Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-17 / 248. szám
1988. október 17., hétfő rcraanEfire Lázadnak a téeszeink... Sorvasztani vagy fejleszteni? Békés megye termelőszövetkezeteiben 40 ezren, a mezőgazdaságban, az állami gazdaságokat is beleszámolva, a foglalkoztatottak 25 százaléka dolgozik. A nyugdíjasok 40 százaléka kapcsolódik a szövetkezeti mozgalomhoz. Á szövetkezetek termelési értékének 80 százaléka az alaptevékenységből, a növénytermesztésből és az állattenyésztésből adódik, hasonló az arány a nyereség létrehozásában is. Egyértelmű tehát, hogy itt nálunk minden, a mezőgazdaságot érintő döntés meghatározó az egyén és a közös jövedelmére, jövőjére, boldogulására nézve. Nincs átlagprofit A jövőt, s a boldogulást pedig ugyancsak veszélyben érzik most szövetkezeteink, mint ahogy ez kiderült abból a levélből is, amit nemrégiben a Teszöv elnöksége juttatott el a TOT elnökségéhez. A lapunkban is ismertetett levél lényege, hogy a közös gazdaságok válságos helyzetbe kerültek. Egy hosszabb ideje tartó kedvezőtlen folyamat jutott most az alig elviselhetőség, illetve az elviselhetetlenség ha- -tárvonalára. — Magyarországon olyan árrendszer működik, amelyben a mezőgazdasági tevékenység nem hozza meg az átlagprofitot. Ez minden bajok eredője — summázza a helyzetet a Teszöv titkára, Győrfi Károly. — Ez az évek óta tartó aszállyal, a szabályozás más elemeinek negatív hatásával együttesen minimálisra csökkenti a szövetkezetek jövedelmét, indokolatlanul elvonva a forrásokat, mesterségesen sorvasztva az ágazatot. A szövetkezeti jövedelmeket az évek során szépen államosították, a részesedési elv eltűnt az idők homályában. A tagok jövedelme növekvő mértékben marad el az országos átlagtól. A szövetkezeti sajátosságok kezdtek elhalványodni, ami — legyünk őszinték! — a dinamikus fejlődés közepette nem fájt senkinek.' Annál inkább most! De miről is van szó konkrétan? B feszítés már elviselhetetlen Az egyik legsúlyosabb gond az agrárolló (lásd keretes cikkünk) tűrhetetlen nyílása. Ami egyébként világszerte tapasztalható jelenség, persze különböző mértékben. Bizonyos szintig kényszeríti a mezőgazdaságot hatékonyságának növelésére, szerényebb eszköz-, energia- és iparianyag-igé- nyes technológiák, eredményesebb szervezeti és ösztönző rendszerek kialakítására. Átmenetileg egy ilyen feszítés elviselhető, sőt, hasznos lehet, azonban a mezőgazda- sági alaptevékenység jövedelmezőségének rendszeres csökkentése végül csődhöz vezet. S ezért „lázadnak” a téeszek, mert úgy érzik, e feszítés már nem viselhető tovább, tartalékaik kimerültek. A helyzetet csak nehezíti, hogy a szabályozás egyre inkább figyelmen kívül hagyja a mezőgazdasági sajátosságokat, például, hogy a készletek, a pénz forgási sebességét itt nem lehet úgy növelni, mint mondjuk az iparban. (Nem túlzottan lehet siettetni a búza érését, vagy a sertés hízását stb.) A nyereség itt az időjárás függvényében évente 30-40 százalékot is ingadozhat. A hírek szerint mégis azt tervezik, hogy az ezt ellensúlyozó tartalékképzési rendszert megváltoztatják. Ez a fejlesztési pénzek további szűkülését jelenti, amit hitelekkel sem képesek pótolni. Hiszen a bankok versenyeztetik a hitelt kérőket, s e versenyben a mezőgazdaság eleve kisebb eséllyel indul, mivel profitja kevesebb az átlagosnál. A hitelekért (olykor megalázó helyzeteket vállalva) könyörögni kell, s a „könyöradomá- nyoknak” alig megfizethető kamatai vannák a mezőgazdasági ágazat esetében, ahol az átlag jövedelmezőségi szint alatta marad a kamatlábaknak. A jövedelmezőség csökkenésével egyre több ellentét éleződik ki. Sérelmezik a szövetkezetek, hogy a termékeiket feldolgozó ipar csupán a kedvezőtlen piaci hatásokat gyűrűzheti vissza, a kedvezőeket nem. Friss példa erre a gyajú világpiaci árának csökkenése, amit a GYTV azonnal „közvetített” a termelők felé. Csak hosszas alkudozás után sikerült elérni, hogy dotálják a termelőket, azonban a gyakorlatban