Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek 1 A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM Grósz Károly Békéscsabán Látogatás a Kner Nyomdában, találkozás nyomdászfiatalokkal a főiskolán Amikor a Kner Nyomda KISZ-esei májusban elküldték Grósz Károlynak a meghívást a II. országos nyomdász ifjúsági találkozóra, maguk sem gondolták, hogy a pártfőtitkár, miniszterelnök rendkívül zsúfolt programjába belefér az augusztus eleji találkozón való részvétel. Szerencsére belefért, bár mint Grósz Károly tréfásan megjegyezte: most már csak éjfél és hajnali 4 között van . szabad ideje... A meghívás elfogadásában nyilván szerepe volt egy szubjektív tényezőnek is, nevezetesen, hogy Grósz Kjároly nyomdász volt, amit ma is büszkén vállal. Augusztus 6-án, szombaton 10 órakor ért a Kner Nyomdába Grósz Károly, akit Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, Háromszéki Pál, a Kner Nyomda vezérigazgatója, no és meghívója, Szabó Imre, a nyomda KISZ- bizottságának titkára köszöntött. Ott volft dr. Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár és Cs. Nagy Lajos, a Nyomda-, Papíripar, Könyvkiadás, Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára. A tájékoztatót Háromszéki Pál azzal kezdte, hogy népszerűtlen feladatra vállalkozik, hiszen alig 50 percben kell bemutatnia az üzemet. Grósz Károly „vette a lapot”, és hozzátette, nemcsak népszerű feladatokat kell ma vállalni, hanem inkább az ellenkezőjét. E kis bevezető után Háromszéki Pál elmondta, hogy 1400-an dolgoznak Békéscsabán, Gyulán és Gyomaendrődön ilévő üzemekben. Az éves termelési érték 2 milliárd forint, a nyereség tavaly 195 millió forint volt, az idén jó, ha 100 lesz. A termékek 70 százaléka csomagolóanyag, a többi könyv és lap — a Népújság —, utóbbi ugyan 1,5 százalékát teszi ki a termelésnek, ám ahogyan félig viccesen, félig komo-" lyan megjegyezte: itt nem a mennyiség, hanem a minőség számít... Ezután a 10 millió dolláros világbanki hitelből történő fejlesztésről beszélt, melynek eredményeként a régi falak közé behozták a csúcstechnikát. Ez gonddal is járt, mert a technikához nem elég felkészültek az emberek. — Ebben sajnos mi is hibásak va- ' gyünk, mert nem figyeltünk fel erre idejében — mondta a vezérigazgató. — Örülök, hogy ezt felismerték — mondta Grósz Károly —, általános . tanulság és tennivaló a jövőre nézve, hogy hamarabb kell megkezdeni az emberek felkészítését. Nem akkor kell megismerkedni a gépekkel, amikor azok megérkeznek, akkor már dolgozni kell tudni velük. Kisebb polémia alakult ki arról, hogy mi is tekinthető itt fizikai munkának és mi szelleminek. Ma már nem kalapáccsal és vésővel kell dolgozni, bár sokan még ma is ebben gondolkodnak.. A csúcstechnika arra is jó, hogy megtanítsa az embereket másként gondolkodni és másként dolgozni. Ennek eredménye, hogy 2 millió dollár értékű könyvet szállítanak külföldire, ahol elégedettek a minőséggel. — A Világbank vezetőivel folytatott megbeszélésen , is szóba jött ez a beruházás — mondta Grósz Károly, utalva az egyesült államokbeli látogatására — és elismerően szóltak róla. Meggyőződésem; hogy a nyomdaiparnak jövője van, fejleszteni kell, hiszen a világpiacon nem csökken, hanem nő a kereslet termékeik iránt. Olyan szellemi kultúra halmozódott fel a nyomdákban, amelyet vétek lenne nem kihasználni. Nemcsak a szép dolgok, a gondok is szóba kerültek. Az, hogy a jó gépeken gyakran rossz anyaggal dolgoznak, ha egyáltalán van anyag. S ez a legnagyobb gond, hiszen gyakran előfordul; hogy egyszerűen nem tudnak munkát adni az embereknek. A tájékoztatót követő rövid üzemlátogatás igazolta mindazt, amiről az eddigiekben szó volt. A dobozgyártó üzemben Grósz Károly Szabó Imrénével és Tóth Ernőnével arról beszélgetett, mióta dolgoznak, mennyit keresnek. Az asszonyok elmondták, hogy 4500-5000 forint a keresetük, ám ez jobb anyagellátás esetén több is lehetne. Ugyanígy vélekedett Sztraczinszki Jánosné gépi- ragasztó, aki szintén új berendezésen dolgozik. A heidelbergi teremben Tyir- ják Pál gépmestertől Grósz Károly az iránt érdeklődött,' megvan-e elégedve a géppel. — Igen — mondta a gépmester —, csak a magyar festékkel van baj. — Aztán azt kérdezte, mennyi idő alatt ismerte meg az új gépel?? — Három hónap kellett, de igazából csak egy év múlva mondhatom, hogy most már ismerem — hangzott a válasz. (Folytatás a 3. oldalon) A dobozragasztó üzemben Sztraczinszki Jánosnéval beszélget Grósz Károly Tyirják Pál: — Három hónap kellett, amíg megismertem a gépet Tóth Imre mintakészítő szivattyújárkereket mintáz a Hidasháti Állami Gazdaság részére Itthon gyártott alkatrészek az ország erőműveiben Az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat budapesti központtal működik. Főmérnökségekre tagolódik, ezek a szervezetek vidéken látják el sajátos feladataikat. Oda települtek, ahol rájuk a legnagyobb szükség van. A vállalat igényeit egyetlen szürkevasöntöde szolgálja ki. Ez t az öntöde Békéscsabán üzemel. Az országban működő (Folytatás a 3. oldalon) Megemlékezés a hirosimai atomtámadásról Az Országos Béketanács kezdeményezésére szombaton — a Hirosima elleni atomtámadás évfordulóján — országszerte megemlékezések, békemozgalmi akciók hívták fel a figyelmet az atomfegyverkezés veszélyeire, a tömegpusztító fegyverek felszámolásának fontosságára, az emberi jogok tiszteletben tartására. Az OBT ifjúsági békebizottsága Budapesten, a Vörösmarty téren rendezett megemlékezést, amelyen Tu- nyogi László, a bizottság elnöke mondott beszédet. A margitszigeti úttörőstadionban egész napos programot szerveztek ez alkalomból. A záróműsort, a délutáni Halász Judit-koncertet több ezer gyermek hallgatta végig. A Deák téri evangélikus és a Böszörményi úti református templomban este ökumenikus imákkal emlékeztek a 23 évvel ezelőtt történtekre. A Vörösmarty tér melletti Duna-parton a megjelentek égő gyertyákat vivő papírhajókat eresztettek a Duna vizére az atomhalált haltak emlékére, az atomfegyverek elleni tiltakozásul. Hasonló megemlékezéseket tartottak vidéken is, a többi között Csongrádon, Pécsett, Kunszentmártonban, Székes- fehérváron, Miskolcon, Szek- szárdon, Kőszegen és Debrecenben. Vasárnap két megyében befejezték az aratást Hét végi munka a földeken Két megyéből jelezték vasárnap, hogy befejezték a búza aratását. Pest megyében az Ipoly menti gazdaságokban az utolsó tábláról is levágták a kenyérnekvalót. Jól haladtak az üzemek a szalma letakarításával is, helyet adva a tarlóhántó gépeknek. Bő terméssel fizetett a búza Bács-Kiskun megyében, ahol 97 ezer hektárról átlagosan 5,2 tonna búzát takarítottak be. A legjobb eredményt ezúttal is a bácskai részen érték el, a nagybaracskai, jánoshalmi, rémi, dávodii és a nemesnádudvari termelőszövetkezetekben hektáronként hat tonna feletti a termés. Az aszály és a múlt heti viharkárok egyaránt munkát adtak a gazdáknak a Duna—Tisza közi megyében. A csapadékhiány egyes helyeken már nagy károkat okozott a kapásnövények- ben. Az árunövénynek szánt, száradásnak indult kukoricát, kényszerből, szombat- vasárnap is silózták a horn okhátsági gazdaságok; ezt tette néhány bácskai nagyüzem, így például a Bácsalmási Állami Gazdaság is. A viharok miatt silózni kellett a megye több térségében a csaknem teljesen ledőlt kukoricát. A gazdaságok helyzetét súlyosbítja, hogy a laza szerkezetű homoktalajokon — ahol öntözésre sem volt lehetőség — tel jesen kisültek a rétek, néhány táblában pedig a gyökereit különösen mélyre eresztő lú- cerna is kiszáradt. Csongrád megyét elkerülték az elmúlt napok esői, így még mindig szomjasak a földek továbbra is esőt vár a határ. Ezért a mezőgazdasági nagyüzemekben több mint 200 öntözőgéppel szórták a növényekre a vizet, két nap alatt mintegy 15 ezer hektár kapott 15-25 milliméter mesterséges esőt. A gazdaságok elsősorban a vetőmagnak termett kukoricát, Szeged környékén pedig a fűszer- paprikát öntözték. Szombaton és vasárnap is teljes műszakot tartottak a makói hagymiatermelők. Sok száz parcellán családi vállalkozásban szedték, osztás lyozták és csomagolták az így exportra előkészített vöröshagymát. Szeged környékén megkezdődött a szabadd földön termelt paradicsom szedése. A szerződéses termelőktől a nagyüzemek járművei „menetrendszerűen” hordták a termést a paradi- csomfeldolgozó üzemekbe.
