Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

I 1988. augusztus 8., hétfő • SEVARDNADZE AFGANISZTÁNBAN A nemzeti megbékélés po­litikája egyre inkább erőre 'kap, az állami és elnöki ha­talom tekintélye pedig foko­zódik — közölték szombaton Kabulban vezető afgán poli­tikusok Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel, aki csütörtök óta munkalá­togatáson tartózkodik Afga­nisztánban. Mohammed Ráfi, Abdul Hamed Mohtat és Abdul Va­hid köztársasági alelnökök az afganisztáni belső hely­zeten kívül a kétoldalú gaz­dasági, kulturális és tudo­mányos kapcsolatok kérdé­sét is megvitatták szovjet vendégükkel. Eduard Sevardnadze a nap folyamán találkozott még Szajed Mohammed Gu- labzoi belügyminiszterrel és Sah Navaz Tanaj altábor­naggyal, az afgán vezérkar főnökével. E megbeszélése­ken — mint a TASZSZ írja — közös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről volt szó. Végezetül a szovjet politi­kus tárgyalt az Afgán Nem­zeti Tanács (parlament) sze­nátusának vezetőjével, Mah­mud Habibivel és az alsó­házéval, Halil Ahmad Ala- vival. • AFGÁN GÉP Pakisztánban közzétett pénteki sajtójelentések sze­rint a pakisztáni légierő va­dászgépei az ország határ­térségéiben csütörtökön este lelőttek egy afgán harci re­pülőgépet. Az értesülések az afgán kormányellenes erők egyi'lf fő pakisztáni bázisa­ként ismert Pesavar hatósá­gaitól származnak. Az afgán harci gép állítá­sok szerint 35 kilométernyi­re repült be a pakisztáni lég­térbe, és Mirámsáh városa fölött lőtték le a pakisztáni gépek. Pakisztáni lapértesü­lések szerint a gép pilótája katapultált, és később a pa­kisztáni hatóságok elfogták. Az esetről egyéb részleteket nem közöltek. Afgán részről a pakisztáni állításokat eddig nem erősí­tették meg. Husiról szóló cikk Mathias Rusttal közöl többol­dalas interjút vasárnapi számá­ban a The Mail on Sunday lon­doni lap. A nyugatnémet fiatal­embert a hét közepén részesí­tette kegyelemben a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és utasította ki az országból. Rust tavaly — enge­dély nélkül — berepült Cessna típusú sportgépével a Szovjet­unió légterébe, s leszállt a moszkvai Vörös tér közelében. Kalandor vállalkozásával kap­csolatban az angol lapnak adott exkluzív nyilatkozatában me­gint azt állította: azért utazott a Szovjetunióba, mert találkoz­ni szeretett volna Mihail Gor- bacsovval, hogy megvitassa ve­le „álmát egy olyan világról, ahol nem lesz többé háború”. Mint elmondta, hosszú hóna­pokig tervezte útját különböző térképek segítségével, igen ala­pos számításokat végezve. Mind­erről még szülei • sem tudtak. Részletesen beszélt útjáról: egy szovjet MÍG vadászgép hosszú ideig követte őt, és olyan kö­zel repült hozzá, hogy még a repülők arcát is tisztán láthat­ta. „Ekkor megijedtem. Arra gondoltam, hogy most egy ra­kéta következik . ,.M „Követtem volna, ha felszólí­tanak erre. De ők csak kétszer körberepültek a gépem körül, majd távoztak .. . Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért nem akadályozták meg továbbrepülésemet. . . Csak a Vörös térnél történt landolásom után . . . kezdtem egyáltalán el­gondolkozni arról, mi is követ­kezhet ezután ...” — nyilat­kozta Rust. A kihallgatásokról elmondta, hogy azokon igen kifárasztották őt, de igen korrekten viselked­tek vele. A szovjet belügyi szervek azt akarták kideríteni, hogy nyugatnémet, vagy ame­rikai ügynök-e. Amikor szerdán szabadon bo­csátották, szovjet ügyvédje ki­jelentette: bármikor szívesen látjuk Önt a Szovjetunióban, de kérjük, legközelebb az Aeroflot járatával jöjjön — mondotta Rust. Bár a Stem nyugatnémet ma­gazin megvásárolta a Rust-szto- ri kizárólagos közlési jogát, az angol napilap a Sternnel kötött megállapodás alapján nyilván­valóan osztozik a kiadói jogon. Tűzszünetet jelentett be Irán Irán hajlandó a tűzszünet kikiáltása után közvetlen tárgyalásokat kezdeni Irak­kal — jelentette be vasár­nap Irán ENSZ-küldöttsége. Az iráni ENSZ-delegáció vasárnap „hivatalos nyilat­kozatot” tett közzé, miután megbeszélést tartott Javier Pérez de Cuellar ENSZ-fő- titkárral. A nyilatkozatot a hivatalos teheráni rádió is­mertette. Az állásfoglalás szerint Irán kész arra, hogy a tűz­szünet kihirdetése után, a főtitkár gyámságával, szem­től szembe tárgyaljon Irak­kal. A nyilatkozat leszöge­zi: „miután Bagdad vissza­vonta a béke-erőfeszítések­hez csatolt előfeltételét, a főtitkár megkezdheti tervé­nek alkalmazását, • és a tűz­szünet kezdetét jelentő „D”- nap kihirdetése után hozzá­láthat a tűzszünet! határozat más rendelkezéseinek érvé­nyesítéséhez. A nyilatkozat úgy véli, hogy a Bagdad által emelt előfeltétel visszavonása „lé­pés az 598-as határozat meg­valósítása irányába”. „Sza­baddá vált az út a tűzszünet megteremtése felé” — hang­súlyozza az iráni ENSZ-kül- döttség hivatalos nyilatko­zata. Jugoszlávia és Bulgária vitája Ismét vita kezdődött Ju­goszlávia és Bulgária között. A jugoszláv sajtó ezúttal azt a módot helyteleníti, aho­gyan Bulgáriában megemlé­keztek az ilindeni felkelés 85, évfordulójáról. A jugoszláv lapok a hét végén közölt írásaikban sé­relmezték, hogy Bulgáriá­ban a „makedón nép török- ellenes felkelését a bolgár történelem kiemelkedő moz­zanataként tüntették fel”. Jugoszláv felfogás szerint, aminek a lapokban most hangot adnak, Bulgária „ki akarja sajátítani a makedón nép nemzeti felszabadító harcát”. A jugoszláv kommentárok a hét végén azt is helytele­nítették, hogy Bulgáriában az évforduló alkalmából méltatták az orosz—török háborút lezáró San Stefanó-i szerződést, amely — írják — „papíron létrehozta az egész Makedóniát és Szerbia je­lentős részét magában fog­laló Nagy-Bulgáriát”. A belgrádi Borba azt veti Bulgária szemére, hogy egy­részt jószomszédi viszonyt és együttműködést ajánl fel Jugoszláviának, másrészt „nem ismeri el a jugoszláv szövetségi állam egyik tag- köztársaságának létét”. amerikai választások Továbbra is Michael Duka­kis előnyét mutatják az amerikai közvéleménykuta­tások. A Demokrata Párt el­nökjelöltje számára komoly segítséget jelent, hogy a The New York Times és a CBS televízió most közzétett kö­zös felmérése szerint — az amerikai középosztály az idei választásokon nagyobb mértékben támogatja majd a demokrata pártiakat, mint a republikánusokat. Reagan elnökségének nyolc éve alatt ez a réteg, amely a szavazók között a legaktívabb, kész volt az elnök politikájának elfogadására, most azonban nem . bízik abban, hogy George Bush megfelelő el­nök lenne. Hasonlóképpen Dukakis előnyét mutatja a Gallup Intézet most közzé­tett közvéleménykutatása is. Hyde Park a szocializmusban Mindig telt ház van, amikor a „Béke és emberi jogok” vitaklub ülései zajlanak. Olyan hozzászólások hangzanak el, hogy azokat még a hivatásos nyugati jogvédők is megdöb­benve hallgatják... A klubot a Szovjet Békevédelmi Bizottság hozta létre az elmúlt ev végén. Olyan kérdésekről folyt itt vita, mint az átépítés és az emberi jogok, a békéhez való jog, a lelki- ismereti szabadság stb. A legnagyobb őszinteséggel vitat­koztak az olyan témákról is, amelyeket korábban „tiltottak­nak”, most pedig „éleseknek” neveznek. Egy fiatalember amellett kardoskodott, hogy végre tisz­tázzák, tulajdonképpen ki kezdte az 1939—1940. évi szov­jet—finn háborút. A Bizalom Társaság egyik ifjú aktivistája azt követelte, hogy vessék fel a katonai szolgálat helyetti alternatív lehe­tőségek biztosításának kérdését. . . Egy novocserkasszki dolgozó az 1962. évi munkássztrájk­ról, és annak erőszakos elfojtásáról beszélt... Sz. Grigorjanc (tevékenységével a moszkvai lapok több bíráló cikkben is foglalkoztak) a jelenlegi időszakról elmél­kedett . . . A felszólalókkal a többiek gyakran Igen hevesen szálltak vitába. Az új klub egy kissé megkésett szociális kísérlet, mely­nek kedvező befejezésében mindannyian érdekeltek va­gyunk. A klubban mindenki teljes szabadsággal fejtheti ki véleményét. Máris hallom a kérdést: megengedhető-e fóru­mot adni azoknak, akik olyasmiről beszélnek, amiről az újságok nem írnak? Először is, ma már más a szemlélet. Most már meg lehet írni azt is, aminek tegnap még csak az említését sem koc­káztathattuk meg. Másodszor, mielőtt egy gondolat bekerül az újságba, nem árt, ha valahol mérlegelésre kerül: a dolgoszószoba csönd­jében, vagy elvbarátok, illetve ellenfelek körében. Végre különbséget kell tennünk a szovjethatalom megdöntésére, a szocialista elvek elutasítására történő felhívások és a kö­zött, ha nem értünk egyet valamelyik politikai döntéssel, ha valaminek a megváltoztatására, megreformálására törekszünk. Még akkor is, ha ez a törekvés erőteljesen jelentkezik, mert az adott esetben a pártatlanság az érdektelenséget bizonyít­ja ... A klub ülésein nemcsak meghökkentő vélemények hangzanak el. Érdekes javaslatokat is kifejtenek, amelyek teljes mértékben megérdemelnék, hogy törvényben nyerje­nek megfogalmazást. Olyan gondolatok csiszolódnak, ame­lyek képesek lennének arra, hogy a társadalmi életben fon­tos átalakításokra ösztönözzenek. Olyan fogalmak forognak közszájon, amelyeket korábban életmódunktól idegeneknek tekintettünk. Hálásak vagyunk a klub létrehozóinak már csak azért is, mert összejövetelei felébresztették az intellek­tuális útkeresés szellemét. Az emberi jogokról folytatott viták végre elfoglalják a társadalom életében őket megillető helyet, mivel a lesze­relés és a gazdasági fejlődés, a demokrácia és a nyilvános­ság teret biztosit az önmegvalósításhoz. Az átépítés útján tett minden egyes lépés hozzájárul az alkotmányban és a nemzetközi szerződésekben deklarált emberi jogok egyre teljesebb érvényesítéséhez. Rendet kell tennünk megfogalmazásaink között, hogy új­szerűén tekinthessünk a mindennapi dolgokra. Korábban uralkodó nézet volt, hogy abból csak jó származik, ha az ember aláveti magát a törvénynek és csak rossz, ha ezt nem teszi meg. De a törvény és a jog nem ugyanaz. Marx például azt írta, hogy a sajtótörvény a sajtószabadság tör­vényes elismerése. Kifejezésre juttatja a jogot, mivel az a szabadság meglétét bizonyítja. Éppen ezért lennie kell... Ugyanakkor a cenzúra, akárcsak a rabság, sohasem válhat törvényessé, még akkor sem, ha ezerszeresen is a törvény köntösébe bújik. A szabadgondolkodó jogászok mindig is beszéltek a természetes jogról, az olyan emberi jogokról, amelyeket az állam nem nyirbálhat meg. Természetesen, az emberi lét az állami és társadalmi rendszerben valósul meg, és az egyén szabadsága mindig korlátozott. Ám az em­beri jogok törvényes elismerése pontosan meghúzza az ál­lam beavatkozásának határát. Az állam ezzel értésre adja, hogy nem tekinti magát mindenhatónak és nem akar manipulálni az egyén szellemi autonómiájával. És még valamiről. Az emberi jogokat nem hasonlíthat­juk ünneplő öltözékhez, amelyet bizonyos alkalmakra tarto­gatunk; ha már jól fogunk élni, akkor mindennap visel­hetjük. Az embernek a jogokra mindenekelőtt a nehéz idők­ben van szüksége, hogy lehetővé váljon a tisztesség és a méltóság megőrzése. Ezért kell igyekeznünk a jogok tör­vényekbe foglalásával. Ezekre a következtetésekre késztet­nek a „Béke és emberi jogok” klubban folytatott viták. A Szovjet Békevédelmi Bizottság épületének falai között születő gondolatok gazdagsága teljes mértékben igazolja azt az eszmét, melynek jegyében a klub létrejött: a klub a nem formális egyesülések közül a legkevésbé formális. Ilyennek is kell maradnia, módot adva mindenkinek arra, hogy ki­fejtse nézeteit. Reméljük, hogy azok a problémák, amelyek fölött jelenleg viták folynak, a jövőben megoldódnak. És nemcsak a klub falai között tanulunk meg szabadon és őszintén beszélni. És ha már ezt meg is tanuljuk, a klub­nak továbbra is fenn kell maradnia. Mindenekelőtt azért, mert az emberi jogok olyan matéria, amelyet az idők vége­zetéig tökéletesíteni kell. Másodsorban azért, mert a lon­doni Hyde Park igazolja: szükség van egy olyan helyre, ahol az emberek akármiről kifejthetik véleményüket. Leonyid Mlecsin KIHIVÖ ÖLTÖZÉKBEN A TURISTÁK Az egyiptomi hatóságok felszólítják a fiatal európai turistákat, akik ellepték a fővárost, hogy egy kicsit job­ban takarják el bizonyos testrészeiket, amelyek érthe­tő érdeklődést váltanak ki a hazai ifjúság körében. Kai­róban hetek óta tart a 45- 55 Celsius-fokot is elérő hő­ség, ezért a turisták igen­igen nekivetkőztek, alig- szoknyácskákat, ujjatlan trikókat viselnek, ami alatt nincs fehérnemű sem, Kairó utcáin nem ritka az a kép, hogy egy fiatal nőt egy cso­port ottani „jól nevelt” fia­talember kísér, akik nem kommentálnak, csak a sze­müket legeltetik. ÖTSZÁZ KILO HASIST TALÁLT A STRANDON Olaszországban, a Marina di Grosseto nyaralóhelyen egy tu­rista a strand homokjában 500 kilogramm hasist talált el­ásva. Az értékes rakományra séta közben bukkant rá, még­pedig úgy, hogy a homokban egy zacskót vett észre, és mivel megijedt, hogy robbanóanyagot talált, azon nyomban értesítette a rendőrséget, akik később még számos, hasist tartalmazó zacs­kót ástak ki. A kábítószer ere­dete eddig még ismeretlen. GYŰJTÉSI AKCIÓ John Lennon özvegye, Yo- ko Ono Japánban országos gyűjtést szervezett az éhín­ség és a háború sújtotta or­szágok gyermekeinek támo­gatására. Az októberig be­folyt pénzt az ENSZ Gyer­mekalapja (UNICEF) japán bizottságának számlájára fi­zetik be. letartóztattak a kokainkirAlyt A bolíviai rendőrség letartóz­tatta Roberto Suares Gomest, az ország egyik legnagyobb kábító­szercsempészét. A minisztéri­umban kiadott információk sze­rint Suaressel együtt fiát is őrizetbe vették, aki apjával együtt tartózkodott a Bolívia északkeleti részén fekvő nagy rancsukon, ahol a rendőrség bekerítette őket. SVÁJCBAN CSÖKKEN A TEHÉNÁLLOMÁNY A svájci Alpok idillikus látképe fokozatosan válto­zik, a füves lankákon ugyanis mind kevesebb és kevesebb tehén legelészik. Tavaly a tehenek száma az előző évihez képest 2,3 szá­zalékkal csökkent, így je­lenleg a becslések szerint számuk 790 ezerre tehető. A következő években további csökkenésre kell számítani, de reméljük, hogy ez nem hat ki a csokoládégyártásra. KÍNAI JETI A reneszánszát élő kínai je­tikutatás a napokban újabb tárgyi bizonyítékokkal állt elő. Egy sanghajl lap beszámolója szerint, kínai kutatók a közel­múltban szerzett nyolcezer szál­nyi szőrmintát vizsgálva megál­lapították: a kezükbe került szőrök tulajdonosa nem lehet ma élő ember, medve vagy ma­jom. A szőrmintában fellelhető nyomelemek és a szőrszálak szerkezete arra utal, hogy a ti­tokzatos lény egy mindeddig is­meretlen főemlős lehet, a homo sapiens és a himalájai jeti kö­zeli rokona — állítja Liu Minc- huang, a sanghaji Huadong egyetem kutatója. Kínában mintegy 3 ezer éve jegyezték fel az első beszámoló­kat a titokzatos hegyi vadem­berről. Az elmúlt évtizedekben hosszú ideig követték egy jeti­nek elkeresztelt titokzatos vad­ember nyomait a Himalája lej­tőin. A kutatás a legutóbbi évek­ben Hupej tartományba tevő­dött át. 1985-ben a kutatók ki­állítást rendeztek az itt össze­gyűjtött „bizonyítékokból”. A kutatók több száz állítóla­gos szemtanú beszámolóját gyűjtötték össze, nem sikerült azonban egyszer sem lencse­végre kapni a jetit. A mostani szőrlelet minden bizonnyal új hitet ad a jetihívőknek. PCNILO A BÍRÓSÁG ELŐTT. Szomorúan álldogál a sacramentói városi bíróság előtt Smurf, az alig 50 centiméter magas póniló, miközben gazdája, Calvin Lynn sikertelenül próbálja meggyőzni a bírákat, hogy engedélyezzék a pöttöm háziállat városon belüli tar­tását. A szabálysértésért 99 dollár bírságra ítélt Lynn végezetül kijelentette, hogy inkább vidékre költözik, mintsem megváljon kedvencétől Deszantosok vandalizmusa Minden jóérzésű moszkvai la­kos csak felháborodással rea­gálhatott arra, amit augusztus 2-án a hadsereg kötelékéből frissen elbocsátott fiatalok mű­veltek a város központi, Gorkij nevét viselő parkjában: mint a TASZSZ jelentette, mintegy nyolcezer fiatal úgy döntött, hogy a legrosszabb hagyomá­nyok szellemében ünnepli meg a légideszant fegyvernem létre­hozásának 56. évfordulóját — avagy inkább önmagát . * . A jelentés szerint az ország különböző pontjairól érkezett egyenruhás fiatalemberek már a kora reggeli órákban gyüle­keztek ezen a keddi napon a parkban, s a találkozót a ma­guk módján próbálták emléke­zetessé tenni. Csupa virtusko­dásból, kivagyiságból az ittas deszantosok letaposták ~a park pázsitját és virágait — a park­ban pihenők kérését, hogy hagyják abba az italozást és a növényzet tönkretételét, a leg­durvább káromkodásokkal uta­sították vissza. A vandalizmus a parkban tartott délelőtti kon­cert idején érte el egyik csúcs­pontját, de még késő este is folytatódott. A deszantosok föl­másztak a színpadra, ott itták üvegből a vodkát és a bort, megkaparintották a mikrofont. Erőszakkal kényszerítettek má­sokat, hogy vigyázzállásban igyanak az Afganisztánban hősi halált halt fegyvertársaik emlé­kére. A park egyik szökőkút- jánál a deszantosok térden áll­va elkezdték letépni magukról a katonai kitüntetéseiket, s a vízbe hajigálták az érdemren­deket. A koncertet a rendező­ség kénytelen volt félbeszakíta­ni. Az esti műsoron ugyanez meg­ismétlődött. A részeg deszanto­sok nem hallgattak a jó szóra, sem a rendőröknek, sem józan társaiknak nem sikerült jobb belátásra bírniuk őket. Vereke­dések robbantak ki, s a park hamarosan úgy nézett ki, mint­ha légitámadás érte volna. Amikor este tízkor a parkot bezárták, a deszantosok kis cso­portokba ' verődve az Arbat ut­ca felé indultak, ahol szintén kihívóan viselkedtek, zavarták a járókelőknek és a környék lakóinak nyugalmát. A rend­őrök felszólításaira sem hagy­ták abba a rendbontást, majd egy csoport a Kalinyin sugár­úton a Vörös tér felé indult. A csoporton belül verekedés tört ki, a deszantosok belekötöttek a járókelőkbe. Végül a rendőr­ség erélyes közbelépésének kö­szönhetően sikerült helyreállí­tani a belváros rendjét, igaz, hat rendőrt sérülésekkel kór­házba kellett szállítani — írja jelentésében a szovjet hírügy­nökség.

Next

/
Thumbnails
Contents