Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
!\ ) 1988. szeptember 24., szombat Örökre elkötelezve ás, nevelés és közélet Aki már fiatal korában alaposan megismert és őszintén megszeretett valamit, arról a későbbi évek során sem tud egykönnyen lemondani. Bizonyára nagy csalódások, kudarcok, vagy -kényszerhelyzetek kellenének ahhoz, hogy választott szakmájától, foglalkozásától egyszer, s mindenkorra eltávolodjon. Minden pedagógus tudja: a tanítói, tanári, illetve oktatói pólya egész embert kíván; és az is köztudomású, milyen kemény szellemi, lelki és fizikai megpróbáltatásokkal jár a nevelői hivatás, kiváltképpen akkor, ha erre még „rájön” számos társadalmi megbízatás. Erről, és még egyéb témáról beszélgettünk el Oláh. Miklósnéval, a Csabacsüdi Általános Iskola volt igazgatóhelyettesével, aki nemrég kapta meg a HNF Országos Tanácsa által adományozott „Népfrontmunkáért” kitüntető jelvény arany fokozatát. — Mi a véleménye a tanítóképzés struktúrájáról? — Saját tapasztalataimra hivatkozva erre azt tudom felelni, hogy talán érdemes lenne már középiskolai szinten elindítani a tanítóképzést, és öt-hat éven keresztül készülnének fel a fiatalok erre a hivatásra. így sokkal hamarabb, nem pedig csak a 18. életévük betöltése után kerülnének közelebb a nebulókhoz hospitáláson és tanítási gyakorlaton. Magamról tudom, milyen előnyös volt részemre, amikor az általános iskola befejezése után felvettek a Budapesti Tanítóképzőbe, melyet 1955-ben végeztem el. Ez az intézmény érettségit is adott; majd az egyéves gyakorlati időt és a képesítő vizsgát követően Nagybánhegyesre kerültem. Hankó György, a megyei tanács művelődési osztályának akkori nemzetiségi előadója nagyon odafigyelt a pályakezdőkre, és igyekezett megadni minden segítséget. Az iskolában — összevont osztályokkal — szlovák tagozat működött, amelyet hat éven át magam vezettem. Ezt a nemzetiségi nyelvet otthon, •szüleimtől sajátítottam el. Jóleső érzéssel gondolok vissza arra, milyen családias volt a légkör ezekben a kis közösségekben. Az első osztályba járó gyermekek megtanultak írni, olvasni már novemberre. Oktatónevelő munkámhoz az iskolavezetés, a közművelődési teendők ellátásához pedig a szlovák szövetség nyújtott segítséget. — Milyen szervezetekben, mozgalmakban tevékenykedett? — Eleinte a KISZ-ben és az MNDSZ-ben, majd a HNF-ben. Ez utóbbiban a béke-ibarátsági munkával kapcsolatos feladatokat láttam el. Három évig voltam nevelő a szarvasi szlovák diákotthonban, majd 1965- ben a Csabacsüdi Általános Iskolába kerültem, ahol úttörő-csapatvezető lettem. Két év múlva párttag lettem, s ugyanettől az időtől kezdve töltöm be a tanácstagi tisztséget ... Még 1972-ben, az akkori járási pártbizottság egyik tagja megkérdezte, nem lenne-e kedvem részt venni a HNF megyei nőpolitikái munkabizottságának tevékenységében. Igent mondtam, és így kapcsolódtam be a mozgalomba még intenzívebben. Egyébként 1980 óta vagyok a népfront megyei alelnöke. — Ügy tudom, tanácselnök is volt itt Csabacsüdön. Milyen tapasztalatokat szerzett ebben a tisztségben? — Valóban, éspedig 1971- től 1981-ig dolgoztam ebben a munkakörben. Az öt hónapos tanácsakadémián 1972- ben tanultam Szombathelyen, ahol sikerült elsajátítanom az alapvető szakmai ismereteket. Ennek ellenére nehéz volt beleszokni a helyi közigazgatás vezetésébe. Ugyanakkor nem tudtam leszokni a pedagógus mivoltomról, beállítottságomról. Mint tanácselnök is figyeAz idén hetedik alkalommal kerül sor a Szarvasi Ősz rendezvénysorozatra, amely szeptember 25-én, vasárnap kezdődik, és október 29-ig tart majd. A nyitóünnepség vasárnap 13 órától lesz a Kossuth téren. Először térzene szól, majd dr. Szántosi Antal tanácselnök mond ünnepi beszédet, 14 órakor kezdődnek a gyermekprogramok, ezek között szerepel rajz-, illetve KRESZ ügyességi kerékpár- verseny. A megyéből három néptáncegyüttes tart bemutatót 15.30-tól, lesz népművészeti kirakodóvásár, tombola és büfé. Egy héttel később, október elsején, szombaton rendezik meg az áfész-fiatalok szakmai vetélkedőjét az Árpád Szálló dísztermében. Október 3-án, a Zenei Világnapon Murony, Murvahely. Manapság szántást találunk erre, ám valamikor, az Árpád korban széles folyam szelte ketté e területet. Két partján kilométer hosszan, s 2-3 száz méter szélesen falu húzódott. Templomot is építettek, köré temették halottaikat. A késő-középkor még itt találta a lakosságot, aztán sokan elköltöztek; lassan kihalt a falu. Csak a templom állt még egy ideig, dacolva az idővel. A múlt század végén — milyen kár — még a maradványait is széthordták ... És maradt a pusztaság, némán, lakatlanul. De egyszer — s ez már egész közel van napjainkhoz, mert 1973-ban történt — gépek jöttek, csatornát építeni. És a földiből csontok tömege került elő. A muronyi- ak közül sokan emlékeznek erre a pusztításra. Szabó János József régész akkor készített jelentéséből kiderül, hogy a hajdan volt — talán Murony elnevezésű — falu a „Murony 25”-ös számú lelőhely lett, ahol három hete Szatmári Imre, a békéscsabai Munkácsy Múzeum régésze irányításával végre ásatás kezdődött. A templom alapjait keresték, s meg is találták annak egyik sarkát. lemmel kísértem a gyermekek sorsát, és ahol szükségesnek és érdemesnek láttam, igyekeztem támogatni a családokat. A 10 év alatt csak egyetlen leány nem jelentkezett továbbtanulásra, a többiek szakmunkások lettek, illetve az érettségi után továbbtanultak a főiskolákon és az egyetemeken. Nemcsak ott, hanem az életben is megálltak és megállják helyüket. Iskolánk 1981- ben ünnepelte fenáldásának 50. évfordulóját, és a tantestület akkor kapta meg — Pozsgay Imre aláírásával — a miniszteri dicsérő oklevelet. Ez az elismerés valamennyiünket nagjr örömmel töltött el. Az oktatási intézményünket még 1974/75-ben bővítettük egy könyvtárral és két tanteremmel, felújítottuk a művelődési házat egy évvel később. A ’80-as évek elején pedig 100 személyes ebédlőt és 200 adagos konyhát építettünk megyei és helyi támogatással, valamiint lakosságunk nagyarányú társadalmi munkájával. Mint ismeretes, abban az időben nagyon sok települést nem jelöltek ki fejlesztésre, és ezért is volt alacsony az ilyen kategóriába sorolt tanácsok költségvetése. Sokszor kellett kérni a lakosságtól, munkahelyi kollektíváktól segítséget. Jó volt az összefogás községünkben, bár a tanácstagok lejárták lábukat az örökös „kéregetések” közepette. Magam is kerékpáron jártam a falut, és így aztán szinte minden embert megismertem. 19 órai kezdettel ünnepi hangverseny lesz a zeneiskolában. — A nehézkes gazdasági helyzet ellenére igyekszünk a már hétéves hagyományhoz méltóan szervezni az idei őszi programokat — mondja — Medvegy Erzsébet, a művelődési központ megbízott igazgatója. — A válogatáskor fontos szempont, hogy a gyerekektől az idősebbekig minden korosztály megtalálja a számára érdekeset. Ez a törekvés már a nyitónapon érződik, és a későbbiekben is gazdag a kínálat, a gyermekszínháztól kezdve a komoly zenei hangversenyig. — Október 5-én, szerdán — mondja Csicselyné Kor- dely Zsuzsa előadó — kerül sor a Szarvasi ősz program- sorozat egyik kiemelkedő Ám kellemes meglepetés is érte a föld mélyének vallatod. A templomfal irányában húzódó sírokat 3 méter széles és 25 méter mély, kettős, ovális temetőárok vette körül, amelynek nyomait sikerült a 3 kutatóárokban megtalálni. A sírokat — Őrjártunkkor 26-ot — is sorra — Hogyan vált meg a tanácsé Inökségtől? — A közigazgatás átszervezésekor úgy alakult, hogy három település társközség lett Csabacsüd székhellyel. Én már a ’80-as választások alkalmával kértem felmentésemet. A túl sok feladat és gond kissé kimerített. Azt a tényt, hogy visszamentem az iskolába, nem éreztem presztízsvesztésnek. Bár a tantestület szívesen visszafogadott, de az oktatáspolitikában 10 év alatt bekövetkezett változások nagy kiesést jelentettek nekem. Igazgatóhelyettes voltam 1982 és 1984 között, majd napközis nevelő lettem, s ez év márciusától á művelődési házban dolgozom, az iskolában viszont még fakultációt vezetek. Néhány év múlva nyugdíjba megyék, és ha szükség lesz