Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

1988. október 3., hétfő „Tv-kaland” Gondolom, nem én vagyok az egyetlent, akinek meg­gyűlt a gondja a Ge lkával. Sajnos. íme tévékészülékem sétálásának története. Szerda (augusztus 10.): Te­lefonon jelentettem a hibát, s a szerviz közölte, hogy ezt a típust nem javítják ház­nak s még aznap délután beszállították. Csütörtök: telefonon ér­deklődtem, mondták, lehet, hogy a héten kész, telefo­nálják másnap. Péntek: délelőtti telefo­nomra azt mondták, hogy még a kolléga asztalán van. Érdeklődjek később. Néhány óra múlva: a tv elkészült, csak a számla hiányzik, de még aznap délután kiszállít­ják. Délután otthon kukso­lunk, várjuk a Gelkát, sem­mi, senki. Hétfő: a reggeli telefon­ban egy kellemes bariton kö­zölte, hogy utánanéz a do­lognak, s egy óra múlva visszahív. Nem hívott. Dél­ben újbóli érdeklődésemre közölték, hogy a tv elké­szült, de — tekintettel az olimpiára — sok a munká­juk, csak kedden tudják ki­szállítani. És eljövé a kedd is, a tv is, ugyanúgy, ahogy bevitték. A számlán — mel­lékelve — ez állt: a készü­lék elavult, javítása nem gazdaságos. Mindezért cse­kély 327 forintot (szállítás 230+97 forint munkadíj) fi­zettem és mindössze 6 napot vártam, ötször telefonáltam! Kérdésem: mennyit kellett volna fizetnem, ha esetleg meg is javítják a készülé­ket?! Felháborító, hogy felnőtt embereket így lekezel ez az állítólagos „szolgáltatás”! Mennyivel korrektebb lett volna, ha előbb közük, hogy ezzel a típussal nem foglal­koznak. Igaz, magánügy, de mivel középiskolás fiamat egyedül nevelem, anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy tévémet közel egy hé; tig üdültessem a Gellkánál. Szabó Antalné Békéscsaba Halló, itt voltam! Családom három férfitag­jának számokban ki nem fejezhető fehérzokni-szük- ségletét évek óta a gyoma- endrődi harisnyaboltból elé­gítem ki, mindannyiunk megelégedésére. 1988. szep­tember 26-án ismét e célból bementem a nyitott üzletbe, melybe egy kis előtéren át jutunk. Azonnal láttam, hogy a bolt üres, a pult mögött nincs senki, így a szokottnál hangosabb „Jó napot kívánok”-kal jelez­tem, hogy bejöttem, gondol­va, hogy valahonnan meg­jelenik az eladó hölgy is. Egy másodperc múlva, ugyanarról, amerről én jöt­tem, beviharzott, áruval megpakolva a kiszolgálónő, és nem hagyva, hogy szóhoz jussak, imigyen oktatott ki: „Miért nem kiabál, ha lát­ja, hogy nem vagyok bent? Hogy gondolja, hogy bejön és nem kiabál, kiabálni kell!” Meglepetésemben nem tudtam el sem mondani, hogy a szokatlanul hangos köszönésemtől reméltem megjelenését. így csak egy halk „viszontlátásra” köszö­nés után megfordultam, és csüggedten elhagytam az üzletet. Ezúton szeretném vissza­vonni fenti kijelentésemet, miszerint „viszontlátásra”, és sajnálattal közölni, hogy ebben az üzletben számunk­ra többé nem terem zokni, mert nem szeretek kiabálni, és még akkor sem vagyok hajlandó erre, ha az eladó­nő a fenti kedves hangnem­ben minden igyekezetével erre kíván rávenni. És kü­lönben is — mit kellett vol­na kiabálnom? ...Lehet, hogy a címadó mondatot? Dr. Megyeri Zsoltné Békéscsaba Klubnap Gyulán, a Kálvin úti „Idő­sek Klubjában” gyűlést tar­tott á HNF keretén belül működő „Nők Klubja”. A helyiség zsúfolásig megtelt. A város minden részéből el­jöttek a nők, sőt tiszteletből férfiak is megjelentek. A klubnapon részt vett Varga János, a városi népfrontbi- zoittság képviselője is. A klub vezetője beszámolt az egy évvel ezelőtt létrehozott nőklub munkájáról, amely azt igazolta, hogy a klub igen vonzó és jó találkozási forma, ahol kötetlen formá­ban kicserélik a gondolato­kat, ahol sokan és sokak ja­vára dolgoznak, önként vál­lalt társadalmi munkában. A kirándulások örömöt je­lentettek a klub tagságának, és az összetartozás meleg barátsággá kovácsculódott az utóbbi időben. Ezután került sor a 11 ta­gú vezetőség újjáválasztásá- ra. A jelenlevők egyhangú­lag ismét Szeredi Etelkát választották meg nőklubve­zetőnek. Gazdasági felelős­nek Ócsai Imrénét, kultúr- felelősnek Toldi Jánosnét. Három új tag került be: Szi­lágyi Mátyásné, Horga Já­nos., Kozma Tivadarné. To­vábbá az 1988/89. évre szóló munkaterv- összeállítása, megvitatása és elfogadása következett. A jövőben részt kívánnak venni a városszé­pítő munkában. Felkeresik az idős magányos embere­ket. Fő cél: megismerni a lakóterületen levő gondokat, iaiz embereket, hogy elfogad­hatóvá tegyék az életüket. Ezután megbeszélték az ok­tóber 21-én megtartandó „Idősek napjára” való felké­szülést és kijelölték a fele­lősöket. Ecce homo Elindul a vonat. A fülké­ben ketten ülnek. Nagyma­ma, ölében két év körüli, szőke fiúcskával. Fiatal há­zaspár érkezik. Illedelmesen köszönnek, kérdezik, van-e szabad hely, és szemben le­telepszenek. Az asszonyka rögtön a könyvébe temetke­zik, férje hátradől, szundi­kál. Robog a vonat. A nagy­mama újra az elsuhanó tá­jat fürkészi, s olykor elra­gadtatással felkiált: — Nézd, Pistike!... Nyu­szika!... Ott meg őzike sza­lad!... De minden igyekezete el­lenére közömbös marad Pis­tike a világ csodái iránt. Rá sem pillant a nyuszikákra, liibuciikra, ikisfácánokra. Csak az asszonyt bámulja kitartóan. Hirtelen nagyany­jára emeli szemét és előre­bök ujjacskájával: — Mama ? ... Farkasinszki Lajos Gyomaendrőd Újkígyóson az idén folytatódik a járdaépítés. A tervnek megfelelően 1988-ban 2 ezer 617 méter új járda készül el. A fejlesztést nagyban segíti, hogy a lakosság szívesen vállal társadalmi munkát, így majdnem feleannyiba kerül a járda. Képünk a Széchenyi utcában készült, ahol 60 család lakik, s valamennyien részt vállaltak a feladatból. Az 1114 méter hosszú új járda költsége 453 ezer 200 forint és a lakosság ebből 203 ezer 294 forint értékű társadalmi munkát vállalt és végez el. A tanács gondoskodott anyagról és a munkála­tokat irányító szakemberről A szülők segítségével Társadalmi munka a zsadányi óvodában Az elmúlt héten, mint már annyiszor, ismét a szülők segítségét kérte óvodánk ne­velőtestülete. Óvodánkba 80 mázsa fa érkezett, amit a gyermekek szülei, nagyszü­lei hasogattak fel és rakták be a tárolóhelyre. Sőt, a fa berakásánál az anyukák és az óvodások nagyobb test­vérei is segédkeztek. Na­gyon nagy öröm volt szá­munkra, hogy az első hívó szóra jöttek a szülők, ez al­kalommal is bizonyították: az óvodánkat nem hagyják egyedül gondjaival — ha­nem segítenek. Egyébként az utóbbi években gyakorlattá vált, hogy a szülők rendszeresen végeznek komoly értéket képviselő társadalmi mun­kát az óvodában. A közel­múltban nagy betonplaccot építettek, ami rendkívül nagy előrelépést jelent az egészséges életmódra neve­lés terén. Csapadékos, sáros időben itt szoktunk leve­gőzni. A gazdálkodó egységekkel is nagyon jó a kapcsolatunk — sokat és folyamatosan se­gítik óvodánkat. A