Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

1988. szeptember 8., csütörtök Grósz Károly üdvözlő levele az ENSZ Emberi Jogi Központjának konferenciájához Az ENSZ Emberi Jogi' Központja és a milánói egyetem együttműködésében az olasz kormány támogatásával szep­tember 7-től j9-ig Milánóban háromnapos nemzetközi konfe­renciát rendeznek; európai és észak-amerikai résztvevői az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása 40. év­fordulója alkalmából az emberi jogok helyzetéről folytatnak megbeszéléseket. A konferencián hazánkat Kovács László külügyminiszter-helyettes képviseli. Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke üdvözlő levelet in­tézett a konferencia résztvevőihez. A levél szövege a követ­kező: Nagy örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és közvéleménye nevében üdvö­zöljem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40. év­fordulójáról való megemlékezés keretében zajló milánói ta­nácskozás résztvevőit lés biztosítsam önöket a munkájukat kísérő őszinte érdeklődésünkről és támogatásunkról. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának négy évti­zeddel ezelőtti elfogadása kiemelkedő jelentőségű eseménye volt az ENSZ Alapokmányában is megfogalmazott törekvés­nek, hogy a világon mindenki számára biztosítsák az alap­vető emberi és szabadságjogokat. Az azóta eltelt időszak­ban, különösen a llegutóbbi években örvendetesen erősödött a világ népeinek és államainak e nemes cél megvalósítását szolgáló együttműködése. Aggodalommal kell megállapíta­nunk ugyanakkor, hogy még napjainkban is gyakran lehe­tünk tanúi az emberi jogokat sértő lépéseknek, törekvések­nek, mind az egyes országokban, mind az államok közötti kapcsolatokban. Korunk sajátossága, hogy a lendületesen kiteljesedő in­tegrációs folyamatokkal párhuzamosan tovább erősödik az egyes nemzetek és nemzetiségek identitástudata. Elemi igényként jelentkezik a sokszínű kulturális és népi hagyo­mányok /megőrzése, közös szellemi és anyagi örökségeink, a történelmi emlékek védelme, az anyanyelv ápolásának és használatának maradéktalan biztosítása. Alapvető követel­ménnyé vált a diszkrimináció minden formájának megszün­tetése, beleértve a nemzetek, nemzetiségek közötti megkü­lönböztetést is. Minden állam feladata továbbá az emberi kontaktusok bővítése, tartalmasabbá tétele és az országha­tárok elválasztó szerepének fokozatos felszámolása. Az egyéni és kollektív emberi jogok gyakorlásának bizto­sítása alapvetően az adott ország ügye és állampolgáraival szembeni kötelessége. Ennek gyakorlati érvényesítése azon­ban jelentősen befolyásolja a más államokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatokat, egy-egy régió helyzetét, és közvetve a nemzetközi légkört. Ezért meggyőződésünk, ihogy az em­beri jogok nemzeti keretekben történő tiszteletben tartása és érvényesítése nem tekinthető csupán egy ország belügyé- nek, hanem az Ielőfeltétele az államok közötti harmonikus, zavartalan viszonynak. A magyar kormány széles körű, alapvető társadalmi re­formok Ibevezetésén munkálkodik. Ezek keretében tovább erősíti a demokrácia, a népképviselet intézményeit, kibonta­koztatja az állampolgári önszerveződés fórumait. Alkotó szerepet kíván biztosítani a társadalmi érdekek sokrétűségén nyugvó pluralizmus 'érvényesülésének. Az emberi jogok ki- teljesedése terén történő előrehaladást jelzik a külföldi uta­zások teljes liberalizálása, a gyülekezési és egyesülési sza­badság maradéktalan érvényesülése, az alternatív (katonai szolgálat lehetővé tétele, és a nemzetiségi jogok maradék­talan érvényesülése érdekében tett és tervezett lépések. A Magyar fNépköztársaság a belső