Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

1988. szeptember 14., szerda NÉPÚJSÁG A kereskedelmi miniszter­helyettesi, Gombocz Zoltán a külpiaci együttműködés lehetőségeit ecsetelte. Véle­ménye szerint a külpiaci siker és sikertelenség már a termelés fázisában eldől, azaz a külgazdasági szférá­ban megnyilvánuló problé­máink a belső gondok visz- szatükröződései. A világ­kereskedelemben Magyaror­szág részvétele igen kicsi és egyre kisebb. A mezőgazda- sági termékek részesedése a világkereskedelemből foko­zatosan csökken, ugyanak­kor a hazai exportban a mezőgazdasági termékek do­minálnak. S miközben bő­vül a világkereskedelem, nekünk sajnos nemigen van­nak a piaci kritériumnak megfelelő termékeink. Hang­súlyozta, hogy a stabilizá­cióhoz elengedhetetlenül szükséges a szocialista or­Befejeződött a tanácskozás Gyulán egy deregulációs bizottságot létrehoznia. (A derelugáció gyakorlati eredményét há­rom szóval fémjelezte: taxi, fagylalt, kenyér.) A külgazdasági feltételek elemzése során szóba került, hogy a nyugati gazdasági integráció, az EGK Is meg- újulóban van, 1992 után nem lesz azonos azzal, ami ma. Nyugat-Európában for­málódóban van egy ipari szabadkereskedelmi és in­novációs közeg. A Közös Piaccal való magyar megál­lapodást egyébként történel­mi és átütő erejűnek minő­sítette az előadó. A kon­frontáció időszaka után megkezdődhet a kooperáció időszaka, ami felzárkózásra adhat esélyt. Ez utóbbi gondolatot frappáns hason­latba tömörítette egy hoz­zászóló, aki úgy fogalma­zott: még megy vonat, de már nem áll meg ezen az állomáson, ahol vagyunk, fel kell rá ugrani, s az ug­rás kockázatát vállalni kell. Tulajdon — szabadság — felelősség „Nézzük, mit ír az újság! II vonat nem áll meg... Változó érdeklődés kísérte a Il-es szekció munkáját a városi tanács nagytermében. A hallgatók száma 70 és 200 között ingadozott. A gondolatok a fő téma, a magyar gazdaság világpiaci bekapcsolódásának külső és belső feltételei köré csopor­tosultak. Az egyik hozzá­szóló a negyven évig Dá­niában élő Pelsőczi Szabó Miklós (Világgazdasági Ku­tató Intézet) úgy találta, hogy nincs lényeges diffe­rencia a kapitalista és szo­cialista társadalom gazda­sági lehetőségei között. Vé­leménye szerint a jövő gaz­daság-filozófiai alapelve, hogy a társadalmi felelős­ségtudat éppúgy érvényre jut, mint a szabad vállalko­zás gondolata. Alapvetőnek tekinti az ár-, világpaci ár és a kemény valuta (forint) megteremtését, ami a világ- gazdaságba való beilleszke­dés egyik előfeltétele. Sümegh Nándorné (Somo­gyi Kereskedelmi Vállalat) a kiskereskedők mindenna­pi gondjaiból kiindulva elemezte a piaci lehetősége­ket. Pillanatnyilag rendeleti káosz akadályozza az igazi piac kialakulásának lehető­ségeit. A versenyfeltételek megteremtésének alapvető feltétele a tőkeínség meg­szüntetése, ami a kiskeres­kedelmet sújtja. Elítélte, hogy úgymond, közgazdasá­gi kategóriává emeltük a személyi kapcsolatok létét, vagy nem létét. Mondandó­ját egy sporthasonlattal zárta, miszerint a verseny­hez kell pálya (piac), kon­díció (tőke), jó felszerelés (technikai háttér), legjobb, ha nincs versenybíró, de ha már van, az legyen tisztes­séges, s ami még fontos: a szurkoló közönség. szágokkal való kapcsolat.de nem az eddigi merev kere­tek között. A szekció munkáját Ba­lázs Péter, a Kereskedelmi Minisztérium főosztályveze­tője foglalta össze. Az or­szág piaci stratégiájának Hozzászólásokkal, kérdé­sekre adott válaszokkal folytatta munkáját tegnap a III. szekció, melyet az elő­ző napihoz hasonló nagy ér­deklődés kísért. Elsőként Kónya Lajos, ÁBMH-elnök­helyettes kérdésekre vála­szolva fejtette ki a bérpoli­tika hosszú távú céljait és elveit, ami a majdani bér­reform alapját képezheti. Legfontosabbnak a vagyon- érdekeltség, a tulajdonosi reform és a piac megterem­tését tartja. Kiemelte a ke­resetszabályozás, mint álla­mi pótcselekvés megszünte­tésének szükségességét, s a természetes gazdasági esz­közök előtérbe helyezését. Tehát, hogy legyen gaz­dája a vállalatnak, a tőké­nek, s ezek azon munkál­kodjanak, hogy a vagyon gyarapodjon. Ma szerinte még a vállalatok vezetői sem tulajdonosi szemléletű­Egy kíváncsi közgazdász Beck György (aki csupán névrokona Beck Tamásnak, a Magyar Gazdasági Kamara elnökének), az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettesének, Petrovai Lászlónak a titkára, s félhivatalosan vesz részt a vándorgyűlésen. Mint mondja, kiváncsi volt, hogy szakmai környezetben hogyan értékelik az elmúlt egy évet, illetve, hogyan vélekednek a magyar gazdaság előtt álló feladatokról. — S mit állapított meg a vándorgyűlés előadás-soro­zata után? — Számomra úgy tűnt, hogy mindenki a pozíciójának megfelelően beszélt a magyar gazdaság helyzetéről, gondjairól. A hétfő délelőtti három előadás közül leg­jobban Román Zoltán beszámolója tetszett, mert a való­sághoz leginkább hű képet adva próbált következtetése­ket levonni. Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon az én magánvéleményem megegyezik-e az itt felszólaló szak­emberekével. A szekcióülésen hallottak után meggyő­ződhettem arról, hogy véleményem találkozik néhány előadóéval. Eszerint alapvetően nem a felső vezetésben kell változtatást végrehajtani, hanem a gazdaság min­den szintjén olyan vezetőkre lenne szükség, akik az új helyzethez tudnak, és akarnak is alkalmazkodni alapjaként három elemet, az importversenyt, a deregulá­ciót és a vállalkozás erősí­tését jelölte meg. A vitában felvetődött az is, nem kel- lene-e az országgyűlésnek ek, mivel objektív érdekeik mély zónáiban mind csak alkalmazottak. Ezen kell változtatni, s ez a pazarlás megszüntetését, a tőkehoza­dék maximálását jelentheti. A jövő évi szabályozáshoz kapcsolódva ismét hangsú­lyozta, hogy ez átmeneti jel­legű. Véleménye szerint a ibértömeg-inövekedés után fi­zetendő 50 százalékos adó nem csökkenti a bérkiáram­lást, mivel a számítások sze­rint a vállalatok emellett 25-30 százalékkal tudják nö­velni a béreket. A bértö­megszabályozás felső hatá­rainak megállapításával kapcsolatosan szólt arról, hogy sok vita előzte meg ezt, s kifejtette, számolunk ennek kedvezőtlen, esetleg szétoszlató hatásával. A má­sik véglet a kivétel eltörlé­se, ami azonban a nyilván­tartási kötelezettséggel a bürokráciát növelné. A személyi jövedelemadó mértékére vonatkozó észre­vételekhez kapcsolódva fej­tette ki véleményét, hogy a személyi jövedelemadó mér­tékét tovább növelni nem szabad. Az már így is tel­jesítmény-visszatartó hatá­sú. Aláhúzta, hogy nem vi­tatja az SZJA progresszivi­tásának szükségességét, de a magyar SZJA-rendszer egyedülállóan progresszív. A következő hozzászóló Barta Imre (Budapest Bank . osztályigazgatója, Miskolc) kicsit, mint mondta, meg­keseredve bocsátja közre gondolatait, amit három pontban foglalt össze. Ezek: a gazdaságpolitika a súlyos gazdasági helyzet miatt improvizációra kényszerül, ami a hosszú távú érdekeket keresztezi; időhiány veszé­lye fenyeget, de a modell­váltás szükséges, s nem utolsó sorban nem tisztá­zódott még, hogy mit is akarnak. Részletesen szólt a pazar­lásról, mely a tőkemegtérü­lés elvének hiányaiból adó­dott. A nyereségérdekeltség helyébe teendő vagyonérde- keltség helyett a tőkeérde­keltséget hangsúlyozta, ami nem egyenlő a számviteli­leg kimutatott napi érde­keltséggel, annak csak bi­zonyos százaléka. A tulajdo­nosi szemlélet változásának szükségességét aláhúzva a valós vállalati tulajdon lét­rejöttét emelte ki. Árbevétel — garancia Dr. Vissi Ferenc, az Országos Anyag- és Arhivatal elnökhelyettese a hazai versenyszabályozás fejlesztésé­nek időszerű kérdéseiről tartott vitaindító előadást. — Ma nincs a kormánynak ütőképes verseny- és piac- politikája, pedig a mai követelményeknek csak akkor tudunk megfelelni, és felzárkózni a világpiaci színvo­nalhoz, ha olyan valós versenyfeltételeket teremtünk a termelőüzemek számára, melyben az eladó csak a vevő pénzéből gazdagodhat meg. Vagyis, az eladó eladási kényszerbe, a vevő vásárlási kényszerbe kerül. Tehát a piac a mindenkori valós értékítéletet közvetíti a terme­lő vállalat felé — mondotta többek között, s ehhez a gondolathoz kapcsolódva tettünk fel kérdést, a szekció­ülés szünetében; — A versenyfeltételek kidolgozásában az új áraknak, vagyis az árképzésnek nem kis szerepe van. Vajon a mezőgazdasági árak kialakításában milyen szempontok figyelembevétele elengedhetetlen? — Az árképzésnek alapelve kell legyen ipari, vagy mezőgazdasági terméknél egyaránt, hogy mindenkor az