Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

1988. szeptember 8., csütörtök Eurocarpia ’88 Szarvas a nemzetközi agrártudomány vérkeringésében Ezen a héten öt napon át tartó rangos nemzetközi kon­ferenciának ad helyet Szarvas városa. Az Euró­pai Növénynemesítő Szövet­ség Takarmánytermesztő Szekciójának elnöksége a Szarvasi Öntözési Kutató In­tézetet bízta meg a tanács­kozás szervezésével. — A fű- és pillangós ta­karmánynövények nemesí­tésében és vetőmag termesz­tésében elért nemzetközileg is figyelemre méltó ered­ményeinknek köszönhetjük, hogy Kelet-Európábán, vagyis Magyarországon, el­sőként Szarvason rendezhet­tük meg ezt a tanácskozást — mondta dr. Marjai Gyula, az ÖKI igazgatója. A rendezvény célja, hogy az európai fűnemesítés tudo­mányának „királyai” kutatá­si eredményeiket, módsze­reiket, tapasztalataikat egy­másnak átadják. A 18 or­szág több mint negyven szakembere a tudományos munka mellett megismer­kedhet Szarvas és a Dél- Alföld természeti és idegen- forgalmi nevezetességeivel is. — A szarvasi tanácskozás az első lépése annak, hogy a kelet-európai országok tu­dományos eredményei be­kapcsolódhassanak és a ké­sőbbiekben szerves részeivé válhassanak a kontinens tudományos vérkeringésének — hangsúlyozta az ÖKI igazgatója. A MÉM részéről dr. Szűcs István főosztályvezető-he­lyettes, aki a szakoktatási és kutatási munkák koordiná­tora, a rendezvény jelentő­ségéről kérdésünkre így nyi­latkozott: — Ma, a kutatási erőforrá­sok hiánya idején a nemzet­közi tudományos tanácskozá­sok jelentősége számunkra hihetetlenül megnő. Egyrészt, mert ezáltal lerövidül a leg­újabb eredmények hozzáfér­hetőségi ideje, másrészt, a kölcsönös tapasztalatcsere révén a magyar kutatók mun­kája hatékonyabbá és gyor­sabbá válik. A tudományos párbeszédekre igenis hang­súlyt kell helyezni, és a magyar társadalomnak felül kell emelkednie a beideg- ződött politikai kötöttsége­ken. A fejlett országok ter­melési technológiája, kuta­tási módszere hihetetlenül formagazdag, melyből min­den lehetséges, és számunk­ra hasznos elemet ki kell emelnünk. Egy-egy találkozón felve­tett hazai, vagy tudományos problémára azonnal nemzet­közi team-csapat alakulhat, s együtt több ismerettel, könnyebben és hathatósab­ban lehet eredményt elérni. S nagyon jó lenne, ha megszűnne hazai kutatóink kiutazási nehézsége. Be kel­lene vezetni nálunk is — minél előbb — az automa­tizmust, vagyis azt, hogy mindenki akkor menjen tu­dományos tanácskozásra, amikor az valóban érdeke és ne akkor, ha erre éppen devizakeret van. A tanácskozáson részt vett dr. Sonkoly János, a városi pártbizottság első titkára is, aki lapunknak a következő­ket mondta el: — Rendkívül megtisztelő számunkra, hogy megren­dezhettük városunkban ezt a konferenciát. Egy újabb ilyen rendezvényre legalább negyven évet kell még vár­nunk. A meghívott vendégek legtöbbje családjával-. jött, hogy ők is jól érezzék ma­gukat, változatos szabadidő- programokat szerveztünk. Én úgy ítélem meg, a tudomá­nyos életen keresztül na­gyobb lehetőségünk van ar­ra, hogy a világ minden ré­sze felé nyithassunk. Külö­nösen így van ez városunk vonatkozásában, amely a tu­dományos élet fellendítésé­hez, a különböző társadal­mi és politikai szervek er­kölcsi támogatásán túlme­nően, világbanki hátteret is tudhat maga mögött. Egy nemzetközileg is számontar- tott agrártudományos köz­pont kiépítése mellett az idegenforgalmi lehetősége­ket is szeretnénk kihasznál­ni, és megteremteni az el­engedhetetlenül szükséges infrastrukturális hátteret. Természetesen ehhez még sok pénz, de mindenekelőtt önzetlen tenniakarás szük­séges. — Az egy héten át tartó tanácskozás résztvevői töb­bek között ellátogatnak a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátba, hogy egy me­zőgazdasági nagyüzem csak­nem százéves történelmi múltjával és jelenével meg­ismerkedjenek. — rákóczi — Számítógépes tervezd- és gyártórendszer vállalatoknak A Számítástechnika Al­kalmazási Vállalat (Számaik) felkészül a számítógéppel se­gített tervező- és gyártó- rendszer hazai bevezetésére. A világszerte legkorszerűbb CAD/CAM-rendszer létesíté­sére a vállalat 5 millió dol­lár világbanki hitelt kapott. Ebből az összegből számító­gép-részegységeket, progra­mokat, illetve olyan know- how-okat vásárol, amelyek­kel az adott vállalati folya­matba a CAD/CAM-rend- szert be lehet illeszteni. Ugyancsak a hitelből fize­tik a szakterület legkiválóbb nemzetközi szakértőit. A számítógéppel segített terve­zést (CAD) minden olyan ipari területen lehet alkal­mazni, ahol gépet, műszert vagy épületet kell tervezni. A módszer alkalmazásával a mérnökök megszabadulnak a fáradságos kézi tervezés­től. A számítógéppel segí­tett gyártás pedig azoknál a vállalatoknál alkalmazható, ahol már működnek auto­matikus gyártási rendszerek. A CAD/CAM-rendszert a Számaik a vállalatok szá­mára szolgáltatásként mű­ködteti, s forintért vállalja a számítógéppel segített ter­vező- és gyártórendszer be­vezetését. így a világbanki hitel — amelynek törleszté­sét a Számaik 1994-ben kez­di meg — a magyar válla­latok jól exportálható, kor­szerűbb termékei révén té­rül meg. Ma már a nemzet­közi versenytárgyalásokon esélytelen az a vállalat, amely a hagyományos mó­don készített tervekkel ne­vez be. A Számaik a nagy-, vala- , mint a közepes és kisválla­latok részére különféle szol­gáltatásokat nyújt. A nagy- vállalatokat — amelyek sa­ját erőből be tudják szerez­ni a CAD/CAM-rendszer be­vezetéséhez szükséges gépe­ket — a Számaik szaktaná­csokkal segíti. A közepes és kisvállalatoknak pedig a számítástechnikai vállalat szakértői a vállalati szak­emberekkel együttműködve elvégzik a megrendelt terve­zői munkát. A Számaik azt is vállalja, hogy bérleti díj ellenében, a csak devizáért beszerezhető számítógépes eszközöket, programokat a vállalatokhoz telepíti, s használatukra betanítja a felhasználókat. Nem helyeslem a forint leértékelését Interjú a 70 éves Fekete Jánossal, az MNB első elnökhelyettesével MINT* ISMERETES, FEKETE JÁNOST 70. SZÜLETÉS­NAPJÁN A MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMRENDDEL TÜNTETTÉK KI. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL KÉSZÍTETT VELE INTERJÚT A MAGYAR HÍRLAP (1988. 09. 07., 5. OLDAL), AMELYET MOST ÁTVESZÜNK, EZZEL IS KÖ­SZÖNTVE FEKETE JÁNOST, MEGYÉNK 11-ES SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KÉPVI­SELŐJÉT. Magyarországon a meghirdetett gazdaság- politikai koncepció nyomán vita alakult ki arról, hogy nem megalapozott egy radikális előretörés, illetve az nem hajtható végre. („A variáns.”) ön nem helyesli a gyors szer­kezeti váltást, amely az inflációval, a forint leértékelésével valósulna meg. Miért? — A gyors szerkezeti váltást nemcsak most helyeslem, hanem 1977-ben lelkesen támo­gattam, amikor a párt KB ilyen irányú ha­tározatot hozott. 