törvényhozásában és megújulásában kiemelkedő szerepet kíván biztosítani az alapvető emberi és szabadságjogok tiszteletben tartását és érvényesítését szolgáló nemzetközi mechanizmusoknak, be­leértve a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése hatékony ellenőrzését is. Kész elfogadni az Em­beri Jogi Bizottságnak a Politikai és Polgári Jogok Egyez­ségokmánya 41. cikkében meghatározott illetékességét és csatlakozni az Egyezségokmány fakultatív jegyzőkönyvéhez. Egyenrangú félként kíván részt venni az emberi jogi kérdé­sekben is az e területeket szabályozó normák (megvalósítá­sára és végrehajtásuk ellenőrzésére irányuló közös, nem­zetközi erőfeszíttésekben. Kívánom a konferencia munkájában részt vevő szakte­kintélyeknek, tudósoknak, kormányzati és közéleti szemé­lyiségeknek, hogy lalkotó eszmecserével, az új gondolatok kölcsönös megismerésével, a párbeszéd és az együttműködés ösztönzésével érdemben járuljanak hozzá az emberi jogok ügyének előmozdításához, az Emberi Jogok Egyetemes Nyi­latkozatáról való méltó megemlékezéshez. Válasszuk az életet! Beszélgetés Minszk és Beloruszia metropolitájával A múlt iránti tisztelet (nélkül elképzel­hetetlen a jövőbe vezető út. Ez újra és új­ra eszünkbe jut a világtörténelem és -kultúra fontos eseményének, a keresz­ténység oroszországi felvétele millenniu­mának megünneplése kapcsán. Az UNES­CO kezdeményezésére az egész földkerek­ségen megemlékeznek az évfordulóról. Az ünnepségek jelentőségéről Filaret minszki és belorusziai metropolita, a Szent Szinó- dus állandó tagja, a Moszkvai Patriarchá­tus külügyi osztályának vezetője nyilatko­zik. repülőgéppel A KÁBÍTÓSZER-TERMELÉS ELLEN Mexikóban új program ké­szült a kábítószer-ellenes akció keretében. Rövidesen 43 repülő­gépből mérgező anyagokat szór­nak a marihuana- és a mákföl­dekre. Ügy tervezik, hogy a jö­vő év áprilisáig több ezer hek­táron sikerül megsemmisíteni a marihuana- és más ültetvénye­ket, főleg Mexikó északi részé­ben. PASZTERNÁK-MÚZEUM Borisz Paszternáknak, a Zsivago doktor című világ­hírű regény írójának egyko­ri peregyelkinói nyaralóját emlékmúzeummá alakítják át. A Moszkva közelében lé­vő háza ilyen célú felhasz­nálását szervezetek és ma­gánemberek is régóta szor­galmazták. A szovjet írószö­vetség határozata értelmé­ben Peregyelik,inóban az Ál­lami Irodalmi Múzeum (ÁIM) részlegeként, a tervek szerint 1990 májusától várja majd látogatóit az emlék- Iház. EGY KUTYA LEESETT A 12. EMELETRŐL ÉS ÉLETBEN MARADT Egy yorkshire-i terrier egy amerikai városban leesett a 12. emeletről, de életben maradt, sőt, nemsokára is­mét futkoshatott. Az állat­orvosok nem győznek cso­dálkozni ezen. A kutya azért zuhant le az erkélyről, mert ott egy erős szél légüres te­ret okozott. Az volt a sze­rencséje, hogy először egy faágra esett, amely lefékez­te a zuhanást, majd homok­ra. Csak az egyik lába tört el. Filaret metropolita: A mjJlllieninium valóban egész népünk ünnepe, a népé, amély emlékszik arra, ho­gyan jött létre orosizhon. Ez a föld három testvéri nép — az orosz, az ukrán és a belorusz — bölcsője volt. Mindhárom népet a hit ősi és szétitéphetetleni szálai, a történelmi sors köti össze. Egységes soknemzetiségű ál­lamunk, hazánk megalapítá­sa általuk vált lehetővé. De tekintsünk vissza a régmúlt időkbe. Vlagyimir kijevi fej-edetem hatalma alá gyűjtötte a keleti szlávok különböző törzseit. Ám e törzsek földjeinek egyesítése nem bizonyult elegendőnek. Villagyirnir a kereszténység felvételével teremtette meg az orosz állam ’Létrejöttének eszmei alapjait. Oroszország megkereszte- lése elősegítette az orosz nemzet kialakulását, a kul­túra fejlődését, a saját írás­beliség létrehozását. Az épí­tészet,, a festő- és zeneművé­szet szántén bibliai témákból merített. Gondoljunk csak Kiiijev, Palock könyvtáraira, a kijiev-pecseri kolostorra. Ezek együtt az óorosz írók egész csoportját adták a viliágnak. A szent életű Nesztor fcrónikaírónak, „az orosz történelem atyjának” miár a neve is a kijevi bar- liangkofasitor soha él nem halványuló dicsőségének ré­sze. A monumentális művé­szetet képviselik a napjain­kig Is feninimaradlt kijevi Szofijai-székesegyház, a po- locki és a niovgorodi Szofi- ja-, a csemyigovói Szpaszo- Preobrazsensizkij-, (Megváltó Színeváltozása), a Vlagylmi- ri Uszpenszk ij- (Mária ha­lállá) székesegyház, a Pok- rova-na-Neriá: (Mária oltal­ma) templom és mások. A festőművészet csúcsa lett az óorosz ikonfesitésizet. Tudósító: Az orosz pravo­szláv egyház történetét töb­bek között a béke szolgálata jellemzi. Nem véletlen, hogy ön, mint ennek az egyháznak a képviselője, a Szovjet Bé­kevédelmi Bizottság azon társadalmi szervezetének el­nöke, amely a békéért fellé­pő külföldi vallási körökkel tart fenn kapcsolatot. Béke­teremtő tevékenységét egye­bek mellett a Népek Barát­sága Rendjellel méltatták. A kereszténység felvételének ezeréves évfordulója alkal­mából „Az életet választ­juk” címmel megjelent könyve az élet szent aján­dékának megőrzésére szólít fel. Filaret metropolita: A ha­za és a béke szolgálata mini­dig is jellemző volt az orosz pravoszláv egyházra. A ke­resztények egyházi tevé­kenységének ellidegieníthietet- lien részét képezik a békét és a nemzetközi együttmű­ködést szolgáló erőfeszítések. Ide tartoznak a nemzetközi helyzet enyhítése, a váilság- héllyzeitek békés rendezése, a népek közötti bizalom és együttműködés kialakítása érdekében tett lépések, az emberhez méltó életmódért, az anyagi javak igazságos el­osztásáért, az emberi jogo­kért folytatott harc. A Csernobili Atomerőmű­ben történt báleset, akár­csak az Egyesült Államok, Nagy-Britanniia, az NSZK és más országok atomerőmű­veiben előfordult incidensek arra késztetnek bennünket, hogy még nagyobb energiá­val küzdj ünk a nukleáris fegyverek felszámolásáért. Egyházunk éppen ezért üd­vözli a szovjet kormány ez irányú kezdeményezéseit. A béke és az igazságosság ke­resztény ’eszményei optimis­ta ’tettekre és arra inspirál­nak!, hogy szembeszálljunk a nukleáris veszéllyel. Mert véleményünk szeriint, a nuk­leáris apokalipszis hirdetése nem más, mint politikai spekuláció. Idézzük Ézsaiás próféta szavait: a népek ’kardjaikat ekékké), kopjáikat sarlókká kovácsoljak, és egyetlen nép sem emel kardot a másik­ra, és nem fogja megtanul­ni, hogyan kell harcolni. Nos, ez jelenkorunk sürgető követelése, ez az új politi­kai gondolkodás! Egyházunk ‘képviselői szá­mottevően hozzájárulnak a Béke-vi lég tanács^ az Egyhá­zak VAlá’gtanácsa, a Keresz­tény Békekonferencia, az Európai Egyházak Konferen­ciája és miás nemzetközi vallási szervezetek békete­remtő progiraimjaiinak meg- vaT/ásításához. A béketeremtő tevékeny­ség, keretében aktívan együttműködünk minden pravoszláv és más keresz­tény egyházzal. A rendsze­res cserelátiogatások alkal­mával' a vallási vezetők meg­vitatják az időszerű kérdé­sek és problémák széles ská­láját, többek között azt, mit lehet tenni a béke érdeké­ben. Jó kapcsolatokat tar­tunk fenn az Egyesült Álla­mok! Egyháiztanáicsávar. Tudósító: Véleménye sze­rint milyen most az egyház és az állam kapcsolata? Filaret metropolita: A té­nyek önmagukért beszélnek. Több mint negyvenéves ese­tet említenék. Beloruszia éppen csak felszabadult. Miéig nem száradták fel az anyák, a feleségek és a gye­rekek keserű könnyei. És az ország számára e nehéz idő­szakban saját problémájuk­kal