Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

1988. szeptember 13., kedd NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Szöulból jelentik Megnyitották a MOB 94. ülésszakát Hétfőn este a szöuli Nem­zeti Színházban rendezték meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 94. ülésének ünne­pélyes megnyitóját. A XXIV. olimpiád játékoknak otthont adó ország himnuszának el­hangzása után a megjelen­teket, köztük Li Hjun Dzse-t, Dél-Korea miniszterelnökét Juan Antonio Samaranch-ot, a NOB elnökét, valamint Lord Kilián int, a NOB tiszr teletheti elnökét a vendég­látó ország olimpiai bizott­ságának elnöke, Dzsong Ha Kim üdvözölte, majd átadta a szót az olimpiai mozga­lom vezetőjének. J. A. Samaranch beszédét a NOB elnöki székében el­töltött nyolc esztendejének összefoglalójával kezdte. El­mondta: azért lett — az új­kori olimpiai játékokat élfet- rehívó Pierre de Coubertin báró után — a NOB máso­dik főhivatású elnöke, hogy a világ egyik legnagyobb szervezetének vezetését tel­jes emberként végezhesse el. Emlékeztetett arra, hogy az 1980-as évek elején a NOB jelentős szervezeti és szerke­zeti változáson ment keresz­tül, amelyre azért volt szük­ség, hogy az olimpiai moz­galmat történetének második évszázadában se fenyegesse az összeomlás veszélye. A pozitív változások segítő té­nyezőjének minősítette azt az együttműködést, amely a NOB, a nemzeti olimpiai bi­zottságok, valamint a nem­zetközi sportszövetségek kö­zött jött létre, illetve erő­södött meg a kor követelmé­nyének megfelelően. Sama­ranch elnök ezúttal is fel­hívta a figyelmet arra, hogy minden döntést széles körű véleménycsere, az álláspon­tok ütköztetése előzött meg. Az említett időszak jelen­tős eredményei közül külön is kiemelte, hogy a NOB so­raiban az elmúlt évek során a nők is helyet kaptak, az olimpiai chartát az új idők szellemének megfelelően for­málták át, miközben az Hétfő óta végleges: Göröcs János nem marad tovább az Újpesti Dózsa labdarúgói­nál. A vezető edzőt az idei ősz kudarcsorozata késztette erre a döntésre, amelyet Hó- lya István elnök elfogadott. A lila-fehérek mestere az idén immár másodszor je­lentette be lemondását, elő­ször a Videoton ellen el­szenvedett hazai vereség után akart távozni. Most azonban már bizonyos, nem ő készíti fel együttesét a szerdai, veszprémi összecsa­pásra, hanem Nagy László olimpiai mozgalom is keres­kedelmi jelleget öltött, ám mindig szigorú, kellő mér­tékű ellenőrzés mellett. Elő­remutató döntéseket hoztak a magas szinten versenyző sportolók státuszával kap­csolatban, s a NOB figyel­me olyan új területekre is kiterjedt, mint amilyen pél­dául a tömegsport. Az olim­piai mozgalom vezetői ugyanakkor nem feledkez­tek meg az apartheidellenes harc erősítéséről, miként ar­ról sem, hogy az olimpiai sportmozgalom kapcsolatait széles körben fejlesszék a művészetekkel, a tudomány- nyali, a kulturális élet leg­különbözőbb területeivel. Samaranch elnök nagy el­ismeréssel szólt a hét éve tevékenykedő szöuli szerve­zőbizottságról, Déli-Korea né­péinek az olimpia sikere ér­dekében tett erőfeszítéseiről. A déli-koreai filharmoni­kus zenekar fellépés után Li Hjun Dzse miniszterelnök lépett a mikrofonhoz, s ün­nepélyesen megnyitotta a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság 94. ülését, őt a NOB protokollfőnöke követte, aki egymás után hívta a szín­padra a szervezet közelmúlt­ban megválasztott új tagjait. Az olimpiai lobogóra most esküdött fel- Anna hercegnő, a NOB brit tagja, majd a kolumbiai Fidel Mendoza CarrasquiMa, végül pedig a mauritániai Rámpául Ruhee. A Hotel Shillától, a NOB szöuli főhadiszállásától alig száz méterre eső Nemzeti Színházban az ünnepi ese­ményt népi táncosok dobszó­ra bemutatott emlékezetesen szép műsora zárta. * * * Hétfőn reggel a Ferihegyi repülőtérről elutazott Szöul­ba az olimpián szereplő ma­gyar küldöttség ötödik, 53 fős csoportja, Frankfurt érintésével várhatóan szep­tember 13-án, 17.10-kor — helyi -idő szerint — érkezik a csapat a dél-koreai fővá­rosba. (MTI) és Varga István. Az új ve­zető edző személyéről ké­sőbb döntenek. * * * Bár a tudósítás jegyzőkönyvé­ben és képen szerepel, a 2— 1-es győri győzelemmel végződött Békéscsabai Előre Spartacus— Rába ETO NB I-es labdarúgó­mérkőzésről szóló tegnapi be­számolónkból — a szerző hibá­jából — kimaradt a második gól leírása: ,,a 22. percben Tur­bók beadása után Szenti becsú­szó szerelése nem sikerült, s a résen levő Hajszán középről, egyből, nagy erővel a kapu bal oldalába lőtt, 1—1.” Olvasóink szíves elnézését kérjük. ' Dánia különleges ország, sok minden még a szomszé­dos nyugatnémetek számára is szokatlan. Ismerősöm, Eduard Preis például repü­lőgép-szerelő Frankfurtban, vagyis nem keres rosszul, elegáns Mercedesen jár, ami­kor azonban Haderslevben, a Norden Szálló portása 198 márkában jelölte meg egyet­len éjszaka szállásárát, bi­zony ő is meglepődött. Per­sze, a teljességhez tartozik, hogy az elmúlt hét végén a közeli Vojensben rendezték meg az egyéni salakmotoros világbajnokság döntőjét, s ezt a házigazdák, ugye, sok­féleképpen igyekeztek ki­használni ... A verseny színhelyén például az alkal­mi szántóföldi parkolóért 25 koronát kértek, ez mellesleg kétszáz forintnak felel meg, ha egyáltalán érdemes ha- sonlítgatásokba bocsátkozni. Különben is, egy világ- eseményen az igazi szur­kolónak semmi sem drága. Számítsuk hozzá mindehhez, hogy noha Dánia a salak­motorozásban jószerivel ab­szolút világhatalom, érdekes módon először adott ott­hont az egyéni VB finálé­jának. A már említett Nor­den Hotelban, a főszponzor Castrol cég jóvoltából a verseny előestéjén az ese­ménynek megfelelő körítés­sel igyekeztek hangulatot teremteni a sportág vezér­kara számára, leginkább személy szerint Ole Olsen szervezőbizottsági elnök, mel­lesleg sokszoros világbajno­ka a salakszórásnak. Büsz­kék is ,rá a dánok, amit az is mutat, hogy sok sikert hozó Jawa motorját egy he­lyi mester, bizonyos Robert Jakobsen 24 karátos arannyal •bevonta, s a világdöntő fő­hadiszállásának csillogó jel­képe lett. Mellles leg még el1 sem kez­dődött a verseny, mi ma­gyarok már arattunk egy fi­gyelemreméltó győzelmet, pontosabban diplomáciai el­ismerést. A Nemzetközi Mo­torsport Szövetség, a FIM ugyanis Nádasdi Jánost, a magyar szövetség főtitkárát delegálfa Vojensbe ellenőr- ként. — Az én feladatom ügyel­ni a szabályok betartására, ellenőrizni a pályát, és más, kisebb-nagyobb teendők kö­zött figyelemmel kísérni az alkohol- és doppingellenőr­zést. Két éve ugyanis ebben a sportágban is bevezették. Már megkaptam a követke­ző megbízást is, hamarosan Leningrádban, a jövő évi jégmotoros vb színhelyét el­lenőrzőm — mondta a ma­gyar szakember, aki a FIM pályabizottságának alelnöke. Eljött tehát a nagy nap — három igazán fontos kérdés­sel'. Vajon az óránkénti ha­talmas záporok megkegyel­meznek-e a várható 30 ezer nézőnek (és a nem jó „eső­menő” versenyzőknek), az­tán a legutóbbi két eszten­dő világbajnoka, Hans Niel­sen -tá voltart j a-e a trónja el­vesztésébe korántsem bele­nyugodott Erik Gundersent, végül, de nem utolsósorban a számunkra legfontosabb: két finalistánk, Kócsó Antal és Tihanyi Sándor mennyire tud élni az óriási lehetőség­gel? Két magyar még sohasem szerepelt világbajnoki dön­tőn — önmagában a