Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-21 / 252. szám
1988. október 21., péntek II zászlókat és az egyenruhákat rendbe hozták A tanév első hónapjának teendői közé tartozott az általános iskolákban a kisdobos és úttörő közösségek újjászervezése vagy megerősítése, programjaik megtervezése és az azokat szervező aktivisták, tisztségviselők megválasztása, valamint a jelképek, zászlók, egyenruhák rendbe hozása. Megyénkben 116 úttörőcsapatban 48 ezer 900 kisdobossal és úttörővel. 4100 felnőtt segítő támogatásával megkezdődött az új úttörőév. Sikeres, élményt adó programjaik, vagy kudarccal végződő vállakózásaik senki számára nem lehetnek közömbösek. A megyei úttörő elnökség a közelmúltban ösz- szegezte a nyári táborozások tapasztalatait és az évelőkészítés helyzetét, amelyet a közérdeklődésben bízva tárunk a nyilvánosság elé. Gyermekeink talán legkedvesebb programja a túrázás, táborozás. Ez évben ezek megszervezését nehezítették a rohamosan emelkedő szállás-, étkezési és szervezési költségek. Mégsem csökkent a táborozok száma, mert — a társadalmi erők összefogásával — sikerült a megyén belüli táborozási, turisztikai lehetőségek jobb kihasználása és a feltételek szerény mrtékű további javítása. A szanazugi úttörőtáborban 1305, a Körös vízitúra útvonalon 462, a megyén belüli különböző képzőtáborokban 638, a külön a hátrányos helyzetű és cigány gyerekeknek szervezett táborokban pedig 200 fő táborozott. Az ország különböző tájain 8200, Zánkán és Csillebércen 750, külföldi táborokban pedig 80 Békés megyei gyerek töltött 7—14 kellemes napot. Ha az úttörőszervek által szervezett — előbb említett — 11 ezer 635 gyerek mellett figyelembe vesszük az úttörőházak, művelődési központok és egvéb szervek öt napnál hosszabb időre szervezett táborait is, akkor úgy összegezetjük. hogy 30 ezer 400 gyerek, az általános iskolai tanulók 60.5 százaléka részesült táborokban szervezett nyári foglalkoztatásban az elmúlt idényben. A tábori programokban is helyet kapott az úi úttörőévre való felkészülés és a korábbiaknál elevenebbek voltaik — mind a gverekek, mind a felnőttek között — azok a beszélgetések, viták, amelyek az úttörőszövetség jövőjéről szóltak. Az 1988 89. úttörőévre hirdetett világab- lak-expedíció jó lehetőséget ad a gyerekeknek kezdeményezőkészségük, öntevékenységük kibontakoztatására, a felnőttekkel való együttműködésre, a társadalmi, természeti értékeink megismerésére, megóvására. Az expedíció keretében tervezett programok sorában javul az arány a tahulást, ismeretszerzést szolgáló, valamint a mozgás, sport, játék, természetjárás, kirándulás — a közösségi együttélés élményeit gazdagító tevékenységek között. Sajnos, még mindig kevés azoknak az alkalmaknak a száma, amelyek során segítséget adhatnánk a gyerekeknek közösségi helyzetük, szerepük és viszonyaik megértéséhez, az iskolai, családi, baráti közösségek konfliktusainak a feloldásához. Sokszor presztízsvagy kényelmi okokból mi felnőttek nem hagyunk lehetőséget a gyerekeknek saját programjuk alakítására, annak megvalósítására. Helyettük döntünk és cselekszünk. Leszűrvé az évelőkészítés tapasztalatait, mégis elmondhatjuk, hogy csapataink döntő többségében gazdag élményeket ígérő, ugyanakkor nevelő erejű programok várják a kisdobosokat és úttörőket. Az említett ellentmondások, a felismert hiányosságok