fordultaik Zsukov mar­saimhoz a breszti területi Gmeltenc egyházközösség tag­jai’. Azt kérték, hogy segít­sen felkutatni a megszállók álltai leszerelt és elszállított harangokat. És miilyen nagy volt az öröm, amikor hama­rosan megérkezett az egy- tonnás szállítmány — a há­rom harang, amelyeket a helyőrség katonái segítettek helyükre állítani. De vegyünk újabb keletű példáikat. Az állam közre­működés éveli csupán az utóbbi időben több mint 50 pravoszláv templom nyitot­ta meg kapuit. Minszkben felépült az egyházmegyei iroda háromszintes épülete. A bresztil területi Sztruga és Ljahovicsi községekben új­raéledt az egyházközösség. Olsaniban és Bobrujszkban a fatemplómok helyett kő­templomokat emeltek. Üjra- festették a logojszki ’temp­lomot. A fiatal képzőművé­szek egy csoportja itt az apokalipszis témájára készí­tett freskót. A minszki te­rületi Krasznoje községben a templom járók Andre j Ru bi­jou ’iskoláj áinak stíluséban készült iikonosztáizban gyö­nyörködhetnek. Üj életre kelnek a templomok tucat­jai más helyeken is. Egyhá­zunk számára biztosítva van­nak a szabad hit-gyakorlás­hoz szükséges feltételek. A Szovjetunió alkotmánya, amely garantálja a lelkiis­mereti szabadságot és min­den állampolgár törvény előtti egyenlőségét, teremt alapot a kölcsönös megér­tésihez. Ennek eredménye­képpen a hívők és nem hí­vők hazájuk állampolgárai­ként együtt dolgoznak né­pünk javára. De ha egészen objektívak akarunk lenni, akkor meg kell említeni, hogy az egy­ház és az állam kapcsolata nem vcult problémamentes. Az önkényuralom széthullá­sa után véteménykülönibsé- gek alakultak ki a hívők kö­riéiben, annál az okinál fogva, hogy az egyház évszázadon át integrált intézmény volt az államban. A cári kor­mányzat és hadsereg képvi­selői, a papság egy bizonyos része, akik, illetve amely el­hagyta Szovjet-Oroszorszá- got, sértő politikai nyilatko­zatokat tettek a szovjethata- llom eliten. Ez meggátolta az egyház és az áMam közötti normális kapcsolatok kiala­kítását. Tyihon szent pát­riárka, bár nem rögtön, de helyesen ítélte meg a szov- jetha tatom általi sízoingaltma- zoitt társadalmi átalakutóíso- ■ kait, s a hívőket állampol­gári lojalitásuk megőrzésére szólította. A későbbiekben, az egyház meghatározta hazafi­as állásfoglalását, amely sok évszázados fennállása során jellemző volt mái. Tudósító: Társadalmunk életének valamennyi területe megújul. Hogyan tükröződik ez az egyház tevékenységé­ben? Filaret metropolita: Az országban végbemenő válto­zások teljes mértékben érin­tik egyházunkat is, amely­hez mintegy 50 millió szov­jet ember tartozik. A hívők a szovjet társadalom részét alkotják. Kezelik a szer­számgépeket, szántanak és vetnek, gyermekeket nevel­nek. Az egész néppel együtt azon gondolkodnak, hogyan lehet jobbá tenni életünket. És ez összhangban áll a ke­resztény hitvallással;. Az ál­landó szellemi megújulás, az önmagunk épülése érdeké­ben végzett munka válasz az igére: „Legyetek oly tö­kéletesek, mint amilyen tö­kéletes a ti mennyei atyá­tok”. Ajz átépítés mozgató ereje a nyilvánosság. Ez mintegy társadalmi vezeklés, ami ,a bűnbánással, az ember bel­ső vezek lésével rokonítható. Amikor az állam bátran felitárja azokat a jelensége­ket, amelyek mérhetetlen kárt okoztak társadalmunk­nak. nemzeti öntudatunknak, lelkületűnknek, akkor mi, hívők, szintéin elgondolko­dunk azon, vajon nem tom­pultak-e el bennünk is az önbíráLat érzései. Az egész néppel együtt bekapcsoló­dunk a megújulás folyama­tába. És hisszük, hogy ez sokáig fog tartani, s nem lesz csupán a legutóbbi idők kampányainak egyike. Ezzel összefüggésben nem hallgathatom -el1 azt, hogy a ’legutóbbi történelmi perió­dusban milyen kedvezőtlen’ helyzetbe került az egyház, menny iire i gazság talánu 1 megfeledkeztek arról, hogy minidig is elkötelezet tje vol't a nép érdekeinek, mennyi­re igazságtalanul elhallgat­ták hazafias, beállítottságált, mennyire alábecsülték a nép szellemi és kulturális életé­ben szerzett érdemeit. Most, amikor a megújulási folya­mat elkezdődött, az egyház még nagyobb energiává;!' fog munkálkodni annak a szelltemi örökségnek a meg­őrzésén, amelyet elődeink a történelem sok-sok évszáza­da alatt összegyűjtöttek és megmentettek az utókornak. Ezért kelt bennünk fájdal­mat az, hogy ma; a megúju­lás napjaiban is semmibe vesszük ezt az örökséget, gondatlanul bánunk a ránk hagyott történelmi kincsek­kel; melyekből pedig már nincs is oly sok. A minszkiek aggódnak pél­dául az óváros sorsa miaitt, pontosabban az új metróvo­nal kiépítésével kapcsolat­ban. Egyáltalán nem a kor­szerű tömegközlekedési esz­közök ellen ágálok. De ami­kor ezek felbecsülhetetlen' értékű kimcseinket, történel­mi emlékeinket veszélyezte­tik, nem hallgathatunk. Tudósító: A pravoszláv egyház különböző társadal­mi szervezetek tevékenysé­gében vesz részt. Milyen munkát fejt ki például a Kulturális Alapban, a Mű­emlékvédelmi Társaságban? Filaret metropolita: Az utóbbi időben több alap is létrejött. És szeretnénk va­lamennyihez csatlakozni. De nem divatból, vagy azért, hogy előnyökhöz jussunk. Hanem természetes meggyő­ződésből. A valóban haté­kony együttműködést pél­dázza a Moszkvai Patri­archátus és az állami res- taurációs intézmények közös munkája, mélyet a Danyi- lov-kolbstor restaurálásánál végeztek. A teljes felújítás­hoz évtizedek helyett csu­pán négy évre volt szük­ség. Egyházunk részt vesz a hí­res Megváltó Színeváltozása templom restaurálásában is. Ebben a XII. századi egye­di műemlék épületben cso­dával határos módon épség­ben maradtak a falfestmé­nyek. Sikerült végre kiépí­teni az együttműködést az egyházközösség és az állami intézmények között. Nemrég találkoztam és el­beszélget tern Ivan Csigrinov íróval, a Szovjet Kulturális Allaip belbrusiziai tagozatának elnökével. Egy nagyszerű kezdeményezésről beszélget­tünk. Arról, hogy az Alap égisze alatt egy bizottságot hozunk létre, mel|y arra vál­lalkozik, hogy külföldön fel­kutatja és az országba visz- szajuttatja a Szovjetunióból származó kulturális értéke­ket. Ezekből kiállítást aka­runk nyitni. De ehhez idő keli. S mindenekelőtt biza­lom a kezdeményezés iránt. Különösen olyankor, amikor külföldön tárgyalásokat folly tatunk például azzal a céllal, hogy a kurszkii Szűz- anya-iiikon visszakerüljön hozzánk. Sok -ilyen ereklye van ha­zánk határain túl. Nyugta­lanít például annak a rend­kívül értékes keresztnek a sorsa, amelyet Lazar Bogsa ötvösmester készített a XII. századiban. Az ereklye a há­ború éveiben tűnt el. Ada­taink arra utalnak, hogy je­lenleg az Egyesült Államok­ban egy magángyűjtemény­ben található. Itt hadd említsem meg áizt is, bogy a Breszti Hon­ismereti Múzeumban kiállí­tás nyílt azokból a megmen­tett kincsekből, melyeknek kivitelét a breszti vámtisz­tek akadályozták meg. » Ezer év ... Az út ’kezde­tére való szénit emlékezés ünnepe. Ügy vélem, az ün­nepségek ismét módot ad­nak arra, hogy őseink mon­dására gondoljunk: „Egy­ségben az erő”. Öröm szá­munkra az, hogy ez ma máir megnyilvánul állami szemé­lyiségeink, politikusaink, diplomatáink, tudósaink, va­lamennyi szovjet állllampoil- ■gáír gondolkodásában is. Azt szeretnénk, hogy a ke­reszténység oroszországi fél- vételének millenniumi ün­nepségei is a jót és a békét szolgálják. Az interjút L. Kozin és I. Paskevics készítette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents