Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

1988. augusztus 9., kedd o Magyar—svájci megállapodás a Nesquick-kakaópor gyártására A jövő év elejétől a sváj­ci Nestlé licence alapján Magyarországon is gyártják a Nesquick-kakóport. Erről állapodott meg a Budapesti Édesipari Vállalat (BÉV) a külföldi élelmiszergyártóval. Zöld Antal, a BÉV vezér­igazgató-helyettese az MTI munkatársának elmondotta: a svájciakkal tíz évre szóló szerződést kötöttek az igen keresett gyorsan oldódó ka­kaópor előállítására. A meg­állapodás szerint kizáróla­gos jogot biztosított a ma­gyar partnernek a Nesquick márkanév használatára. Ezen felül teljes gépsort szállít a termék gyártásá­hoz. Megállapodtak abban is, hogy a Nestlé folyama­tosan tájékoztatást ad a termék gyártmányfejleszté­sével kapcsolatos új kutatá­si eredményeiről. Mindeze­kért a gyártott kakaópor mennyisége arányában fizet díjat a hazai vállalat. Nem újkeletű a Budapes­ti Édesipari Vállalat és a svájci cég kapcsolata. A vál­lalat tíz éve csomagolja, ér­tékesíti a Nestlé kakaóporát. Az elmúlt időszakban éven­te mintegy ezer tonnát vá­sároltak tőlük, és az árut a csomagolást követően juttat­ták el a hazai kereskedel­mi vállalatokhoz. Jövőre az import megszűnik, és a ha­zai gyártással az eddiginél is többet, 1200 tonnát szál­lítanak a belkereskedelem­nek. Ez a mennyiség tíz év múlva a kétszeresére növe­kedhet; a megállapodás sze­rint 2000-ben 2500 tonnát készítenek belőle. A külföl­di cég hozzájárult ahhoz, hogy az italpor nyersanya­gának egy részét — így pél­dául a cukrot — hazai tér melésből biztosítsa a gyúr. A Nestlé a helyszínen vett minták alapján ellenőrzi sa­ját receptúrájának betartá­sát, és folyamatosan vizs­gálja a gyártás körülmé­nyeit. Idővel a magyar gyár exportra ás készítheti az italport, erről azonban ké­sőbb kötnek megállapodást. Embert, állatot megviselt a kánikula Látogatóban Aszódi Olajos májlibatömönél A Szarvas és Vidéke Áfész májlibatömő szakcsoportjá­ban a taglétszám 1987-ben nem érte el a 40-et, összesen 37 ezer máj libát adtak a fel­dolgozóiparnak. A körzetben megnőtt az érdeklődés a li­batömés iránt, így jelenleg a taglétszám csaknem 100, s az áfész több mint 90 ezer májliba felvásárlására szá­mít. — Sokoldalú segítséget nyújtunk a libatömőknek — mondja erről Kozák Imre, az áfész felvásárlási osztály- vezetője. — Gondoskodunk tömőanyagról, libáról és ku­koricáról, minden ügyinté­zést magunkra vállalunk. 100 ezer forint kölcsönt kap­hatnak az új ól építésére, korszerűsítésre, berendezé­sek vásárlására. Ezt három év alatt kell visszafizetni. A 'takarékszövetkezetnél az áfész a kezes, sőt: a kama­tokból 3 százalékot átválla­lunk. — A szakcsoport több tu­catnyi tagja főállásként vá­lasztotta a l'ibatömést, az áfészen keresztül ők maguk fizetik be a társadalombizto­sítást, s nyugdíjnál letöltött munkaviszonynak beszámí­tanak ezek az esztendők. Ja­vasolom, látogassunk meg egy ilyen gazdát. Békésszentandráson Aszó­di Alajos és felesége, Ágnes 2 kilogramm vajat, a 6 ki­logramm túrót. Vettük az útleveleket és indulás a ma­gyar követségre. Amikor odaértünk, jelentem, hogy hoztuk az útleveleket, és ki­veszem a táskából a 13 pasz- portot, felteszem az ablak fájára. Azt mondja: „Mi ez? Én azt hittem, hogy csak 2 család, de maguk fellázítot­ták a fél falut, ez nem lesz jó. Szent Isten, 13 csa­lád, 96 személy! Én beme­gyek és megkérdezem a tit­kár urat, mit szól.” Veszi is a paszportokat, bemegy, so­káig várjuk. Később kijön, és azt mondja: „Tudnak-e várni egy-két nap, míg vá­laszt kapunk Budapestről”. Mondjuk: „várunk”. Ez volt kedden. Azt is mondta, hogy mindennap menjünk be 13 órakor. Bemegyünk szerdán, nincs válasz, bemegyünk csütörtökön, nincs válasz, bemegyünk pénteken. Hall­juk, hogy hangosan beszél­getnek Budapesttel. Fél há­romkor délután már jön ki az ablakhoz, és hozza mind a 13 paszportot magával. Engem a hideg rázni kez­dett, hogy visszaadja, nem fogadnak. Közben látom, hogy nyúl a papírok után és kiteszi nekünk az ablak fá­jára minden paszporthoz a 2 példány kitöltő ívet. Azt mondja, menjenek ki a vá­rosba ehhez és ehhez a ma­gyar ügyvédhez, töltsék ki és hozzák vissza. Mondom neki „Uram, én kitöltőm őket, csak egyet töltsön ki maga példánynak”. Azt mondja: „De mi elmegyünk asszony szívesen fogadnak minket, megmutatják „biro­dalmukat” és megelégedéssel beszélnek a nehéz fizikai munkáit és nagy odafigye­lést igénylő munkáról. — Két éve múlt, hogy li­batömésre adtam a fejem — magyarázza a házigazda. — A vasipari szövetkezetnél dolgoztam. Igaz, hogy csak nyolc órát dolgoztam, itt meg ki sem tudom számítani ni, hogy mennyit, de az anyaginak nagy a vonzó­ereje. Még fiatalok vagyunk, van egy 10 éves fiúnk, most akarunk — nem gyorsan meggazdagodni — egy kis tőkét teremteni az építke­zéshez. Egyszoba-konyhás, fürdőszobás a lakásunk. A szomszéd telkét megvettük, így nem siettet a tatár, szép komótosan felépül majd az új ház. Azt azonban meg kell mondanom, hogy egy­szerre 185 tömni való libát hozunk ki, amihez bizony két ember kell. A feleségem besegítése nélkül nem győz­ném. 21 napig tartjuk őket, az első nap kétszer tömünk, aztán fokozatosan szaporo­dik ez a tevékenység. Az utolsó héten már naponta hatszor etetünk. A darát 300 literes üstben főzzük, ehhez férfierő kell. A tisztaságra is oda kell figyelnünk, ha­mar „beüt” a baj. — A tartód kánikulában hogy bírták? ebédelni és .bezárjuk az aj­tót”. Mondom neki, zárja­nak be minket is, és maguk amíg visszaérnek, ki lesz­nek töltve”. „Jól van” — mondja és bezárt minket. Adott kolomárist tintával, pennát, és nekiüLtem kitöl­teni a 26 darab példányt. Amikor visszajöttek, ké­szen volt. Átnézi és azt mondja, nagyszerű, hogy tud magyarul. Mondom ne­ki, még iskolás koromban megtanultam. Most jött az újbóli meglepetés. Kiszá­molja, mennyit kell fizetni a bélyegekre, és azt mondja, hogy 450 millió lej. Mondom neki: „Uram, nincs nekünk ennyi pénzünk. Alig van annyi, hogy haza tudjunk menni, de ha hazaérünk, azonnal küldjük postán.” Azt mondja, ezt nem lehet, ha nekünk addig ellenőrzé­sünk lesz, és nincs a pénz, megbüntetnek. Tudják mit, bemegyek a titkár úrhoz, megkérdezni, mi legyen. Be is megy, és közli, hogy nincs pénzünk. Azt mondja, hívja be őket. Amikor bemegyünk, azonnal leültet minket a nagy bársonyos székekbe, és azt mondja: rakják ki az összes pénzüket, lássam, mi van. Kirakjuk, megszámolja, és azt mondja: „Tényleg csak az útiköltségre van pén­zük.” Ha még hallott valaki jó embert, mint ez az úr. Azt mondja: „Megcsináljuk nekik a magyar állam ter­hére.” És elkészítik nekünk az útlevelet, de nem mint ha­zatérők, hanem mint látoga­— Embert, állatot nagyon megviselt a meleg. Mérsé­kelten kellett tömnünk, két- óránként slaggal locsoltuk a libákat és a légteret. Venti­látor ventilátort ér, egy ki­csit mégiscsak hűsítette a jószágokat. Vállaltuk, ezt is végigcsináltuk. Egy évben 10 turnust vállalunk, alig ma­rad pihenésre idő. De nem panaszkodunk, a sok-sok munkának anyagilag megta­láljuk az értékét. Korábban csirkéztünk is, de azt fel­számoltuk. Oly nagy lenne a bruttósítás, hogy elvinné az adó a jövedelem jó részét. Csibéből egyszerre négyezret gondoztunk. Könnyebb té­len fűteni rájuk, mint nyá­ron hűteni. Csak félidőben vesszük észre, hogy jó, vagy rossz állományt kaptunk-e. Volt olyan téli csoport, amelyikért átvételkor 76 ezer forintot kaptunk, egy másikért később mindössze 22 ezret. így egy tételre, a libára összpontosítunk ide­gileg és fizikálisán. Aszódiék szépen gondozott kertje, a frissen meszelt ólak, a szép tiszta lakás, összességében az egész kör­nyezet arra enged következ­tetni: hamarosan felépül az új családi ház. Jó egészséget és sok si­kert hozzá! Ary Róza tők. Mondom neki: „Uram, ez nem lesz jó, minket egy pár nap múlva visszakülde­nek, mint látogatókat.” Azt mondja: „Magukat soha nem fogják visszaküldeni, hacsak jószántukból nem jönnek vissza. Mi másként nem ír­hatunk, mert az orosz kö­vetség is alá kell írja, és mint hazatérőt nem fogják aláírni. Mi ezt Budapesttel letárgyaltuk, maguk nyugod­tan mehetnek Magyaror­szágba.” Így megnyugvánk, elbúcsúzánk, megköszönve jóakaratukat és elindultunk hazafelé vonattal. Amikor hazaértünk és meglátták a cimborák, hogy hoztam az útleveleket, min­denkinek nagy volt az örö­me. Tehát készülődés az is­meretlen útra, és meghatá­rozni a napot, mikor indu­lunk. Mondtam nekik, ne várják, hogy vagont is én fo­gadjak, mert a sok izgalom­tól beteg vágyóik. Menjen be a Nyisztor és még két tár­sa, fogadjanak vagont Kür­tösig, és annyit fizetnek, amennyit kémek. És vasár­napra megkérjük a papot, mondjon misét értünk és búcsúval menjünk fel a Csimpolyásba, szentelje fel a keresztfát, amit oda helyez­tünk emlékünkre. A pap valóban misét mondott, meg­áldott mindannyiunkat, akik ebből a faluból eltávoznak. Mise után templomi zászlók­kal az egész nép mind-mind sírtak, búcsúval fel a Csim­polyásba és megáldotta a keresztfánkat... Laczkó István Cycló-újdonságok Szolgáltatás másod- és főállásban Szél Sándor egy nagykonyhai üstöt újít fel Az utóbbi időben azért csökkent Békéscsabán és a megye más településein a meghibásodott tüzeléstechni­kai berendezések száma, mert a Cycló Szolgáltató Kisszövetkezet is a lakosság és a vállalatok, szövetkeze­tek, intézmények rendelke­zésére áll. — Bennünket a lakosság a gyors és a pontos szolgál­tatásunkért kedvel — mon­dotta Hajdú Péter társadal­mi elnökhelyettes, aki en­nek bizonyítására egy ked­ves télii történettel is szol­gált. Elmondta, hogy a Len- csési-lakótelepről egy anya kétségbeesetten telefonált hozzájuk, hogy már harma­dik napja fűtetlen a lakása. Bár ő jelezte, hogy baj van náluk egy másik szolgálta­tónak, de onnan a szerelő­ket nem küldték. A Cycló repülő brigádja a telefonbe­szélgetés után néhány perc­cel megjelent a helyszínen és megjavította az elromlott berendezést. Az asszony meglepődött a gyorsaságon, a pontos és jó minőségű szolgáltatáson. A számlával is elégedett volt, mert ez a kisszövetkezet a 15-30 szá­zalékos haszonkulcsból — ennyit engedélyeztek szá­mukra — csak 15 százalékot számol el. A beépített alkat­rész és munkaidő értékére tehát 15 százalék nyereséget írnak. Nyilván szolidságunknak köszönhető, hogy egyre több szakma képviselői csatlakoz­nak hozzájuk főmunkaidőn túli munkavállalás céljából. Ez a kisszövetkezet lassan a békéscsabai műszakiak má­sodik gazdaságává válik. Van gépgyártó, vasipari, ter­vező- és építőrészlegük. Ez utóbbival éppen a napok­ban bővültek. Most már kompletté tehető — terve­zéstől a kivitelezésig — szolgáltató munkájuk. Sőt az építőrészleg belépésével kulcsátadásos családi ház építéséről is szó lehet. Sipos Antal főkönyvelő említette, hogy néhány hó­nap leforgása alatt 65 intéz­mény kötött velük szolgál­tatási szerződést. De hívták már őket a szomszédos me­gyékbe is — Csongrádba és Hajdúba — lakossági és in­tézményi szolgáltatásokra. — Szívesen mentünk, kü­lönösen azért, hogy kapaci­tásunkat jobban hasznosít­hassuk, másrészt örültünk, hogy rólunk már megyén kívül is tudnak. Ide tartozik az is, hogy ez a Cycló Kisszövetkezet a Budapesti Keripari Vállalat dél-magyarországi márka- szervizévé vált szintén az utóbbi időben. Újabban a nagykonyhai gőzüstök javí­tását is felvállalják. Eddig az ilyen munkát csak Bu­dapesten csinálták. Minősí­tett hegesztőjük lévén, fele­lősséggel vállalják az ilyen és az ehhez hasonló megbí­zásokat.. A Cycló tehát szervez, ter­vez, dolgozik és menedzsel a békéscsabai műszakiak legnagyobb örömére, a la­kosság és az intézmények javára. Kép, szöveg: D. K. Hajdú Péter gázolajégőt javít Milyen az ivóvíz Bucsán? Megyénkben — a legutób­bi időkig — 26 település ivó­vize volt arzénnal szennye­zett, ezek közül is leginkább Bucsáé. A megyei ivóvízmi­nőség-javító program kere­tén belül Bucsán még 1985 áprilisában kezdték meg a tizenkét és fél millió forin­tos beruházást a Békés Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat és a Mélyépterv közös szabadalma alapján. Nemcsak arzénmentesítés, hanem vastalanítás, man- gántalanítás és gáztalanítás is szerepelt a programban. Ez év márciusában Medo- varszki János, a megyei ta­nács építési és vízügyi osz­tályának vezetője azt nyi­latkozta lapunknak, hogy a víztisztítást végző szűrő- rendszer nem működik kifo­gástalanul, elsősorban a ha­zai gyártmányú vegyszer- adagoló szivattyú műszaki problémái miatt. Akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy a nyári csúcsidőszak idejére ezt a gondot * igyekeznek megoldani. Mochnács Páltól, a me­gyei tanács építési és víz­ügyi osztályának vezetőhe- lyettesétői kérdeztük meg, milyen most az ivóvíz Bu­csán? — Az itt felhasznált tech­nikát üzemi méretekben először alkalmaztuk. A szi­vattyúnál a vegyszeradago­lás bizonytalansága okozta a gondot, ugyanis annak egy meghatározott mennyiség­ben kell történnie. Azóta si­került olyan üzemmódot ki­alakítanunk, melyet bizton­ságosan lehet alkalmazni. A hazai adagolószivattyút le­szereltük, és — a biztonsá­gosabb üzemelés érdekében — helyére egy osztrák szi­vattyút helyeztünk. — Tehát a bucsaiak nyu­godtan fogyaszthatják az ivóvizet? — A július elsejei végle­ges üzembe helyezés előtt az egész település ivóvízháló­zatát átmostuk és fertőtle­nítettük. Most már csak ki­fejezetten tiszta és kellően fertőtlenített víz kerülhet a hálózatba. — A közeljövőben melyik település számíthat rá, hogy egészséges ivóvizet kap? — Hamarosan átadásra ke­rül Ecsegfalván a — bucsai- hoz hasonló, de már moder­nebb — víztisztító berende­zés. A munkák jelenlegi ál­lása szerint szeptemberben megkezdődhet a próbaüzem. — ml — FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. fogyasztó­inkat, hogy Gyulán, a Paradicsom major, Gyu­lavári, Dénesmajor, Re­mete, Városerdő és Gyula, duzzasztó terüle­tén áramszünet lesz 1988. augusztus 10-én, 8—15 óráig. Hálózataink ez idő alatt is feszültség alatt álló­nak tekintendők, azok érintése és megközelí­tése életveszélyes és tilos! Démász­üzemigazgatóság

Next

/
Thumbnails
Contents