ez is csorbát szenved. B kárt csak a termelő nyeli De a zöldségpiacról is hozhatnánk példát. A hagyma ára is csökkent, amit szintén egy az egyben a termelővel nyeleinek le, még ha ez tiszta ráfizetés is számára. Hiába kötnek szerződést, a védőárak többnyire a minimális termelési költséget sem fedezik, a bővített újratermelésről nem is beszélve. Az alkuhoz pedig a téeszek nem elég erősek. Az idő köti őket, s kiszolgáltatottá teszi. Máról holnapra élnek. Gyakran éri vád a mező- gazdaságot, hogy közepes minőséget, közepes hatékonysággal, ám drágán termel. Megyénk szövetkezeteire — a Teszöv titkára szerint — ez semmiképpen sem igaz. Akár a búza, kukorica, vagy baromfi előállítási költségeit vizsgáljuk, nincs dk a szégyenkezésre. A nemzetközi összehasonlítás csupán egy-egy terméket kiragadva persze torz, de a lényeget érzékelteti: Dániában egy tojás termelői ára 3,50-4 forint, nálunk 1,80 forint. De ennél többet mond a következő: a zöldségfélék árrése maximum 25 százalék lehet Dániában, náluk két-három- szoros. Tehát például egy kiló paprikáért 5 forintot kap a termelő, és 15 forintot ad érte a vásárló ... Elemezhetnénk még a témát, azonban úgy véljük, az ellentmondások érzékeltetésére, a téeszek „válsághelyzetének” megértéséhez talán ennyi is elegendő ... Szatmári Ilona Árolló A mezőgazdasági és ipari árak közötti viszony világszerte viták tárgya. Kétségtelen, hogy ezek az árarányok 'gazdaság- és társadalompolitikai töltetűek. Nagyon régi, újra és újra felbukkanó gond hazánkban is a mezőgazdasági termelői árak és a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű termelőeszközök vételára közötti olló, az agrárolló nyílása. A hetvenes évek végéig, úgy 1978-ig, a mezőgazdasági termelők beszerzési és (értékesítési árai nagyjából azonosan változtak. Ekkortól azonban, 1982-ig, az ipari árak, tehát a. mező- gazdasági termelők által (fizetett árak kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a mezőgazdasági termelői árszint. Az árolló 1982- ben 10 milliárd forintot vont el a mezőgazdaságtól, s a helyzet azóta esak romlott. (Elég, ha a műtrágyára, vagy a gépekre gondolunk!) Nem vitás, az agrárollót fel lehet használni a jövedelmek újraelosztására, is ez (bevett módszer volt például az iparosítás idején. De vajon Imeddig képes elviselni a mezőgazdaság a jövedelmek elvonását? fl klubház vendége: Kormos Sándor Aregyeztetö tárgyalás helyett... Termelési tanácskozás a Gyulai Húskombinátban Ma déliutóin irodalmi ankétet rendeznek Békéscsabán', a városi nemzetiségi klub házban. Az ankét vendége Kormos Sándor költő, aki nem .ismeretlen a szlovák klub tagjainak körében ... Telefonon kerestük fél a miinap, hogy e kapcsolatról1 és sok egyéb másról kérdezzük .. . — Évente egy-két alka- Hommalli, ha időm engedi, ellátogatok Békéscsabára. Szívesen válllalllkiozom író- olvasó találkozóra, népdal- taniüllásira, vagy zsűrizésre — máir ilyen is volt —, hiszen a város nem idegen számomra. — Ezt hogyan értsem? — Oda nősültem 1981-ben. Két és fél' évig dolgoztam nevelőtanárként a „vízmű” kollégiumában. Néhány ottani kollégával máig is tartam a kapcsolatot. — Itt-tartózkodása alatt is publikált? — Igen, a Békés Megyei Népújság Köröstáj mellékletében. — Hány kötete jelent meg eddig? — Mint bizonyára tudja, 'szlovák és magyar író költő vagyok. Négy kötetem látott napvilágot, kettőben a fein nőttek mellett a gyerekeknek is írtam szlovák nyelven verseket. — Honnan ez a vonzódás a gyerekekhez? — Eredeti foglalkozásom sízilOvák-orosiz szakos középiskolai tanár, de tanítottam három évig általános iskolában is. Van egy 18 éves fiiam, és egy öt és fél éves kislányom, így verseimre rányomja bélyegét a gyerekeimhez fűződő kapcsolat is. — Jelenleg hol dolgozik? — A Tankönyvkiadó Nemzetiségi Szerkesztőségében a szlovák szövetség kiadványainak felelős szerkesztője vagyok. N. A. A Gyulai Húskombinát és a termelő partnergazdaságok a minap Gyulán, a jövő évi