részvé­tel is eddig nem jegyzett si­kert ígért! Tihanyi: „Talán nem sze­rénytelenség, de már az eu­rópai döntőről idejutni sem volt akármi számomra. Per­sze, evés közben jön meg az étvágy — nem szeretnék utolsó lenni! Vesztenivalója pedig a többieknek van, nem nekem. Hajtok, aztán meglátjuk!” A 25 éves deb­receni motoros egyébként motoros családból szárma­zik, édesapja is élversenyző volt, most pedig a magya­rok maroknyi szurkolótábo­rában szorított fiáért! A szegedi Kócsó Antalnak valamivel nagyobb esélye volt a jó szereplésre, hiszen az idén többször is indult vojensi színekben dán (!) bajnoki pontokért: „Almaim netovábbja hogy bekerüljek az első tíz közé. A rajtok majdnem mindent eldönte- nek. Ez a pálya úgynevezett egynyomos, aki belül el­megy, aligha érik utol.” Ott állt tehát a 300 mé­Gyula Város Tanácsa közterület-felügyelete PÁLYÁZATOT hirdet KÖZTERÜLET-FELÜGYELŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Középfokú végzettséggel rendelkező, katonaviselt, erkölcsileg feddhetetlen férfiak jelentkezését várjuk, személyesen, 1988. október 1-jéig a felügyelet vezetőjénél. Cím: Gyula, Megyeház utca 2. Göröcs lános távozott Emlékezetes pillanatok. A két magyar, Kócsó Antal (balról) és Tihanyi Sándor közt Jan O. Peder­sen és a kétszeres címvédő Hans .Nielsen Mit ér a 11. és 15. helyezés a salakmotoros piacon? Újra Gundersen ül a dán hegemónia trónján teres salakkor díszpáholyá­val szemben a 4-4 dán, an­gol, 2-2 magyar, svéd és len­gyelt, 1-1 csehszlovák vala­mint svéd főszereplő. Ab­ban megegyezett a hozzáér­tők véleménye, hogy Nielsen és Gundersen számít legna­gyobb esélyesnek, sokan azonban a harmadik számú dánt, a miniember Jan O. Petersen t jelölték bajnok­nak, aki nevető harmadik­ként futhat be győztesen. Rajtuk kívül komolyan csak az amerikai Ermolenkó és az angol Tatum neve került szóba. Az óriások húszmene­tes csatája aztán bebizonyí­totta: csodák ebben a sport­ágban sincsenek, a véletlen szerepe vajmi kevés, a pa­pírforma nagy úr. Először Tihanyi volt túl a premieren, 1 pontja lélekta­nilag is sokat jelentett. A 3. menetben aztán bemutat­kozott Kócsó is, Nielsen és Pedersen társaságában. A négykörös csata csak ne­gyedszer indulhatott el iga­zán, mert elsőre Pedersen csúszott ki, másodszor Niel­sen, végül pedig a később előkelő 6. helyen végzett svéd Per Johnssont kizárták. Kócsó „csendben” figyelte a nagyok taktikai harcát, s hogy jól tette, azt bizonyít­ja: 2 pontot szerzett bemu­tatkozásul. Később sem ját­szottak alárendelt szerepet a mieink, az esélyeknek meg­felelően, amit lehetett, ösz- szegyűjtöttek a pontokból. Érdekesen alakult, s utólag is sok vitát váltott ki a 14. futam, amelyben a két ma­gyar egymás ellen is har­colt. Talán egymásra is túl sokat figyeltek, másképpen aligha lett volna a csehszlo­vák Matousiké a fontos rész­győzelem. (Mellesleg a morc arcú, gyakran kamika­ze módjára motorozó prágai fiú lett a végén a legjobb „keleti” — 8. helyen vég­zett.) Ezzel kapcsolatban mond­ta később Nádasdi János: „Szerintem taktikai éretlen­ségre vall, hogy Kócsó jobb helyezése érdekében Tihanyi elvett egy pontot hazai ri­válisától ...” Koroknai Jenő, a MAMSZ salakmotoros szakbizottságának vezetője, a magyar küldöttség vezetője: „Nem osztom ezt a véle­ményt, hiszen túl azon, hogy egyéni dicsőségért zajló csa­ta ez, s helyezésekért sem ugyanaz a pénzjutalom jár (a mindenkori világbajnok 7960 svájci frankot kap — a szerk.), igazából nem sok jelentősége lett válna, hogy egy esetleg két helyezéssel előbb, vagy hátrább kerül valamelyikük. Egyetlen eset­ben érdemes lett volna ezen gondolkodni, ha dobogós he­lyezés a tét egyikük számá­ra!” Végül is ez a „veszély” nem fenyegette a magyaro­kat, de a végelszámoláskor még sem kellett szégyenkez­niük. Kócsó a II. helyen végzett, Tihanyi a ... és itt álljunk meg egy pillanatra. A debreceni motoros végül három pontos lett, akárcsak a dán Jorgensen, a brit Da­vis, és a lengyel Kasprzak. A szabály szerint ilyenkor a több jó helyezés dönti el a sorrendet, ha ez hasonló — mint jelen esetben — akkor sorsolás következik. Igen ám, de Vojensben nem volt! Ma­rad tehát a leghivatalosabb­nak mondható 12—15. helye­zés a magyar fiú számára, annál is inkább mert azonos helyezési jutalmat kaptak. Tihanyi: „Üj szemüveget használtam, amelyről azt hittem jobb mint a régi, de kevesebbet láttam vele,... ez afféle kifogás lehet, de a lényeg, hogy nincs miért búslakodnom. Legközelebb már még merészebben ter­vezhetek, nem igaz? Kocsó így látta belülről1: „Csak azt a 14. futamot sajnálom, ami­kor Wigg kiszorított, Matou- sek meg elment... A he­lyiek gratulációja sok min­denért kárpótolt, mégha a vágyam, a 10. helyezés nem is sikerült, bár én is 6 pon­Üjra Gundersen mosolyog leg­szélesebben A szerző felvételei tos lettem, mint az angol Morton.” A szupercsata spiccén a végére a sokat emlegetett dán trióból kettő maradt. Ezúttal újra Gundersen lett a világelső, a különfutamban óriási ováció közepette hagy­ta ott Nielsent, s lett ezzel a szó szerint is örömittas dán szurkolók megerősített báliványa. Egyben utolérte a sportág koronázatlan kirá­lyát, a Londonban élő új- zélandi Ivan Maugert, mi­után ö is „begyűjtötte” 15. világbajnoki címét. Mauger mellesleg régi barátja a ma­gyaroknak, mostani legfri- sebb tanácsát már a ver­seny közben megismerhet­tük. E szerint jó lenne a te­let is átversenyezni legjobb- jainknak;. Ehhez ő minden segítséget meg is adna. Igen ám, de az ajánlat nemcsak csábító, faramuci is. Ügy Szervezne Kócsóéknak ver- senykörutat, ha ehhez 1600 fonttal hozzájárulnának, köz­ben pedig, szükség esetén, 5 dollárt kérne egy blokkcsa- varért. Eközben a nyugatné­met Karl Maier, Gerd Riss, vagy a z olasz Castaigna, még rajtpénzt is kapna a részvé­telért — holott az idén nem jutottak el a VB-döntőiig. Szóval, kár lenne, ha úgy járnánk ezekkel az ajánla­tokkal mint más sportágak­ban!, de okos szerződéssel ta­lán tovább gyarapíthatnák tudósukat a mieink, akik tényleg nagyon sikeres évet zárnak hamarosan. Bár a lo- nigói Arany Gála, a pardu- bicei Arany Sisak viadal még hátra van, de ettől függetlenül, s kevés ötsizak-.. osztályos, alig féiszóz (!) versenyzőt felvonultató, és a sportvezetés részéről a leg­minimálisabb támogatást él­vező sportág mondhatja el magáról, hogy válogatottja „tíz között” van a világon, párosa a 6., és -két egyéni vb-finalistája is akad. Az 1988. évi VB végeredmé­nye. Világbajnok: Erik Gun­dersen (Dánia) U, 2. Hans Niel­sen (Dánia) 14, 3. Jan O. Pe­dersen (Dánia) 13, 4. Sam Er- molenko (Egyesült Államok) 12, 5. Simon Wigg (Nagy-Britan- nia) 9, 6. Per Jonsson (Svédor­szág) 9, 7. Kelvin Tatum (Nagy- Britannia) 8, 8. Roman Matou- sek (Csehszlovákia) 8, 9. Con­ny Ivarson (Svédország) 7, 10. Chris Morton (Nagy-Britannia) 6, 11. Kócsó Antal (Magyaror­szág) 6 (14-2+2+1+0), 12. John Davis (Nagy-Britannia) 3, 13. John Jörgensen (Dánia) 3, 14. Zénón Kasprzak (Lengyelor­szág) 3, 15. Tihanyi Sándor (Magyarország) 3 (1+0+0+1+1), 16. Roman Jankowski (Lengyel- ország) 2 ponttal. (Az azonos pontszámúak között az érmes helyeken különfutam döntött, a többin az előkelőbb helyezé­sek.) Fábián István BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin'út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents