Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

1988. szeptember 5., hétfő JFHilDI&Td Magyar—argentin külügyi konzultáció A Scinteia cikke a magyar—román kapcsolatokról ^ A nagyvilág ■' hírei . • MIKLÓS IMRE IZRAELBE UTAZOTT Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnöke Zevulun Hammer izraeli vallási miniszter rrfeg- hívására vasárnap delegáció élén Izraelbe utazott. • HÍRSZERZŐ MŰHOLD KUDARCA Nem állt megfelelő Föld körüli pályára az az ameri­kai hírszerző műhold, ame­lyet pénteken bocsátottak fel Floridában. A titkos ka­tonai műholdat hordozó Ti­tan—34D rakéta pénteken még rá tudott állni a terve­zett erősen elliptikus Föld­körüli pályára, de amikor a szükséges pályamódosítás céljából másodszor is he kel­lett volna kapcsolódnia a 3. fokozat hajtóművének, a begyújtás elmaradt. így a mesterséges hold nem állhat a tervezett geostacionárius pályára. Az amerikai mester­séges holdnak szovjet diplo­máciai és katonai hírforgal­mazás lehallgatása lett vol­na a feladata. A harmincas évek végétől kezdve a Szovjetunióban szándékosan torz, a valósá­got meghamisító térképeket készítettek az országról, a pontos és valósághű térké­pek pedig titkos dokumen­tumnak számítottak. Ez az áldatlan állapot azonban — mint V. Jascsenko, a minisz­tertanács geodéziai és kar­tográfiai főigazgatóságának vezetője az Izvesztyija mun­katársának elmondta — ha­marosan megszűnik. A sztálini időkben, az élet minden területét átható bi­zalmatlanság következmé­nyeként a térképkészítés a Belügyi Népbiztosság (NKVD) hatáskörébe került. A tréképészek kénytelenek • MOCK ÉS A MENEKÜLTEK A néhány hónapja aggasz­tó méreteket öltő bevándor­lás miatt különbséget kell tenni az Ausztriába érkező politikai menekültek és a gazdasági okok miatt kiván­dorlók között — mutatott rá Alois Mock osztrák külügy­miniszter az APA osztrák hírügynökségnek adott nyi­latkozatában. A külügyminiszter hang­súlyozta, hogy országa to­vábbra is menedéket nyújt azoknak a bevándorlóknak, akiket hazájukban politikai nézeteik vagy vallási meg­győződésük ‘miatt üldöznek. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy csökkenteni kell az Ausztriának nagy megterhe­lést jelentő kivándorlók szá­mát. • ÖNGYILKOSSÁG Az öngyilkosság mind ag­gasztóbb méreteket ölt a- szovjet fiatalok körében, ezért a fővárosban szeptem­bertől szociológiai-pszicholó­giai segélyszolgálat kezdte meg működését. Moszkvában jelenleg több mint húsz, fel­nőtteket fogadó hasonló köz­pont van már, működik egy telefonszolgálat is. Most mindezt kifejezetten a fia­talkorúak számára is létre­hozták. voltak engedelmeskedni a parancsnak: egyes objektu­mokat elhagytak, mások he­lyét megváltoztatták a tér­képen. A főigazgatóság tér­képhamisító tevékenysége azonban a sztálini korszak után sem szűnt meg: az em­berek arról panaszkodtak, hogy a térképeken nem is­mernek rá a hazájukra, a turisták . pedig óhatatlanul eltévedtek, ha a térképek alapján próbáltak tájéko­zódni. A torzításokat főként a nagy léptékű térképeken kel­lett végrehajtaniuk a kar­tográfusoknak: városok és folyók változtattak helyet, városi kerületek, utcanevek cserélődtek fel. Moszkva tu­Nagy Gábor külügyminisz­ter-helyettes meghívására augusztus 31. és szeptem­ber 4. között látogatást tett Magyarországon Su­sann Myrtha Ruiz Cerutti argentin külügyminisztériu- mi államtitkár. Áttekintet­ték a magyar—argentin ál­lamközi kapcsolatokat, és bővítésének konkrét lehető­ségeit. Véleményt cserél­tek Közép- és Dél-Amerika helyzetéről és az ezzel ösz- szefüggő világpolitikai kér­désekről. Az argentin ven­dég ellátogatott a Magyar Tudományos Akadémia Ál­lamtudományi Intézetébe, „A nyílt világkereskedele­mért, a műszaki haladásért” hagyományos jelszó jegyében vasárnap délelőtt megnyitot­ta kapuit az idei őszi lip­csei vásár. A hét napon át tartó nemzetközi eseményen mintegy száz ország hatezer kiállítója mutatja be termé­keit. Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az ristatérképén például csak a főváros körvonalai felelnek meg — legalábbis részben — a valóságnak — mondta Jascsenko. Bár a világűrből megvaló­sítható fényképezés megjele­nésével ez a fajta térképé­szet értelmét vesztette, az mégis egészen az idei évig folytatódott. Most készülnek csak az első pontos, általá­nos használatra szánt térkép kiadására, s az 1:1 000 000- hoz kicsinyítésű térkép (egy centiméter 10 kilométer) tit­kosságát éppen pénteken ol­dották fel. A XII. ötéves tervidőszak végére új — immáron valósághű — ki­adásban jelennek meg az ország közigazgatási, föld­rajzi, turista- és egyéb ren­deltetésű térképei — mondta Jascsenko az Izvesztyija munkatársának. ahol Kilényi Géza profesz- szor, az államtudományi ku­tatások programirodájának vezetője tájékoztatta a poli­tikai intézmények reformjá­val kapcsolatos elgondolá­sokról és munkálatokról. Gombocz Zoltán kereske­delmi miniszterhelyettessel megvitatta a magyar—argen­tin kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokat, és a kölcsönö­sen előnyös együttműködés elmélyítésének módozatait. Az argentin külügyminisz- tériumi államtitkárt fogadta Várkonyi Péter külügymi­niszter. államtanács elnökével az élen az NDK párt- és állami vezetői röviddel a megnyitás után körsétát tettek a vásár területén. Az elsők között tekintették meg a magyar vállalatok be­mutatóját, ahol Roska Ist­ván, hazánk berlini nagykö­vete köszöntötte Erich Ho- neokert és kíséretét. Balti-tenger A hét végén élőláncot al­kotva, a Balti-tenger partvo­nalát a tenyerében tartott kis mécsessel kirajzolva a baltikum több tízezer lakó­ja adott nyomatékot a ten­ger ökológiai állapota fölötti aggodalmának — jelentette a TASZSZ hírügynökség. Pénteken a Rigai-öbölben, a híres lett fürdőváros, Jur­mala 36 kilométer hosszú­ságú tengerparti strandja mentén álltak kéz a kézben. Szombaton este Litvániában, az északi Palanga fürdőhely­től a köztársaság déli részén levő Neringáig húzódott a több tízezer ember alkotta lánc. A környezetvédelmi de­monstrációt a baltikumi „zöldekv egy nem hivatalos szervezete kezdeményezte. A Scinteia vasárnapi szá­mában a magyar sajtót ‘tá­madó, éles hangú cikk je­lent meg ezzel a főcímmel: „Vessenek véget a tenden­ciózus, rosszindulatú, a ro­mán—magyar kapcsolatok fejlesztésének követelmé­nyeivel ellentétes akciók­nak”. A lap szerkesztőségi cik­ke azzal1 vádolja a magyar sajtót, a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy támadják és befeketítik Romániát, a román nép eredményeit. A magyar sajtónak a Scinteia szerint tendenciózus beszá­molói és kommentárjai mes­terséges problémákat terem­tettek, feszültségekhez ' ve­zetnek, semmiképpen sem szolgálják a két népnek azt az érdekét, hogy megértés- beni, együttműködésben és jó szomszédságban éljenek. A cikk úgy véli, hogy a magyar sajtó eltorzítva is­merteti a romániai helyze­tet, „olyan helyzetekről szá­mol be, amelyek nem felel­nek meg a valóságnak”. Ide érti a lap „Az ország helysé­geinek korszerűsítési és át­szervezési programját, a ro­mán nép életszínvonalának emelésére vonatkozó progra­mot” iis. Kitér a terjedelmes cikk az aradi találkozó utáni helyzetre, s