1983-ban megjelent köny­vemben ezt mint követendő utat helyesnek tartottam. Munkatársaimmal együtt ezért ja­vasoltam az ún. „45 milliárdos” hitelkonst­rukciót, amely a konvertibilis, azaz minden piacon értékesíthető áruk termelését célzó beruházásokat irányozta elő. E beruházások eredményei bizonyították, hogy az ebben a keretben nyújtott hitelek a helyes struktúra kialakítását'ösztönözték. Tucatjával tudnék jó példákat felsorolni az MNB által finan­szírozott, szerkezetet javító beruházásokra. Más kérdés, hogy az évi 200 milliárd forintot kitevő össz- beruházásból miért csak ennek 10-12 százaléka került bankhitel útján felhasználásra, ugyanakkor ennél sokkal többet vittek el évente azok az egyedi nagyberuházások, amelyek elsősorban a nyersanyag- és az energiatermelést szolgálták. SZILÁRD PÉNZT A FORINTBÓL! — A kérdés másik fele arra vonatkozik, hogy a jelenlegi helyzetben is helyeslem-e a gyors szerkezetváltást, amelyet az ún. „A variáns” tartalmaz? A válaszom a szerkezetvál­tásra: igen. A kérdés másik fele az, hogy hogyan? Azokkal a módszerekkel, amelyeket egyes közgazdászok nyilvánosan is javasolnak, nem tudok egyetérteni. A leghatározottabban ellenzek minden drasztikus forintleértékelést, mert vélemé­nyem szerint ez nem segítene a struktúra-átalakításban, és nem javítaná a külkereskedelmi mérleget sem, de elindít­hatna egy olyan inflációs folyamatot, amelyet mindenkép­pen elkerülendőnek tartok. Ehelyett én a költségvetési ki­adások mérséklését, a támogatások csökkenését, a vesztesé­ges termelés, visszaszorítását, szigorúbb költségvetési és hi­telpolitikát tartok szükségesnek. A stabilizációs és kibonta­kozási programnak csak az lehet az útja, hogy szilárd pénzt csinálunk a forintból, amely reálkamatot hoz a pénz- tulajdonosnak, ösztönzi a megtakarításokat, növeli a betét- állományt, és ezen keresztül stabilizálja a népgazdaságot. Mint nem túl távlati célt tűzzük ki előbb a forint belső, majd külső konvertibilitásának a megvalósítását. A leértékelés nem gazdaságpolitikai cél, hanem időnként szükséges eszköz arra, hogy ha a belső és külső fő piaci árak számunkra kedvezőtlenül alakulnak, akkor az árarány­talanságot megszüntessük, a szükséges mértékű leértéke­léssel. Esetünkben ez a kiigazítás az elmúlt években folya­matosan megtörtént. — Abban bizonyára egyetértünk, hogy hatalmas késés halmozódott fel a struktúraváltásban, a politikai kompro­misszumok mindig elodázták a mélyreható intézkedéseket, a felvett hitelek jelentős részét a veszteséges tevékenység finanszírozására használtuk fel. Most, immár csekély moz­gástérben kellene határozott stabilizációt, majd kibontako­zást megvalósítani. Mi az ön receptje? — A struktúra-átalakítás egyik akadálya, hogy egyazon időben több olyan nagy központi beruházást indítottunk el, amelyek hasznosságát, szükségességét itt, és ötletszerűen nem kívánom vitatni. Azt azonban állítom, hogy ezek a nagyberuházások együttesen olyan terhet róttak és rónak folyamatosan a népgazdaságra, amelyet az csak úgy tudott elviselni, hogy részben annak egy részét külföldi hitelből finanszírozta, részben a szerkezeti átalakításhoz szükséges eszközöket a feldolgozóipartól elvonta. Az MNB az ötéves és az éves tervek tárgyalásánál írásban és szóban mindig ki­fogásolta, hogy évente gyakorlatilag csak annyi új beruhá­zási hitelnyújtást irányoztak elő a tervben, amennyit éven­te a régi hitelekből az MNB vissza tudott fizettetni. Ez az évente a feldolgozóipartól való milliárdos elvonás volt rész­ben okozója annak, hogy a szerkezet-átalakítást célzó be- 'ruházások a kívánatosnál sokkal lassabban és kisebb mér­tékben valósulták meg. De meg kell azt is mondanom, hogy vállalataink egy nem jelentéktelen része nem is nagyon iparkodott és nem ipar­kodik ma sem a szigorúbb követelményeket támasztó, na­gyobb rizikóval járó konvertibilis árutermelésre berendez­kedni. Szívesebből maradnak a ma még alacsonyabb — bár egyre növekvő — minőségi és határidőigényeket támasztó belső és KGST-piacokon. Részben tehát a szerkezet-átalakí­tásra rendelkezésre álló összegek szűkössége, részben az igényesebb piactól való félelem eredményezte, hogy a szer­kezet-átalakításról többet beszéltünk, mint amennyit ilyen irányban cselekedtünk. Igazságtalan lenne azonban itt is minden általánosítás, szinte kapásból tudja minden gazdasági szakember, kik azok a vezetők, akik tűzzel-vassal, gyakran szinte erőszak­kal, de kiverekedték maguknak az eszközöket a fejlett tech- nia megvalósítására. Erre azért volt lehetőségük, mert ígé­reteiket pontosan betartották. — Sajnos, a kedvező fejleményekről nem hallani eleget, p>edig ilyenek is vannak. Az elmúlt öt év alatt például 16 olyan hitelmegállapKxlást kötöttünk a Világbankkal, össze­sen 1,86 milliárd dollár összegben, amelyek általában a népgazdaság szerkezet-átalakítási céljait szolgálják, és amelynek kb. a fele még nincs igénybe véve. A Világbank leányvállalata, az IFC segítségével is alakultak ilyen céllal vegyes vállalatok, mint Japán—magyar Fermentáció Rt., a Sagótarjáni Üveggyapot Rt., a Dunamont Polisztirol Gyártó Rt., az olasz Montedison céggel megalakult vegyes vállalat. Nemrégiben írták alá az amerikai Guardian céggel az oros­házi floatüveggyár -beruházási szerződését, hogy csak a na­gyobbakat említsem. NEM FORDÍTOTTUK JÓ CÉLRA — Fekete János .kapott Állami Díjat, s tagja a híres „harmincaknak”, nemzetközi banktekintély, akit mind a szocialista, mind a tőkés vezető körök mindig szívesen meg­hallgatnak. Sok funkciója van, többek között képviseli Magyarországot a Nemzetközi Va­lutaalapban. Egy idő óta Szarvas országgyű­lési képviselője, ön mögött egy egész életmű áll, s most hogyan csinál mérleget, kasszát? — Fő feladatomnak mindig azt tekintet­tem, hogy segítsem a Magyar Nemzeti Ban­kot olyan intézménnyé fejleszteni, amelyet nemzetközileg elismernek, amelyben a kül­földi partnerek megbíznak. Ha valamire büszke vagyok, az az, hogy az elmúlt évtize­dekben a világháborút követő nagy infláció után, az ellenforradalom alatt, és a nemzet­közi hitelválság idején is a bank. hozzájárult ahhoz, hogy teljesíthessük ezt a feladatot, az országunk nemzetközi hitelkép>ességét maku­látlanul megőrizzük. — Ne haragudjon a kényesnek tűnő kérdésért: a Magyar Nemzeti Banknak mennyire volt „beleszólása” a gazdaság- politikába, az események menetébe a hetvenes évektől 1987 végéig? Az MNB ön szerint milyen hatást gyakorolt a vál­lalatok gazdálkodására? Képes volt-e érvényesíteni törek­véseit a kormány döntéseiben? — Mint szakértőt devizális ügyekben, minidig megkérdez­ték, meghallgattak, -gyakorlatilag felelősnek érzem magam minden ollyan lépésért, amel|y hitelek felvétellével,- annak feltételeivel, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a Nem­zetközi Valuta Alappá! (IMF) és a Világbankkal való kap­csolatokkal függnek össze. Annak a felelőssége is elsősor­ban engem terheli, hogy mindig .eBelneztem az áruhiteleket éts' ma sieim értek egyet azzal, hogy csak az a hüteT. lehet hasznos, amelyet meghatározott célra veszünk fel. — Az én törekvésem mlindfi-g az volt, hogy a hiteleket a legkisebb költséggel, a lehető leghosszabb időre, politikai feltételeik nélkül' tegyem ile a -kormány asztalára, azzal a bi­zalommal és hittél, h-ogy ott mindenkor az ország érdekei­re tekintettel fogják felhasználni. Abban azonban, hogy a felvett hiteleket miire költik, a felelősségnek csak. szerény hányadéit tudom vállalni-, hiszen fontos döntéseket sioks-zor az MNB nélkül — néha ellenére — -hoztak. Konkrétan pél­dául a bank a ma vitatott energetikai nagyberuházásokat -ki­fejezetten- nem támogatta vagy csak legszerényebb nagyság­rendben -tartotta elfogadhatónak. Az MNB miin-den ötéves terv itiár-giyalásánál az eladósodás legalacsonyabb mértéke mellett állt k-ii. Ha az -eredeti1 ötéves terveket, melyeket a kormány jóváhagyott és természetesen a bank, végül is elfo­gadott, -összehasonlítjuk az -egyes évek tényszámaival, a kü­lönbség közéi annyi (kamataival), mini amennyi a teljes magyar nettó konvertibilis adósságállomány ... — Anniit azonban mélyen fájlalok, az az, hogy nem tud­tam eléig érv-et felvonultatni, elég támogatást szerezni elgon­dolásaimhoz 1984 végén, 1985 elején-. Akkor írásos előter­jesztésben javasoltam a 'kormány illHetékies vezetőinek, hogy miután a -likviditási válságon túljutottunk, konvertibilis de­vizatartalékainkat feltöltettük, dolgozzunk ki átfogó adó-, ár-, bér és valutareformot, készítsük elő a kétszintű bank- rendszert, és vezessük be a reform második; nagy -lépcsőjét 1988. január 1-jén, és ehhez a nagy lopásihoz, úgy gondol­tam, megkaphatjuk a nemzetközi pénzügyi intézmények, a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank -támogatásét. Ezt a javaslatot az akkori miniszterelnök, Lázár György vezetésé­vel összeült, 9 -tagú, -gazdasági vezetőkből álló értekezlet el­vetette; annak ellenére, hogy azt a párt illetékies titkára, Havasi Ferenc támogatta-. Azt a bánom évet, amelyet iü|y módon- elveszítettünk, nagyon sajnálom, miért az akikor ja­vasolt lépéseket most időhiány -miatt megfelelő, alapos elő­készítés nélküli' kéül megtennünk! — Mégis, amikor a ParHamen-tben minit országgyűlési kép­viselő az adótörvények elfogadása mellett szólaltam fel, azért tettem, ment meggyőződésem, hogy a kétségteltenül megtevő hiányosságok, éilen-ére, amél|yeket folyamatosan- ki lelhet és ki- -kell javítani, még m-indlilg sokkal! jobb megoldás volt az adórendszer gyors, szinte emberfelettii munkával tör­ténő elkészítése, előterjesztése és bevezetése, mint a további késfllékedés. A gazdaság ugyanis a támogatások és elvonások áttekinthetetlen- dzsungelében- irányíthatatlanná vált, a vál­lalati nyereség túlnyomó része állami, támogatásból eredt, ezért az adórendszer reformja, véleményem szerint, a sta­bilizációs és kibontakozási program elengedhetetlen előfel­tétele. KÉRTEM A NYUGDÍJAZÁSOMAT — Befejezésül: 70 éves korában az emberek többsége él a nyugalomba vonulás lehetőségével, már ha nem ment nyugdíjba előbb, önről tudom, igazán sosem számít nyugdí­jasévekre. Nem ilyen alkat. Most elérve a 70. évet, milyen tervei, elképzelései, s nem utolsósorban, lehetőségei van­nak? — Azt hiszem, hogy 52 év-i folyamatos munka — benne persze háború, fironltszolgállat, hadifogság — után, a vissza­vonulás az első vonalból nem kifogásolható, ezért az év vé­gével kértem nyugdíjaztatásomat. Ügy gondolom, az elmúlt évtizedek alatt kinevelődött az új gárda, amely a Magyar Nemzeti Bank eddíigi színvonalait nemcsak megtartja, de tovább is fogja fejleszteni.. A magam részéről persze miinde- niütt segíteni akarok, ahoi tudok, s főképp>en, ahol erre igényt tartanak. Szűkebb hazám, Szarvas abban a megtisz­teltetésben részesített, -hogy országgyűlési képviselőinek vá­lasztott. Folytatni szeretném képviselői működésemet. Tagja vagyok a Minisztertanács éllnöke Tanácsadó Testületének. Különböző nemzetközi .közgazdasági társaságok választottak tagjai közé. Sport Iránti érdeklődésemet kitölti a 100 éves jubileumát ünneplő MTK-VM é!inökii tiszte. Akik ismernek, nem -lesznek meglepve: -itt-ott azért változatlanul1 hirdetem „éretnék” gondolataimat... végül, de nem utolsósorban sze­retnék többet lenni családommal, feleségemmel, gyermeke­immel, unokáimmal, akiknek természetes jogai vannak a férjjel, apával, nagyapával szemben. Matkó István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents