Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
1988. augusztus 8., hétfő Itthon gyártott alkatrészek az ország erőműveiben (Folytatás az 1. oldalról) erőművek javításához itt készítik azokat az öntvényeket, melyeket megmunkálás után ia karbantartások során beépítenek. Nánási Imre műszaki vezető kérdésünkre elmondta, hogy az első félévben különböző rendeltetésű erőmű- alkatrészeket öntöttek a Gagarin Hőerőmű, a budaipesti Kelenföldi, a Tatabányai, a Pécsi és a Borsodi Hőerőmű részére. A Magyar Villamosművek Trösztje is velük készíttette öntöttvas kábelösszekötőit a legkülönbözőbb méretekben. Kereken 18 millió forint értékű szürkeöntvényt gyártottak ezerféle nagyságrendben. Volt köztük néhány tízdekás, de akadt több száz kilós is, az egyedi megrendeléstől a több száz darabos sorozatig. Ezeket a gyorsan változó öntvényigényeket azért tudták gyors egymásutánban kielégíteni, mert műszaki gárdájuk, szakmunkásaik kiváló felkészültségűek. Gyakran csak a meghibásodott, összetört alkatrészt kapták meg mintául, hogy ugyan- olyat készítsenek. Ezekkel a speciális igényekkel rendre megbirkóztak. Biztosították az erőművek alkatrészeit, a folyamatos termeléshez. Különösen ezért nagy jelentőségű a békéscsabai öntöde dolgozóinak munkája. A békéscsabai vasöntödében a munka biztonságossá tételére és a nehéz fizikai munka könnyítésére jelentős fejlesztéseket valósítottak meg. Űj formázógépéket helyeztek üzembe, targoncákat vásároltak, öntvénytisztító gépekkel könnyítették a munkát, ventillátorokat szereltek fel és teljes egészében megoldották a formózó- műhely légcseréjét. A technológia tökéletesítésével ez az öntöde már nem szennyezi a levegőt és a környéket a néhány évvel ezelőtt mért paraméterekkel. Igen jelentős összeget költöttek a környezetvédelemre előnyösen ható gyártási módokra is. Némi szabad kapacitást is teremtettek az új szervezeti forma és munkarend bevezetésével. Ennek hasznát elsősorban Békés megye vállalatai látják, mivel részükre egyedi megrendelés alapján olyan alkatrészek öntésére is vállalkoznak, melyek csak nehezen, vagy egyáltalán nem szerezhetők be a kereskedelemben. De az új gépek és berendezések gyártáséihoz is jó „háttériparnak” minősült az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéje. Kép, szöveg: D. K. Tüzeh Nagykamaráson és Kevermesen Tegnap délután kaptuk a hírt, hogy Nagykamarás és Kevermes határában gyújtogatás történt. A helyszínre siettünk, hogy a tényekről olvasóinkat tájékoztassuk. A határban négy-öt tűzoltókocsi mozgására lettünk figyelmesek, melyek a rajtuk lévő felirat szerint Békéscsabáról, Orosházáról, Me- zőkovácsházáról és Makóról érkeztek a tűz oltására. A szalma gyorsan ellobbant. A tűzoltókra a tűz fészkének szétverése várt, melyek a felvonultatott technikával egy-kettőre végeztek. A helyszínen nem találkoztunk olyan parancsnokkal, aki kérdéseinkre válaszolt volna. Bár jelen voltak, szervezték és koordinálták a védelmi munkákat. Orosz Mihály, a Nagyka- marási Ságvári Tsz főmag- tárosa elmondta, hogy szombaton délután a temetőben észlelték az első tüzet. Szénát gyújtott meg valaki. Nem sokkal ezután egy magánház melléképülete kapott lángra. Ezt követte két kazal szalma a Ságvári Tsz egyik telephelyén, a barom-’ fi ólak közelében. Ez a tűz volt a legveszélyesebb, mert átterjedhetett volna a baromfiólakra. Ezért az oltása rendkívül nagy feladatot, gyors helytállást követelt az elsőnek Mezőkovácsházáról a helyszínre érkező tűzoltóktól. Vasárnap reggel 8—9 óra között egy újabb szalmakazal vált a lángok martalékává, majd néhány perc múlva a Kevermesre vezető mű- út bal oldalához közel eső táblákon csapott magasra a láng. A Ságvári Tsz két hatalmas szalmacsomója, melyet a múlt hetekben kazla- zásra a tábla szélére húztak, borult lángba. Ezt követte a Kevermesi Lenin Tsz határában 7-8 hasonló tűz. — Bennünk az első pillanattól kezdve a gyújtogatás képe alakult ki, hiszen eddig még mindig megvoltunk hasonló tüzek nélkül. Értesítettük a rendőrséget, a nyomozás beindult a tettes kézre kerítésére. Ambrus Attila, a Nagykamarás! Ságvári Tsz elnökhelyettese a keletkezett károkról elmondta, hogy az ő szövetkezetüket 120-130 ezer forint kár érte, de a pontos kár megállapítása hétfőre marad. Ehhez természetesen hozzá kell számolni a Kevermesi Lenin Tsz tűzkárát és a nagykamarási temetőben, továbbá a magánház melléképületében keletkezett károk értékét is. Kép, szöveg: D. K. A nagykamarási határban szalmatttzet oldanak a tűzoltók Grósz Károly Békéscsabán Látogatás a Kner Nyomdában, találkozás nyomdászfiatalokkal a főiskolán Nyomdászfiatalok között a főtitkár Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról) A könyvgyártó üzemben Háromszék i Pál megállította a vendéget egy percre, rámutatott a Nékeséi biblia elkészült lapjaira, és megkérdezte Grósz Károlyt, megkapta-e a könyvet, amit küldött. — Hogyne, nagyon tetszett, ki is vittem magammal az Egyesült Államokba, a washingtoni könyvtárnak ajándékoztam. Az alig egyórás nyomdai látogatás a végére ért. Kifelé jövet Grósz Károly, a hajdani nyomdász "megjegyezte: — Régen kiestem a' szakmából, és az ember ilyenkor elcsodálkozik, hogy mennyit változik a nyomdaipar 20-30 év alatt. Ez azt is jelenti, amit már az előbb mondtam, hogy jövője, és nem is akármilyen jövője van a nyomdászatnak. Az út innen! a ’tanítóképző főiskolára vezetett, ahol1 több száz fiatal nyomdász várta Grósz Károlyt. A köszöntés után a pártfőtitkár, miniszterelnök időszerű kérdésekről adott ’tájékoztatót. Bevezetőben méltatta a találkozó jelentőségét, a nyomdaiparban dolgozó fiatalok közötti kapcsolatokban betöltött és hagyományteremtésre érdemes szerepét. Emlékeztetett arra, hogy emberré válásában és politikai érdeklődése kialakulásában meghatározó szerepe volt a nyomdászoknak, annak a munikáskol’lektívának, amelyben fiatalemberként a szakmáit kitanulta. Csak az ilyen találkozók, a közelmúlt és a gyakori párbeszéd segíthet azon a lehetetlen helyzeten’ is, amiben a magyar társadalom most van. Tapasztalata szerint a közelmúlt és a jelen problémái gúzsba kötik az emberek gondolkodását, s búsimagyar visszanézés lett úrrá a társadalmon. Pedig — figyelmeztetett a pártfő- ti tikár — ebből nem lehet programot kovácsolni, s erőt gyűjteni a nehézségekből való kilábaláshoz. Grósz Károly a továbbiakban utalt arra, hogy a gazdaság megújításához kedvezőek a körülmények. Mindenekelőtt a két világrend- szer közeledése. Ebben a folyamatban a nagyhatalmak megegyezése mellett a kis országok együttműködésére is fokozottabb szükség van. A másik körülmény, a szocialista országokon belüli változás, konkrétan a szovjet—kínai viszony normalizálódása, valamint a szocialista országok eltérő irányú