termékértékesítésről, a hústermelés minőségi és árkérdéseiről tárgyaltak. Érthetően nagy várakozás előzte meg a tanácskozást, hiszen az állattartó nagyüzemek és a kistermelők eddig csak tájékoztató információkhoz juthattak. — Mi úgy gondoltuk, a mai napon már a központilag meghatározott felvásárlási árcentrum ismeretében tájékoztathatjuk önöket, a jövő évi felvásárlási, árainkról — mondotta Zám András vezérigazgató. —Sajnos, a Tervgazdasági Bizottság legutóbbi tárgyalásán nem született végleges döntés az árakról. Ezért az árcentrum ismerete nélkül csak a várható változásokról, a jövő évre kialakított ár- és piac- politikánkról tmdunk beszámolni. Szeretnénk a húskombinát termelését at előző évi szinten tartani, évente 530 ezer sertést feldolgozni. Árainkat pedig úgy kialakítani, hogy azzal a minőségi hústermelést ösztönözzük és a nyugati piacon is megállja a helyét — hangsúlyozta a vezérigazgató. — Ugyanis termelésünket csak akkor tudjuk szinten tartani, ha a gazdaságos nyugati exportot növeljük. Hiszen a hazai fogyasztás csökkenése és a szocialista export keresztszerződései amiatt a jelenlegi termékmennyiséggel eladási gondjaink lennének. Az exportsertés termelésére külön szerződést köt a vállalat ígéretet kaptak a termelők arra is, hogy valamennyi nyugati exportra vásárolt állatnál az árban érvényesítik a piac értékítéletét, tehát a feldolgozó és külkereskedő cég a jövőben hajlandó osztozkodni a termelővel nyereségéből. — Változnak az átvételi súlyhatárok is — mondotta Zahorán Miklós főosztályvezető. — A külön szerződéssel termeltetett exportsertés azonban csak" kimondottan nagyüzemi, garantált minőségű húshibrid fajtakonstrukcióra vonatkozik. A nagyüzemektől felvásárolt hasított sertés súlyhatára 75—110 kilogramm között lesz. A kistermelők élősúlyban átvett sertéseinél 95—120 kilogramm, 120—140 kilogramm és 140 kilogramm feletti kategóriák lesznek. A korábbiakkal ellentétben a jövő évtől jobban megfizetik a nagyobb súlyú állatokat. Tehát csökken az árkülönbség a kis- és nagy súly között éppen azért, hogy a kistermelők átvállalják a szalámialapanyag-termelés nagy részét. A vágómarhára jelenleg igen nagy kereslet van. A húskombinát a várható árral az extrém és I. dsztályú, kimondottan hús- marhafajták hizlalására ösztönzi a termelőket. A véglegesen kialakított felvásárlási árakról a Gyulai Húskombinát a ‘lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja majd termelőit. R. G. Önéletrajz helyett Beszélgetés Hunya Tibornéval, a Hunyai Községi Tanács vb-titkárával Gyönyörű a vénassizonyok nyara. Hunya utcáin egykét pádon sütkérező idősebb embert is látni. Élvezik az őszi meleget. Árunál hűvösebbek a ta- nácsháiza szobái. De hát Hunya Tibornéval, a községi tanács vb-titkórával mégsem ülhetünk ki, hogy- az életéről 'beszélgessünk. Marad tehát a hűvös -szoba és a forró fekete, amivel megkínál. — Egy rendhagyó beszélgetésben állapodtunk meg. Abban, hogy kivételesen nem a munkájáról, hanem az életéről beszél. Szeretném tudni, mióta él Hunyán, hogyan alakult gyermekkora, milyen hatások érték felnőtt korában, és hogyan él ma egy községi tanács vb-titká- ra? — Hunyán születtem — ugye nem fontos, mikor? — mosolyog Hunyáné — itt éltek, dolgoztak szüléim. Itt végeztem a nyolc osztályt, és itt volt édesapám a legnehezebb időben, ’52-től ’57- iig tanácselnök. Jó ideig éltünk a tanácsházán, a szolgálati lakásban, nem véletlen hát, hogy ismerem a község minden' zegét, zugát, az emberek mindén örömét és 'bánatát. Édesanyám a háztartást vezette, hiszen ott voltunk mi, a bátyámmal; akiket ellátni, nevelni kellett. Testvérem nagyon jó tanuló volt. Hamar elkerült H anyáról, hogy a közép iskolát és az egyetemet elvégezze. Kicsit talán' most előreszaladok, de ha már a bátyámnál tartok — itt mondom, hogy ő közgazdasági egyetemet végzett, és most a Danubius Gyógyüdülő és Vendéglátóipari Vállalat vezérigazgatója. Tehát ott tartottam, hogy Hunyán végeztem el a nyolc általánost. Azután Békésire kerültem, a gimnáziumba. Betegségem miatt sajnos, hamar eljöttem Békésről1 és Gyomaendirődre kerültem, a járási tanácshoz. Alapfokú tanácsi ismereteimet tehát onnan számíthatom. 1955-ben férjhez mentem Hunya Tiborhoz, aki tanított engem. Házasságunkból két gyerekünk született, akikkel otthon' maradtam. A nevelésük melllett időközben leérettségiztem, sőt, megkezdtem főiskolai tanulmányaimat is, és 1967-ben elvégeztem a szegedi tanárképző főiskoláit. 1962-től képesítés nélkül tanítottam Hunyán, és egészen 71-ig neveltem a félső- tagozatos 'gyerekeket.. Új fordulópont következett életemben, amikor 1971 májusában tanácselnöknek választottak. Ezt a funkciót 1985-ig láttam -éli, ekkor ugyanis vb-titkárnak neveztek ki. A tanácselnöki tisztséget mellettem társadalmi munkában most Szmola Ernő végzi. 1977-ben egy családi tragédia majdnem kettétörte az életemet. Tizennyolc éves fiunk közlekedési baleset áldozata lett. A tragédiát túlélni Edit lányom segített, aki Szegeden járt akkordban egyetemre, és azt elvégezve programszervező matematikus lett. Szegeden, ismerkedtek meg a férjével, akivel Szabadkán ellnek. Roppant sajnálom, hogy nem lehetek -litt a hunyai héten, de ezt a „'mulasztásomat” tálán mindenki megbocsátja, ha elmondom, azért leszek távol, mert kislányom a második gyermekét várja ezen a hé- ten. Alexandra nevű unokám kétéves, és én véle leszek, amikor a mamája a kórházba megy. Nem akartam politizáltad, de befejezésül hadd mondjam el érzéseimet a maii helyzetről. Azt gondolom, minden anya, sőt, minden ember megérti, miért félék egy tragédiától ebben a nagyon bonyolult, nagyon forrongó világban. Bármilyen nehéz 'gazdasági helyzetben vagyunk, azt talán mindenki belátja, ha azt mondom; inkább a nadirágsizíjat szorítsuk meg, minthogy bármilyen súlyos konfliktust ki kelljen állmunk. Mindenki szeretné gyerekeit, unokáit békében' nevelni. És azt gondolom, ez a íégfontosabb doing. Az én gyerekem a határon túl él. Borzasztó lenne, ha nem akkor mehetnék, és ők nem akikor jöhetnének, amikor szükségünk van egymásra. Béla Vali Fotó: Gál Edit II német nemzetiség anyanyelvének ápolásáért Tovább bővülnek a hazai németek anyanyelvi oktatásának lehetőségei. Hazánk és a német nyelvű országok együttműködése eredményeként lehetővé vált, hogy ebben az évben 220 gimnáziumi tanuló, főiskolai hallgató és pedagógus NSZK-beli ösztöndíjban részesüljön. A nemzetiségi tanszékek hallgatói 3-6 hónapot töltenek az NDK főiskoláin. Évente tíz német nemzetiségi fiatal tanulhat ösztöndíjjal az NDK-ban, 8-10 óvónő utazhat bajor- országi gyakorlatra. A szövetség szorgalmazza a német nemzetiség anyanyelvének és kultúrájának ápolásához szükséges anyagi és személyi feltételek megteremtését. Ügy véli, szükséges, hogy a német nemzetiségű fiatalok számára is létesítsenek oktatási intézményeket, főleg gimnáziumokat. Fontos lenne, hogy megépüljön a régóta tervezett fővárosi, bonyhádi, pilisvö- rösvári német oktatási intézmény. A szövetség törekvése: a szakközépiskolák és a szakmunkásképzők tanulóinak is adassák meg a lehetőség arra, hogy gyarapít- hassák német nyelvi ismereteiket. Elengedhetetlenek ezek az intézkedések, mert — miként a szövetségnél elmondták — az általános iskolai németoktatás csak szegényes nyelvtudást ad, a kétnyelvű oktatás bevezetése nehézkes, kevés a némettanár. Tavalyi felmérés bizonyítja: több mint 30 ezer német nemzetiségi diák tanul anyanyelvén, az őket oktató 472 pedagógus közül csak 286-nak van német nyelvi képesítése. A szövetség örömmel fogadta a párt központi bizottsága agitácdós és propagandaosztályának a nemzetiségi oktatás fejlesztésére vonatkozó állásfoglalását. Ebben felkérték a Művelődési Minisztériumot, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket a kétnyelvű oktatás kiterjesztése, az országos. illetve a regionális szerepkörű iskolák működési feltételeinek javítása, hiányzó intézmények létrehozása érdekében.
