Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 12., hétfő A vállalati stratégia és a stabilizáció II főváros után először vidéken: Békéscsabán A XXVI. közgazdász-vándorgyűlés több mint 800 résztvevője ma kezdi munkáját Gyulán. A nyitó előadást Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára tartja „A stabilizáció gazdaságpolitikai problémái és a gazdálkodó szervek feladatai” címmel. Ezután Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke beszél „A vállalati stratégia és stabilizáeió gyakorlati kérdéseiről”, valamint Román Zoltán, az MTA Ipari és Vállalatgazdaság-kutató Intézetének igazgatója tart referátumot „A vállalati stratégia és stabilizáció problémája a kutató szemével” címmel. A vándorgyűlés 4 szekcióban folytatja munkáját. Ezek a következők: I. A vállalatok kibontakozási feltételei és megújulási stratégiája (elnök: Tatai Ilona, a Taurus vezérigazgatója, társI. szekció A vállalatok, kibontakozási feltételei és megújulási stratégiái (Petschnig Mária, Pénzügykutató Rt.). 1. tézis: a kormány programja a gazdaság stabilizálásáról és a kibontakozás megteremtéséről nem elégséges, mert csak a kormány programja maradt, egy sor vonatkozásban nem lépett túl a korábbi megfogalmazásokon, s az 1988. évi terv nem igazolta vissza a program ígéreteit, a műszaki fejlődés és fejlesztés felgyorsulását biztosító feltételek megteremtését. A kilábolás csak felüliről! nem megy, a vándor- gyűlésnek is feladata, hogy, a köznapi realitások szintjén maradva, gondolkodjon el az alulról jövő cselekvés lehetséges változatain. 2. tézis: a vállalatok kibontakozásáról és megújulásáról gondolkodva szemléletváltozásra van szükség: a feltételeket elsősorban belüliről kell előteremteni, nem lehet szó minden korábbi tevékenység és egyséig fenntartásáról. A kibontakozás csak átrendeződéssel lehetséges, az egyenlőtlen fejlődés törvényének tudomásulvételével; a tőke csak tőkefelszaba- dulásból táplálkozhat. 3. tézis: a vállalati kibontakozás és feltételei összefüggnek az egész gazdaság mozgásterének alakulásával. Történelmileg rendkívül kedvező külgazdasági konstelláció alakult ki, az ebből adódó külső forrásoknak azonban más felépítésű és működésű belgazdasággal kell találkozniuk, hogy a felzárkózás történelmi esélyeit ne szalasszuk el. Ehhez a belső mozgástér tágítására van szükség. Ténylegesen csak a szocializmus ideológiájának új alapokra helyezése jelenti a társadalmi-gazdasági mozgástér bővítését, teszi lehetővé, hogy a szimulált piacgazdaságból valóságos legyen, hogy a tőkefogyasztás korából átlépjünk a tőketermelés korába. 4. tézis: az elnyert és elsajátított külső és belső gazdasági mozgástérben meg kell teremteni az új vállalati kibontakozás feltételeit. Azokat a garantált szabályokat, amelyek fókuszában nem az elosztás (újraelosztás) szüksége áll, hanem a jövedelem (a nagyobb jövedelem) termelésének elősegítése. Meg kell teremteni a szabad nemzeti és nemzetközi tőke és munkaerő-vándorlás feltételeit, tompítani kell a KGST fejlődést visszahúzó szerepét, meg kell változnia a bürokratikus gazdaságirányítói magatartásnak. A „mindent lehet, amit nem tiltanak” elvnek kell érvényesülnie. 5. tézis: a vállalati megújítási stratégiát mindenkinek magának kell kidolgoznia, kialakításánál nem lehet berendezkedni például tartós támogatásokra, tartós KGST-kapcsola- tokra, tartósan magas inflációra, stb., figyelembe kell venni, hogy csak az nyer, aki gyors alkalmazkodásra képes, rugalmas rendszert tud kialakítani, megtanul az idővel gazdálkodni, a fejlődés irányait előre látja, ütőképes szakembergárdával dolgozik, és nem marad el az információrobbanásban. II. szekció A magyar gazdaság világpiaci bekapcsolódásának külső , és belső feltételei (Inotai András, MTA Világgazdasági Kutatóintézet). A magyar gazdaság világgazdasági kapcsolódását ideológiai-stratégiai szempontok az elmúlt évtizedekben igen eltérően fogalmazták meg. Világgazdasági bekapcsolódást csak a világgazdaságban elismert, ott alkalmazott eszközrendszerrel lehet a siker reményében megkísérelni. Ez éppúgy vonatkozik a külgazdasági eszközökre, miint a belgazdaságot irányító — szabályozó mechanizmusokra. Alapvetően hibás szemléletmód, amely az egyik oldalon igent mond a nemzetközi irányzatoknak megfelelő gazdasági stratégiáira, a másikon pedig megtagadja tőle a megvalósítás alapvető eszközeit. Világgazdasági bekapcsolódásunk külső feltételei az utóbbi időszakban egészében véve kedvező irányba módosultak. Bekapcsolódásunk belső feltételei a külsőknél kedvezőtlenebbek ugyan, de megfelelő gazdaságstratégiai váltással számottevően javíthatók. Feladatunk a gazdaság exportképességének erősítése; a termelési szerkezet radikális megváltoztatása; a hagyományos fejlődési modellbe ágyazott szocialista nemzetközi együttműködés és munkamegosztás radikális átalakítása. A versenyszabályozás fejlesztésének kérdései (Vissi Ferenc, Országos Anyag- és Árhivatal). A piacpolitika a versenypolitikával együtt alkot egységes koncepciót, együtt kell hogy beépüljön a gazdaságfejlődési stratégiába. Általános alapelvvé kellene tenni azt, hogy az irányítás (a pártvezetés és a kormány) bízik és épít a tisztességes verseny gazdasági eredményt növelő hatásában. A versenyszabályozás keretében az alábbi feladatok megoldása szükséges: Egy átgondolt program alapján le kell építeni a piac működését gátló különféle jogszabályokat és határozatokat. Több fejlett ország az utóbbi 5-8 évben külön kormányprogramot kezdeményezett a feleslegessé vált bürokratikus szabályok csökkentésére, amit deregulációnak hívnak. Ezt nálunk is meg kell tenni. Ki kell1 alakítani a vállalatok közötti fúzió kontrolljának mechanizmusát. Más országok versenyszabál'yozási tapasztalatai azt mutatják, hogy a politikák alapvetően a verseny- korlátozásra alkalmat adó helyzeteik kialakulását előzik meg, és nem utólagosan avatkoznak be a folyamatba. Szükség van tehát arra, hogy a magyar piacot abból a szempontból is elemezzük, hogy miiként lehet felkészülni az összhatásukat tekintve káros, versenykorlátozó fúziók megszüntetésére. Ellenőrzés alatt kell tartani minden olyan megállapodást vagy kartellegyezményt, amely jellegénél fogva korlátozza a versenyt. Ezek elbírálási kritériumait a nemzetközi normákhoz hasonló szellemben kell kidolgozni. A belső piaci kapcsolatok kooperációs munkatapasztalatai és a szervezeti működési formák fejlesztése (Hegedűs Miklós, Ipargazdasági Intézet). Az egész gazdaság, de különösen a feldolgozóipari vállalatok versenyképességének meghatározó elemét képezik a elnök: Csáki Csaba rektor, MKKE); II. A gazdálkodó szervek piaci kapcsolatai, verseny és együttműködés a kül- és belpiacon (elnök: Nyers Rezső, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója, társelnök: Bartha Ferenc, az MNB elnöke); III. Érdekeltségi problémák a vállalati gazdálkodásban (elnök: Szabó Kálmán, MKKE, társelnök: Halmos Csaba, az ÄBMH elnöke); IV. Pénzügyi szemlélet a gazdálkodásban (elnök: Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, társelnök: Kiss Pál, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgatója). A vándorgyűlés szekcióülésein elhangzó előadások közül néhánynak a téziseiből rövidített ismertetést közlünk, a Figyelő szeptember 8-i számában megjelentek alapján. végtermékgyártáshoz szükséges anyagok, alkatrészek, részegységek, félkész termékek belföldi beszállítási lehetőségei. A gyártási vertikumok összekapcsolása, belső integrációja sokirányú gondot takar, ezek közül az alábbiak a legmar- kánsabbak: A közbülső termékeket gyártó vállalatoknál alacsony a műszaki kultúra szintje. Ezt elsősorban az idézte elő, hogy az ezeken a területeken működő vállalatok hosszú időszak óta' nem kellő súllyal részesedtek a központi fejlesztési forrásokból. — A magyar vállalatok közötti kooperációk gyakorlatában nem terjedt el a különlegességek, az egyedi igények kikötésének lehetősége. — A közbülső fázisokban működő vállalatok tevékenységének feltételeit nem sikerült kellő összhangba hozni a végterméket gyártók tevékenységének feltételeivel. — Amint megerősödött a gazdaságban a tőkésexportnak a vállalatok megítélésében játszott szerepe, kiéleződött a de- vizacímzettség kérdése. A közvetlen tőkésexport preferálása — sajátos módon — a tőkés kivitel gátjává is vált. — A feldolgozóipari vállalatok egy része a megelőző termelési vertikumot részleges, vagy teljes kiépítésével próbálja megteremteni a vállalat keretein belül a szükséges anyagok, alkatrészek stb. gyártásának feltételeit. Ezekben az üzemekben általában gazdaságtalan sorozatnagyságban, alacsony hatékonysággal termelnek. — A hazai háttéripari gondok következtében jelentősen megnövekedett a termékek tőkésimport-tartalma. — A belföldi együttműködés erősítésének igazi eszközeit mindmáig nem sikerült megtalálni. III. szekció Érdekeltségi rendszerünk továbbfejlesztéséről (Fodor László, Magyar Gazdasági Kamara). Az érdekeltségi rendszer középpontját jelentő nyereség- érdekeltség működési zavarai közismertek. A gazdálkodói szféra nyereségmaximalizálási törekvései, valamint a nép- gazdasági érdek közötti harmonizálás helyett átfogó, tartós érdekellentét jött létre. Az okok sokrétűek. Az utóbbi években szükségszerűen felerősödtek a reformfilozófiának azon elemei, amelyek középpontjában a jövedelemtermelő-képesség leggyorsabb javítása áll, a rendelkezésre álló, lekötött eszközök működtetése hatékonyságának javítása útján. E célt szolgálják a gazdálkodó szervezetek önállóságának növelésére épülő, a tervezési, gazdasági, szabályozási, intézményi — döntési rendszer harmonizált továbbfejlesztését szolgáló elgondolások. A lekötött tőke utáni társadalmilag elvárható hozadék követelményét kell a tőke működtetésével kapcsolatos döntések alapjává tenni. A társadalmilag elvárható követelmény valószínű, hogy egy sajátos, hazai gazdasági viszonyaink között alkalmazható átlagprofit jellegű mutató lehet. Ennek alapján lehetne meghatározni az állami tőkék lekötése és működtetése utáni olyan járadékfizetési kötelezettséget, amelyet a gazdálkodó szervezet a tőkét rendelkezésre bocsátó államnak vagy kijelölt képviselőjének fizet. Ez lehet egyébként a szektor- és versenysemleges adórendszer alapja is. Ennek figyelembevételével kell a tulajdonviszonyok továbbfejlesztését kezelni, a monetáris politika és szabályozás, valamint fiskális eszközök körét és alkalmazását kialakítani. IV. szekció A finanszírozás és a tőkeáramlás új formái: a vegyesvállalatok tapasztalatai (Járai Zsigmond, Budapest Bank Rt.). Az előadás első témája a gazdasági fejlődés és a tőkeáramlás összefüggése, a tőkepiac gazdaságpolitikai jelentősége. A jelenlegi vegyesvállalati rendszerek nagy hátránya, hogy a tőkét nem lehet, illetve csak nagyon nehezen lehet a meglevő vállalkozásokból kivonni. Enélkül pedig a befektetők nem szívesen vállalkoznak befektetésre, illetve csak különleges indokok alapján, s ha mégis megteszik, az apport túlzott felértékelésére és a vállalat mielőbbi kirablására törekszenek. A magyarországi részvénypiac létrehozása ezért, is elősegítené a külföldi tőkebevonást. Az előadó foglalkozik a részvénypiac és ,a tőzsde kialakításának feltételeivel és az ehhez szükséges lépésekkel is. Magyarországon a feltételek egy része már megérett a tőzsde létrehozására, hosszú út vezet azonban még a tényleges kialakuláshoz. Az exportfejlesztő pályázatok tapasztalatai (Dunai Imre, Kereskedelmi Minisztérium). A cél olyan termelési kapacitások fejlesztésének ösztönzése, amelyek gazdaságosan előállíthatok, hosszabb távon folyámatosan realizálható exporttöbbleteket eredményeznek, vagy a gazdaságosan előállítható termékek kapacitásának bővítésével, vagy új kapacitások létrehozásával. Mindkét módszer elősegíti a termelési szerkezet korszerűsítését. Az előadó ezután a működési feltételekről, a pályázatok befogadásáról és a preferenciákról szól, majd hangsúlyozza, hogy az 1986-tól működő pályázati rendszer a kormány stabilizációs programjának főbb elveivel összhangban 1988-tól ismét megerősítést nyert. Az előadás második témája a pályázati rendszerek eddigi eredményei és tapasztalatai. 1987- ben a rendszerben részt vevő 408 vállalat mintegy 470 millió USA-dollár többletexportot teljesített 1985-höz viszonyítva. Ezek a vállalatok leginkább a vegyipar-gyógyszeripar, a gépipar, a könnyűipar és az élelmiszeripar területén tevékenykednek. A pályázati rendszer további működtetésében javítani kell a kereskedelmi bankok pénzügyi érdekeltségét az exportfejlesztő* beruházások finanszírozásában. A minisztérium javítani kívánja a kereskedelmi bankokkal való együttműködést, a fejlesztési programokhoz kapcsolódó döntések piaci megalapozásában. Célja továbbá, .hogy a pályázati rendszert hozzáigazítsa a készülő vállalkozási adótörvényhez, illetve a társasági törvény közgazda- sági feltételrendszeréhez. Indul a Gyermekstúdió A Budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Tanárképző Karának Népművészeti Tanszéke 1979-ben a Belvárosi Ifjúsági és Művelődési Házban Gyermekstúdiót indított, amelyet április 30-i számunkban mi is bemutattunk). Az elmúlt évben tevékenységük kiterjesztéséhez partnereket kerestek; az elsők között jelentkezett a Békés Megyei Művelődési Központ. Ez év januárjában tehát tanfolyamot indítottak, amelynek keretében húsz pedagógus havi egy alkalommal a későbbi gyermekfoglalkozások vezetésére képző stúdiumokon vett részt. A vezetőképzés mellett két tizenöt-tizenöt gyermeket összefogó csoportot is létrehoztak; talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy kölcsönösen tanították egymást a budapesti Gyermekstúdió vezetőinek irányításával, segítségével. A kísérlet indítása — az eddigi tapasztalatok szerint — sikerült. Egyáltalán mit is takar ez a név: Gyermekstúdió? Erről kaptunk tájékoztatást Kovácsné Füredi Enikőtől, a Megyei Művelődési Központ munkatársától, a csabai stúdió témafelelősétől és Bárdos László főiskolai tanártól, aki a budapesti kísérlet irányítója. — Olyan gyermekközösségeket szeretnénk létrehozni, amelyeknek legfontosabb célja, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Napjainkban mind több olyan konfliktusba kerülnek a gyermekek, amelyeknek megértésére, feldolgozására részben életkori sajátosságaik miatt, részben azért, mert éppen környezetük okozza azokat, képtelenek. Sajnos, nemcsak az iskola, de a család sem képes ezek jó részének feloldására, levezetésére. S hogy valamit tenni kell, az valamennyiünk számára nyilvánvaló. Ha nem is a legtökéletesebb és az egyetlen, de talán valamiféle megoldást ad a mi programunk. Illeszkedik az országos mentálhigiénés, s ha úgy tetszik, a szociálpolitikai reformprogramhoz is. A Magyar Üttörők Szövetsége volt az első olyan tömegszervezet, amely támogatni kezdte a gyermekstúdiók életre hívását. Rövidesen az ország különböző régióiban — a békéscsabai tanulságait is felhasználva — háromnégy helyen indul majd gyermekstúdió. Megyénkben egyelőre csak két csoportban, Békéscsabán, a Lencsési Közösségi Házban szeptember 22-től 5-6 éveseknek, csütörtökönként délután fél négytől fél hatig, szombaton pedig délelőtt 9-től délig, a megyei könyvtár gyermekjátszójában pedig a 7-10 éveseknek szerdánként (először szeptember 21-én) délután fél négytől fél hatig, szombatonként pedig ugyancsak délelőtt 9 és 12 óra között lesznek a foglalkozások. A stúdiónak két évre szóló munkaterve van: az első évben képesség-, elsősorban a kézügyességet és kifejező- készséget fejlesztő játékokat, gyakorlatokat végeznek a csoportok tagjai. Hiszen nyilvánvaló, hogy nincsen olyan gyerek, akinek ne lenne valamihez készsége, tehetsége, legfeljebb annak ki- teljesedéséhez nincsenek meg a feltételek. A második évben már „komolyabb” játékokra kerül sor; mentálhigiénés jelleggel az önismeretre, valamint a képesség- fejlesztésre helyeződik a hangsúly. A csoportok foglalkozásain pszichológus is közreműködik. Év végére személyiség- és családrajzot készítenek a gyerekek mindegyikéről, havi egy alkalommal a szülőket is meghívják, ekkor kölcsönös tájékoztatásra, a felszínre kerülő problémák megbeszélésére is sor kerül. Ä csoportokba — annak jellege miatt — legfeljebb húsz-húsz gyermeket vehetnek fel: jelentkezni szeptember 12-én, 13-án és 14-én, az MMK Luther utcai központjában lehet. Természetesen jó lenne, ha nemcsak a megyeszékher lyen működnének ilyen csoportok. Még ebben a hónapban a csabai és városkörnyéki pedagógusoknak, októberben a doboziaknak, novemberben a medgyesbodzá- siaknak tartanak speciális játszóházas bemutató foglalkozást. Hogy miért éppen e két kisebb településen? Itt mutatkozott kellő érdeklődés ... A megyei elterjedést kívánja szolgálni az is, hogy ebben az évben újabb vezetőképző tanfolyamot indítanak, amelynek foglalkozásai — a messzebb lakók részvételének megkönnyítése érdekében — havi egyszer, szombatonként lesznek. Az erre jelentkező pedagógusok, népművelők, könyvtárosok természetesen „működés közben” láthatják a gyermekstúdiót, majd képzésük zárásaként, ’89 nyarán egyhetes tábort is rendeznek. A Békéscsabai Tanítóképző Főiskola hallgatóinak bekapcsolódására is gondoltak a szervezők. Eddig három hallgató vett Fészt a felkészítésen, ősztől pedig többeknek kívánnak lehetőséget teremteni a stúdió munkájában való részvételre. (nemesi) Uj magyar tévéfilmek Üj hazai televíziós produkciókkal találkozhatnak a nézők a képernyőn a Budapesti Művészeti Hetek idején. Kosztolányi Dezső műveiből Hajnali párbeszéd címmel Esztergályos Károly írt és rendezett tévéfilmet. Az összeállítás szoros egységben dolgozza fel az író novellafüzérének, az Esti Kornélnak négy fejezetét, valamint a Barkochba, a Hrusz Krisztina csodálatos látogatása, a Vendég és az Utolsó felolvasás című írásokat — Gálffi László főszereplésével. Csáth Géza életét és művészetét idézi fel A varázsló álma című tévéjáték. Az író gyermekkori, kamasz-, ifjú- és felnőttkori énjét villantja fel a darab Csáth írásai tükrében, s a Hamvazószerda című színpadi játékra építve. Bertha Bulcsú—Schulze Éva a Labdaálmok című tévéfilmjének hőse egy asztaliteniszező, de a történet nem sportsztori: azokról az alkotni vágyó emberekről szól, akik a középszerűség kényelméről szívesen lemondanak, egy eszméért vagy egy mész szí célért. A darab rendezője Mihályfi Imre, szerepeit egyebek között Berencsi Attila, Czinkóczi Zsuzsanna, Koltai Róbert és Tordai Teri alakítja. Méhes György Volt egyszer egy úrlovas tévéfilmje az 50-es években játszódik. A Tolsztoj Karenina Annájára emlékeztető történet egy kétgyermekes fiatalasszony szerelmét s későbbi tragédiáját dolgozza fel Szőnyi G. Sándor rendezésében, Sunyovsz- ky Szilvia főszereplésével. Mihail Bulgakov Zojka szalonja című írásából Félix László rendezett tévéjátékot. A darab szatíra a NEP-kor- szakról, s szereplői egyebek között Béres Ilona, Haumann Péter, Kozák András, Harsá- nyi Gábor.