a következőkép­pen fogalmaz: „A magyar sajtó hangot adva egyes el­lenséges, soviniszta, nacio­nalista körök és csoportok véleményének, továbbra is eltorzítva ismerteti a román valóságot, ideértve a ma­gyar nemzetiségű román ál­lampolgárok helyzetét is.” Kifogást emel a Scinteia amiatt, hogy a magyar saj­tóban — a szerkesztőségi cikk szerint — olyan cikkek jelennek meg, köztük a Népszabadságban is, ame­lyek tartalmuknál fogva „meghamisítják a tényeket, azt a benyomást keltik, hogy elégedetlenség támadt az aradi találkozó létrejötte miatt”. A lap azt ajánlja, hogy a magyar sajtó inkább az or­szág belső problémáival fog­lalkozzon, s ennek kapcsán bírálja a magyar gazdasági reformot is, megállapítva: „Az RKP, népünk nem ért egyet a magyarországi gaz­dasági reform számos as­pektusával, amelyek negatív következményekkel járnak.” A Scinteia megengedhetet­lennek tartja, hogy a ma­gyar sajtó „nem vesz tudo­mást arról1, amiben Aradon megállapodtak, és továbbra is félrevezeti a közvéle­ményt, s ily módon nehéz­ségeket támaszt annak út­jába, bogy valóra váljanak a megállapodások”. Az RKP KB központi lap­ja azt is felrója a magyar sajtónak, hogy olyan be­nyomást kelt, ami szerint az 1977-es debreceni és nagy­váradi magas szintű találko­zón ‘született megállapodá­sok elmaradásáért Romániát terheli a felelősség. A Scin- teia értelmezése: a magyar sajtó „szándékosan elhall­gatta, hogy a magyar fél1 mi­att nem került sor újabb magas szintű találkozókra, s az ország képviselői nem tö­rekedtek a megállapodások megvalósítására”. A cikk végezetül azt han­goztatja, hogy Románia mindent megtesz az aradi megállapodások valóra vál­táséért. Hozzáteszi: mind­két félnek erőfeszítéseket kel tennie a megállapodá­sok megvalósításáért, s a sajtónak ilyen értélemben Igen nagy a szerepe és a fe­lelőssége. Térképhamisitás Megnyílt az őszi lipcsei vásár A DER SPIEGEL-ben olvastuk: Német és külföldi gyermekek iskoláztatása az NSZK-ban A berlini szociológusok egy meglepő jelenséget fedez­tek fel: a német diákok képzésének esélyei a külföldi tanulótársaik számával arányosan növekednek. Friedrich Zimmermann, a szövetségi belügyminiszter jelenleg nagy gondban van „a német nemzet homogenitása miatt’”. A külföldiek jogaira vonatkozó legújabb tervével azt kívánja elérni, hogy az idegenek .ezután csak addig tar­tózkodjanak az országban, amíg „ez német érdeket szol­gál”. A keresztényszocialista politikus hosszabb időre akar gátat szabni a bevándorlásnak. A pedagógus megemlíti, hogy „a török és mindenekelőtt a görög diákok egyik dicsé­retet kapják a másik után”. Hamburgban a tanulólét­szám 87 százalékát kitevő külföldi felső tagozatosok közül többen fejezik be az iskolát, mint német osztály­társaik (85 százalék), akik nem jutottak be gimnázium­ba, vagy reáliskolába. Ilyen számokat közöl Hans Schwier, Észak-Rajna-Veszt- fália kulturális minisztere is. Az „integrációs folyamat ki­fizetődik — mondja ő —, és a tartomány a külföldi polgárokkal szemben — kü­lönös kötelezettségének ele­get téve — méltányosan jár el. Ennyi öndicséretet Len­hardt szociológus nem tart helyén valónak: az oktatás­sal foglalkozó politikusok ál­lítólag mindig féltek attól, hogy a tanítás a külföldi gyerekek jelenléte miatt kárt szenved. Bernhard Eibeck, a frankfurti szakszervezet ne­velési és tudományos ta­nácsadója szintén úgy véli: „csak a külföldiekre érvé­nyes politika ellenére eny­hült meg a helyzete”. Hatékonyan javult azon külföldiek nyelvismerete, akik többnyire már a Né­metországban élők második generációjához