rám, meg egészségem is engedi, szívesen vállalok olyan tevékenységet, amely szabadidőmet hasznosan kitölti. Korábban elvégeztem a Megyei Művelődési Központ által szervezett kézimunka- szakkör-vezetői tanfolyamot, 1985-ben pedig szövésből C kategóriás vizsgát tettem. Most ősszel az egyik kolléganőmmel Családi Kör-klubot indítunk a művelődési házban, ahol felkért szakemberek adnak tanácsot szülőknek, és közösen megtárgyaljuk a gyermekek nevelésével, szellemi és fizikai fejlődésével, valamint a családi élettel kapcsolatos kérdéseket. Szeretnénk egy főzőcs- ketanfolyamot is szervezni az érdeklődőknek ... eseményére; a DATE 1. számú előadójában délután 3- kor időszerű ideológiai kérdésekről tart előadást Andies Jenő, az MSZMP KB osztályvezetője. Pénteken, október 7-én ugyancsak 3 órakor a Kiosz kultúrtermében nyílik meg Uhljár László üvegtechnikus és Ko- vácsné Mórocz Mária tűzzománckészítő művész kiállítása. A szlovákiai Rozmaring együttes vendégszerepei 19 órakor a művelődési központban. Másnap, szombaton délelőtt 10-kor Szarvas város baráti körének közgyűlését tartják az úttörőházban. Október 22-én rendezzük meg a megyei cigány kulturális napot, és 29-én Esti party címmel rendhagyó találkozó zárja a hetedik Szarvasi ősz eseményeit. N. K. bontják. Korukat meghatározó mellékletre igaz nem találtak, ám az, hogy a temető nyugati oldalán téglasírokra is bukkantak, azt látszik bizonyítani, hogy még a korai középkorban is MOZI Gonosztevők társasága Mondhatnám fabulának is, de a magyar megfelelő, hogy „tanmese”, jobban illik erre a középszerűnél is gyengébb francia filmvígjátékra, melynek három egykori főiskolai évfolyamtárs, mondhatni jóbarát, és egy negyedik, az évek során gátlástalan nyerészkedővé változott, tenyérbemászó figura a főhőse, egy-két szép nővel körítve, meg igencsak balgatag sztorival. Olyannyira balgataggal, hogy leálló pillanataiban (sok van ilyen) a mozinézőnek van ideje a mese (bocsánat „tanmese”) átlátszó fordulatain, lehetetlen szituációin dohogni, egészen addig, míg néhány mozipercre nem történik valami izgalmasabb, ami újfent leköti a figyelmet, egészen a következő unalomszakaszig. Miután befejeződik a vetítés, és a forgatókönyvírók csavartak még egyet a történeten (t. i. a végén kiderül, miután a gonosz elnyeri méltó büntetését, hogy egy negyedik a jóbarátok közül, valóban ellopta a négymilliót — de kár részletezni), a mozinéző három dolgon töpreng. Először azon, hogy miért is jött moziba, másodszor azon, hogy tényleg ilyen rossz a világ filmtermése az utóbbi években!?), harmadszor pedig azon, hogy ha véletlenül nem ilyen rossz, akkor miért nem állítják már a sarokba azokat, akik átveszik és forgalmazásra ajánlják az ilyesféle, Gonosztevők társasága színvonalú filmeket? Be kell vallanom, rossz érzés, hogy az ember beül egy filmszínházba, és az a szándéka, hogy kritikát ír (netán kedvcsináló kritikát) a filmről, amit vetítenek, aztán kénytelen megelégedni tíz sorral', melyben módja nyílik kifejteni elutasító véleményét, utána pedig újból és újból a filmátvétel és a filmüzlet egyre gátlástalanabb és egyre kultúrellene- sebb megnyilatkozásait szidni, hiszen a legtöbb esetben érvekre sincs szüksége, mert az esetleges vita tárgya vitaképtelen. Ugyanakkor itt vannak a mozik, városon, falun és be kell sétálnunk egy olyan utcába, melynek elején hiányzik a tábla, hogy „zsákutca”, és amelyhez ugyanakkor mosolygós arcot kell vágniuk, és rábeszélni a mozinézőre azt, amitől óvni kellene. Itt, és most is hangsúlyozom, hogy nem kívánom (felesleges is) azt, hogy csak művészfilmeket játszanak a mozik, hiszen a tömegigény messze esik a művészfilmektől. Én csupán jó filmeket szeretnék, akár „művészfilm” az, akár csak „szórakoztató”. De ez utóbbiban is van azért egy szint, amely alatt már a szórakozás nem szórakozás, hanem üres időtöltés, netán rossz hajlamok gerjesztése, „ingerszegény” giccsparádé. Habár ez a francia vígjáték minden volt, csak nem parádé. Hová lett a franciás humor, a franciás pikantéria, a szellemesség? Az bizony már akkor elveszett, amikor Claude Zidi hozzáfogott leforgatni ezt a filmet. Azért, ha van idejük, nézzék meg. Ha nem adnak igazat, annak örülnék legjobban. Kufárkodás a kultúrával Napjainkban egyre kevesebb a közösből a kultúrára fordítható pénz, s ha összegszerűen egyes területeken nem is kisebb, az áremelkedésekből adódóan mégis kevesebb lett, Sok esetben szinte a minimálisra csökkenti S közben a kultúra lassan, de szisztematikusan árucikké változott. Még akkor is, ha a művelődés egyes ágazataiban napjainkban is jelentős állami támogatással találkozunk. A kultúra árujellegét ma már kevesen vitatják. Sőt, mert áru lett, „termelésére” vállalkozások alakultak és alakulnak. A hagyományos kultúra ára is megváltozott: a különböző intézményekben megdrágultak a belépőjegyek, egyes színházi vagy operaelőadásoknál elképzelhetetlenül magas helyárakat kérnek, drágul a könyv, a múzeumi tájékozódás és sok minden más. Mindez gazdasági kényszer eredménye, s nem tudatos kormányzati célkitűzés, amely a kultúrát silányítani igyekszik. Ám a legfelsőbb elképzelés, irányítás és a kultúrára éhes fogyasztó, a befogadó között hosszú az út, mert közben különféle elosztó, forgalmazó, és közvetítő szervek nehezítik és drágítják azt. Kihasználva a gazdasági nehézségek szülte helyzetet, megjelentek és egyre nagyobb számban megjelennek a kultúrával kufár- kodók, a nyerészkedők, akik által igen sok esetben a kultúra, csak árucikk. Sok területen a kultúra úgy lett áru, hogy nem elsősorban a nyújtott értéknek, szolgáltatásnak kérik meg a megváltozott, megemelt árát, hanem a pénzbevétel növelése érdekében árasztják el a közönséget kultúrának álcázott sclejttel, sok esetben szeméttel, szennyel. Példákat alighanem mindenki tud sorolni, aki nyitott szemmel jár a kultúra környékén. Elég végignézni az utcai könyvárusok kínálatát, vagy akár a könyvesboltokét is, milyen arányban van jelen az értéket, a tudást, a nemes szórakozást kínáló könyv, és mennyi a könyv formában közreadott pletyka, az ál-ismeretterjesztő, a félpornó, az egészen pornó, értéktelen iromány. Sajnos, a (különböző kiadói vállalkozások ontják ezeket a selejtes árukat. Méghozzá igen drágán árusítják! ,Tömegével jelentkeznek az új kiadók, is félő, hogy többségük nem az értékek kiadásának és terjesztésének megsegítésére jött létre, hanem egyszerűen gyors hasznot hajtó üzleti vállalkozásként kufárkodik a kultúrával, könyvként ad el olyasmit, ami csak küllemében az. Meg. lehet tekinteni a mozik műsorkínálatát, különösképpen a vadgomba módjára szaporodó videomozikét, s felmérni, milyen hányadot képvisel a kínálatban a filmművészeti érték és mekkorát ia selejt, a pornó, a horror, az aljas ösztönökre hatni kívánó — és sajnos, sokaknak példát is adó —, az erőszak hatalmát glori- fikáló szennymunka. S hozzá kell számítani azt is, melyik fajta mozidarabot hol és hányszor kínálják az esetleg tájékozatlanabb nézőnek. Sajnos, a magyar filmbe is begyűrűzik az ilyenfajta közőnségfogó, ku- fárkodó indíttatású motiváció: alig akad Piár játékfilm szexjelenet, a testi szerelem nyers, durva ábrázolása nélkül, gondolva, így többen megnézik. Arról már nem beszélve, hogy a feketeforgalomban levő videokazetták elsöprő többsége a művészeti érték alsó határa alá szorult gyártmány. Bekúszik ez a tendencia a hanglemez- kiadásba, burjánzik a vidéki hakniműsorokban, s sok más területen. Kultúraterjesztés címszó alatt álkultúrával, kultúrszeméttel, szennyművészettel kufárkodnak sokan. Fokozódó gazdasági nehézségeink közepette végzett kulturális erőfeszítéseink ijesztő mellékterméke ez a kufárkodás, és egyre több zavart okoz. Hígítja a jó törekvéseket is. A kultúra anyagi támogatásának szűkülése jelen körülményeink sajnálatos, de természetes folyamata. A kultúrával való kufárkodás azonban már- már túllépi a tűrés határát. Benedek Miklós temetkeztek ide. Fotó: Fazekas Ferenc Bukovinszky István Szarvasi Ősz — hetedszer Térzenével, Kerékpárversennyel, néptáncbemutatóval, kirakodóvásárral II csontvázak Szegedre utaznak Sass Ervin
