Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-08 / 215. szám
1988. szeptember 8., csütörtök Nagydíjat nyert a Bartók Béla leánykar Arezzóban A békéscsabai kórus az olasz színpadon fiarminchatodik alkalommal csendültek fel az olasz- országi Arezzóban 8 nemzet 23 kórusának dalai 1988 augusztusának utolsó napjaiban. Ez a nemzetközi kórus- verseny — melyre a Bartók Béla leányikar eddig elért szép eredményei alapján benevezhetett — az olasz napilapok szerint a „legrangosabb” Itáliában. A versenyt Arezzói Guido, vagy Monaco Guido (a Szerzetes) tiszteletére és emlékére rendezik, aki e városban munkálkodott. Arezzói Guido a zenetörténetbe azzal írta be a nevét, hogy a hangok vo- nalra-vonalközbe való helyezésének volt az ötletadója, s a szolmizáció megalapozása az 6 nevéhez fűződik. Óriási szobra a város főterén áll. az állomással szemben, mintegy köszöntve a várasba érkező idegeneket. Augusztus 24-én este került sor a város szabadtéri színpadán (Anfiteatro Romano) az első bemutatkozásra, ahol a leánykar a folklór kategóriában Bárdos-, Karai-, Kodály- és Cs. Szabó-műveket énekelt. A népi ruhába öltözött kórus azonnal nagy sikert aratott, s mivel itt a közönség szavazata alapján lehetett helyezést elérni, ez a közönségsiker hozta meg az I. helyezést a békéscsabai leányok számára. Másnap az esti verseny színhelye az impozáns Petrarca Színház volt. A híres költő szintén e város szülötte, lakóházát emléktábla őrzi. A színházon kívül is helyeztek el hangszórókat, így az arezzói utcákon, tereken is folyt a verseny. Ebben a fordulóban a „remes- saince a capella” kategóriában kötelező műként C. de Victória Tenebrea facta sunt, valamint a Duó Sere- phim című két alkotása szerepelt. A kórusok és a karnagyok munkáját nemzetközi zsűri értékelte, a zsűri összetétele naponta változott. Ezen az estén különösen nagy dicsőség volt az I. helyezés, hiszen ebben a műfajban olyan kórusok voltak az ellenfeleink, akik szinte belenőtték a renassaince muzsikába. Az eredményhirdetés jóval éjfél után volt, a tömeg az utcán várakozott, s hangos bravo-bravissimo kiáltásokkal ünnepelte a kórust és a karnagyát, Rázga Józsefet. Augusztus 26-án a romantikus, illetve XX. századi művek kategóriájában versenyeztünk. A művek: Palestrina: Hódi e Christus na- tus et, R. Schumann: Lied, valamint M. Kocsár: Ó havas eredő némasága, zongorán közreműködött Huszár Lajos, szólót énekelt Bálint Zsuzsanna. Ebben a fordulóban II. helyezést sikerült elérnünk. Az augusztus 27-én sorra kerülő ifjúsági kategóriában F. Mendelssohn: Bartholdy Veni Domine, valamint J. Karai: Virágsirató című műveit énekelte a leánykar. Ez utóbbi műben szintén Bálint Zsuzsanna énekelte a szólót, nagy sikerrel. A verseny előtti próbán — amit a szálláshelyünkön tartottunk, részt vett a Római Magyar Akadémia elnöke, Dósai István és felesége is. A zsűri tetszését a Karai- mű osztatlanul elnyerte, a F. Mendelssohn: Veni Domine előadásánál kisebb technikai problémák merültek fel. Ez a forduló egy újabb értékes II. díjat hozott nekünk. A legnehezebb erőpróbát a vasárnap, augusztus 28. jelentett. Délelőtt két alkalommal kellett színpadra lépni a kórusnak, a II. helyezettek koncertjén. Délután felkérésre a Santa Maria templomban mise keretén belül énekeltek a lányok — odaillő kórusműveket. Este ismét koncert következett az I. helyezettek részvételével;' ezen a napon érték el, hogy teljesítményük szinte óráról órá^a jobb lett, a fizikai és szellemi megterhelés ellenére. Jóval éjfél után tudtuk meg a boldogító hírt: a nagydíjat az I. helyezettek közül