Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
1988. augusztus 8., hétfő Csodagép a kamut—muronyi határdűlöben A kamut—muronyi határdűlőben öntöz a lineár típusú automata berendezés Fotó: D. K. Évek óta kacérkodott az öntözéses gazdálkodás fejlesztésével a Muronyi Lenin Tsz. Csakhogy korábban nem volt víznyerési lehetősége. Most azért van, mert megépítették az NK 14-es csatornát, s ezzel párhuzamosan — mások tapasztalataira építve — korszerű öntözőtelepet alakítottak ki. Vásároltak egy fél lineár típusú öntözőgépet, amely 142 hektár hibrid kukoricára juttatja el naponta a 6-8 milliméter csapadékot. Sokan tudják erről a berendezésről, hogy amerikai, hogy a legkorszerűbb vezérlésű és ráadásul automata is. Elegendő tavasszal beindítani, s azután csak az üzemanyag-feltöLtésről kell gondoskodni, a gép a programozott feladatot lényegében önmaga oldja meg. Ha a feladat kifog az automati- kán, csak akkor szükséges az ember közbeavatkozása, a feladat korrigálása. Méri Zoltán, a szövetkezet párttitkára úgy tudja, hogy ez az igazán nagyszerű öntözőgép a tengerentúlon lefutóban van. Már modernebbeket gyártanak. A muronyi szövetkezetből többen megnézték ezt a gépcsodát. Gyönyörködtek a látványban, a szerkezet kígyózó mozgásában, lassú, jól kiszámított járásában, meg abban a kukoricásban, melyet e berendezés segítségével gondoznak. — Szép, a gazdálkodásunkra nézve előnyös reményeket fűztünk ehhez a vállalkozáshoz — mondja Bondar Imre tsz-elnök, majd hozzátette —, eddig nem csalódtunk. A hosszan tartó kánikula nyoma ezen a kukoricán nem látszik. Csak nekünk lett néhány ősz hajszállal több, mivel a rögösnél rögösebb út vezetett eddig. — Egy pillanatra magunkra hagy a párttitkárral, és néhány másodperc múlva Kocsis Cyuláné főkönyvelővel tér vissza. A főkönyvelő azzal kezdi — kissé szabadkozó stílusban —, hogy a bankkal (OKHB) nekik nagyon jó a kapcsolatuk, sok segítséget kaptak idei termelési feladataik megoldásához, de az a körítés, ami a pénzügyi politikát körülveszi, ahogyan és amilyen lehetetlen állapotokat teremtenek a megújulást választó és vállaló vállalatokkal szemben, az már krimibe illő. — Tessék elképzelni, hogy ez év februárjában 20 millió forint rövid lejáratú hitelt vettünk fel egy hónapos lejáratra. Mi is tudtuk, a bankosok is tudták, hogy ennek a törlesztéséből semmi sem lesz. A szövetkezet első nagyobb bevétele csak május végén, június első felében várható a zöldborsóból. Mégis aláírtuk a szerződést, mert a pénzre szükségünk volt. Azután jöttek a pro- langálási kérelmek. Kétszer a bank elfogadta és támogatta kérésünket, de harmadszor már nem. Ha nem fizetünk, a 15 százalékos kamatra 6 százalék büntető kamatot számolnak. Megijedtünk, mert ilyen drága hitellel még egyszer sem volt dolgunk. Az egyszámlán ekkor már volt hétmillió forintunk. Ezt felajánlottuk törlesztésre, annál is inkább, mert egy része váltóban volt. Elfogadták. De mi legyen a többivel, hogyan törlesszük. Támadt egy ötletünk, s a törlesztésre újabb hitelt vettünk fel, 17 százalékos kamatra. örültünk a megoldásnak, mert négy százalék kamatot a szövetkezet számára megtakaríthattunk. Az újabb hitelt, ahogyan bevételeink lehetővé teszik, visz- szafizetjük. *wvwwwwwvwt Hát ez valójában majdnem több, mint krimi. De kinek van szüksége ilyen pénzügyi megoldásokra, húzásokra, amikor egyértelmű: rövid hitel nélkül eddig egyik évben sem tudták megoldani feladataikat a muronyiak. Most, amikor egy sor szigorító intézkedéssel jövedelmük jelentős részét elvonták, arra kárhoztatták őket, hogy termelési feladataikat önerőből, belső tartalékaik mozgósításával oldják meg. A belső tartalék itt a közös vagyon, a termelőeszközök, melyektől ha megszabadulnak, nézhették volna, hová jutnak. — Most, hogy ebben a szárazságban igen jól vizsgázik a lineár, azon gondolkodunk, hogy a gép másik felét is jó lenne beszerezni, de ennek még nincs meg a fedezete — szól közbe Méri Zoltán, akivel a helyszínen jártunk, és megmutatta az öntözőcsatorna másik oldalát, ahol a lineár másik felét szeretnék majd járatni. Kissé távolabb három Turbómat gép is öntöz. A másodvetésű csala- mádét szeretnék növekedésre serkenteni, hogy télire a tejelő teheneknek jó takarmányt adhassanak. — Ide — amint mondotta — a cukorrépából telepítették a berendezést. Azt is megöntözték, hogy teremjen valamit, mert különben gond lesz a hitel- törlesztéssel. — Nagyon bízunk abban, hogy a 13 milliós hitellel megbirkózunk — mondja Bondár Imre. — A szövetkezet éves árbevétele 135 millió körüli. A búzatermés jó volt, a magborsó, a cukorrépa maghozó és a vetőmag napraforgó hasonló jó termést mutat. így a hibrid kukoricával együtt nem lehetnek megoldhatatlan pénzügyi gondjaink. És akkor még nem beszéltünk az állattenyésztés árbevételeiről. A tehenészet eredménye jobb a tavalyinál, a törzsliba is jól hozott, viszont a pecsenyecsirke egyes turnusaival baj volt. Nem növekedtek úgy, ahogyan (terveztük és szerettük volna. tWMWWWWV Muronyban már a következő évet alapozzák. A mezőgazdaság ilyen. Itt nem január elsejével kezdődik az év, hanem jóval korábban, amikor egy táblát letakarítanak, attól kezdve ott már a jövőnek dolgoznak, fektetnek be. Ha ehhez kevés a saját pénz, hitelt vesznek fel, még uzsorakamatra is, mert pénzügyi politika ide vagy oda, a mezőgazdaságnak termelnie kell, mert másként húsbavágó problémáink lehetnek. ' D. K. „...nem csak a bot nyelét akarják markolni!” Horgászösszegző — nyáririöhen Nem állítunk újat, ha azt mondjuk: a horgászat közügy. Ä Magyar Horgászok Országos Szövetségének megyénkben közel tizenháromezer tagja van, de ha ehhez a tekintélyes létszámhoz hozzászámítjuk azoknak a kö- rét, akik vagy családi, vagy baráti alapon évente egy- ser-többször kapcsolatba kerülnek ezzel a népgazdaságnak is hasznot hajtó, sportnak sem utolsó hobbival, szórakozási és egészségmegőrzést is szolgáló kikapcsolódási móddal, a szám az említett sokszorosa. S bár a Békés Megyei Intézőbizottság — értelemszerűen a szervezetébe tartozó horgászok jóvoltából — a legjobban tevékenykedők közé tartozik hazánkban, talán nem érdemtelen eredményeik közzététele mellett nem kevés gondjukról is beszélni. Nos, ezért kerestük fel Rigler Miklóst, a megyei ib titkárát. — Az áprilisban megtartott hagyományos éves küldöttértekezletünkön természetesen újra áttekintettük az 1990-ig érvényes középtávú fejlesztési tervünket, amelyet korszerűsítettünk is. Azt hiszem, nem kell manapság azt külön indokolni, mennyire fontos a mi terveinket, elképzeléseinket, s egyáltalán munkánkat pontosan és felelősséggel hozzáigazítani a realitásokhoz. Feszültségek támadtak, amelyeknek feloldása kötelességünk. Hogy mást ne említsek: az elmúlt évben hétszázötvennel nőtt a taglétszám, ugyanakkor a vízterület egyáltalán nem. Aki a tagdíjat befizeti — s itt a más megyéből érkező vendégekre is gondolok! —, nemcsak a bot nyelét akarja markolni, hanem halat is szeretne fogni. — Halasitás — aki már horgászott életében, az tudja, hogy ez a kulcsszó. Csak- hát az IB a területi engedélyekből származó bevételéből tudja ezt megvalósítani —, a mind jobban emelkedő halárak mellett... Jelenleg 450 forintba kerül a felnőttengedély. A küldöttülés úgy döntött, hogy 1989. január 1-jétől hétszáz forintra felemeli a területi engedély árát. A küldöttek több ajánlás közül, nem kevés vita után választották ezt a megoldást. Évente 5,8 millió forint megy el a telepítésre; a befolyt engedélyárakból még a szintentartásra sem telik. S mi több: hiába emelik meg az engedélyárakat, még az sem fedezi a halasitás költségeit! Mi hát a teendő? — Ha tetszik, ha nem: haltermeléssel kell foglalkoznunk, amelyből és árbevételéből lehetőségünk lesz vizeink halasítási gondjait megoldani! Csak két példát arra, mennyire akut problémával állunk szemben. Csongrád megyében például ezer forint a területi engedély ára, s ők sem állnak jobban. A másik: a rendeletek értelmében a bevétel hetven százalékát köteles az ib halasításra fordítani. Nálunk ez az arány több mint száz százalék ... — Talán nem járok mesz- sze az igazságtól, ha azt állítom; ha horgászat, akkor a vizek, a környező természeti értékek védelme. Valóban igy van ez megyénkben is? — Az ib és a magam meggyőződése is, hogy a víz- és környezetvédelem fontosságát a horgászokkal megértetni talán a legfontosabb feladatunk. Hangsúlyozom: megértetni! Vagyis ráébreszteni sporttársaimat arra, hogyha a rendelkezéseket* előírásokat nem tartják be, azzal visszafordíthatatlan és felbecsülhetetlen kárt okoznak; maguknak és társaiknak, s persze a jövő nemzedékeinek. Másodsorban, a példamutatás is a feladatunk: figyelni a természeti környezet változásait, s ha az olyan, jelezni az illetékeseknek. Nem állíthatom, hogy minden horgásztárs a legmesszebbmenőkig eleget tesz az elvárásoknak, az azonban bizonyos: kézzel fogható a fejlődés. Bizonyítékul hadd említsem meg a tavasz végi környezetvédelmi napot, amelyen tagjaink túlnyomó többsége, jelentős részük családjával, ismerőseivel együtt vesz részt. S még két dolog. Az egyik az, hogy mind a vízkezelő, mind a nem vízkezelő egyesületeknek minden évben környezetvédelmi versenyt írunk ki, amelynek igen értékes, magas összegű díjai vannak. Ezzel is próbáljuk ösztönözni a tagokat: tartsák be az előírásokat. A másik, amelyet ugyan a legvégére hagytam, mégis meg kell említeni: mind jobban szigorodó ellenőrzéseket végzünk; s akik vétenek a víz- és környezetvédelmi előírások ellen, megbüntetjük. Kezdő horgászok ... — Ebben is, mint minden másban, a nevelés lehet a legfontosabb. Miről számolhat be a megyei IB: mit tud felmutatni az ifjúsági nevelömunka területén? — Az egyesületek egy része még nem találta meg azt a személyt, aki megfelelően tudna foglalkozni a fiatalokkal. Meggyőződésem, hogy rátermett, pedagógiai végzettséggel rendelkező horgásztársakra lenne szükségünk, akik el is vállalják az utánpótlás nevelésének bizony háládatlan munkáját. Ennek ellenére büszkék vagyunk a most már második alkalommal megrendezésre került mezőkovácsházi ifjúsági táborunkra, amelyben szerencsére nincs üres hely... S mi több: ide az egyesületek javaslatára jutalomból jöhetnek a fiatalok! — Nem mondunk újat, ha azt állítjuk: nevelni nemcsak a fiatalokat kell, sőt...! — Amennyiben a sporttársak fegyelmi helyzetére gondol, úgy azonnal le kell szögeznem: kilencven százalékuk minden vonatkozásban betartja az érvényes szabályokat, rendeleteket, eleget tesz a horgászattal összefüggő kötelezettségeinek, sportszerűen horgászik. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy egy-két ember kihágása is árnyékot vet több ezer jó hírére. Nos, folytatva a sort, közel tíz százaléka tagjainknak az, aki egyszer-kétszer nem nagy kárt, nem nagy Fotó: Fazekas László hátrányt okozva, feledkezik meg magáról, így kötelességeiről. Közülük néhány tíz az, aki pontosan nem tartja be az előírásokat, vagy másképpen fogalmazva: mintegy mellékfoglalkozásként szegi meg a rendelkezéseket, okoz kárt a megyei, a magyar horgásztársadalomnak. — Közelítsünk: kik ezek? — Kezdjük a legveszélyesebbekkel, az úgynevezett gereblyézőkkel. Minden horgász elítéli ezt a magatartást, hiszen felmérhetetlen károkat okoznak ezzel az embertelen, elmondhatatlanul pusztító „halfogó módszerükkel”. Az elmúlt néhány évben volt néhány bírósági tárgyalás is, amelyek vádlottjai, majd elítéltjei a gereblyézők voltak. De szerintem károkozásuk nagyságrendjére jobban rávilágít a következő adat: ebben az évben az IB által kezelt vizekbe százezer forint értékű gyógytápot kellett a halfertőzés miatt kiszórni. Az ok: bizonyíthatóan a vandál ge- reblyézés miatt fertőződtek meg a halak. Szerencsére ki- védtük a veszélyt. Meggyőződésem, hogy minden sporttárs jobban örülne annak a hírnek, hogy ezt a százezret is haltelepítésre fordítjuk .. . S e téma befejezéseként: a törvény teljes szigorával járunk el azokkal szemben, akik megfeledkeznek magukról, s akkor főleg, ha bizonyítható: szándékosan teszik. A rendőri hatóságok mindenkor partnereink. A technika legkorszerűbb eszközeit is bevetjük — eredménnyel. — Ügy tudom, a közelmúltban az ellenőri szolgálatot is átszervezték ... — Rákényszerültünk, nos, ez az igazság. Ezren voltak olyanok, akik társadalmi halőri feladatra vállalkoztak, s csupán tizedük volt az, aki ezt a feladatát el is látta. Ezért kicseréltük igazolványukat, most már olyanra, amelyet évente kell megújítani. Az egyesületek évenként értékelni kötelesek a halőrök tevékenységét, s a legjobbakat jutalmazni is fogják. Talán nem árulok el vele nagy titkot, ha megmondom: a jövőben különös sen a békési és a körösla- dányi duzzasztók környékére figyelünk ... — Egy utolsó, talán kellemesnek nem nevezhető kérdés: évenként megismétlődnek azok a híresztelések, mely szerint nem éppen „fair” módon történik az ib kezelésében lévő vizek lehalászása. Mi erről az ön véleménye? — A lehalászások időpontját mindig bejelentjük, bárkinek módjában áll jönni, ha úgy tetszik: ellenőrizni. Én magam minden alkalommal — ha valami halaszthatatlan dolog közbe nem jön — a helyszínen vagyok. De az én tudomásom szerint itt egy kicsit másról (is) van szó ... Nos, most, az ősz végén 3-5 vagon busa lehalászását tervezzük Kákafokon; úgynevezett halradaros módszerrel. Ez azt jelenti, hogy csak ezt a halfajt szedjük így ki a vízből. Értékesítjük, árából telepíteni tudunk. A lehalászás — a technológia miatt — akkor kezdődik, amikor a víz hőmérséklete tartósan lecsökken plusz tíz fok alá. S ha már itt tartunk, hadd ’ említsek meg még egy „híresztelést”. Sokak „meggyőződése”, hogy azért nincs kapás ezekben a kánikulai napokban, mert „az ib tett valamit”. Nos, utánajártunk a dolgoknak, amelynek eredményeként felelősséggel állíthatom: az eredménytelen horgászat oka egyrészt az, hogy a kedvező időjárás következtében a táplálékszervezetekkel telítettek a vizek, másrészt a horgásztársak felbecsülhetetlen nagyságrendben, meggondolatlanul túletetnek, telítik takarmánnyal a horgászhelyek vizeit. összegzésül elmondhatom, aki a legelemibb ich- thyológiai ismeretekkel rendelkezik — s az én meggyőződésem szerint ez elvárható mindenkitől, aki horgászbotot fog a kezébe —, nem hiheti el ezeket a rosszindulatú híreszteléseket. Mellesleg: ellenkezőjéről bármikor, bárki meggyőződhet... Nemesi László