kijavítása, nevelőmunkánk erősítése a most kezdődő úttörőév, de még inkább a jövő feladata. Az úttörő- szövetség jövőjének, fejlesztésének feladatait a szervezet vezető testületéi, munka- bizottságai jelenleg vitatják. Máris látható, hogy szükséges pontosan megfogalmazni az úttörőszövetség helyét a politikai intézmény- rendszerben, és választ adni felvetődő szervezeti irányítási kérdésekre. A társadalomban és a gyermekkorosztályon belül bekövetkezett változásokat figyelembe véve az eddigiektől eltérő módon kell a közösségek létrehozásával, a közösség és egyén viszonyával foglalkozni. Kísérletek bizonyítják a megyében, hogy az érdeklődésre alapozva nagyobb az önszerveződésre való hajlam, szorosabb a kötődés a szervezethez. Valószínű, hogy megértőbben és egyértelműbben kell kezelni az eltérő felfogásokat a szervezeten belül, s az úttörőszövetség mellett alakuló más gyermekszervezetekkel is normális kapcsolatok kialakítására törekszünk. Az ifjúsági mozgalommal való szövetséginek a közös politikai platform — a szocialista szellemű nevelés mellett való elkötelezettség — lehet az alapja a jövőben is. Az elmúlt nyár tapasztalatainak összegzése, az új úttörőév teendőinek megtervezése mellett ezek a kérdések foglalkoztatják az úttörővezetőket. A fejlődés feladatainak eldöntése után még nagyobb jelentőséggel bír a gyermek- és felnőtt tisztség- viselők kiválasztása. Az iskolai évek utáni időszakra való felkészüléshez elengedhetetlen a gyerekeket nevelő, értük tenni kész fiatalok és felnőttek jelenléte, példaadása. Ezért igyekszünk társadalmi kapcsolatainkat szélesíteni és — a pedagógusok mellett — minél több köztiszteletben álló felnőttet programjainkba bevonni. Személyes érdekünk is, hogy gyermekeink — a jövőben bízva — vállalkozzanak az emberi kultúra, a természet és közvetlen környezetük értékeinek megismerésére, megóvására, gazdagítására, és hogy maguk is hozzájáruljanak jelenük és jövőjük formálásához. Készek vagyunk szövetségünk kereteit ehhez a társadalmi követelményhez igazítani. Varga Sándor megyei úttörőelnök A BÉTA Békéscsabai Építő, Tatarozó és Asztalosipari Kisszövetkezet — árkalkulációban jártas építőipari műszaki előkészítőt — tűzrendészed előadót és — gépkönyvelőt keres felvételre Érdeklődni a személyzeti vezetőnél lebet. 1848—49-es emlékhely Gyulán, a várnál 1989. augusztus 22-én lesz az avatás — gyűlnek a forintok a védnökség számláján A papírmaketten az emlékhely szépen illeszkedik a helyreállított vár- és környezettervhez Az elmúlt év tavaszán Békés megye és Gyula Város Tanácsa, a Képzőművészeti Lektorátus pályázatot hirdetett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Gyulán le- fegyverzett tisztjeinek emlékét idéző szobor- és parkterv készítésére. A pályázat iránt nagy volt az érdeklődés, 40 pályamunka érkezett Gyulára. Tavaly szeptemberben szakmai és társadalmi zsűri értékelte a terveket, s megvalósításra az első díjat nyert Máthé István szobrászművész, Szemerey Márta építész és Rusz And- rásné kerttervező mérnök munkáját ajánlotta. A Gyulai Városi Tanács azt követően sem mondott le emlékhelytervéről, hogy több központi szerv is állást foglalt egy országos, Budapesten felállítandó emlékmű mellett. Havasi István, a gyulai emlékhely ez év áprilisában megalakult védnökségének elnöke elmondta, hogy az itteni emlékhely nem akar sem az aradi, sem a