Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

o

NÉPÚJSÁG

(Folytatás a 8. oldalról)

A verseny nem jeleníthet teljes védtelen- séget. Természetes^ hogy egy modern állam is alkalmaz protekcionista megoldásokait, és ahol szükséges és indokolt, a nemzeti jövedelmet termelő potenciált megvédi a dezorganizációtól. De a protekcionizmus: mértéke nem lehet olyan jelentős, hogy a;z egyben a gazdaság autark fejlődését eredményezze. Ma a protekcionizmus mértéke a fejlődésünk szempontjából nézve túlzottan magas, azt lényegesen csökkenteni kelil.

A versenyben . a vállalatok akkor tudnak sikerrel részt venni, ha valós önállósággal rendelkeznek. Az önállóság egyik alapja, hogy ne adminisztratív előírások, szabályok határozzák meg a termelési tényezőkhöz való hozzájutás feltételeit. Ezért is keresi a gazdaságpolitika a liberalizálás és a dereguláció lehetőségeit.

Egy ilyen liberális eszköztárat kifejlesztő gazdaságpolitika gondolata, majd még inkább gyakorlata találkozik a hatékony, fejlődésre képes gazdálkodó szervezetek és a vállalkozó szellemű, cselekvőképes emberek törekvéseivel. Nagy vonzerejű az a lehetőség, hogy a tőke- és a munkaerő- áramlás, valamint az importhoz jutás szabadabbá válik. A közvélemény reagálásai alapján biztosan, mondhatjuk, hogy a gyorsabb haladásra képesek ennek fejében vállalják és igénylik is a valóságos versenyben való megmérettetésüket, sőt a szigorú teljesítménykövetelményeket is.

Ügy tűnhet, hogy egy ilyen politika ész- szerűségéhez nem sók kétely fűzhető. Ennek ellenére aligha van a jelenlegi gazdaságpolitikai gondolkodásban nagyobb és nehezebb vitakérdés, mint a liberalizáció, illetve következményeinek mérlegelése.

flz infláció okai a gazdaságban és a döntéseinkben keresendők

A következőkben e vitakérdések közül érintenék néhányat, röviden.

Az egyik, hogy a liberalizálást gyakran és szívesen értelmezik úgy, hogy az automatikusan több bért, tőkét és importot jelent. E(z félreértés. A reális és valós liberalizálás a termelési tényezőkhöz való szabadabb, piaci módon történő hozzájutást jelenti, s csak a kapcsolódó szigorú piaci és szabályozási feltételek teljesítésének függvényében eredményez több tőkét, bárt és importot.

A másik ilyen, talán a legkritikusabb pont az importliberalizáció értelmezése. Ajhot és amilyen mértékben tudunk — még a mai nyomasztó kényszerek közepette is —, liberalizálni kell. Nem vagyok például meggyőződve arról, hogy feltétlenül szükséges lenne fenntartani a teljes körű de- vizabeszolgáltatási kötelezettség, vagy a klasszikus devizamonopólium intézményét.

A liberalizáltabb működési rend nem hagyhatja érintetlenül KGST-kapcsolataink szervezési és működési rendjét sem. Az 1990-ig megkötött államközi egyezményeink a magyar gazdaság számára biztosítják az alapvető importnyersanyag- és energia- igény kielégítését. Ugyancsak nem várhatunk lényegi változást a korszerű technikát képviselő termékek és gyártási eljárások impoirtilehetőségeiben, bár természetesen törekszünk e lehetőségek feltárására és hasznosítására. Tőkeimportra, jelentősebb hitelek felvételére nincs érdemi lehetőségünk. Az integrációs folyamat, a termelési kooperációk kiépülése csak lassan halad előre.

A nem — vagy csak szerény mértékben — bővülő importlehetőségek blokkolják exportbővítési lehetőségeinket is, mivel kereskedelmi és fizetési mérleg aktívum kialakulását, tőkekihelyezést mai körülményeink mellett nem vállalhatunk. A kisebb szocialista partnerekkel fizetési helyzetünk kiegyensúlyozható, de szovjet relációban éleződnek a szaldóprobliémák és számolnunk kell exportlehetőségeink beszűkülésével is.

Realista megközelítésben nem vitatható, hogy gazdaságunk e kapcsolatrendszer bázisán épült ki, ezért ezen kapcsolatok nélkül működésképtelen és e kapcsolatok sorvadása alapvetően veszélyezteti a külső és ibelső egyensúly stabilizálását. Elemi érdekünk ezért a mutatkozó korlátok mellett is kiaknázni meglevő lehetőségeinket. És meggyőződésem, hogy erre van is esély!

Meg kell haladnunk azt a gyakorlatot, hogy a KGST-ben csak úgy lehet előrelépni, ha egy megoldással valamennyi tagország egyetért és részt vesz benne. Kezdeményezni kell két-, vagy többoldalú alapon álló megoldásokat a hasonló törekvésű partnerekkel, akik már most készek lennének a kapcsolatokban nagyobb 'teret, adni a piaci eszközöknek, az áru- és pénzviszony oknak. Az előrelépéshez sokszor elég lenne, ha saját felfogásunkon és alkalmazott módszereinken. változtatnánk. A jelenlegi szakaszban számunkra az a döntő, tudunk-e eleget importálni. Az államközi munkában erre nemigen látszik megfelelő megoldás. Nagyobb teret kell adni ezért a vállalatoknak ebben a munkában, s ehhez kellő késztetést is, hogy ezt a teret kitöLtsék. Kereskedjenek és ne kontingensben előírt vagy kontingensen kívül kiharcolt szállítási kötelezettségeiknek tegyenek csak eleget!

A harmadik vitatott kérdéskör a támogatások leépítése és ennek mértékével összefüggésben az infláció problémája.

Az idei év az infláció szempontjából több sajátossággal rendelkezik, amelyek közül talán a leglényegesebb az, hogy a január 1-jén megvalósított adóreform keretében jelentős tömegű támogatást megszüntettünk. A forgalmiadó-rendszert egységesítettük, és az ebből következő hatásokat a konkrét árakban kifejezésre juttattuk. Az egyensúlyi követelmények miatt komoly reálbér- és reáljövedelem-csökkentő politikát kényszerültünk meghirdetni. És ennek következtében az infláció magas lett. Az infláció — függetlenül, annak konkrét kiváltó okától —i mutatja gazdasági bajaink és problémáink nagyságát, és jelzi, hogy a gazdaságot bizonyos fokú dezorganizáltság jellemzi. Törekvésünk csak az lehet, hogy tudatosan és fokozatosan megszüntetjük az inflációt kiváltó okokat és olyan politikát folytatunk, amelynek alapján a gazdasági stabilizáció megvalósulása egyértelműen kifejezésre jut az infláció mértékének csökkenésében is. Tekintettel arra, hogy az elmúlt években a külpiacon összességében viszonylagos árstabilitás volt, az is egyértelmű, hogy a mai infláció eredete belső gazdasági viszonyainkban és saját döntéseinkben keresendő.

Az egyensúlyi követelmények miatt, valamint a gazdasági tisztánlátás javítása érdekében jövőre is folytatódik a támogatások csökkentése, ami — mórfékétől függően — lényeges tényezője a jövő évben várható inflációnak. Ennek ellenére az inflációs rátának az ideihez képest csökkenni kell. Ennek — többek között — az a feltétele, hogy változtassunk eddigi politikánkon: egy adott terület gondjait ne azáltal oldjuk meg, hogy az áremelkedések biztosítanak olyan, többletbevételit, amellyel elodázható a problémás területek gondjainak megoldása.

Meggyőződésem, hogy az inflációs ráta csökkentése a gazdaság belső pénzügyi egyensúlyát egyértelműen javítja, hiszen alacsonyabb infláció mellett a kamatkiadásaik is alacsonyabbak lehetnek, lényegesen csökkenhetnek a vállalatok által ki nem védhető költsegnövekmónyek, és ezzel párhuzamosan csökkenhet a külkereskedelem támogatása is. Nyilvánvaló az is, hogy alacsonyabb infláció mellett egyes társadalmi rétegek terhelése nagyságrenddel kisebb lehet a mainál, és nagyobb lehet a szociálpolitikai indíttatású kompenzációs mechanizmusok hatása.

Csak a megbízhatóság ad nemzetközi tekintélyt

Stabilizációs gazdaságpolitikánk új, a külgazdasági követelmények erőteljes érvényesítésére orientált gazdálkodási feltételrendszert, új közeget teremt vállalataink számára. Az új közeg lényege: a külpiaci teljesítménykövetelmények mint szelekciós kritériumok érvényesítése a belső piacokon, a gazdálkodó szervezetek alkalmazkodási feltételeinek egyidejű javításával.

A változó gazdálkodói feltételek között nemcsajf a vállalkozások, a vállalatok, a szövetkezetek prosperitása, növekedése, hanem egyszerű továbbélésük, fennmaradásuk is a maitól gyökeresen eltérő gazdálkodói- vállalkozói magatartás kialakítását követeli meg.

A vállalkozásoknak, a vállalatok vezetőinek szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy a vállalkozás, gazdálkodás feltétel- rendszerét a kormányzati gazdaságirányító munka, a gazdasági szabályozás mellett — és helyett — egyre inkább a piac működése, a piaci verseny fogja meghatározni.

Vállalatvezetőinknek fel kell készülni arra, hogy újrarendeződnek a gazdálkodó szervezet belső — horizontális és vertikális — kapcsolatai. A vállalati vezetők figyelmének súlypontját a párt- és állami határozatok követésétől a piac működésének felmérése és megértése felé kell áthelyezni. A mai külpiaci versenytől való védettség és belső versenyhiányos piaci viszonyok mellett kialakult vezetési gyakorlathoz képest minőségileg más, nagyobb figyelmet kell fordítani a piaci versenyviszonyok alakulására, a kereslet vizsgálatára, a partnerek és versenytársak tevékenységére. Sok gazdálkodó számára nagy nehézséget jelent majd, hogy a külpiaci nyitás következtéiben nemcsak a magyar gazdaság piaci szereplőit kell számba vennünk, de a számukra releváns külföldi vállalatokat is. A verseny kibontakoztatásával a belföldi piacon is arra kényszerül a vállalat, hogy vevőinek a mennyiségi és minőségi feltételekre, szállítási határidőkre stb. vonatkozó idényeit komolyan vegye.

Ahhoz is hozzá kell szokni, hogy a vállalatok teljesítményeit az eddigi megszokásokhoz képest nemcsak vállalati kollektívájuk és az adóhivatal fogja vizsgálni és értékelni, hanem sajátos piacgazdasági szereplőként a bankok is felmérik és minősítik a vállalatok gazdasági, pénzügyi helyzetét, a vállalat perspektíváját, a menedzsment színvonalát.

Sok ipari nagyvállalat, nem készülvén fel stratégiailag a piaci feltételek módosulására, a technológia változtatására, az egyébként meglévő feltételek ellenére elvesztette reagálókészségét. Ezeknél ma legfeljebb szanálási, vagy felszámolási eljárás keretében teremthetők meg az átállás, igazodás feltételei és programja. Természetesen ma sokszor jogos az a kritika is, hogy nem várt

kormányzati döntések, szabályozómódosítások teremtenek nehéz helyzetet egyes vállalatoknál. Egyre kevésbé lesz azonban elfogadható a sikertelenségre az a mentege- tődzés, hogy a hiba központi eredetű, és a vállalatvezetés mindössze passzív elszenvedője a központi változtatásoknak.

A jól körvonalazott, megalapozottan kidolgozott vállalati stratégiából a konkrét gazdálkodás menetében az eddig megszokottak mellett újszerű feladatok is következnek. Az információs munkától a számviteli munkán, az új minőségű tervezőmunka kifejlesztésén, a marketingtevékenység átalakításán át, egészen a vállalati belső szervezet piacorientált átalakításáig, új szerver zeti egységek és a dolgozók ösztönző érdekeltségi feltételeinek és formáinak kifejlesztéséig.

A vállalati gazdálkodás mai jellemzőinek a gazdaságirányítás oldaláról történő külső megközelítése alapján szeretném jelezni azokat a tevékenységi területeket, amelyek változtatását kulcsfontosságúnak ítélem:

— a piaci munka átállítása a mai hiány- helyzetről a valóságosabb piaci verseny feltételeire;

— a tőkével való gazdálkodás megújítása és összekapcsolása a műszaki-technikai megújulási folyamatokkal;

— a következő időszak éleződő foglalkoztatási gondjai, problémái és a vállalatok stratégiai útkeresése is kikényszeríti az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás felértékelődését, a vállalatok munkaerőpolitikájának átértékelését.

Az érdekeltségi rendszerek mellett új munkaszervezeti formák alkalmazása és olyan rendszeres szervezetfejlesztő munka is szükséges, amely a dolgozók képzettségi színvonalát, szociális készségeit, a munkakultúra sajátosságait is figyelembe veszi. A munkaerőfejlesztési programoknak a továbbképzéstől a káderpolitikáig is szervesülnie kell e korszak vállalatvezetési munkájába.

Beck Tamás:

A XXVI. közgazdász-vándorgyűlés napjaink egyik legégetőbb gazdasági kérdését tűzte napirendre. Megítélésem szerint a magyar gazdaság előtt álló feladatok megoldása a korábbiaknál) — ma — minőségileg más megközelítésit igényel.

Az már a ínyolcvanas évek első felében egyértelműen világossá vált, hogy a magyar gazdaságban kialakult folyamatok fordulatszerű, jó irányú megváltoztatásához és az ésszerű jövedelemelosztási politikát lehetővé tevő növekedési pályára való átálláshoz szükséges feltételeket mindenekelőtt a gazdaságirányítási rendszer átfogó továbbfejlesztésével lehet és tudjuk megteremteni. Az is világossá vált, hogy a magyar gazdaság működési feltételeinek modernizálása és e törekvés sikere alapvetően attól függi, hogy milyen mértékben fogjuk biztosítani a vállalati önállóság legnagyobb mértékű megteremtését, az azzal járó kötelezettségek és jogok egyértelmű megfogalmazásával egyidejűleg.

Ez a gondolati mag hatotta át az 1966. évi és az 1984. évi központi bizottsági határozatokat is és ez tükröződött a kormányzati munka továbbfejlesztésére irányuló deklarált elgondolásokban.

Szabadabban érvényesüljenek a gazdasági törvényszerűségek

A jelenlegi helyzetben 'megítélésem szerint semmi sem indokolja azt, hogy a vállalati önállóság kiteljesítésére irányuló tö1988. szeptember 17., szombat

A megújulás, a radikális változások igenlése és megvalósítása során rendkívül fontos tényezőként állandóan szem előtt kell tartanunk politikai stabilitásunk megőrzését. A világban rólunk kialakult kép egyik markáns vonása — ami nemzetközi megítélésünkben alapvető szerepet játszik — az, hogy országunkat belpolitikai stabilitás jellemzi, s hogy hazánk megbízható és kiszámítható partner szövetségeseinknek és a világ valamennyi országának, És partnereink nagyra értékelték azt a határozottan megfogalmazott szándékunkat, hogy az is kíván maradni.

Többször tapasztaltuk, hogy ez komoly politikai tőke, amit nem kockáztathatunk abban a folyamatban sem, ami társadalmunkban a politikai intézményrendszer átalakulása és a gazdaságpolitika új alapokra helyezése nyomán végbemegy. Sok mindent át kell fogalmaznunk, számos tételt és korábbi döntést újra kell értékelnünk, de arra vigyáznunk kell, hogy a változások az irántunk megnyilvánuló bizalom alapját jelentő belpolitikai stabilitást és megbízhatóságunkat ne ingassák meg, illetve ne kérdőjelezzék meg.

Törekvéseink iránt szimpátiát, érdeklődést és partnereink döntő többségénél támogatást tapasztalunk. Ez erőt ad, és reményt is. Reményt arra, hogy a szocialista országok közül nem egyedül fogunk ezen az úton járni, hanem többekkel együtt, és viszonylag egyidőben jutunk el abba a stádiumba, amit a szocialista piacgazdaság fogalma alatt most elképzelünk. Akik ezer szállal kötődnek egymáshoz, nem lehetnek meg anélkül, hogy árutermelő gazdaságaik között az árutermelés törvényei szerinti szerves kapcsolat ne épülne ki. Ha így tudunk integrálódni az európai közös házat fenntartó európai közös háztartásba, akkor megfelelünk az ezeréves államiságunk alatt időről időre jelentkező és most ismét kérlelhetetlenül megfogalmazódott beilleszkedési, alkalmazkodási kényszernek.

rekvések felülvizsgálatra.- kerüljenek. Ellenkezőleg, alapvétő fontosságúnak tartom, hogy a vállalati önállóság kibontakoztatására épülő deklarált gazdaságpolitika gyakorlati megvalósítása során ez az elV ne sérüljön. Az eddigi 'tapasztalatok arra intenek bennünket, hogy e törekvés tekintetében sem sikerült megteremteni a szükséges összhangot, a deklarált gazdaságpolitika és a gazdaságpolitikai gyakorlat között.

Minden érdekünk ahhoz fűződik, hogy döntéshozatalban, az elért eredmények és. kudarcok értékelésében jelentősen növekedjék az értéktermelő folyamatokban, működő gazdálkodó szervezetek szerepe és olyan alkotó együttműködés alakuljon ki a gazdasági kormányzati, szervek és a gazdálkodó szféra között, amely képes biztosítani a konfliktusok miniéi kisebb veszteséggel való kezeléséit és a megoldások során a tevőleges felelősségvállalást. Erős hierarchikus függőségeknek nem lehet helye a gazdaságban.!

A vállalati önállóság kibontakoztatása széles, körű együttműködési álapján érhető ■el. Ehhez arra van szükség, hogy a politikai és állami döntések a társadalmi-nép- gazdasági érdek mellett jól érzékelhetően fejezzék ki az egyes társadalmi elemek érdekeit is. Ennek megfelelően helyesen tükrözzék és vegyék figyelembe a gazdálkodó szervezetek sajátos érdekviszonyait. Nyilvánvaló, hogy az ezen az úton megteendő lépésekhez szükséges döntések kellő biztonsággal történő előkészítése és megalapozott, sáigia egy ilyen filozófia alapján történő együttműködést feltételez. Az előttünk álló igen nehéz feladatok megoldása csak akkor kecsegtet a siker reményével, ha ehhez megnyerjük a társadalom és a gazdálkodó szféra szélles körű együttműködését, parti>- cipéiciójá't.

(Folytatás a 10. oldalon)

Gél a vállalati eredményességet és a stabilizáciét szolgáló stratégiák kialakítása