Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. szeptember 20., kedd o Tanácsülés Baltonyán A Battonyai Nagyközségi Tanács, Takács Dezső tanácselnök vezetésével a napokban tartotta soros ülését. Elsőként a két tanácsülés közti tevékenységről hallhattunk szóbeli beszámolót. A beszámolóban elhangzott, hogy a Battonya nagyközség várossá nyilvánítási kérelmét több feltétel hiányában a felsőbb szervek elutasították. Egyelőre a község ezen igényének teljesítése még várat magára. A bevezető után a tanácsi gazdálkodás első fél évi értékelésére került' sor. Ennek kapcsán többen szóvá tették az utak, a járdák szükséges munkálatait, a gázhálózat bővítését, a fürdő új termálvizes medencéjének kiépítését, az elvégzett és a várható felújítási munkákat. Ezt követően a művelődési és egészségügyi bizottság munkáját értékelte a tanácsülés. A változtatás igényét sürgetve beszéltek a hozzászólók a hétvégi orvosi ügyelet megoldatlanságáról, a helytörténeti gyűjtemény biztonságosabb megóvásáról és bemutatásának lehetőségeiről. Segítő szándékú indulatok mutatkoztak az alkoholellenes bizottság munkáját értékelve és többen közös összefogást sürgettek az egyre terjedő alkoholt fogyasztó fiatalok, idősek és családok ellen. Radikálisabb fellépést kértek a hatóságoktól a zugkimérőkkel szemben és javasolták, hogy a tanácsi segélyek felhasználását is ellenőrizzék a tanácsoknál. Az összefoglalóban a tanácselnök elmondta, hogy szándékaik, törekvéseik fő szempontja a község alapellátásának a fejlesztése, a várossá nyilvánításhoz is elvárható feltételek megteremtése, de az anyagi problémákat ez évtől jobban be kell kalkulálni a tervezésbe. A testület befejezésül a község megyei tanácstagjának beszámolóját hallgatta meg és a bejelentésekkel zárta munkáját. H. M. Szemléletes kommentálás Váradi Zoltán fotói Mezöberényben Váradi Zoltán fotográfiája: „Cím nélkül” Ne essünk abba a csapdába, hogy a fénykép ellesett természet és készítője vadász, akinek csak a megfelelő pillanatot kell kivárnia! A fotográfus a szemével teremti a helyzeteket, kiválasztva a színeket és a fényt. Váradi Zoltán például olyan szemszögből képes látni a világot, amilyenből rajta kívül senki más. Teljesen hétköznapi valóságrészleteket választ magának: ajtót lépcső- fordulóval, magányos zászlót, egymásra rétegződő vakolatot, szalmaszálak szertelen rendjét stb. Két évvel ezelőtt, éppen e napokban nyílt első nagy lélegzetű tárlata a Munkácsy Mihály Múzeumban, Békéscsabán. A Berény- ben töltött iskolaévek, az először elkattintott felvételek után visszatér most és néhány kiérlelt munkája- mellett a legfrissebben készült alkotásait tárja a közönség elé. Másfél évtizedes tevékenysége első időszakában a szociofotó nemessé érett hagyományainak útját járta. Témáit a hétköznapokból merítette. Emlékezetes sorozatot készített a rock-koncertek közönségéről. Az utóbbi években a líraibb ábrázolásmódot helyezi művészete középpontjába. Fényképei filozofikusan elmélkedők, erről tanúskodnak a Petőfi Művelődési Központban bemutatott művei. Kompozíciói a képzőművészet által inspriált és talán a társművészetekre is hatni képes látvány megjelenései. Ironizáló, csöndesen kommentáló és egyben figyelemfelkeltő 15 új kép került a falakra. Váradi Zoltán profán dolgokat tesz érdekessé, figyelve az embert körülvevő világot. Az ember és a természet birkózása foglalkoztatja. Az ő órája nem méri az időt. Nem az idillt keresi, hanem azt a helyet, ahol még nem teng túl az ember az ő nagy természet- leigázó tehetségével. Az épített („humanizált”) környezet önmagáért beszél: a betonkörívek, sarkos tűzfalak ellentéteként ugyanabban az élettérben egy meg- ihittoek tűnő részletet emel ki. Mégsem politizáló, netán környezetvédő kiállítást láthatunk. Ezeken a fényképeken minden önmagát jelenti. Ez a visszafogottság teszi lehetővé, hogy Váradi Zoltán fotóit az egyszerűség, ez a nagyon bonyolult tulajdonság jellemzi. Cs. Tóth János „Menjünk át Békésre, szétnézni!” Elmebeteg a volán mögött Nem ismerték egymást. A kocsmában hozta őket ösz.t sze a sors. Fehér Ferenc sörrel „nyomatta le” a rumot, feledtetve a 3 hetes elvonókúra „borzalmait”. (Aznap délután engedték haza a gyulai kórházból. „Nesze neked józan élet” módjára este már a Veszély csárdában dagasztotta az italszámlát.) Alkalmi cimborájáról csupán annyit tudott, hogy Pali névre hallgat, s hasonlóképpen szeszbarát. A békéscsabai Szász Pálnak úgy derengett, hogy a csárda udvarán látta meg Fehér Ferencet : „... ott dülöngélt a gépkocsija mellett, és képErtesítjük t. fogyasztóinkat, hogy Kétsoprony, Priskin-tanya részére épített kisfeszültségű hálózatot FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK, 1988. szeptember 21-én. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, Békéscsaba télén volt kinyitni a jármű ajtaját.” „Menjünk át Békésre, szétnézni!” — jött elő a képtelen javaslattal Fehér, hajnali 4-kor. Nemcsak á meglehetősen furcsa időpont miatt volt hajmeresztő az ötlet, hanem azért is, mert a két férfi józansága már régen a múlt homályába veszett. Fehér Ferenc, a rendőrségi vizsgálat adatai szerint akkor már a közepessúlyos alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Szász Pál ugyancsak ivott, ráadásul évek óta nincs vezetői engedélye. Mindkét ok teljes mértékben és szigorúan kizáró tényező az autóvezetést illetően, és akkor még nem említettük a harmadikat, talán a legsúlyosabbat: Szász Pál elmebeteg! Az orvosszakértői vélemény szerint: „...betegségére jellemző, hogy kóros felhan- goltság állapotában mérlegelőkészsége hiányzik, ezzel veszélyezteti a környezetét, valamint a közrendet...” Mégis átmentek Békésre, Fehér Ferenc Ladájával! Állítólag Fehér vezetett, ám a baleset szempontjából fontosabb, hogy Békésről Békéscsaba irányába ki ült a volán mögött. „... kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, ezt mondtam Palinak is, mire ő azt válaszolta, hogy szálljak be a kocsiba, majd ő vezeti az autót.. — emlékezett a történtekre Fehér Ferenc. A motorkerékpár vezetője mesterien manőverezett; látta, hogy a sárga Lada vezetője (Szász Pál) már nem ura a gépkocsinak. A frontális ütközést sikerült elkerülnie, de a motor jobb oldalát elkapta az autó. A Lada végül az árokban kötött ki és felborult. Fehér valahogy kimászott, Szászt úgy kellett kihúzni az üléstérből. Egyikük sem sérült meg. A motorkerékpár vezetőjét és utasát láb töréssel szállították kórházba. „Én mindig szeretek segíteni másokon, most is ezt a tévelyedett, tájékozatlan embert (Fehér Ferencet) akartam meggyógyítani és a családjának visszaadni.” — hangzottak Szász Pál szavai, mintegy magyarázatként. Ö természetesen — elmeállapota miatt — nem vonható felelősségre. Sokkal inkább azok, akik lehetővé tették^ hogy Szász bajt csináljon. Elsősorban Fehér Ferenc, aki mellesleg a felelősségét egy pillanatig sem tagadja. Tudta: ha elmegy vacsorázni, nem állja meg ivás nélkül — mégis autóval indult útnak! S ez sajnos nemcsak Fehér Ferencre jellemző. Az is igaz, hogy Szász Pál mellől hiányzott az állandó felügyelet. Csak a szerencsén múlott, hogy nem történt tragédia. De meddig lehet a szerencsében bízni?! L. E. Társadalmi párbeszédet és összefogást Hz Új Márciusi Front felhívása Az Új Márciusi Front 1988. szeptemberében megkezdte munkáját. Ennek tartalmáról, a bejelentés tényén kívül, céljaik részletezésével is tájékoztatták a közvéleményt. A Felhívás a társadalmi megújulás szellemi megalapozására című dokumentumot az Élet és Iroda- Mom, valamint az Üj Tükör ismertette. Mint a felhíváshoz fűzött Utóiratból kitűnik, a magyar szellemi élet résztvevőinek egy csoportja, írók, szociológusok, közgazdászok, történészek, újságírók, a múlt év decemberében határozták el1, hogy megalakítják az Üj Márciusi Frontot, majd az idén tavasszal összegezték álláspont jukat és törekvéseiket. Az elhatározás és a késlekedő tett közötti időt megfogalmazásuk miinősíti: „A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete, íelisimerve a társadalom válságos helyzetét, bátorítást nyújt új . utak kereséséhez. Az idő változatlanul sürget, kibontakozásra továbbra is csak különböző