budapesti „versenytársa” lenni, hanem a 140 évvel ezelőtti, augusztus 22-i gyulai törté- •néseknek kíván emléket állítani. A védnökség felhívással fordult Békés megye és Gyula lakóihoz, a városból elszármazottakhoz, támogassák az emlékhely megvalósítását. Mekkora összeg érkezett eddig az 1708-269-es OTP- számlaszámra? — kérdeztük a védnökség elnökét. — Gyűlnek az egyéni befizetések, érkezett pénz a Gyulaiak Baráti Körétől, és vannak olyan összegek is, melyek arra utalnak, hogy az emberek erre a célra szívesen áldoznak: például 2350 forintot ajánlott fel a Békési 2. Számú Általános Iskola. Volt olyan adományozó, aki meg sem akarta nevezni magát. Aláírásként csak ennyi szerepelt: „Egy volt gyulai asszony”. A vállalatok közül az Élésker az elsők között utalt át 50 ezer forintot. Egyébként a gazdálkodó szervezetektől inkább az év vége felé reméljük a megajánlásokat. Eddig közel 1 millió forint van a számlánkon — beleértve a városi tanács félmillió forintos alapítványát is. — Mennyibe kerül az emlékhely megvalósítása? — Ügy számítjuk, mintegy 3-4 millió forintba. — Ezek szerint jócskán kellenének még adományok. Mi lesz, ha nem gyűlik ösz- sze a szükséges összeg? — Erre nem is gondolunk. Az emlékhelyet augusztus 22-én fel akarjuk avatni. Ebben azért vagyunk ilyen biztosak, mert senkinek sem lehet közömbös a szabadság és függetlenség eszméje. Számítunk még arra, hogy jö-. vőre a közcélú adakozásra szánt összegek csökkentik mind a vállalati, mind a személyi jövedelemadó-alapot. Augusztus végén a védnökség tagjai a művész jelenlétében szemlét tartottak a várnál, hol is legyen az emlékhely? A helyszín megjelölésével az Országos Műemlék-felügyelőség egyetértett. E szerint 1989. augusztusában a román kollégium jelenlegi udvarán állítják fel az emlékhelyet. Olyan pontot választottak, amely alkalmazkodik a vár elkövetkezendő rekonstrukciójához. A szobrász kissé módosított tervén: az összesen kilenc jelképet rusztikusabb oszlopok tartják majd. A terület rendezésén túl utcát nyitnak itt, hogy a hely megközelíthető legyen a Kossuth utca felől, de a vártól és a múzeum épületétől is. A jelenleg elzárt területeket köztérré alakítják. Ezzel a vár északi, eddig nem sok látványosságot kínáló oldala már nem lesz olyan elhagyatott, sőt, a tulajdonképpeni fő homlokzat méltó „társat” kap. Szőke Margit II Körösöktill a Szűréig 2. Hagyománytisztelet gazdaságban, kultúrában Akik jártak a Szovjetunióban, azok tudják: az üzemlátogatások szinte kivétel nélkül a gyármúzeummal való ismerkedéssel kezdődnek. Így volt ez esetünkben is, amikor a Frunze gyárkomplexumba mentünk. Hogy mekkora ez az üzem? Erről pontos információkat kaptunk, csak annyit: hatalmas nagy, jellemző rá, hogy több tízezer embernek biztosít megélhetést. De nézzük a márvánnyal borított múzeumot. Az épületen kívüli-beiül látszik, hogy nem csak az idelátogatók tájékoztatását szolgálja. A múzeum vezetője elmondta, hogy a hazafias nevelés egyik fontos helyének tartják a gyármúzeumot, ahol a mai és a jövendőbeli munkások megismerhetik elődeik életét, a technika fejlődését, felmérhetik az eddig megtett útjukat. A kezdetek még a múlt századba nyúlnak vissza. Tablók, fotómásolatok, kópiák mutatják be az első biciklik megszületését. Ahogy haladunk előre az időben, úg~- találkozunk mind több névvel, újdonsággal. A múzeumban például azt is megörökítették, hogy kik vettek részt a második világháborúban a gyárból, és kik azok, akik nem tértek vissza. Egyszóval akarva-akaratlanul a munkás embereknek állítottak egy sajátos emlékművet. Megtekinthettük legújabb terméküket, egy modern vonalvezetésű sebességváltós kerékpárt, amely igen praktikusnak tűnt. A legutolsó szobában állítottak emlékművet a Frunze gyár hőseinek, itt olvasható a legmagasabb állami és pártkitüntetéseket elértek névsora, illetve kaptak helyet a gyár legmagasabb kitüntetései^ Delegációnk átléphette a Frunze gyár egyik kapujának küszöbét is. Igaz, nem jutottunk él valamelyik szerelőcsarnokba, részlegbe, de kísérőnk elmondta: a Frun- zéban a Honvédelmi Minisztérium megrendelésére is dolgoznak, és bemehettünk az egyik szolgáltatóházukba. Tudniillik a munká- • sok, alkalmazottak és értelmiségiek ellátását — gyakorlatilag minden tekintetben — kapukon belül oldják meg. Több tucat szolgáltatóházuk van-, akkorák, mint nálunk a közepesnek számító áruházak. A gyár dolgozóinak saját kórháza van, sportcsarnokok, pályák, óvodáik, bölcsődék, iskolák stb. Az általunk -látott szol- gáltatóház többemeletes volt. Előtte 40-50 asszony állt sorba, mert megérkezett a hússzáüítmány, amelyet a bejárat előtt értékesítettek. A falakon belül 29-. féle szolgáltatás vehető igénybe, kezdve a cipésszel, fodrásszal, bankbetét-elhe- Lyezési lehetőséggel. A sort a ruhabolttal folytathatnánk, vagy a mosodával. Az is céljuk, hogy az asszonyok a napi bevásárlásaikat ugyancsak itt intézhessék. Kérdésünkre, hogy miért vállal magára ilyen sokat egy termelőegység, így válaszoltak: — Praktikusabb, ha dolgozóink a munka után helyben megkkapnak mindent és nem kell a szükséges napi árukért beutazni a városba, sorra járni az üzleteket. Az is fontos, hogy egy ekkora üzem könnyebben hozzájut bizonyos fogyasztási cikkekhez. Egyébként a hiánycikknek számító, jó minőségű import áruféleségeket megpróbáljuk igazságosan elosztani. Igyekszünk azoknak lehetőséget adni a vásárlásra, akik a legtöbbet teszik a tervek teljesítéséért. Ha az igazgató, a párttitkár és a szakszervezeti vezető együttesen igazolja, hogy valaki jól dolgozott, akkor az aláírás birtokában kaphatnak egyébként hozzáférhetetlen import árukat. A fizetésekről is beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy a Frunzéban magasak a keresetek, a hónap végén a munkások borítékjában 6- 700 rubel körüli összeg van, airná ak-kor is szép summa, ha átszámítjuk forintra, 17- 18-cal megszorozva. De egy- némeiyiik fizikai munkás havonta ezer rubelt is fölvehet. S most ismét a kultúráról. Pénzétől két óra autó- zásnyira lévő Tarhany nevű településen van Lermontov sírja. A mi vidéki kúriáinkhoz hasonlítható szülőház épületegyüttesében nem is az a szembetűnő, hogy anyagi értelemben vett hatalmas értékeket mutat be az ide érkezőknek, hanem az a tisztelet, ahogyan őrzik Lermontov emlékét. Persze minden berendezési tárgy a XIX. századból származik, de védett műtárgy nagyon kevés van. Az épületben tíz szoba található, hat a földszinten és négy az emeleten. Idegenvezetőnk érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesél, felelevenedik előttünk az orosz irodalom egyik klasszikusának korántsem hétköznapi élete. A falakon Lermontov festményei, rajzai láthatók — megannyi taA Frunze gyár udvarán az élenjárók tablója
