Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
1988. szeptember 24., szombat Ünnepélyesen megnyitották a megyei ifjúsági napokat (Folytatás az 1. oldalról) sem csináltuk meg, mintha nem feleltünk volna meg funkciónknak. A közvetlen pártirányításnál mai tudásunk szerint hasznosabb lenne a közvetett, egyfajta szövetséges! viszony kialakítása. így nőhetne a KISZ szabadságérzete, bátrabban cselekednénk, s nem kellene a vezetőknek mindig arra gondolniuk, hogy egy-egy esetlegesen hibás döntésre mit szól a párt. A KISZ- szervezetek, KISZ-tagok sokat vitatkoznak napjainkban azon, hogy milyen belső reformok szükségesek. Bennem a következő gondolatok körvonalazódtak: célszerűnek látszik a középis- kolásoknak és az egyetemistáknak egy-egy önálló szervezetet létrehozni, a dolgozó fiataloknál a jelenlegi forma elfogadhatónak tűnik. Sőt, a KISZ-en belül a demokratikus centralizmust is át kell értékelni, főleg az egyetemi, középiskolai mozgalomban. A Politikai Bizottság tárgyalta a KISZ KB előterjesztését, és nem kötötte meg a kezünket. Tovább vitatkozhatunk, tovább formálhatjuk elképzeléseinket. Az előadói beszéd után — amely az eddig leírtakon kívül érintette az aktuális belpolitikai dolgainkat is —lehetőség volt kérdések feltevésére is. Többen érdeklődtek, hogy miért maradt ki a KISZ az úgynevezett érdekegyeztető tanácsból? A válasz így hangzott: — Hétfőn, szeptember 26-án a KISZ KB Intéző Bizottsága állást foglal erről a kérdésről. Változik-e az egyetemi felvételi rendszer? — ugyancsak többeket érdekelt a kérdés. Hámori Csaba szerint ki kellene szélesíteni a felsőfokú oktatási -intézmények kapuit, növelni az első évfolyamra • bekerülők számát. Ebben az esetben a belső szelekciónak kell szigorúbbnak lennie. Amikora KISZ-esek felvetik ezt, akkor a válasz rendre az, hogy erre nincs anyagi fedezet. Hiába hozzuk az érveinket, hogy a nagyobb létszámú korosztályok munkaerőgondokat jelenthetnek néhány éven belül (felesleget), illetve a szerkezetváltást erősíthetné, ha a huszonéves korosztályban az egyetemen, főiskolán tanulók aránya növekedne. Meggyőződésünk, hogy ide kellene átcsoportosítani a pénzt, hiszen hosszú távon ez össztársadalmi érdek. Az ünnepség résztvevői hat óra után néhány perccel a felszabadulási emlékműhöz vonultak — képünkön —, ahol koszorút helyeztek el. Lovász Sándor Tótkomlós Tanácsülésekről jelentjük Új tanácselnököt választottak Orosházán Szeptember 23-án tartotta soros ülését az Orosházi Városi Tanács Mihály András tanácselnök vezetésével. Az első órában szokásos tennivalókról esett szó, a napirendinek megfelelően. Az ügyféLfogadások rendjéről szóló rendelet megvitatása után Mihály András felkérte a levezető elnöki tisztség ellátására Szabó Gézát. Az Orosházi Unior Szolgáltató- ipari Szövetkezet elnöke köszöntötte a tanácsülésen megjelent dr. Becsei Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét, aki elmondta: — Mihály András, aki betöltötte 60. életévét, kérte nyugállományba vonulását. Javaslóm, hogy a tanácstes- itüllet járuljon hozzá éhhez és érdemei elismerése mellett mentse fel tisztségéből. Mihály András 1969. május 14. óta tölti be a tamácselr mökii tisztséget. Az eltelt 20 év alatt — aktív vezetői munkájával — kivivta a lakosság bizalmát, segítő támogatósát. Elnöksége idején a város dinamikus fejlődésnek lindult — mondta a megyei tanács elnökhelyettese, majd így folytatta. — A szövetkezeti mozgatómban éppúgy dolgozott, mint különböző párttestü letekben. Hivatali és politikai tennivalóit soha nem választotta ! - ■■ , Sándor Antal ketté. Hangos állami kitüntetéseinél talán csak a nép bizalma nagyobb, melyet az eltelt két évtized során 'kiérdemtelt. Az elismerő szavak után dir. Becsei József átadta a megyei tanács által alapított törzsgárdajelvény a- rany fokozatát Mihály Andrásnak. Ezt követően a Hazafiás Népfront városi bizottságának titkára, Varga Sándor javaslatot tett a megüresedett tanácselnöki tisztség betöltésére. Elmondta, hogy a népfrontbizottság keddi ülésének egyik napirendi pontja a személycsere kérdése volt, és több hozzászóló egyöntetű véleménye alapján Sándor Antalt, a lles számú választókerület tanácstagját, tanácselnök-helyettest javasolták a bizottság tagjai. Mivél e javaslaton kívül — a tanács testület részéről — másik nem hangzott eh a szavazócédulákra Sáindor Antal neve került. Rövid szünet után az ügyrendi bizottság elnöke ismertette a szavazás eredményét: a tanácstestület 35 érvényes (egy érvénytelen) vokssal tanácselnöknek Sándor Antalt választotta meg. Néhány perccel1 a szavazás eredményének kihirdetése után az újonnan, megválasztott elnök kért szót. Megköszönte a tanácstestület bizalmát, s kérte további együttműködésüket. — Szeretnék jól megfelelni ennek a bizalomnak — mondta. — Különösebb, nagy ígéretektől mentesen igyekszem — tudásomnak megfelelően — dolgozni, a városért, az emberekért munkálkodni. Cs. I. Vésztő Több mint két esztendeje, 1986 februárjában tájékoztatták a vésztői tanácstagokat a helyi, Körösmenti Termelőszövetkezet gazdálkodásáról. Azóta sok víz lefolyt azon a Körösön, melynek mentén gazdálkodnak. A szövetkezet megerősödött, tovább nőtt a közös vagyon, javult a tagság életszínvonala, és fejlődött a munkahelyek szociális ellátottsága is. A mezőgazdasági termelésben elért javulás mellé az ipari tevékenység is felzárkózott. A szövetkezet gazdálkodása most ismét napirendre került a Vésztői Nagyközségi Tanács tegnapi ülésén. Nyilas Károly tsz-elnök tájékoztatójában bővebben kitért arra is, hogy korszerűsítették, s bővítették a sertéstelep!, a takarmánykeverő-üzemi, valamint a vegyszeres dolgozók szociális helyiségeit, s a mai kor színvonalának megfelelő gépműhelyt építettek. Az elképzelések között szerepel, hogy ez évben a műszaki ágazat dolgozóinak szociális helyiségeit is korszerűsítik. Szavait így összegezte: „...Tehát megállapítható, hogy szövetkezetünk jó úton halad, s ma már a megyei színvonalat meghaladóan alakul a termelés is, és a gazdálkodás hatékonysága is.” A tanácsülésen ezt követően a szervezeti és működési szabályzat felülvizsgálatáról és módosításáról esett szó. Végül Komáromi Gábor tanácselnök, megyei tanácstag szólt ’ a megyei tanácsban és szerveiben végzett tevékenységről. Két és fél évvel ezelőtt döntött úgy a Tótkomlósi Nagyközségi Tanács, hogy a VII. ötéves tervidőszak felénél az erre szóló tervet felülvizsgálja, értékeli és szükség esetén' módosító javaslatokkal él'. Ennek most jött el az ideje, és tegnapi ülésén egyebek között napirendire tűzte „A nagyközség VII. ötéves terve időarányos teljesítéséiről szóló előterjesztésit, amihez az ideiglenes bizottság elnöke, Rózsa Dezső tett szóbeli kiegészítést. Az előterjesztés szerint a nagyközség lakossága, de gazdálkodó egységei is, rendkívüli erőfeszítéssel próbálták — nem a színvonalat javítani — a korábbi eredményeket szinten tartaná! A mezőgazdaság értékelésénél annak dicséretére szól; hogy hatékonyan, eredményesen gazdálkodtak a tóeszekjben, egyik sem volt veszteséges, vagy alaphiá- miyoe. Beruházásokban a Haladás áll1 az élen, ahol befejezéséhez közeledik az új sörpaláckozó építése és ezzel jelentős munkahely bővülésével számolnak. Jónak ítélték a kereskedelem tevékenységét, bár egy ABC- áiruház építése még a tervidőszak alatt meg kelil hogy valósuljon. A szövetkezeti ipar teljesítette azt a célkitűzését, hogy dinamikusan növelje exportját. Szó volt a tanács hatáskörébe tartozó feladatokról is. örvendetesnek ítélték, hogy 8 ezer fölé nőtt a lélékszám, ami mintegy 300 emelkedést jelent. összességében a tótkomlósi' tanács beruházási, fenntartási tervét időarányosan végrehajtotta. A vita során egyebek mellett elhangzott; a jövőben a tanács ne foglalkozzon ennyire részletesen a gazdálkodó egységekkel, inkább saját feladatát határozza meg részletesebben, s annak számonkérését tartsa fontosnak. Elhangzott még egy tájékoztató az ifjúsági parlamentek tapasztalatairól', amelyek hangulatát pesszimistának ítélitek meg. Űj fogorvost és új művélődési- ház-i'gazgatót neveztek Jti, amit a tanácstagok egyhangúan jóváhagytak. Béla Ottó 1940. január 5-én született Gerendáson, földműves család gyermekeként. Apja a Telekgerendási Állami Gazdaságban dolgozott, édesanyja — háztartásbeliként — nevelte a hét gyermeket. Az általános iskolát Csa- nádapácán végezte el 1954-ben, majd egy év múlva kereskedelmi tanulónak ment a pusztaföldvári földműves- szövetkezethez. Ezután végezte el Gyöngyösön a kereskedelmi szakiskolát. 1960-ban került Orosházára, ahol megismerkedett feleségével. Házasságukból két gyermek született. Az áfész boltvezetőjeként dolgozott hat éven keresztül, 1966-tól az Univerzál Vállalat orosházi áruházában mint eladó, majd osztályvezető volt. 1971- ben került az MSZMP Orosházi Városi Bizottságának apparátusába politikai munkatársként. Az MSZMP Politikai Főiskoláján politikai és általános állami egyetemi végzettséget szerzett, majd 1980-tól a pártbizottság titkáraként dolgozott. 1985-ben választották meg tanácselnök-helyettesnek, 1988. szeptember 23-án pedig tanácselnöknek. Több mint háromkilós javaslat a Parlament előtt Adóügy minden mennyiségben Nem igazán sokat tudunk egy-egy országgyűlési képviselőről. Annyit talán mindenképp, hogy saját területünkön ki képvisel minket a Parlamentben. Azt is figyelemmel kísérhetjük, mikor, szólalnak fel, mikor alkotnak véleményt egy-egy témában. Sőt, lapunk munkatársai időnként ott vannak fogadóóráikon is, hogy hírt adjanak a képviselő egy napjáról. Most Békés megye 15. számú képviselőjének, Vass Józsefnének jóvoltából ízelítőt adunk arról, hogy milyen témából mennyi idő alatt készülhetnek fel az országgyűlés soron következő időszakára. Szeptember 9-én 1,9 kilós csomagot kapott sarkadi otthonába az országgyűlési képviselő, hatszázötven oldal terjedelemben. Szeptember 15-én újabb, már „csak” 1,3 kilós, csomag érkezett Sarkadra 223 oldallal. Mindkét anyag ’ az október 5-én kezdődő országgyűlés előterjesztéseit tartalmazza. Könnyű kiszámolni, hogy 3,2 kiló súlyban, 873 oldal terjedelemben bizony nem is olyan könnyű felkészülnie az országgyűlési képviselőnek ilyen rövid idő alatt. Szó mi szó, nem mindegyik ülésszakhoz kap ilyen terjedelmű anyagot. A mostani terjedelem magyarázata: október 5-étől fontos napirendek kerülnek megtárgyalásra. A 873 oldalon megtalálható — többek között — a gazdasági társaságokról és a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat, az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosításának javaslata. Tájékoztatót kapott Vass Józsefné a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásának helyzetéről, és az országgyűlés ügyrendje korszerűsítésének állásáról. Kérdésünkre, hogy betekinthetnek-e a 873 oldalas anyagba, a képviselőnő igennel válaszolt. Tehát akiket a 15. választókerületben élők közül érdekelnek az előterjesztések, és véleményükkel segíteni szeretnék a képviselőnő munkáját, keressék fel őt Sarkadon. (b. v.) Dőlt betűvel '*5* * k--rú. A vármegye Ifjúsági nagygyűlést hirdettek a közelmúltban a szomszéd vármegye székhelyének hangulatos terére. Ha egészen pontos akarok lenni, azt kell írnom, hogy „ifjúsági, politikai demonstrációra” toborozták a fiatalságot. A rendezvény így, ezen a néven szerepelt a felhívásban, a nyilván idejétmúlt, vonalasnak tetsző nagygyűlés helyett. Abban a (felhívásban, amelyet a rendező szervek nevében a \KISZ és a népfront helyi bizottságai írtak alá. Akik az invitáló szózatot szentesítették, nem szerénykedtek a célok megfogalmazásában. Nem szeretnék — írták a szövegben —, ha az országos pártértekezlet utáni, megpezsdült közélet és ,biztató fordulat megrekedne a város falainál. Ehhez hívtak hát népet, jöjjön, aki akar, legfőképp, aki egyetért a nemes Szándékkal. Merthogy nemes a szándék, annyi bizonyos, hisz ki az, aki nem voksol arra, hogy a „mi” városunk és falunk is .olyan legyen, mint a központ odafönn. Vagyis legyen pezsgés, mozgás, glasznoszty és peresztrojka itt is, úgy, ahogy az manapság mindenütt illik. (Hogy aztán kinél marad csak szándék, puszta retorikai fogás az egész, és kinél több, követendő program, az már más kérdés.) Magam is lelkesednék az ötletért, fennen ujjongva, lám, így is lehet politizálni. Az utcán, a jó ügyért. Mondom, y lelkesednék, ha nem bogarásztam volna (végig azt a követeléssort, amit tíz pontba szedve a felhívásba illesztettek (azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az egybegyűltekkel elfogadtassák. Tisztább közéletet, nyilvánosságot, személyi felelősséget a döntések meghozatalában és végrehajtásában — ilyen és ehhez hasonló követelésekre bukkanni a pontok olvastán. Nem, dehogy ettől felhős a hangulatom, hisz e sorok láttán akár csettint- hetnék is: lám, csak utó lér bennünket a történelem. Már nyíltan is meg mernek fogalmazni olyan követeléseket, amelyekkel évtizedek óta együtt kellene élnünk és élünk is némely vármegyében. A kedvem a további pontoktól megy el. Azoktól, amelyek ilyen követelésekről tudósítanak: ,A- városunk regionális szerepének és teljesítményének megfelelően részesedjen a nemzeti javakból; új, korszerű iparágak meghonosítása ellensúlyozza a várható foglalkoztatási gondokat; az ország második legnagyobb sárosához méltó kulturális és szórakozási lehetőséget!” Vagyis: pénzt, pénzt, pénzt. Ügy, ahogy az a háború- • hoz szükségeltetik. Nem akarok hinni a szememnek! Egészen idáig azt gondoltam, hogy egy eladósodott, szegény, ránk szoruló országban élek. Ahol összefogni kellene, lemondani, és tenni valamit, valamilyen nagyot, nemzetit. Lehet, hogy csak én látom rosszul, és még lehet kér- N ni, sőt követelni is ettől a tízegynéhány-milliárd dolláros adóssággal és súlyos deficittel küszködő országtól, s annak kormányától. A jelek tényleg erre utalnak. Kinyitom az újságot, bekapcsolom a rádiót lés a televíziót, s nyakon önt a panasz. A kétségbeesett jajkialtás: nincs ez, nincs az, semmi sincs, lassan már hit (sincs. Petíció, tiltakozó távirat, egyeztető megbeszélés, sztrájkfenyegetés, tüntetés, ütésváltás a sajtóban, vagy a televízió képernyőjén — most ez a módi! Az egyetlen hatásos harci eszköz! Legalábbis így hiszik sokan, és mondják is hozzá a nehezen feledhető példát: a bányászoknak is lefeküdt a kormány, És közben senki sem kérdi meg, ugyan meddig. És legfőképp: miből adjon az, akinek adnia kell. A szomszéd vármegyeinél különb „tízparancsolatot" össze tudnék állítani. (Mellesleg nem lenne nehéz, mert a mi szegénységünk senkiéhez sem mérhető az országban.) De aligha hiszem, Hogy ennek most van itt az ideje. Törleszteni elmulasztott lehetőségekért, meghirdetni évtizedes hátrányok befíoZását tálán nem most kellene. Most inkább adni kellene, adni azt, ami van. A két kezünket, a hitünket, és a csekély, talán itt-ott még fellelhető lelkesedésünket. Segíteni kellene ezen az országon, ezen az istenverte hazán. Végtére is a miénk.
