Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
1988. október 3., hétfő „Tv-kaland” Gondolom, nem én vagyok az egyetlent, akinek meggyűlt a gondja a Ge lkával. Sajnos. íme tévékészülékem sétálásának története. Szerda (augusztus 10.): Telefonon jelentettem a hibát, s a szerviz közölte, hogy ezt a típust nem javítják háznak s még aznap délután beszállították. Csütörtök: telefonon érdeklődtem, mondták, lehet, hogy a héten kész, telefonálják másnap. Péntek: délelőtti telefonomra azt mondták, hogy még a kolléga asztalán van. Érdeklődjek később. Néhány óra múlva: a tv elkészült, csak a számla hiányzik, de még aznap délután kiszállítják. Délután otthon kuksolunk, várjuk a Gelkát, semmi, senki. Hétfő: a reggeli telefonban egy kellemes bariton közölte, hogy utánanéz a dolognak, s egy óra múlva visszahív. Nem hívott. Délben újbóli érdeklődésemre közölték, hogy a tv elkészült, de — tekintettel az olimpiára — sok a munkájuk, csak kedden tudják kiszállítani. És eljövé a kedd is, a tv is, ugyanúgy, ahogy bevitték. A számlán — mellékelve — ez állt: a készülék elavult, javítása nem gazdaságos. Mindezért csekély 327 forintot (szállítás 230+97 forint munkadíj) fizettem és mindössze 6 napot vártam, ötször telefonáltam! Kérdésem: mennyit kellett volna fizetnem, ha esetleg meg is javítják a készüléket?! Felháborító, hogy felnőtt embereket így lekezel ez az állítólagos „szolgáltatás”! Mennyivel korrektebb lett volna, ha előbb közük, hogy ezzel a típussal nem foglalkoznak. Igaz, magánügy, de mivel középiskolás fiamat egyedül nevelem, anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy tévémet közel egy hé; tig üdültessem a Gellkánál. Szabó Antalné Békéscsaba Halló, itt voltam! Családom három férfitagjának számokban ki nem fejezhető fehérzokni-szük- ségletét évek óta a gyoma- endrődi harisnyaboltból elégítem ki, mindannyiunk megelégedésére. 1988. szeptember 26-án ismét e célból bementem a nyitott üzletbe, melybe egy kis előtéren át jutunk. Azonnal láttam, hogy a bolt üres, a pult mögött nincs senki, így a szokottnál hangosabb „Jó napot kívánok”-kal jeleztem, hogy bejöttem, gondolva, hogy valahonnan megjelenik az eladó hölgy is. Egy másodperc múlva, ugyanarról, amerről én jöttem, beviharzott, áruval megpakolva a kiszolgálónő, és nem hagyva, hogy szóhoz jussak, imigyen oktatott ki: „Miért nem kiabál, ha látja, hogy nem vagyok bent? Hogy gondolja, hogy bejön és nem kiabál, kiabálni kell!” Meglepetésemben nem tudtam el sem mondani, hogy a szokatlanul hangos köszönésemtől reméltem megjelenését. így csak egy halk „viszontlátásra” köszönés után megfordultam, és csüggedten elhagytam az üzletet. Ezúton szeretném visszavonni fenti kijelentésemet, miszerint „viszontlátásra”, és sajnálattal közölni, hogy ebben az üzletben számunkra többé nem terem zokni, mert nem szeretek kiabálni, és még akkor sem vagyok hajlandó erre, ha az eladónő a fenti kedves hangnemben minden igyekezetével erre kíván rávenni. És különben is — mit kellett volna kiabálnom? ...Lehet, hogy a címadó mondatot? Dr. Megyeri Zsoltné Békéscsaba Klubnap Gyulán, a Kálvin úti „Idősek Klubjában” gyűlést tartott á HNF keretén belül működő „Nők Klubja”. A helyiség zsúfolásig megtelt. A város minden részéből eljöttek a nők, sőt tiszteletből férfiak is megjelentek. A klubnapon részt vett Varga János, a városi népfrontbi- zoittság képviselője is. A klub vezetője beszámolt az egy évvel ezelőtt létrehozott nőklub munkájáról, amely azt igazolta, hogy a klub igen vonzó és jó találkozási forma, ahol kötetlen formában kicserélik a gondolatokat, ahol sokan és sokak javára dolgoznak, önként vállalt társadalmi munkában. A kirándulások örömöt jelentettek a klub tagságának, és az összetartozás meleg barátsággá kovácsculódott az utóbbi időben. Ezután került sor a 11 tagú vezetőség újjáválasztásá- ra. A jelenlevők egyhangúlag ismét Szeredi Etelkát választották meg nőklubvezetőnek. Gazdasági felelősnek Ócsai Imrénét, kultúr- felelősnek Toldi Jánosnét. Három új tag került be: Szilágyi Mátyásné, Horga János., Kozma Tivadarné. Továbbá az 1988/89. évre szóló munkaterv- összeállítása, megvitatása és elfogadása következett. A jövőben részt kívánnak venni a városszépítő munkában. Felkeresik az idős magányos embereket. Fő cél: megismerni a lakóterületen levő gondokat, iaiz embereket, hogy elfogadhatóvá tegyék az életüket. Ezután megbeszélték az október 21-én megtartandó „Idősek napjára” való felkészülést és kijelölték a felelősöket. Ecce homo Elindul a vonat. A fülkében ketten ülnek. Nagymama, ölében két év körüli, szőke fiúcskával. Fiatal házaspár érkezik. Illedelmesen köszönnek, kérdezik, van-e szabad hely, és szemben letelepszenek. Az asszonyka rögtön a könyvébe temetkezik, férje hátradől, szundikál. Robog a vonat. A nagymama újra az elsuhanó tájat fürkészi, s olykor elragadtatással felkiált: — Nézd, Pistike!... Nyuszika!... Ott meg őzike szalad!... De minden igyekezete ellenére közömbös marad Pistike a világ csodái iránt. Rá sem pillant a nyuszikákra, liibuciikra, ikisfácánokra. Csak az asszonyt bámulja kitartóan. Hirtelen nagyanyjára emeli szemét és előrebök ujjacskájával: — Mama ? ... Farkasinszki Lajos Gyomaendrőd Újkígyóson az idén folytatódik a járdaépítés. A tervnek megfelelően 1988-ban 2 ezer 617 méter új járda készül el. A fejlesztést nagyban segíti, hogy a lakosság szívesen vállal társadalmi munkát, így majdnem feleannyiba kerül a járda. Képünk a Széchenyi utcában készült, ahol 60 család lakik, s valamennyien részt vállaltak a feladatból. Az 1114 méter hosszú új járda költsége 453 ezer 200 forint és a lakosság ebből 203 ezer 294 forint értékű társadalmi munkát vállalt és végez el. A tanács gondoskodott anyagról és a munkálatokat irányító szakemberről A szülők segítségével Társadalmi munka a zsadányi óvodában Az elmúlt héten, mint már annyiszor, ismét a szülők segítségét kérte óvodánk nevelőtestülete. Óvodánkba 80 mázsa fa érkezett, amit a gyermekek szülei, nagyszülei hasogattak fel és rakták be a tárolóhelyre. Sőt, a fa berakásánál az anyukák és az óvodások nagyobb testvérei is segédkeztek. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy az első hívó szóra jöttek a szülők, ez alkalommal is bizonyították: az óvodánkat nem hagyják egyedül gondjaival — hanem segítenek. Egyébként az utóbbi években gyakorlattá vált, hogy a szülők rendszeresen végeznek komoly értéket képviselő társadalmi munkát az óvodában. A közelmúltban nagy betonplaccot építettek, ami rendkívül nagy előrelépést jelent az egészséges életmódra nevelés terén. Csapadékos, sáros időben itt szoktunk levegőzni. A gazdálkodó egységekkel is nagyon jó a kapcsolatunk — sokat és folyamatosan segítik óvodánkat. A Magyar —-Lengyel. Barátság Tsz, a Hidasháti Állami Gazdaság orosi kirendeltsége és a vadásztársaság is. A jövőt illetően is vannak terveink — természetesen a lehetőségeinkhez mérten. De mindenképpen szeretnénk kapcsolatainkat a szülőkkel, a gazdálkodó egységekkel még tovább mélyíteni, szélesíteni, sokoldalúvá tenni. Ezúton is szeretném megköszönni az óvoda dolgozói és óvódásaink nevében a szülőknek odaadó munkájukat, a gazdálkodó egységek vezetőinek és tagságának az anyagi támogatást, aminek hiányában terveink nem valósulhattak volna meg. Pántya Imréné vezető óvónő Zsadány Visszhang A Megkérdezzük ... rovatban szeptember 22-én megjelent „Miért szűnt meg a gombavizsgálat Szarvason?” című cikkhez van hozzászólásom. Azzal kezdeném, hogy körülbelül öt éve nem volt ilyen mennyiségű gomba, mint most a napokban. Mivel az élelmiszer-termelés nem kis pénzbe kerül az országnak, nem értem, hogy a sóik ingyen gombát miért kellene otthagyva kárba- veszni. Magam is a gombát kedvelők és szedők táborához tartozom és nem hiszem, hogy csak azért kelljen konzervgombát ennem (ára körülbelül 50 Ft/doboz), mert a szarvasi tanács piac- felügyelőjének így tetszik. Mi lenne, ha nem lenne állatorvos Szarvason? Akkor azt javasolnák, hogy együnk konzervet, ne pedig friss disznó- vagy marhahúst? Én azt mondom, szedjük le a gombát, és vigyük, ha kell Békéscsabára bevizsgáltatni, mert sok csiperkét és szeg- fűgombát lehet szedni, de sok hozzá hasonló mérgező is van, például sárgulócsiperke. Kovács György Szarvas A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat Gépjárműüzeme felvételre keres autó-, motorszerelőt, autóvillamossági műszerészt, valamint gépkocsirakodót. Jelentkezni lehet: DTCSV, Békéscsaba, Orosházi u. 32. A gépjárműüzem-vezeitőnél. A BÉKÉS MEGYEI AGROKER VÄLLALAT pályázatot hirdet a közeljövőben megnyíló áruházába áruházvezetői munkakör betöltésére A munkakör betöltésének feltétele: kereskedelmi szakközépiskolai végzettség és 5 év gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. Bérezés: a vonatkozó rendeletek keretein belül, megállapodás szerint. Áruházunk az Agroker területén nyílik meg. Tevékenységi köre: a vállalatunk profiljába tartozó gépek, alkatrészek, növényvédő szerek és műtrágyák forgalmazása. A pályázatokat 1988. október 20-ig nyújtsák be a Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat személyzeti vezetőjének. 5601 Békéscsaba, pf. 33 címre. Buszon Ilyen is, olyan is Furcsa eset történt csütörtökön este 20.50-kor a 6-os buszon. A buszállomáson, miután felszálltunk a fent nevezett járműre, rövid várakozás után becsukódtak az ajtók, és a busz lassan elindult. De a lépcsőről egy idős ember és egy idős hölgy még futva szaladt utánunk. Többen jeleztük a sofőrnek, miután ő végre megállt, és fel tudtak szállni. Ezután váratlan esemény történt: ugyanis a pilóta kilépett a fülkéjéből, és igen ingerült hangon a következőket mondta: „Tata, nem látja, hogy milyen fény ég a jelzőn? Tessék, nézze meg..., zöld! Miért nem várja meg a következő buszt! (Ami mellesleg több mint egy óra múlva indul.) A kamera mindent felvesz... És most van egy hibás menetlevelem .. . A Gödöllői Agrárfejlesztő Közös Vállalat GBBR III. TSZK 5001 Békéscsaba, Bartók B. út 27. CÍMBÉLYEGZÖ ELVESZETT! Használata: 1988. szeptember 16-tól érvénytelen. Ezután zsörtölődött még egy kicsit, és végre elindult a busz. Én azt hiszem, hogy ebben az esetben nem csupán a buszvezető a hibás, habár nem kellett volna ilyen megjegyzéseket tennie. Talán a vállalat vezetésének kéne rájönnie arra, hogy a buszon nem a menetlevelek időpontjának pontossága a fontos, hanem az utasok. Ha csupán ezért szerelték föl azokat az igen drága ipari kamerákat, hogy a sofőröket a pontosságra szoktassák, akkor ez embertelenné teszi ezt a tömegközlekedési eszközt. Hankó András, Békéscsaba * * * Szeptember 26-a, hétfő reggel, körülbelül 7 óra 15 perc. A békéscsabai Volán 1G jelzésű, gyorsjáratú, zsúA Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Kisszövetkezet FELVESZ KŐMŰVES SZAKMUNKÁST központi telephelyére. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Bajza u. 15. szám. tolásig megtelt busza megáll a Jókai utca megállójában. Kinyílik az első és hátsó ajtó, az emberek indulnak lefelé! A középső ajtónál egy fiatalasszony is indulna, de az ajtó nem nyílik. Kétség- beesetten felnéz, és látja, elfelejtett jelezni. Gyorsan, udvariasan megkéri az elöl állókat: „Legyenek szívesek szólni, hogy nyissa ki az ajtót”, és még utána motyogja, „elfelejtettem jelezni”. Az utasok továbbítják a nyitott vezetőfülkébe a vezetőnek a kérést. A vezető keze az ajtónyitó-záró' gombokon nyugszik, és mogorván hátraszól: „Tessék időben jelezni!” Csak ennyit. Azután nyugodtan megvárja a le-, majd felszállást (akik a középső ajtónál akartak felszállni, előre és .hátra siettek, hogy feljussanak a buszra!), megnyomja a felszállást sürgető csengő gombját, becsukta az első és hátsó ajtót, majd elindult. A közlekedést lámpa, mely néhány méterre van a megállótól, pirosra váltott. A fiatal- asszony csak nétett a tovasiető emberekre. Vajon mire gondolt? A vezetőre? — akinek csak. a harmadik gombot kellett volna megnyomnia? Vagy arra, hogy milyen messziről kell majd rohannia a bölcsődébe, óvodába, azután a munkába? És a vezető? Ö gondolt-e valamire? — vagy a rendreuta- sító megjegyzéssel túltette magát az „eseten”? Az utasok az első megdöbbenés után felháborodva megmondták, amire gondoltak. Vajon a munkaadó Volán az ilyen esetet hogyan ítéli meg? Laczó Pálné, Békéscsaba * * * Levelemet azzal kezdeném, hogy a lapnak legalább két évtizede olvasója vagyok, és sok jó és sok rossz véleményt olvastam a Volán buszsofőrökről. Én most a Szerkesszen velünk rovatban kérnék egy kis helyet, ha lehet, ugyanis a vonalunkon jár egy olyan gépkocsivezető, aki párját ritkítja: Békéscsabáról Kecskemétre és vissza közlekedik évek óta Nagy József, ö maga rendezett, a busza példásan tiszta, az utasokkal szemben megértő, udvarias, a járatához órát lehet állítani, úgy áll meg és indul, hogy az utas észre se veszi. A minap is utastársaimmal egymásra néztünk, mert az egyik megállóban szállt föl egy 85 év körüli néni, és nem volt rest kiszállni az ülésből, lement a lépcsőre és az idős nénit felsegítette ezekkel a szavakkal, hogy „adja a kacsóját, kedves nagymama” és megvárta, hogy helyet foglaljon. Ezzel azt szeretném érzékeltetni az ellenkező sofőrökkel, hogy vegyenek példát kollégájuktól, hiszen mi is megöregszünk. Bizony, ismerek olyan gépkocsivezetőt, aki, ha szállnak fel és 50 százalékos jegyet kérnek, akkor morog, mert egy kis pluszmunkája van. (Név és cím szerkesztőségünkben)
