majd ki a könyvet? — 650 ezer példányban. Megegyeztem a kiadóval, hogy ezenfelül még annyiszor jelenteti meg, ahányszor akarja. Ez az én ajándékom a szovjet embereknek. — Lesz-e újabb kalandozása az irodalom berkeibe? — Nem lesz, hanem van. Ismét írok ... — Ha nem titok, akkor mit? — Természetesen titok. Nem vagyok benne biztos, hogy végig tudom vinni a dolgot. — Regény lesz? — Nem. Rövid elbeszélések. Körülbelül 30 témám van. A felét már feldolgoztam, de nem tudom, hogy fogok boldo­gulni velük a továbbiakban. Amikor tollat ragadtam, egy teljesen más világot fedez­tem fel, amely a sajátos önkifejezés lehetőségével ajándé­kozott meg. És ez nekem tetszik. Az ember maradéktalanul felel azért, amit alkot. Ez az életnek egy teljesen más mér­céje. A Szovjetunióban megjelenő könyv a hitvallásom. És felelek azért, amit leírtam. Az, hogy önöknél úgy fog meg­jelenni, ahogyan azt papírra vetettem, arról tanúskodik, hogy Oroszországban eljött az a nap, amelyről Vologya mindig is ábrándozott. A szabadság napja. Az írás szabad­sága. A művészetben azt szabad végre tenni, amit az al­kotó ember szükségesnek tart. — ön, mint orosz származású francia állampolgár, mit érez az óhaza iránt? — Nagyon izgulok a Szovjetunió miatt. Túl drága árat fizetett a honvédelemért, az űrkutatásban elért sikerekért. Őszintén örülök a változásoknak, az eredményeknek. Ami­kor másfél évvel ezelőtt „Az atomfegyvermentes világért, az emberiség fennmaradásáért” elnevezésű fórumról Moszkvá­ból visszatértem Párizsba, sokan azt sütötték rám, hogy sze­repet vállaltam ä Gorbacsov-showban”. Gúnyolódtak, hogy a szovjetek engem úgymond elcsábítottak. Erre azt vála­szoltam, hogy csak az ostoba nem figyel arra, ami Orosz­országban történik, mert ha hátat fordítunk ennnek az or­szágnak, akkor az emberiség halálos ítéletét mondjuk ki. És lám, ma mi történik? Nyugaton most azt mondják: „Ejha! Oroszországban minden mozgásba jött. Nagy válto­zások történnek. Ez nekünk tetszik ...” A. Szvisztunov A BÉTA Békéscsabai Építő, Tatarozó és Asztalosipari Kisszövetkezet — árkalkulációban jártas építőipari műszaki előkészítőt — tűzrendészeti előadót és — gépkönyvelőt keres felvételre Érdeklődni a személyzeti vezetőnél lehet. Rakodási bérmunkát vállalunk KNB—250 TÍPUSÜ, NAGY TELJESÍTMÉNYŰ RAKODÓGÉPPEL. Lenin Mgtsz, 5920 Csorvás. Telefon 17/32. (Gépesítési főágazat-vezető.) Telex: 83-469. MÁSOK HELYETT VIZSGÁZOTT Egy fiatal müncheni ügy­védet két és fél évi börtön- büntetésre ítéltek, mert a jogi karon hatszor tett le egy vizsgát. Először saját maga nevében, öt alkalom­mal viszont helyettesítette az egyetemistákat. Az ügy­véd kijelentette, hogy csak segíteni akart fiatalabb kol­légáin. A bíróság azonban megállapította, hogy egy al­kalommal 20 ezer márkát kapott a helyettesítésért.., X-SUGARAKKAL A MELLRAK ELLEN Az amerikai országos rákku­tatási intézet tudományos ta­nulmánya szerint a mellrák okozta halálesetek száma 24 szá­zalékkal csökkenthető a 40—49 éves korcsoport esetében az évente vagy kétévente elvég­zett melldaganat-vizsgálattal. Az X-sugarakkal végzett vizsgálat a legmegfelelőbbnek bizonyult a betegség kirobbanásának meg­előzésében. Alig néhány esz­tendővel ezelőtt az ilyenfajta vizsgálatot csupán az 50 év fö­lötti nők számára tartották ha­tékonynak. PINGVIN A LAKÁSBAN A római rendőrség a na­pokban egy segélykérő tele­fonhívást kapott, hogy egy lakásba rabló hatolt be. A rendőrök gyorsan a hely­színre siettek, és ott egy pingvint találtak rabló he­lyett az úszómedencében. Három rendőr is beugrott a vízbe, de nem tudták el­csípni a hívatlan vendéget. Ez végül is egy negyedik rendőrnek sikerült. Az álla­tot ideiglenesen a római ál­latkertbe szállították. Mekkora nyugdíjat kap Jovanka Broz? A jugoszláv iparlamentben interpellációs kérdésre vála­szolva a szövetségi kormány képviselője közölte, hogy Tito elnök özvegye, Jovanka Broz az ország legmagasabb rangú tisztségviselőinek személyi jövedelmével azonos nyugdijat élvez. A rendelkezések alapján a folyósított összeget az inf­láció mértékének megfelelően rendszeresen emelik. A Jo­vanka Brozzal történt megállapodás alapján Belgrádban, az Uzsice utcában új villát építettek számára, ebbe azonban nem volt hajlandó beköltözni, így jelenleg a kormány egyik házában él. Az új villát az állam bérbe adta az egyik belgrádi {külföldi diplomáciai képviseletnek. Jovanka Broz a belgrádi bíróságon 1981 óta örökösödési pert folytat a jugoszláv államelnökség ellen 1 Joszip Broz Tito hagyatéka ügyében. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS. Békés Megye Tanácsának elnöke PÁLYÁZATOT HIRDET tudománypolitikai titkári munkakör betöltésére A munkakör 1988. december 1. napjával tölthető be. Pályázati feltételek: tudományegyetemi végzettség, a tudomány szervezésében való jártasság és saját tudományos tevékenység. Pályázni a szakmai tudományos (tevékenységet bemutató részletes önéletrajz és diplomamásolat, valamint 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány benyújtásával lehet. A kinevezés határozatlan időre szól. Bérezés: a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH síz. rendelkezés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 1988. november 15. A pályázat elbírálásáról a pályázók 1988. november 25-ig értesítést kapnak. A pályázatot ia Békés Megyei Tanács V. B. személyzeti és oktatási osztálya vezetőjének címezve (5601 Békéscsaba, Pf.: 118.) kell .benyújtani. II Békéscsabai Tszker 1988. okt. 24-től vásárol dióbelet 230,— Ft/kg-os áron, I. osztályú, világos színűt. A felvásárlás helye: Békéscsaba, Deák u. 11. Munkanapokon: 8—12-ig. A NERVUS ISCHIADICUS ELSŐ ÁTÜLTETÉSE Torontóban egy sebész­csoport az orvostudomány történetében először ültette át az isiász idegét: a nervus ischiadicust egy 9 éves kis­fiúnak, akinek tavaly nyá­ron úszás közben egy motor­csónak propellerje majd­nem teljesen levágta a lá­bát. Az orvosok először megmentették Mathew. Beech életét, majd visszavarrták a lábát és most elvégezték en­nek az idegnek az átülte­tését. Az orvosok szerint né­hány év is beletelik, amíg a gyerek lóba rendbe jön. KÁRTÉRÍTÉS Egy bostoni özvegyasszony pert nyert az amerikai TWA légitársasággal szemben, amely megtiltotta, hogy elhunyt férje hamvait az utasfülkében szállít­hassa. A légitársaság csak cso­magként volt hajlandó az ur­nát felvenni, s az útközben el­tört. Az özvegy 78 ezer dollár kártérítést követelt és kapott. A bíróság kimondta: a légitár­saság vétett a nemzetközi sza­bályok ellen, miszerint .az utas­nak joga van arra, hogy az értékps szállítmányokat, kézi- poggyászként maga vihesse.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents