Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. szeptember 3., wombat Tanácsülés Csorváson Legutóbb négy évvel ezelőtt szerepelt testületi ülés napirendjén a Csorvási Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának szak- igazgatási szerve. Az azóta eltelt időszakról számolt be Túri György szakigazgatási vezető a tegnap délután megtartott tanácsülésen. Mint elmondta. Időközben — az Elnöki Tanács 1987-es rendelete alapján — négy megyében kötelező jelleggel előírta a kétszintű területi igazgatás bevezetését. Ez vonatkozik Békés megyére, s így Csorvás Nagyközség Tanácsára is. A szakigazgatási szerve hatáskörébe tartozik az ágazati és funkcionális feladatok ellátásán túl a tanácsi intézmények közvetlen irányítása. Csorvás viszonylatában ez az általános művelődési központ, a GAMESZ, a körzeti egészségügyi szolgálat és a bölcsőde, az egyesített szociális intézmény, valamint a házi építőbrigád koordinálását jelenti. A felsoroltakon túlmenően a szakigazgatási szerv a csorvási és a gerendási végrehajtó bizottságok között létrejött megállapodás értelmében Gerendáson a körze- tesített ügyintézési, feladatokat is ellátja. % Ismét indul a játék Ismét indul a Ki a legjobb gépkocsivezető Békés megyében? vetélkedő, amelyet a Békés Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és a Körös Volán üzemi KISZ-bi- zottsága írt ki — a KISZ megyei és békéscsabai városi bizottsága, az Autóközlekedési Tanintézet, valamint az MHSZ megyei szervezete támogatásával — a személygépkocsi és tehergépkocsi járműcsoportban. A személygépkocsi járműcsoport- ban két kategória lesz — hivatásos és úrvezető —, a tehergépkocsi járműcsoport- ban pedig egy. A verseny két részből áll. Az elsőben tesztlapokat kell kitölteni, ezek 'két-két fordulóban jelennek meg lapunk hasábjain. A legtöbb pontot elérő fiatalokat (kategóriánként legfeljebb 25-25-öt) hívják be a szellemi és ügyességi részből álló döntőre, amelyet a tehergépkocsi-vezetőknek október elsején 7 óra 30 perokor, a személygépkocsivezetőknek október 8-án, ugyancsak 7 óra 30 perckor kezdenek. A vetélkedő he% lye az ATI Kétegyházi úti tanpályája (Békéscsaba). A vetélkedőre azok nevezhetnek be, akik 1952. december 31. után születtek, a két kategóriának megfelelő Második napirendi pontként Nagy-Pál Andor, az ügyrendi bizottság elnöke adott számot a tanácstagoknak a bizottság eddigi munkájáról. Megválasztása óta a bizottság hat alkalommal tartott ülést, melyeken megtárgyalta többek között a köztisztaságról szóló tanácsrendelet-tervezetet, valamint az újonnan bevezetésre került házadót növelő, illetve csökkentő tényezőket. Véleményezte a település középtávú szociálpolitikai koncepcióját, és több alkalommal megvitatta a községet érintő aktuális kérdéseket, mint például a tehót, a póttanácstagok tevékenységét, a társadalmi munka helyzetét, a helyi költségvetési üzem felszámolását. Ezután a testület tanácsrendeletet fogadott el, mely rögzíti a szakigazgatási szerv ügyfélfogadási rendjét, miszerint a csorvásiak hétfőtől csütörtökig 8 órától 16.30-ig, pénteken 8-tól 16 óráig kereshetik fel a hivatalt. Az általános munkarenden túl hétfőn 18 óráig, szombaton pedig 8—12-ig fogadja az ügyfeleket a Csorvási Nagyközségi Tanács szakigazgatási szerve. B. A. jogosítvánnyal rendelkeznek (legalább „B”, illetve „C”), a tesztlapokat beküld- ték, feltüntették nevüket, személyi számukat, lakcímüket, munkahelyüket és pontosan megjelölték a kategóriát, járműcsoportat. A döntőben a személygépkocsi-vezetőknek 100, a tehergépkocsi-vezetőknek pedig 200 forint nevezési díjat kell fizessenek. A döntők résztvevői emléktárgyakat kapnak, a kategóriák első három helyezettje tárgyjutalomban részesül. Az abszolút első helyezettek viselhetik a „Békés megye legjobb gépkocsi- vezetője” kitüntető címet, a személygépkocsi járműcsoport abszolút győztese egy évig őrizheti a vándorserleget is. A legjobb hölgyversenyzőknek különdíjat adnak. A kitöltött tesztlapok szeptember 6-án és 7-én (tehergépkocsi kategória), valamint 8-án és 9-én jelennek meg lapunkban. A tesztlapokat az újságból kivágva az előbb említett adatokkal ellátva kell a járműcsoport megjelölésével szeptember 20-ig beküldeni a Körös Volán üzemi KlSZ-bizottságá- nak címére: 5601 Békéscsaba, Pf. 31. 0. s.) Takarékos Gádorosiak Harminc éve száz taggal alakult a Gádoros és Vidéke Takarékszövetkezet. Kezdetben első számú feladatuk a betétgyűjtés volt. Taglétszámuk három évtized alatt 8 ezer 341-re emelkedett, szolgáltatásaik köre folyamatosan bővült. Ma közel 35-féle tevékenységgel állnak az ügyfelek rendelkezésére. Az ingatlanforgalmazások, nyugdíjkifizetések, megbízásos tevékenységek mellett villanyszámladíjak beszedését, biztosítások kötését is magukra vállalták. Betétállományuk összértéke 137 millió 795 ezer forint. A szövetkezet 1988. első félévi nyeresége 1 millió 148 ezer forint, ez kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Kölcsönállományuik 64 millió 915 ezer forint. Az év első felében 35 millió forintot folyósítottak — főleg termelési kölcsön címén — a szövetkezethez fordulók részére. A kölcsönigénylők 47 százaléka hosszú lejáratú hitelt vett igénybe, míg a fennmaradó 53 százalék a rövid, középlejáratú kölcsönök valamelyikét kapta meg. Csete Ilona Elnökváltások Több megyei mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége is megújult, illetve, megújulóban van ezekben a hetekben. Most két, tegnap délelőtt lezajlott elnökválasztó közgyűlésről adunk hírt. A békéscsabai LENIN TERMELŐSZÖVETKEZET az úttörő- és ifjúsági' házba hívta tagságát az elnökválasztó közgyűlésre, melyet dr. Hankó Mihály, a szövetkezet nyugdíjba vonuló elnöke nyitott meg, és vezetett be. A leköszönő elnök hosz- szabb időszakot felölelve elemezte a vezetőség munkáját, a közös gazdaság fejlődését, kiemelve a tagság segítségével elért és országosan is elismerést kiváltó eredményeket, de nem hallgatva el a gondokat sem. Az utóbbi időben a szövetkezet vezetése-nem egységes, nézeteltérések, ellentétek akadályozták a munkát. Ez — hangsúlyozta Hankó Mihály — a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor összefogott, koncentrált cseiek- vésre van szükség, feleslegesen gyengíti a közös gazdaságot. A jelölőbizottság beszámolója szerint, kezdetben tanácstalanok voltak az új elnök személyét illetően, később azonban négy név is zást” tartottak, és a legtöbb szavazatot kapott két személyt javasolták most elnökjelölnek. A szavazócédulára Krizsán Pál és Barabás Béla neve került fel. A szavazásnál az első forduló nem hozott eredményt, a kétharmados többséget egyik félKi a legjobb gépkocsivezető Békés megyében? „Bandiként, ment széli a mentőknek !" Tragédia az eljegyzési „visszavágó” előtt „Edit, baj van, segíts, megöltem Margitot!” — zörgette lánya ajtaját az 52 éves Kelemen András a sűrű éjszakában. Az első pillanatban niem hitték a döbbenetes tragédia hírét. Mire visszaértek a helyszínre, a békéscsabai Iskola utcai ház előtt már ott állt a rendőrségi autó. Benn, a szoba közepén élettelen test feküdt, körülötte vér .. . Hogy is kezdődött? Augusztus 26-án nagy sürgés-forgás kerekedett Kelérnének szomszédságában. Eljegyzési, „visszavágóra” készültek Kelemen András éiettársánák, a 41 éves On- dos Györgynének a . testvérénél. A csirkekopasztás, hurka-, kolbásztöltés, krumplipucolás közben rendesen fogyott az alkohol is. Estefelé, úgy 8 óra tájban Kelemen az élettárs keresésére Indult — és akkor kezdődött a végzetes kimenetelű veszekedés. A már jócskáin spicces férfi félreérthető helyzetben találta Ondosmét: egyik ismerősük — aki mellesleg Ondosné- nalk szegről-végről rokona — arcon csókolta az asszonyt. A tanúk állítják, hogy ártatlan bók volt az egész, ám Kelemen mást látott! Kihívta Ondosnét az udvarra, veszekedtek, és még egy pofon is elcsattant az asszony megcsókolt orcáján. A perpatvar tovább folytatódott otthoni, lefekvés után. is. — Az ágy mellett volt egy pálinkásüveg, benne vagy féltíeci vegyes. Azelőtt vittem oda, mert Margit a pálinkát szerette. Én söröztem — emlékezett a Rendőrségi kihallgatáson Keltemen Andrása — Mindketten meghallunk mondtam. Megöllek és magammal is végzek. Kimentem a konyhába és előkerítettem egy fehér nyelű konyhakést. Bevittem a szobába, letettem az ágy mellé egy székre. Újra veszekedtünk;, birkóztunk, megfogtam a nyakát, szorongattam. Leestünk a padlóra. Előkaptam a kést és ... Ügy emlékszem, talán annyit mondtett még, hogy: „Bandi- kálrm, menj, szólj a mentőknek!”. Aztán végezni akartam magammal is. Előhoztam egy villanyvezetéket, egyik Végét a konnektorba, a máNéprajzi kiállítás Szeghalmon n Sárrét régi vízivilága „Olyan számban él daru, vádlód, túzok, vadkacsa és más kisebb szárnyas, hogy szinte elfödik a földet, és olyan .tömegben repülnek, alkáir egy felhő” — írta 1658- ban a Sárréten átutazó Ra- liarnb Kolos, svéd királyi követ. Ma már nehéz pontosan elképzelni, mit is láthatott a svéd utazó. A vízzel együtt, a vízből élitek.a sárrétiek. A pákászat, a halászat, a méhészkedés, a madarászat, a nád- és gyékényfeldolgozás, a földműveléssel. és állattenyésztéssel jól kiegészítették egymást. A múlt század elején megkezdett folyamszabályozás nyomán évszázadok tapasztalatain alapuló ősi mesterségek merültek feledésbe. A szeghalmi Sárréti Múzeum A Sárrét régi vízivilága című néprajzi kiállítása igyekszik felidézni a letűnt időt. A múzeum Kossuth téri termében tegnap délután nyitotta meg a tárlatot dr. Bencsák János, a Tokaji Múzeum igazgatója. A kiállítás főleg a pákászattail, halászattad foglalkozik. Az érdeklődők különböző varsákat, hálókat, haltairtó kosarakat láthatnak. Hogy e vidéken valamikor milyen halbőség volt, mutatja a borogató (használata is. Alul nyitott vesszőfonatot borítottak a sekély vízre, és felül kiemeltók belőle a halat. A látogatók megismerhetik az egykori fő közlekedési eszközt, a bodon hajót, megfigyelhetik a nád, gyékény és a vessző feldolgozását is. A múlt iránt érdeklődők egy éven keresztül tekinthetik meg a kiállítást. Nemcsak a helybelieknek ajánljuk, tanulságos lehet a városon átutazóknak is. — m. 1. — Lápon járogató ember Szűcs Sándor néprajzkutató rajzán nek sem sikerült megszerezni. Barabás Béla 28Q, Krizsán Pál pedig 209 szavazatot kapott. Ekkor Krizsán Pál visszalépett a jelöléstől. A második fordulóban a szavazatok 65,5 százalékát szerezte meg Barabás Béla, így o a Békéscsabai Lenin Tsz új elnöke. A Békéscsabai SZABADSÁG TERMELŐSZÖVETKEZET egyik szépen feldíszített központi épületében került sor a közgyűlésre. A megjelent, mintegy 500 dolgozó és nyugdíjas tagot, valamint a vendégeket dr. Rigóné dr. Gyeraj Judit köszöntötte, majd ismertette a közgyűlés menetét, napirendjét. A jelölőbizottság munkájáról felmerült. Ekkor „előszava- szóló tájékoztatás után a vezetőség beszámolója hangzott el Bohus György, általános elnökhelyettes előadásában az elmúlt évről, és a ’89-es előtervekről. Ezután a 60. életévét februárban betöltött, s így nyugdíjba vonuló tsz-elnök, Goron József tekintett vissza arra a tíz esztendőre, amelyben ő állt a közös gazdaság élén. A Szabadság Tsz elnöki posztjára a tagság egyöntetűen egy embert, az eddigi általános elnökhelyettest, Bohus Györgyöt jelölte, aki 1970 óta dolgozik ebben a szövetkezetben. A tagság az évek során megismerte és megszerette a szakembert, az elnöki posztra alkalmasnak találta, és szinte egyöntetűen — az 535 érvényes szavazatból 530 reá voksolt — tegnap megválasztotta e tisztségre. — szatmári — sikat a számba dugtam. Ahogy hozzáértem, azonnal kicsapta a biztosítékot. Másodszor is megpróbáltam, akikor biztosam megütött az áram, talán el is ájultam. Fogtam a zsinórt és kimentem, a szín al'att felakasztottam magam, de elszakadt a vezeték. Aztán mentem a lányomhoz... — hangzottak sízavai a megyei rendőr-főkapitányságon, aztán, mintegy összegzésként, ennyit mondott: „Azért öltem meg, mert szerettem, nagyon féltékeny vol tam rá ... Ha nem iszom, nem bírtam volna megölni, az ital viszont bátorított, önbizalmat adott.” Így utólag bizonyosan nehéz eldönteni, hogy a tragédia pillanataiban mi munkált erősebben Kelemen Andrásban: a féltékenység vagy az ital'. De nem is ez a fontosi. Mert egyik sem fogadható el magyarázatként. Ezek sem és más sem! L. E. Dőlt betűvel A csúcs A hét szenzációját kétségtelenül Arad szolgáltatta. Ama fájdalmasan emlékezetes október 6-a óta 'sokszor került a város a nemzet érdeklődésének homlokterébe, ám bizonyára ritkán jkísérte ekkora figyelem, mint most. i A magyar—román csúcstalálkozó >— -mért hiszen erről van szó Arad kapcsán — szenzációértéke meghaladta a szokásost, és hangos visszhangra talált szerte ö világban. Ezt az egy héttel ezelőtti /vasárnapot romániai magyar ismerősöm társaságában töltöttem el. Tekergettük a rádió gombját ja Kossuthról a Petőfire és vissza (mikor melyiken volt híradás várható), lestük az adáskezdettől bekapcsolt televíziót és közben latolgattuk az esélyeket. Volt miről szót váltani, a csúcs aktualitásán túl is. Hogy látszik onnan, s biszont innen |a fájdalmas tényekkel és mindenféle hordalékkal terhelt magyar—román viszony — ez fvolt kiapadhatatlan témánk. S hogy közös meditá- lásunk nem volt haszontalan, arra hamar rájöttünk, mert bár mindketten ugyanazon néphez, a magyarhoz tartozunk, érzékenységünket és gondolkodásunkat meghatározza, hogy az prszághatár melyik oldalán élünk. Más innen aggódni az ottaniakért, és más onnan, ott élőként. Ugyancsak más innen (látni 'Magyarországot — teljes jogú tulajdonosként — és más onnan szemlélni a szétszóródott magyarság összetartását vállaló anyaországot. Egyvalamiben azonban árnyalatok nélkül egyetértettünk, az az aradi találkozó időszerűségében és szükségességében. A hozzá fűzött Várakozásaink tartalmában azonban már ismét voltak különbségek. „Ti, itthoniak túlfűtött érzelmekkel, és felfokozott reményekkel várjátok a találkozóról érkező híreket, mi meg szorongva. Nektek, a sok is ikevés 'lesz, nekünk meg a semmi is eredmény* Nekünk az is siker lesz, ha lőtt Aradon la nagyok nem csapják egymásra az ajtót. Mi még egy tizenegy évet nem bírunk ki, nekünk kinti magyaroknak (szükségünk van a párbeszédre” — vendégemnek e ‘megállapításában érzékletesen visszatükröződik a kétfajta megközelítési mód. Romániai magyar barátom hétfőn hajnalban hazautazott. A leülepedett információkat tehát (már nem volt módom vele kiértékelni. Sajnálom, mert amit vasárnap mondott, az fontos Hizenetet tartalmazott és látnoki volt. A héten jártam |az országot és hallottam itt is, meg ott is az elégedetlenség szirén hangjait. Vagyis, hogy keveset intézett a magyar küldöttség, meg hogy ezért igazán kár volt átmenni... >— ilyen lés ehhez hasonló megjegyzések próbálják leértékelni mz aradi találkozó jelentőségét. Aki persze valami keveset is ért a politikához, annak '•tudnia ikell, hogy reálisan ennél csak ikevesebbet leleteit remélni. A minimumért, a párbeszéd megkezdéséért lés fenntartásáért is érdemes volt kiutazni Aradra. Mert la hídon, ami egymáshoz vezet Ibennünket, járni ikell. Sőt, nemcsak a nagy hídon, hanem a kicsin, a szomszéd várakat összekötő hidakon is. tAz (aradi találkozó előtt egy héttel kint járt megyei pártküldöttség vezetőjétől tudom, hogy ezt odaát is így gondolják. 'Ott is, itt is nagyon jól tudják, hogy a kis hjdakon való közlekedés ad biztonságot és reményt a hagy hídon való járáshoz. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az üzengetések és az átkiabálások akár innen mennek, akár onnan érkeznek, nem hoznak bennünket közelebb egymáshoz. Márpedig nekünk érdekünk, elemi érdekünk, hogy nézeteink feladása nélkül beszélő viszonyban legyünk egymással. Aki nem hiszi, az gondoljon laz aradi pártbizott- ság-*előtt korzózó ezrekre, akik azért „cirkuláltak” reggeltől estig, hogy megnézhessék a kitűzött piros-fehér- zöld jászlát és megláthassák Grósz Károlyt. S aki még mindig nem hiszi a fentieket, az gondoljon azokra, akik szinte élő falként állták az Aradról Nagylakra vezető út mentén reggeltől Ikéső estig icsak azért, hogy integethessenek a magyar miniszterelnöknek. Akiről a hazai fa- nyalgókkal szemben azt tartják, hogy a Romániában élő magyarság érdekei szerint cselekedett, amikor elfogadta az gradi meghívást.