Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM Biztató, szép szavak Tanévnyitó és jubileumi diplomaosztó ünnepség a békéscsabai tanítóképzőben Dr. Földesi Béla főigazgató-helyettes, tagozatvezető, kézfo­gással pecsételi meg az elsőévesek eskütételét A megye egyetlen magánkezelésben levő kempingje Gyu­lán, az ősi vár tövében helyezkedik el. Tulajdonosa és ke­zelője, Márk Tivadarné szerint mérsékeltebb volt az érdek­lődés és a vendégforgalom, mint á korábbi években. Bár ami azt illeti, volt olyan időszak is, amikor ki lehetett vol­na tenni a megtelt táblát Fotó: Béla Ottó Ahogyan az ország többi egyetemén és főiskoláján, a békéscsabai tanítóképző fő­iskolán is megkezdődött az új tanév. A Debreceni Taní­tóképző Főiskola Békéscsa­bai Tagozatán a szeptem­ber 3-i tanévnyitó immár a harmadik volt. S hogy a megszokottnál is ünnepélye­sebbre sikeredett, annak oka a jubileumi diplomák átadá­sának megható pillanataiban kereshető. A szép számmal megjelent szülők, hallgatók, oktatók, a a megye, a város párt-, ál­lami vezetői, a tömegszerve­zetek képviselői dr. E. Szabó Zoltán tagozatvezető-helyet­tes megnyitó beszédében szokatlan, elgondolkodtató, mégis lelkesítő szavakra fi­gyelhettek fel. Az ünnepi szónok a magyar gondolati költészetet is segítségül hív­ta, hogy a pesszimista han­gulattal szemben a cselekvő, új értékeket teremtő létre szólítson fel. Mint mondotta: — Üj magyar kibontakozás nem lesz, nem lehet igazi szellemi felzárkózás, fellen­dülés, magyar értelmiség nélkül. Minden magyarnak éreznie kell: minden nap ne­ki, magának szükséges szel­lemileg megújulnia, rendre többnek lennie. Az iskolá­zottság, a kiművelt emberfő, a kulturált személyiség olyan értékké kell végre váljon, ami a következő ge­nerációkat aktívabb önfej­lesztő tevékenységre készteti, de a már dolgozó, felnőtt korosztályok számára sem engedi meg a szellemi tét­lenséget, vagy a színvonal­talan rutint. A tanítók előtt álló fel­adatokról egy „nem mai” tankönyvből olvasott fel az előadó néhány gondolatot. Az idézet így szólt: „... a mióta rájöttünk végre arra, hogy hazánkat valódi demokratikus kultúrállammá átalakítani, így nemzeti fennmaradásunkat biztosíta­ni mindaddig nem fogjuk soha, míg a nemzet zömé­nek, a népnek értelmi felvi­lágosításáról kellőképpen nem gondoskodunk; magyar tanítóképzési rendszerünket is egészen ama czélokhoz kell szabnunk, s oda töre­kednünk, hogy a magyar néptanító ne csak a kezébe nyomott módszertani vezér­könyvek vak követésével to­pogjon ama czél felé, ha­nem a kellő lélektani és lo­gikai ismeretek emelkedett álláspont járói önmagát biz­tosan tájékozva, öntudato­san eszközölhesse tanítói működése által az értelmi felvilágosítást. Ezerszer és ezren elmon­dották már: az iskolának nem szabad puszta ismerete­ket nyújtani, hanem gyako­roltatni kell a gondolkodást is; ne legyen csak puszta ta­nítási iskola, hanem gondol­kodási iskola is; legkivált a népiskola. Ámde mindezeket a követelményeket hiába ál­lítjuk fel, ha nincsenek gon­dolkodó tanítóink, tehát olyanok, akiknek a gondol­kodás természetükké vált, kik nem is tudnak másképp, mint gondolkodva tanítani, és kiknek tanítványai ennél­fogva szintén nem tudnak -másként, mint gondolkodva tanulni. Igaz, hogy még ma is elég nagy azon emberek száma, kik a gondolkodási tunyasá­got és gondolkodási képte­lenséget úgy tekintik, mint a tanítói kar egyik szentül megőrzendő örökségét, és mint az igazi „iskolamester­ségnek” valódi díszét. Van­nak, kik úgy félnek a gon­dolkodástól, mint bagoly a napfénytől. Ha az ilyen em­berek az ún. elöljárók sorá­ba tartoznak, úgy természe­tesen nagy tiszteletlenségnek tartják, ha alárendeltjeik még gondolkodni is bátor­kodnak, a midőn ők magok is csak ritkán vesznek arra bátorságot. Ámde, aki az emberiség előrehaladását kí­vánja, annak kívánni kell egyszersmind az olyan taní­tókat is, kik az ifjúság szel­lemi életének fölélesztésére és kiképzésére alkalmasok. Erre nézve pedig a hűséges szolgai önmegadással örök­ségbe vett ismeretek és hol­mi módszertani limlom még nem elegendő.” A jelenlévők, akik a peda­gógiai tankönyv idézetét csak hallgatták, s írásmód­ját nem láthatták, alig akar­ták elhinni, hogy ezek a ma is aktuális, bölcs intelmek 1872-ben születtek! Az 1918-ban tanítói diplomát szerzett Bartóki József, me- zőberényi tanító negyvenhá­rom évet töltött a pályán Fotó: Gál Edit A megnyitó beszéd után dr. Földesi Béla főiskolai főigazgató-helyettes, tagozat- vezető eskütételre szólította a 120 elsőéves hallgatót, majd az eskütételt kézfogás­sal pecsételték meg a hagyo­mányoknak megfelelően. E mindig felemelő pilla­natok után dr. Földesi Béla a rubin-, vas-, gyémánt- és aranydiplomás tanítókat kö­szöntötte, a következőket hangsúlyozva: „Minden tár­sadalom érettségi foka az idősekkel való ‘bánásmód­ban mérhető le. önmagát becsülő társadalom csak tisztelettel nézhet öregjeire, akikről gondoskodni is kö­teles. Megköszöni nekik, hogy korszakokat emeltek vállaikra azért, hogy egy nemzet folytathassa önma­gát, hogy múltja nyomán je­lene lehessen, amelyből bi­zakodva tekinthet a jövőbe. Ilyen törvénynek engedel­meskedik államunk és enge­delmeskedünk mi is”. E bevezető gondolatok után átnyújtotta a főiskolai tanács jóváhagyása alapján a jubileumi diplomákat. A főiskola kétszázkilencven diákja, tizenöt új oktatóval gyarapodott, több mint har­minc fős tantestülete és a vendégek meghatott tapssal köszöntötték a hetven éve diplomát szerzett rubin-, a hatvanöt éve végzett vas-, a hatvan éve oklevelet kapott gyémánt és az ötven eszten­deje diplomázott arany- díszokleveles tanítóelődöket. Rubindiplomások: Bartóki József, Privler Pálné. Vasdiplomások: Bátori Emilné, dr. Pásztor József- né, Schauer Lajosné. Gyémántdiplomások: Kiss Imre, Okos Jánosné, örkész István, Radnai Józsefné, Szikszai Ferencné. Arany diplomások: Bálint Sándorné, Bessenyei István, Dombos László, Fenyvesi Gyuláné, Hoffmann Gizella Mária, Kovács Sándorné, Lukács Józsefné, Molnár Pálné, Nagy Elekné, Nyilasi Ferenc Miklós, dr. Pozsgay Ernőné, Szabó Pálné, Szar­ka Elemér, Szőts Lászlóné, dr. Zsíros Pálné, dr. Harsá- nyi Lászlóné. Bmerikai építészeti vállalat Budapesten Budapesten nyit irodát az egyik legjelentősebb ameri­kai építészeti tervezővállalat. Az Emery Roth and Sons vállalat most jelentette be budapesti irodájának létre­jöttét. Az iroda elősorban idegenforgalmi létesítmé­nyek, motelek tervezését végzi majd, de tervezője lesz a Főt közelében — fő­ként külföldről hazatérő idős magyarok számára épü­lő — nyugdíjasháznak és egyéb elgondolásokkal is foglalkozik. Emery Roth — Roth Imre — még a múlt században vándorolt ki a Monarchiából az Egyesült Államokba, ahol hamarosan a legismertebb építészek sorába emelkedett — egyebek között mintegy 250 lakóházat és szállodát tervezett New Yorkban, öt épületét ma már hivatalosan építészeti műemlékként tart­ják nyilván a városban. A tervezőiroda ma is a legje­lentősebbek közé tartozik, Londonban és Hongkongban is vannak fiókjai. bain buszra szállt az Előre Spartacus labdarúgócsapata, egy éjszakát „fővánosközelr ben töltöttek”, ugyanis a ko­ra reggeli órákban indul a repülőgép, amely Szófián keresztül viszi a küldöttsé­get Törökországba, ahol, mint ismert, a KEK-selejte- zőn túljutva, a Kupagyőzte­sek Európa Kupájának első valóságos fordulóját játsz- szák. Az ellenfél pedig a tö­rök I. ligás Sakaryaspor lesz. Az első mérkőzést most szerdián vívja a két csapat, a visszavágót pedig október 5-én tartják meg a Viharsa­rokban. Az elutazás előtt Csank János a következőket mondta: — Szereztünk némi infor­mációt kupaellenfelíünkről. Annyit tudunk: nagyon fa­natikus közönségük van, nagy elánnal vetik magukat a küzdelembe. Várhatóan kemény talajú pályán kell játszanunk, és így megfelelő eredményt kelti hoznunk ah­hoz, hogy versenyben ma­radjunk. Ügy vélem, ha túl tudjuk játszani őket a me­zőnyben, és nem adjuk át a kezdeményezést, akkor van Nem sok idő telt el, már a 6. percben vezetéshez ju­tottak a hazaiak, amikor Nagy I. a jobb oldali 16-os Vasárnap folytatódtak a bányásznapi ünnepségeik az ország bányavidékein. A Me­csek húszezernél is több szén-, érc- és aknamélyítő bányászát köszöntötte Pécs, Komló, Vasas, Mázaszász- vár és a többi bányászok lakta baranyai település. Pécs főterén bányászzene­keresnivalónk. A fárasztó utazás és a vesztes pécsi mérkőzés ellenére bízom a csapat erőnlétében, taktikai érettségében:, s ha mindent betartunk, nem lehet baj. További információk is rendelkezésünkre állnak a Saikaryasponról. E szerint újonc a nemzetközi kupák­ban. Van néhány gólérzé­keny játékos is, amit bizo­nyít Aykut Yigit, az 1984— 85-ös bajnokság török gól­királya. Hasonlóképp ered­ményes játékos Sinan, aikd a két mérkőzésiből éllló kupa­döntőn két gólt is szerzett. Ez egyébként az 1965-ben alapított klub eddigi legna­gyobb sikere. A Samsunspor élűén az első mérkőzést meg­nyerték 2—0-ra, a visszavá­gó pedig 1—1-re végződött. A helyi szuper kupában azonban alulmaradtak a Ga- l'atasaray-val szemben, A leggyakrabban a követ­kező fölállásban veszik föl a küzdelmet: Neset — Selcuk,. Turan, Blerin, özean — Erői, Serdar (Umit), Oguz, Kemal — Sinan, Aykut. A legfrissebb információ sze­rint két jugoszláv és egy NSZK-beli labdarúgó is ját­szik a csapatban. sarkáról szabadrúgást ívelt be, jól találta meg Lehotát, aki az ötösről a jobb alsó sarokba fejelt, 1—0. Tovább karok muzsikája fogadta az ünneplőket. A sajtó utcában politikai fórumot rendezett a Népszabadság. Az MSZMP központi lapjának hagyomá­nyos pécsi bányászünnepi programján Berecz János, a Politikai Bizottság ta%ja, a (Folytatás a 3. oldalon) Irány üdapazari! Vasárnap a délutáni órák­Minden pere hozott izgalmat Pécsi MSC- Békéscsabai Elitre Spartacus 4—2 (3-2) NB I-es labdarúgó-mérkőzés. Pécs, 72 ezer (néző. V.: Szabó B. (Lázin, dr. Szőke). PÉCS: Bodnár :— Kónya, Torna, Bérczy, Breznlczky idr. — Me­gyeri, Túri, Csoboth — Nagy I. (Czéh, 68. p.), Lovász, Lehota, Edző: Garami József. BÉKÉSCSABA: Gulyás — Szenti, Ottlakán, Zahorán (Csemus, 72. p.), Fabulya Mracskó, Gruboróvics, Csató, Csanálosi — Kvaszta ,(Arky, 46. p.), Szekeres. Edző: Csank János. Gólszerző: Lehota (6. p.), Bérczy (12. p.), Mracskó (23. p.), Kó­nya (41. p.), Kvaszta (45. p.), Torna, 11-esből (82. |p.). Sárga 'lap: Ottlakán (21. ip.), Kónya (49. p.), Breznlczky dr. (51. p.), Lovász (63. p.), Bérczy (76. p.). Kiállítva: Fabulya (37. p.), Lehota (72. p.). Szögletarány: 6:5 (1:2) a Pécs javára. Miként a békéscsabaiakra, a törökökre is érvényes: ha­zája bajnoksága középmező­nyének alján szerepel1. Az, 1986—87-es II. osztályú baj­nokságból jutott föl1, tavaly pedig a 11. helyen zárta a pontvadászatot. A békéscsabai küldöttség vezetője Botyánszki Pál, a szakosztály elnöke, s Csank János vezető edző a követ­kező játékosoknak szavazott bizalmat: Gulyás, Baji, Szen­ti, Ottlakán, Csató, Fabulya, Csanálosi, Gruboróvics, Kvaszta, Szekeres, Zatiorán, Árky, Csemus, Miklya, Hor­váth, Kanál. A névsorból káderül, hogy a szombaton Pécsett megsé­rült Mracskó nem tart a csapattal. A játékosról a kö­vetkezőt mondta Such Sán­dor technikai vezető: — A gyulai kórházban van Mracskó. Szilánkos állka­pocscsonttörést szenvedett, továbbá jó néhány fogát elvesztette. Előreláthatólag kedden meg is műtik. A baj nem jár egyedül: emlékezet­kihagyása is volt mintegy két és fél órán keresztül. Ügy tűnik, ebben az esz­tendőben már nem is léphet pályára, s nem véletlen, hogy azon gondolkodunk, polgári pert indítunk a pécsi Leho­ta ellen. rohamoztak a pécsiek és nö­velték előnyüket. Ismét Nagy I. helyezhette le a labdát, ezúttal a jobb oldali szögletzászlóhoz. Belövését ezúttal Bérczy fejelte nyolc méterről, Gulyás még bele is ütött a labdába, ám az ennek ellenére a bal kapufa tövénél a hálóba hullott, 2—0. Ottlakán sárga lapot ka­pott Lovász buktatásáért. S aztán megszületett a békés­csabaiak első gólja. Grubo- rovics átadását Kvaszta Mracskó elé továbbította, (Folytatás a 7. oldalon) Bányásznapi ünnepség Politikai fórum Pécsett

Next

/
Thumbnails
Contents