Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
o 1988. szeptember 13., kedd iziüüUkritáf # NEM VOLT MAGYAR UTASA A SZERENCSÉTLENÜL JÁRT VIETNAMI REPÜLŐGÉPNEK Nem volt magyar utasa a pénteken Bangkokban lezuhant vietnami repülőgépnek. Mint jelentettük, a vietnami légitársaság TU—134- es típusú utasszállító gépe pénteken Hanoiból Bangkokba tartva viharba került, és néhány perccel a tervezett leszállás előtt a thaiföldi főváros repülőterétől négy kilométerre lezuhant, majd felrobbant. A géppel 43 vietnami és 31 külföldi állampolgár repült. A szerencsétlenül járt vietnami gépen utazott a VSZK egészségügyi minisztere is, aki ugyancsak halálát lelte a katasztrófában. Az áldozatok között van India vietnami nagykövete, valamint Vietnamnak a Fülöp- szigetekre most kinevezett vezető diplomatája. Egy szemtanú szerint a gépet földrezuhanása előtt villámcsapás érte. Ugyancsak szemtanúk beszámolója szerint a gép vezető pilótája csak kisebb sérüléseket szenvedhetett, mivel lábon hagyta el a pilótafülkét. A jelentések összesen 75- re teszik a halálos áldozatok számát. Hatan túlélték a balesetet, ám némelyikük állapota válságos. A thai és a vietnami hatóságok közösen kutatják a katasztrófa okát. 'A gép úgynevezett fekete dobozát már megtalálták — közölték, de még nem vált ismeretessé, hogy valójában mi idézhette elő a súlyos szerencsétlenséget. • JUGOSZLÁV—ROMÁN CSÚCS VÁRHATÓ Raif Dizdarevics, a jugoszláv államelnökség elnöke a zágrábi nemzetközi vásáron tett látogatása idején, vasárnap, fogadta Joan Ungur román külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési minisztert, akivel rövid megbeszélést folytatott. Hangsúlyozták, hogy a kétoldalú kapcsolatoknak újabb serkentést adnak majd Raif Dizdarevics és Nicolae Ceau- sescu elnök hamarosan sorra kerülő tárgyalásai. • GORBACSOV ÚJRA MUNKÁBAN Mihail Gorbacsov, azSZKP KB főtitkára hétfőn délelőtt Moszkvából Krasznojarszk- ha utazott — adta hírül rövid tényhírben a TASSZ. A szovjet hírügynökség rövid híre azt tanúsítja, hogy Mihail Gorbacsov befejezte évi rendes szabadságát, s újból megkezdte munkáját. . • HOLKERI MOSZKVÁBAN Harri Holkeri finn miniszterelnök hétfőn nem hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A vendéget — aki vonaton utazott — a pályaudvaron szovjet kollégája, Nyikolaj Rizskov köszöntötte. • MAGYAR TÁNCMŰVÉSZEK SZÖULBAN Hétfőn elutazott Szöulba az a kulturális delegáció, amely részt vesz az olimpiai játékokhoz kapcsolódó nemzetközi kulturális seregszemlén. A Győri' Balett, a világ legnevesebb balettegyütteseinek társaságában, Markó Iván három koreográfiájával. a Bolero, a Prospero és A nap szerettei című produkcióval lép fel a nemzetközi táncfesztiválon. Az OKISZ Erkel Ferenc Tánc- együttese az ugyancsak az olimpiához kapcsolódó folklórfesztiválra kapott meghívást, s a főváros mellett további három városban is bemutatkozik. • ÚJ NATO- TÁMASZPONT A NATO erősíti északitengeri „védelmi bázisát”; szombaton hivatalosan is átadták rendeltetésének a katonai blokk újabb, Nagy- Britanniában ez idő szerint legnagyobb légitámaszpontját a szigetország északi részén, Northallerton közelében. A Leeming légibázison összesen 40 Tornado típusú harcirepülőgép állomásozik majd s indul rendszeresen felderítő szolgálatra az Északi-tenger térségébe. Az újabb bázis létrehozása részét képezi a NATO átalakítási terveinek, melyek lényege egyebek között az, hogy úgymond felszámolják azt a „védelmi rést”, ami az Északi-tenger egyes körzeteiben még tapasztalható. • ÁRADÁSOK KÍNÁBAN Egymillió embert mozgósítottak Kínában a Jangce folyó gátjainak védelmére — jelentette az Űj Kína hír- ügynökség. Az elmúlt hetek kitartó esőzései miatt a folyam szintje vészesen emelkedik, s elöntéssel fenyegeti a környező városokat és termőföldeket. A dél-kínai Vuhan iparvárosban a Jangce szintje elérte a 25,85 métert, ami alig negyed méterrel marad el az úgynevezett katasztrófaszinttől. Más helyütt a vízmagasság már meghaladta ezt a szintet, és a megállás nélkül zuhogó eső miatt a helyzet további romlására számítanak. ÚJ RÁDIÓTELESZKÓP Ausztráliában, Callgoora városában átadták rendeltetésének a déli félteke legnagyobb rádióteleszkópját, melynek kiépítése 50 millió dollárba került. Tulajdonképpen nyolc egymás mellett elhelyezkedő, egyenként 22 méter átmérőjű rádióteleszkópról van szó, melyek közül 5 síneken mozgatható, mintegy 6 kilométeres távon. Az ausztrál csillagászok az új teleszkóp segítségével most az űr azon szféráiba is betekinthetnek, melyeket eddig igen nehezen, vagy egyáltalán nem lehetett kivizsgálni az északi féltekéről. ÖSZI-TÉLI DIVATBEMUTATÓ PÁRIZSBAN. Ted Lapidus Iran- cia divattervező egyik, a 18. századot idéző bársony-taft téli modellje az 1988—89-es párizsi őszi-téli divatbemutatón (MTI—Press—Fotó) TÖBB MINT EGY MÁZSA KARÓRA A Ijubjanai vasútállomás rendőrei a Frankfurt—Bclg- rád vonalon közlekedő Jugoszlávia Expressz nemzetközi vonaton 128 kilogramm női és férfikarórát találtak. Az órák pontos számát nem tudni, a rendőrök ugyanis a zsákmányt átadták a vámhatóságnak, de a becslések szerint több mint 20 ezer darab karóráról lehet szó. A tekintélyes mennyiségű óra tulajdonosának, illetve tulajdonosainak kiléte még ismeretlen. MOSZKVA NEM HISZ A KÖNNYEKNEK, AVAGY . . . A közelmúlt egyik nagy sikerű szovjet filmjének a elme megdőnthető — ugyanis a kanadai orvosoknak köszönhetően, legalábbis a járművezetők vizsgáztatásakor. Ugyanis ezentúl igenis hinni kell a könnyeknek, mert a könny összetétele nagy pontossággal jelzi a vér alkoholtartalmát is. A kanadai kísérlet lényege, hogy a szokásos szonda helyett egy pici műszert tapasztottak a meglepett sofőrök szemére. Az ügyes szerkezet képernyőjén 15 másodpercen belül megjelent a 95 százalék pontosságú Ítélet: ivott-e a vezető, s ha igen, mennyit. Persze, akit a könnyei ekként elárulnak, már hiába sir, a büntetést könyörtelenül behajtják rajta. ÚJSZÜLÖTT A SZEMÉTTARTÓBAN... Vádat emeltek egy amerikai fiatalasszony ellen, aki a repülőgépen szülte meg gyermekét, és a gép WC-jében hagyta, amiért akár hatévi börtönbüntetésre is ítélhetik. A négykilós kislányt akkor találták meg, amikor a gép leszállt San Franciscóban. A takarítók csecsemősírást hallottak a mosdó felől, s a szeméttartóban rá is bukkantak az újszülöttre. Mint a nyomozás kiderítette, az anya. a 24 éves Christina Locasto a newarki felszállás előtt adott életet a kislánynak a repülőgép mosdójában, majd visszaült a helyére a férje és a 3 éves kislánya mellé, s végigrepülte a hatórás utat. Bumerángakcii A szovjet és a lengyel állambiztonsági szervek két évtizeden át követték figyelemmel, beépített embereik révén, a nyugati ukrán ^migráció egy részének pzovjet- és lengyelellenes felforgató tevékenységét. Az elhárítás munkájának részleteiről közölt hétfőn interjút a Pravda Konsztantyin Viszockij ezredessel, az ukrán állambiztonsági bizottság (KGB) munkatársával. Jó két évtizeddel ezelőtt Szvjatoszlav Pancsisin egy ukrán értelmiségi család fia, aki Bécsben végezte orvosi tanulmányait — készséget mutatott rá, hogy együttműködjék az ukrán nacionalisták szervezetével. Kezdetben mindenfajta nehéz feladatot bíztak rá, majd Lengyelországba hívták, ahol egy bizonyos Bilinszkij folytatott vele hosszas beszélgetést. Pancsisinnak nem volt könnyű dolga, hiszen az ukrán nacionalisták katonai információkat követeltek tőle, s emellett találnia kellett egy alkalmas embert, aki létrehozza a szervezet „kordonon túli egy-' ségeinek” helyi csoportját. Ez az alkalmas ember Jurij Ivan- csenko újságíró lett. Vele Is Bilinszkij találkozott, szintén Lengyelországban. Tevékenységük eredményeként Nyugaton már úgy számoltak velük, hogy Lvovban, Kijevben és másutt tJk- rajnában velük egyívásúak csoportjai működnek. A hosszú ideig tartó 'elhárító akcióban a szovjet és a lengyel állambiztonsági szervek — Pancsisin, Ivancsenko és mások közvetlen részvételével — (ellenőrizték az Egyesült Államokban, Angliában, Kanadában, az NSZK-ban és másutt tevékenykedő ukrán nacionalista szervezeteket. Az elhárítási akció részleteiről, a felforgatás 'tárgyi bizonyítékairól az akcióban részt vevők holnap Kijevben nemzetközi sajtóértekezletet tartanak. A DER SPIEGEL-ben olvastuk: Walesa politikailag „beérett” 1. Interjú Mieczyslaw Rakowskival a sztrájkokról, a „Szolidaritásról” és a kivándorlásról SPIEGEL: Rakowski úr, a sztrájkok Lengyelországnak több millió dolláros termelési kiesést eredményeztek. Nem tudta volna a lengyel vezetés a konfrontációt több politikai értelemmel és ügyes reagálással elkerülni? RAKOWSKI: Nehéz megmondani. Kezdetben a sztrájkok messze nem tűntek olyan veszélyesnek, mint amilyenekké a későbbiekben fejlődtek. És hozzá kell fűzni, hogy a sztrájkban nem vett részt a dolgozók többsége. SPIEGEL: A tavalyi májusi drámai sztrájk is jelentéktelennek tűnt kezdetben. RAKOWSKI: Ügy van. A lengyel vezetés akkoriban is, mint most, abból a meggyőződésből indult ki, hogy a sztrájkok befejezéséhez politikai megoldásokat kell keresni. Részünkről sosem voltak olyan elgondolások, hogy a problémát erőszakkal kellene megoldani. SPIEGEL: De ugyanakkor Magyarország a példa arra, hogyan lehet ilyen konfliktusokat rendezni. Ott 24 óráig sem tartott egy bányászsztrájk, és tárgyalásokkal rendezték a helyzetet, nem a rendőrség vagy a katonaság bevetésével. RAKOWSKI: A politikai helyzet Magyarországon más, mint nálunk. Ott sosem voltak tömeges sztrájkok, ahogyan nálunk 1980-ban és 1981-ben. Magyarországnak más a gazdasági szituációja is. Ott csak most fenyeget az életszínvonal csökkenése, ezzel szemben nálunk ez már befejezett ténynek számít, méghozzá nyolc éve. SPIEGEL: Csakhogy a lengyel bányákban és üzemekben sztrájkolók fő követelése egyáltalán nem anyagi természetű volt, hanem a betiltott „Szolidaritás” szakszervezet újbóli engedélyezése. Ki, vagy mi akadályozza Önökét egyáltalán abban, hogy ezt a követelést teljesítsék? RAKOWSKI: Mindenekelőtt a múlt tapasztalata. Az nem engedi még nekünk, hogy megszavazzuk a „Szolidaritás” engedélyezését. És ez a tapasztalat még friss, sok ember emlékezetében. Azt hiszem, hogy Lengyelország jövője nem attól függ, van-e „Szolidaritás”, vagy nincs. Sokkal fontosabb, hogyan alakul a társadalmi, az általános közérzet az üzemekben. Ha ismét engedélyeznénk a ,Szolidaritást”, ez automatikusan a munkásosztály széttagolódásához, vagy egyenesen megosztottságához vezetne, és az így létrejövő csoportok egymás ellen kelnének harcra. Aztán a „Szolidaritás” mellett lennének még más autonóm szakszervezetek, és természetesen a mostani szakszervezetek is. Valószínűleg egy negyedik szervezet is alakulna: az egykori ágazati szakszervezet utódja. SPIEGEL: De hát éppen ez a pluralizmus, amelyről a pártvezetés mindig beszél. RAKOWSKI: Ez nem pluralizmus lenne, hanem anarchia. Nem szabad megfeledkezni a mi (társadalmi életben jelentkező); anarchiához való nemzeti hajlamunkról. Ez létezik már több évszázad óta a lengyel történelemben. SPIEGEL: Ez aztán nagyon úgy hangzik, mintha a lengyelek még nem lennének elég érettek a demokráciára. „Lengyelország rendetlenségre épült” RAKOWSKI: Egyszerűen arra gondolok, hogy a lengyel realistáknak történelmünket is tekintetbe kell venni. Létezik egy lengyel szólás, amelyet igen nehéz németre lefordítani. Értelemszerűen: lengyelország rendetlenségre épült. Egyébként Lengyelországban nagyon különböző, mégis megfontolandó vélemények vannak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a lengyelek érettek-e már a demokráciára? De térjünk vissza a jelenlegi helyzetre! Véleményem szerint a 12 millió, állami iparban dolgozó számára szükség- szerű, hogy egy szakszervezetben tömörüljön, akármilyen tervei és programjai vannak, és akármilyen kapcsolatban áll ez a szakszervezet a kormányzattal. . SPIEGEL: Kiszczak belügyminiszter és Walesa munkásvezér a múlt szerdán találkoztak. Azt jelenti ez a találkozó, hogy a kormány a korábbi félelmét leküzdötte? RAKOWSKI: Walesával szemben sosem voltak félelmeink. Állandóan ismételjük, hogy nem kérdezzük, honnan jön valaki, csak azt, hogy mit hoz magával. De hát világos, hogy Walesa azzal a követeléssel érkezett, hogy ismét legalizáljuk a .Szolidaritást”. SPIEGEL: Akkor miért állt mégis szóba vele az állam- hatalom? RAKOWSKI: Mindenekelőtt kerékasztalnál akartunk vele tárgyalni, úgy, hogy ott minden társadalmi erő képviseltesse magát. SPIEGEL: Privátemberként, villanyszerelőként jött-e, vagy pedig úgy, mint a „Szolidaritás” vezére? RAKOWSKI: Ügy jött, mint Walesa. Nem a .Szolidaritás” vezérét látjuk benne, mivel ez a szervezet legálisan már egyáltalán nem is létezik. SPIEGEL: 1980-ban kidolgoztak egy olyan elméletet, amely szerint a „Szolidaritásnak” csak az volt a fontos, hogy átvegye a hatalmat Lengyelországban. Már akkoriban magukra maradtak ezzel az elmélettel. Még mindig ragaszkodnak hozzá? RAKOWSKI: Sem akkor, sem más alkalommal nem beszéltem a teljes „Szolidaritásról”, hanem világosan megkülönböztettem a tanácsadóit, a vezéreit és a nagy tömeget. Tehát ne akarják most nekem bebeszélni, hogy én az egész „Szolidaritást” egyetlen mozgalomnak tartottam volna, amely a hatalomért lép fel. Tegnap olvastam először arról, hogy Walesa kijelentette: nem célja a rendszer megváltoztatása. Ez értékes felismerés. De egész sor vezető a „Szolidaritásból” egyáltalán nem titkolja, hogy a hatalmat akarja. SPIEGEL: A munkásvezér Walesa, mint harsány lázadó? RAKOWSKI: Tudja, az én véleményem Walesáról nagyon személyes. Kétségtelenül törekvő embernek tartom. És kétségtelenül politikailag éretté vált az utóbbi hét év alatt. Ma már nem az a Walesa, aki 1980-ban, vagy ’81-ben volt. SPIEGEL: Annál rosszabb már nem is történhetne vele, minthogy éppen ön dicséri... RAKOWSKI: Egyáltalán nem akarom dicsérni. Csak objektív akarok maradni személye megítélésénél. A gyenge oldala is meg van még. Ma így beszél, holnap meg úgy. Ilyen tekintetben sajnos nem változott semmit. SPIEGEL: Jelenleg úgy néz ki, hogy a „Szolidaritás” szóvivői a fellépésükkel valami még rosszabbat akadályoztak meg. Főleg a munkabeszüntetések ellen léptek fel, és a tárgyalások érdekében — az ördögi szakszervezet az államot megtartani akaró intézmény szerepében. RAKOWSKI: Ahogy már említettem is, a .Szolidaritás” vezetőségén belül sok különböző vélemény és árnyalat létezik. De egy világos: a bányákban és az üzemekben a sztrájkok vezetői ugyanazok a „Szolidaritás”-tagok voltak, akik már 1980-ban és ’81-ben hallatták szavukat. SPIEGEL: Ezt nem hisszük. Azok, akik jelenleg szervezték a sztrájkokat, főleg fiatal, húsz-harminc éves munkások voltak, akik egyszerű számítások szerint sem lehettek azonosak az öreg „Szolidaritási” emberekkel. Csak később hozták a régi aktivistákat, akik több tapasztalattal rendelkeznek. RAKOWSKI: így is lehet mondani. De egy-két napos sztrájk után hirtelen felléptek a régi ,.Szolidaritás” vezérei. Miért? Nézetem szerint nem igaz az, hogy a legtöbb lengyel jobb jövővel kapcsolatos reményei összefonódnának a .Szolidaritással”. Ha ez így lenne,' nemcsak kétszáz-ötszáz bár nyász sztrájkolna minden bányában, hanem legalább a foglalkoztatottak 50 százaléka. SPIEGEL: Ha ennek a szakszervezetnek valóban olyan jelentéktelen a tábora, ahogyan ön hangsúlyozza, miért tud mégis újból és újból színre lépni? RAKOWSKI: Természetesen létezik olyasmi, mint a „Szolidaritás” mítosza, amely a nehéz gazdasági körülmények között, mindig életre kel. Ha egy éjszaka jönne egy varázsló, aki virradatig helyre hozná Lengyelország gazdaságát, nyilván senki ’ nem sztrájkolna többet. SPIEGEL: A „Szolidaritás”-téma már régen el lenne intézve, ha a kormányzat be vonta volna a felelősségbe a szakszervezetet; akkor megmutatkozott volna, hogy sem Walesa, sem emberei nem varázslók. Ám a „Szolidaritással” együtt néhány dolgot el lehetett volna intézni, a lakosság megelégedésére. (Folytatjuk)