tartoznak. Lutz rektor szerint gyorsan növekedett a tanulás moti­vációja: „ha a török apák egyszer megértik, hogy lá­nyaiknak jó eszük van, A minisztert állítólag az oktatáskutatással foglalkozó berlini Max Planck Intézet új felismerése késztette. Ge­ro Lernhardt és David Ba­ker szociológusok két évi munka után bebizonyították, hogy az iskolai sikerek iga­zán csak akkor sokszorozód- nak meg, ha lehetőleg minél több külföldi diák tölti be az osztálytermeket. Nem kevesebb, mint 800 ezer más nemzetiségű — köztük 400 ezer török fiatal — jár a Német Szövetségi Köztársaság iskoláiba. E sokféle nemzetiség létezésé­nek következményeit kutatta Lenhardt és Baker. Minden nyugatnémet városból és tar­tományból összegyűjtötték a tanulók létszámával kapcso­latos adatokat, majd egybe­vetették a különböző isko­latípusokba járó német és külföldi diákok arányát — s ebből egy új pedagógiai törvényszerűség keletkezett: minél több külföldi gyermek áramlik a tanintézetekbe, an­nál könnyebben érvényesül­nek a német fiatalok a reál­iskolákban és a gimnáziu­mokban. A mechanizmus egy olyan tágabb, s csakugyan ősi formával magyarázható, amelyet a tanárok szokásos módon elleneznek, illetve magukévá tesznek... Jó és rossz osztályzatok egyaránt előfordulnak. A külföldi gyermekek többnyire kima­radnak a játékból, szüleik primitív nyelvtudása és a képzésre való gyenge haj­landósága miatt. Ha tehát „az általános is­kolák alsó tagozataiban a külföldi tanulóknak rossz jegyek jutnak osztályrészül — magyarázza Lenhardt — akkor a németek kedvezőbb elbírálás alá kerülnek”. Ez­által az amúgy is jócskán beszűkült felsőtagozatos ok­tatási intézményekből eltűn­nek az utolsó német tanulók is, akik négy, vagy hat évi tanulás után végül reálisko­Külföldi tanulók Karlsruhe egyik iskolájában eredményesen támogatják is­koláztatásukat”. így minden ötödik külföl­di tanuló fejezi be a reális­kolát, s minden huszadik szerzi meg az érettségi bizo­nyítványt. Ezért is van Lernhardnak erre egy for­mulája: „minél több diák végzi el a magasabb iskolát, annál jobbak a külföldiek felemelkedésének esélyei”. A statisztika valóban ki­mutatja, hogy a vidéki ke­rületekben, ahol a német ta­nulók száma erőteljesen csökken, ott a külföldi reál­iskolások és gimnazisták egy­re többen lesznek. Sok he­lyen fennáll annak a veszé­lye, hogy a felsőbb fokú isko­lákat létszámhiány miatt be­zárják, s akkor gyorsan vé­ge szakad a soviniszta fenn­tartásoknak. Például a gel- senkircheni Ricarda-Huch Gimnázium már berendez­kedett egy török tanfolyam­ra. Wilchelm Funke, az in­tézmény vezetője — után­pótlásáról gondoskodva — most azon fáradozik, hogy több törököt ösztönözzön tanulmányokra; vagyis azo­kat, akik korábban jól meg- állták volna helyüket a fel­ső tagozatos iskolákban. Lenhardt nézete alapján bebizonyosodott, hogy „a né­met oktatási rendszer a kül­földiek integrálásának elő­futára lett”. Maria del Car­men Marin Ferrano, a karls­ruhei Schiller Iskola volt di­ákja ezzel szemben meglehe­tősen formálisnak tartja az ilyen állítást. A spanyol vendégmunkás lánya gyakori mellőztetés ellenére is eljutott az érett­ségiig. Tapasztalata szerint: „Németországban a külföldi még mindig másodrangú ál­lampolgár”. Fordította: Bukovinszky István Iákban, illetve gimnáziumok­ban fejezik be tanulmányai­kat. Némely Berlin-Kreuzberg-i felsőiskola török irányítás alatt áll. A Karlsruhei Schil- ler-intézményben tanuló kül­földiek aránya már megha­ladja a 60 százalékot, amitől rektoruk, Gustav Lutz kü­lönösen nem esik kétségbe.

Next

/
Thumbnails
Contents