Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
1988. szeptember 13., kedd o KÉPERNYŐ Nagyon maradandó televíziós élményem nem fűződik az elmúlt héthez (sem). Valószínű, hogy nem a szerencsétlen válogatás volt az oka, hanem inkább a gyenge kínálat, hogy vasárnap estig kellett várni a jó műsorra, ami aztán, szerencsére, megérkezett. A Gábor Andor színművéből készült, Palika című tévéjáték minden bil- zonnyal a szerzői leleménytől és a nagyszerű színészi alakításoktól lett kiváló előadás. Hogy mégsem méltatásának szentelem ezeket a sorokat, annak egyszerű a magyarázata. Az alábbiakban érintett két televíziós program — bár a megvalósítás magas fokával nem tüntette ki magát — olyan gondolatokat közvetített, amelyek ezen a tájon és ebben az időszakban különösen fontosak (lehetnek). Szabad tér Zselizen Gálán Géza szlovákiai színész, rendező ötlete, elhivatottsága példaértékű. Festői környezetben szabadtéri színházat szervezett és valósított meg nagyrészt saját erejéből. A Felvidéken egyedülálló kezdeményezést nagy lelkesedéssel, hálával fogadta a közönség. Színházat szervezni, s egyáltalán olyan fába vágni a fejszét, amely a kultúrával kapcsolatos, a családi energiát és vagyont áldozni rá, tenni önzetlenül a köz javára — manapság nem gyakori jelenségek ezek. „Az embernek kell, hogy dolga legyen az életben” — mondta Gálán Géza, s hozzáfűzte, hogy a lehetőségeket nehezebb megteremteni. Hogy igény van a magyar szóra, és hogy az álom méltó a megvalósulásra, sikerült bebizonyítani Zselizen. Sikerült, mert a jó szándék nem maradt magára. S Zseliz természetesen példaértékű még valamiért: magyar színház születhetett az országhatárainkon túl, és éppen most, egy olyan politikai és gazdasági időszakban, amikor ez nem történhet meg mindenhol. Itt az anyagi források hiányoznak, ott a megfelelő légkör... R nyelv világa „Nagyon praktikus világban élünk” — szögezte le találóan Pálfy István műsorvezető A nyelv világa című adásban, amely — ez volt a harmadik ilyen jellegű téma — a tájnyelvekkel foglalkozott, méghozzá éppen az Orosháza és környéke szigetnyelvjárásával. Hogy minek a nyelvészkedés, azon belül is a korlátozott számú embercsoportokra jellemző tájnyelvek kutatása ebben a nagyon praktikus világban? A kérdés első hallásra jogosnak tűnhet, ám hamar kiderül, hogy éppen a tájnyelvek jelentősége nem csekély az ilyen feszültségekkel terhes és igen gyorsan változó időszakban, amilyen ez a mai. Földrajzi és történelmi okokra vezethető mindig visz- sza az egyes nyelvjárások kialakulása és megőrzött „tisztasága”. Ahol különböző népek keveredtek, ott a nyelvjárások összemosódtak, és az érintkezés során az emberek egyre inkább a köznyelv használatára törekedtek, írásos és tárgyi dokumentumok igazolják, hogy az orosháziak Nyugat-Dunántúlról származnak. A paraszt családnevek és a népszokások árulkodnak a történelmi tényekről, s mindezek hordozója: a nyelv. Érdekességek, ismeretek, amelyek nem egészen újak, korábbi tanulmányaimra emlékeztetnek. Arra viszont ez a műsor és a jelen valósága döbbent rá, hogy a határainkon túl élő magyarok számára a nyelvjárás létkérdés. Az anyanyelv, a nemzeti kultúra és öntudat őrzője, hordozója — egy másik nyelvet beszélő közegben. Niedzielsky Katalin Felhívás A városi tanács vb pénzügyi osztály adócsoportja felhívja az adófizető állampolgárok figyelmét, hogy 1988. július 1-jén esedékessé vált az 1988. évi adó második része melyet 1988. szeptember 15-ig fizethetnek be adópótlékmentesen. Aki ezen időpontig fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, késedelmi pótlékot köteles fizetni. Az adópótlék felszámítása az esedékesség napjától, vagyis július hó 1. napjától havi 2 százalék. Behajtási cselekmény esetén — letiltás, foglalás — további 5 százalék, de legalább 300 Ft. A magas adópótlékra és behajtási költségre való tekintettel szíveskedjenek tartozásukat határidőben rendezni, az esetleges előző hátralékkal együtt. Befizetési csekkek az adócsoportnál díjmentesen beszerezhetők. Ügyfélfogadás: hétfőn 8—18.30, szerdán 8—18.30, pénteken 8—15.30, szombaton 8—12-ig. Békéscsaba, 1988. szeptember 2. Városi tanács vb pénzügyi osztály adócsoportja, Békéscsaba Tények és indulatok Pácban a Patex Még a múlt hét közepén jött a jelzés a Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárából. Ha így megy tovább — mondták — beszüntetik a munkát, legalábbis a szövődében. Menjünk ki, hallgassuk meg őket, botrány van a bérkifizetéseknél. Molnár László gépmester vezet végig a szövődén. A zaj olyan kibírhatatlan, mintha egy repülőtér hangárába csöppentünk volna, ahol egyszerre három gép melegít. Nem hallom, hogy kísérőm mit kiabál a fülembe, pedig mellettem jön, és teljesen hozzám hajol. A fejem felett repedezett falak, leszakadt vakolat, átázott födém. Ha esik az eső, csónakázni lehet a teremben — mondják —, pedig bádog- és műanyag lemezeket tettek a fejük fölé, kivédendő a lezúduló csapadékot. Nem nagy eredménnyel. S hogy ne ázzon át az asszonyok cipője, lábuk alá deszkákat, vastag hullámpapírt teregetnek. Nincs egyetlen ablak sem, ahol világosság, friss levegő juthatna a helyiségbe. Az asszonyok a gépek fölé hajolnak, arcukon fásultság. Fel se néznek. Hát persze, hogy nem. Nem is észlelhetik. hogy idegen lépett a „rabszolgaterembe”. Csak robotolnak kedvetlenül tovább. A gépek elavultak, olyanok, mintha a múlt század közepéből felejtették volna itt őket. Ezekkel bizony nem lehet előre jutni, sem hatékony munkát végezni. Érzem, nem tudom úgy visszaadni a döbbenetemet, amit akkor éreztem, amikor a szövődébe léptem! Talán túlzás, de nekem a múlt századbeli angol szövödéket juttatta eszembe ez a helyiség, és az ott tapasztalható állapotok. Szűk kis irodában ülünk le a szövődéi dolgozókkal, hogy elmondják, miért hívtak a gyárba. Mondja, mondja mindenki a magáét. Elkeseredett, kilátástalannak tűnő helyzetet festenek le. Megdöbbentő, hogy nem is elsősorban a mostoha és embertelen körülményekről beszélnek, hanem arról, hogy a szeptemberi kevés pénzükből tíz százalékot levontak. Három műszakban dolgoznak, és keresetük átlagosan 5600-5800 forint. Vékony fizetési borítékukból mégis kivették a már említett tíz százalékot. Azért a bércsökkentés — mondják —, mert nem teljesítették a tervet. Hát hogyan? — kérdezik. Tervet teljesíteni a rossz gépekkel, az osztályon aluli fonalakkal? Mutassa meg valaki, hogy lehet! Csak egyetlen egyszer teljesítse valaki, nem a 100 százalékot, csak a 90-et! Nem lehet! Hát akkor miért őket büntetik? Miért a gyerekeiket? Akiknek nem mondhatják, ha majd kenyeret kérnek, hogy: anyátok, apátok a rossz gépekből csak ennyit tud kihozni, ezért kevesebb pénzt kapott gyerekem, most ne kérj enni. Szóltak ők már elég helyen. A szakszervezetnél, a felsőbb vezetésnél. Mindhiába. De most, ettől a bércsökkentéstől kicsordult a pohá r... Az igazgató, Sisák Péter tud a már robbanásig feszült helyzetről: hétfőre munkásgyűlést hívott össze. Mondom beszélgetőpartnereimnek az igazgató döntését. Ügy fogalmaznak, a munkásgyűlésnek csak akkor lesz valami értelme, ha Pestről, a vállalat központjából is itt lesz valaki a gyűlésen. Én akkor természetesnek találtam ezt az óhajt. Egy ilyen megmozdulásra biztos autóba vágja magát, ha nem is a vezérigazgató, de valaki. Tévedtem. A vezérigazgató nem ért rá, a helyettese hétfőn érkezett vissza szabadságáról. Hogy a főosztályvezetők, osztályvezetők mit csináltak, arról nincsenek értesüléseink. Mindenesetre cserben hagyni az alig nyolc hónapja kinevezett Sisák Pétert, enyhén szólva is taktikai hiba. Az igazgató több mint egyórás beszédét néma csendben hallgatták végig. Nem volt suttogás, és türelmetlen kö- hécselés. Csak a hátam mögött csörgette valaki zsebében az aprópénzét rendületlenül. Ideges volt? Vagy a pénzügyi helyzetére akart figyelmeztetni? Ki tudja? Nem volt sok választási lehetősége Sisák Péternek. Rendre, sorra ecsetelte a vállalat, majd a gyár nehéz helyzetét. És azt bizony nem festhette rózsaszínre, hanem mélységes feketére ... És ez a realitás. A békéscsabai gyár vesztesége (a féléves összesítés alapján) 34 millió forint. Drasztikusan kell intézkedni ahhoz, hogy a gazdasági egyensúlyt biztosítani lehessen, de akkor az is felvetődik, mint megoldás, hogy a szövődét meg kell szüntetni. Alapvető bajok vannak a kínai gépekkel — nem kapnak alkatrészeket, azok napokig állnak, amíg így, vagy úgy, meg tudják javítani annyira, hogy aztán egy-két napig ismét bírják a strapát. De csak igen rövid ideig ... Szóval a tervet nem hozzák, a veszteség csak növekszik. Ezért kellett valamilyen szankciót alkalmazni. Így született meg a döntés a 10 százalékos bércsökkentésre, amint a 28 tagú szakszervezeti bizalmi testület is jóváhagyott. Az igazgató tájékoztatója után nagy felzúdulásra számítottam. Tévedtem. Nagyon fegyelmezetten fogalmaztak azok, akik véleményüknek adtak hangot. Megkérdezték, hogy ha ilyen rosszul áll a gyár, miért kellett felvenni 40 ipari tanulót? Hogyan produkáljanak minőséget osztályon aluli anyaggal és még rosszabb gépekkel? Kifogásolták, hogy Vésztőn beruháztak, ott ahol nincsenek szakmunkások? Itt vannak ugyan szakemberek, de nincsenek meg a feltételek! Miért követelnek, ha nem teremtik meg a feltételeket? Tudtuk, hogy egy munkásgyűlés nem oldja, nem oldhatja meg e problémákat. Mégis hittük, valamilyen kompromisszumos megoldás születik. A műszaki osztály vezetője adott is javaslatot — ami nekem, a kívülállónak korrektül hangzott —, de arra ott, akkor senki sem figyelt oda. Elhangzott ugyanis egy másik javaslat is. Miszerint, ha a héten mégiscsak ideje lesz a vezérigazgatónak és „lejön” Békéscsabára, a szövők megválaszthatják küldötteiket, akik majd elmondják a panaszaikat. Hisszük, hogy a központban valaki kíváncsi lesz az itteniek gondjára- bajára, talán még nincs olyan messze Békéscsaba Budapesttől. Béla Vali Rrany-Csemege Gt.y Biharugra Geszti Eszti után Hódcsemege meggy- és mandulaízű vál- mák olyan városa1, ahol térÚj jenei stúdió kezdődik Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) négy- évenként felülvizsgálatra berendeli az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező zenészeket. A legutóbbi kiadott engedélyek határideje december 31-ével jár le, így szeptember végén, október elején a megyénkben élő és dolgozo több mint négyszáz muzsikusnak a szakértői bizottság elé kell állnia. A jogosítvány megújításának (vagy ha valaki most akarja kezdeni ezt a pályát, megszerzésének) feltételei változatlanok: az általános ideiglenes működési engedélyhez kettőszáz, az alkalmi (tehát folyamatos munkavállalásra nem jogosító) engedélyhez pedig száz zeneszámból álló repertoárt kell ismerni. Mivel az utóbbi években a szórakoztatózenészeket alkalmazó vendéglátóipar szerkezete alaposan átalakult, és az igények is megnőttek, csak a legjobbak remélhetik azt, hogy újabb négy esztendőre meghosszabbítják engedélyüket. Bár kétségtelen, hogy az ideiglenes működési engedéllyel rendelkezők úgymond tartalékhadsei;egét képezi a hazai szórakoztatózenésztársadalomnak, hiszen a szükségesnél kevesebben rendelkeznek kategóriás vizsgával, a cél mégiscsak az: a legjobb ideiglenes működési engedélyesekből az országos regisztervizsgán is megfelelő zenészt képezni. Többek mellett ez is a feladata az OSZK megyei kirendeltsége által október elsején újra indított stúdiónak, amelyre szeptember végéig lehet jelentkezni a ki- rendeltség békéscsabai, Bartók Béla úti irodájában. A stúdió ebben a tanévben billentyűs, ütő- (dob) és gi- tártanszákokon indul, s foglalkozásait újra az építők békéscsabai művelődési házában tartja. (ni) Olvasóink közül talán már sokan kóstolták a Geszti Esztit, vagy a Hódcsemegét. Ezeket a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet irányításával működő Arany-Csemege Gt. élélmiszeripari üzeme gyártja Biharugrán. Megnéztük, hol is készülnek ezek a termékek. A termelőszövetkezet főmérnöke, Patócs Antal és Faragó Árpád termelésirányító fogadott bennünket. Miig sétáltunk a raktárak között, megtudtuk, hogy a Ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet és a budapesti Csemege Édesipari Gazdasági Társaság alapította az üzemet 1982-ben. Akkor négyfajta ízesítésű tú- róroládot gyártottak. ök 1984 óta tagjai a társaságnak, az állóeszközök 48 százalékát vásárolták meg. Mi történt ezután? Bővítették a termelést. Még abban az évben megkezdétk a Geszti Eszti próbagyártását, ’85-ben kapták meg a termelésre az engedélyt. Tavaly a BNV-n és az idén a Szegedi Ipari Vásáron vásárdíjat nyertek véle. A ráckevei termelőszövetkezet 1987 júniusában kilépett a gazdasági társaságból, így a hódmezővásárhelyiek most 96 százalékban tulajdonosok. Közben a hűtőházakhoz értünk. Az egyikben az alapanyagokat tárolják, a másikban raklapokon sorakoznak a késztermékek, Innen a termelőüzembe mentünk. Épp a meggyes Hódcsemegét gyártották, tíz százalékban szesszel tartósított meggyet használnak fel hozzá. Készítettek még tozatot is. Hódcsemegéből havonta öt-hat tonnát állítanak elő, év végére szeretnék a 15 tonnát elérni. Meglepődtünk azon, hogy az élelmiszeripari üzemben húsipari gépeket használnak. Faragó Árpád készségesen magyarázza, hogy melyik gép mit végez. Ügynevezett „Z”-karú keverő készíti elő a nyersanyagot, az eredetileg kolbásztöltésre szolgáló gép formázza', a mártógép vonja be megolvasztott csokoládéval, a hűtőalágútban mínusz 5 Céisius-fokon dermed rá a bevonat. A csomagológépről dobozokba kerül a Hódcsemege, majd raklapokon a hűtőbe, de ez még nem a végállomást jelenti. Az értékesítés 20-25 százalékát a Törökbálinti Tsz Tej Egyesülésen keresztül bonyolítják le, a többi az üzem áruértékesítőin keresztül jut a boltokba. Nincs az országmékeilket ne lehetne kapni. Kíváncsiak voltunk arra is, hány embernek adnak munkát? Patócs Antaltól kaptuk a választ: — Nagyrészt nők dolgoznak nálunk. A 60-65 fős létszámunkkal két műszakban is stabil a termelésünk. Tavaly az üzemben öt-hatezer forint volt az átlagkereset. Ez attól függ, ki milyen területen dolgozik. A termelésben 16 forint az alapöra- bér, erre jön rá a teljesítménybér és a műszakpótlék. * * * Biharugrán több, az Arany-Csemegéhez hasonló, jól működő vállalatra lenne szükség, hiszen a községben, nemcsak nők, hanem férfiak is vannak munka nélkül. Az Arany-Csemege tavalyi nyeresége 5 millió 600 ezer forint volt, az idén. — az új termékek bevezetése után — hétmilliót várnak. — ml — Készül a meggyes Hódcsemege Fotó: Oravszki Ferenc