is a legeredményesebben bemutatkozó kórusnak, a békéscsabai Bartók Béla leány karnak ítélte a zsűri. Rázga József külön karnagyi díjat kapott, önfeledt ünneplés következett, „Józsi bácsit’r a lányok örömükben a levegőbe dobálták. Nagyon jólesett a többi kórus és a közönség részéről megmutatkozó önzetlen gratuláció, s általában nagyon közvetlen, ünnepi hangulat uralkodott. Jelen volt ezen az estén Misur György, Róma magyarországi nagykövete. A zsűri értékelése, valamint később az újságok nyilatkozata szerint a nagydíj odaítélésénél döntő volt a kórus igen sok oldalról való bemutatkozása, az éneklésükben megnyilvánuló igen erős érzelmi töltés, valamint a kristálytiszta intonáció. A szép eredmény végül is egy Körkérdésünk: Végül is mi kerül az iskolatáskába? (Folytatás az l. oldalról) létből kilépő két tizenéves lányt szólítottunk meg: — Mit vásároltatok? — Iskolaszereket, mindketten szakmunkástanulók vagyunk. — Be tudtatok szerezni mindent? — A szakrajz elkészítéséhez nélkülözhetetlen idom- vonallizót nem kaptunk és hiányzik a spirálfüzet is. A 'boltban tapasztaltuk, Ihogy még mindig nagy a forgatom, a pulit éllőtt tízen- tizenöten állnak sorba. Az üzlet vezetőjétől1, Hajdú Miklósáétól érdeklődtünk: — Mi alapján állítják ösz- sze az árusított egységcsomagokat? — A Piért jegyzéke szerint. A Piért listájáról ajánlottuk az egységcsomagban nem szereplő tanszereket is, aztán ki-ki eidönthette, mire van szüksége, és persze pénze. — Ezenkívül volt-e még valami kívánsága a szülőknek? — A Piért jegyzékén szereplő füzetek mennyiségét kevesellték, no nem a szülők, hanem a pedagógusok, ezért az anyukák gyakran még plusz öt darabot is kérték. — Két szakmunkástanuló szerint idomvonalzót és spirálfüzetet nem lehet kapni. — A szakmunkásképző nem közölte, hogy milyen vonalzóra lesz szüksége, eddig ezt a fajtát nem keresték. A spirálfüzet pénteken fogyott el; egy-két napon bélül pótolni fogjuk. Szerintem az idén különösebb probléma a tanszervásárlással nem volt. MEZŐKOV ÁCSHÁZA Az 1. számú általános iskolában Csáti Lenke pedagógussal beszélgetünk, aki élső osztályosokat tanít: — Mi a véleménye a kapható egységcsomagokról? — Véleményem szerint a taneszközök nagyon drágák. Különösen igaz ez az élsősök esetében, amikor az utolsó ceruzáig mindent meg kell venni. Az egységcsomagok árusítása jó és praktikus nagyon kemény, kollektív felkészülésből születhetett csak meg, amelyben benne voltak a sok külön próbát, nyári felkészülést vállaló gyerekek, az őket tanító tanárok, s nem utolsósorban karnagyuk, aki igen erős szüggesztióval, könyörtelen energiával felszínre tudta hozni a kórusban rejlő soksok zeneiséget. Hagyomány az arezzói versenyek után, hogy a nagydíjas kórus Perugiában ad koncertet. Ezért kénytelenek voltunk hazajövetelünket egy nappal későbbre halasztani. Hétfő este, augusztus 29-én még az Arezzótól 40 kilométerre fekvő Monte San Savinóban koncerteztünk egy régi oszlopcsarnokban, ahol a koncert előtt a város vezetői személyesen szolgálták fel nekünk a négyfogásos vacsorát. Monte San Savino határában megtekintettünk egy XI. században épült várat, ahol múzeum és hangversenyterem is van. Megfordult falai között egykor Firenzéből jöttében Dante is. Ezt az eseményt emléktábla jelöli a vár falán. Monte San Savino szülötte Guilo Salvatore felöltő is. 30-án délelőtt búcsúztunk Arezzótól. Délután ellátogattunk az Arezzótól 80 kilométerre fekvő várasba, Pe- rugiába. Ütközben az Urbiai tartomány székhelye felé, teljes szépségében .tárult elénk a toszkánai táj. Toscana a renessaince bölcsője, és arról is nevezetes, hogy Dante és Petrarca nyomán itt alakult ki a legirodalmibb olasz nyelv, s a középkor szellemi béklyói itt szűntek meg leghamarabb a nagy humanista gondolkodók hatására. Perugia régi etruszk város, sok gyönyörűséges épülettel, közülük talán a legszebb a Palazza dei Priori, a fejedelmek háza, ahol koncertet adott a leánykar. A Perugiában adott hangverseny egy szép sikersorozat utolsó betetőzése volt. A közönség egyaránt ünnepelte a kórust, a karnagyot, valamint a műsorban előadott Ave Maria zenszerzőjét, Huszár Lajost, akinek ezt a művét néhány évvel ezelőtt Arezzóban dicséretben részesítették. A hangverseny után visszatértünk Arezzó- ba, a társaság átöltözött, s máris indultunk haza Magyarországra. * * * Két hét múlva Szardídiá- ban szerepel a kórus, azon az énekkari fesztiválon, ahol a legjobb kórusok találkozhatnak egymással. Kovács Pálné lenne, ha betölitené eredeti céljait. Ezt azért említem, mert még sok a felesleges holmi a tasakofcban. — Mondana erre példát? — Kérdés például, hogy miilyen célt szolgál egy elsős gyereknél a mattinica, vagy a negyedikes vonalasfüzet. Az előkészített rajztábla tartót csak felsőben ’tudják majd használni. A papírnyíró olló sok mindent tud, csak éppen papírt nem nyír. ösz- szesen csak egy vonalas- és egy koc kás füzetet találtam a csomagban?! A Technocol nagyon jó ragasztószer, de véleményem szerint nem elsős kezébe való. A kiadott gyurma kevés és a minőséggel is baj van. Azt sem érteni, mire szántók azt az egyetlen tubus temperát, ami ráadásul fehér színű. Érdekes még, hogy például a műanyag borító többe kerül a csomagban, mint darabonként, és vajon miért nincs olcsó csomagolópapír. Sorolhatnám még, de erről már sokat beszéltünk. — Von erre megoldás? — Itt Mezőkovácsházán, illetve a kistelepüléseken jó lenne, ha az írósaerbo'lt egyeztetné az igényeket az iskoláikkal és előzetes felmérés vagy megrendelés alapján készítené el az egységcsomagokat. Akkor nem kellene iskolakezdés utón a szülőknek hosszú listákkal) újra felkeresni az üzleteket. HRNGSZÚRA Kolléganőm, aki az elmúlt heti televíziós műsorról írt, valahogy így fogalmazott keddi „Képernyőinkben. „Csak ha nagyon erőltetném, nevezhetnék ki egy vagy két műsort elemzésre méltónak a Magyar Televízió elmúlt heti műsorából. így most inkább a szerkesztéssel foglalkozom ...” Nos, az én feladatom a rádióműsorok közül válogatni, s bizony nem a szegényes kínálat, hanem épp a bőség ejt zavarba, fjedig csak a szombati műsorokat próbálom valamiféle rendszerbe, gondolatkörbe foglalni. Mert a rádiós műsorok közül — ezt az egyszem napot tekintve is — bőséggel akadt olyan, melyet munkatársnőm a televízióban hiányolt: elemzésre méltó. Lássuk hát! Akit elsősorban a gazdaságpolitika érdekel, bizonyára érdeklődéssel hallgatta a Kossuth adón sugárzott „Burgonyavásár kicsiben és nagyban” című kerekasztál-be- szélgetést, melyet Kovács Jenő szerkesztett. A laikus a tanulságot, mely most elsősorban érdekli, e műsor segítségével hamar levonhatta: ősszel... ...olcsó lesz a krumpli. Persze ennél az igencsak praktikus gondolatnál többet is megtudhatott az, aki figyelmesen hallgatta e beszélgetést. Azt például, hogy mi az, ami a piaci egyensúlyt befolyásolja, s hogy milyen gondokkal küzd a termelő, s á kereskedő. Szép lassan bontogatták a témát a beszélgetőpartnerek, a vetőgumók minőségétől a termés tárolásáig, s esetleges feldolgozásáig. (Ez utóbbi kapcsán a külpiaci lehetőségek is szóba kerültek.) Okos, körültekintő, alapos és a szakemberek számára is tanulságos beszélgetés tanúi lehettünk. Örömmel hallgattam a műsort, hiszen ezúttal végre magyarázatot kaptam arra, miért kell egyik évben jobban megterhelnem a családi kasszát, s a másikban kevésbé, ha téli burgonyaszükségletünkről kell gondoskodnom. S ha rosszul is esik a nagyobb kiadás, ha tudom a magyarázatát, kevésbé bosszant, mintha tudatlanul kaparom össze a „krumpliravalót” télire. Mindenesetre ezúttal nincs mitől tartani. Hallhattuk: lesz, s olcsó lesz a krumpli ősszel... Aztán ahogy véget ért e beszélgetés, már tekertem is készülékem keresőjét a Petőfi adóra, hogy ne csak az evésre, de a testmozgásra is szánjak némi időt. Legalábbis erre a témára. A gyerekeknek szóló sportműsort, a Kengurut, amúgy is mindig szívesen hallgatom, hát még most, mikor Zánkán vendégeskedett a műsor stábja. És nem véletlen e ... ...kiruccanás. A Balaton-parti úttörővárosban leendő sportfelelősök tartózkodtak éppen, mikor a Kenguru náluk járt. A lelkes fiúk, lányok játékos formában sajátíthatták el a sportrendezvényekkel kapcsolatos szervezési ismereteket, így mi, felnőtt hallgatók azon túl, hogy megismerhettük a sport, a közös testmozgás nyújtotta örömöket, annak fontosságát, a saját fülünkkel hallhattuk, miként lehet az életkori sajátosságnak megfelelő módon tanítani őket. Volt ebben a műsorban minden. Zene, játék, ismeretterjesztés ... Különösen az a riportbetét tetszett, mikor a műsorvezető szerepet játszott: otthon, a gyerekek lakhelyén vannak, ő a tanár, akit meg kell győzni, hogy a gyerekeknek, s az úszni nem tudó felnőtteknek úszótanfolyamot kellene szervezni. A minijelenetből jól kitűnt, nem lesz könnyű dolguk az ifjú sportszervezőknek. Mert, ha van jó szándék, nincs uszoda, ha van uszoda, nincs arra közlekedési eszköz, s ha van közlekedési eszköz is, mindenre nincs idő. Szóval, az apró szerepjáték roppant tanulságos és „életszagú” volt... Az pedig egyenesen elkápráztatott, milyen reálisan látják a gondokat a gyerekek, és megoldást találnak mindenre! Lám. Miből lesz a cserebogár, illetve a jó sportszervező... Egy egész másfajta, de legalább ilyen érdekfeszítő beszélgetésnek lehettünk tanúi nem sokkal később a Petőfi adón. „Én a millióból egy vagyok...” ... címmel, Csongrádi Katával csevegett az életről, dalairól Dénes Gábor szerkesztő-riporter. „Csevegett”, írtam az imént, s nem véletlenül. Mert ez volt a riportműsor legfőbb érdeme. Ügy elbeszélgetni, hogy az élvezetes legyen a riportalanynak — ezúttal a népszerű színésznőnek —, és ez már garancia arra is, hogy a hallgató sem feszeng unatkozva, miközben szól a rádió. Sőt. Részesévé válik ennek a szűk egy órának. És a dalok, melyeknek ezúttal előtörténetét is sikerült megismernünk ... Ha lehet, így még inkább magukkal ragadtak minket. Sok arcát ismertük meg Csongrádi Katának. Egy ember — ahogy ő mondta —, „egy komplett ember arcát, aki szeret, aki játszik, aki szereti az álmokat”. A zenés beszélgetés után másképp ítéljük meg a főszereplőt, hiszen életének intimebb mozzanatait is megismerhettük. Hogy ő is háziasszony, hogy az ő férje is nehezen viseli a betegséget, hogy neki sem könnyű az idejét beosztani, és így tovább, és így tovább. Nem in- tim-pistáskodás volt ez, csúfján őszinte eszmecsere. Csupán? Hisz ez volt e műsor lényege! Bár minél több ilyen riportot hallgathatnánk ... N. A. Értesítjük vásárlóinkat, hogy a Piért Kereskedelmi Váltaláit 42. sz. telekgerendási lerakata 1988. szeptember 20-tól október 4-ig ÁRULELTAROZAST TART, A leltározás ideje alartt az áru kiszállítása, illetve kiadása szünetel. Piért Kereskedelmi Vállalat, 42. sz. lerakat, Telekgerendás