eladó és vevő reális kapcsolatának feleljen meg. Tehát, a tisztességes versenyben elérhető értékítéletet tükröz­zön. Bár a világ minden fejlett államában a mezőgazda- sági árképzés nem a mindenkori importversenyre és piaci értékítéletre épül, hanem az úgynevezett, „árbevé­tel-garanciára”. Ez azt jelenti, hogy világpiaci termelés­től függetlenül kiegyenlített bevételhez kell juttatni a termelőket. Éppen azért, hogy irányítható legyen az ön­ellátáson felüli termelés, vagyis, ha szükség van a ter­mékre, termeljenek, ha nincs, akkor inkább maradjon a föld egy része parlagon. Az árcentrum a mezőgazda­sági termékeknél nem szabad, hogy a világpiaci árak­hoz igazodjon. Véleményem szerint mindenkor olyan jövedelemtartalmat kell adni a _ kialakított áraknak, melyek az ipari munkások életviteléhez hasonló élet­színvonalat biztosítanak a mezőgazdasággal foglalkozók­nak is. Az árcentrum képzésénél Magyarországon az ag­rárolló hatását is csökkenteni kell, vagyis, óhatatlanul figyelembe kell venni az irreálisan magas ipari árakat, hogy legalább az egyszerű újratermelés feltételei legye­nek adottak. Ábrahám György, a Bé­kés Megyei Élelmiszerkisker Vállalat igazgatója, a keres­kedelmi vállalatok szemszö­géből elemezte a tulajdon, a vagyon értékelésének mai helyzetét, az e területen mu­tatkozó anomáliákat ki­hangsúlyozva, hogy a tulaj­don újraértékelése szüksé­ges. Lovász László, a Tisza Bútoripari Vállalat vezér- igazgatója faipari mérnök­ként szólt a jelenlevő köz­gazdászokhoz, ami nagy tet­szést aratott. Olyan valós, gyakorlati életből vett kér­désekre keresett választ, amelyek hiányosságokra, bürokratikus folyamatokra hívták fel a figyelmet. Egyetértve az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nökhelyettesével, az SZJA- rendszer * felülvizsgálatát szükségesnek tartja, mert a jelenlegi formájában nem a mai magyar viszonyokra van kitalálva. Illés Mária az előző nap elhangzott hozzászólásához fűzött észrevételekre ref­lektálva új fent kifejtette véleményét a munkanélküli­ségről, annak szükségessé­géről, és mértékéről, illetve a vállalatok belső dinami­zálásának kérdéséről. A III. szekció munkája Szabó Kálmán rövid érteke- illőjével ért véget. Elöljáró­ban kifejtette, hogy a szek­cióülésen folytatott vita igen aktív, gyümölcsöző volt. A szekció munkáját mindkét nap 150 főt meghaladó hall­gatóság előtt folytatta, ahol négy előadás, négy felkért hozzászólás és 13 hozzászó­lás, válaszadás hangzott el. A szekció alapkérdései a tulajdonlás, a tulajdon prob­lémája, -a stabilizáció, a hosszú távú vagyonérdekelt- ség megteremtésének lehe­tőségei voltak. Mint mon­dotta, a szekció mottója az 1848-as reformerek kibőví­tett követelménye: a tulaj­don—szabadság—felelősség megteremtésének szükséges­sége lehetne. A tulajdoni viták alap­kérdése, s egyben a hosszú távú érdek hordozója is, hogy mi a hajtóerő a gaz­daságban, ha a reálkerese­tek csökkennek. Hogyan le­het stabilizáció ilyen felté­telek mellett? Utalt az 1968-as reform eredményei­re, illetve az igazgatási tu­lajdonlás miatti korlátokra. A vita eredményét össze­gezve tért ki arra, hogy a hosszú távú vagyonérdekelt- ség megteremtése kell hogy legyen a cél, a többszínű tu­lajdonrendszer megteremté­sével. Ez utóbbival lehet az első gazdaság dinamizmusát megteremteni, de a tulaj­don decentralizálását alkot­mányosan is védeni kell. Hangsúlyozta, a vita azon álláspontját, hogy a mone­táris tényezőknek legyen túlsúlya a jövőben a pénz­ügyi szabályozás háttérbe szorításával. A kisfiú... A humor mindig hasz­nos eleme az előadá­soknak, felvillanyozza az érdeklődést, a lanka­dó figyelmet. A derűt keltő megjegyzések igazi mestere Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese. Két nagy sikert aratott hasonlata színesítette a monetáris szemlélettel foglalkozó szekcióvita ' összefoglaló­ját. A kétszintű bankrend­szert másfél éves kisfiú­hoz hasonlította, akinek már megvan mindene, ami egy felnőtt férfinak, de még nem minden szervét használja úgy ... A szanálás és felszá­molás témakörében el­hangzott véleményeket is szemléletesen össze­gezte: másként látja a helyzetet a sült malac, s másként a szilveszterező vendégsereg...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents