Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. szeptember 17., szombat

(Folytatás a 9. oldalról)

Alapvető fontosságúnak tartom, hogy társadalmi-gazdasági feladataink megoldásához, a vállalati participáció létrejöttéhez szükséges feltételék megteremtésén közösen munkálkodjunk, és mind a célok kitűzésében, mind a célok megoldásához választott eszközrendszer kialakításában a gazdálkodó szféra és a kormányzati szervek alkotó együttműködése valósuljon meg.

Az elmúlt hónapok a gazdaság liberalizálására irányuló elgondolások, valamint az ehhez kapcsolható különböző gazdaságpolitikai változatok körüli viták jegyében telték el. (Ezek lassan elviselhetetlenül sok időt vannak el a gazdaságban.) A viták során egyre világosabbá vált, hogy az előre- llépéshez mindenekelőtt a különböző termelési tényezőkhöz (eszközökhöz) való hozzájutás liberalizáltabb formái felé kell elmozdulni. Ezzel egy időben az is egyértelművé vált, hogy ennek a liberalizációnak csak akkor lehet sikere, ha a belföldi gazdálkodási feltételek reálissá válnak, szigorodnak ugyan a követélmények és az adott termelési tényezők megszerzéséhez a gazdálkodó szféráinak a korábbinál hatékonyabb gazdálkodást kelt folytatnia és nagyobb erőfeszítéseket kell tennie. Ugyanakkor egyértelmű az is, hogy a termeléshez a szükséges feltételeknek és eszközöknek időben rendelkezésre kell állniuk. Úgy gondolom, hogy ez természetes kapcsolat, ezt vitatni nem llehet.

Az azonban elengedhetetlen követelmény, hogy a gazdasági érdekeinket hordozó vállalati stratégiák kidolgozását megalapozó, szigorú közgazdasági környezetet létrehozó feltételrendszer kialakítása konzisztens módon, összehangoltan történjék. Ismeretes, hogy a jövőben az irányítás a gazdasági környezet alakítását elsősorban úgynevezett monetáris eszközökkel kívánja vezérelni. Ugyanakkor a maii napig nem tisztázott, hogy a jövőben a kormány a pénzügyi politikán belül milyen munkamegosztást kíván kialakítani a monetáris és fiskális szféra között? Nem lehet egy időben átmenet nélkül szigorítani monetáris eszközökkel és ezzel párhuzamosan egy ettől teljesen eltérő, következetlen költségvetési politikát folytatni. Ésszerű vállalati stratégia csak abban az esetben dolgozható ki, ha a gazdálkodó szervezet számára világossá és egyértelművé válik a monetáris szféra magatartása, az alkalmazni kívánt eszközök köre és ezzel párhuzamosan a várható kölítség- vetési magatartás. Erről az oldalról is igazolható:

Alapvető érdekek fűződnek ahhoz, hogy a pénzügyi politikán belül a költségvetési reform és a monetáris szféra fejlesztése ésszerű és főleg korszerű munkamegosztás alapján történjék. A kormányzati gazdaságirányításnak jobban meg kell ismernie a reálfolyamatokat, a mikroszférát. Nem szabadna csak a makroszférában gondolkoznia. Döntések előtt pedig, számszerű hatásmechanizmus-vizsgálatok szükségesek — a gazdálkodó szféra egyes jellemző csoportjainál

Ezen az alapon van csak esélyünk arra, hogy a gazdálkodási folyamatokban a gazdasági törvényszerűségek szabadabban érvényesüljenek.

Reális lehetőségek a bárom piacon

A vállalati stratégia tekintetében kiemelkedően fontos a három, ma még meglehetősen elkülönülő piac egységesebb kezelése irányában történő érdemi elmozdulás. (Ez hosszú évek óta napirenden levő témánk.)

A belső piac fejlődést hordozó szerepe az elosztási politika mozgásterének alakulásától fügig. Mai ismereteink szerint, sem a termelői, sem a fogyasztói piacon nem számíthatunk az értékesítési lehetőségek dinamizálódáshoz, szükséges ütemű bővülésével.

A szocialista piac és ezen belül különösen a szovjet—magyar forgalom várható alakulása értékesítési lehetőségeink szűkülését vetíti előre. Ez igen bonyolult helyzet kialakulásának veszélyét hordozza. A vállalati stratégiák kialakítása szempontjából távoliról' sem közömbös, hogy az erőteljesen szocialista piacra orientált magyar gazdaság és ezen belül különösen a feldolgozó- ipar értékesítési lehetőségeinek számottevő szűkülése milyen lépések megtételére kényszeríti a gazdaságirányítást, illetve a gazdálkodó szervezeteket? Ugyanakkor az is halaszthatatlan feladat, hogy a szocialista piac és a belső gazdálkodási viszonyok között a megfelelő kapcsolati rendszer kialakuljon. E téren szemiléletválltozásra van szükség azért is, hogy a rubelelszámolású forgalommal összefüggő árkiegyenlítési mechanizmust ne keverjük össze egy szűkebben értelmezett támogatáspolitikával. Világosan látni kéllll, hogy a gazdálkodó szervezetek számára egyértelmű eligazításra van szükség a szocialista forgalom várható feltételrendszerét és strukturális változásait illetően. A gazdálkodó szervezeteknek időben feli kell készülniük e változásokra és megfelelő válását kell adni a továbblépés irányát, a kialakult feszültségek oldását illetően. Megítélésem szerint a vállalatok széles körében ez az egyik leglényegesebb stratégiai feladat. E téren minden érdek ahhoz fűződik, hogy széles körű közös gondolkodás alapján alakuljanak ki azok a lehetőségek, amelyek mind a gazdálkodó szervezetek, mind a magyar gazdaság egésze szempontjából, mind a szerkezetátalakítási törekvések megvalósítása, mind a jövedelemtermelő képesség javítása terén kielégítő megoldásokhoz vezetnek. Ez azt jelenti, hogy fel kelll készülni a piacváltással összefüggő feszültségek kezelésére és közös érdek a várható feszültségek kedvezőtlen hatásainak lehető legnagyobb mérséklése.

Az előbbiekből következik, hogy a szocialista országokkal és a KGST-vel jövőben fejleszteni kívánt kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink keretei, formái és az ezzel kapcsolatos törekvések koncepcionális kérdéseit kormányzati szinten egyértelműen tisztázni kell. E koncepció alapján, figyelembe véve a gazdálkodó szervezetek széles körű tapasztalatait, lehetne kialakítani a baráti országokkal folytatandó gazdasági együttműködés elveit és gyakorlatát. Ügy vélem, hogy e kérdések átfogó vizsgálata és az ezekkel összefüggő elgondolások kialakítása nem halasztható feladat, mert e nélkül a gazdálkodó szervezetek, a vállalatok stratégiai elgondolásai nem, vagy csak igen nagy nehézségek árán alapozhatok meg.

Neuralgikus pontja gazdaságunknak a szocialista, különösen a szovjet viszonylatú exportérdekeltség folyamatos csökkentése, és ennek ismert következményei. Elfogadható megoldás az, ha a Szovjetunióból importáló magyar vállalati „árlefölözéseket” az exportőr támogatására fordítjuk. A Magyar Gazdasági Kamara állítja — és számszerűen is bizonyítja —, hogy a szocialista importelvonások (például KÜTEFA, importvámforgalmi adó) nagyobb mértékűek, mint az export támogatása. A gazdaságban pedig nagyobb kár keletkezik a hirtelen és tervszerűtlen exportvisszafogás következtében, mint amit ez a költségvetési pozitív egyenleg jelent.

Ahhoz, hogy a piaci viszonyok fejlesztésére vonatkozó elgondolások megalapozot- tabbak, tisztázhatók legyenek, importpolitikánk gyökeres felülvizsgálatára van szükségünk.

Tisztáznunk kellene az import szerepét és lehetőségeit, a belső piacon kialakítani kívánt versenyben. E vonatkozásban kitüntetett jelentősége van annak, hogy az import- versenyt mely szférában, milyen termékek körében célszerű nagyobb mértékben megteremteni, és hol fűződnek érdekeink a hazai termelőtevékenység bizonyos fokú védelméhez? Abban, úgy vélem, kialakult az egyetértés, hogy a termelőtevékenységhez és az export bővítéséhez, valamint a műszaki fejlesztéshez szükséges importhoz való hozzájutás lehetőségeit számottevően javítanunk szükséges.

Ugyanakkor reálisan kell számba venni a következő években valószínűsíthető értékesítési és beszerzési lehetőségeinket. Az már többéves tapasztalat, hogy a szocialista piacról beszerzési lehetőségeink számottevően nem javíthatók, azon termékek körében, amelyek gazdaságunk működéséhez nélkülözhetetlenül fontosak. Ebből kiindulva a jövőben az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben kell támaszkodnunk a vállalatok közötti együttműködésre annak érdekében, hogy gazdálkodó szervezeteink szocialista piacra irányuló kivitelük növelését megfelelő importlehetőségek feltárásával tudják megalapozni, és ezzel a gazdaság szempontjából fontos termékek behozatali lehetőségeit is javítani lehet.

Importpolitikánk vizsgálatának másik ve- tülete, hogy ennek középpontjába olyan beszerzési piacok felkutatását kell állítani, ahol vásárlásainkkal a magyar gazdaság, ezen belül különösen a feldolgozóipar értékesítési lehetőségei számottevően bővíthetők.

Következő figyelembe veendő aspektus, hogy a fejlett tőkés országok körében, hagyományos piacainkon, a '90-es évek első felében minőségi változások bontakoznak ki. Az Európai Gazdasági Közösség 1992-ig megvalósítani kívánt magas szintű integrációja értékesítési lehetőségeinket jelentősen módosítja. Számos jel utal arra. hogy a piaci feltételek szigorodnak, és a verseny erőteljes éleződése várható. Ez gazdálkodó szervezeteink szempontjából is minőségileg

új megközelítést kíván, és a várhatóan kialakuló új helyzetre felkészülésünket már most meg kell kezdenünk. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy az EGK-val kapcsolatos kormányzati elgondolások a vállalatok számára is értelmezhető módon körvonalazódjanak és megfelelő feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy e törekvéseket gazdálkodó szervezeteink a lehető legrövidebb időn belül megismerjék.

Várható, hogy felértékelődnek a tengeren túli piacok, és mind az Egyesült Államok, Kanada, mind a dél-kelet ázsiai térség piacait is fokozottabb mértékben kell számításba vennünk.

Az előbbiekből az is következik, hogy a fejlődő országokkal folytatni, illetve kialakítani kívánt gazdasági kapcsolataink mind az értékesítési, mind a beszerzési politika tekintetében jelentős átértékelésre szorulnak és e törekvésnek az államközi és vállalatközi kapcsolati rendszer fejlődésében is kifejezésre kell jutnia. Az eddigi elemzések egyértelműen bizonyítják tehát, hogy az előttünk álló esztendőkben külgazdasági stratégiánk olyan irányú átértékelésére van szükség, amely figyelembe veszi hazai adottságainkat,, fejlettségi színvonalunkat, strukturális jellemzőinket, a különböző piacokhoz való illeszkedésünk reális lehetőségeit. _

Gazdálkodó szervezeteinknek mind a külső, mind a belső árupiacokon a jelenlegi feltételek erőteljes változására kell felkészülnünk. A gazdaságirányítás egyik legfontosabb feladata az, hogy megteremtsék a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy gazdálkodó szervezeteink, e változó feltétel- és követelményrendszerhez a siker reményében alkalmazkodni tudjanak. Erre annál inkább szükség van, mert ismerve az 1990-es évek első felében várható adósságszolgálati terheinket, ezeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha kivitelünket a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen gyorsabb ütemben bővítjük. A konvertibilis elszámolású piacokra irányuló export dinamikus bővítése feltételeinek megteremtése gazdaságunk „talpon maradásához” nélkülözhetetlenül szükséges. Hogyan?

Hazánk külkereskedelmében a konvertibilis viszonylatú export és import nagyságrendje most már huzamosabb ideje, közel azonos nagyságrendű. Amíg ezen nem változtatunk, és az export nem haladja meg legalább 1-2 milliárd dollárral az import nagyságrendjét, sem liberalizálni, sem biztonságot teremteni nem tudunk. Az export növelése elengedhetetlen, és nem irreális igény, hiszen az 5 milliós lakosságú Finnország évente kb. 20 milliárd dollárt exportál, a 7,5 . milliós lakosságú Ausztria kb. 25 milliárd dollárt, és a 14 milliós lakosságú Hollandia évi kb. 90 milliárd dollár nagyságrendű exportot realizál.

Gyorsítani kell a tőkeáramlást és a szerkezetváltást

A piaci viszonyok között különös fontosságú a pénz- és tőkepiac fejlesztése, A kétszintű bankrendszer eddigi működésének tapasztalatai alapján jogos az az igény, hogy a pénzügyi szféra a jövőben sokkal aktívabban, a vállalkozási tevékenység erőteljesebb kibontakoztatásával, a termelő szférával való szorosabb együttműködéssel segítse az előzőekben vázolt törekvések sikeres megvalósítását.

Meg kell gyorsítanunk a gazdaságon belüli tőkeáramlást, hogy a lehető leggyorsabb ütemben tovább fejleszthessük azt a pénzügyi intézményi rendszert, amely a vállalatok, a gazdálkodó szervezetek és a bankszféra közötti intenzív tőkeáramlást hordozza. Ismeretesek azok az elgondolások, amelyek az értékpapírpiac és az ezt működtető eszközök és intézmények fejlesztésére irányulnak. Most már csak azokat aiz elgondolásokat kell kidolgozni, hogy a gazdálkodó szervezetek milyen tőkeellátás -mellett, milyen intenzitással tudnak a tőkepiac tevőleges, érdemi alanyaivá válni? Ügy gondolom, e téren igen sok tennivaló akad még .. .

Piaci viszonyaink alakítása tekintetében az elkövetkezendő időszakban új elemként merül fel egy korszerű, működőképes munkaerőpiac kialakulása. Nyilvánvaló, ehelyütt nincs lehetőség e téma valamennyi elméleti és gyakorlati kérdésére kitérni. Annyi azonban leszögezhető, hogy a gazdaság szempontjából nélkülözhetetlen és érdemben működő munkaerőpiac létrejöttéhez átfogó, koncepcionális kormányzati foglalkoztatáspolitikára és bérreformra van szükség. Ki kell dolgoznunk a strukturális változásokkal összefüggő foglalkoztatási gondok gazdálkodó szervezetekkel összehangolt kezelési módját. Átfogó, olyan komplex megoldásokra kell törekednünk, amelyek megfelelő keretet biztosítanak a veszteséges munkahelyek felszámolásához, és ezzel egy időben új, korszerű munkahelyek teremtéséhez.

A vállalati stratégiák szempontjából kitüntetett jelentősége van annak, hogy a bérpolitika terén önállóságuk milyen mértékben szélesíthető. A vállalatok feladatait meg kell tisztítani azoktól a kormányzati funkcióktól, amelyek eddig vállalati feladatként történő kezelése kizárttá tette az ésszerű vállalati foglalkoztatás- és bérpolitika folytatását. Világosan látni kelt, hogy a vásárlóerő-szabályozás, a szociálpolitika, a foglalkoztatottság megfelelő színvonalának megteremtése kormányzati feladat, és ennek figyelembe vételével kell oldani a bérszabályozás kötöttségeit.

Az elmúlt években igen sok szó esett a szerkezetváltás szükségességéről. Ennek ellenére a magyar gazdaság alapvető szerkezeti jellemzői érzékelhető mértékben nem változtak. Ma is lényegében ugyanazokkal a strukturális feszültségekkel küzdünk, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Megítélésem szerint a legszorosabb együttműködésre a gazdálkodó szervezetek és a kormányzati szervek között e téren van szükség. Abból célszerű kiindulnunk, hogy a termék nem kormányzati, hanem vállalati kategória. Éppen ezért a termékszerkezet korszerűsítése mindenekelőtt a gazdálkodó szervezetek önálló döntésén alapul. Olyan közgazdasági környezetre van szükség, amelyben a gazdálkodó szervezetekben egyrészt kényszerként jelenik meg a szerkezetváltás szükségessége, másrészt ennek feltétele és eszközrendszere valóban kialakul. A források magas fokú centralizációja, az állandósuló tőkehiány-, a fejlesztési források szűkössége. a beruházási terhek nagysága, a műszaki fejlesztési tevékenység rossz elismerése mind-mind gátolják a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsabb ütemű előrehaladását.

Zsákutcába kerülünk azonban, ha kritika nélkül átvesszük azokat az elveket, amelyeket a szerkezetváltáshoz olyan országokban'alkalmaztak, ahol a nemzeti valuta konvertibilis. Ott ugyanis, ha valamit veszteséggel vagy nem gazdaságosan állítanak elő, de ha a termékre szükség van, azonos vagy kevesebb saját konvertibilis valutájukért importálják a terméket. Enél- kül azonban a veszteséges vagy nem gazdaságos termelés megszüntetése, ha a termékre idehaza szükségünk van, az import fedezetének hiányában általában nem biztosítható, ezért ha nem akarjuk a hiánygazdaságot fokozni, az ilyen típusú termelőtevékenység csak a helyettesítő import oldaláról vezérelhető. Ennek rendező elve lehet, hogy minden olyan hazai termelés gazdaságos, melynek termékeit külföldről behozva, és a dollárt 100-120 forinttal számolva, az import drágább.

Ugyanakkor a korszerű piaci automatizmusok működése nyomán szükségszerűen végbemenő gazdálkodó szervezetek közötti differenciálódás kezelése is átgondoltabb megközelítést igényel.

Gondolkodnunk érdemes azon, hogy a szanálási-felszámolási eljárás miért fulladt kudarcba, és azon is, hogy az úgynevezett strukturális gondokkal küzdő ágazatok jövőjével kapcsolatos koncepcionális, kormányzati programok miért nem kerültek kidolgozásra? Ismeretes, hogy a gazdaság- irányítás a jövő évtől1 kezdve a támogatások drasztikus csökkentésére készül. Ugyanakkor nem ismeretes, hogy ezt mely területeken, milyen ütemben és hogyan kívánják végrehajtani? Ez a hiány mind a gazdálkodó szervezetek stratégiai elgondolásainak kialakítása, mind a szerkezetváltás következményeire való felkészülés tekintetében igen komoly nehézségek forrásává válhat. Ugyanakkor ma még nem ismeretes az sem, hogy a gazdaság egésze szempontjából meghatározó progresszív területeken, a tudományos-technikai fejlődést meghatározó szférában, a K + F tevékenység menedzselésében milyen eszközökkel és hogyan. kíván közreműködni az állam? Ismétlem, hogy az ilyen irányú ismeretek meghatározó fontosságúak a vállalatok és a gazdánk,odó szervezetek stratégiai célkitűzéseinek megalapozásához.

Az Országgyűlés elé kerül a társasági törvény és ehhez kapcsolódóan a vállalkozási nyereségadó bevezetésére vonatkozó törvényjavaslat. Már a javaslatok kidolgozásának szakaszában is érzékelhető volt, hogy e törvények elfogadása esetén számos újabb feszültség kialakulása valószínűsíthető. Míg a társasági törvény az új vállalkozási formák létrejöttéhez szükséges jogi feltételek megteremtésével jelentős előrelépés, addig a vállalkozási nyereségadó magas mértéke és az ehhez kapcsolódó, szintén adójelleggel

(Folytatás a 11. oldalon)