és mértékű gazdasági fejlődése. Grósz Károly ezután sorra vette azokat a tendenciákat, amelyek a világgazdaságot jellemzik, és amelyek hatása alól sem a politikai tömbök, sem a tömbökön belüli országok — így hazánk — sem vonhatják ki magukat. A pártfőtitkár ezt követően a pártértekezlet jelentőségével foglalkozott: — Üigy néz ki, hogy a magyar szocializmus kimerítette tartalékait. Ezt későn ismertük fel, és a magyar közvélemény, a párttagság ezért elszámoltatta a vezetést. Elismerte történelmi szerepét, és elégtelennek tartotta az utóbbi évtizedes teljesítményét. A pártértekezilet kiigazította a XIII. kongresszus rossz gazdasági koncepcióját, és új vágányra terelte a gazdasági gondolkodást. Megerősítette és felgyorsította azt a felismerést, hogy a gazdasági átrendeződés elképzelhetetlen a politikai struktúra átalakítása nélkül. Ugyanakkor a pártértekezlet nem adott választ az alapvető kérdésre. Arra, hogy a következő évszázad vagy évezred kezdetét képező időszakra, az 1990. és 2020. közötti évekre hogyan készüljünk fel. A pártértekezlet tehát semmit nem fejezett be, inkább elindított, pontosabban felgyorsított egy folyamatot, amelynek során el kell majd végezni a gazdasági és politikai struktúra átrendezését. A miniszterelnök ezt követően elméleti kérdésékkel foglalkozott, olyanokkal, amelyeket a pártértekezlet körüli viták, illetve napjaink gazdasági gyakorlata vetettek fel. Többek között az alábbiakat mondta: — A hangsúlyt a folyamatosság és a megújulás dialektikáján belül a folyamatosságról át kell helyezni a megújulásra. Ez természetesen nem jelenti mindennek a tagadását, mert a múlt hord olyan értékeket, amelyeket tartósan lehet használni. Van itt egy elméleti kérdés, amit mostanában sokan megfogalmaznak: mi marad a szocializmusból ? Ezt Amerikában is megkérdezték tőlem, amióta pedig hazajöttem, kapom a leveleket, hogy kiárusítottam az országot, mert százszázalékos tőkebefektetésit is ajánlottam a tőkéseknek. A gazdaság helyreállításához minden eszközt igénybe kell vennünk. Többek között a külföldi tőkét is, oly módon, hogy érdekeltté tesszük a magyarországi beruházásokban. Ez csak egy példa, de hogy ebből az egyetlenből mennyi ideológiai és politikai konfliktusunk lesz, az ma még szinte felmérhetetlen. Nem ezen a gondolkodáson nőtt fel a társadalom, és nem ezt tanítottuk az iskolákban. De ettől még nincs jogunk szembe nem nézni ezzel a helyzettel. Ellenkezőleg! És azt sem hagyhatjuk, hogy a folyamatok spontán módon menjenek végbe, hanem ezeket gerjesztenünk, irányítanunk kell, és hagyni egy törvény- szerű önmozgás kialakulását. Vége van annak az időszaknak, amikor néhány ügyeletes Okos megmondja egy népnek, hogy kell építkezni, élni vagy termelni. Ezt fordítva kell csinálni. Tudom, hogy ez nem lesz könnyű. És azt is tudom, hogy sokan nem fognak velünk jönni. Két vád ér majd bennünket. Az egyik, hogy eláruljuk a marxizmust, a másik pedig, hogy pragmatizmusunk a pillanatnyi helyzetre épít, nem pedig a jövőre, vagyis a máért eladjuk a holnapot. Holott meg vagyok győződve arról, hogy ez a marxizmus, és hogy amit ma teszünk, azt a holnapért kell tennünk. Az a társadalmi rendszer és ideológia, amelyik az állampolgároknak nem tud tendenciában tartósan jobb életkörülményeket és viszonyokat biztosítani, az életképtelen. Grósz Károly beszéde hátralevő részében