Magyar —-Lengyel. Barátság Tsz, a Hi­dasháti Állami Gazdaság orosi kirendeltsége és a va­dásztársaság is. A jövőt illetően is vannak terveink — természetesen a lehetőségeinkhez mérten. De mindenképpen szeretnénk kapcsolatainkat a szülőkkel, a gazdálkodó egységekkel még tovább mélyíteni, szé­lesíteni, sokoldalúvá tenni. Ezúton is szeretném meg­köszönni az óvoda dolgozói és óvódásaink nevében a szülőknek odaadó munkáju­kat, a gazdálkodó egységek vezetőinek és tagságának az anyagi támogatást, aminek hiányában terveink nem valósulhattak volna meg. Pántya Imréné vezető óvónő Zsadány Visszhang A Megkérdezzük ... rovat­ban szeptember 22-én meg­jelent „Miért szűnt meg a gombavizsgálat Szarvason?” című cikkhez van hozzászó­lásom. Azzal kezdeném, hogy körülbelül öt éve nem volt ilyen mennyiségű gomba, mint most a napokban. Mi­vel az élelmiszer-termelés nem kis pénzbe kerül az or­szágnak, nem értem, hogy a sóik ingyen gombát miért kellene otthagyva kárba- veszni. Magam is a gombát kedvelők és szedők táborá­hoz tartozom és nem hi­szem, hogy csak azért kell­jen konzervgombát ennem (ára körülbelül 50 Ft/doboz), mert a szarvasi tanács piac- felügyelőjének így tetszik. Mi lenne, ha nem lenne ál­latorvos Szarvason? Akkor azt javasolnák, hogy együnk konzervet, ne pedig friss disznó- vagy marhahúst? Én azt mondom, szedjük le a gombát, és vigyük, ha kell Békéscsabára bevizsgáltatni, mert sok csiperkét és szeg- fűgombát lehet szedni, de sok hozzá hasonló mérgező is van, például sárgulócsi­perke. Kovács György Szarvas A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat Gépjárműüzeme felvételre keres autó-, motorszerelőt, autóvillamossági műszerészt, valamint gépkocsirakodót. Jelentkezni lehet: DTCSV, Békéscsaba, Orosházi u. 32. A gépjárműüzem-vezeitőnél. A BÉKÉS MEGYEI AGROKER VÄLLALAT pályázatot hirdet a közeljövőben megnyíló áruházába áruházvezetői munkakör betöltésére A munkakör betöltésének feltétele: kereskedelmi szakközépiskolai végzettség és 5 év gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. Bérezés: a vonatkozó rendeletek keretein belül, megállapodás szerint. Áruházunk az Agroker területén nyílik meg. Tevékenységi köre: a vállalatunk profiljába tartozó gépek, alkatrészek, növényvédő szerek és műtrágyák forgalmazása. A pályázatokat 1988. október 20-ig nyújtsák be a Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat személyzeti vezetőjének. 5601 Békéscsaba, pf. 33 címre. Buszon Ilyen is, olyan is Furcsa eset történt csütör­tökön este 20.50-kor a 6-os buszon. A buszállomáson, miután felszálltunk a fent nevezett járműre, rövid vá­rakozás után becsukódtak az ajtók, és a busz lassan elin­dult. De a lépcsőről egy idős ember és egy idős hölgy még futva szaladt utánunk. Többen jeleztük a sofőrnek, miután ő végre megállt, és fel tudtak szállni. Ezután váratlan esemény történt: ugyanis a pilóta kilépett a fülkéjéből, és igen ingerült hangon a következőket mondta: „Tata, nem látja, hogy milyen fény ég a jel­zőn? Tessék, nézze meg..., zöld! Miért nem várja meg a következő buszt! (Ami mellesleg több mint egy óra múlva indul.) A kamera mindent felvesz... És most van egy hibás menetleve­lem .. . A Gödöllői Agrárfejlesztő Közös Vállalat GBBR III. TSZK 5001 Békéscsaba, Bartók B. út 27. CÍMBÉLYEGZÖ ELVESZETT! Használata: 1988. szeptember 16-tól érvénytelen. Ezután zsörtölődött még egy kicsit, és végre elindult a busz. Én azt hiszem, hogy ebben az esetben nem csu­pán a buszvezető a hibás, habár nem kellett volna ilyen megjegyzéseket tennie. Talán a vállalat vezetésének kéne rájönnie arra, hogy a buszon nem a menetlevelek időpontjának pontossága a fontos, hanem az utasok. Ha csupán ezért szerelték föl azokat az igen drága ipari kamerákat, hogy a sofőröket a pontosságra szoktassák, ak­kor ez embertelenné teszi ezt a tömegközlekedési esz­közt. Hankó András, Békéscsaba * * * Szeptember 26-a, hétfő reggel, körülbelül 7 óra 15 perc. A békéscsabai Volán 1G jelzésű, gyorsjáratú, zsú­A Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Kisszövetkezet FELVESZ KŐMŰVES SZAKMUNKÁST központi telephelyére. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Bajza u. 15. szám. tolásig megtelt busza megáll a Jókai utca megállójában. Kinyílik az első és hátsó aj­tó, az emberek indulnak le­felé! A középső ajtónál egy fiatalasszony is indulna, de az ajtó nem nyílik. Kétség- beesetten felnéz, és látja, el­felejtett jelezni. Gyorsan, udvariasan megkéri az elöl állókat: „Legyenek szívesek szólni, hogy nyissa ki az aj­tót”, és még utána motyog­ja, „elfelejtettem jelezni”. Az utasok továbbítják a nyi­tott vezetőfülkébe a vezető­nek a kérést. A vezető keze az ajtónyitó-záró' gombokon nyugszik, és mogorván hát­raszól: „Tessék időben je­lezni!” Csak ennyit. Azután nyugodtan megvárja a le-, majd felszállást (akik a kö­zépső ajtónál akartak fel­szállni, előre és .hátra siet­tek, hogy feljussanak a buszra!), megnyomja a fel­szállást sürgető csengő gombját, becsukta az első és hátsó ajtót, majd elindult. A közlekedést lámpa, mely né­hány méterre van a megálló­tól, pirosra váltott. A fiatal- asszony csak nétett a tova­siető emberekre. Vajon mi­re gondolt? A vezetőre? — akinek csak. a harmadik gombot kellett volna meg­nyomnia? Vagy arra, hogy milyen messziről kell majd rohannia a bölcsődébe, óvo­dába, azután a munkába? És a vezető? Ö gondolt-e vala­mire? — vagy a rendreuta- sító megjegyzéssel túltette magát az „eseten”? Az uta­sok az első megdöbbenés után felháborodva meg­mondták, amire gondoltak. Vajon a munkaadó Volán az ilyen esetet hogyan ítéli meg? Laczó Pálné, Békéscsaba * * * Levelemet azzal kezde­ném, hogy a lapnak legalább két évtizede olvasója vagyok, és sok jó és sok rossz véle­ményt olvastam a Volán buszsofőrökről. Én most a Szerkesszen velünk rovatban kérnék egy kis helyet, ha le­het, ugyanis a vonalunkon jár egy olyan gépkocsivezető, aki párját ritkítja: Békés­csabáról Kecskemétre és vissza közlekedik évek óta Nagy József, ö maga ren­dezett, a busza példásan tiszta, az utasokkal szem­ben megértő, udvarias, a já­ratához órát lehet állítani, úgy áll meg és indul, hogy az utas észre se veszi. A mi­nap is utastársaimmal egy­másra néztünk, mert az egyik megállóban szállt föl egy 85 év körüli néni, és nem volt rest kiszállni az ülésből, lement a lépcsőre és az idős nénit felsegítette ezekkel a szavakkal, hogy „adja a kacsóját, kedves nagymama” és megvárta, hogy helyet foglaljon. Ezzel azt szeretném érzékeltetni az ellenkező sofőrökkel, hogy vegyenek példát kollégájuk­tól, hiszen mi is megöreg­szünk. Bizony, ismerek olyan gépkocsivezetőt, aki, ha szállnak fel és 50 száza­lékos jegyet kérnek, akkor morog, mert egy kis plusz­munkája van. (Név és cím szerkesztősé­günkben)

Next

/
Thumbnails
Contents