Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. szeptember 20., kedd Pedagógus, diák, pap és háziasszony... És ami érdekli éket: a helytörténet „Miit akiar ez a társaság? Nines jobb dolguk, mint Békéscsaba múltjával foglalkozni ?” Bizonyára sokan figyelték így, némi bizalmatlansággal! a megyeszékhely helytörténeti szakkörének tnelgalaiku lását, tíz évvel ezelőtt. Ha egyáltalán tudtak létezéséiről, hiszen ahhoz is iidlő ikelllétt, hogy megismerjék őket, s célkitűzéseiket, hét még ahhoz, hogy bizonyítsák létjogosultságukat. Hankó András, akit már a kezdet kezdetén vezetőjéül fogadott a lelkes kis csapat, beszélgetésünket a megalakulás körülményeivel kezdte... — Már 1974 őszén szó volt a Hazafias Népfront békéscsabai városi bizottságánál arról, hogy össze kellene fogni a városban élő, hely- történettel foglalkozó embereket. Így jött létre a HNF helytörténeti munkabizottsága, 16 ,.mindenre elszánt” aktíváival1. — Később szakkör leitek ... — Igen, a Békés Megyei Művelődési Központ „elcsábított” minket. Nem volt nehéz dolga, hiszen jól tudtuk, két támogatóval köny- nyebben boldogulunk, mint eggyel. Aztán, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a Városvédő és Városszépítő Egyesületbe is beléptünk, azóta a helytörténeti szakbizottságiban tevékenykedtünk. Közben sokan csatlakoztak hozzánk, ha kirándulni megy a szakikor, már két autóbuszt keli indítanunk, hogy mindenki velünk jöhessen ... — Ha már a kirándulásoknál tartunk. Merre jártak ez alatt a tíz esztendő alatt? — Előbb szülőhelyünk, Békéscsaba múltját próbáltuk megismerni. Végigjártuk ■nevezetes középületeit, s osak aztán indultunk távolabbra, Dobozra, Gyulára, Vésztő-Mágorna . .. Hadd ne soroljam. Aztán jöhetett Pannonhalma), Zirc, Budapest ... A legemlékezetesebb utunk azért mégis a cséhszlovákiai kirándulás volt. Három esztendeje, régi iratokból felkutattuk, honnan, jöttek a békéscsabai szlovákság alapítói... Aztán felkerekedtünk, s ellátogattunk Hradlistyébe, azaz Vár- kútra, ahol olyan nevekkel találkoztunk, mint Zsilák, K ralik, Ozgyin, Racskó és •így tovább. Mintha csak a csabai szlovákok közt lettünk volna. És az ott élő Idős emberek táj nyelve is szakasztott olyan, mint a mi szlovákjainké. Szóval roppant érdekes és tanulságos kirándulás volt. Később ők jöttek hozzánk, s e hónap 23-án mi viszonozzuk a látogatásukat. — A szakkör tagjai tehát egyre jobban beleássák magukat városuk múltjába. Az tgn felgyűlt tudásanyaggal mi módon tudnak a nyilvánosság elé lépni? — Ez már nehezebb félt- adat, pedig hány, de hány érdemtelenül elfeledett, vagy inkább szándékosan elfelejtett ember élt itt, akik sokat tettek ezért a városért. Sztrakáék, Réthyék, Szebe- rényiék és sorolhatnám még tovább. Róluk az ötvenes években ilyen-olyan okok miatt, nemigen lehetett beszélek most aztán komoly erőfeszítésekbe került e családok tagjainak életét, munkásságát felkutatni, tapasztalatainkat közkinccsé tenni. Ennek egyik módja az emléktáblák elhelyezése, de ez nagyon sok pénzbe kerül. Javaslatainkat, véleményünket végre meghallgatják, ha új utcákat, intézményeket neveznek el. Tervezzük, hogy az utcanévtálblák alá egy-egy magyarázó feliratot is elhelyezünk, hogy az ar- rajárók tudják, kiírói van szó. Természetesen nem mindig sikerül élfogadtatni véleményünket. Például szeJ „Csak az szeretheti lakóhelyét, aki ismeri annak múltját” Fotó: Fazekas Ferenc retménki, ha az egyesített egészségügyi intézmény felvenné dr. Réthy Pál nevét. Gyulán a hasonló kezdeményezés sikerrel járt, minket még válaszra sem méltattak, hogy miért nem. fogad,ják el1 a javaslatunkat. Mert %en is van! Mindenesetre örülök. hagy manapság változott történelmi szemléletünk. Sóik méltatlanul' elfeledett közéleti emberről1, mártírról — hány mártírja van Békéscsabának! — beszélhetünk, írhatunk ... — És van hol publikálni? — Sok tanulmányt, dolgozatot készítettek már tagjaink: a kenyérkészítésről', a cselédsorsról, a népi gyógymódokról, a helyi népszokásokról, a választásokról, a vásárok menetéről... És a nagy múltú családok — akikről már beszéltem — le- származóttait szeretnénk minél hamarabb felkutatni, felkeresni! Űj tapasztalatainkat egy kiadványban szándékozunk megjelentetni. De nyílik vánosság elé léphetnénk akár a Csabai Hírmondóban vagy a kábeltévében iS ... A hély történeti ismeretterjesztés régi, bevált formája lehetne a kiállítások rendezése. Yán is egy gazdag gyűjteményünk m úl t század Végi, e század eleji szlovák iskolai anyagiból, melyet sajnos, hely hiányában nem tudunk bemutatni. Pedig plo- vák Iskola történeti anyag egy sincs az országban... — Öröm tapasztalni a lelkesedést, ahogy a szakkör munkájáról beszél... — Nálunk az egész társaság ilyen. Van köztünk pedagógus, diák, pap és háziasszony, szóval a lehető legvegyesebb az összetétel, mégis teljes az egyetértés: megismertetni és megismerni (előadás- és egyéb formában) szűkebb hazánk történetét. Ezért dolgozunk töretlen lelkesedéssel. — Az előbb azt mondta, napjainkban szabadabban vélekedhetnek, írhatnak nagyjainkról. Ez könnyíti munkájukat. Ám ahhoz, hogy eredményesen dolgozzanak, gondolom, pénzre is szükségük van? — Igaz, hogy akadnak támogatóink, de még így is komoly gondot jélent számunkra az árak emelkedése. Drágább minden, az előadói tiszteletdiíjaktól a nyomda- költségig és az utak szervezéséig. Megérezzük ezt a tagsági díjak szedésénél; is. A vállalatok és a magánszemélyek egyaránt nehezebben fizetik be ezt az ösz- szeget, mint korábban. — így is megéri dolgozni? — Nézze! Meggyőződésem, hogy csak az szeretheti a lakóhelyét, aki ismeri annak múltját. S ha megszerette Békéscsabát, ennek természetes velejárója, hogy óvja értékeit, s ha kell', áldoz is rá. Már csak azért is megr éri... Nagy Ágnes Innen Misi Mókus sem csavarogna el Erdei iskola gerlai módra Mikor meghallottam, hogy Szanazugban, a meseországnak is beillő úttörőtáborban erdei suli nyílt, nem tudtam hova tenni a dolgot. Vajon, a bölcs bagoly magyaráz benne az erdő kisiskolásainak a civilizáció ártalmairól, vagy emberpalánták próbálják a természetvédelmet gyakorolni, hogy ne pletykálják ki őket a dobozi erdő lakói? Nos, egyikről sincs szó. Csupán egy olyan ötletről, ami a közoktatás kicsit zord, szürke világába napsugarat merészelt belopni. A gerlai általános iskola pedagógusai ötlötték ki a tanévkezdésnek ezt a sajátos, a nyári szünet lazaságát és az iskolai pedantériát egymásba oldani tudó életformát. Megnyerték hozzá a lelkes szülőket, a gyerekek ugyebár nem jelentettek gondot, mert kitörő örömmel fogadták a vakációpótló erdei életet — és nekiláttak a szervezésnek, a tartalmi munka kidolgozásának. A szülők vittek saját termésű hagymát, krumplit, zöldséget, gyümölcsöt, sót saját főzésű lekvárt is, öten a kicsiknél s a nagyoknál átvállalták a házimunka nem kis fáradtságát. A pedagógusok „erdei óraterveket” írtak, a Május 1. Termelőszövetkezet pedig vállalta az elsősök napi haza- és visszaszállítását, a gerlai Napsugár vendéglő az ebéd kijuttatását, szóval igazi összefogás révén született meg az erdei suli. Az elmúlt hét gerlai ügy lett... Ottjártunkkor, szerda délelőtt a színpadon, az erdőben, a három foglalkoztató teremben folyt a tanítás, de nem ám a megszokott módon, hanem kémiai rejtvényeik, mesejátékok dramati- zálása, matematikai fejtörők révén. A pedagógusokat is magával ragadta a szokatlan helyzet varázsa, hogy nincs csemgősizó csak vidám gyerekarcokat látnak, hogy játszhatnak, tréfálkozhatnak, meglepetéseket okozhatnak. A kicsik, akik a hét első három napján voltak kint, minden délben Ki nyer ma? vetélkedőt játszottak. Élvezték a szabadságot, a másságot. Az elsős Tóth Tibit úgy kellett a csúszkálásból visz- szahívni pár szó erejéig. Neki minden tetszett az erdei suliban, pedig még a meny- nyiség fogalmával is meg kellett birkózzon. Vincze Zsolt fantáziáját a titokzatos sátrak kötöttás le a legjobban, alaposán M is térképezte őket. A szülők is bepillanthattak az iskola életébe, „hospitál- tak” egy-egy órán, mint Varga Béláné, Provosinszki Jánosné, Kókavecz Jánösné és Szálkái Lajosné is. Készen voltak az uzsonnák szortírozásával (a mosogatás majd csak eztán jött), s élvezettel nézték az ötödikesek suta produkcióját az erdei színpadon. A lányok valami mesét játszhattak, igen nagy átéléssel, mert az egyik — a fák tővében — alaposan megtépázta a mesebeli ellenfelét. Néhány méterrel arrébb az iskola igazgatónője, Sáránál Zsófia tartott rejtvényekkel tűzdelt kémiaórát a hetedikeseknek, akik csoportokba Az elsősök még remélhetik, hogy ilyen az igazi iskola oszolva védték, az „ellenfelektől” a megoldásokat. Az egyszerű receptet Pet- rovszki Zoltánná pedagógus magyarázta el. Mindenki vitt ágyneműt, így a mosatás költségét megspórolhatták, az ennivalót a szülők hozták össze, tehát csak a szállás- költség maradit. A szülőknek gyerekenként 150 forintot kellett befizetni az erdei suliért. Ahol bográcsban főzés, számháború helyett „fogalomháború”, sportversenyek, rongyosbál, diszkó, szóval sokféle játék egészítette ki a tanulást. (Az Előre SC-től — s ez a dolog komolyságát húzza alá — még az atlétikaedző is kint tartotta meg a foglalkozást.) Szóval suli volt ez a javából szeptember 12-től 16-ig, s kár, hogy véget ért. Igaz, minden iskola nem vonulhat ki egy meseországbeli erdőbe. De azt a hangulatot, szeretet, ötletsziporkát, amit a gerlai pedagógusok teremtettek és ontottak maguktól, s az összefogásnak ezt a szép példáját át lehetne menteni a tanítási év többi napjára is. KÉPERNYŐ Nyitott Ablak a Kárpátaljára Több, milliós nézősizámot vonzó műsor is. jutott az elmúlt tévés hétre. Ilyen volt a Felek! Kamillltt köszöntő műsor, a Ki miit tud? döntője, és természetesen a sízüu- ili olimpia megnyitó ünnepsége, s az első tudósítások a versenyekről? E sorok írója mégis a hét llegszenizác iósabb és Leglélekbemarkölóbb műsorának az Ablak négyórás vállalkozását tartja. A népes stáb ez alkalommal egy olyan képlétes ablakot nyitott ki, ami évtizedeken át nemcsak zárt, de deszkával is beszögéit volt. Hogy szélesre tárult a Kárpátaljára nyíló ablak, abban’ elsősorban a Szovjetunióban megindult változások játszottak közre. Hogy az őszinteség, nyíltság nemcsak deklarált vezérelv náluk, arra bizonyság ez a négyórás;, őszinte kitárulkozás. Az Ablak teljes stábja és az ungvári televíziós kollégák ezt a lehetőséget korrekten, mégis sok-sok érzelmi töltéssel, gazdagon használták kii. Mint erdélyi kötődésű ember, már a műsor első órája után mélységesen szégyelltem magiam. Nem tudtam, hogyan, milyen gondok közepette élnék ebben a térségben a magyarok, nem ismertem a Kárpátalja történelmét, néprajzát, táljait, s amikor a fiatal kárpátaljai költő és az egyetemi tanárnő a szemünkre vetett, hogy az ott születő irodalmat, képzőművészetet és alkotóit magukra hagytuk, gondolom, másokkal együtt magamat is hibásnak éreztem. Aztán később az is kiderült, hogy nemcsak a kulturális kapcsolattartással, de a gazdaságival is baj van. S mindezek tetejébe a magyar televízió vételi lehetősége is romlani fog, hacsak az ottani televíziós készülékeket el' nem látják(juk) konverterrel... Jó volt hallani azokról a változásokról, ami a Szovjetunió memzetiségpolllitikájában elindult. A magyar falvak neveit — a négy nagyvárost leszámítva — már magyarul írhatják le lapjukban, a Kárpáti Igaz Szóban kollégáink. A magyar falvakban megjelentek a kétnyelvű feliiratok, javult a helyzet a magyar tanítási nyelvű iskolákban, van gimnáziumuk, egyetemük az ott élő magyar fiataloknak. Bevezetik a magyar történelem, oktai- tását is, amihez persze tankönyvekből gyorssegélyre lenne szükségük az iskoláknak. Meghatott, hogy a kis falvakban is olyan emberek élnek, ákik több ezer kötetes könyvtárral büszkélkedhetnek, s akik — mint régi szakemberek — jó néhány konkrét gazdasági, kulturális kapcsolatteremtési lehetőségre hívták fel a figyelmet. Szó volt az egyéni turizmus „embrionális” állapotáról1, a közlekedésről, az utak ottani, rossz állapottáróli, a szálláshiányról! a csökkenő bürokratizmusról — amiből] azért .maradit még éppen elég —, a muzsaji borvidék keserveiről. Láthattuk a vereckei szorost, amelyen át eleimik ráleltek az új hazára, a munkácsi és a nevickei várat, és Európa mértani közepét is. Hallhattuk magyarul — ízes tájszólóstoan — nyilatkozni a a szovjet konzulit, aki az Ablakot hívtál segítségül egy kárpátaljai futballkupa megszervezéséhez. Lehetetlenség vállalkozni arra, mi mindent ölelt fel ez a bő négy óra. Hiszen olykor egyetlen' mondtat évszázad- íny i történelmet idézett. A természetesen magyar nézőpontból1 készült műsor azért a Kárpátalján élő népek — az Ukránok, huculok, szlovákok, románok — kultúrájából is ízelítőt adott. Emellett — az Évgyűrűk révén — azt is megtudhattuk, mennyi az átlagnyugdiíj, hogy az új szociális és nyugdíj rendelet majd széles körű társadalmi vito révén születik meg, s hogy hiába állakUit meg a kisállattenyésztő szakcsoport, ha nincs takarmányelá- tás... Rengeteg, szinte feldolgozhatatlan, olykor mégis kevésnek tűnő információt hallóttunk az ott élő magyar nemzetiségre vonatkozóan. (S nem azért, miért Berkes Zsuzsa folyton belészorította ungvári kollégájába a szót.) Inkább azért, mert annyi mindlent nem tud az átlag magyar erről a tájról. Ahol pedig csodálatos emberek élnek. Mint például! Feketepatakan, ahol gyönyörűen beszélik a régies magyar nyelvet, és annyi életerő, összetartás van az emberek között, hogy az anyaországban’ bizony elkelne példaadásuk. Könny szökött a szemembe, amikor a nyolcvanéves bácsi odaszólt a riporternek: „Blkéredzkednék, mert a feleségem beteg, és nem tudattam vele, hogy ide jövök.” S a falubeliek mindegyike tud a másikról, az idősek maguk köré gyűjtik a fiatalokat, hogy a családi ne szóród jon szét, s a semmi vagy az ötvemrubeles nyugdíj mellett is — két kezük munkája révén; — segítik egymást. Ha másért nem, hát ezért az emberséges, szép példáért is érdemes volt ablakot nyitni a Kárpátaljára. Bízva 'benne, hogy lesz még folytatása. B. Sajti Emese Értesítés A Vídia Kereskedelmi Vállalat és a Vídia Raktáráruház értesíti tisztelt vásárlóit, hogy 1988. szeptember 26-tól október 3-ig éves vagyonmegállapító LELTÁR MIATT az értékesítés, illetve az |árukiadás szünetel. Ezúton kérjük kedves vásárlóink megértését. A Gyulai Munkácsy Mezőgazdasági Termelőszövetkezet felvételre keres katonaviselt traktorosokat Érdeklődni lehet: a (66) 62-611-es telefonon, vpgy személyesen Gőg József üzemvezetőnél. Fizetés megegyezés szerint. Ha hiszik, ha nem, ez kémiaóra Fotó: Fazekas László B. Sajti Emese