a gazdaság és a politikai intézmény- rendszer átalakításának néhány konkrét kérdésével foglalkozott. Befejezésül a munkához való viszonyról és a munkahely becsületéről szólt: — Előbb-utóbb meg kell tanulni dolgozni. Tudom, hogy nem népszerű ilyen dolgokról beszélni, de látni kell, hogy akkor tudunk csak tartalékokat felszabadítani, ha megteremtjük a munka és a munkahely becsületét. Nem többet kell dolgozni, hanem hatékonyabban. Amikor azt mondom, hogy meg kell tanulni dolgozni, nem elsősorban arról a szaknálrakásról beszélek, aki a gép mellett áll, hanem a vezetésről, és arról az érdekeltségi és kényszerítő rendszerről, amely ezt a fegyelmet kiváltja. A munkásból, a vezetőből, a képviselőből és a miniszterelnökből. A pártfőtdtkár ezt követően kérdésekre válaszolt, majd a találkozó végeztével elutazott Békéscsabáról. A. Z.—S. F. A II. országos nyomdász ifjúsági találkozó szombaton déliután a szekcióülések második részével folytatódott a békéscsabai iskolacentrum- ban. A nyomdászfiatalokat leginkább érdeklő szakmai és politikai kérdések köré csoportosuló vitákra az érvek, ellenérvek voltak jellemzőek. Az ifjúság helyzete napjainkban, vagy a KISZ helye, szerepe, az oktatás- és foglalkoztatáspolitika aktualitásai érdemi vitára adtak lehetőséget. De szó volt a fényszedésről, a számítástechnika és informatika alkalmazásáról a nyomdaiparban,, amelynek jelene ugyancsak bonickés alá került. A rendezők azzal a nem titkolt céllal hívták életre a szekcióüléseket, hogy az alágazati ifjúsági: parlamentre már többé-ike- vésbé átgondolt kérdések kerülhessenek. Dr. Szabó Imre, az Ipari Minisztérium államtitkára vállalkozott a felvetődő problémák, kérdések, javaslatok, összegzésére, a válaszadásra. A parlamenten részt vevőkkel beszélgetve kiderült, hogy elégedettek az ott történtekkel, mert kézzelfogható eredmények is születtek.. Például az államtitkár kijelentette, hogy szívesen dolgozna együtt egy fiatalokból1 álló konzultatív testülettel, amely akár ta titkári tanács — a nyomdásztalálkozó szervezője — is lehetne. Két kérdésben már ma megvan a közös munka, az együttműködés lehetősége, nevezetesen: át kell tekinteni az oktatás fejlesztését, s ehhez természetesen a minisztérium vezetőinek ismerniük kell a fiatalok véleményét, elvárását, elképzeléseit is. A papír- és anyagellátási feszültségek feloldásra vár-i nak, nem lenne haszontalan a kiút közös keresése. És az igazán örvendetes hír az ifjúsági parlament legvégére maradt: megállapodás született arról, hogy a fiatalok felvetései és összegzés alapján az Ipari Minisztérium október elsejéig elkészíti intézkedési tervét, s ezt a titkári tanács véleményezheti. A nyomdász ifjúsági találkozó természetesen a kikapcsolódásra is lehetőségeket teremtett, az esti órákban. A gyakorlatilag két napig tartó szakmai, politikai eszmecserék után a szombat este kezdődő rendezvények valóban szórakoztatóak voltak, de a sportot, mozgást kedvelők ugyancsak hódolhattak szenvedélyüknek, A találkozó befejező harmadik napjára, vasárnapra már csak a titkárt tanács összegző ülése, illetve az ünnepélyes zárás maradt. S amíg a titkárok értékeltek, addig a résztvevők arról beszéltek, hogy lesz-e folytatása a ny omdászf iatalok országos találkozójának. A döntés megszületett: lesz. S hogy hol, azt egy pályázat segítségével döntik majd el ez év őszén. L. S.
