Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-21 / 252. szám

1988. október 21., péntek (Folytatás az 1. oldalról) fűtünk, ahogy azt a lakók elvárjaik tőlünk. Sajnos a , kazáinok miatt sokat fáj a fejünk. A Békés Megyei Tü­zeléstechnikai Vállalat ugyanis nem teljesíti a kar­bantartási szerződésben vál­lalt kötelezettségeit, anyag­hiányra hivatkozva. így a Munkásőr 6., 11. és 18. szá­mú tömbökben a kazánok készültségi foka csak 40-50 százalékos. Az Orosházi Városi Költ­ségvetési Üzem felkészült a télbe. — Tetőtéri kazánjainkat thermioregekkel szereltük fél, így a külső hőmérséklet függvényében kapcsol ki-be a rendszer. A házkezelőség 476 lakásában — ahol ez indokolt volt — panelhézag­tömítéseket végeztünk. Mindkét beruházás hasznát az idei télen tudjuk lemér­ni. Reméljük, hogy a ko­moly fűtési költségek mér­séklődni fognak — tájékoz­tat Német József né, a ház- kezelőség részlegvezetője. — Mekkora kiadóst jelent a lakók számára a fűtési díj? — Épületenként változó. Általában a kétszobás laká­sok esetén 7600-8000 forint között mozog. Hogy az idei tél milyen lesz, előre nem tudjuk. A lakók fűtési áta­lányt fizetnek, 12 egyenlő részre elosztva. Elszámolás­kor, ha többletük van, ak­kor lefűtik, vagy lelakják a fennmaradó pénzösszeget. Hátralék esetén részletek­ben megfizetik a még hi­ányzó forintokat. Mezőkovácsházán a csa­ládi házak és a lakótelepi lakások egyedi fűtéssel el­látottak. Központi fűtésű ta­nácsi, szövetkezeti lakás a városban nincs. Kőrútunk során mindössze egyetlen la­kótömböt találtunk a Hárs- ffa utca 1. szám alatt, ahol a lakóközösség közösen üze­meltet egy 200 literes auto­mata kezelésű olajkazánt. A háromemeletes épületben 24 lakás van. a földszinten pe­dig az Állami Biztosító, az OTP és a totó-lottó-kiren- deltség üzemel. Az épület- együttes fűtését közösen oldják meg, A fűtési szezon általában alkalmazkodik az országos időponthoz (október 15.—április 15.), de rendkí­vüli időjárás esetén lehető­séig van módosításra. Az iro­dahelyiségekben 20 fok, míg a lakószobáikban 24-25 fok az átlaghőmérséklet. A köz­lekedőhelyiségekben keve­sebb tagú radiátor biztosít­ja a 20-21 fokos átlagot. A fűtési díjat légköbméter arányában osztották el, így nagyobb lakásnál évente 16 ezer, kisebb lakásnál 14 ezer 500 forint. A fűtőt közösen fizetik, ami havi 100 forin­tot jelent. A lakók az OTP- néT nyitott számlára havi el­osztásban egész évben fize­tik a költséget. Az irodákat csak nappal fűtik, míg a lakásokat egész nap. így télen a tartályt sűrűbben kélll tölteni. Az itt-lakók elégedetten szóltak a fűtésről, csupán a szélső, több oldaliról szabad lakásoknál adódik néha probléma. A költség,eket a mai árakhoz képest elfogad­hatónak 'tartják, épp ezért nem is kívánnak átállni a gázfűtésre. A Békéscsabai Ingatlanke­zelő Vállalat energetikusa, Palotás Károly: — Az érvényes keretszer­ződés alapján a megyei tü­zeléstechnikai vállalat még a nyár folyamán elvégezte a kazáinok ellenőrzését, s ha kellett, azok cseréjét is. Mii­vel szakvállólát végezte ezt a munkát, biztosak vagyunk abban, hogy amit végeztek, azt felelősséggel tették. Ezt igazolja az is: tevékenysé­gükre eddig nem volt pa­nasz. A gázkazánok külső hőmérsék let-szabály zó kap­csolóim ak cseréje most van folyamatban; elavultak, s újakra való felváltásukat az is indokolja: így a külső hő­mérsékletet az automata ka­zánok „figyelembe veszik”, vagyis a lakók ennek elő­nyét pénztárcájukon érzik. Október elején megtartottuk a lakóházaikban a próbafű­tést. A lakossági bejelenté­seket figyeljük: a panaszo­kat a lehető leggyorsabban orvosoljuk. Megyénk legnagyobb ilyen jellegű cége a Békéscsabai Laka sszövetkezet; k ezelésé- be 3200 olyan lakás tarto­zik, amely központi — a te­tőn elhelyezett gázkazánnal működtetett —*• fűtésű. Az előkészületekről Csetmeki László, a szövetkezet házfce- zelőségl részlegének vezető­je nyilatkozott: — A szokásos nyári kar­bantartást részben saját dol­gozóink, részben a megyei tüzeléstechnikai vállalat szakemberei végezték el — szeptember 30-ig jó minő­ségben, határidőre. Néhány kazáncsere még folyamat­ban van. Ez azonban a fű­tést nem befolyásolja, mi­vel1 tartalék kazánokról van szó. Sajnos, az új kazánok beszerzése évek óta gondot jelent az ellátás nehézségei miatt. Október 6—7-én tar­tottuk meg a próbafűtést; (tudtommal nem voltak ki­rívó gondok. Ezt követően, 10-én a fűtőkkel értekezle­tet tartottunk, itt arról is szó volt, hogy a lakók igé­nye szerint próbálják meg munkájukat végezni. Vagyis arra kértük őket, hogy azok­ban a házakban, ahol még nincs automatikus vezérlésű kazán, a külső hőmérséklet függvényében kapcsolják be este, majd ki reggel a fűtést. Sajnos, igen nagy gondot je­lent az, hogy a gáz fűtőér­tékét a szolgáltató vállalat nem tudja szavatolni. A ka­zánokat 34,8—35 MJ/köbmé- ter fűtőértékre állítottuk be. Ha mínusz 5-10 fokos hő­mérsékletet számolok, ha­vonta szezonban 1-1,3 millió köbméter gázt használnak fel ezek a lakások. S bár pesszimistának tűnik a fel­tételezés, előre mégsem .lát­hatjuk: ha kemény, tehát mínusz 20 fokot is elérő hő­mérsékletű telünk lesz, ak­kor akár 1,6 millió köbmé­terre is felfuthat a havi fo­gyasztás; s természetesen ennek hatását a lakók érzik. Nincs megbízható forrásunk arra nézve, miikor mennyi a fűtőérték. Egyelőre átlagér­ték alapján történik az el­számolás. Csupán ígéret van arra, hogy egy-két éven be­lül kalibrált kaloriroéiert kapunk. így egyértelművé váliilk rnajd a szezon utáni elszámolás is, amely évről évre megannyi gondot okoz. „Psz! Dárvák!” Hajnali madárlesen finn ornitológusokkal Az orosházi művelődési központban évek óta nagy siker­rel működik a madárbarát kör. Tagjai — pontosan tízen — az idén májusban Finnországban jártak, ahol új, számukra még idegen madárfajokkal ismerkedhettek meg. Madarászás közben barátságok is szövődtek. Alig fél év telt el azóta, hogy az orosháziak hazatértek északi rokonainktól. Most ők, mint vendéglátók üdvözölhették a kuusankoski madárbarát csoport tagjait itt, Orosházán. A házigazdák — ismerve a finnek érdeklődését, megszállottságát, és a természet iránti szenvedélyes vonzalmát — egyhetes programot állítottak össze. Kirándulásokat, túrákat szerveztek, ahol a finn orni­tológusok megismerhetik a — máshol elő nem forduló, jel­legzetesen hazai — madárfajokat. A héten