Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

1988. szeptember 14., szerda o lg IdillH&frl JA üzletre legyen pénz! A IV-es szekcióban me­gyénk képviseletében Gömö- ri Istvánná, a Kner Nyomda gaizdlasági igazgatója ismer­tette tapasztalatait a világ­banki hitelezés gyakorlatá­ról). Mint elmondta, a vállla- lat számára az egyetlen jár­ható útként maradt a világ­banki csomagolóanyag-ipari fejlesztési programba való bekapcsolódás ahhoz, hogy hosszú távon is meg tudják őrizni pozíciójukat. Képesek maradtak a fokozódó techni­kai feladatok megoldására. Több súlyos problémát ve­tett fel ezzel kapcsolatban. A nyomda háttéripari be­szállítói a világszínvonalú technikához nem tudnak megfelelő termékeket (papír, festék, lemez) biztosítani. A vevők oldaláról' sincs akkora igény és fizetési készség a csúcsminőségű csomagoló­anyagra. Kitért a jelentős gazdasági kockázatot jelentő hatásokra, mint árfolyam- változás, új forrásadó, amely jelentős beruházásdrágító té­nyezőt jelent. összefoglalva, mégis amel­lett tett hitet, hogy ez az út volt az egyetlen választ­ható lehetőség a világszínvo­nalon maradáshoz. Zám András, a Gyulai Húskombinát igazgatója szintén a világbanki hitele­zés gyakorlatához, a hús- programban való részvéte­lükről szólt. Rövid áttekin­tést adott az elmúlt évek húsipari és a kombinátot jellemző eseményeiről. 1987- től a támogatások gyors lé­épülése és a tröszt felbom­lása a húzóágazat szerepének újraértékelését jelentették. Kínálati piac alakult ki, amely versenymechanizmu­sokat indított ©1. Értékelve az új helyzetet, struktúravál­tásra kényszerült a már ön­álló vállalat. Oj marketingstratégiát kellett kialakítaniuk. Min­den piacon egységes megfe­lelést' kell kialakítanunk, amelyhez korszerű színvo­nalú technikára van szük­ség. Erre adott egyetlen le­hetőséget a hosszú távon nagy kockázatot jelentő fej­lesztés. E célok megvalósítá­sa csak egy hosszú távon ér­dekelt, széles körű termelési rendszer kiépítésével lehet- ségies, amellyel együtt vál­lalják az export nyereségét, de veszteségét is. Az előadások befejeztével a szekció elnöke — Pulai Miklós — néhány szóval ér­tékelte és összefoglalta a két nap alatt végzett munkát. Kifejtette, hogy tartalmas és érdekes előadásokat hall­hattak a különböző témakö­rökben, de legizgalmasabb­nak a bankrendszerrel és a szanálással foglalkozó kér­déscsoportok bizonyultak. Bebizonyosodott, hogy az állam és a vállalatok oldalá­ról is nehézséget okoz a még össze nem állt közgazdasági feltételrendszer és sok a te­endő a konzisztencia meg­teremtésében. Konzekvencia­ként megállapította, hogy egy jó üzletre mindig kell, legyen a banknak pénze a gazdaság bármely területén. Ezen túlmenően a piac ki­teljesedésének fontos része a bekapcsolódás a memzétkö- zi vállalkozói tőkemozgá­sokba, amely ma még nem igazán jellemző. Összefoglalójában kitért a korszerű technika alkalma­zásának kérdéseire, s meg­jegyezte, hogy nem tudjuk igazán hatékonyan alkalmaz­ni a hardvert, ha a szoft­vert nem vesszük meg. Záró­gondolatkémt még kitért a szanálás és felszámolási kér­déscsoportra, s kifejtette, hogy ez általában mükno- szirntű probléma, lényege mindenképpen életképes vál­lalkozások kialakítása. A vándorgyűlésről szóló tudósítást írták: Domokos László, Hornok Ernő, Hanyecz Vince, Puskás Ernő, Rákóczi Gabriella, Szatmári Ilona. A fotókat Gál Edit készítette. II személyi érdekeltség a legjobb ösztönző A vállalati tanácsok pár esztendős működésük során több problémát is felvetettek. Milyen kérdésekben dönt­sön, és milyen információk alapján, kinek a véleményét képviselje, milyen legyen a viszonya a szakszervezethez, a párthoz stb. A közgazdász-vándorgyűlés előadásaiban is fel-felvillant ez a téma, különösen a társasági tör­vénnyel összefüggésben. A szekcióülések szünetében ar­ról érdeklődtünk, hogy látja é kérdést Tatay Ilona, a Politikai Bizottság tagja, a Taürus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója? ­— Véleményem szerint a sokak által megkérdőjelezett vállalati tanács nagyon hasznos testület. Nálunk a 37 fős tanácsban 17 fizikai dolgozó van. S annak ellenére, hogy ez a vállalafi tanács azt a funkciót, amire létre­hoztuk igazából nem tölti be, tudniillik a stratégiai dön­téseket megszavazza, de az előkészítésben igazán nem tud részt venni, véleménynyilvánításával részesévé vá­lik e döntési folyamatnak, s amikor szavaz, az is eldől, hogyan vesz részt a tervek megvalósításában. — És, ha a vállalati tanács leszavazza a javaslatot, illetve alternatívák esetén nem a cég számára legked­vezőbbet választja? Akkor segíti-e a vállalati tanácsok működése a kibontakozást? — A vállalatvezetőnek igen alaposan fel kell készül­nie az előterjesztésből, nagyon jó érvrendszerrel kell kiállnia a vállalati tanács elé, meggyőzően indokolnia az általa támogatott variánst. Nyilvánvalóan a tanács véleményét is meg kell hallgatnia, esetleg módosulhat ezáltal az eredeti elképzelés. A koncepció ilyen közös alakítása feltétlenül segítség a vállalat vezetőinek, s egy valóban alapos döntés-előkészítés után nem fordul­hat elő a leszavazás. Én annak vagyok a hívé^ hogy minél több embert vonjak be a döntés-előkészítésbe, még akkor is, ha egy­értelmű, hogy a vállalati stratégiát nem a fizikai dol­gozók készítik. De ahhoz, hogy ezt elfogadják, megért­sék, ez kell. — Mennyire általános, elfogadott ez a gyakorlat? — Amit mi tudunk, azt hiszem alapvetően külföldről tanultuk, a nyugaton jól ismert participáció módszerei­ből merítünk. Ugyanis, ha nem vonják be a dolgozót, különösen nyugaton, ahol annyira automatizáltak a fo­lyamatok, ha nincs tisztáiban az egész folyamattal, nem tudja, hogy az ő „gombnyomása” mit jelent ebben, el­veszíti érdeklődését a munka iránt és hibázik. Egy pro­fitorientált kapitalista vállalatnál cél, hogy partnerként nyerje meg a dolgozót a minőség, a munkaidő-kihaszná­lás legjobb szintű megvalósítása érdekében. Mi ezeket a módszereket most tanuljuk, természetesen nem csupán az egyéni jólét növelése érdekében, hanem az össztár­sadalmi jólét emeléséért, a vállalatok jövedelmezőségé­nek javításáért. — Igen, de ehhez a vállalatok külső környezetét, a működési feltételeket is alakítani kell. Mint •politikai bi­zottsági tagnak, van-e erre lehetősége? — Megválasztásom (május) óta még nagyon kevés Idő telt el, de azt mondhatom, hogy a gyakorlati tapasztala­tok közvetítése igen fontos. A politikai döntés-előkészí­tés folyamatában lényeges, hogy mindennapi vállalati gyakorlatom alapján jelezni tudom a várható hatásokat, tehát gyors a reagálás... — És ezzel befolyásolhatja a döntéseket... ■ — Azt hiszem, igen, különösen, ha bizonytalanság van egyes kérdések megítélésében. Hogy példát említ­sek: vita volt az állami és magántulajdon kapcsolódá­sáról. Igyekeztem „bátorságot önteni” mindenkibe, hogy ez nagyon helyes dolog, s ezzel csak gazdagodni fog az állami tulajdon. A személyi érdekeltség a legerősebb ösztönző, úgyhogy a politika nyugodtan adhat ilyen ke­reteket a gazdaságnak. —SZÍ— Beszélgetés a szakszervezet megújításáról Újraszabályozni a jogokat „A szakszervezeti mozgalom egy egész sor kihívással néz szembe” — mondotta bevezetésként Szeljak György, az SZMT titkára azon a kerekasztal-jellegű beszélgeté­sen, amelyet Békéscsabán tartottak meg szb-titkárok részvételével. Az eszmecsere alapjául a „Kérdezték” 1988. júliusi különszámában megjelent vitaanyag szol­gált. Az asztalokon fekvő* brosúrákba belepillantva igen sok aláhúzás, Írásjel és megjegyzés volt látható, ami­ből mindjárt arra következtettem, hogy a meghívottak igyekeztek figyelmesen áttanulmányozni a magyar szak- szervezetek tevékenységének megújításával kapcsolatos „Elgondolásokat”. 'Sejtésem később beigazolódott, mert mindenki felelősségteljesen és érdemlegesen szólt hozzá az adott témákhoz. Rossz a gazdálkodási rendszer Hangsúlyozom, nem volt egyhangú és színtelen ez a megbeszélés, de — amint ezt a végén meg is jegyezték — jobb lett volna, ha az utol­só hozzászólás rögtön a legelején hangzott volna el, mert talán így élénkebb vi­ta bontakozott volna ki ezen a mintegy háromórás, for­malitásoktól mentes tanács­kozáson. Nos, a fentebb említett SZOT-kiadványra utalva, azt kifogásolták, hogy az anyag terjengős, későn ér­kezett és a főfejezetek egy része az óhaj szintjén mo­zog. Sok még a bizonyta­lanság, és ezért is szüksé­gesek a jogszabályok. Az anyagban sok szó esik pél­dául a kibontakozásról (a megújulásról), de mintha kevesebbet lehetne olvasni a megvalósítás stratégiájá­ról, eszközrendszerérői és garanciájáról. A tapasztala­tok azt igazolják, hogy még mndig lassú a struktúravál­tás a gazdaságban, s ugyan­akkor konzerválódik a fog­lalkoztatás. A szakszervezeti mozgalom céljainak elérésé­ben a felkészültebb tisztség- viselők mellett politikusabb és harcosabb tagság . kelle­ne. Csak helyeselni lehet a SZOT elnökségének olyan irányú törekvését, amely szorgalmazza a szakszerve­zeti törvény megalkotását. Ez egyebek között tartal­mazná a munkabeszüntetés, a sztrájk jogát, vagyis a végső eszköz lehetőségének szabályait. Az egyik vállalat vezetője, a HVDSZ titkárságának tag­ja megjegyezte: a hatalmi struktúrában — a szakszer­vezet működését illetően — igenis szükségesek a jogi garanciák. Azzal a nézettel viszont nem értett egyet, hogy a mozgalomnak min­dig a hatalomhoz kell iga­zodnia. A munkanélkülisé­get sem lehet élethelyzetnek elfogadni, hanem csak át­meneti jelenségnek kell te­kinteni és ennek megfele­lően szükséges kezelni. A beszélgetés másik résztvevő­je azt indítványozta, hogy a munkanélküliség alatti időt is számítsák be a nyug­díj megállapításakor a tény­legesen ledolgozott évekbe. Az állami költségvetésről el­mondta, hogy a kormánynak is gazdálkodnia kell, és ne politikai eszközökkel ope­ráljon. A gazdálkodási rend­szer nem megfelelő jelen­leg. Éppen ezért tudomásul kell venni, hogy a piaci vi­szonyok között a piaci szem­léletmód ma már nélkülöz­hetetlen, csakúgy mint a vállalkozói tőke. A szak- szervezetek vállalják fel ezt, amit az állam nem igen tett meg. Az egyes szakszerve­zeti ágazatok akár szövet­ségre is léphetnének és kö­zösen finanszírozhatnák pél­dául az át- és továbbképzé­seket, valamint a munka­kieséseket. R munka nélkül szerzett jövedelmek Az szb-titkárok foglalkoz­tak a bérreform kérdésével is. Erre — mint mondották — csak abban az esetben van szükség, ha valóban a dolgozók életkörülményeit javítja. Az egyik nagy élel­miszer-feldolgozó vállalat 100 dolgozót érintő létszám- csökkentéssel tudta megol­dani a bérproblémát. Az is igaz, hogy ezt követően jobb lett a munkamorál az üzem­ben. Az egészségügy viszont munkaerőhiánnyal küzd, mert sokan elhagyják a pá­lyát. Ennél a rétegnél 1978- ban volt legutoljára bérren­dezés, és ezért is maradtak le a keresetek az átlagtól három százalékkal. Volt olyan vélemény, hogy nem kellene erőltetni a bérre­form bevezetését, egyrészt a mezőgazdaság ismert helyzete miatt, másrészt azért nem, mert inflációt gerjeszt, és erősíti a mun- kanélkülséget. Ne csak 2-3 százalékos legyen a bérfej­lesztés — javasolták töb­ben is —, hanem tartson lé­pést az infláció mértékével. A 17-18 százalékos árszínvo­nal-növekedést több válla­lat hanyag munkája is elő­idézte, ami újabb belső fe­szültségekhez vezetett. Pél­daként került szóba Szarvas, ahol foglalkoztatási gondok keletkeztek a kereskedelem­ben. Ugyanis aki szerződéses üzemeltetésre vette át a bol­tot, nem volt hajlandó együtt dolgozni az ottani al­kalmazottakkal. Ezért keres­ni kellett olyan egységeket, amelyek hajlandók voltak foglalkoztatni a „szélnek eresztett” eladókat. (Az ő helyükre azonban már nem vettek fel új embereket.) Elhangzott egy olyan „köl­tői” kérdés is: kik tudnak ma jelentős tőkét befektet­ni? Bizonyára azok, akik­nek több százezer forintjuk van a takarékban. Azzal, hogy a pénz ilyen módon való fiaztatásához lehetősé­get teremtenek, az illetéke­sek elismerik a munka nél­kül szerzett jövedelmeket?! Mind több alacsony fizetésű, keresetű egyénijeik jelent gondot a temetkezési költ­ségek magas összege. Sokan segítséget kérnek, hogy hoz­zátartozójukat eltemettes- sék. Erős párt — erős szakszervezettel Amint ismeretes, a szak­szervezeti mozgalmon be­lül megindult az önállósulá­si folyamat. Ezzel és még egyéb kérdésekkel összefüg­gésben is ismertették a résztvevők saját elképzelé­seiket. Általános volt a vé­lemény, illetve az egyetértés arra vonatkozóan, hogy jó dolog az, ha a szakszerveze­tek — erősítve a demokrati­zálódási tendenciákat — alulról felfelé építkeznek. A választás és delegálás tehát ne a statisztikát erősítse. Nagyfokú igény nyilvánul meg a szakszervezettel szem­ben az érdekvédelmi funk­ció megszilárdítása érdeké­ben. A SZOT mindenkép­pen vegye figyelembe -a szakszervezeti tagság véle­ményeit, javaslatait, s ezek ne „kallódjanak el”. Az „egy üzem — egy szakszervezet” elve elfogadható a jelenlegi jogosítványok mellett. A tár­sult alapszervezetek adják össze a pénzt a felsőbb szin­tű testületek működtetése végett. Nem lenne célszerű megszüntetni a SZÓT-ot és az SZMT-ket, mert ez a po­zíció gyengüléséhez vezet­ne. Az viszont mindenkép­pen kívánatos lenne, ha a (függetlenített) apparátusok létszámát csökkentenék a jövőben. (Sokan ugyanis a mozgalomból „elég jól meg­élnek”..) Volt aki a szakszer­vezetnek a párttal és az ál- lamrhal való együttműködé­sét „kifogás talan”-nak mi­nősítette. Erős párt csak erős szakszervezettel létezhet. (Akadt viszont másfajta vé­lemény is; a központi szerv kezében nincsen semmi olyan eszköz, amelyet a ha­talmat gyakorló felső testü­lettől valamit is kikónysze- ríthetne.) A szakszervezet és a vállalat érdeked sem esnek mindig egybe.) Az érdekképviselet és az érdekvédelem jellegét, to­vábbi szerepét is tisztázni kellene; csakúgy, mint a brosúrában olvasható szoli­daritás fogalomkörét. Ezt a szót egyesek nézete szerint — már lejáratták (például a különböző bélyegek árusítá­sával) a szakszervezeti tag­ság körében ... A beszélgetés végén az SZMT-titkár hasznosnak ítélte meg az összejövetelt. A széles körből összegyűjtött információk csak tovább gazdagíthatják az eddigi el­képzeléseket, s az országos tanácskozásra kerülő anyag már minden bizonnyal más lesz. Bnkovinszky István X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents