Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
1988. szeptember 13., kedd érdemes a szellemi tevékenység felértékelődésének hangsúlyozása, amellyel kapcsolatban Orbán István így fogalmazott: a szellemi tudás nemzeti kincs, megbecsülése mindenki erkölcsi kötelessége. Mohai György (OT Tervgazdasági Intézet) arról a felmérésről számolt be, amelyet vállalatvezetők körében végeztek a vállalati stratégia megítéléséről. A sok érdé-» kés megnyilatkozásból itt egyet emelünk ki; egyes vállalatvezetők nem akarják hinni, hogy ténylegesen érdemi vállalkozásra kerül sor. A vitában szót kapott még: Csubajsz Anatolij Boriszo- vics és Varsányi Judit, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem oktatói. Ezzel az első nap munkája befejeződött, a szekcióülés ma folytatódik. „A lakosság nem lehet préda...” Zsúfolásig megtelt a városi tanács díszterme a II. szekció ülésén, amely a gazdálkodó szervek piaci kapcsolataival a kül- és belpiaci együttműködéssel és a versennyel foglalkozott. Nyers Rezső elnökletével kezdődött a munka, ahol az első előadó lnotai András (MTA Világgazdasági Kutatóintézet) volt. Szenvedélyes hangú előadásában felhívta a figyelmet a belső és külső munkamegosztás szerves összekapcsolásának szükségességére. Történelmi lehetőségként értékeli a javuló európai politikai légkört, valamint azt, hogy a nyugateurópai gazdasági műszaki fejlődés középpontja Magyarországhoz földrajzilag hanem az általános verseny- képesség fejlesztése, a szükséges infrastruktúra megteremtése a helyes. Az állami fejlesztési politika a világban csak ott bizonyul helyesnek, ahol az létező piacra támaszkodik. Vissi Ferenc (Országos Anyag- és Árhivatal) a versenyszabályozás fejlesztésének kérdéseiről beszélt. Nagyhatású beszédében vázolta: az állam, mely esetekben avatkozik be egy modern gazdaságban. „Ahol a nagyvállalatok uralkodnak, ott a fogyasztók helyzete a legnehezebb. A lakosság nem lehet préda, a nagyvállalatokat meg kell fékezni”. Idézte a nyugatnémet szociáldemokraták Nyers Rezső és 'Szabó Kálmán eszmecseréje közelebb került. Erre századok óta nem volt példa. Tudunk-e élni a lehetőséggel? Lándzsát fört a forint konvertibilitásának megvalósítása mellett, aminek megoldása az idő haladtával egyre nehezebb lesz. A gazdaság fejlődésében a „szigetképzés” nem lehet megoldás, nem egyes szektorok, gondolkodásmódját. A magyar viszonyokra való alkalmazását ezen gondolatnak a hallgatókra bízta. A verseny és a gazdasági demokrácia szoros összefüggését elemezte. Monopóliumok nélkül nincs ma fejlett gazdaság, de a káros monopóliumok" és kartellmegál- lapodások ellen küzdeni kell. A verseny mindenkinek kellemetlen, de nélküle nincs fejlődés, mondotta. Magyarországon úgy kell az állampolgároknak nagyobb esélyegyenlőséget teremteni, hogy amellett a vagyoni differenciálódás folytatódik. Versenypolitika ma nincs, de meg kell teremteni. A versenyszabályozás csak akkor alakítható ki, ha a korrpány kialakítja a versenypolitika sarokpontjait. Az importversenyt nem az export bővítette, hanem a gazdasági hatékonyság kikényszerítése szempontjából tartotta fontosnak. De Gaulle-t annak idején bírálták a franciák az amerikai tőke beengedése miatt, azonban ennek nyomán ugrásszerűen megnőtt a hatékonyság Franciaországban. Hegedűs Miklós (Ipargazdasági Intézet) azzal kezdte mondandóját a belső piaci kapcsolatokról, kooperációkról, hogy legszívesebben 10 percig csendben maradna, hogy mindenki elgondolkozhasson a témán. A sokat emlegetett „háttéripari” problémakör szerinte a még mindig jellemző autarkiára vezethető visz- sza, vagyis az itthon gyártott késztermékek skálája túl széles. Mennyiségileg nem alacsony nemzetközi összehasonlításban a „háttéripar” aránya. De így sem tudja a felfokozott igényeket teljesíteni. Tehát a gazdaság szerkezetét kell átalakítani. A kérdést szabályozási feladatként megoldani nem lehet. Márpedig megoldás kell, mert ,a kooperációs zavarok rontják a hatékonyságot. A szervezeti formák működéséről egyértelműen állást foglalt abban, hogy a vállalati tanácsok működése nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket, mert elméletileg sem helyes az elv. Tehát abba kell hagyni működésüket. A készülő társasáéi törvény kapcsán kell megoldást keresni a tulajdonosi irányítók és a munkásellenőrzés kérdéseire. Igazi tulajdonosi érdekeltséget! A III. szekció munkáját dr. Szabó Kálmán, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára — mint a szekció elnöke — nyitotta meg. Bevezetőjében kiemelte, hogy a vita témájához — az érdekeltségi problémák a vállalati gazdálkodásban — jó alapot adott a plenáris ülésen elhangzott három előadás. A szekcióülés lehetőség arra, hogy a témát részletesebben, egy-egy területét jobban kibontva a gyakorlati élethez közelítve vitassák meg a jelenlévők. Első előadóként dr. Kotz László (az OT Tervgazdasági Intézetéből) a tulajdonviszonyok, tulajdonformák változásairól, és az ezekhez kapcsolódó szervezeti kérdésekről tartott — történelmi fejlődéssel illusztrált — előadást. Ebben kifejtette, hogy a társulási törvény adta lehetőségekből adódó tulajdonforma-változások szükségszernek a gazdasági kibontakozás érdekében. Az állami, községi, az alapítmányi, egyesületi és egyéni tulajdonformák egy kedvezőbb arányának kell kialakulnia, mert csak ezen keresztül teremthető meg az igazi tulajdonosi érdekeltség. Ezt azonban nem csak a gazdálkodó szervezetekre, hanem a tanácsokra — mint községi, települési tulajdonosokra — is vonatkoztatta. A tulajdonviszonyok ilyen irányú változása véleménye szerint — a szekcióülésen részt vevők hangos egyetértésével — a felelősség fokozottabb érvényesítését igényli és kényszeríti ki. A nagy tetszéssel fogadott előadást követően dr. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara elnökhelyettese a tőkeáramlás közgazdasági feltételei címmel tartott előKié a közös? Sebestyén Zoltán, a székesfehérvári Korona Kereskedelmi Vállalat képviseletében vett részt a vándorgyűlésen. Érdeklődési körének megfelelően a 3. szekció előadásainak meghallgatására ült be a terembe. — Az első felszólaló néhány mondata után úgy éreztem, hogy felállók, s csalódottan távozok. A tulajdonviszonyok, és tulajdonformák változásait a felszólaló ugyanis István királyunk államalapításától kezdte elemezni. Ám hamar a lényegre tért, s a jelenkori problémákat ecsetelte, ami már engem is érdekelt. Véleményem szerint is az elmúlt pár évtized alatt, szinte egyeduralkodóvá vált a közös, teljesen háttérbe szorult és devalválódott a tulajdonjog. Nem kézzelfogható ma sem, hogy ki a tulajdonos. Vállalati, szövetkezeti tulajdon esetén is adást. A tőkeáramlás kérdését két nézőpontból elemezte: milyen az állam pénzügypolitikai eszközrendszere, és mi a vállalati érdekeltség centruma a fenti témakört illetően. A piacgazdaságokban a pénzügypolitika alapvető eszközrendszere a tőkeáramoltatásban a költségvetési és a hitelpolitika, valamint a gazdaság működéséhez szükséges pénzmennyiség szabályozása. A mai magyar gazdaság pénzügypolitikájában e három eszközrendszer közül a költségvetési politika túlsúlya meghatározó jellegű. Véleménye szerint ma a költségvetés elvonó és újraelosztó szerepével mélyen beleavatkozik a gazdaságba, ezzel a hitelpolitikát a gazdaság perifériájára szorítja. Ezt bizonyítja, hogy a tőkeáramlás döntően a költség- vetésen keresztül valósul meg, vagy azon alapul. Mivel 1968 óta.a vállalati gazdálkodós középpontjában a (bázisszemléletű nyereség- érdekeltség áll — melynek a költségvetés mind nagyobb mértékét központosítja — igazi vagyonérdekeltség nem is jöhetett létre. Ebből a körből csak úgy lehet kitörni, hogy az érdekeltség centrumaként a lekötött és működtetett tőke hozadékával kapcsolatos követelményt kell a gazdálkodók felé meghatározni. Egy ilyen követelményszint, az előadó kiemelése szerint reálisabb banki kamatpolitikát eredményezhet, mely egyéb kedvező hatásai mellett az infláció fékezését, és a gazdaság harmonizálását is maga után vonhatja. Élénk helyeslést váltott ki az előadó zárógondolata, mely szerint a társasági törvény kereteket teremt e kívánatos gazdasági érdekeltség megteremtéséhez, de félő, és reális a veszélye annak, hogy az egyoldalú költségvetési szemlélet és gyakorlat a fiskális szabályozás eszközeivel közömbösíti azt. A jelenlévő közgazdászok nagy érdeklődéssel fogadták Kónya Lajosnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettesének előadását az 1989. évi bérszabályozás kérdéseiről, a várható változásokról. Bevezetőjében kihangsúlyozta, hogy e változásokat még nem nevezhetjük átfogó bérreformnak, annak ellenére, hogy egyes területeken e módosítások reformértékű lépéseknek tekinthetők. Így 1989-től megszűnik a bérek keresetek közvetlen állami szabályozással törtéÖsztönözni a tőkeáramlást Az OT elnökhelyettese, Pulai Miklós elnökletével dolgozó IV. szekcióban az első előadást Novák Gusztáváé (Magyar Hitelbank Bt.) tartotta a bankok szerepéről a kibontakozás elősegítésében. Három téma köré csoportosította gondolatait, a bankrendszer továbbfejlesztése, a bankrendszerrel szemben támasztott követelmények és az ezek teljesítéséhez szükséges feltételek biztosításáról. A bankhitel sajátossága ma, hogy a hitelállomány keveseknél koncentrálódik, de azoknál nagy részarányt képvisel. Az aktuális feladatok . egyike a tőkeáramlás ösztönzése. Gond), hogy a gazdaság mo- netariizáltsági szintje igen alacsony. A mai bankrendszer nem képes a finanszírozást a reálszférán keresztül megoldani, és a ki árailillBIIBIIIBIIIIIBHBVilBIIIIIISIIIBIlBllllBIBIIMBfiVItf lltlll többnyire állami az irányítás, holott az érdekeltség a gazdálkodót illetné. De így van ez a magánéletben is. Jó néhány embert ismerek, aki a magántulajdonát védi, óvja, de a közöst felelőtlenül, közömbösen kezeli. Ezért ideje lenne felülvizsgálni a tulajdonjogokat, s ráébreszteni az embereket a tulajdonvédelem elemi szabályaira. A másik dolog a bér kérdése, amit úgy gondolom, szintén a feje tetejére állítottak az elmúlt esztendőkben. Mint vállalatnak, nekem az lenne az érdekem, hogy minél kisebb fizetésért találjak munkaerőt. És ma mi a gyakorlat; a gazdálkodó egységek többsége azért küzd, hogy minél nagyobb jövedelmet harcoljon ki a dolgozóinak. Ez inkább más fórumoknak, például a szakszervezetnek lehetne a célkitűzése. A gyáraknak, szövetkezeteknek pedig a költségek csökkentése, s így az árak leszorítása, a konkurencia kialakítása volna a feladata. moltatott pénzeket sem tudja visszarendezni. A monetáris eszközrendszer bővítésére van szükség, ne a keretek, rövid .távú megállapodások legyenek jellemzőek, hanem finomabb módszerek, például értékpapírpiac. A bankok végezzenek lakossági pénzműveleteket, és devizaműveleteket is. A Magyar Hitelbank célja, hogy üzleti alapokon szervezett, profitorientált gazdálkodó szervezet legyen. Végezze a vállalatok szelektálását, osztályozását, gyarapítsa forrásait és azt ésszerűen költse el. A problémák közt említette az alacsony megtakarítást szintet (száz forint lakossági jövedelemre kevesebb, mint egy forint megtakarítás esik). Igen hosszú az export-kintlevőségek forgás- ideje, 170 nap. Komoly visz- szatairtó tényező a hitelnyújtási restrikció. Jelenlég 500 dollár az egy főre eső beru- háeásérték, ami a törökországi szintnek felel meg. Járai Zsigmond (Budapest Bank Rt.) szólt a finanszírozás és a tőkeáramlás új formáiról, a vegyesválllalá- tok tapasztalatairól, fő feladatként jelölte meg a piac mechanizmusának feltárását, a szabad tőkéhez jutást a vállalkozók piaci súlyának megfelelően. Az értékpapír- forgalimazástöli, a részvényekről szólva kifejtette, hogv azok kibocsátásához gazdasági és politikai stabilitás szükséges. Magyarországion viszont nem megfelelő a könyvviteli rendszer, a mérlegek nem valós adatokat tartalmaznak, nincsenek meg a szervezeti és technikai feltételek sem. Kérdés az is, hogy a bankok végezné vezérlése. A bérfelhasználás mértéke nem kötődik a jövőben a vállalat adóviselő képességéhez, és előírt teljesítménymutatóihoz. A változó szabályozás lényeges eleme, hogy szervezet- és szektorsfemlegesként kíván funkcionálni. Ez egyben azt is jelenti, hogy megszűnik a bérklub intézménye, és a különböző bérpreferenciák alkalmazása. A bérkiáramlás mértékét széles körű érdek- egyeztetés és megállapodás fogja rögzíteni a jövőben a kormány, a szakszervezet, az érdekképviseleti szervek között. Változik a vezetői érdekeltség,. melynek középpontjában a vagyonarányos tiszta eredmény kerül, mintegy erősítve a tulajdonosi érdekek érvényre jutását. A délutáni szekcióülésen Kránitz István, az ÁGOK képviseletében, a vállalaton, belüli vállalkozási formákról és fejlesztésük kérdéseiről tartott előadást, majd hozzászólások következtek. A vita holnap folytatódik. zék a forgalmazást, vagy független közvetítők? Lendvai István, az Okisz képviseletében szólt hozzá a vitához és a szövetkezetek piaci alkalmazkodásra tett erőfeszítéseiről számolt be. Érdekvédelmi helyzetükből kiindulva, minél szélesebb pénzügyi támogatórendszer kiépítésébe kezdtek. A nehéz helyzetben lévő szövetkezetek közvetlen támogatására alapokat hoztak létre. A fejlesztési források szűkösségét közvetett módon is oldani próbálják. Szövetkezeti fejlesztési bankot és szövetkezeti kereskedőházat alapítottak, illetve jelentős részesedést szereztek a,z UNIC Bankban. A fejlesztési bank feladata a tőkével hiányosan ellátott kisebb gazdálkodók életképes ötleteinek finanszírozása, amelyre a nagybankok kisebb figyelmet fordítanak. Az Okisz a termelőszférát támogató intézményeket a rő-N vid távú veszteségek tudatos vállalása mellett alakította tartalékai mozgósításával a hosszú távú érdekekelőtérbe helyezése érdekében. Örömmel fogadták, hogy a világbank programjába került a hazai kisszövetkezetek finanszírozása. Az előadó állást foglalt a valódi szövetkezetek visszaállítása, a 2-3 százalékos tulajdonosi hányad jelentős növelése mellett. A vándorgyűlésről a tudósításokat készítették: Arpási Zoltán, Ba- csa András, Hanyecz Vince, László István, Puskás Ernő, Szatmári János. . Terefere az elnökségben