Dévaványán, a túzokrezervátumban jártak északi vendégeink. Látogatást tettek Vésztő-Mágoron. Békéscsabán megtekintették a Mun­kácsy Mihály Múzeum természettudományi osztályát is. Csü­törtökön madárlesre indult a csapat a kardoskút-fehértói természetvédelmi területre. Mi is velük tartottunk. Orosháza, hajnali fél 5 van. Még alszik a város, az utcákon metsző szél söpör végig. Néhányan munkába igyekeznek, sápadtan, kial­vatlanul. Mi is szaporázzuk lépteinket, mert a meleg ágyikó után egyre elviselhe­tetlenebbnek érezzük a kora reggeli hideget. Az autóbusz­ban magyar és finn madará­szok várnak indulásra. A kardoskúti pusztára — tízegynéhány kilométerre van Orosházától — egyenes út vezet, de az áthatolhatatlan- nak tűnő köd miatt csak lé­pésben haladunk. — Nem sokat látunk majd a madarakból — szólal meg mögöttem egy férfihang. A többiek egyetértőén bólogat­nak. A természetvédelmi te­rületre érve az égiek leeresz­tik utolsó ködfüggönyüket is, nehogy távolabbra lássunk az orrunknál. Egy vérbeli madarász azonban soha nem esik kétségbe, mindig a dol­gok derűs oldalát nézi: — Hallgassuk a darvak énekét — suttogja (termé­szetesen finn nyelven) Matti Paakala. — Nincsenek mesz- sze tőlünk, ott vannak a ki­száradt tómederben. A hang irányába fordu­lunk. Látni ugyan nem lá­tunk semmit, de a több ezer daru krúgatását tisztán hall­juk. Amíg Jouko Orola és Pentti Ilonoja felállítják a monokulárokat a kilátóban, mi forró teát kortyolgatunk. Két magyar iskolás kisfiú is van a csoportunkban, Éber­lein Józsi és testvére, Attila. Arcukat kicsípte a szél, di­deregnek. — Fussátok körbe a kilá­tót! — javasolja nekik Réthy Zsigmond. Ök azonban nem tágítanak mellőlünk. Fenn a kilátóban mindannyian meg­csodáljuk a két messzelátót, majd Joukot és Penttit kér­jük meg, meséljenek önma­gukról és szenvedélyükről, a madarászásról. — Magyarországon most vagyok először. Sokat utazom, minden évben más országot keresek fel, és ott a jelleg­zetes madarakkal foglalko­zom. Orosháza közelében például kuvikot láttam — meséli- a finn madarász, alki eredeti foglalkozását tekint­ve személyzeti vezető Kuu­sankoski város tanácsánál. Barátja, Pentti farmer. 0 is 30 éve tanulmányozza a ter­mészetes élőhelyeket, a rit­ka madárfajokat. Beszélgeté­sünket egy váratlan madár- rikoltás szakítja félbe. — Psz! Dárvák! — mond­ja tört magyarsággal Juoko, és már indul is a hang irá­nyába. Társai sem ácsorog- nak tovább, nyomába ered­nek. A finn és a magyar madarászok lassan belevesz­nek a ködbe, egyedül ma­radok. Egyedül a háborítat­lan puszta ezernyi, számom­ra megfejthetetlen neszével, rezzenésével — és egy új ér­zéssel: a kíváncsisággal ve­gyes ámulattal... (Csete) Kormányszóvivői tájékoztató az árak alakulásáról, a pénzügyi helyzetről A Minisztertanács csütör­töki ülése még az esti órák­ban is tartott, ezért Marosán György kormányszóvivő csak a tanácskozás első napiren­di pontjairól, az idei gazda­sági és pénzügyi terv érté­keléséről és a jövő évi fel­adatokról tájékoztatta a saj­tó képviselőit. Bevezető nyilatkozatában hangsúlyozta: a kormány megítélése szerint a jelenlegi gazdasági folyamatok érté­kelésében, valamint a meg­oldásra váró feladatok kije­lölésében a tervezéssel fog­lalkozó kormányzati szervek minden lényeges kérdésre kiterjedő előkészítő munkát végeztek. Ez nem mond el­lent annak, hogy számos kérdésben még nincs végle­ges álláspont. Most azonban nem is ez volt a cél, hiszen az idei év értékelését és a jövő évi feladatokat a szak­mai és a társadalmi testüle­tek állásfoglalását követően a kormány ismételten átte­kinti és ezután alakítja ki végső álláspontját, majd terjeszti a költségvetést az Országgyűlés elé.* A gazdasági folyamatok megítélését illetően kiemel­te: a magyar gazdaság moz­gástere igen szűk. Tovább erősödött a kormány meg­győződése atekintetben, hogy a gazdaság élénkítése és a kibontakozás megvalósítha­tó. Erre alapot adnak az év folyamán elért gazdasági és pénzügyi eredmények. A Minisztertanács ennél is fon­tosabbnak ítéli, hogy a gaz­daság helyzetét meghatározó reálfolyamatok javultak, és az eredményekre törekvő gazdasági szemlélet mind na­gyobb teret nyert. A kor­mány az úgynevezett „A” és. „B” variáns közül a társa­dalomnak átmenetileg na­gyobb megterhelést okozó és fokozottabb erőfeszítést kí­vánó „A” változat mellett foglalt állást. Ez azt jelenti, hogy a jövő évi terv nem számol számottevő gazdasági növekedéssel, a belföldi fel­használás pedig tovább csök­ken. A lakosság életkörülmé­nyeinek átfogó javítása nem tűzhető ki célul. A Minisz­tertanács tisztában van az­zal a körülménnyel, hogy a kijelölt feladatok több te­kintetben egyes rétegek tű­rőképességének határát sú­rolják. A jelenlegi helyzet­ből kiindulva azonban csak így tartja lehetségesnek az előrelépést. A kormány vál­tozatlanul elejét kívánja venni az inflációs folyama­tok felerőisödésének, a nem kívánatos gazdasági jelensé­gek terjedésének. Mindez azonban csak szigorú taka­rékossággal, a kiadások és a támogatások további csök­kentésével valósítható meg. Ezt követően Kemenes Er­nő országos tervhivatalt ál­lamtitkár adott tájékozta­tást a 'kormányülésen el­hangzottakról. Az 1988. évi gazdasági fejlődésről szólva kiemelte: ez az esztendő a kormány stabilizációs mun­kaprogramja megvalósításá­nak első éve, s végső fokon ebben az évben, dől el az a nagy horderejű kérdés, hogy van-e esély ennék a prog­ramnak a megvalósítására. A stabilizációs munkaprog­ram tulajdonképpen a nem­zetközi fizetési mérleg meg­bomlott egyensúlyának a ja­vítását tekinti fő feladatá­nak, emellett próbálja a beír ső egyensúlyi viszonyokat is konszolidálni. Alapvető kér­dés a nem rubelelszámolású fizetési mérleg egyensúlyi pozíciójának alakulása. A kormány idei terve körülbe­lül 500 millió dollár folyó fi­zetési mérleghiányt prog­nosztizált. A mai ismerete­ink szerint — az előző év jóval nagyobb fizetésimér- leg-hiányához képest kisebb — körülbelül 600 millió dol­lár lesz az idei. Ezzel kap­csolatban a kereskedelmi^ áruforgalomban elért alap­vető forduiliataa hívta fel a figyelmet az államtitkár. Mint mondotta, az idei terv mintegy félmiilMárd dolláros (növekedésit irányzott elő, s az első kilenc hónap ered­ményeként megáilapí tható: 600 millió dolláros szaldója­vulás történt. Az év hátra­levő részében is olyan vál­tozásokra lehet számítani, amelyek egy ilyen teljesít­ményjavulást éves szinten is valószínűsítenek. Leszögez­hető tehát: a külgazdasági egyensúlyi pozíciónk tekin­tetében a kormány stabilizá­ciós munkaprogramjának megvalósítása eredményes és sikeres). A belső egyensúly javítá­sa érdekében a kormány- program a lakosság áldozat­vállalására is utalt — előre­láthatóan az idén 2,5 száza­lékos lakossági fogyasztás­csökkenés következik be. Ez azért fontos előrelépés, mert a korábbi kormányzati ter­vek is számoltak a fogyasz­tás visszafogásával1, de a kor­mány ezt a törekvését nem tudta érvényesíteni. A hatá­rozottabb gazdaságpolitikai irányító magatartás, a sza­bályozó eszköztár bővülése lehetővé tette, hogy a ter­vezett szintnek megfelelően alakuljon a lakossági fo­gyasztás színvonala, a fel­szabaduló forrásokat pedig a külső egyensúly javífiására tudta fordítani a kormány. Idén kiemelkedő exportnö­vekedést értünk el, körülbe­lül 20 százalékkal növeke­dik a múlt évhez képest a tőkés exportból származó de­vizabevétel és a tőkés kivi­tel volumene is mintegy 9 százalékkal bővül. összességében 1988-at a magyar gazdaságpolitikában sikeres évnek kell tekinteni — hangsúlyozta Kemenes Ernő, jóllehet, a vállalati szférában a differenciálódás több szektort kedvezőtlenül érint. Ezeken a területeken a kedvezőtlen jövedelmi helyzetről, a fejlődőképesség hiányáról panaszkodnak. Meg kell azonban érteni: a kormánynak nem áz a tö­rekvése, hogy a teljes gaz­dasági szféra erőltetett me­netben, teljesítményi és jö­vedelmi többletekkel' halad­jon előre, hafiem az export­piacokon életképes terme­lésnek kell növekednie, és ezeken a területeken kelet­kezhetnek jövedelmi többle­tek. A termelési szerkezet kor­szerűsítésének gyorsításához szükséges erőforrások meg­teremtésével szükségszerűen együttjáró áldozatvállalás a fogyasztásban tovább nem fokozható. Nem képzelhető el, hogy az ideihez hasonló mértékű életszínvonal-csök­kenésre kerüljön sor 1989- ben. Ezért a kormányzat jö­vőre, a szakszervezetekkel és az érdekelt társadalmi szer­vekkel egyetértésben, olyan életszínvonal-védelmi prog­ramra rendezkedik be, amelynek fő célja, hogy a reálfogyasztás elért színvo­nalát megőrizze. Azokon a területeken, amelyeken pi­acképes teljesítmények van­nak, a kormány a munkajö­vedelmek növekedése elé nem állít akadályokat. Az inflációs ráta mértékét idén 16-17 százalék közöttire be1 csülhetjük. A kormány fon­tosnak tartja, hogy a követ­kező években, így már jövő­re is, mérséklődjék az inflá­ció. A piaci ármozgásokat megpróbálják különböző eszközökkel korlátozni, ugyanakkor központi árin­tézkedésekre is sor kerül, hiszen a kormányzat négy­éves általános támogatásle­építési programot érvényesít a termelésben, a kereskede­lemben, s a fogyasztásban is. A legrászorultabb réte­geknél szociálpolitikai intéz­kedésekkel próbálja kom­penzálni a kormány az inf­láció hatásait. Erre vonatko­zóan több milliárdos intéz­kedési programon dolgoznak a társadalmi, érdekvédelmi szervekkel együttműködés­ben. Körkérdésünk: Hol, mivel, mennyiért fűtenek? „Szállnak a darvak” — Kardoskút határában Fotó: szóké Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents