Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. szeptember 20., kedd Érdemes-e gabonát termeszteni? Az elmúlt időszakban több szakmai fórumon is foglalkoztak a hazai búzatermelés jövedelmezőségével. Általános voít a megállapítás: a jelenlegi árviszonyok nem kedveznek a termelőknek, azért sem, mert évről évre növekszik a felhasznált anyagok, gépek ára és a bérköltség is emelkedik. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elvégezte a szükséges elemzéseket. A szakmai anyag hangsúlyozza, kétségtelen, hogy az elmúlt évek időjárása nem kényeztette el a termelőket, ám az alaptevékenység jövedelmezőségének alakulása — romlása — nemcsak erre vezethető vissza, hanem a kedvezőtlenné váló közgazdasági feltételekre is. A Kamara nem örül... 1 Az országos adatok szerint a termelési költségek 1980-hoz képest 30-40 százalékkal emelkedtek, miközben az értékesítési ár csak 9-10 százalékkal lett magasabb. Ezért 1986—87-re harmadára csökkent a termelők jövedelme az 1980-ashoz viszonyítva. A termelőszövetkezetek jelentős része veszteséggel állítja elő a kenyér- gabonát. Két évvel ezelőtt a tsz-ek termőterületének 40 százalékán mutatott ráfizetést a mérleg, éspedig nem is keveset; tonnánként átlagosan 420 forintot. Tavaly ezek az arányok tovább romlottak, erre utal, hogy amíg korábban a búzát ráfizetéssel termelők átlagos földminősége 17-18 aranykorona értéket érte el. addig tavaly a veszteség jelentős része már a jobb földekkel rendelkezők körét is érintette: számos húsz aranykorona értékű földet művelő gazdaság fizetett rá erre a növényre. Az országos adatok és átlagok után vajon milyen növénynek számít a búza Békés megyében? Erre kértünk választ Csukás Gyulától, a Teszöv titkárhelyettesétől: — Erre a kérdésre nem lehet egyértelműen és kategorikusan felelni. Megyénkben a búza vetésterülete 110 ezer hektár körül van. Az igaz, hogy nálunk is a termelés költsége úgy alakult, mint az országos átlag, vagyis 35-40 százalékkal nőtt, és ezt még az is tetézi, hogy az aszály miatt a hozamok csökkentek. így kedvezőtlen a Békés megyei helyzetkép is, hiszen tavaly a búza 25 százalékos fedezeti nyereséget biztosított, míg ez az arány ’84-ben még 40 százalékos volt. A megye 80 termelő- szövetkezete közül 15 van olyan, amelynek a föld minősége, habár eléri vagy meghaladja a 20 aranykoronás értéket, mégis veszteségesen termelte meg a búzát. Ehhez azt is tudni kell, hogy 1987-ben a megyei átlagtermés 4,6 tonna volt, az idén ez a mennyiség elérte az 5,63 tonnát! A veszteségekhez az is hozzájárult, hogy nemrégiben a műtrágyák, a növényvédő szerek ára 25-40 százalékkal emelkedett, de a gépeké is jelentősen nőtt. Ha minden így maradna és a korábbi tendenciák továbbra is érvényesülnének, nyilvánvalóan ezek a kedvezőtlen arányok tovább gyarapodnának. Ügy. gondoljuk, hogy a közeljövőben elkerülhetetlenné válik a gabona felvásárlási árának emelése. Legalább 25-30 százalékos felvásárlásiár-növeke- désnek kell ahhoz lenni, hogy rentábilissá váljon a termelés. De ezt az az abszurd helyzet is kikényszeríti, hogy a szabadpiaei takarmányárak 25 százalékkal magasabbak az étkezési búzáénál!!- Ez közgazdaságilag is logikátlan. Ügy véljük, de ez az országos elemzés tanulsága is, hogy a gabona- termesztés jövedelmezőségét a gazdaságok egymagukban ■nem tudják helyreállítani. B. O. A sztrájk, a munkásság egyik legfontosabb harci eszköze, évtizedeken át elképzelhetetlen volt a szocialista országokban. Ma pedig már majdnem azt mondhatnánk: gyakorlattá vált. Sztrájkba lépünk az adólevonások miatt _ (szénbányák), mert leváltják az igazgatót (Gran- visus), illetve, mert visszatér az igazgató (Kner Nyomda). Nyilván helyzetéből adódóan ki-ki másképp ítéli meg ezt a „harci eszközt”. Mi most a munkáltatók szemszögéből világítjuk meg a kérdést, közreadva, hogyan vélekedik a sztrájkokról a Magyar Gazdasági Kamara elnöke, Beck Tamás: — A Kamara a munkaadók képviselője, a munkaadóknak pedig — bárhol a világban .— az az érdekük, hogy ne legyen sztrájk. Természetesen a Kamara is ezt az álláspontot képviseli, s így érthetően egészen más attitűddel kezeli ezt a kérdést, mint mondjuk a szak- szervezetek. Szeretnék ezzel kapcsolatban egy egészen friss példát említeni. Az elmúlt napokban itt járt dr. Siegfrid Mann, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének igen nagyhatalmú elnöke, ö azt mondta: „Nézze elnök úr! Ha maguknál ez a belső politikai biztonság, ami alacsony bérekkel járul, megdől, akkor nem számíthatnak arra, hogy ide működő tőke jöjjön, vagy vegyes vállalatok alakuljanak nagyobb arányban. Bizonytalan környezetbe ez a tőke nem megy." Ügyhogy nagyon meg kellene fontolni: érdemes-e apró konfliktusokból ekkora hírverést csinálni. Nekem kicsit úgy tűnik, mintha a tömegkommunikációs eszközök örvendenének, hogy végre Magyarországon is vannak sztrájkok. Igaz, persze, hogy ez a demokratizmus bizonyos jeleként is felfogható. De, ha ezzel az örömmel szembeállítjuk, hogy a sztrájk milyen károkat okoz a másik, a gazdasági oldalon, azt hiszem egyértelmű, hogy nem ekvivalens dolgok kerültek egy as^alra. — Valóban vitatható, hogy az igazgató személye körüli konfliktus egyetlen jó megoldása a sztrájk lenne. E tekintetben talán sajátosnak is nevezhető a magyar dolgozók fellépése. Ugyanakkor tapasztalható ma Magyarországon egy erősen vezetőellenes hangulat, párhuzamosan azzal a törekvéssel, hogy a kollektíva tényleg maga válassza meg munkahelyi vezetőit. — A vezetőellenességet nagyon káros tendenciának tartom. Ha megrendül a vezetőkben a bizalom, akkor nem hiszem, hogy eredményesen lehet dolgozni. Nem hiszek abban sem, hogy a gyárkerítéseken belül kell kezdeni a demokrácia olyan arányú megvalósulását, mint amilyen most folyamatban van. Továbbá azt sem tartom szerencsésnek, hogy tudatformálás, oktatás, képzés nélkül csak az egyik oldalt erősítjük. S, ha marxisták vagyunk — s azt hiszem többnyire még igen — azt a marxi mondást sem szabad elfelejtenünk, hogy: a termelésben katonás fegyelemnek kell uralkodnia. Nem tudom elképzelni, hogy a mi hadseregeinkben a század-, vagy ezredparancsnokokat közfelkiáltással válasszák, bár vannak seregek, ahol így történik. Azt hiszem, a demokráciának először a lakóhelyen kellene nagyobb arányokban kibontakoznia, teret engedni az állampolgároknak életvitelük, életkörülményeik, környezetük alakításában. Azzal messzemenően egyetértek, hogy sorsdöntő, nagy kérdésekben népszavazást rendezzünk. De azt például, hogy milyen típusú gépeket vásároljon egy cég, azt a szakembereknek kell eldönteniük. Hogy megyei dolgaikra utaljak: annak megítélése, hogy mennyi a helyi erők és ellenerők játéka abban, hogy egy közismert, euró- •pai hírű nagyvállalat, a Kner Nyomda egyik gyárának vezetését kinek a kezébe rakja le; ezt csak azok tudják meghatározni, akik ott dolgoznak. Mindenesetre a bírósági ítéletek tekintélyét is „homokba vertük” ezzel, és azt hiszem ez sem öröm ... — S vajon az öröm-e a Kamarának, hogy a szakszervezetek a jövőben vele, s nem a kormánnyal vitáznak? — Nézze, ez az a híres „három lábon állás”, amire a legjobb példa az osztrák gazdaság, ahol a szakszervezetek, mint a munkavállalók, a szövetségi kamara, mint a munkaadók képviselője vitatkozik, kialakítják álláspontjukat, és ha nem tudnak megegyezni, a kormányzat dönt. A Kamara ennek nem örül, mert eddig elzárkózott minden hatósági feladattól, amit rá' ki akartak osztani. De van egy 1986 nyarán megjelent törvény- erejű rendelet, ami a Kamara jogait és kötelességeit tartalmazza. Már ennek előkészítése során felmerült a „három lábon állás”, s nyomai érezhetők a jogszabályban. Ha a kormányzat így látja szükségesnek, a feladatot elvállaljuk, azonban ehhez a Kamarát olyan helyzetbe, pozícióba kell hozni, hogy súlya, megítélése, lehetőségei a SZOT szintjén legyenek. Különben a Kamara egy ilyen előrelátható örökös vereségbe nem megy bele... Szatmári Ilona Próbahalászat Közeledik az őszi lehalászás. A Gyomaendrődi Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet a közelmúltban próbahalászatot végzett a gácsháti, a fehérháti és a gyulavári halastavain. Az összesen mintegy 300 hektáros területen az elmúlt évhez képest 20-25 százalékkal több, körülbelül 400 tonnányi hal várható ez év őszén. Az április elsejei kihelyezéstől augusztus végéig, szeptember elejéig több mint 850 tonna kukoricát és búzát etettek fel a halakkal. KOVÁCS ERZSÉBET KÉPÖSSZEALLITASA
