Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

1988. augusztus 9., kedd

Georgij Szmirnov látogatása

Zűrzavar a lengyel bankokban

CSÜFOS ÉVZÁRÓ

Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Georgij Szmirnov, az SZKP KB póttagja, a Marxizmus —Leninizmus Intézet igazgatója augusztus 1. és 8. között hivatalos látogatást tett hazánkban. Munkaprogramjának utolsó napján fogadta Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára. A nyílt, őszinte légkörű találkozókon véleményt cseréltek a szocializmus építésének időszerű kérdéseiről, a két párt együttműködéséről az ideológia terén. Egyetértettek abban, hogy hazánk és a Szovjetunió belső folyamatai nyomán megnövekedett az igény a szocializmus megújulásával összefüggő politikai és ideológiai kérdések kutatására, a magyar és a szovjet szakemberek együttműködésének elmélyítésére. Kedvezőek a feltételek a magyar—szovjet kapcsolatok történelmi tapasztalatainak feltárására, és hasznosítására is.

Georgij Szmirnovot hivatalos látogatása során fogadta Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Megbeszélést folytatott vele Kólái Géza, a KB tagja, a külügyi osztály, Andics Jenő,

Területrendezés

Hunyad megyében is végzik a területrendezést. Erről számol be a bukaresti Előre, amely közli Ion Cons- tantinescunak, a megye főépítészének beszámolóját. A cikk szerint öt községet jelöltek ki a megyében rövid időn belül kiépítendő „agráripari központnak”. Nem utal a cikk arra, hogy mely községek kerülnek felszámolásra, csak arra, hogy a „felszabaduló területeket” — a beépíthető körzetek csökkentésével —; visszajuttatják

az agitációs és propagandaosztály és Radios Katalin, a tudományos, kulturális és közoktatási osztály vezetője.

Aczél Györggyel, a KB tagjával, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatójával és Balogh Sándorral, a Pártitörténeti Intézet igazgatójával az érintett intézetek együttműködésének helyzetét tekintették át, és megállapodást írtak alá kapcsolataik fejlesztéséről. Romány Pál, a KB tagja, a Politikai Főiskola rektora a társadalomtudományok kutatásának és oktatásának időszerű kérdéseiről folytatott megbeszélést a szovjet vendéggel. Georgij Szmirnov találkozott Benke Valériával, a Társadalmi Szemle főszerkesztőjével is.

Georgij Szmirnov, aki a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke is, megbeszélést folytatott Apró Antallal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökével és Bíró Gyulával, a társaság főtitkárával; ismerkedett az MSZBT központi szerveinek tevékenységével, s ellátogatott a Magyar Optikai Művekben működő tagcsoporthoz.

Georgij Szmirnov hazautazása előtt szabadságának egy részét a Balatonnál tölti.

a mezőgazdasági körforgásba, Úgynevezett agráripari központok lesznek: Algyógy (Geoagiu), Hunyaddobra (Dobra), Puj (Púi), Marosily- lye (Ilia) és Felsőcsertés (Certej).

— A területrendezésre és a települések korszerűsítésére vonatkozó feladataink életbe ültetése a megye valamennyi szervére és intézményére valósággal történelmi jelentőségű döntéseket és teendőket ró — írja cikkében Ion Constantinescu.

Tömegjelenetek színhelye Lengyelország valamennyi olyan bankja, amely konvertibilis valutaszámlákat vezet. Már a nyitás előtt végeláthatatlan sorok kígyóznak előttük, és nem ritka a hétórás várakozás sem, sőt, előfordul, hogy egész nap nem tudják kiszolgálni a várakozó klienseket.

A nemegyszer szócsatákhoz, de kézitusákhoz is vezető tumultus oka az, hogy a múlt hónaptól megszüntettek minden korlátozást. Bárki, minden igazolás nélkül konvertibilis valutaszámlát nyithat, amit aztán szabadon használhat, akár külföldi utazásának finanszírozására.

Ennek nyomán ugrásszerűen megnőtt az „egynapos” számlatulajdonosok száma, azoké, akik ma beteszik készpénzüket, hogy holnap kivegyék, és a szükséges igazolások átvétele után azonnal külföldre vigyék. A bankszakemberek szerint a pénzintézetek gyakorlatilag kiviteli engedélyek kiadásával foglalkozó hivatalokká alakultak, szinte kizárólag a valutakiviteli engedélyek kiállításával foglalkoznak, úgy, hogy már nem marad idejük a „tényleges” kliensek kiszolgálására, vagyis azok pénzének átvételére, akik hosszabb időre tennék be megtakarított valutájukat.

Néhány szakember egyenesen azt javasolta: elégedjen meg a bank a konvertibilis fizetőeszköz felmutatásával, és adja ki a kiviteli engedélyt, megtakarítva a fölösleges be- és kivéteket. Csakhogy — hallatszik az ellenérv —, akkor nyilván egy és ugyanaz a százdolláros jó néhány lengyel állampolgár számára szolgálna a szükséges formaság intézéséhez.

Hétfőn délelőtt megkezdték a szovjet csapatok kivonását az afgán fővárosból. Elsőként az egyik szovjet gépesített lövészhadosztály 500 katonája hagyta el Kabult, mintegy 100 harci járművel együtt.

A következő — hasonló nagyságú — szovjet egység augusztus 11-én távozik a városból.

bár — teszik hozzá — ma sincs semmi bizonyosság arra, hogy valamivel több törődéssel ugyan, de szintén ugyanaz a pénz fordul meg többször is a bank kasszájában. Az így megszerzett banki igazolás aztán az utazó kedvű lengyelek szárpára a legkülönbözőbb határokon szolgál a konvertibilis fizetőeszköz legális be- és kihozatalára.

Egyelőre tehát nem várható a szabályok módosítása, marad a sorbanállás a bankokban, ahol a technikai adottságok és a munkaerő létszáma szerint megszabott vezethető valutaszámláknak máris az 5-10-szeresét tartják nyilván.

Hasonló tömegjelenetek tapasztalhatók azokban a pénzintézetekben, ahol

ugyancsak egy új rendelet értelmében a konvertibilis valutát helyettesítő valuta- bónökat árusítanak zlotyért a szabadkereskedelmi árfolyamon, vagyis a hivatalos 450 zloty dollár helyett 1800 zloty'dollárért. E bonokkal lehet nyugati importcikkeket, de keresett lengyel termékeket is vásárolni a Pewexek- ben, a dollárért árusító boltokban. Egyelőre főleg a vevők száma nagy; bont kínáló kevés akad. A lengyel „OTP”, a PKO, jelenleg 1750 zlotyt kínál egy dollárbónért, de ezen az árfolyamon váltja gyakorlatilag a dollárt is, hiszen a pénztárablaknál az amerikai fizetőeszközt azonnal bonra Cserélik, majd így, immár a szabadpiaci árfolyamon, megvásárolják.

Újabban egyre több külföldi állampolgár él ezzel a lehetőséggel, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag megszűnik a hivataloá árfolyam alkalmazása.

Szovjet katonai források szerint, ha Pakisztán betartaná az Afganisztánról kötött genfi megállapodásokat, és felhagyna az afgán bel- ügyekbe való durva beavatkozással, a Szovjetunió kész lenne az előírtnál gyorsabban — azaz 1989. február 15. előtt — befejezni csapatainak teljes kivonását az ázsiai országból.

EJTŐERNYŐVEL UGROTTAK LE AZ ÉPÜLETRŐL

A Los Angeles-i sétálók nem kis meglepetésükre tapasztalhatták, hogy az egyik, központi felhőkarcolóról három ejtőernyős ereszkedik alá. Természetesen a rendőrség is gyorsan megérkezett a helyszínre, hogy kellő fogadtatásban részesítse az „égből potty antakat”. Megérkezésük után kórházba szállították őket, egyikük ugyanis gerincsérülést szenvedett, és elvették ejtőernyőjüket. A vakmerő ejtőernyősöket nem tartóztatják le — esetleges vétkükről később döntenek —, mivel azt állítják, hogy a vállalkozásra tisztán a sport szeretete ösztönözte őket.

HŐSÉG

Kibírhatatlan a hőség Kína déli részein. A trópusi meleg következtében 400 ember halt meg. A legtöbb haláleset Nankingban és Nancsangban történt, ahol már több mint két hete 40 fok feletti hőmérsékletet mérnek.

Huligánbanda támadta meg München egyik leánygimnáziumát. A randalírozók húszfőnyi csoportja az este tartott évzáró ünnepség alatt behatolt az épületbe, brutálisan bántalmazta a jelenlevő pedagógusokat, erőszakoskodott a lányokkal és összetörte a berendezést. A tanári kar több tagját sérülésekkel szállították kórházba. Az odaérkező rendőrségnek csak négy garázdálkodót sikerült őrizetbe vennie.

KOLERA INDIÁBAN

A delhi városi vezetőség közzétette, hogy július elejétől 55 ember halt meg kolerában. Most tették első ízben hivatalosan is közzé, hogy a gastroenteritis és a kolera a város minden negyedében felütötte a fejét. A legújabb adatok szerint a 4000 megbetegedett közül 124 esetben bebizonyosodott, hogy koleráról van szó. A kolerajárvány Indiában

rendszeresen megjelenik a monszunesőzések idején, júniustól szeptemberig, de a megbetegedettek száma az idén-aggasztó méreteket öltött, háromszorosa az előző

évek átlagárnak.

Esküvői rekord a négy nyolcas napján

Rekord számú esküvőt tartottak Berlinben hétfőn, a négy nyolcas napján.

Míg egész augusztusban összesen másfél ezer házasságkötést tartottak, 1988. VIII. 8-ikán 510 fiatal pár mondta ki a boldogító igent. Ennél jóval több volt a jelentkező és már hónapokkal ezelőtt minden berlini anyakönyvvezető programja betelt annak ellenére, hogy ezen a napon meghosszabbított nyitva tartással, reggel fél nyolctól este kilencig tartják a házasságkötéseket. A tanácsok 12 kisegítő anyakönyvvezetőt is munkába állítottak, különtermeket nyitottak meg és a rendkívüli helyzetre való tekintettel eskettek a városháza címertermében is, ahol csak hétvégenként szoktak tartani egykét esküvőt.

A legszerencsésebbeknek bizonyára az a fiatal pár érezhette magát, amely rávette az anyakönyvvezetőt, hogy nyolc óra nyolc perckor kezdődjön a ceremónia.

Aki ezek után azt hinné, hogy a berlini házasulandók mindig is hittek a különleges dátumok tartós boldogságot hozó erejében, az bizony téved. Sem 1966. VI. 6-ikán, sem 1977. VII. 7-ikén nem volt több esküvő a szokásos néhány tucatnál. Az pedig, hogy a hétfői esküvői roham a jövőben szokássá válik-e, majd kiderül 1999. IX. 9-ikén.

Szovjet csapatkivonás

az H3BECTHS

Egy volt honfitársunk története

A KÖZELMÚLTBAN JELENTETTÉK BE, HOGY A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE A SZOVJET ÁLLAMPOLGÁROK BECSÜLETÉT SÉRTŐ ÉS A SZOVJETUNIÓ TEKINTÉLYÉNEK KÁRT OKOZÓ CSELEKEDETEIÉRT PARUJR ARSAVIROVICS AJRIK- JANT MEGFOSZTOTTA SZOVJET ÁLLAMPOLGÁRSÁGÁTÓL ÉS KIUTASÍTOTTA A SZOVJETUNIÓBÓL.

Született, tanult... Eleinte középiskolában, majd főiskolán. A 39 esztendős Parujr Ajrikjan életének korai szakasza teljesen tipikus. Nem annyira a későbbi. Már harmadéves főiskolás korában sor került első letartóztatására, börtönbüntetésére. Újabb öt év elteltével újabb letartóztatás, újabb ítélet és újabb börtön következett. Akárcsak első ízben, most is áLlaro- és alkotmányellenes tevékenységért ítélték el. Pontosabban illegális nacionalista szervezet létrehozásáért, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy megdönti a szovjethatalimat Örményországban.

1981-ben Ajrikjant harmadízben is elítélték, amiért hivatalos személyeket vesztegetett meg. Nem nyugodott meg azután sem, hogy kiszabadult. Hamarosan néhány hozzá hasonló emberrel létrehozta a „nemzeti önrendelkezésért küzdő egyesülést”. A cél változatlan maradt: Örményországnak ki keli lépnie a Szovjetunió kötelékéből. Ajrikjan különösen a Hegyvidéki Karabahban történt események elején aktivizálta tevékenységét, figyelmen kívül hagyva a jogvédő szervek intelmeit, amelyekkel az államellenes tevékenység meg- engedhetetlenségére figyelmeztették. Áprilisban a jereváni ügyészség az örmény SZSZK büntetőtörvénykönyve 206. cikkelye alapján (a szovjet állam- és társadalmi rendszert lejárató, tudatosan hamis koholmányok terjesztéséért) emeltek ellene vádat, azaz rágalmazásért vonták felelősségre, amit mindegyik civilizált államban bűncselekménynek tekintenek és amelyért minden állam büntet.

Végül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége megfosztotta Ajrikjant szovjet állampolgárságától.

Nem nehéz kitalálni, hogy egyes nyugati tömegtájékoztatási eszközök mi mindent nem tettek meg annak érdekében, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének döntését erőszakos cselekménynek, magát pedig Ajrikjant a

szovjet hatóságok önkénye áldozatának tüntessék fel. Nem nehéz, mivel erre már több ízben történtek kísérletek. A külföldi rádióállomások szerint Ajrikjan egyedüli vétke az, hogy aktív jogvédő, aki nem félt hangosan kifejteni véleményét.

Hogy minden; világos legyen, el kell mondani a következőket: Ajrikjan még ez év elején, miután meghívást kapott Los Angelesben élő nagybátyjától), kérvényezte az Egyesült Államokba történő kiutazását. Az engedélyt megkapta, azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Hogy miért? A válasz egyszerű. Kiutazása egybeesett volna a Hegyvidéki Karabahban akkoriban kezdődött eseményekkel. A tapasztalt „jogvédő” logikája kifogástalanul működött. Egy dolog kiutazni külföldre úgy, hogy megvesztegetéssel vádolják és egészen más dolog, ha előzetesen politikai tőkét kovácsol magának, amihez éppen kedvező volt a helyzet. ,

Az előzetes nyomozás befejezése után ez év június 1-jén Ajrikjan azzal a kéréssel fordüit a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségéhez, hogy ejtse el az ellene emelt vá- dat és tegyék lehetővé számára, hogy állandó letelepedés céljából Nyugatra költözzön. Tehát a mostani rendelet csak törvényesen rögzítette, hogy Ajrikjan már rég elszakadt hazájától, amelyről már két ízben őriként lemondott.

Alig egy nappal azután, hogy az örmény lapok közzétették a hírt Ajrikjan letartóztatásáról), támogatására a rokonok és „harcostársainak” egy csoportja Jerevánban az örmény SZSZK Minisztertanácsának épülete előtt zajos, de nem túl népes tüntetést rendezett. Nem volt túli népes, mivel már akkor, a Karabah-bizottság legutóbbi legális ülésén megértették, hogy Ajrikjan felhívásainak és tevékenységének semmi köze sincs sem a Hegyvidéki Karabah sorsához, sem. pedig az örmény nép érdekeihez. Azokban a napokban szemrehányások érték az újságírókat is amiatt, hogy a sajtóban nem tükröződik kellőképpen: az örmények egyáltalán nem értenek egyet Ajrikjan és a hozzá hasonlók jelszavával. Pedig akkoriban még nem sokan ismerték azoknak a röplapoknak a tartalmát, amelyeket Ajrikjan készített és megpróbált terjeszteni és amelyeket megtaláltak nála letartóztatásakor. Nem ismerték, .milyen „humánus” felhívásokat

tartalmaztak ezek a röplapok. Például ilyeneket: „Halál az örmény nép ellenségeire. Halál az oroszokra!”

A korábbiakban is és a későbbiekben is Ajrikjan fő erőfeszítései arra irányultak, hogy az örmények érdekeit szembehelyezze országunk más népei, többek között az orosz nép érdekeivel, s ily módon megalapozza Örményországnak a Szovjetunióból való kiválását. Alátámasztásképpen néhány sort szeretnék idézni a Nyezaviszimoszty (Függetlenség) című hetilapból, amely „a nemzeti önrendelkezésért küzdő egyesületnek”, azaz az Ajrikjan által létrehozott és irányított szervezetnek volt a sajtószerve. Tehát idézem: „Az örmény nép sok évszázados történelme, de különösen az utóbbi 70 év arról tanúskodik, hogy az örmények valamennyi bajának a nemzeti, szellemi és állami önállóság hiánya az oka.” És ezt arról a Szovjet-örményországról írja, amely általánosan ismert sikereket ért el a kultúra terén, a tudományban, az inteliektuáiMs és szellemi élet egyéb területein.

S az alábbi kinyilatkoztatás még őszintébb, semmi kétséget nem hagy szerzőjének igazi szándéka felől1: „A Szovjetunióból való kiválásért harcolunk. Fő ügyünknek és valamennyi kérdésünk megoldása egyedüli eszközének az eltávolodást és nem pedig a csatlakozást tartjuk” — olvashatjuk * ugyanebben a hetilapban:. Mint látjuk, Ajrikjan távolra került azoktól is, akik a Hegyvidéki Karabahban felmerült problémáik rendezésének egyedüli eszközéül a nemzeti-államhatárok haladéktalan átszabását tartják.

Ajrikjan számára nem az volt a cél, hogy a Hegyvidéki Karabahot Örményországhoz csatolják. Az ő célja az volt, hogy aláássa az egész ország integritását és állami egységét.

S hogyan minősíthetők legutóbbi irományai?

Ajrikjan szerint a karabahi helyzetet kimondottan! Moszkva rendezte meg, mert így akarta elterelni az örmények figyelmét a függetlenség eszméjéről. A szUmgajtn tragédiát ismét csak Moszkvában terveitek ki. Ajrikjan „az örmény— azerbajdzsán szembenállás állandó szításában” is Moszkva kezét látta. „És mindez az átépítés, a Szovjetunió népei és a béke ellen irányul”, vonja le a következtetést Ajrikjan. Mintha az államnak, az átépítésnek érdekében állna Örményországnak a Szovjetunióból való kiválása!

Ajrikjan nagyon szerette volna és minden bizonnyal most is nagyon szeretné, ha Örményország kiválna közös államunkból. De most ő vált meg Örményországtól. S ez törvényszerű egy olyan ember esetében, aki nem ismeri el annak az országnak a törvényeit, amelynek az állampolgára. Pontosabban, amelynek az állampolgára volt.

T. Szencsenko