progresszív kezd emény ezések ö ssaef ogá - sa ad esélyt. Ebből a megfontolásból tartjuk most is időszerűnek felhívásunk megjelentetését.” Az aláírók — Antal László, Bailő György, Bauer Tamás, Bihari Mihály, Fekete Sándor, Gyurkó László, Király Zoltán, Körösi József, Lengyel László, Nyers Rezső, Nagy Tamás, Patáki Ferenc, Szűcs Jenő, P. Szűcs Julianna, Tardos Márton, Újhelyi Szilárd, Vámos Tibor, Vásárhelyi Miklós, Vitányi Iván — úgy döntöt- t-ek, hogy nem alkotnak nyilvántartott tagsággal rendelkező politikai szervezetet. Nyers Rezső szerint: „Politikai, kritikai, szellemi műhelyről van szó, amely a politika számára kíván véleményeket, javaslatokat meg- fogalmaznli nem pártjelifegű, hanem annál tágabb keretben.” Folytatni a magyarországi szocializmus megújulását A felhívás a helyzet átfogó elemzésével kezdődik. „Magyarországot válság fenyegeti” — állapítják meg az aláírók, s annak a véleménynek adnak hangot, hogy a megoldatlan szociális feszültségek, az erkölcsi, bizalmi és eszmei válság halaszthatatlan cselekvésre ösztönöz. Rámutatnak arra, hogy az elmúlt negyedszázad reformfolyamataiban Magyarország úttörő szerepet vállalt, s az esetleges összeomlás az európai stabi- li.tólst is fenyegetné. A politikai irányítás és a közvélemény-alak í tás felelősségére utalva megállapítják, hogy egyre nagyobb a távolság a fejlődést diktáló éltsoportés a leszakadó országok között. Ebben a helyzetben Kelet- Európa országainak új válaszokat kell találniuk gazdasági és politikai gondjaikra; vállalniuk kell a nyíltság és nyitottság eszméit és gyakorlatát, a politikai rendszer demokratikus átalakítását, a piaci alapú gazdasági reformot. Ami Magyarországot illeti, a reformfolyamat társadalmi párbeszédet és összefogást igényel. A front lényegesnek tartja, hogy az eddiginél szélesebben kon- fronitáljanak az eltérő felfogások, teremthessenek maguknak nyilvánosságot és fórumot. A politikai és erkölcsi felemelik edés előfeltétele a történelem tisztánlátása, a k özeilmű It felülv i:zs gálata. 1848/49, 1918/19, a magyar munkásmozgalom, az 1937- ben alapított Márciusi Front, a Népfront, a felszabadulást- követő népi demokratikus politika vállalásával a front hangsúlyozza: „Elítéljük és elutasítjuk a sztálinizmust, a személyi kultuszt, a dog- matizmust, mint mélyen gyökerező, sok elemében mindmáig átörökített és ma is ható társadalmii-politikai berendezkedést. Folytatni szeretnénk a magyarországi szocializmus megújítására irányuló törekvéseket, amelyek aiz 1953-as „új szakasz- szal” kezdődtek; 1956-ba-n a demokratikus szocializmus megteremtésére tett kezdemény ezésakfcel fólly tatód tak, ám a tragikus végkifejlet miatt nem szembesülhettek a gyakorlati megvalósítás próbatételével. Tudomásul1 kell vennünk azt az igényt, hogy szélesebb tudományos elemzés, többszempontú 4S nyílt viták alapján jussunk el közelt- múltunk e tragikus szakaszának megalapozott és társadalmilag elfogadott megítéléséhez. Ezt annál is inkább szükségesnek tartjuk, mivel1 a közelmúlt tisztázása is segíthet elkerülni egy olyan megtorpanás és vissza- rendeződés megismétlődését, mint amilyet a hetvenes évek elején kénytelen volt tudomásul venni a magyar társadalom. Jövőnket ezért a hatvanas évek progresszív törekvéseinek folytatására és k i tér j észtésér e szeretnénk alapozni: ilyennek tartjuk a közmegegyezésre törekvő reálipoliitikai .gyakorlatot, a toleranciát, a gazdaság korszerűsítését, a magyar kultúra és tudomány eredményeit, a külpolitika önállósodását, az ország külföldi tekintélyének megőrzését.” a társadalmi megújhodás feltételei Az Üj Márciusi Front nyolc pontban foglalja ösz- sze céljait. 1. Leszögezi, hogy a válságból kivezető utakat és célokat nyilvános és demokratikus vitákban lehet meghatározni és ennek együtt kell járnia a vezetés megújulásával. A felemelkedés előfeltétele a társadalmi1, politikai és gazdasági konszolidáció, amelyhez az első lépés: világossá tenni, hogy a válság közösen viselt tértiéből milyen mértékben és meddig kényszerülnek részesülni a különböző társadalmi- csoportok, A -konszolidáció alapja csak a nyitottságra és társadalmi ellenőrzésire épülő bizalom liehet. 2. Miközben a politikai intézményrendszer reformját sürgetik, a felhívás aláírói annak a véleménynek is hangot adnak, hogy újra kell gondolni a párt vezető szerepét. „Ezt a szerepet a történelem is csak akkor igazolja majd, ha a párt a társadalmi, gazdasági, szellemi fellendülés motorjának bizonyul. Ennek megalapozására körül kell határolni a pártszervezetek döntési hatáskörét, illetékességét és biztosítani kell ennek nyílt társadalmi ellenőrzését.” Az Országgyűlés és a tanácsok a népképviselet valóságos és lényeges intézményeiként működjenek, a Hazafias Népfront a párt és a pártonkívüliek politikai együttműködésével koalíciós elemeket jeleníthet meg a kormányzásban. Az őszinte, hiteles és nyílt politizálás előfeltétele a nyilvánosság, amelynek szabadsága össztársadalmi érdek — állapítja. meg a dokumentum. 3. A gazdasági reformfolyamatról szólva a front azt hangsúlyozza, hogy a minőségileg új szakasz alapja a piaci verseny ellenőrzésének alávetett vállalkozói tevékenység. A jövőt a tulajdonformák ■ sokféleségére épülő, államilag szabályozott szocialista jellegű piacgazdaság kialakításában látják az aláírók. 4. A társadalmi megújhodás előfeltétele az igazságosság és a hatékonyság követelményét folyamatosan egyeztető társadalompolitika. Az állami gondoskodás fenntartása a szociális biztonság legfontosabb része, de szükség van az öntevékenységre is. A legszegényebb rétegek leszakadása nem válhat visszafordíthatatlanná, a létezés legszerényebb feltételeit mindenki számára biztosítani kell. 5. A társadalmi megújulásról szólva a dokumentum a szellemi és erkölcsi megújulás igényét állítja előtérbe. A szocializmus eszméjének vonzó és megalapozott értékeket kell a társadalom elé tárni ahhoz, hogy az ország közössége azonosulhasson a haladással, a függetlenséggel, a szabadsággal. „Szabad teret kell biztosítani — a nemzeti, faji, vallási gyűlöletkeltést kivéve — minden felfogásnak, beleértve a hivatalos politika és intézmények bírálatának szabadságát is.” 6. A magyar kül- és gazdaságpolitika azon a felismerésen alapulhat, hogy mennyire vagyunk képesek bekapcsolódni a világ gazdasági és szellemi életébe. Magyarország jövője Európa jövőjéhez kötődik, ennek megfelelően kell kezelni a kontinens jövőjét érintő integrációs folyamatokat. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal új típusú együttműködésre van szükség. „Sürgetjük a KGST piaci alapú megújítását, az egyenjogúság érvényesítését, a szövetségi együttműködés átfogó reformját, a nyíltabb katonapolitikát. A határainkon túl élő magyarokért érzett felelősségtudatnak és cselekvőkészségnek a magyar külpolitika szerves részévé kell válnia.” 7. A front kívánatosnak tartja a nem hivatalos kül- kapcsolatok bővítését, s annak a véleményének ad hangot, hogy az állampolgárok, csoportok, mozgalmak kapcsolatait nem kell alárendelni a külpolitika napi szempontjainak. 8. A politikai intézmény- rendszer megújításához, a következő évtized közmegegyezésének megalapozásához a dokumentum meghirdetői szükségesnek tartják az Országos Társadalmi Konzultatív Testület megalakítását. Ez egyrészt a vezető párt- és kormányszervek tanácsadó testületé, másrészt az e szervek törekvéseit, tevékenységét véleményező, értékelő fórum lenne. A testület a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői mellett „a hivatalos közéletből jelenleg kiszoruló alternatív törekvések képviselőit” is magában foglalná. Az Üj Márciusi Front az eszmei megújulás jegyében, a tömegkommunikáció bevonásával nyilvános viták sorozatát kezdeményezi, állásfoglalását közzéteszi. A front alapítói felhívnak mindenkit, aki egyetért a törekvéseivel, hogy kapcsolódjon be tevékenységükbe, segítsen kidolgozni a felvázolt programot. „Felhívjuk a párt- és állami vezetést: fokozott felelősségének tudatában támogasson minden kezdeményezést, amelynek célja a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás előmozdítása” — fejeződik be az Új Márciusi Front felhívása.
