Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
1988. augusztus 8„ hétfő Tótkomlósiak sikere egy nemzetközi zenei fesztiválon A magyar csapat fogadta a többi zenekart A tótkomlóst Olajbányász úttörő- és ifjúsági fúvószenekar tagjainak a júniusi csengetés nem a vakáció, hanem a még nagyobb munka, az intenzív próbák kezdetét jelentette. Bár már hónapokkal előtte megkezdték a felkészülést, az igazi hajrá június végétől július 20- ig tartott. Hogy mindez miért volt? Mert az év elején a zenekar meghívást kapott a Német Szövetségi Köztársaságba, pontosabban Neun- kirchen am Brandba. Az ottani neunkircheni zenekar hívta meg a csoportot, mivel egy nagyszabású, nemzetközi zenei fesztivállal kívánták megünnepelni zenekaruk fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy zenei versenyt is meghirdettek, különböző kategóriában: alsó, középső, felső, legfelső. A tótkimlón fúvósok erre is beneveztek, mégpedig a „felső” osztályba, ahol egy kötelező, és tg} szabadon választott darabot kellett bemutatni. Én — mint a zenekar patronáló tanára — minden próbán ott izgultam velük. A várva-várt napon végre elindultunk. Itt kell megjegyeznem, hogy ez az út nem jöhetett volna létre a Szolnoki Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat támogatása nélkül. Az olajbányászoknál hagyománya van a fúvószenének. Már évek óta segítik a tótkomló- si gyerekek munkáját. Most is ők ajánlották fel a szükséges pénzt az úthoz, új egyenruhát kaptak a gyerekek, a vállalat biztosította a buszt és fizette a felmerülő költségeket. A magyar csapat fogadta a többi zenekart, mivel a közelebbiek csak akkor érkeztek. A helyi tv is felvette a megnyitót. Már az érkezés napján felléptünk a díszsátor 3000 fős közönsége előtt. Egyórás műsorával a tótkomlósi zenekar indította azt a három napon át tartó folyamatos, de mégis változatos zenélést, amely a helybeli és környékből érkező vendéget szórakoztatta. A zenekar egyik fiatal karmestere, Forró Gyula vezényelt ekkor. Másnap, szombaton tartották az értékelő koncertet. A neunkircheni iskola nagytermében kellett játszani. Kötelező mű volt: D. Herborg: Szláv rapszódia, szabadon választottként Pa- diri: Sedliacska című művét mutatták be, érzékeltetve ezzel, hogy Tótkomlós nemzetiségi falu. A verseny feszültségét oldotta, hogy utána nagyszerű hangszerbemutatót nézhettek meg zenészeink, sőt, ki is próbálhatták a kiállított tárgyakat. Közben a díszsátorban folyamatosan szólt a zene. Ebéd után a polgármester fogadásán vettünk részt. Alig vártuk a 21 órakor kezdődő eredményhirdetést. Természetesen kitörő örömmel fogadtuk a bejelentést, miszerint a tótkomlósi zenekar I. helyezést ért el dicsérettel. Vasárnap kicsit később kelhettünk. Korán ebédeltünk egy hangulatos kisvendéglőben, aztán a 13 órakor kezdődő díszfelvonulás helyszínére siettünk, ahol 102 csapat vonult fel: zenészek, táncosok, tornászok az NSZK különböző részeiből, Belgiumból, Ausztriából, Olaszországból, Skóciából. Zenekarunk a D blokkot vezette, 40. sorszámmal vonult fel. A menetet zenekarunk másik karmestere, Krcsméri János vezényelte. Én a táblát vittem, és így jó érzéssel tapasztaltam, milyen szeretettel fogadták mindenütt a magyarokat, milyen taps köszönte meg a 3 kilométeres utunk során az indulókat. A díszsátor elé érve az összesen 3000 zenész felsorakozott. A polgármester köszöntőjében elmondta, hogy ezen a fesztiválon bebizonyosodott: a zene nem ismert határokat és segít a népek összefogásában. Az összefogás bizonyításaként ezután mind a 3000 zenész magasba emelte hangszerét. Ezután a német zenekarok közös zenélése következett, ezt követően pedig a vendégek — köztük mi is — eljátszották saját himnuszukat. Ezen az estén még egy fellépésünk volt a csarnokban, amelyen szórakoztató zenét játszottak a fellépő zenekarok. 26-án este szerencsésen hazaérkeztünk. Az itthoniak gratuláltak sikerünkhöz, mi pedig megpróbáltuk elmondani az elmondhatatlant, elmesélni, amit láttunk, átéltünk. Az I. díj mellé olyan emlékeket, élményeket kaptunk, melyeket soha nem felejtünk el. Tuska Pálné, Tótkomlós flz utolsó készülődés Fel-alá sétált a folyosón, és várta az orvost. Régóta várta. Néha megállt, s kinézett valamelyik ablakon. Kint nagy szemekben esett az eső. A behomályosodott ablaktáblára nagy S-betűket írt remegő ujjával, majd szétmázolta a betűrajzolatokat. Arra gondolt, hogy amikor először érezte a fájdalmat, még nem ijedt meg. Elmúlik. Biztosan elmúlik, biztatta magát. Csak az egyre rendszeresebben jelentkező, kínzó görcsök rémítették meg. Mégis eltelt néhány hét, mire rászánta magát, hogy felkeresse az orvost. Most tétova léptekkel indult a folyosó ajtaja felé, eszébe jutott a rémült ébredés valamiféle kábult álomból, ami után jött az erős fájdalom. Mentőautó állt meg a kórház előtt. Idős, sötét ruhás asszony feküdt a hordágyon, pokróccal letakarva. A kísérő idős ember kék munkás- ruhában tanácstalanul toporgott a vizsgálószoba ajtaja előtt. Aztán mesélni kezdte, csak úgy, a várakozóknak: a lába teljesen összeroncsoló- dott, ahogy rátekeredett a lánc. Az elszabadult tehén maga után vonszolta. A várakozó betegek szánakozó arccal szorítottak helyet maguk mellett a fehér pádon az öregembernek. Megborzongott. Nem akarta tovább hallani. Távolabb ment a várakozó csoporttól, de ettől a különállástól még magányosabb lett. A főorvosnő végre megjött. S nyugodt, meleg kezével egy pillanatra megszorította a karját. — Operálni kell — mondta. Előbb azt gondolta, sikítani fog, de legalább sírni, aztán semmi se történt. — Mikor? — csak ennyit kérdezett. — Talán jobb lenne, ha már holnap befeküdne a kórházba — mondta a főorvosnő egy mosoly kíséretében. — Rendben van. Másnap reggel, amikor kinézett az ablakon, látta, hogy a napok óta tartó esőzés elállt. Iszonyú hideget érzett a hátán szaladgálni. Nem baj, gondolta, a kukorica el van vetve, a földiben van jó helye — motyogta magában. Az ember, az más. Az ember tud vigyázni magára. Készülődni kezdett. Elővette- a szekrényből a sporttáskát: pizsama, papucs, néhány könyv és a nélkülözhetetlen szemüveg, fogkefe, törölköző, szappan. A jó könyveket még szereti, olvasni nagyon szeretett. A felesége halkan kérdezte: nem kell más? — Nem! Tétován, ide-oda toporgott, mint aki nem is akar elmenni. A sporttáskáját lassan, remegő kezébe fogta. Búcsúzóul csak ennyit mondott: — Ha nem jönnék visz- sza, vigyázzatok mindenre. Ekkor még valóban nem sejthette, hogy ez a készülődés számára az utolsó készülődés. Kinn tényleg nagyon hideg volt. Babály Miklós flz autós fiatalasszony kerestetik Idős, 91 éves nagynénémet július 23-án a Kazinczy és az ör utca kereszteződésénél három fiatal hölgy biciklivel elütötte. Nagynéném elesett, a hölgyek segítettek neki felállni, és ösz- szeszedték a csomagját. Egy autós fiatalasszony pedig hazahozta. Első Ijedtségünkben azt hiszem meg se köszöntük, olyan hirtelen elment. Szeretném az újságon keresztül megköszönni. Nagynéném azóta Is ágyban fekvő beteg, és nagyon szeretné, ha a biciklis lányok és az autós fiatalasszony meglátogatná. Nagynénémet Puskás Jó- zsefnének hívják (Békéscsaba, Or út 14. fszt. 1.). Dávid Vincéné, Békéscsaba Figyelmes MflV-dolgozók Nagyon sok sérelem éri a MÁV dolgozóit, pedig nagyobb ' részük igyekszik és iparkodik, hogy az utazóközönség utazását kellemesebbé és elviselhetőbbé tegye. Én most egy ilyen rendkívülien megható esetről szeretnék beszámolni a lap hasábjain. Negyvenegy fős csoporttal egyhetes táborozásról Nagymarosról utaztunk hazafelé 1988. július 24-én a budapesti Keleti pályaudvarról. Nagy kánikula lévén, kimerültek és fáradtak is voltak gyerekeink, s a náluk levő üvegekből is kifogyott a víz. Szolnokhoz érve a csoportkísérők lementek a vonatról, hogy a nagyon szomjazó gyerekeinknek vizet töltsenek az állomáson levő kutakból. De azok sajnos nem működtek. Ezt látván a vonatvezető intézkedett (akit Gurzó Lászlónak hívnak, ezt utólag tudtuk meg) és a szolgálatot leadó, alacsony, vékony termetű, barna hajú, szakállas — valószínű, motorvezető, Szajol állomáson egy 25 literes kannában vizet hozattak a csoportunknak. Majd elnézést kért a MÁV nevében, mert munkálatok végzése miatt nem működtek a kutak. Mondanom sem kell, hogy e tett hatására mint csoport- vezető és ember mit éreztem, hogy gyermekeink, akik ránk lettek bízva, a nagy kánikulában nem lettek rosszul. Ez nagyon jóleső gesztus volt, s még a másik szerelvényben utazóknak is osztogattuk a vizet, hiszen ott is ültek gyerekeken kívül idősek is. Ezúton szeretnénk a MÁV Békéscsabai Állomás- főnökségének gratulálni, mert ilyen figyelmes munkatársai vannak, és kívánjuk, hogy erőben és egészségben teljesítsék szolgálataikat, és nekünk, utasoknak elviselhetőbbé, és kellemesebbé tegyék utazásainkat. A 41 fős csoport nevében Szilágyi Tiborné csoportvezető, Battonya fl hajdani kondorosi kertbarátokról „Kié a megye legszebb kertje?” címmel a nyáron megjelent a lapban egy pályázat. Akik ezt a gondolatot útjára bocsátották, minden tiszteletet megérdemelnek. Egy szinte még láthatatlan erőt, friss energiát nyújtanak a kertet, virágot szerető emberekben. Egy nagyon kicsi, de már halványuló példával szeretnék említést tenni a gyakorlati életből. Kondoros ; ez a nagyközség mindig híres volt nemcsak a Rózsa Sándor-fé- le csárdájáról, hanem kitűnő minőségű, magas arany- koronájú földjéről is. Tiszta, szép otthonok, lakások* gazos udvarokkal. Szűnőben az állattartás, így a rakománytér parlagon maradt. Nem művelték, nógatták egymást a már tsz-ta- gok; ne ássuk fel, mert beszámítják a háztájiba, és ezzel is kevesebbet adnak. E községben jelentősen csak dr. Rohály Pál községi állatorvos kertészkedett, ültetett szőlőt, nemesebb gyümölcsfákat, ami az utókornak is példaként szolgálhat. Kondorosra kerülvén lakásunk szabadabb telekrészét a hatalmas gaztól letakarítottam, felástam és szép egyenes sorokban ebbe az áldott jó földbe szőlőt ültettem. Ez irányú tevékenységemről a szomszédom le akart beszélni, mondván, hogy itt úgysem terem meg. Egy év eltelte után a lelkesedés titokban üldözőbe vett. Csábított az egyre gyakoribb érdeklődés, tanácskérés, a kezdeti elismerések. Szőlőt családi fogyasztásra csak vidékről, a piacok útján vett, vehetett a lakosság. A magam csendességében ott húzódott az újítás lehetősége, de a további ötletet, a gondolatokat számomra 1968. évben Miskolcon megtartott ankéton elhangzottakból vettem. A lehetőség szélesre tárt kapuin áttekintettem, s így értelmi szerzője lettem egy kertbarátkor létrehozásának. A helyi illetékes szervek örömmel fogadták a gondolatot, így már nyomban 5-en álltunk ennek az ügynek a bölcsője mellé. Övári István, Farkas József, Csonka András és Kollár Mihály barátaimmal együtt. Hamarosan még többen lettünk, orvosok, mérnökök, gyógyszerész, tsz-elnökök, párttitkár, és mindezekkel együtt békésen szót értettünk. Nekünk nem kellett ide elnök, titkár vagy intézőbizottság, csak önszorgalomból szervezők, munkamegosztás. A könyvtár tagjai lettünk, havonként üléseztünk, jeles előadókat kértünk fel, és egymástól is tanulgattuk a hármas jelszó tartalmát:mikor, mivel, mi ellen. Ifjú kertbarátaink, Szőke Gyu- láné kertészmérnök és Va- lastány János tanár vezetése, védnöksége alatt szinte ujjongva bújtak hozzánk, a már idősebb korosztályhoz. Közösen megrendeztük a nagyközségben az első zöldség- és gyümölcskiállítást. Az önszorgalom a közösség szolgálatába lett állítva, s 10 éven át, 1983 őszéig határtalan lelkesedéssel munkálkodtunk ebben a kis közösségben. Béres Lajos nyugdíjas, Kondoros Jogi tanácsadó II honvédelmi hozzájárulásról Honvédelmi hozzájárulást azok a hadkötelesek fizetnek, akik egyáltalán nem, vagy hat hónapnál rövidebb ideig teljesítenek sorkatonai szolgálatot. Tizennyolc hónapig köteles honvédelmi hozzájárulást fizetni az, aki sorkatonai szolgálatot nem, vagy két hónapnál rövidebb ideig teljesített. Tizenkét hónapon át fizet az, aki hat hónapnál rövidebb ideig, de legalább két hónapig sorkatona volt. És íme, az adóreform még a honvédelmi hozzájárulásra is kihatott. Ugyanis az új jogszabály a személyi jövedelemadó 50 százalékában határozta meg a honvédelmi hozzájárulás mértékét. E rendelkezés következtében a korábbihoz képest ez lényeges csökkenés. Csak kettőszáz forintot rónak ki azokra a hadkötelesekre, akik egyáltalán nem fizetnek személyi jövedelemadót, illetve, akiknél annak alapja az évi 48 ezer forintot nem haladja meg. A minimális összeg mellett a jogszabály legfeljebb havi kettőezer forintban állapítja meg a hozzájárulás legmagasabb összegét. Ezzel elkerülhető, hogy a kiugróan magas, de eseti jövedelem méltánytalanul megnövelje a hozzájárulás ösz- szegét. A fizetési kötelezettség kezdetéről a hadkötelest a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság értesíti, és mellékel számára egy jövedelem igazolására szolgáló nyomtatványt is. A kitöltött nyomtatványt a hadkötelesek annak az évnek március húszadikáig küldik el az adóhatóságnak, amelyben fizetési kötelezettségük keletkezett. Az adóhatóság a tárgyévet megelőző év igazolt jövedelme után esedékes személyi jövedelemadó alapján állapítja meg a fizetendő hozzájárulás összegét. A határozathoz még csekket is kap a kötelezett, aki így havonta befizeti a leróni valóját. A 76 1987. (XII. 24.) PM számú rendeletben a pénzügyminiszter úgy rendelkezett, hogy az 1988-ban esedékes honvédelmi hozzájárulás fizetése egyelőre szünetel. Miért volt erre szükség? Azért, mert a személyi jövedelemadónak is 1988. január elsején kezdődik az első éve. Nem lenne ésszerű az új jogszabály alapján megállapítani honvédelmi hozzájárulásnál más évet alapul venni. Az 1988. január elsején keletkező kötelezettségek alapján csak 1989- ben kell teljesíteni. Szóljunk néhány szót a mentességről is. Korábban a fizetés alól csak azok mentesülhettek, akik munkaképességüket legalább 67 százalékban elvesztették. Az új, sokkal több szociálpolitikai szempontot figyelembe vevő jogszabály számol azzal, hogy már 50 százalékos munkaképesség-csökkenés esetén is lényegesen nehezebbé válnak a létfeltételek. Ezért a jogszabály szerint azoknak a hadköteleseknek, akik testi, vagy szellemi fogyatékosságuk miatt munkaképességüket 50 százalékban elvesztették, nem kell honvédelmi hozzájárulást fizetniük. Dr. Kertész Éva A KOMÄDI KENDERFELDOLGOZÓ VÁLLALAT SARKADI KENDERGYÄRÄBA műszaki vezetőt KERESÜNK. Felsőfokú, textilipari vagy egyéb műszaki végzettségű szakember jelentkezését várjuk. Bérezés a kategórián belül, megegyezés szerint. JELENTKEZÉSEKET 4138, Komádi .Kenderfeldolgozó Vállalat személyzeti osztálya címre kérjük.
